Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-24 / 197. szám, csütörtök

8 I ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 1995. augusztus 24. A gútai egyházi iskoláról PRÁGÁBAN A VILÁG, VASÁRNAP, 1995. VIII. 13. Miért szeretjük Prágát? Tisztelt szerkesztőség! Garamkövesd - ha erre jár az ember, egy percre megáll Gyurcsó István mellszobra előtt. A falu fejlődéséta korszerű, épülő új házak jelzik, a gondozott, friss zöldövezetek, valamint a közművesítés. A Garam menti faluban a múlt rendszerben vízhiány volt, lajtokkal hordták az ivóvizet a községbe. Ez mára már a múlté. A régi kultúrház korszerű művelődési központtá változott. Külön klubhelyiséget kaptak a nyugdíjasok, a fiatalok, sőt külön népművelő is van a faluban. A művelődési házban egész évben folyik a zeneoktatás, a fiatalok számára pedig műszaki kör működik. Ami kimondottan jó jel, hogy megszűnt az elvándorlás. A fiatalok már otthon maradnak, nem költöznek el. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Sosem késő arról beszélni és arról írni, amivel régóta vádolnak bennünket, magyar anyanyelvűeket. A vád: nem tudunk elég jól az állam hivatalos nyelvén. Könyveljük el tényként ezt az állítást, azonban tegyük a kezünket a szívünkre - nem akad elég kifogásolnivaló az anyanyelvünk használatában is? Ha a magyar nyelv kárára fogják a szlovákot erőltetni, akkor se így, se úgy nem fögunk rendesen beszélni. Az érvényesüléshez különben nem elég a nyelvismeret, hanem kell hozzá a jó fej is, azaz az ész. Visszakanyarodva mondanivalóm elejére: a szlovák nyelv elsajátításakor a hangsúlyt nem a nyelvtan jobb elsajátítására helyezném, bár ennek lényegét nem vitatom, hanem inkább a kiejtés, az olvasás és a beszédkészség jobb elsajátítására. X. FERENC Naszvad Talán nem járok túl messzire a valóságtól, ha azt állítom, hogy Prágában a magyarságnak mély hagyományai vannak. A gyökereket valahol Mátyás királynál és folytatólagosan II. Rákóczi Ferencnél kell keresnünk, ámbár ők nem önszántukból kerültek Prágába, de tagadhatatlan, hogy mélységes tudást, fogékonyságot Prágában szereztek a művészetek iránt, és humánus magatartásuk is ott fejlődött ki. Mindezekről elég kevés szó esik, a történészek inkább a rabságukat igyekeztek ecsetelni, pedig tagadhatatlan, hogy a korok legkiválóbb tanítói és nevelői vették gondjaikba a történelmünkben oly kiváló és fényes szerepet betöltő két magyart... Prágai kapcsolatainknak a leggazdagabb szakasza a monarchia felbomlása után kezdődött. A tudományok és művészetek iránt érdeklődő sok-sok magyarnak Prágába vezetett az útja, hogy ott Európa leghíresebb egyetemein diplomát szerezzen. Ennek a korszaknak igen gazdag az irodalma. A második világégés után sem szűnt meg a magyarok Prága iránti szeretete és vonzalma, noha megint csak arra kell gondolnunk, hogy sok-sok szlovákiai magyarnak Csehország lett a nem önként vállalt otthona. Egyesek csak átmenetileg, mások viszont örökre Csehország lakosai lettek. Ezekről a kemény időkről is kell szólnunk, ha Prágára gondolunk. De a sebek idővel begyógyultak, és őszintén éreztük, hogy nagyon szép fővárosunk van... Engem is sok-sok élmény köt Prágához, benne vannak a hangulatos prágai kiskocsmák, sörözők, de a múzeumok, színházak, kiállítótermek - köztük a Nem tudom, hogy az Új Szó olvasói közül hányan kapcsolják be a Rádio Twistet. Jómagam már csak azért is e rádió rendszeres hallgatója vagyok, mert úgy érzem, hogy a TWIST - szlovákiai viszonylatban - a szlovák nyelven sugárzó adók közül a legtárgyilagosabb. Vasárnap ebéd előtt frappáns kérdéssel fordult parlamenti képviselőinkhez: ki mit tud főzni, és mi a kedvenc étele? A különböző pártállású személyiségek egy-egy mókás történettel válaszoltak a feltett kérdésre. Slota úr(?) minden bizonnyal nagyon jópofa ötletnek tartotta, hogy még ezen a játékos vasárMánes kiállítóterem -, sok rangos focimérkőzés és a magyar intézmények; a Magyar Kultúra Boltja, amely alig két esztendeje véglegesen bezárta kapuit. Nosztalgiázás közben eszembe jutnak a 89-es augusztusi események is, amikor néhány fiatal eljött Prágába Magyarországról, hogy bocsánatot kérjen a 68-as eseményekért. A következmények közismertek, de nem kellett már sokáig várni, hogy a Vencel tér beleremegjen, és a fiatalok ezrei hallassák hangjukat, amely eljutott a prágai várba is. A Národní trídán utoljára csattantak a rendőri gumibotok és egy új rend kezdődött. Viszont kettészakadt az ország és fővárosunkat, Prágát elvesztettük; talán bizonyos viszonylatokban soha nem is volt a miénk... A fenti gondolatokat kerestem Gálán Géza írásában, amelyeket a szerző a maga módján nap délelőttön is megmutassa a nemzeti hovatartozását - no nem a brindzás galuskát illetően -, amikor a riporter kissé provokatív kérdésére ezt válaszolta: „Bár Bugár és Duray urakat nem kedvetem, de a magyar gulyást szívesen fogyasztom, igaz, jobban ízlene, ha az említett két úr volna belé szeletelve sertéshús helyett. Ugyanígy vagyok a cigánypecsenyével: jobb szeretném, ha több lenne a pecsenye és kevesebb a cigány." Slota elhangzott „expozéja" után nem tudom, még ki mindenki szólalt meg. Felindultságomban azonnal kikapcsoltam a rádiót, és tehetetlen dühöméi is mondott. Engedtessék meg egy aprócska hiba szóvátétele az egyik képaláírással kapcsolatban (A Károly-hídon szlovákiai magyarok), ugyanis a híd amelyen a szlovákiai magyarok állnak, nem a Károly-híd, hanem a Május l.-híd, amelynek építése századunk első esztendejében fejeződött be. Sokszor hallom a kissé lekicsinylő megjegyzést: Ne nosztalgiázz, minek nosztalgiázol?! Az emlékek megőrzése és azok értékelése igen fontos része életemnek. Az emlékeim feladása vagy megtagadása egyenlő lenne az identitástudattól való megszabadulással, ezt pedig nem kivánom senkinek! Nagyon hiszek benne, hogy az emlékeinkhez való ragaszkodás erősíti nemzetiségi hovatartozásunkat, és ebben benne foglaltatik a Prága iránti szeretet is. MOTESIKY ÁRPÁD Verebély ben tollat ragadtam, hogy felháborodásomnak hangot adva az Új Szó olvasói elé tárjam ezt a nem mindennapi megnyilvánulást. Ha ebben az országban már mindent lehet, akkor „állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni". •k -k Tartozom az igazságnak azzal, hogy ez a válasz nemcsak engem bőszített föl. Másnap a TWIST rádió Fekete Dobozában - ahol a hallgatók reagálásait közlik - több szlovák rádióhallgató is tiltakozott Slota fölháborító ízetlenkedése ellen. KONTÁR ZSUZSANNA Somorja Gútán, a Kis-Duna és a Vág összefolyásának a jobb partján fekvő mezővároskában mindig történik valami. Most, a magyar tannyelvű egyházi Nagyboldogasszony Gimnázium udvarán hullámzik az ár... Ama nézeten vagyok, hogy az annak idején tető alá hozott nyolcéves egyházi gimnázium nem volt kellően átgondolva, szerintem a „szervezők" elhamarkodták. Netán a személyes érvényesülés indíttatta? Mert: A cívis kisvárosban három alapiskola (1-8 évfolyamos) működik. Egy szlovák nyelvű, kettő pedig magyarul tanít (a lakosság 15-16 százaléka szlovák ajkú). így a nevezett gimnázium óhatatlanul az utóbi két intézmény „jobb" tanulóit vitte el az ötödik évfolyamból, ami ugye, törvényszerűen a magyar alapiskolák zsugorodását vonta maga után. Ez pedig rossz szomszédságot szült az új középiskola és a régi alapfokú iskolák pedagógusai között, s a szülőket is megosztotta. Vélem, sokkal bölcsebb dolog lett volna négyéves katolikus gimnáziummal kezdeni, azaz a nyolcadik osztályt végzett nebulókat meggyőzni az ügynek, az oda készülő gyermekek lelki előkészítését pedig a plébániahivatalra, azon belül a tisztelendő úrra bízni. Az alaptalan kijelentések és propagandakampányok eddig mindig s mindenütt bumerángként visszaütöttek. A rengeteg fölösleges és értelmetlen, talán butító propagandára a csehek annak idején azt mondták: az emberek ezeket nem olvassák, s a tehenek nem eszik (lidé to neótú a kravy nežerou). Aratáskor mondják - egy szem gabona se vesszen kárba, ám tessék megnézni az utak széleit, amelyeken hordják a kicsépelt gabonát a mezőkről a raktárakba. Nemrégen az egyik ünnepségen a főszónok az önálló Szlovákia kinyilvánításának harmadik évfordulóján többek között kijelentette: a lakosság nagyobbik része ezzel egyetértett. De ezt honnan tudja, hiszen erről népszavazás nem volt, se az elszakadás előtt, se utána, pedig ígérték. Ismeretes a kormányfő ama „prognózisa", hogy hazánk második Svájc lesz Európában. Igaz, hogy mikor - azt nem mondta. Hát várjuk ezt a napot. Van azonban Svájccal és velünk kapcsolatban egy probléma, de ezt bizonyosan „könnyű" kijelentéssel megoldjuk. Ugyanis nemcsak kenyérrel él az ember... Mint tudjuk, Svájc határos Olasz-, Német- és Franciaországgal, Ausztriával, és mindezen országok nyelvei SvájcTamás atya, helyi plébános-esperes úr ellenpropagációjának nehéz hitelt adni. Ám lehet, hogy ő is kilátástalannak látta az intézmény „megkezdett úton való haladását", ezt szóvá tehette. Jómagam azt vettem észre, hogy a legfőbb „ellenpropagációt" maga a Nagyboldogasszony tette azzal, hogy távol maradt a „polgári iskolák" hasonló korú tanulóinak a versenyeitől, mint a járási matematikai s egyéb olimpiáktól, megmérettetésektől. Amikor megtudtam (az Új. Szóból), hogy az általam tisztelt Takácsné a volt igazgatónő, mielőtt a Nagyboldogasszony Gimnázium élére került, nem élt egyházi életet, meghökkentett. Való igaz, mint szocialista pedagógus nyilvánosan nem járhatott templomba, nem is esküdhetett úgy, de „feketén" igen... Az viszont kockázattaljárt, úgy bizony! A hölgynek eme „előélettel" nem lett volna szabad a fenti posztra törekednie, hiszen... Persze, nem az egyedüli. Gondoljunk azon „jó" kommunistákra, akik a bársonyos forradalom után pártjaink sorait „erősítik", vagy vegyük észre azokat a magyarokat, akik a nyelvünkkel keresve a kenyerüket a csemetéiket szlovák anyanyelvű iskolákba járatták. CSIBA GÉZA Komárom ban hivatalosak - olasz, német, francia, sőt még a rétoromán is, tehát négy hivatalos nyelv (de „svájci" nem), nyelvtörvény nélkül, sőt alternatív oktatás nélkül. Ott az az elv érvényesül, hogy mindenki beszéljen, ahogyan az édesanyja megtanította, vagy ahogyan tud és akar - ez senkit sem irritál, csak jó állampolgár legyen. Hogyan lesz ez nálunk, ha második Svájc leszünk? Határosak vagyunk Ausztriával (német nyelv), Cseh-, Lengyel- és Magyarországgal, Ukrajnával. Ez azt jelenti, hogy nálunk hat hivatalos nyelv lesz (mert bizonyára a szlovák is). Tekintettel azonban arra, hogy nálunk a kisebbségek kérdései „az európai standard fölött" vannak intézve (?), így még egy további hivatalos nyelv lesz mondjuk a roma, hiszen ők is vannak nálunk, s nem kevesen. Erre egy „politikailag elvakult" kertészünk megjegyezte, hát a mongol (ezzel a magyarra gondolt) biztosan nem lesz nálunk hivatalos nyelv. Hogy mire gondolt, nem tudjuk - de sejtjük. Kár a mongol nemzetet így megbántani, hiszen számukra az ő nyelvük a legszebb és legtermészetesebb mint a szlovákoknak a szlovák, a magyaroknak a magyar, a németeknek a német...IVÁN SÁNDOR Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Bábos a Vencel téren A szerző felvétele Fölháborító „ételrecept"! Mindez csak propaganda Kecskeméti gyermektalálkozó A manapság oly sokszor emlegetett toleranciának, illetve a tolerancia hiányának világában egy üde színfolt volt a nyáron, július 8-17. között, az „Alföldön hírős város Kecskemét", amely már harmadik alkalommal adott otthont az Európa Jövője Gyermektalálkozónak. A vendéglátók öröme a tizennégy országból harmincnégy csoporttal, több mint 1300 gyerek érkezésének szólt. Köztük volt a diószegi Új Hajtás néptáncegyüttes és a Galántai Magyar Tannyelvű Alapiskola csoportja is. Csoporttal vagy csoportokkal képviseltette magát Anglia, Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Izrael, Jugoszlávia, Lengyelország, Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Törökország és Ukrajna. A gyerekeket kecskeméti családok látták vendégül, akiknek gyermekei a következő nyáron látogatnak el a vendégeik országába. Az egymást megismerő és megszerető gyerekek jelentik Európa jövőjét, azét az Európáét, ahol természetes a kultúrák különbözősége és együttélése, ahol elfogadják és becsülik a másságot, mindenki saját anyanyelvén lehet boldog. Ez a tíz napig tartó gyermekünnep egy kicsit a felnőtteket is jobbá tette. A vendégek között volt musicalcsoport, „egészen kicsi cirkusz", színjátszó csoport, néptáncegyüttes, vonószenekar, énekcsoport, táncegyüttes, dalszínház és más csoport. A Kecskeméten töltött kellemes napokat érdekes programjaival a Csalánosi erdőben rendezett piknik zárta. A programban szerepelt: szövés-fonás, sárkányépítés, játék- és hangszerkészítés, táncház és foci. Vasárnap délelőtt a Székely Bertalan által festett freskók történelmi tablói alatt a pompás díszteremben adták át ebben az évben is az „Európa Gyermekeinek Jövőjéért" díjat azoknak, akik a megítélés szerint a legtöbbet tettek a gyermekekért, mégpedig Kányádi Sándor romániai magyar költőnek, Mézes Rudolf galántai CSEMADOK-titkárnak, Peter Gillighan folkestone-i Európai Ház-menedzsernek, Josef von Ferenczy SOS gyermekfalu-mecénásnak. E csodálatos díszteremben hangzott el az ígéret: egy év múlva Magyarország millecentenáriumán Kecskemét ismét otthont kínál Európa jövőjének, várja a fiatalokat. SEBŐK JENŐ Nyitragerencsér Tanúk a Jehova Tanúi? Keresztény szemmel így látom a Jehova Tanúi kérdését: E szekta tagjai a jól felfogott értelmezés szerint csakis úgy nevezhetik magukat tanúknak, ha jelen voltak valamilyen eseménynél, amely őket igazolja e téren. Mit tudnak ők felhozni ennek az alátámasztására? Ők semmiképpen sem lehetnek tanúk, csak egy szekta tagjai, akik az eredeti Bibliából egy mesekönyvet csináltak maguknak. Csak azt vallják magukénak belőle, ami nekik tetszik, ami nem, azt egyszerűen kihagyják. Deformálták a hiteles Bibliánkat, és ezt hirdetik álszent módon a hitükben ingatag, eltévelyedett, szerencsétlen embereknek. Szemtelenül betolakodnak az otthonainkba, ahol - vegyék már végre tudomásul - egyáltalán nem szívesen látott vendégek! Mi mindnyájan, akik az őseink szeretett, nagyrabecsült hitében megmaradtunk, hiszünk és mélységesen imádunk egy nagy Teremtő Istent, Krisztus királyunkat, a szeretet és béketűrés örök jelképét, a Szentlélekkel együtt. A Szűzanyát pedig, mint az Úr Jézus édesanyját mélységesen tiszteljük. A szobraink pedig csak jelképek, melyeken keresztül szeretett hitünket megvalljuk. A mi hitünket maga az Úr Jézus alapította, éppen ezért nincs szükségünk egy számító, okoskodó ember kreálta szektára. És még arra sincs szükségünk, hogy egy nem egészen színvonalas műveltségű szekta határozza meg hitéletünket és létezésünket. Most pedig megkérdem a Jehova Tanúi szekta tagjait: Miért nem mennek el „téríteni" azokra a tájakra, Afrikába vagy más világrészekre, ahol még, sajnos, vad vagy félvad emberek élnek? Ez talán fárasztó vagy kényelmetlen lenne a számukra? Esetleg itt van közel a Balkán, az a sok szörnyűség, miért nem oda mennek el meggyőzni a háborúzó feleket, hogy fejezzék már be! Kérem, tessék ilyen helyekre elmenni, és nem itt az utcán szemtelenül leszólítgatni a járókelőket, akik a reájuk erőszakolt nyomtatványi koholmányokat majd odahaza esetleg „valamire" netán felhasználják. Néhány szót még az általuk annyit hirdetett „szeretetről". Megkérdezem hát: milyen szeretet az, hogy megtagadják nagybeteg családtagjuktól, hogy vért kaphasson az élete megmentésére? A Bibliában hol van ez megtiltva? Pl. miért kell meghalni egy ártatlan, aranyos kisgyereknek csak azért, mert az anya egy szekta elvakult tagja? Ez szerintük a szeretet? Vagy miért nem lehetnek a Nemzetközi Vöröskereszt támogató tagjai sem? Pedig a Vöröskereszt tagjai emberbaráti tiszteletből és szeretetből a legnagyobb veszélyekben is önfeláldozó szeretetet gyakorolnak, amit az egész művelt világ elismer. Végezetül még csak annyit, ha valaki mégis rászánja magát, hogy belépjen a Jehovisták szektájába, nagyon gondolja meg, hogy minek teszi ki magát és a családját. Z. K. Komárom