Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-19 / 242. szám, csütörtök

1 8 \ ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. október 19. Tisztelt szerkesztőség! Rendkívüli rendezvény valósult meg október 6-án Párkányban. Nikoleta Mészárosová (Miss Slo­vakia '94) és városunk szépsége, Vörös Tímea (Miss Slovakia '95 döntőse) összefogtak, és helyi szépségversenyt rendeztek. Váro­sunkból és a környékről jelent­kezők közül 10 leány készült fel az igényes versenyre. Szépséget, tudást, kulturált viselkedést mu­tattak be a színpadon. Az esztéti­kusan feldíszített terem zsúfolá­sig megtelt, főleg ifjúsággal, osz­tálytársakkal, akik drukkoltak, tapsoltak és természetesen ár­gus szemekkel tapadtak a felada­tot teljesítő leányokra. Szóbeli be­mutatkozásukat az estélyi ruhák bemutatása követte, majd saját egyéni produkciókat adtak elő: szavalat, ének, monológ, modern tánc, folklór. A felkészülés köz­ben a pozsonyi művészek, a szel­lemes konferanszié és Peter Nagy szórakoztatta a közönséget. A többnyire magyar nemzetiségű lányok a szlovák nyelvű műsor­ban bizonyították nyelvtudásu­kat, alkalmasságukat és alkal­mazkodókészségüket. Október 8-án a Csemadok lévai alapszervezete Bárka színpadá­nak színjátszó együttese megtisz­telte városunkat Párkányt és be­mutatta Görgey Gábor Noé c. ko­médiáját. A ma is időszerű gondo­latok, hogy egyesek kiválasztot­taknak érzik magukat és csak a saját nézeteiket, elveiket védik, míg mások féltése mellőzve van, teljes mértékben ránk, a kisebb­ség sorsára vonatkozik. A kitűnő szereplők kiváló szereplésükkel bizonyítottak. A Bárka színpad az utánpótlás nevelését is felvállalja, mert a tehetséges fiatal sze­replőkön látszott a rutin, a gyakor­latiasság; otthon érzik magukat a szó, a cselekvés a színjátszás min­den technikájában. Az informáci­ós anyag mellett hiányzott a meg­szokott párkányi közönség. Keve­sen voltunk, többnyire Csemadok­tagok. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az olvasói leveleket, mon­danivatójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve jelentet­jük meg. A nézetek sok­rétűsége érdekében olyano­kat is köziünk, amelyeknek tartalmával szerkesztősé­günk nem ért teljes mérték­ben egyet Köszönjük olva­sóink bizalmát, és várjuk to­vábbi leveleiket. Füge a fekete zsarunak A minap éppen egy dél-szlová­kiai kisváros - mondjuk legyen a neve Dunaszerdahely - központ­jában sétálgattam, közel az ég színéről és a Fekete-erdőből eredő folyamról elnevezett áru­házhoz. Ez előtt egy több férőhe­lyes parkoló található, amely az országgal fejlődve felvette a „kár tyával fizető parkolóhely" nevet. Ahogy erre sétálgatok, feltűnt, hogy több az olyan autó, melynek szélvédőjén ott van a bizonyos "intő" papírdarab a parkolókár­tya hiánya miatt, mint amelyiken nincs. Kisebb böngészés után már feltűnt az autótömeg között a békés polgár bosszantója, vagy ahogy a város lakói használják, a fekete csendőr. Ez így még talán mind rendben is volna, ha nem jelent volna meg e békés polgá­rok egyik bőrkabátos, jóvágású képviselője. Amint a Ladájához ért, megtagadva úri méltóságát, szó szerint letépte onnan a mun­káját végrehajtő egyenruhás iro­mányát, összegyűrte, és - az ak­kori időjárás megengedte - csak úgy a szélnek eresztette a bün­tető sorokat tartalmazó papírgu bancot. Pár másodperccel koráb­ban, mikor a bőrkabátos az autó­hoz ért, a rendőr szintén az autó felé közelített, gondolván, hogy így nem kell majd az adminisztrá­cióval bajlódni, és máris kézhez kaphatja a büntetésül kirótt koro­nát. Igen ám, de látva a heves vérmérsékletű egyén reagálását, nyomban meggondolta magát, és folytatta egy másik autó „bün­tetését", mintha semmit sem lá­tott volna. A feldühödött törvény­szegő még vette a bátorságot és odakiáltott egy nyomdafestéket nem tűrő mondatot az egyenru­hásnak, aki ha akkor tehette vol­na, boldog lett volna, ha Beetho ven betegségétől szenved, vagyis süket Nos itt a vége, a papírcsomó ottmaradt valahol a földön, a rend őre nem látott és nem hal­lott semmit, és talán a város kasszája is szegényebb lett egy­pár százassal, mert az biztos, hogy aki így viselkedik, annak a testvére, rokona, szomszédja biz­tos a fekete csendőrök körébe" tartozik, aki majd csendesen elsi­mítja az ügyet. Én csak tudom, tapasztalatból beszélek! T. K. Dunaszerdahely A régi iskoláról Csaknem minden minőségben ragozzák ma iskoláinkat, anyagi feltételeit, a gyermekek nevelési módszereit a pedagógusok társa­dalmi és anyagi meg nem becsü­lését. Pár gondolattal - nem ha­sonlításképpen - felvázolnám a több mint fél évszázad előtti hely­zetet Szepsiben működött az 1939/1940-es években polgári iskolánk egyike. A három fiú, há­rom leány és egy koedukált (ne­gyedik) osztályban 310 diák igye­kezett elsajátítani az egyes tantár­gyak tartalmát, tehát átlagban osztályonként több mint 44 diák volt. Az iskola sokat tett a vallásos életre való nevelés munkájában, a tanulók vallásuk hovatartozása szerint tanári vezetéssel veitek részt az istentiszteleten, lelki gya­korlatokat és csendes napokat tartottak. Megragadtak minden kí­nálkozó alkalmat a hazafias neve­lésre, arra, hogy az igaz magyar ér­zést elmélyítsék, a nemzeti öntu­datot erősítsék. A természetrajzi és mezőgazdaságtani órákon, de más adandó alkalmakkor is, ápol­ták és fejlesztették a tanulók ter­mészetszeretetét a növény- és ál­latvilág megbecsülését így a tanu­lók lelkében megfogant a termé­szetszeretet. Nagy gondot fordítot­tak az iskolában a növény^ és ál­latvédelemre. A madár- és erdővé­delem jegyében tartottuk meg a közeli Jászó községben a mi leg­kedvesebb ünnepélyünket - a madarak és fák napját Érdekessége volt az osz­tályfőnöki óráknak, hogy ezeken megemlékeztünk a hadirokkan­tak iránti tisztelet ápolásáról, a ta­karékosságról, a magyar ipar pár­tolásáról, az alkohol elleni küzde­lem és a szőlőfogyasztás fontos­ságáról - ezekről házi és iskolai dolgozatokat is írtunk. Igen átgon­dolt és hasznos volt hogy a vi­dékről bejáró tanulók a vonat ér­kezése és a tanítás megkezdése, valamint a tanítás befejezése és a vonatok indulása közötti időt az erre a célra kijelölt tantermekben, nemek szerint elkülönítve, tanári felügyelet alatt töltötték. A vona­ton kijelölt felügyelők ügyeltek a rendre, akik hetente beszámoltak az osztályfőnököknek. Rendkívüli fontos szerepe volt a szülői értekezleteknek, a tanárok társadalmi működésének, a ta­nulmányi kirándulásoknak, ahol a tanulók kiegészítették elméleti tu­dásukat szélesítették látókörü­ket Az iskola tanulóifjúsága a szaktárgyi kirándulások kereté­ben elvégezte a község határá­ban és a községben mindazokat a megfigyeléseket melyek a tanítás eredményét jobban elősegítették. Említésre méltó tevékenységet fejtett ki az iskolában működő ifjú­sági egyesületek, önképzőkörök, sportkörök, az ifjúsági Vöröske reszt egyesület, és mindig örül­tünk az iskolai ünnepélyeknek. Büszke vagyok arra, hogy én is négy éven át tanulója lehettem ennek a polgári iskolának. Biztos, hogy a természethez fűződő pozi­tív viszonyom is az iskolának kö­szönhetően alakult ki. IVÁN SÁNDOR Kassa MKDM-nap Tardoskedden Tavaly ilyenkor barátságos foci­mérkőzést játszottak a Magyar Koalíció képviselői a tardoskeddi öregfiúk csapatával. Most, októ­ber &án pedig a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom-napon találkoztak a régi jó ismerősök. Az MKDM parlamenti képvi­selő-testülete részéről a gyűlé­sen Csáky Pál, Szigeti László, Hó­ka László és Bárdos Gyula, vala­mint a helyi polgármesteri hiva­taltól Kele Lajos polgármester, Bencze Mihály és Bencze István jelentek meg. A nyilvános vitát il­letve a politikai beszámolót kul­túrműsor előzte meg, melyen fel­lépett a Csemadok Tardoskeddi Tánckara, a Fehér Akác és Roz­maring kórusok, valamint a Tar­doskeddi Ifjúsági Közösség tagja. Csáky Pál rövid beszámolót tartott az egy éve rendezett MKDM-napok óta történt esemé­nyekről. Rámutatott, hogy a ma­gyar képviselők nagyon nehéz helyzetben vannak a parlament­ben. Szigeti László szavai ezt megerősítették: szerinte nehéz pozitív eredményt elérni olyan­kor, ha veszélyben van a magyar oktatás, amikor a magyar kultúra nem kap támogatást, s amikor be akarják vezetni a nyelvtör­vényt. Cáfolták az alternatív okta­tásról szóló statisztikákat me­lyek szerint már sok iskolában bevezették ezt a fajta tanítást Hangoztatták a magyar szülők helytállását. Szóba jött a nyelvtörvény is. Felhívták továbbá a jelenlevők fi­gyelmét arra, hogy nem szabad megelégednünk azzal, hogy az if­júság csak segédmunkás legyen. El kell érnünk, hogy minél több magyar fiatal végezze el a főisko­lát, illetve egyetemet. Kele Lajos minden nehézség ellenére opti­mizmussal szólt az érsekújvári ré­gió helyzetéről, majd a tardosked­dieknek a Magyar Koalícióról al­kotott véleményét ismertette. Biz­tatóan hangzott kijelentése: „Tar­doskedd népe szurkol nektek!" VARAGYA SZILVIA Érsekújvár CINIKUS ELÁRUSÍTÓ, ÚJ SZÓ. 1995. X. 5. Mosollyal a rigolyák ellen Tisztelt G. Károlyné, Komá­rom! Annak ellenére, hogy személyesen érintett, mély örömmel olvastam a minap köz­zétett olvasói levelét. Ném győzöm hangoztatni elárusító­imnak, hogy egy jó eladónak mosollyal kell elviselni a legkel­lemetlenebb vásárló legelké­pesztőbb rigolyáit is. Most leg­alább látják, hogy másnak is ez a véleménye. Megdöbbentett ugyan a tény, hogy pont ennek a szőke fiatalembernek, aki egyébként barna, viselkedését teszik szóvá, mivel eddig a né­hány év alatt ellene nem volt ki­fogás. De hát ez van. Az objekti­vitás kedvéért szeretném közre­adni az érintett eladó vélemé­nyét is. íme B. Norbert eladó „ki­hallgatási jegyzőkönyve": „A komáromi Nádor utcai vaskereskedésben akartam a minap szöget eladni. A hölgy, aki kért öt kilót, nagyon udvari­asnak tűnt, ám néhány perccel később módosítanom kellett a véleményem róla, a szőke hölgy ugyanis végtelenül cinikusnak és arrogánsnak bizonyult. Egy leragasztott dobozt hoztam ki a raktárból, mondván 5 kiló szö­get tartalmaz. A hölgy kifizette az árut, ám miközben a pénztár­hoz vittem, megkérdezte, hogy biztosan megvan-e az öt kiló. Megjegyezném még, hogy a le­ragasztott dobozon az volt fel­tüntetve, hogy „Stavebné klin­ce, ČSN 02 25 25, 5 kg". Az igenlő válaszomra felszólított, hogy mérjem le az eredeti gyári dobozt. Kiderült, hogy alig tíz dekával több mint 5 kiló. Az ad­dig udvariasan viselkedő hölgy ahelyett, hogy bocsánatot kért volna az alaptalan gyanúsítá­sért, vagy csendesen tudomá­sul vette volna, hogy nem akar­tam becsapni, hallatlanul udva­riatlan hangnemre váltott, és felszólított, hogy mérjem szét a doboz tartalmát zacskóba, mi­vel a doboz súlyát is belemér­tem előzőleg (utólag mérve ez 45 grammot tett ki). Egész idő alatt, amíg ezt végeztem, csípős megjegyzéseket tett. Nem volt ott akkor erőm arra, hogy kiok­tassam, mivel ez nem való egy magára valamit is adó boltban. Csupán kimértem öt zacskó szöget, zacskónként 1 kiló 10 dekát, számolva azzal, hogy ott­hon úgyis átméri kis patikai mérlegén. Ezek után köszönés nélkül távozott a boltból." Tisztelt hölgyem, az Önön esett sérelemért elnézést kérek mind a magam, mind az elárusí­tóink nevében is. A legmélyebb támogatásunkról biztosítjuk! Kérjük ne adja fel! Tevékenysé­gét folytassa más üzletekben is. Szívesen olvasnánk a további­akban a liszt, a dobozos sonka, a fogkrém, a ragasztó és más hasonló áruk tartalmának át­csomagolásáról is. SZ. JÓZSEF Komárom Hidak és tutajok A Tátra alatti emberek szá­mára valamikor fontos és ko­rántsem veszélytelen foglalko­zás volt a Vágón való faúszta­tás, főleg Komárom és környé­ke fafeldolgozó üzemeit látták el jó minőségű fával. Az előző rendszer elképzelé­seiben, álmaiban is szerepelt a Vágón történő hajóforgalom be­indítása. Ennek bíztató kezdete napjainkban látszik megvaló­sulni, igaz nem Árva, vagy Liptó áruival megrakott hajók szelik a folyó piszkosszürke hulláma­it, hanem egyelőre csak tuta­jok, 1000 nap után tutaj már van, várjuk a reményteljes foly­tatást. Korábban a folyó alsó szaka­szát is a tervezett hajóforgalom érdekében szabályozták, mélyí­tették; így történt Vágsellyén a híd pillérei közelében is. Szerin­tem ez is közrejátszott abban, hogy napjainkra a hídon való közlekedés veszélyessé vált, főleg a teherforgalom számára, ezért szükségessé vált a híd megerősítése, javítása. Körül­belül 2 hónapig csak gyalogos közlekedés volt a két városrész között. A Nyitra és Érsekújvár felől érkező autósoknak csak óriási kerülővel lehetett a régi városrészbe eljutniuk. A felújí­tott híd október 5-én nyílt meg ismét az autósforgalom számá­ra. A régi hidat persze már régen lebontották, mert állítólag aka­dályozta volna a máig sem lé­tező hajóforgalmat. Szerintem a tutajok biztosan elfértek vol­na alatta, meghagyhatták vol­na a gyalogosok, esetleg kerék­párosok számára, vagy pedig ilyen esetekre mind a mostani volt, hiszen a javítási munkála­tok hosszú hetekre megbénítot­ták a környék forgalmát. Üdvözöljük a tutajokat, kí­vánjuk, hogy érjenek hajó-, illet­ve tutajtörés nélkül révbe, hoz­zák el a Tátra üzenetét, barát­ságát, csak a rosszindulatú ka­lózokat hagyják otthon, rájuk ugyanis nincs szüksége e táj­nak. SZABÓ SÁNDOR Vágsellye Újra nehéz idők Önhibájukon kívül tízezrek ellensúlyoz­nak a létminimum határán, vagy már az alá süllyedtek. Ehhez az áldatlan állapothoz je­lentős mértékben hozzájárult a kormány vérszegény szociálpolitikája, s nemkülön­ben a munkalehetőségek forrásainak ela­padása. Kísért a munkanélküliség, a létbi­zonytalanság réme. Az ebből eredő lelki tra­uma fásulttá, önmarcangolóvá teszi az em­bereket, akik az idegtépő őrlődésből nem találnak kiutat. Hiszen már a fölösnek vélt holmijaiktól megváltak, a féltve őrzött tarta­lékaikatfelélték, s most úgy érzik, hogy a ta­laj végképp kicsúszik a lábuk alól. Vajon csodálkozhatunk-e azon, hogy egy re több a szemeteskukákban turkáló, úgy­nevezett guberáló, aki egyik napról a má­sikra tengődik? Kérdezhetjük: hol késik a társadalmi összefogás? Az embertársaink iránti szolidaritás? Vagy talán szégyelljük ki­mondani e szót? Most, 12 előtt 5 perccel olyan légkör kialakítására van szükség, hogy a talajtvesztett csüggedők, az elszegé­nyedett emberek érezzék: nincsenek ma­gukrahagyatva. E vonatkozásban sokat tehetnek az ön­kormányzatok, a különféle önszerveződé­sek, amellett a szociális ügyosztályok rugal­masságán is sok múlik. A szociális helyzet reális felméréséhez a legcélravezetőbb a helyszínen történő meggyőződés, mely köz­ségrészben, utcában, kik, hányan szorulnak - még a tél beállta előtt - sürgős segítségre. Megkülönböztetett figyelem fordítódhatna a már idős, elmagányosodott, beteg ember­társainkra, akikre ritkán, vagy egyáltalán nem nyitnak ajtót A velük való röpke beszél­getés kizökkentheti őket a magábazárkó­zottságukból, felcsillanthatja a remény su­garát, az életkedvet A segítő jobb nyújtása számukra szinte elengedhetetlen. Ami az összefogást illeti, hadd említsek egy múltbéli példát. Szinte gyerekfejjel él­tem át a 30-as évek nagy világgazdasági válságának időszakát. Falvainkban arány­lag sok volt a nyomorgó, nincstelen, sze­gény ember. A községi elöljáróságok nem nézték tétlenül ezt a helyzetet; felszólítot­ták a tehetősebb, módosabb polgárokat akik lisztet babot, burgonyát, zsírt adtak össze - meg pénzt hogy ily módon segít­senek a leginkább rászoruló embertársai­kon. A legrászorultabb családok gyermekei térítésmentes ebédet kaptak több héten keresztül. KOVÁCS ISTVÁN Pozsony Dunaszerdahelyi zöldségfeldolgozás Konzervgyári alapanyagból, egyes zöldségfélékből kevesebbet vásárol­hattak fel, de az élelmezés szempont­jából sikeres kampányt hagynak ma­guk után az év kilenc hónapjában a dunaszerdahelyi Dunakónál. Gaál Dezső közgazdász elmondta: kissé rendhagyó volt az idei kampány, mert a sikeres gyümölcsfeldolgozást nem a gyenge termés, hanem a helytelen árreláció hiúsította meg. Gyümölcs­készítményekből, kompótfélékből olyan magas fogyasztói árak mutat­koztak, hogy egyetlen termék iránt sem lett volna komoly kereslet a pia­con. Gyártási tervüket más termék­kel, mint például az újdonságnak te­kinthető csemegekukoricával, az uborkát helyettesítő cukettával, to­vábbá a gulyással és kolbászos lecsó val pótolják. Zöldborsóból az összes felkínált mennyiséget feldolgozták, és 660 tonnát legyártottak. Ez mintegy 100 tonnával több a szokásosnál, de a rendkívül nagy kereslet miatt már az utolsó dobozok is elfogytak a raktár­ról. így a Dunako terméke rövidesen lekerül az üzletek polcairól, s a hiányt más forrásból lesznek kénytelenek pótolni az üzletvezetők. Zöldbabból 260 tonnát gyártottak, ám akár töb­bet is feldolgoztak volna, ha bővebb az alapanyagkínálat. Uborkából ked vező volt a kínálat, nem kevesebb, mint 550 tonnát dobhatnak a hazai piacra. Legyártottak továbbá 135 tonna cukettát, amely ízben és za­matban hasonlít az uborkára, csak annyiban különbözik, hogy kockákra metélve kerül a sterilizált dobozokba. Próbaüzemeltetéssel 30 tonna cse­megekukoricát konzerváltak. Igen pi­acképes, ezért a jövőben számolnak feldolgozásával, melyhez már megte remtik a szükséges feltételeket. Mind a kis- és nagytermelőktől korlátlan mennyiségben vásárolják majd fel a csemegekukoricát. Az egyik legfontosabb alapanyag, a paradicsom felvásárlása és feldolgo­zása késve kezdődött. Ráadásul a szükséges nyersanyagot sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudják biztosítani. A legnagyobb para­dicsomtermelő körzetekben, Bősön és Dercsikán a kedvezőtlen időjárás, a peronoszpóra, a lisztharmat és jég­eső alaposan megvámolta a termést. A kiesést más forrásból képtelenek pótolni, noha minden kínált lehetősé­get megragadnak. Ellenben lecsófé­lékhez, sterilizált készítményekhez bőséges a nyersanyag. Eddig több mint 300 tonnát gyártottak és októ­ber közepéig további jelentős mennyiséget konzerválnak. Lecsófé­lékből bőséges a választék. A zöldsé ges lecsótól kezdve a tojásos kolbá­szos lecsón keresztül minden termék a hazai piacra kerül. Nem mellékes, hogy gyártmányaik minőségére eddig sehonnan sem jött panasz, az állami szúróellenőrzések sem találtak rendellenességet. így az egyre igényesebb bel- és külföldi pia­con megállja helyét a Dunako Rt. kon­zervgyár. A szezon idején mun­kaerőgondjaik nincsenek, néhány hó­napra mintegy 40 munkanélkülinek biztosítottak munkalehetőséget. KRASCSENICS GÉZA Nyárasd

Next

/
Oldalképek
Tartalom