Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-04 / 204. szám, hétfő

1995. szeptember 4. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I Ifj. Michal Kováč és a Technopol esete Ifj. Michal Kováč 1961. december 5-én született. Elvégezte a Pozsonyi Közgazdasági Főiskolát. Nős, két gyermek apja. Édesanyja, Emília Kováčova Michal Kováč köztársasági élnökké választásakor mondta róla: nagyon gyakorlatias fiú..., barátjával alapított egy kis káeftét. A becsületes vállalkozás ma nehéz kenyér, de nem panaszkodik..." Ifj. Michal Kováč a nála két évvel fiatalabb Martin barátjával alapította négy évvel ezelőtt a társaságot. Vezetéknevük első szótagjainak összekapcsolásából keletkezett a kft. neve - a SYCKO. Ez a kereskedelmi név 1995. március 7-ét követően jelent meg gyakran az újságok oldalain, miután a Slovenská Republika napilapban terjedelmes cikk látott nyomdafestéket a következő címmel: „A Német Szövetségi Köztársaságban elfogatóparancsot adtak ki egy ismert szlovák személyiség fia ellen". A cikk a forrás megjelölése nélkül közölt kiragadott részleteket egy vizsgálati ügyiratból. Még érdekesebb volt a cikkhez fűzött kommentár, amely akaratlanul is leleplezte a cikkel elindított egész kampány szándékát. : „Az ismert szlovák személyiség családja mindenesetre ártott fiatal köztársaságunk jó nevének" - tartalmazta a kommentár, mely erre a végkövetkeztetésre jutott: "Ha a vádlott apja nem tudja rendezni a törvény értelmében ezt a kényes helyzetet, az erkölcs alapelveihez kellene igazodnia. A demokratikus országokban hasonló esetekben a politikusok kivonulnak a politika színteréről". Az „elfogatóparancs" egész szövegében azonban a pozsonyi Technopol ellen elkövetett csalással kapcsolatban két személy nevét ragozták: Peter K.-ét, a Szabad Európa Rádió volt müncheni alkalmazottjáét, illetve Rudolf V .D. W holland kereskedőét Míg a Slovenská Republika említett kommentárjának szerzője az első névhez legalább azt a megjegyzést fűzte, hogy 1994. decemberében Münchenben jogerősen öt év és nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték, a holland kereskedő sorsáról az olvasó semmit sem tudott meg. Ugyanakkor az „elfogatóparancs" szövegéből nyilvánvaló volt, hogy az egész csalás kezdeményezője és szervezője ő volt. Társát, ifj. Michal Kováčot egyébként sokkal kisebb bűnnel vádolták. Állítólag a Technopol volt dolgozójaként teremtett kapcsolatokat, és állítólag maga is részesedett az ügyeskedésekből származó nyereségből. Azt viszont később a Technopol vezérigazgatója is nyilvánosan, megerősítette, hogy ifj. Michal Kováč soha sem dolgozott a cégnél. Fokozatosan azonban kiderült, hogy a német nyomozószervek „az ismert szlovák személyiség fiát" csupán gyanúsítják, amit ismételten tanúsított Dieter Emerich, a müncheni ügyészség hivatalvezetője is, és állítása szerint tanúként van rá szükségük. A Pravda szerkesztőjének megbízható forrásokból sikerült megtudnia, hogy Rudolf V. D. W. holland állampolgár ügyében még 1993 augusztusában felfüggesztették a büntetőeljárást, eléggé furcsa körülmények között. Egy hónapra rá egy bizonyos cseh cég ellen elkövetett csalásért ítélték el ott három évi szabadságvesztésre. De már ez év januárjában elengedték őt a német börtönből, és visszatért Hollandiába! Hogy a holland üzletember mivel érdemelt ki ilyen kíméletes bánásmódot, az mindmáig titok. Állítólag egyike volt annak a két tanúnak, aki vallott „az ismert szlovák személyiség fia" ellen. Az is talányos kérdés, hogy az ifj. Michal Kováč (és édesapja) ellen folytatott sajtókampányban ezt a körülményt miért hallgatták el... Az ügyben a másik tanúnak Peter K.-nak kellett volna lennie. Egyébként az ő elítélése körül is bonyolultabb helyzet alakult ki, mint azt a Slovenská Republika ismertette. A Technopol elleni csalásért csak 17 hónapos szabadságvesztést „inkasszált". Büntetésének többi részét - négy évet és 3 hónapot - a német bíróság fegyverkereskedelemért és a már említett cseh cég elleni csalásért rótta rá ki. Március végén Ľudovít Hudek szlovák belügyminiszter megerősítette, hogy a szlovákiai rendőri szerveknek nincs okuk arra, hogy korlátozzák ifj. Michal Kováč szabadságát. Az ügyben június 19-én kezdődött új fejezet, amikor is kitudódott, hogy a pozsonyi városi nyomozóhivatal munkatársa három férfi ellen indított csalás vádjával eljárást - egy szlovák (32 éves), egy német (45 éves) és egy holland (50 éves) ellen. A vád szerint további, eddig még ismeretlen személyekkel együtt 1991 decemberétől 1992 májusáig a holland Introcommerce cég neve alatt készítették elő és valósították meg a Hollandiából a volt Cseh-Szlovákiába irányuló textilimportot, éspedig 2,3 millió dollár értékben. A textilárut azonban a Technopol nem kapta meg, és így legalább 69 millió koronás kára keletkezett. A csalással szerzett pénzen a három ismert személy ismeretlen társaikkal együtt osztozott. Az esett kivizsgálásával kapcsolatban a szlovák fél több állam nyomozószerveinek segítségét kérte. A pozsonyi ügyész indítványozta a szlovák állampolgár letartóztatását, de a bíró ezt nem akceptálta. A nyomozószervek az elkövetők személyére vonatkozóan nem adtak semmilyen tájékoztatást, a szlovák sajtóiroda azonban a belügyminisztériumi szóvivőre hivatkozva közölte, hogy az ügyben vádolt szlovák személy nem a fia egyetlen ismert szlovák személyiségnek sem. A Pravda szerkesztőségének rendelkezésére álló információk szerint azonban meg lehetett állapítani, hogy „az ismert személyiség" ügyéről van szó. És még egy talányos körülmény: a holland kereskedőnek 354 ezer dollár nyereséget kellett volna átutalnia SYCCO nevű cégébe, amely Csatorna-szigeteki székhellyel működik. Csak emlékeztetőül: ifj. Michal Kováč a pozsonyi székhelyű SYCKO nevű kft. tulajdonosa. Nem lehetséges, hogy a csaknem azonos cégnevek is hozzájárultak „az ismert szlovák személyiség fia" ügyben keletkezett félreértésekhez? (A Pravda nyomán) A. Nagy László, az MPP elnöke: Megdöbbenéssel fogadtam a hírt, hogy ebben az országban különösebb nehézség nélkül elrabolhatnak és külföldre csempészhetnek valakit. Mindez arra utal, hogy ez a kormány nem tudja garantálni az ország lakosságának biztonságát, hiszen ha a köztársasági elnök fiával megtörténhetett ez az eset, bárkivel megtörténhet. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy minden valószínűség szerint politikai háttere is van az ügynek. Feltehetően azok a politikai erők húznak belőle hasznot, melyek a köztársasági elnök leváltására törekszenek. Attól tartok, hogy ebben az esetben is az történik majd, ami a hamis ezer koronások esetében: a közvélemény soha, vagy csak hosszú idő elteltével szerezhet tudomást a terrortámadás okáról és kitervelőinek személyéről. Bugár Béla, az MKDM elnöke: - A belügyminisztériumnak le kellene vonnia a történtekből a tanulságot. Véleményem szerint három lehetőséget kellene elemeznie: összefüggésbe-hozható-e az eset a szervezett bűnözéssel, kizárható-e a személyes bosszú mint indíték és nem utolsósorban, hogy a szlovák titkosszolgálat munkatársainak akciójáról van-e szó. Ez utóbbi lehetőséget tartom a legvalószínűbbnek, hiszen szemmel láthatóan profik voltak az elkövetők. Mivel azonbap a parlamentben nem rnűködiRfüggetlen, megbízható szerv a szlovák titkosszolgálat ellenőrzésére, nehéz lesz megítélni, valójában milyen mértékben is vétkes az SZISZ. Ezért helyénvalónak tartanám, ha az esetnek a kivizsgálására ellenzéki képviselők részvételével parlamenti bizottságot hozhatnánk létre. Erre azonban szinte alig van esély, mivel a kormánykoalíciónak ez nem érdeke. Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke: - Mivel nem ismerjük az eset hátterét, nem alakíthatunk ki végleges állásfoglalást. Annyit azonban már most megjegyezhetek: megengedhetetlen, hogy a vadon törvényei érvényesülhessenek egy olyan országban, melynek kormánya saját állítása szerint a demokratikus jogállam kiépítésére törekszik. Nyilván nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az esetnek politikai háttere van, hiszen akkor következett be, amikor a köztársasági elnök arra készül, hogy a parlamentben beszámoljon az ország helyzetéről. A történtek ezért az elnökre gyakorolt további politikai nyomásként értékelhetők. (horváth) A hainburgi rendőrség épülete mögött találták meg azt az autót, amelyben átcsempészték az ifjabb Michal Kováčot Ausztriába Megdöbbenés és aggodalom Ifjabb Michal Kováč elrablásával összefüggésben a parlamenti pártok többsége bírálja a közbiztonságot, mivel lehetővé teszi, hogy akaratuk ellenére külföldre csempésszék az ország állampolgáralt. ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT | AKCIÓBAN LEXA TITKOSSZOLGÁLATA. Péntektől úgyszólván még az iskolába készülő elsősöket is Michal Kováč köztársasági elnök fiának hét országra szóló afférja foglalkoztatja. Amit a sajtó köztudomásúvá tett, az néhány mondatban összefoglalható. Emberrablás történt, és ifjabb Kováčot külföldre szállították. Az Interpol elfogatóparancsot adott ki ellene. A rendőrség különleges nyomozócsoportot hozott létre. Ivan Lexa titkosszolgálata (SIS) is nyomozásba kezdett. Bécsben napokon belül eldöntik, kiadják-e a német igazságszolgáltatásnak az ügy főszereplőjét. Néhány újság közzé tette az Interpol elfogatóparancsát. A feltételezett bűntett elkövetésére (a Pravdában közölt fotókópia szerint) 1991-ben és 1992-ben került sor, és két vádlottját Németországban már felelősségre vonták. Szlovákia lakosságának megosztottsága az elmúlt 5 év alatt még sohasem volt olyan nagy méretű, mint napjainkban. Az állampolgárok egyik része akkor is „Feszítsd meg őt!"-et kiáltana, ha a Napnál fényesebb bizonyítékok dokumentálnák ifjabb Kováč ártatlanságát. Persze, régóta tudjuk, hogy nem ő az ügy főszereplője, hanem a Szlovák Köztársaság elnöke. A lakosság másik, vélhetően nagyobbik hányada akkor is ártatlannak tartaná az elnök fiát, ha akár német, akár szlovák bíróság elmarasztalná. Ugyanis Vladimír Mečiar adminisztrációja 1994. november 3-ának éjszakáján, majd az azóta eltelt hónapok aiatt végleg eljátszotta annak a lehetőségét, hogy az állampolgárok józanul, korszerűen gondolkodó része számára hitelesnek látsszék. Mind a végrehajtást, mind az ellenőrzést megkaparintotta, és félő, hogy a bírói hatalmat, tehát az igazságszolgáltatást is kizárólag saját üdvére használja fel. Mégjól emlékezünk arra, amikor Ivan Lexa Keltošová társaságában látogatóban járt Michal Kováčnál, akit - mintha egy vidéki postamesterről lett volna szó - felszólítottak: mondjon le, de tüstént. Még arra is emlékszünk, mi mindent elkövetett Mečiar annak érdekében, hogy Lexa legyen a titkosszolgálat főnöke, és működését azok ellenőrizzék, akik most ellenőzik. Azt is tudjuk, mi mindenre képes a 20. században egy titkosszolgálat, főképp ha működése a parlament által ellenőrizhetetlen. A Demokratikus Szlovákiában Mozgalom azon a november eleji éjszakán teljes mértékben diszkreditálta magát minden tisztességes ember előtt. Most annak az Ivan Lexának a vezetésével kellene felderítenie a titkosszolgálatnak egy bűnügyet, aki az államfőt első számú közellenségnek, a Szlovák Köztársaság érdekei aláásójának minősítette. Nincs józan ember a világon, aki az előzményeket ismerve még elhinné, hogy pártatlan, tehát politikamentes lesz ez a nyomozás. Ráadásul elsősorban arra kell fényt deríteni, hogy miként történt az emberrablás. Ami - ugye - akárhogy nézzük is, a legordenárébb kriminális tettnek minősül. AZ AKCIÓ IDŐZÍTÉSE. Köztudomású, hogy néhány nap múlva összeül a parlament, és a köztársasági elnök e fórumon elő kívánja terjeszteni az ország állapotáról szóló jelentését. A demokratikus politikai erők körében általános felháborodást váltott ki, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők közül többen azt követelték, az államfő előzetesen küldje meg nekik a jelentés szövegét. Ennél arcátlanabb igényt még nem támasztottak államfővel szemben. Voltaképpen azt a pártállami gyakorlatot próbálták újjáéleszteni, amelynek az volt a lényege, hogy az összes közjogi méltóságot a párt ellenőrizte. Persze, nemcsak formális gesztusról van itt szó. Mečiarék nem engedhetik meg maguknak, hogy megismétlődjék az, ami 1994 márciusában a parlamentben történt. Olyan hangulatot próbálnak ifjabb Kováč ügyének újrafelmelegítésével teremteni, hogy az ellenzéki pártok - elsősorban a Demokratikus Baloldal Pártja - ingadozásra hajlamos képviselőire is befolyást tudjanak gyakorolni. E folyamat összekapcsolása az elnök családját érintő bűnüggyel csak egyféleképpen minősíthető. Ez: a politika kriminalizálása. Ezek után nagyon helyénvaló feltenni a kérdést: vajon jogállam-e még a Szlovák Köztársaság. TÓTH MIHÁLY Megszerzik a kamaraházat Rozsnyó város középkori főtere egyik legértékesebb épületének további sorsa miatt a város polgármestere augusztus utolsó előtti napjára rendkívüli önkormányzati ülést hívott össze. A kamaraházként, vagy Rákóczi-pénzverdeként ismert, államilag is védett műemléképület ugyanis felkerült az eperjesi Háztartási cikkek (Domáce potreby) vállalat által mára meghirdetett árverési jegyzékre. A cég által az elmúlt évtizedekben üzletként használt kiváló fekvésű kamaraházra 3,1 millió koronás kikiáltási árat határoztak meg. A főtér déli részén lévő sarokház a város egyetlen épségben maradt reneszánszkori építménye, melyen eddig még feltáratlan freskók is találhatók. A rozsnyói önkormányzat rendkívüli ülése egyhangúlag úgy határozott, a város történelme szempontjából is nagyon értékes épületet az árverés alól felmentve önkormányzati tulajdonba fogja megszerezni. (ambrus) Amire mindenképpen választ kapunk Nézzük először a tényeket. Ifjabb Michal Kováč 34 éves vállalkozó, jogi értelemben teljesen lényegtelen, hogy a köztársasági elnök fia. Társtulajdonosa a pozsonyi székhelyű SYCKO cégnek. Az Interpol nyilván nem véletlenül adott ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot, amelynek alapján a müncheni ügyész kiadatási kérelemmel fordult az osztrák hatóságokhoz. Elképzelhető, hogy a német bűnüldöző szervek tévednek, vagy valakik tanúvallomásaikkal becsapják őket, ugyanis a 2 millió dollárnyi csalási ügyben kulcsfigurának számító - a vizsgálati fogságból és a börtönből rejtélyes módon kétszer is gyorsan kiszabadult - Rudolf V. D. W. holland állampolgárnak SYCCO néven bejegyzett cége van a Csatorna-szigeteken. Tény az is, hogy ifjabb Michal Kováčot külföldre kellett juttatni, ugyanis az Interpol nemzetközi elfogatóparancsa mindenhol érvényes, csak abban az országban nem, amelynek az illető az állampolgára. Ezért született még korábban olyan egyezség, hogy az ügyben illetékes német nyomozótiszt vagy a pozsonyi német nagykövetségen, vagy pedig a szlovák legfelsőbb ügyészség épületében hallgatja ki a nevezettet. Nyugaton rendkívül szigorúan megtartják az ártatlanság vélelmét, tehát jómagam a vizsgálat mostani fázisában nem tulajdonítok különösebb jelentőséget annak, hogy tanúnak vagy gyanúsítottnak tartják-e őt, habár az Interpol és a német ügyész mostani lépései után körvonalazódik a jogi minősítés. Törvénytelen, leginkább az akciófilmek brutalitását idéző eszközökkel hurcolták őt Ausztriába, olyan dokumentumokat is otthagytak az autóban, amelyhez más nem juthatott legális úton. Az ügyről mindenképpen tudnia kellett valakiknek a határőrségen, hiszen a vállalkozó elrablói biztosra mentek, nem kockáztathatták, hogy a gyanútlan vámtiszt felnyitja a gépkocsi csomagtartóját, ahová ifjabb Ko-' váčot elkábítva elrejtették. S ezen a ponton válik világossá, hogy a történtekre háromféle magyarázat lehetséges, és egyik sem vet jó fényt sem Szlovákiára, sem a belügyi szervekre. Nem valószínűtlen, hogy különböző vállalkozói érdekcsoportok, esetleg nemzetközi összefonódású csalók, feketézők akciójáról van szó. Ebben az esetben ők találták meg a módot arra, hogy a szlovák és az osztrák határőrség - fogalmazzunk finoman - ellenőrzés nélkül átengedje a gépkocsit. Mindez a mai tények ismeretében csupán feltételezés. Az viszont már nem, hogy bizonyos szlovák politikai erőknek a lehető legjobbkor jött ez a botrány, és ezért elképzelhető, hogy például a titkosszolgálat révén éppen ők időzítették mostanra az akciót. A köztársasági elnök ugyanis napokon belül beszélni kíván a parlamentben az ország helyzetéről, s nem nehéz kitalálni, milyen elemzést tár a nyilvánosság elé. Kapóra jött tehát számukra a mostani eset, hiszen újult erővel és demagógiával veselkedhetnek neki a köztársasági elnök megbuktatásának. Mindez nyilvánvalóan hónapok óta kieszelt forgatókönyv része. Erről tanúskodik például a kormánylap korábbi tendenciózus cikksorozata és kampánya, ahol az egyik kommentárban kibújt a szög a zsákból. Ezt írta ugyanis a szerző: „Az egyik kimagasló szlovák politikus családja mindenképpen rontotta ifjú államunk jó hírnevét (...) s ha a gyanúsított édesapja nem tudja ezt a kínos helyzetet a törvény értelmében megoldani, akkor erkölcsi elvek alapján cselekedhetne. A demokratikus országokban hasonló esetekben a politikusok lelépnek a színről." Mielőtt erről fejteném ki véleményemet, hadd írjam le az üggyel kapcsolatos harmadik verziómat: nem elképzelhetetlen a politika és bizonyos vállalkozói szféra öszszefonódása sem, különösen a fölöttébb gyanús és politikai indítékú privatizációkat követően. A demokratikus jogállamokban a rendőrség független a politikai pártoktól, tehát az igazság mielőbbi kiderítése és nyilvánosságra hozatala a célja. Ugyanezekben az országokban igyekeznek nem összekeverni a politikát és a jogorvoslást, felnőtt ember cselekedeteiért - különösen jogerős bírósági végzés előtt - nem vonják az apát felelősségre, akkor sem, ha történetesen politikus vagy államfő. Temérdek példa közül két évvel ezelőtti magyarországi eset jut az eszembe, amikor egyik országgyűlési képviselő felnőtt fia fegyvercsempészeti ügybe keveredett. Az apja elhatárolta magát a történtektől és máig parlamenti képviselő. Ma még sok a kérdőjel és a megválaszolatlan kérdés ifjabb Michal Kováé ügyében. Egy azonban bizonyos: a további fejlemények arra mindenképpen világos választ adnak, hogy Szlovákia mennyiben jogállam, és létezik-e egyáltalán valamiféle politikai kultúra ebben az országban. SZILVÁSSY JÓZSEF