Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-30 / 226. szám, szombat

1995. szeptember 28. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó [2207] Sztárok, üzletek, dollárok Egy hollywoodi produkcióért két millió dollárt zsebel be a pop­énekesnőből Oscar-díjas szí­nésznővé nőtt Cher (49). Nem egyszer lehettünk tanúi: a film­vásznon oly meggyőzően játssza az okos asszony szerepét, forga­tókönyv nélkül azonban, a reális üzleti életben nehezen boldogul. Legutóbb bútorkereskedéssel próbálkozott, s az egyetlen ered­mény, amit fel tudott mutatni, az a csúfos csőd volt. Cher esete nem egyedülálló. Úgynevezett üzletemberek, álke­reskedők és ügyeskedő szélhá­mosok gyakran keresnek fel vi­lágsztárokat, akik - mint minden pénzsóvár halandó - szívesen többszöröznék meg vagyonukat. Szélhámos csapdájába esett Margót Hemingway (40) is. Őt egy bizonyos Paul Garfinkel környé­kezte meg üzleti ajánlattal: wyo­mingi földjén levő szénbányájá­nak részvényeit ajánlotta meleg szívvel a híres író unokájának. Margót érdeklődött Garfinkel föld­tulajdonának léte iránt, ám az már nem jutott eszébe, hogy a tárnák hovatartozására is rákér­dezzen. S nicsak, nicsak, a humu­szos föld alatt rejlő szén másé volt, nem Garfinkelé - viszont övé lettek a tapasztalatlan Heming­way unoka dollárjai. A becsapott sztárok táborába tartozik Walter Matthau (74) is, akit egy „tőkebefektető" milliók­tól fosztott meg. ,,Nincs kedve az embernek ahhoz, hogy szabad perceiben a Washington Post gazdasági mellékletét bön­géssze. Üzleti ügyeit ezért rábízza a szakértőre. S mi marad más hátra? A szakértő kénye-kedvé­nek és ügyességének van kitéve" - nyilatkozta Matthau az esettel kapcsolatban. Piszkos csatornába folyt el a hajdanán híres ABBA együttes tagjainak pénze, s piszkos kezek­be kerültek Sean Connery (64) dollárjai is. A 007-es szuperügy­nök egy Cannes melletti te­metőbe kívánt befektetni egy csi­nos összeget, de mint a későbbi­ekben kiderült: nem mást, mint szervezett szélhámosok gondta­lan életét finanszírozta. A szép Orneiia Muttirói (40) mi­lánói üzleti körökben azt rebesge­tik, hogy csaknem 8 milliót csúsz­tatott a válás fejében exférje, Fre­derico Faccinetti zsebébe. Bebi­zonyosodott, hogy Mick Jagger sem tud bánni a pénzzel. Az 52 éves rocksztár nem rajongói irán­ti szeretetből koncertezik szaka­datlan, s ingázik egyik városból a másikba, hanem pénzhiány mi­att. A beavatottak szerint a válá­sok, az exfeleségek kártalanítá­sa, a tartásdíjak jócskán megtize­delték vagyonát. Jagger nem ül­het babérjain, dolgoznia kell. A DIE ZWEI ALAPJÁN: (ug) Hárman a „kiköltekezettek" közül: Cher, Mick Jagger (fent) és Walter Matthau. Edesszájúak rangsora Belgium és Luxemburg a világ két legédesszájúbb nemzete, mert egy főre eső éves kakaófogyasztá­suk meghaladja az 5 kilogrammot - derül ki a Nem­zetközi Kakaószervezet (ICO) Londonban nyilvános­ságra hozott statisztikájából. A csokoládéevők listá­ját viszont Svájc vezeti, fejenként évi 9,7 kilóval. A felmérés öt év átlagán alapul. E szerint a vám­uniót alkotó és az ICO listáján közösen figyelembe vett Luxemburg és Belgium lakói fejenként ponto­san 5,06 kiló kakaót fogyasztanak el évente. Svájc­ban 4,74, Izlandon 3,72, Ausztriában 3,4, Németor­szágban 3,22, Nagy-Britanniában fejenként 3,1 kiló kakaó fogy. Kész - táblás, illetve darabáru jellegű ­csokoládé tekintetében Svájc mögött Ausztria áll a második helyen, mert lakói évente átlagosan 8,7 ki­lónyi csokit esznek meg. A bronzérem ebben a kate­góriában Norvégiának jut, ahol az emberek átlago­san 8,1 kiló csokoládét fogyasztanak. MTI FEDERICO FELLINI NAGY TITKA • HARMINCHAT ÉV A HÁTTÉRBEN Ismeretlen istennővel A kritikusok, filmesztéták évtizedek óta töprengenek azon, honnan vette Fellini, a nagy mágus filmjeinek hatalmas keblű, dús csípőjű, az ősi termékenységis­tennőkre emlékeztető figuráit. Hivatkoztak a latin örökségre, a szigorú, vidéki nevelésre, amelynek so­rán a papok mindent elnyomtak a kamasz fiúk lelké­ben, ami a testiségre vonatkozott. (Csak az Amar­cord gyónásjeleneteire kell gondolnunk!) Éppen ezért törtek fel később oly erővel ezek a fantazmagó­riák - vélték. Valószínűleg ez mind igaz. De két évvel a Maestro halála után most sokkal ké­zenfekvőbb magyarázat is adódik: Fellininek volt egy szeretője! A világnak felmu­tatott boldog házaspárkép csak élete egyik fele: a bá­jos, finom, törékeny feleség, Giulietta Masina, aki „mel­lesleg" a világ egyik legna­gyobb színésznője, s aki jó néhány filmjében - Ország­úton, Cabiria éjszakái, Júlia és a szellemek - férje mú­zsája volt. 1957 után azonban meg­jelennek azok a nőtípusok ­Anita Ekberg az Édes élet­ben, Magali Noel a Nyolc és félben, a termékenység vad varázslónője a Satyrikon­ban, a vidéki trafikosnő az Amarcordban stb. -, ame­lyek igazán felgyújtották a rendező, de a nézők képze­letét is, és amelyekben egy valóságos asszony is meg­testesült: Anna Giovannini, Fellini „földi szerelme". 1957-ben találkoztak. An­na dús idomain égővörös ru ha feszült: Szerelmük Fellini haláláig tartott! A dátumok tehát jól bizonyítják: az új nőtípusok mögött a szen­vedélyesen szeretett Anna alakja áll. És e szerelem oly erős, oly kizárólagos s -tegyük hozzá - oly zsarnoki, olyannyira egy latin férfira valló volt, hogy Annának csak a rabszolgasors jutott. Egy ura által nagyon szere­tett rabszolgáé. „Állandóan a rendelkezé­sére kellett állnom - mond­ja a ma 79 éves asszony - a háttérben maradva, feladva a munkámat is, mert Federi co féltékeny volt arra, hogy mások is láthassanak. El kellett szakadnom baráta­imtól, még egyetlen gyere­kemtől is. Kizárólagosságot követelt. Nem mehettem va­kációra akkor sem, ha ő Gi­uliettával nyaralni ment­Kétségbeesetten szüksége volt rám, mert csak nekem sikerült megnyugtatnom, amikor egy-egy filmforgatás elején és végén mélyen depressziós állapotba ke­rült." A felesége tudott Anna lé­tezéséről, de ismerve férje alkotásait s a teremtés fo­lyamatát, az ifjúkorból ho­zott fantazmagóriáit, abban reménykedett, ez az érzéki lángolás lecsillapul majd. Tévedett. Anna Giovannini, a hajda­ni szép patikusnő most előlépett a homályból, meg­szegte a hallgatás törvé­nyét. Federico is, Giulietta is halottak. Ő pedig csak annyit szeretne - mondta a szenzációs megnyilatkozást elsők között nyilvánosságra hozó Paris Match riporteré­nek -, hogy tudják: létezett. Ő is létezett. Követeli asszo­nyi identitását, mert ha át­tételesen is, de szerepe volt Fellini műveiben. Ha nem lennének itt szerelmének levelei, rajzai róla, attól fél­ne: e 36 év csak álom volt. Federico elment, s ő telje­sen magára maradt. Emlékezni akar. Amar­cord... Egy kép a múltból: Anna és Federico. Egy cáfolhatatlan bizonyíték, hogy Anna létezett. És létezik. Meghalt a múzsa „Lara" nincs többé: 82 éves korában a napokban elhunyt Olga Ivinszkaja, akiről Borisz Paszternak Nobel-díjas orosz író világhírű regényének, a Doktor Zsivágónak hősnőjét mintázta. Ivinszkaja 1913-ban született a közép-oroszországi Tambov váro­sában. A moszkvai irodalmi főiskola elvégzése után a Novij Mir című irodalmi folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, s a második vi­lágháború után találkozott az íróval. Paszternak és Ivinszkaja között hamarosan szerelem szövődött, s az író a fiatal szépségről mintáz­ta az 1917-es bolsevik forradalmat bíráló regény hősnőjét, Larát. A romantikus kapcsolat azonban a fiatal nő meghurcolásához ve­zetett: a szovjet hatóságok annak érdekében, hogy nyomást gya­koroljanak a rendszerbíráló íróra, 1949-ben letartóztatták Ivinszka­ját. Három hónappal Paszternak 1960-ban bekövetkezett halála után Olgát ismét őrizetbe vették, ezúttal Irina lányával együtt „valu­taüzérkedés" ürügyén. Az ügy előzményeként Olga 100 ezer dollárt kapott (rubelben) Giangiacomo Feltrinelli olasz kiadótól. A Doktor Zsivago kéziratának első birtokosát a nagybeteg Paszternak saját­kezű levélben utasította: a nyugati kiadás jogdíját juttassa el ba­rátnőjének. Olgát és lányát ennek alapján nyolc és félévi száműze­tésre ítélték a szovjet hatóságok. Maga az író a Nobel-díj odaítélése - 1958 - előtt és után szenvedett üldöztetést hazájában. Ivinszkaja később harcot folytatott azért, hogy visszaszerezze azokat a kéziratokat, amelyeket az író halála után a rettegett szov­jet állambiztonsági szervezet, a KGB kobozott el tőle. Néhány kézi­rat tulajdonjogát illetően vitába keveredett a Paszternak család több tagjával is. PANORÁMA ZSÚPTETŐFEDŐK VOLTAK AZ ŐSÖK THATCHEREKNEL A Vaslady címere A kormányfői tisztségről történt leköszönése után II. Erzsé­bet királynő a tavalyi év végén báróságra emelte a Thatcher házaspárt, ám sokáig hiányzott ennek egyik legfontosabb kifejezője: a nemesi címer. Ami késik, nem múlik: a Gothai Alamnach brit megfelelője, a Debrett's legújabb kötete már ezt is tartalmazza. A koronás címert egyik oldalán fehér szakállas tengernagy, a másikon parókás, kezében kü­lönleges mérleget tartó, régi vá­gású úriember tartja. A magyará­zat szerint az admirális Margaret Thatcher kormányzásának legne­hezebb és legdicsőbb napjaira, a falklandi háborúra, az ott vívott tengeri csatákra emlékeztet. A különös úr pedig a Vaslady haj­dani, észak-angliai földijét kíván­ja megeleveníteni, Isaac New­tont, a híres tudóst: arra utalva, hogy a későbbi kormányfő oxfor­di diákkorában a kémiai tudomá­nyokat tanulta. S - ezt már csak a rossz nyelvek teszik hozzá - ha nem jön közbe a poltikai karrier, talán a szupergravitációt is felfe­dezi. A címer jelszava: „ Cherish Freedom", vagyis „Tartsd nagy becsben a szabadságot". Egy tudósító a nem éppen il­lemtudó kérdését, hogy van-e va­lami a címerben, ami a Vaslady családi előzményeire, mármint szülei szatócsboltjára utalna, Thatcher asszony felháborodva visszautasította. Férje, Denis vi­szont kevés megszólalásainak egyikében felhívta a figyelmet a címerben látható zsúptetőkre és ollóra: a Thatcher szó zsúp­tetőfedő-mestert jelent, s a csa­ládnév nyilván úgy alakult ki, hogy az ősök ezt a foglalkozást űzték. MN Megtagadta az apját Az életben gyakran előfordult, hogy egy felháborodott apa meg- és kitagadta a fiát. Az iro­dalomtörténet is számos példát tud erre. Moliére-t is kitagadta az apja, amikor megtudta, hogy a tisztes polgári családból szár­mazó fiú elment színésznek. Másfél századdal később Ma­gyarországon a színjátékíró Szig­ligetit ugyanígy tagadta ki az ap­ja, amikor tudomására jutott, hogy a nemesi família fia is „ko­médiás" lett. Igaz, mind a két családi ügy jól végződött. Ami­kor a fiúk már híres emberek let­tek, az apák megbékültek és visszafogadták keblükre az elté­velyedett gyermeket. Az azon­ban az irodalomtörténetben is ritkaság, hogy egy fiú kitagadja­megtagadja nagy tekintélyű aty­ját. Ez történt a nemes, nemze­tes báró Eötvös famíliában. Báró Eötvös Ignác hírhedett vérbíró volt. Sorra ítélte halálra a múlt század harmincas évei­nek nemcsak zavargó jobbágya­it, hanem még azokat a neme­seket is, akik pártolni merészel­ték az elégedetleneket. A neme­sekkel tárgyalások közben lati­nul tréfálkozott. És az ítéleteket így kezdte: „Amice carissime, eras pendebis" (azaz: „Kedves barátom, holnap lógni fogsz"). Sokan mondották, hogy Magyar­országon ő a legellenszenve­sebb ember. Az ő fia Eötvös József, aki egész életében az erkölcsös­ség, az igazmondás, a haladás híve volt: költő, író, államférfi. Az egyetlen politikus, aki 1848­ban a forradalomnak és 1867­ben a kiegyezésnek is miniszte­re volt. Ekkor is, akkor is a sza­badság és egyenlőség, az em­berségesség és a hazafiság pél­daképe. Nos, gimnáziumi évei­nek vége felé járt, amikor a fiúk­tól meghallotta, ki az ő apja. És amikor megbizonyosodott, hogy valóban ő a legriasztóbb, legel­lenszenvesebb ember a hazá­ban, akkor az iskolatársak szí­ne előtt ünnepélyesen megta­gadta apját Természetesen ez­után az apa sem akart többé tudni a fiáról. De hát ki tudja már, ki volt, mi volt Eötvös Ignác? Eötvös József pedig történelmünk és iro­dalomtörténetünk nem múló hírű hőse. HEGEDŰS GÉZA TV-MAGAZIN Az oldalt szerkesztette: Görföl Zsuzsa ••vSv:: Margaret Thatcher brit katonák között a falklandi háborúban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom