Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-22 / 219. szám, péntek

1995. szeptember 26. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ új sz

ó i 2139 j Egy kilogramm robbanóanyag az ügyvéd autója alatt „Féltem a családomat és a saját életemet is", állította egy 43 éves pozsonyi ügyvéd, akit kedden ismeretlen telefonáló értesített arról, hogy kocsija alatt bomba van. Miután meggyőződött róla, hogy kocsija bal első sárvédője alá valóban odaerősítettek valamit, kihívta a rendőrséget. A tűzszerészek egy kilogramm robbanóanyagot és hozzá tartozó gyújtószerkezetet találtak a tulajdonos saját udvarában parkoló Audi 80-as gépkocsiban, amit távirányítású robottal hatástalanítottak. A Nový Čas szerkesztőségének sikerült kiderítenie, hogy nem ez volt az első merényletkísérlet ügyvédek ellen Pozsonyban. Pár héttel ezelőtt eddig ismeretlen támadó szintén megtámadott egy ügyvédi irodát, az esetet eddig a vizsgálat miatt nem publikálták, sőt a vizsgálóbíró sem volt hajlandó az ügyben nyilatkozni. A Szlovák Ügyvédi Kamara elnöke dr. Štefan Detvai a lapnak adott rövid nyilatkozatában nem tudta mire vélni az ügyvédek elleni támadásokat. Az elkövetők lehetnek csalódott ügyfelek, vagy azok ellenfelei, felfogadott támadók vagy beteg emberek, akik irigylik az ügyvédek jelentős jövedelmét. Sajnálatos, hogy Szlovákiában lassan már nem lesz ember, aki foglalkozása miatt ne lenne veszélyeztetett, állapítja meg a lap. VLADIMÍR DONNER, Nový Čas Fico a kormányfő és az elnök viszályáról • Hogyan értékeli a kormány álláspontját, amely lemondásra szólította fel az államfőt? - Szokatlan, hogy a kormány ilyen nézetet hangoztat... Emlékszem 1993 márciusára, amikor a DSZM képviselői azt kérték tőlünk, hogy támogassuk Michal Kováč jelölését, mivel ő erre a posztra a legalkalmasabb. Ez ma már személyes viszály, ami sokat árt az országnak. • Véleménye szerint ebben az esetben Vladimír Mečiar személyes bosszújáról van szó? - Nem akarok személyes bosszúról beszélni. Bizonyos idő után a két politikus között olyan viszony alakult ki, amelyet már nem lehet normális úton rendezni. Én már nem is hiszek abban, hogy ők meg tudnak egyezni. Nem látom a jogi megoldási lehetőségeit sem, mivel a politikai helyzet sem kedvező hozzá. Hangsúlyozom, mindez nagyon árt az országnak. • Úgy tűnik, a helyzet megoldhatatlan. Mi várható mégis? - A kormány felhívása csak politikai jellegű. Nem hiszem, hogy az államfő ennek alapján bármilyen lépésre szánná el magát. Az ügy csupán a politikai feszültség további fokozódását okozza majd. NORA SLIŠKOVÁ, Pravda A Szlovák Televízióban a jelszó: előbb vágj, aztán mérj? A Szlovák Televíziós Alkotók Uniója ezekben a napokban nyílt levéllel fordult a tévétanácshoz a televízió alkalmazottainak létszámcsökkentése kapcsán. Ebben kifejezte azt a véleményét, hogy az intézkedés egyike a rendszertelen, részleges rendelkezések sorozatának, amely tovább bonyolítja a műsorkészítést. Számunkra nem ismeretes, hogy a jelenlegi vezetés a törvény szellemében kidolgozott-e, illetve jóváhagyott-e olyan anyagot, amelynek alapján felelősségteljesen megállapítható lenne az egyes szervezési változtatások megalapozottsága, valamint a műsorok készítésére gyakorolt hatásuk - állítják a levél írói. A Szlovák Televízió átalakításának részletesen kidolgozott koncepciója nélkül, amely a hosszú távú, anyagilag és perszonálisán is biztosított programcélokra épülne, a programkészítők uniója a tömeges elbocsátásokat felelőtlen kockázatnak, az alkotói potenciállal, s vele együtt a koncessziót fizető állampolgárok pénzével való hazardírozásnak tartja. (jp), Národná obroda (Rövidítve) A konvertibilitás apró örömei Vladimír Masár, a jegybank elnöke a polgárok megfontoltságaként és a szlovák korona iránti bizalmaként értékeli, hogy a lakossági valutakeret harmincezer koronára való emelése ellenére az átlagos beváltás hét ezer korona körül mozog. Nem említette a harmadik tényezőt, talán a legfontosabbat: az emberek nagy részének manapság alig van megtakarított pénze. így a nyugati utazás csak lehetőség marad, és azon sem kell törniük a fejüket, hogy vajon érdemes-e valutában tartani a spórolt pénzt. Ennek ellenére a konvertibilitás - pontosabban a folyó fizetési mérlegre vonatkoztatott átválthatóság - hasznos dolog. Lényege, hogy ezentúl bármit, ami bankközi átutalással intézhető, külföldre is koronában fizethetünk. Vagyis bármelyik hazai bankot utasíthatjuk, hogy koronaszámlánkról levonva devizában utalja át az igénybe vett külföldi szolgáltatás, illetve ott vásárolt áru ellenértékét. Ez a jogi személyekre korábban is érvényes volt, most pedig kiterjesztik a természetes személyekre és az összes állampolgárra. Egyelőre kérdéses, milyen lesz a kapcsolat Csehországgal. Eddig ugyanis a kölcsönös átutalások fillérekért történtek. Standard pénzügyi műveletek esetében viszont mindez több nagyságrenddel drágább, így könnyen elképzelhetjük, mit jelentene mondjuk egy ötven koronás levonás a nyugdíjak, tartásdíjak, osztalékok stb. esetében. A két pénzügyminisztérium állítólag ennek érdekében hamarosan egyezményt ír alá, de bár vészesen közeleg október elseje, egyelőre semmi biztosat nem tudni. Aki akarja, tekintse a hazai pénzügyi politika sikerének, hogy Csehországgal egyidőben tesszük meg e lépést - hiszen korábban olyan volt a helyzet, hogy a nagyobb hatás kedvéért a devizakészlet részeként az aranytartalékokat is fel kellett tüntetni. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni a cseh konvertibilitás „apró" előnyeit, a behozott valuta kötelező felkínálásának eltörlését, a lakossági valutakeret megszüntetését, a közvetlen külföldi befektetések liberalizálását, a hitelfelvétel és ingatlanvásárlás engedélyezését külföldön. Idővel talán mindezt mi is megengedhetjük magunknak. Az új helyzet talán legérdekesebb eleme a szlovák korona elfogadása lesz külföldön. Ez ugyanis az illető ország jegybankjának döntésétől függ. A Szlovák Nemzeti Bank ugyan kötelezettséget vállal a korona visszavásárlására, de a partner először megítéli, mekkora kockázatot vállal, ha megkezdi az adott valuta gyűjtését. Figyelembe veszik az ország gazdasági és politikai helyzetét, illetve az árfolyamkockázatokat. Néhány hónapja a zloty már hasonló helyzetben van, de a lengyel gazdasági csoda ellenére eddig nem ért el átütő sikereket. Most a cseh, magyar és a szlovák pénz mérettetik meg, és az eredmény minősíteni foga ezen országok helyzetét. Esetünkben egyelőre Ukrajna jelezte, örömmel fogadja a szlovák koronát Remélhetőleg legalább a négy visegrádi ország komolyan fogja venni egymást, így hamarosan a turisták és a kicsiben utazó magánvállalkozók élete is egyszerűbbé válik. TUBA LAJOS A konvertibilitás kérdéseire lapunk holnapi gazdasági mellékletében részletesen visszatérünk. „Csodadoktor" Kassán Ú] Szó-tudósítás A nálunk szokatlannak számító „sebhely nélküli műtétek" Fülöp-szigeteki kivitelezői szervezetének elnöke, a manillai Alex Orbito „csodadoktor" szeptember 26-ától október 5ig Kassán tartózkodik majd és rendel. Első szlovákiai útját a helyi PROMINENT utazási iroda és a MEDEOR üzleti társulás szervezi. Ennek az alternatív gyógymódnak a legjelentősebb egyénisége nem először igyekszik segíteni szlovákiai betegeken. Eddig az említett utazási iroda szervezésében Szlovákiából az érdeklődők három népes csoportja kereste őt fel Manilában. Ezúttal Kassán próbál majd segíteni azokon, akik a MEDEOR cégnél (095/62232402-es telefonszámon) vagy a PROMINENT utazási irodában (622 3603, 622 6750) előzetesen jelentkeznek. Az első „műtét" a páciensnek 29 500 koronájába kerül, míg az esetleges szükséges további procedúrák 10-10 ezer koronába. A szervezők egyik képviselője, Kunay Kornélia doktornő elmondta, nálunk az alternatív kezelési módszereket a szaktábor még mindig fenntartásokkal fogadja, ám egyetlen olyan gyógymódot sem lenne szabad lenézni, amelyiknek a beteg értelmét látja, illetve amelyik a betegre testileg, szellemileg kedvezően hat. (gazdag) SZÁLKA ÉS GERENDA Színházi szemfényvesztés Alig kezdődött el az új színházi évad, s a két szlovákiai magyar színház költségvetési támogatásának követhetetlen szempontjai nemcsak az érintetteket és a szakmai beavatottakat foglalkoztatják újra. Tény, hogy a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház működtetésének költségvetési keretét is a gazdasági elszámolási évhez szabják. Ebben, de csak ebben hasonlíthatók össze a két szlovákiai magyar színház üzemeltetésére szánt pénzösszegek a többi színházéival. Félretéve érzelmeket, elfogultságokat, művészi és szemléleti különbözőségeket, beszéljenek a számok. Valljanak arról, ami megcáfolhatatlan, s még csak politikai vádakkal illethető következtetéseket sem kell levonnia az újságírónak. Remélem, megteszi ezt maga a tisztelt olvasó. Idén a szlovákiai színházak összesen 453 millió 313 ezer koronányi költségvetési támogatásból gazdálkodnak. Ebből az összegből a nemzetiségek színházai 35 millió 542 ezer koronát kapnak. Színházakra lebontva ez azt jelenti, hogy az eperjesi Alekszander Duhnovics Színház (ukrán-ruszin) 11 millió 922 ezer, a kassai Romathan (cigány) 9 millió 115 ezer, a kassai Thália Színház 7 millió 411 ezer és a komáromi Jókai Színház 7 millió 94 ezer koronából gazdálkodik. Mostanában kormánypolitikusi körökben előszeretettel operálnak a nemzetiségi kultúrára fordított összegek „fantasztikus nagyságaival". Ha a színházaknak juttatott pénzekből indulunk ki, akkor nyilvánvaló lesz, hogy míg egy szlovák színházlátogatóra 92,44 korona támogatás jut, addig a két magyar színház, 567 ezer 296 potenciális nézőjére fejenként csupán 25,57 korona. Szemben az ukrán-ruszin nézővel, akinek színháza 391,17 korona összegű „fejpénzből" gazdálkodhat. Érdekességként említem meg, hogy a roma etnikumhoz tartozók elvileg fejenként 122,57 koronából működtetett színházat nézhetnek. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a Jókai és a Thália Színházhoz megközelítőleg hasonló feltételek között dolgozó szlovák színházak legkisebb összegű állami támogatása is (Turócszentmártonban és Zólyomban) több mint kétszerese (15,755 millió, illetve 16,829 millió) a magyarokénak, egyszerűen értetlenül állunk meg a tények fölött. Ez már nem csak politikai botrány, hanem nyílt, kendőzetlen kulturális diszkrimináció. Miközben a magyar iskolákat szorongatja az állami bürokrácia szörnye, a kulturális kormányzat szinte jajszó nélkül fojtja meg két színházunkat. Hol adják olcsóbban két színházunknak a díszletek és jelmezek készítéséhez a fát, a fémet, a szövetet? Honnan kap a Jókai Színház vagy a Thália olcsóbb energiái, üzemanyagot? Sehonnan. Mindent az egyre inkább emelkedő árakon szerez be, ugyanúgy, mint a kétszeres nagyságrendű támogatás szűkösségére panaszkodó szlovák színházak. Egy azonban bizonyosság: a magyar színészek bére csak a fele a szlovák színészek bérének. Nem úgy általánosságban, hanem évek óta a reálérték csökkenésével együtt. Ugyanazon a színművészeti főiskolán ugyanolyan, vagy talán még jobb tanulmányi eredménnyel végző szlovákiai magyar színész. már a pályakezdés pillanatában alacsonyabb bért kap ugyanannak a színházi struktúrának a keretein belül, mint fiatal s/.lovák pályatársa. Csendes óráimban sokszor gondolok arra, hogy gyűjtést kellene szervezni, vagy valamilyen alapítványt létrehozni pusztán színészeink támogatására. A szlovákiai magyar értelmiség tagjai közül a színészek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy jövedelemkiegészítésként zöldséget termeljenek vagy baromfit neveljenek. Az utóbbi években igencsak beszűkültek a rádiós és televíziós szereplések lehetőségei is. DélSzlovákiát elárasztotta a magyarországi hakni, s ezeken a fellépéseken a neves budapesti színészek többsége övönaluli színvonalon tudja le a nagy pénzekért idehozatott műsorait. Az más kérdés, mert eredendően művészi tisztesség és erkölcsi indíttatás nyomán valósul meg, hogy vannak rendezők, díszlettervezők, akik magyarországi tiszteletdíjuk töredékéért is támogatják, segítik mindkét színházunkat. Tartok tőle, hogy rövidesen a két szlovákiai magyar színház anyagi helyzete is politikai csatározások témája lesz. Annak ellenére, hogy mindkét társulat tapasztalhatóan igyekszik magától távoltarlani a politikát. DUSZA ISTVÁN Meghatóan emberi, személyes vallomással nyitotta meg Irena Bročková a Helsinki Polgári Társulás nevében, a pozsonyi Zichy-palotában a losonci kezdeményezésű és székhelyű Szlovák-Magyar Baráti Társaság pozsonyi rokonszenvezőinek szerda este tartott összejövetelét. Bročková asszony, aki az állami gyámkodástól mentes Helsinki Polgári Társulat egyik alapítójaként, férjével együtt több dél-szlovákiai szlovák-magyar nyilvános párbeszédet szervezett, feltárta a részvevők előtt: milyen belső tusák árán szabadult meg a magyarokkal szembeni vélt vagy valóságos előítéleteitől, és vált a szlovák-magyar barátság odaadó hívévé. Az egykori Pozsony toleranciától áthatott szellemiségének egyik elkötelezett letéteményeseként Mayer Judit egykori tanárát idézte, aki arra figyelmeztette'a diákjait, hogy ne feledjék, a szlovákokkal valójában mindnyájan unokatestvérek vagyunk. Ezután Kubička-KuAkik fél szóból is értik egymást rást bárki is megpróbálja a politikai érdekhajhászás járószalagjára fűzni. csera Klára a Liptóból származó Igor Rumanský és a rozsnyói születésű, Szepsiben élő Szabó Ottó grafikáiból rendezett kiállítást megnyitva a két háború közötti többnemzetiségű Pozsony képzőművészeit összefogó művészi hitvallás és elhivatottság erejére emlékeztetett. A középnemzedékhez tartozó két művész gondolatvilágának rokonságában e hagyomány továbbélését vélte felfedezni. Az utána következő irodalmi és Bartók-, Suchoň- meg Lisztművekből válogatott összeállítás átszellemült élvezete közben is mintha érződött volna a várakozás: milyen célkitűzésekkel jön létre a Szlovák-Magyar Baráti Társaság pozsonyi klubja? Hisz ilyen jellegű találkozási forma, véleménycserére alkalmat adó vitafórum a rendszerváltást követően egy ideig már hallatott magáról. A résztvevők ezért láthatóan kíváncsian várták az alapító losonci vendégek bemutatkozó tájékoztatását. Peter Gottreich elnök szavaiból kiderült, hogy a Losoncon létrehozott Társaságot alulról jövő spontán igény szülte, és szívesen vennék a területi-szervezeti kiterebélyesedést. Gerő Ervin alelnök magyarul mondott köszöntő szavaiban hangsúlyozta: szlovák vidékeken tartott összejöveteleikkel, magyar műkedvelő színielőadások szervezését szorgalmazó rendezvényeikkel úgy szolgálják a kölcsönös megismerést, hogy hitet tesznek a szlovákiai magyarság nyelvi és kulturális értékei mellett. A beszélgetés a losonci kezdeményezés kiterjesztését üdvözlő megnyilatkozásokkal indult. De mihamar vitát sejtető kérdések vetődtek fel. Mégpedig e civil szerveződés értelmét, tágabb társadalmi kihatását illetően. Az ilyen irányú hatáskifejtés ellen emelt szinte tiltakozva szót Ladislav Kováč, a rendszerváltás utáni oktatásügyi miniszter. Szavaiból kitűnt, hogy a kiterjedtebb hatósugarú, a társadalom szélesebb rétegeivel is érintkezést kereső szándékban közvetlen politizálást lát, s a pozsonyi klub mibenlétét az egymás szellemi kincsei iránti közvetlen, a beavatottak részéről megnyilvánuló érdeklődés felkeltésében látja. Érezhető meglepetésként hatott a losonci vendégekre is a fenti felfogás. Annál is inkább, mert Gottreich elnök rövid bevezetőjében utalt arra, hogy kezdetektől fogva a közgondolkodásnak a szlovák-magyar megértés szellemében fogant befolyásolására törekednek. S egy másik losonci vendég kifejezetten azt hangsúlyozta: a szlovák-magyar barátság dél-szlovákiai híveinek társadalmi színrelépésével és jelenlétével kell ellensúlyozni azokat, akik a színszlovák vidékek lakosai körében Dél-Szlovákiáról torz képet festenek. A jelenlévőknek nem nagyon állt módjukban bepillantani a Losoncon alakult társaság kétnyelvű alapszabályába, minthogy csupán egy-két példány állt rendel kezésre. Ebben ugyanis az olvasható, hogy a társaság fő feladata „a Szlovákiában élő polgárok baráti együttélésének bemutatása és védelme". Igen, „védelme", ami mindenképpen érdekkifejezést is jelent. Ez pedig együtt jár az olyan szerepvállalással, amely a közélettel érintkezik. A politikamentesség tudniillik, emlékeztettek rá többen is, így maguk a losonciak, nem jelent elzárkózást a közállapotokkal kapcsolatos állásfoglalástól. De ővakodást jelent attól, hogy a polgári felelősségérzetet és tenniakaBárhogy is vesszük, a helyi keretekben figyelemre méltó eredményeket elérő losonci szándék kiteljesedésének alighanem szembe kell néznie egy kétségtelen ténnyel: a szlovák-magyar barátságot ápoló minden eddigi kísérletre rányomta bélyegét, hogy azok találkozójává vált, akik fél szóból is értenek, akiknek nem kell egymást győzögetniük e barátság fontosságáról. A társaság eredményességének meghatározó mércéje minden bizonnyal az lesz, hogy miként tud majd szemléletet, magatartást alakító, vagy legyünk szerényebbek: a közvéleményt alakító médiák számára sem lényegtelen tényezővé válni. Jelenleg ugyanis oda jutottunk, hogy a felajzott tömeg vezető közéleti méltóságokjelenlétében a magyarok elüldözését követelő jelszavakat harsog. S mindezt a közvélemény meglehetős egykedvűséggel fogadja. KISS JÓZSEF