Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-21 / 218. szám, csütörtök

1995. szeptember 26. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó i 2127 j Válaszúton a Matica Dicső napokat jegyezhet fel Rimaszombat a történetébe - kezdi tegnapi terjedelmes cikkét Roman Kaliský a Pravdában, majd így folytatja: Szeptember 22-én és 23-án ugyanis ebben a városban tartják a Matica slovenská közgyűlését Hogy miért éppen ide hívta össze a közgyűlést a Matica slovenská Bizottsága? Döntését azzal indokolta, hogy e városban.és környékén is támogassa a maticás mozgalom fejlesztését, és erősítse a Dél-Szlovákiában élő szlovákok nemzeti tudatát és büszkeségét A Matica nem akart üres kézzel érkezni Rimaszombatba, hanem ajándékkal, melyet főleg a hazánk déli részén élő szlovákoknak szántunk. Milyen ajándékról is volt szó? - folytatódik a cikk. 1995. szeptember Íjén Martinban tartották értekezletüket a Matica slovenská helyi szakosztályi elnökei, járási bizottságainak, a Matica-házaknak, a közép-szlovákiai regionális Matica-munkahelyeknek stb. képviselői. Az értekezlet résztvevői összhangban a Matica slovenská Bizottsága Elnökségének előző napi nyilatkozatával egyebek között felszólították a szlovák parlamentet és kormányt hogy „még szeptemberben hagyják jóvá az államnyelvről szóló törvényt Ez régen várt és megszolgált ajándék lenne a törvény kezdeményezőjének, a Matica slovenskának szeptember 22. és 23. rimaszombati közgyűlése alkalmából". A történelem és a politika iróniájáról és a Matica slovenská vezetőségének, pontosan legfelsőbb szintű képviselőjének szánalmas informáltságáról tanúskodik az a tény, hogy a felhívás azt követően hangzott el, hogy Vladimír Mečiar és Horn Gyula, a két kormányfő megegyezett, a szlovák fél a törvénytervezetet előbb megítélés céljából az Európa Tanács és a szlovákiai magyar koalíció pártjai elő terjeszti. A kormány jóváhagyta ezt az eljárást a parlament pedig tudomásul vette. És a Matica? Hogyan nyeli le ezt a keserű pirulát Rimaszombatban? A cikkíró a továbbiakban a jelenlegi belpolitikai helyzet tükrében latolgatja, milyen esélye van a Matica slovenskának a szlovákok surányi felhívásához csatlakozó követelései megvalósításának. Többek között annak a javaslatának, hogy az önkormányzati szervekbe az arányosság elvén válasszanak képviselőket illetve annak, hogy foganatosítsanak törvényes intézkedéseket az egyes magyar politikai pártok és mozgalmak képviselői destruktív, Szlovákia területi egységét veszélyeztető tevékenysége ellen. Pravda Milan Kňažko: Visszatérek a színházba, ha... A lap munkatársa kérdezte a jelenleg politikus színészt az időszerű belpolitikai kérdésekről, többek között arról, hogy szerinte ki tudna Vladimír Mečiar helyébe lépni a kormányfői székbe: - Egyetértek azzal, hogy Szlovákiában nincs olyan határozott személyiség, mint amilyen határozott kétségtelenül Vladimír Mečiar. Jó, hogy nem helyettesíthető ugyanilyen határozott személyiséggel. Van tehát remény arra, hogy Szlovákiában olyasvalaki lehet a kormányelnök, aki a többieket nemcsak szolgákra és ellenségekre osztja. Ily módon megteremtődnének a reális együttműködés esélyei, ami kedvezően nyilvánulna meg életünk minden szférájában. Arra a kérdésre, hogy meddig szándékozik a politikában működni, Milan Kňažko a következőképpen válaszolt: - Nem tudom, hogy mikor térek vissza a színházhoz. Az egykori államhatalom arroganciája a múltban támadta munkámat és emberi méltóságomat is. A jelenlegi kormányhatalom arroganciája pedig arra ösztönöz, hogy addig maradjak a politikában, míg elérem azt, amit 1989 novemberében is el akartam érni. Például azt, hogy a közszolgálati intézményekben szólásszabadság legyen, hogy megtartsák a törvényeket és az alkotmányt hogy a rendőrségen politikamentes legyen a munka, hogy az alkotmányos intézmények függetlenek legyenek, hogy a hatalmat nyilvánosan ellenőrizzék, hogy a szakmai hozzáértés előnyt élvezzen a politikai hovatartozással szemben stb. ... Folytassam? MARTIN HRIC, Národná obroda Majd segít a katonai szóvivő... Ľubomír Andrássyt, a Szlovákiai Katonai Ifjúsági Szövetség elnökét kérdezte a lap munkatársa a Védelmi Szervezetek Európai Társulásának XVII. kongresszusa kapcsán arról, hogy a tanácskozás megválaszolta-e, miképpen lehetne felszámolni a hadseregben uralkodó méltatlan emberi kapcsolatokat? - Úgy mondanám, hogy jelezte azokat a lehetőségeket, amelyekkel eljuthatnánk a megoldáshoz. Le kell azonban szögeznem, hogy a sikanéria mindaddig jelen lesz a hadseregekben, amíg megfelel azoknak a parancsnokoknak, akiknek az a meggyőződése, hogy ennek köszönhetően őrizhető meg a fegyelem... Svédországban, Hollandiában és Finnországban már 20 éve működik a katonai szóvivő. Az ezekből az országokból érkezett katonák állítják, hogy náluk ez a modell bevált Sme GALANTAI SZU LOK GYULESE Egységben az erő ÚJ Szó-Információ A magyar iskolákra és óvodákra továbbra is nagy nyomás nehezedik. A galántai tanügyi igazgatóság augusztus 25-én összehívta a járás óvodáinak igazgatóit, hogy megbízzák őket azzal, a szülőket győzzék meg az alternatív oktatás előnyeiről. Ez adta a végső lökést ahhoz, hogy Galántán a korábbi komáromi tiltakozó nagygyűlést megszervezők ismét mobilizálják a szülőket, az anyanyelvi oktatásért aggódókat. Mint megtudtuk, a kedd esti összejövetelen a járás településein működő akcióbizottságok mintegy kétharmada volt képviselve. Az összejövetelen elmondták észrevételeiket, tapasztalataikat; ezek segíthetik az óvodákban sorozatban folyó VÁLASZ OLVASÓINKNAK Amit a törvény nem szabályoz L. £.: Gyakran megyek szolgálati útra, olykor több napra is. Mivel a vállalatunknak Ilyen utakra nincs szabad kocsija, az alkalmazottak rendszerint a saját gépkocsijukat használják. Itt kezdődik az én problémám. Nekem nem hajlandóak engedélyezni az autónk használatát, mert az a férjem nevén van (Illetve a forgalmi engedély van kiállítva az ő nevére), mivel az autót a szüleitől kapta ajándékba. A férjem beleegyezik abba, hogy én szolgálati útra utazzak a kocsijával, de nem akarja a forgalmi engedélyt a nevemre átíratni. Ebben a helyzetben a munkáltatóm csak a vonat- vagy a buszjegy árát hajlandó kifizetni, holott a munkatársaimnak teljes térítést fizet (kllométerpénzt és benzinköltséget). Törvényes a munkáltatóm eljárása? Régi tapasztalat az, hogy ahol ketten civódnak, ott a harmadik győz. Alighanem ez a helyzet az önök esetében is; a kettejük közötti civódásból főként csak a munkáltatója húz hasznot, mert a szolgálati útért alacsonyabb költségtérítést kell fizetnie. A férje vonakodása részben érthető; nyilván azt hiszi, hogy a forgalmi engedély egyben a tulajdonjogot is bizonyítja, holott a forgalmi engedély inkább csak a gépkocsi üzemeltetőjének, birtokosának kilétéről szól. El kell mondani azt is, törvényes akadálya valóban nincs annak, hogy ön szolgálati útra akár a férje különvagyonába tartozó, akár pedig bárki mástól kölcsönvett gépkocsit használjon. A törvény ezt nem szabályozza, vagyis nem tiltja azt, hogy egy vállalat alkalmazottja más tulajdonában levő gépkocsit használjon. Ugyanakkor, mivel a kérdést a törvény nem szabályozza, a munkáltató nem köteles beleegyezni, hogy az alkalmazottja egy harmadik személy tulajdonában levő gépkocsival menjen szolgálati útra. Éppen ezért jogi úton fellépni vagy védekezni ezzel szemben nem igazán lehetséges. Egyébként meglepőnek tartjuk a munkáltatója hozzáállását, mivel a munkáltatók többsége inkább ahhoz ragaszkodik, hogy a gépkocsinak gyakorlatilag olyan biztosítása legyen, amely a törvényes biztosítást meghaladó mértékben vonatkozik a károkra, hiszen az általános szabályok szerint a munkáltató felelősséggel tartozik az alkalmazottjának mindazokért a károkért, amelyeket ő a munkaköri feladatai teljesítése során vagy ezzel közvetlen kapcsolatban szenvedett el (az esetek többségében tehát akkor is kártérítési felelősséggel tartozna, ha az alkalmazott összetöri a saját vagy kölcsönzött gépkocsiját a szolgálati úton). Dr. G. D. KOMMENTÁRUNK szülői gyűlésekre való felkészülést, vagyis azt, hogy egységesen, érvekkel alátámasztva mondjanak nemet az alternatív oktatásra. Eddig valamennyi óvodában negatív eredménnyel zárult az alternatív oktatás melletti agitálás, egyedül Vágán sikerült kétnyelvű osztályt nyitni a tanügyi igazgatóságnak. Igaz, nem valamennyi, az óvodaiga'gatók által szervezett gyűlésen voltak jelen a tanügyi igazgatóság képviselői, mivel egyes - színmagyar - falvakban szerzett tapasztalataik révén rájöttek: a szülők önként nem hajlandók teret adni az alternatív oktatásnak. A keddi összejövetelen végül úgy döntöttek, ha a szükség megkívánja, újból gyűlést tartanak az egységes stratégia megvitatása érdekében. (sidó) Hány sovány tehén feji egymást? Talán akad, aki nem ismeri ezt a régi viccet: „Dicsekszik a festőművész: - Megfestettem a KGST-t. - Igen? Mi van rajta? Nagy, kietlen pusztaságban tíz sovány tehén feji - egymást." Engem még ma is megmosolyogtat hiszen nagyon szellemes vicc volt ez, jobban kifejezte a lényeget, mini egy tízkötetes tanulmány. De az már nem derít jókedvre, hogy ha Moszkván múlna, akkor ez a vicc ismét időszerű lenne. Mint ismeretes, először Varsóban hozták nyilvánosságra, hogy Oroszország javaslatot telt hét volt szocialista államnak: hozzanak létre szabadkereskedelmi és beruházási övezetet a FÁK-kal. Tudjuk, mi volt a Varsói Szerződés: Moszkva diktátumának katonai (és politikai) eszköze, a KGST pedig a gazdasági (és szintén politikai) nyomásgyakorlás legfőbb fóruma volt. Sztálin kívánságára 1949-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy minden téren a szovjet rendszerhez láncolja, majd beolvassza a kelet-európai államokat. Hat esztendővel '89 után teljesen nyilvánvaló, Moszkva a sorozatos külpolitikai pofonok - a legutóbbit a Balkánon kapta, Afrikából és a Közel-Keletről már teljesen kiszorult stb. - után sem tett le arról, hogy legalább Kelet-Európában megőrizze, illetve felújítsa korábbi befolyási övezetét. Elszomorító volt ezért, hogy napok teltek el, s nem akadt egyetlen felelős kormánytag sem, aki egyértelműen állási foglalt volna az ajánlattal kapcsolatban, amelyet - egyéb nemzetközi összefüggéseket is figyelembe véve - nem lehet másként értelmezni, mint kísérletei a politikai diktátum felújítására, a gazdasági együttműködés mezébe öltöztetve. Már elkészültem ezzel az írással, amikor a határozott lengyel és cseh elutasítás után - végre megérkezett a szlovák külügyminisztérium állásfoglalása, amely nemet mond a KGST felújítására. Azonban e rövid közlemény sem tudta eloszlatni aggályaimat. Nem csupán azért mert a gazdasági együttműködésben illetékes szaktárca csak ködösített. Többről van itt szó, a Mečiar-kabinel egész eddigi külügyi orientációjáról. Amikor a NATO- vagy EU-tagság kerül szóba, Nyugaton Szlovákiáról vagy megfeledkeznek (Varsó, Prága és Budapest mellett), vagy csak az utolsók közötl említik, aminek oka elsősorban a kormány belpolitikája. Ami pedig a külügyeket illeti, nem kétséges, hogy az iránytűt kelet felé fordította, a kormány tagjai a leggyakrabban Romániát Oroszországot, Ukrajnát célozzák meg. Ugyanezt támasztják alá Mečiar koalíciós partnereinek, Slotáéknak és Luptákéknak a nyilatkozatai. Ez utóbbiak EU- és NATO-ellenes irányvonala közismert, amit elég nehéz lehetett hétfőn megmagyarázni az ill járt amerikai védelmi miniszternek. Más példa: minden valamirevaló párt igyekszik kapcsolatokat építeni külföldi pártokkal, hiszen ez elismerést rangot jelent. Nálunk talán csak a vezérmozgalomnak, a DSZM-nek nincsenek küiföldi partnerei. Pontosabban fogalmazva: pár hónapja megtört a jég, a DSZM pártküJdöttségel menesztett - Szerbiába, az ottani uralkodó párthoz. Hadd ne részletezzem, hogy a Milosevics-féle társaság nemzetközi viszonylatban miért nem szalonképes. A DSZM nek az. Az említett külügyi közlemény továbbá azért sem győzött meg, mert például a múlt heti briinni CEFTA-csúcson éppen Szlovákia tett olyan javaslatot, amelyei a partnerek a KGST felújítására tett törekvésnek éreztek, amit például Klaus cseh kormányfő keményen el is utasított. A közelmúltban a Moszkovszkaja Pravdában megjelent egy cikk, amelyei nálunk a Sme című napilap leljes terjedelmében közölt Érdemes belőle idézni. Az írás szerzője, egyébként Jelcin elnöki tanácsadó testületének tagja, megállapítja, hogy Oroszországnak nagyon kevés külföldi barátja van, de Európa közepén van egy kis állam, Szlovákia, amely nemcsak hogy meg akarja őrizni, hanem még erősíteni is akarja gazdasági, katonai-politikai és kulturá lis kapcsolatait Moszkvával. Felmagasztalja Szlovákiát, mert 50 államközi szerződése van Oroszországgal, mert elsőként törölte el a vízumkényszert (az itteni állampolgár meg retteghet az orosz és az ukrán maffia '„begyűrűzésétől"), és külön kiemeli a katonai együttműködési megállapodást. Mit ne mondjak: nem mindegy, hogy ki mond jót az emberről. Minden volt szovjet csatlósállam vezetőinek égnek állna a hajuk rémületükben, ha Moszkva ily módon kezdené el dicsérgetni őket. Kivéve a pozsonyi kormányt, amely talán még örült is neki. Tudom, kell, nekünk éppúgy, mint sok nyugati országnak is, az együttműködés Oroszországgal. De piaci alapon, és nem úgy, ahogy Moszkvában elképzelik. MALÍNÁK ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Ezer nap után - Dél-Szlovákiában A jubileumi megemlékezésekre szakosodott szlovák újságíró kollégák - a kormánypárti szerkesztőségekben éppen úgy, mint az ellenzéki orgánumoknál - már javában köszörülik a tollúkat hogy elkövessék dolgozatukat az önálló Szlovák Köztársaság létének 1000. napja alkalmából. Egyiküknek sem lesz nehéz dolga, saját kategóriájukban mindannyiuknak van érve éppen elég. így már most meg merem jósolni, hogy egyik irányzat zsurnalisztáí sem okoznak országrengető meglepetést. Nem egészen három év alatt a politikusoknak sikerült a társadalmat úgy kettéosztaniuk, hogy már egyik fél sem veszi komolyan a másik érveit Az 1993. január 1-je óta eltelt 33 hónapból nagyjából 26 hónapig Vladimír Mečiar második, illetve harmadik kormánya volt hatalmon, és úgy kormányzott, hogy a szlovákiai magyarság ezt az időszakot a legnagyobb jóakarattal sem minősítheti olyannak, amely akár minimálisan is kedvező lett volna számára. Nagyítóüveggel sem tudunk ezalatt a 26 hónap alatt olyan gesztust felfedezni a kormány működése során, amelynek alapján arra következtethetnénk, hogy az 1918 óta kialakult kisebbségi intézményrendszer létét nem veszélyezteti a hatalom. Ennek az lett a legláthatóbb és legsúlyosabb következménye, hogy radikalizálódott a szlovákiai magyar politikai struktúra jelentős része. Főképp az a része, amely egyébként is hajlamos a radikalizálódásra. Magyarán szólva: a többségi nemzethez hasonlóan politikailag az ország legnagyobb lélekszámú kisebbsége is kettészakadóban van, noha a hármas Magyar Koalíció létrejötte alapján ennek éppen az ellenkezőjének kellett volna bekövetkeznie. Hogy ez a veszély fenyeget, azt nagyon sajnálatosan - még legkevésbé a magyar pártközpontokban érzékelik. Vagy: egyik-másik pártközpontban nem akarják érzékelni. Az utóbbi hetek eseményei alapján egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Mečiar kormánya olyan lépésekre is kész, amelyeket követően végveszélybe kerülhet Szlovákiában a demokrácia. Ebből egyértelműen következik, hogy téves és veszélyes az a feltételezés, amely szerint az ellenzéknek most csak „félgőzzel" kell küzdenie a jelenlegi kormánykoalíció ellen, és meg kell várnia az 1998-as választásokat. A „saját levében megfőtt" mečiarizmust csak akkor lehet demokratikus és parlamentáris eszközökkel megbuktatni, ha megmarad a demokrácia és a parlamentarizmus. A köztársasági elnök ellen indított legutóbbi támadásokból, az alkotmány semmibevételének mindennapossá válásából csak azt lehet gyanítani, hogy ez a kormánykoalíció sem a demokrácia megtartását, sem a parlamentarizmust nem tekinti szívügyének. Az utóbbi napokban beindított folyamat megállítására csak akkor van esély, ha az összes ellenzéki erő összefog. Természetesen a magyar pártokat is beleértve. Ismerjük az egyes szlovák ellenzéki politikai erők 1989 utáni fejlődéstörténetét, és azt is tudjuk, miként viszonyultak a szlovákiai magyarság ügyéhez. Enyhe kifejezést használok, ha azt mondom, hogy elgyávultak, amikor - annak ellenére, hogy demokratának vallják magukat - úgyszólván egyikük sem mert következetesen kiállni a magyarok törekvései mellett. Viszont az is tény, hogy úgyszólván mindig volt alkalmuk hivatkozni egyegy magyar politikai vezető nem egészen diplomatikus (és itt is enyhe kifejezést használtam) megnyilvánulására. Lehet, hogy vannak történelmi pillanatok, amikor a kisebbségi radikalizmus is beleilleszkedik a politika fegyvertárába. A jelenlegi történelmi pillanat nem ezek közé tartozik. A szlovák ellenzéki erőkhöz közeledve lenne nyomós érvük a szlovákiai magyar pártoknak: nélkülük elképzelhetetlen a populista-nacionalista koalíció parlamentáris eszközökkel való legyőzése. TÓTH MIHÁLY