Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-26 / 248. szám, csütörtök

6 I ÚJSZÓ REGIO 1995. október 26. ROZSNYO Hűtőház a jobb ellátásért Aki az elmúlt hónapokban Rozsnyóról Jólész felé utazott, annak bizonyára feltűnt, hogy a korábban a vasúti sínek melletti gondozatlan, elgazosodott területen komoly változások történtek. A Dobart cég a vidéken jó hírnévnek örvendő Apex társaság megrendelésére néhány hónap alatt hűtőházat épített fel itt. - 1991-ben alapítottuk Simon Zoltán barátommal az Apex kereskedelmi társaságot - mondja Bozó György. - Élőállat-kereskedelemmel, mezőgazdasági termékek adásvételével kezdtük, majd később rátértünk a fagyasztott élelmiszerek behozatalára is. Üzleti kapcsolatainkat főként Csehország és Magyarország irányába sikerült kiépítenünk, de más országokban és Európán kívül is vannak partnereink. Szlovákiában szinte valamennyi baromfifeldolgozóval kapcsolatban állunk. Cégünknek jelenleg tizenegy dolgozója van, s bízom abban, hogy a szerkezetbővítés az Apex megerősödéséhez vezet. •Az Apex-hűtőházhoz hasonló nem működik a járásban, így üzembe helyezésével szűz területre lépnek... - Az elmúlt időszakban nagyon megnőtt az általunk Magyarországról behozott fagyasztott kacsa, liba, csirke és hal mennyisége, ezért úgy éreztük, tovább kell lépnünk. Sikerült hitelhez jutnunk, és nagyon rövid idő alatt felépíttetnünk az olasz technológiával felszerelt hűtőházat. Egy 400 köbméteres, két hűtőkamrás, mínusz harminc fokos hőmérsékletet elérő fagyasztó üzemel majd, de marad benne hely egy darabolócsomagoló egység kialakítására is. Ezt is minél előbb üzembe kell helyeznünk, mert a nagy darabokban behozott árut itt akarjuk úgy előkészíteni, hogy azt egyenesen a környék üzleteibe, a fogyasztókhoz szállíthassuk. • Tapasztalhatjuk, hogy az üzletekben kevés az igazán jó minőségű félkész termék, fagyasztott áru, mégis megkérdezem: lesz helyük a piacon? - Jó a kapcsolatunk a kassai baromfifeldolgozóval. Szerződésünk is van, amely szerint hűtőházunk üzembe helyezése után ide szállítja termékei egy, főként a Rozsnyói járás területére szánt részét, azzal, hogy az általa eddig Kassáról ellátott helyekre ezután mi adjuk tovább a feldolgozó húskészítményeit is. Ezzel gyakorlatilag átadta nekünk a terület felvevő piacát, s azt hiszem, ez mindkét fél számára jó üzletet jelent majd a jövőben. (ambrus) Az ártéri erdők utolsó esélye - A szlovákiai erdők tragédiája, hogy hiába világszínvonalú a kutatás, a gyakorlatban az erdőgazdálkodás ma is a legprimitívebb sablonok alapján folyik. A keletszlovákiai bükkösökről már tudományos munkák sorozata készült el, most viszont sokan azt hiszik, hogy az erdőben bárki képes gazdálkodni. Ez például azzal jár, hogy a természetes megújulás helyett a sokkal drágább új telepítést alkalmazzák. De nem sokkal jobb a helyzet itt, a Duna mentén sem. Néhány évtizeddel ezelőtt egy brünni professzor összeállította az erdőtípusok katalógusát, amelyből a helyi adottságok függvényében kiderült, milyen összetételű erdőt érdemes telepíteni. Ez a rendszer itt teljesen összeomlott, hiszen kizárólag gyorsan növő nemes nyárt ültettek mondja Viliam Kiešt, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség nagyszombati igazgatóságának munkatársa. A Duna ártéri erdeiben járunk, a Kisbodaknak nevezett részen. A környezetvédelmi államigazgatás szakmai tanácsadó szervének munkatársai itt a valódi, őshonos ártéri erdők utolsó maradványait tanulmányozzák. Három éwel ezelőtt a Szlovák Tudományos Akadémia szakemberei a Bős és Doborgaz közötti területen 24 helyen találták meg az egykori erdők foltjait. Akkor azt javasolták, hogy ezeken a helyeken biocentru mókát alakítsanak ki, amelyekben meghagynák az őshonos fákat, és a fakitermelés sem folyna a másutt alkalmazott tarvágásos, letarolásos módszerrel. Mindez viszont csak idén vált igazán aktuálissá, mivel most folyik a következő tíz év teendőit meghatározó erdőgazdálkodási tervek előkészítése. A környezetvédelmi szakemberek parcelláról parcellára haladva egyeztetik elképzeléseiket az erdészekkel. A feladat nem egyszerű, de bíznak benne, hogy végül is sikerül összehangolni a különféle érdekeket. Az egyik legértékesebb terület a Léniás. Lényegében egy szigetről van szó, amelyet az erdészek egy földtöltéssel a túloldali parthoz kapcsoltak. Ezzel azonban kettészakították az ott vezető mellékágat, aminek következményei első látásra nyilvánvalóak. Megszakadt az áramlás, pang a víz, és megkezdődött a meder feltöltődése, elhalása. Izsák Gábor, a környezetvédelmi ügynökség dunaszerdahelyi központjának munkatársa már jegyzi is, hogy a töltésbe csövek beépítését fogják kérni az erdészettől, hogy így újra meginduljon az életet jelentő víz áramlása. Néhány lépéssel távoközelítőleg összefüggő sávot alakítsanak ki. Manapság ugyanis az erdők génállományának megmentése mellett az állatvilág élőhelyéről is gondoskodni kell. A 30 évenként rendszeresen letermelt nyárfaerdőkben például nem alakulnak ki azok az üregek, amelyek pedig fontos élőhelyül szolgálnak egy sor állat számára. Izsák Gábor szerint már az is nagy eredmény volna, ha a mellékágak néhány méter széles part menti sávjait sikerülne megmenteni a tarvágásoktól. Amennyiben ugyanis az elkövetkező években a biocentrumoknak kijelölt részek is a láncfűrészek áldozataivá válnak, labb gyorsan megtaláljuk a Léniás valódi értékeit. A sziget egy részét ugyan nemesnyárültetvény borítja, de maradt még az igazi erdőből is. Olyannyira, hogy az akadémia munkatársai szerint a Léniás feketenyár-állománya nemcsak a somorjai erdőgazdálkodási körzetben, hanem Közép-Európában is egyedülálló. Az ültetvényes erdőművelési mód ugyanis egyáltalán nem hazai sajátosság. Nyugat-Európában már korábban letarolták az ártéri erdőket, az elmúlt években viszont hatalmas költséggel megkezdték felújításukat. Nálunk annyival jobb a helyzet, hogy még lehetőség van az egykori természet utolsó szigeteinek megóvására. A környezetvédők mindenképpen szeretnék elérni, hogy Bodak körzetében egy vékony, de megAz ártéri erdő a táj pótolhatatlan eleme (Archív felvétel) a hazai Duna-mellék utolsó génkészlete semmisül meg. Például ha valaki az egykori tölgyesek újratelepítéséről határozna, akkor ehhez a szaporítóanyagot már csak a környékbeli parkokból gyűjthetné össze. Ráadásul a biocentrum nem feltétlenül jelentene teljes vágási tilalmat, a legtöbb esetben csak honos fák ültetéséről és a tarvágásos művelés feladásáról volna szó. Minderre egyébként 1993 óta nemzetközi szerződés is kötelez bennünket. A vizenyős területek megóvásáról szóló egyezmény értelmében ezeket a területeket célszerűen kell felhasználni, az pedig nagyon vitatható, hogy a tarvágás ennek minősül-e. Az viszont biztos, hogy amennyiben valaki felszámol egy ilyen területet, az egyezmény értelmében másutt pótolnia kell.(tuba) GALSZECS Kelendő a napraforgómag Végéhez közeledik a felvásárlási idény a keleti régió egyetlen nagykapacitású napraforgómagfeldolgozójában, a Palma Rt. gálszécsi üzemében is, amelynek eléggé tekintélyes a vonzáskörzete. Nagymihálytól Rimaszombatig itt dolgozzák fel a legtöbb kis- és nagytermelő napraforgóját. Az étolajat gyártó üzem tavaly mintegy 50 ezer tonna napraforgót és repcét vásárolt fel, annyit, amennyi az üzem kapacitása. Az olajgyártáshoz szükséges repcéből elegendő mennyiség áll az üzem rendelkezésére, de napraforgóból kevesebb lett a tervezettnél, ami részben a vetésterület csökkenésével, illetve a termés gyenge minőségével és az alacsony hektárhozammal magyarázható. - Tudatában vagyunk annak, hogy az idei napraforgótermés gyengéb a tavalyinál, ezért az eddigi vonzáskörzetünkön kívül az ország bármelyik részéről érkező szállítmányt átvesszük - nyilatkozta Marian Vilinsky termelési igazgató. - Sok a gondunk az eddig beérkezett napraforgóval. A tisztításon kívül még szárítani is kellett, mert sok helyről a kedvezőtlen időjárás miatt eléggé nedvesen érkezik, ami alaposan megnöveli a termelési költségeket is. Emiatt azonban nem lesz drágább az étolaj. Ami a termelési lehetőségeket illeti, az üzem sokoldalú támogatást nyújt. A szakmai tanácsokon kívül, vetőmaggal, vegyszerrel látja el a termelőket, sőt hektáronként 5000 koronával segíti őket. Egyébként a gálszécsi Palma-üzem belföldi piacra dolgozik, mert nagy az itthoni kereslet. Korántsem ilyen kelendő a melléktermék, a napraforgó héja, amelyet takarmányadalékként kínálva próbál értékesíteni, de eddig nem mutatkozott iránta érdeklődés. (katócs) ALSOSZTREGOVA Madách hagyatéka Egy nappal azután, hogy október 16-án Budapesten megalakult a Nemzetközi Madách Társaság, alapító tagjai ellátogattak Madách Imre szülőhelyére, Alsósztregovára. A kastély falán nemrég felavatott magyar nyelvű emléktáblánál a társaság tagjai elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Pál József, a Salgótarjánban megjelenő Palócföld irodalmi-kulturális folyóirat főszerkesztője Madách életművével kapcsolatban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az olyan félreeső helyen is, mint Sztregova, lehetett halhatatlant alkotni, vagyis nem a hely szelleme, hanem a nagy madáchi lélek szülte a nagy művet. Az Ungvárról érkező Jurij Skrobinec költőműfordító, az Ukrajnai írószövetség tagja kuriózumként mondta el, hogy Az ember tragédiájának ukrán fordítója, Mikoia Lukás nyelvzseni volt, hiszen huszonnégy nyelvet ismert, s Madách világirodalmi rangú alkotásának hiteles tolmácsolása érdekében magyarul is megtanult. Az Alsósztregovára látogatók között volt Hubay Miklós író, a Nemzetközi Madách Társaság elnöke, továbbá Dobos Attila zeneszerző, aki operát írt a Tragédiából. (bodzsár) RIMASZOMBAT Szombathy-emléktábla Szombathy Viktor Sodoma utcai szülőházát Rimaszombatban már évekkel ezelőtt lebontották, ezért a múlt hét végén a Botto utcai lakóházának (itt nevelkedett) falán leplezte le az író özvegye és Polgári László, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke az 1987-ben Budapesten elhunyt író emlékére készíttetett emléktáblát. A ház ma a Polyák család tulajdona, a hatvanas években vásárolták meg a magyar fővárosba költöző írótól. - Gyakran ellátogatott hozzánk; egy alkalommal megkérdezte édesanyámat, milyen iskolába írattak bennünket. „Szlovákba", válaszolta, mire Viktor bácsi a fejét csóválta. „így fogy el az itteni magyarság", jegyezte meg. A következő tanévet már (A szerző felvétele) magyar iskolában kezdtük, szüleim átírattak bennünket mondta a ma Kassán élő Polyák Aliz, szlovák-magyar szakos tanár. (farkas) KASSA Olcsó és nem ráz Nem valahol Délkelet-Ázsiában készült a mellékelt fénykép. Nálunk, Kassán kaptuk lencsevégre a térségünkben kevésbé elterjedt, teljesen környezetbarát „tömegközlekedési" járművet. Pontosabban egyet a belvárosban ez év nyarától cirkáló négy közül. És valóban tömegközlekedési jármű a lábmeghajtású tricikliből létesített riksa, amelyen három személy közlekedhet - akarom mondani sétagurulhat - egyszerre. A pedált tekerő fuvaros és két utasa. A szokatlan szolgáltatást nyújtó Rikša magáncég helyi tulajdonosa ebből aligha gazdagszik meg, ugyanis a gépkocsiforgalom elől lezárt Fő utca egyik végéből a másikig, tehát a Slovan Szállótól a K-m art áruházig, valamint az említett végállomásoktól a Malom utcán át a vasútállomásig és vissza ingázó jármű egy vonalra szóló viteldíja 10, illetve 15 korona. Mindenesetre említést és dicséretet érdemel a tulajdonos ezért az ötle(Prikler László felvétele) tért, mellyel hozzájárul az egyre hangulatosabb belváros sokszínűségéhez. (gazdag) IPOLYPASZTO Kevesebb a munkanélküli Ipolypásztón a rendszerváltás előtt hosszú évekig nem volt helyi közigazgatási szerv. Majd egyre nagyobb igény mutatkozott a lakosság köréből, s a pásztóiak éltek a lehetőséggel. Mészáros Ottó polgármester lehetőségeihez mérten próbálja orvosolni a gondokat. M Polgármester úr, 1989 után ipolypásztó lakosainak életében új fejezet kezdődött. Mennyire sikerül lépést tartani a többi községgel? - Erőnkhöz mérten mindent megteszünk, s azért mondom többes számban, mert valóban nemcsak én igyekszem, hanem a lakosság is. Sikerült a munkanélküliséget a korábbi 14,5 százalékról 10 százalék alá csökkentenünk. A községi hivatal 12 embert foglalkoztat közhasznú munkákra, a szövetkezet szintén munkát ad a férfiaknak, így azt kell mondjam, szinte nincs is munkanélküli férfi a faluban. MA közművesítés ma már elkerülhetetlen a falufejlesztés szempontjából. Önök hogy állnak ezen a téren? - Elkészítettük a szükséges terveket. A vízvezeték-hálózat kiépítésének ügyében az év végén adjuk be a pályázatot. Közösen a szomszédos községgel, Ipolybéllel mintegy 18 millió koronára van szükségünk. Sajnos, a faluban nincs ivóvíz, csakúgy, mint az egész Ipoly mentén. Községünk határában azonban megfelelő forrásra leltünk. A szennyvízcsatorna megépítése csak álom, s véleményem szerint még hosszú ideig az is marad. 30 millió koronát kellene előteremteni, s ez a mai világban ilyen célokra képtelenség. Ennek ellenére derűlátó vagyok. MA hulladéktárolással is voltak gondok... - Valóban, de már ez a probléma megoldódni látszik. A tőlünk nem messze lévő Lontó község határában épül a központi hulladékgyűjtő, öt község közreműködésében. Ipolypásztó kapott 300 ezer korona állami támogatást, de az összeget 200 ezer koronával meg kell toldanunk saját költségvetésünkből. Nem könnyű feladat, de megbirkózunk vele. Mindemellett középületeinket is rendbehozzuk, parkosítunk, próbáljuk kellemesebbé tenni környezetünket. (turzci)