Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-07 / 207. szám, csütörtök

1995. szeptember 7. TALLÓZÓ - VELEMENY ÚJ SZ

Ó 5 j Megkérdőjelezett trianoni egyezmény A parlament környezetvédelmi bizottságának keddi ülésén Bauer Editnek, a Magyar Koalíció képviselőjének az államnyelvről szóló törvény alapelvei tervezetével kapcsolatban sok észrevétele volt. A lap munkatársa többek között rákérdezett, mit értett a képviselő asszony azon a kérdésén, hogy ez a javaslat úgy érthető-e, vajon a kormány megváltoztatta a trianoni egyezménnyel kapcsolatos véleményét? - A trianoni egyezmény, amely a volt Osztrák-Magyar Monarchia utód álamait érinti, számos részszerződésből és -egyezményből áll. Ezek egyike a Saint Germaine-i egyezmény, amely az utódállamokban élő kisebbségek jogait biztosította. Csehszlovákia kötelezte magát bizonyos kisebbségi jogok megtartására. Ennek köszönhetően törvénybe iktatták például a kisebbségi oktatást, bizonyos feltételekkel kisebbségi nyelven használták a községneveket, a hivatalokban is használatos volt a kisebbségek nyelve és hasonlók. Az államnyelvről szóló törvény alapelveinek tervezete ezt az egyezményt teljesen érvénytelennek nyilvánítja. Ezért helyénvaló a kérdés, hogy a kormány módosítja-e a trianoni egyezményre vonatkozó álláspontját, és hogy a szóban forgó egyezmény többi részét is érvénytelennek tekinti-e. Alena Gottweisová, Sme Keddtől: XCU = ECU A Szlovák Nemzeti Bank döntött arról, hogy a szlovák koronát az elszámolható ECU-höz viszonyítva egy (az utolsó) százalékkal felértékeli, s ezzel lezárult a szlovák-cseh kapcsolatok egyik ellentmondásos fejezete. Az 1993 óta hatályban lévő fizetési egyezmény lehetővé tette mindkét fél számára, hogy az elszámolható ECU-höz (XCU) és az ECU-höz viszonyítva fizetőeszközének árfolyama +-5 százalékkal eltérjen. A felek az árfolyammozgással mérsékelhették a kölcsönös elszámolásban keletkezett hiányt, ami egyik félnek sem kedvezett. A fizető országnak a közteshitel túllépését konvertibilis valutában kellett megtérítenie... A cseh fél becsületére legyen mondva, hogy a közteshitel Szlovákia általi túllépésére a cseh korona árfolyamának felértékelésével reagált. Ezt követően néhány hónapon keresztül egyik fél sem lépte túl a keretet. A fordulat 1994 júliusában következett be, amikor Csehország 64 millió ECU-vel lépte túl a keretet... A Moravčík-, illetve Mečiar-kormány következetesen kitartott az 5 százalékos árfolyameltérés mellett, csakhogy ez örökös ellentét forrását képezte, mivel ez előnytelenné tette a cseh kivitelt, miközben a szlovák kivitelt előnyösebb helyzetbe hozta. A szlovák fél május 19-én reagált csupán a cseh fél sürgetésére, akkor az XCU-höz viszonyítva 4 százalékkal értékelte fel a korona árfolyamát... Tegnaptól az XCU-höz és ECU-höz viszonyított koronaárfolyam-eltérés nulla. Végül is a fizetési egyezménynek úgyis befellegzett. Ivan Podstupka, Pravda Gépkocsiárak a módosítás előtt és után Mint arról tegnapi számunkban is hírt adtunk, a kormány keddi ülésén úgy döntött, hogy eltörli az 1500 köbcentiméteresnél kisebb űrtartalmú motorral felszerelt gépkocsik behozatali vámját és a 10 százalékos vámpótlékot. Alábbi táblázatunk a módosítás hatályba lépése előtti és utáni árakat tünteti fel: Gépkocsimárka Eladási ár (1995 májusában) vám Behozatal - az EU-böl: Seat Ibiza CLX 410 200 Fiat Tipo 1.4S 422 450 Peugeot 106 XND 1.5 439 800 Opel Corsa City 1.5 D 449 300 Ford Escord CL 1,4 Hm. 516 OOO Renault 19 RL 1.4 521 896 Seat Cordoba GLX 1,4/ lim. 522 300 Volkswagen Golf CL 1.4 523 700 Peugeot 306 XR 1.4 542 000 Opel Astra l,4i lim. 545 900 Citroen ZX Reflex 1.4i 552 200 Peugeot 405 G L 1.4i lim. 553 600 Ford Escort CLX 1.4 592 000 Opel Astra GLS 1.4 Si lim. 640 900 Behozatal - Oroszországból: Lada 210701.5 lim. 211 900 Behozatal - Ázsiából: Daewoo Racer 1.5 GSi 389 000 Hyundai Accent 1.5 GLS lim. 436 900 Nissan Sunny 1.4LX 516 000 Honda Civic LSi 1.5 579 OOO Mazda 323 GLX 1.5

i lim. 629 000 A módosítás utáni ár és HÉA nélkül 348 307 358 709 373 441 381 508 438144 443 150 443 493 444 682 460 221 463 533 468 882 470 071 502 677 544 199 171 690 315 184 353 994 418 084 469 130 509 642 Práca FRICSKA Csak óvatosan! Óvatos duhajként viselkedett Ivan Gašparovič, a szlovák parlament elnöke, amikor egyáltalán nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani a köztársasági elnök fiának elrablásával kapcsolatos jogi kérdésekről. Neki (mint a pozsonyi jogi kar büntetőjogi tanszéke egykori vezető tanárának) nyilván vannak olyan ismeretei is, amelyek birtokában nem tarthatna erről az esetről olyan félórás, ellentmondásokkal teli „csak ülök és mesé/ek "-szerű előadást, amelyet az isten háta mögötti üzem jogászából lett kormányfő produkált a szlovák tévé Pressclub című műsorában. Az a Gašparovič, aki nem az ŠtB vagy a KGB jóvoltából, hanem a saját törekvése révén szerzett büntetőjogászként nemzetközi elismerést, tudományos fokozatokat, alighanem nem volt hajlandó menteni a menthetetlent, hiszen ezzel nemzetközi viszonylatban is kockára tette volna a még büntetőjogászként kivívott jóhírét. Ugyanakkor pedig joggal reménykedhet abban, hogy ez az óvatossága talán javít valamit azon a politikusi hírnevén is, amelyet a tavalyi, novemberi, úgynevezett hosszú kések éj szakájával, illetve korábbi és későbbi tevékenységével „kiharcolt" magának. Gašparovič óvatosságát kellőképpen indokolja az, hogy tőle mindenki joggal várhatja el az utóbbi néhány évtizedben elkövetett, nemzetközi hírű emberrablások jogi vonatkozásainak tökéletes ismeretét. A parlament elnöke nyilván tud arról, hogy az ilyen emberrablások különféle változatai már évezredek óta ismertek, de mesteri fokra akkor jutottak el, amikor Ottó Skorzeny, Hitler kiváló tehetségű ügynöke rabolta el az ifjabbik Horthy Miklóst vagy éppen Benito Mussolinit. A náci Harmadik Birodalom bukása után az emberrablások mestereivé küzdötték fel magukat a szovjet, sztálinista KGB és országonkénti fiókügynökségei (főként a csehszlovák ŠtB). Így az elmúlt negyven évben előfordult néhány olyan botrány, amikor éppen Bécsből raboltak el vagy Bécsben tartózkodó embereket tüntettek el ezek az állami terrort nemzetközi szinten alkalmazó szervezetek. A mostani eset különlegessége alighanem az is, hogy nem Bécsből tüntettek el egy kényelmetlen személyt, hanem a hagyományos KGB-é

s módszereket alkalmazva szinte Bécs elővárosába „tüntettek el (oda)" valakit. A parlament elnökének, mint szakavatott büntetőjogásznak ismernie kell az angliai nagy vonatrablás egyik főhősének történetét is. Rony Briggsről, a „betörőkirályról" van szó, akit röviddel az elítélése után, szinte katonai módon megszervezett akció révén szabadítottak ki a börtönből. Szökése után úgy húsz évvel jöttek rá, hogy Brazíliában tartózkodik. Talán a kitűzött vérdíj reményében néhányan megszervezték a szökött fegyenc elrablását. Elkábítva ültették repülőgépre, és elvitték egy közeli, angol fennhatóság alá tartozó szigetre. A brazil kormány nem firtatta azokat a kérdéseket, amelyeket Mečiar emlegetett a Pressclubban; nem igazán foglalkoztatta őket az, hogy a már jogerősen elítélt Bríggs rendelkezik-e brazil állampolgársággal, megkövetelték azonban, hogy szállítsák vissza Brazíliába. Ez megtörtént; máig is vígan éli világát, sőt, állítólag még a hónapokkal ezelőtt megkötött brazil-angol kiadatási egyezmény alapján sem lehet őt átadni az angol hatóságoknak, börtönöknek. A Briggs-ügynek persze nem voltak politikai vonatkozásai, Rony Bríggs, a betörők királya nem volt egy olyan brazil köztársasági elnök fia, aki ujjat húzott volna a brazil titkosszolgálat főnökével. FEKETE MARIAN ROZSNYÓ Bányásznap, vásár Talán a múlt iránti tisztelet jeléül, vagy annak reményében, hogy újra nyitnak a bezárt bányák és újjáéled a sok évszázados hagyomány, Rozsnyón az idén is megtartják a hagyományos bányásznapot. Úgy mint az elmúlt években, most is ezzel egy időben zajlik majd a nyolcvanas évek közepén újra megindított őszi rozsnyói vásár. A szeptember 8-án és 9-én a város központjában szervezett rendezvénysorozat keretében a vásári árusokon kívül, a város főterén felállított színpadon a gazdagnak ígérkező kultúrműsorban fellépnek zenészek, táncosok, színészek és sportolók is, és lesz a vásár helyszínén a helyi legerősebb ember megtisztelő címért folyó vetélkedő is. Pénteken 11 órakor nyitják meg a rozsnyói városháza földszintjén kialakított turisztikai információs központot. (ambrus) KOMMENTÁR Vámunió huzavonával A rendőrség közlekedési osztályain bizonyára meg tudnák mondani, a szlovákiai személygépkocsiparkban milyen a pontos arány a Skodák és a „külföldi" márkák között. A külföldit azért idézőjeleztem meg, mert szerintem a Skodát az ország lakosságának jó része még mindig hazai márkának tekinti. Ennyit erről, de visszatérve a gépkocsipark összetételére, saját „tapasztalati kutatásaim" alapján meg mernék rá esküdni, hogy autósainknak legalább a fele - ha nem több ennél - Skodán furikázik. Az is igaz, hogy noha Trabantból hál' istennek már csak mutatóba látunk ittott az utakon, a Zsigulikból és Ladákból, meg a román Daciákból még jócskán, ma már nem fordulunk meg egy-egy nyugati gépkocsicsoda láttán. És már azon sem hökkenünk meg, hogy úton-útfélen csillogó-villogó autószalonokba botlunk, melyeknek a lakosság zöme számára csillagászatiaknak tűnő áraik ellenére nyilván van megfelelő forgalmuk, hiszen nem húzzák le a rolót. Az is tény, hogy nemcsak márkás autószalonok működnek szerte az országban, hanem használtkocsi-kereskedések is, amelyekben még mindig jó állapotban lévő nyugati kocsikat árusítanak. Igaz, ezek sem nagyon olcsók, és fennáll a veszély, hogy az ilyen kocsi vásárlója egy éven belül új alkatrészekre költi a kocsi vételi árának a legalább a harmadát. Hamarosan rájön, hogy ezen az. áron akár új Skoda Felíciát is vehetett volna, amely azért tíz évig kocsi lenne... A szlovák kormány is bizonyára erre jött rá, hisz,en a 10 százalékos behozatali vámpótlék ellenére a cseh személygépkocsik még mindig olcsóbbak a kisebb nyugati gépkocsitípusok zöménél. Legalábbis még körülbelül kél hétig azok. Hiszen a kormány keddi ülésén rendeletet hozott, melynek hatályba lépésével 1996 végéig vámmentes lesz az 1500 köbcentit nem meghaladó űrtartalmú motorral felszerelt új gépkocsik behozatala, és egyúttal eltörli a 10 százalékos behozatali vámpótlékot is. Szó se róla - népszerű intézkedés, és a Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter ezzel kapcsolatos indoklásában szereplő összes érv elfogadható. Elfogadható érv ugyanis, hogy Szlovákia személygépkocsiparkja felújításra szorul, hiszen a 10 évnél idősebb évjáratú kocsik - márpedig ilyen a szlovákiai kocsik 60 százaléka - bizony környezetszennyezőek. Ezt pedig az Európai Unió egyik tagországában sem nézik jó szemmel, jóllehet mi is oda igyekeznénk. Elfogadható érv a lakosság szociális helyzetére való hivatkozás is, noha a csak bérből és fizetésből élők nagy része „sima" spórolással aligha tudott lépést tartani az utóbbi évek növekvő gépkocsiáraival, így őket aligha érinti ez a kétségkívül keresletélénkítő intézkedés. Az intézkedésnek csak egy a bökkenője: sérti az 1993-tól működő cseh-szlovák vámunió szabályait, melyek értelmében a harmadik országgal való kereskedés feltételeit közösen határozzák meg. Most nem így történt, a cseh fél csak azt követően szerzett róla tudomást, hogy a szlovák kormány jóváhagyta. Klaus a cseh gazdasági miniszterek tegnapi tanácskozását követően „fölöttébb szerencsétlen" lépésnek nevezte, és amint mondotta, nem érti, miért „törekszik a szlovák fél a vámunió megszegésére". Noha a cseh miniszterelnök első reagálása mérsékeltnek mondható, várható, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) tagországainak szeptember I 1-i tanácskozásán szlovák kollégáját bizonyára keményebb szavakkal illeti majd. És ha Klaus ezt a békát is lenyeli, aligha számíthat a cseh sajtó örömujjongására. Márpedig jövőre Csehországban választások lesznek... PÁKOZDI GERTRÚD Az Együttélés értesíti a szlovákiai és csehországi orvosi egyetemek magyar hallgatóit, hogy a következő (1996-os) nyári szünetben is jelentkezhetnek belgiumi szakmai gyakorlatra. Feltétel a harmadik évfolyam sikeres befejezése és alapfokú francia nyelvtudás. A múlt évben előfordult félreértések elkerülése érdekében az érdeklődők 1995. október 31-ig közvetlenül az Együttélés Központi Irodájában jelentkezzenek. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást telefonon vagy személyesen az Együttélés Központi Irodájában Dolník Erzsébet művelődéspolitikai alelnöktől kaphatnak. AHOGY ÉN LATOM Úgy tűnik, Michal Kováč köztársasági elnök még mindig nem adta fel a reményt, még mindig bízik abban, hogy - noha nagyon megromlott a viszony közte és a kormánykoalíció között -, valami csoda még bekövetkezik, és ha nem is szívélyessé, de legalább civilizálttá válnak a legmagasabb közjogi méltóságok közötti kapcsolatok. Ennek érdekében lényegében két jelentést dolgozott ki a társadalom helyzetéről. A rövidített - és nyilván szelídített - változatot mindenki ismeri, aki tegnap délben bekapcsolta a televíziót. A részletesebb jelentés kb. 150 példányban készült el, a parlamenti képviselők számára. Ma már ezt is megismeri ország-világ. Vladimír Mečiar - minisztereinek többségével együtt - még arra sem volt hajlandó, hogy a nagyon szőre mentén megfogalmazott csonka jelentést meghallgassa. Ez Lecke - politikai kultúrából mindent elárul arról, hogy 1995 őszének kezdetén milyen színvonalú Szlovákiában az állam két legfontosabb tisztségviselőjének a párbeszéde. Noha tudom, hogy a megkurtított elnöki jelentés elhangzása után a tévénézők többsége - köztük magam is - csalódottan és sértődötten kapcsolta ki a készüléket, én úgy vélem, hogy ebben a történelmi pillanatban legalább annyi ráció volt a visszafogottságban, mint 1994 márciusában abban, hogy az ország helyzetéről szóló jelentés egyáltalán nem volt visszafogott, és a második Mečiar-kormány bukásához vezetett. Véleményem szerint ezúttal szándékosan nem tette Michal Kováč a nyílt politikai konfrontáció színhelyévé a parlamentet, pedig tucatnyi lehetősége lett volna arra, hogy konkrét példákra rámutatva illusztrálja a végrehajtó hatalom által elkövetett gazdasági, erkölcsi és politikai visszaéléseket. Akinek van szeme és füle, aki még nem vált teljesen közömbössé a közügyek iránt, az így is érthetett a szóból. Érthetett abból, amikor a politikai kultúra hiányára mutatott rá, amikor arról beszélt, hogy a privatizáció eredményeként túlságosan kevés család jut túlságosan nagy vagyonhoz, és túlságosan csekély lesz az az érték, amelyet gyorsan devalválódó állampapírok formájában majd a magánosításból kisemmizettek kapnak kártérítésként. A szakszervezetek is bizonyára megértették a tagságukkal együtt, hogy mire utal a köztársasági elnök, amikor az érdekegyeztetés mellőzését, mint a „lehetséges szociális konfliktusok forrását" emlegette. Az elbizonytalanodott jövőjű kisemberekhez, politikai okokból várható leváltásuktól rettegő állami hivatalnokokhoz szólt, amikor arra utalt, hogy mennyire „régivágásúra" züllött vissza a káderezés. És a bürokráciával küzdő kisvállalkozókat szólította meg, amikor kijelentette: „nem tűrhetjük, hogy az állam a polgár fölé telepedjék". Éppen csak érintőlegesen foglalkozott azzal, ami ezekben a napokban az egész ország lakosságát foglalkoztatja: a fia elrablásával. Már most érezhető, hogy ez az esemény - bármi legyen is az ügy végkimenetele - nagyon sok ember szemét kinyitja. Sok mindent elárul, hogy melyik fél miként viszonyul az emberrabláshoz, a gengszterizmus e förtelmes megnyilvánulásához. Még az sincs kizárva, hogy az írásban a képviselők elé terjesztett teljes államfői jelentés hatására néhány koalíciós politikusnak is kinyílik a szeme. Nem hangzottak el szenzációs leleplezések a köztársasági elnök szóbeli helyzetjelentésének egy órája alatt. Michal Kováč úgy vélte, jobban szolgálja az ország érdekét, ha írásban, csak a 150 képviselőhöz címezve közli megállapításait. Ettől függetlenül még bekövetkezhetnek meglepetések a parlament tegnap megkezdett ülésszakán. Akárhogy nézzük is, köztársasági elnökünk politikai kultúrából tegnap leckét adott a demonstratívan távolmaradt kormánytagoknak. TÓTH MIHÁLY