Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-24 / 197. szám, csütörtök

1995. augusztus 17. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ Ó ! 24 1 A cápa és áldozatai Hétfőn reggel a fővárosi bíróság legnagyobb tárgyalótermében újságíró kollégáimmal hiába vártunk az 54 esztendős Jozef Mlynarovič perének kezdetére. A háromszoros gyilkos beteget jelentett (ezt a trükköt a múltban már többször alkalmazta), és pillanatnyilag ä trencséni börtönkórház lakója. Lehet, az olva­sót meglepi az a tény, hogy meg sem várva az ítélethirdetést, a vádlott teljes nevét közöljük. Nos, Mlynarovičról, akit cimborál csak Johnynak, vagy Cápának szólítanak, tudni kell, hogy eddigi életéből több mint 30 esztendőt a börtön falai között töltött. 1976-ban élettársa meggyilkolásáért 25 éves fegyházbüntetés­re ítélték. Tizenöt év letöltése után, 1991-ben közkegyelemmel szabadult, ám egy év múlva már Ismét vér tapadt a kezéhez. A Cápa néhány napon belül két emberéletet oltott kl különös ke­gyetlenséggel. Tavaly az említett tetteiért a Vá­rosi Bíróság életfogytiglani börtön­büntetéssel sújtotta, ám a börtön­töltelék Johny, ismerve a dörgést, fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság eleget tett kérésének. A tárgyalást augusztus 21-én a vádlott beteg­sége miatt bizonytalan időre elna­polták. -k -k * Amikor négy évvel ezelőtt Johny idő előtt kijött a sittről, úgy tűnt, ezúttal sikerül beilleszkednie a tár­sadalomba. Munkát vállalt, dolgoz­ni kezdett, majd hamarosan össze­költözött egyik kávéházi ismeret­ségével. Irena asszonyt, az öre­gedő hölgyet teljesen elvakította a szerelem. Azt sem bánta, hogy kedvese egy idő után, otthagyva munkahelyét, rajta élősködik. Szá­mára csak az volt a fontos, hogy a szépen berendezett lakásában már nem volt magányra ítélve, hogy volt'kivel beszélgetnie, estén­ként sétálnia, moziba mennie. Az idilli állapot mindössze kilenc hó­napig tartott. Az asszony fokozato­san rájött, hogy választása még­sem volt főnyeremény, éppen el­lenkezőleg. De akkor már a kór­házban feküdt. Johny, becsületére legyen mondva, rendszeresen láto­gatta, sőt olykor még virággal is kedveskedett neki. Élettársát azonban már nem hatotta meg a színlelt kedvesség, szeretet. Johny „bácsi" közben megismer­kedett egy 14 éves iskoláslánnyal, akit egy szép napon felcsalt élet­társa lakásába, azzal az ürüggyel, hogy ajándékozik neki egy puló­vert. Azóta a lánynak nyoma ve­szett. A legközelebbi beteglátogatás során Irena asszony kiadta volt kedvese útját. A Cápa édesanyjá­hoz költözött. Olykor, hogy egy kis pénzhez jusson, vízvezeték-szere­lést, javítást is vállalt. Egy ilyen fu­sin ismerkedett meg nővére szom­szédnőjével, Anna M.-el. Míg élet­társa a kórházi ágyat nyomta, ő összeszűrte a levet legújabb is­merősével. A tragédia napján Anna megkér­te Johny nővérét, szóljon már az öccsének, mert elromlott a WC le­folyója. A Cápa jött is hamarosan. Először hármasban rumoztak, sö­röztek. Később a nővér, látván, hogy öccse és szomszédnője már csak egymással van elfoglalva, ha­zament. Másnap érdeklődni akart, mi­ként végződött a görbe este, de senki sem nyitott ajtót. Amikor a két rákövetkező napon sem rea­gáltak a csengetésére, rosszat sejtve riasztotta a rendőrséget. Ki­derült, nem vaklármárol volt szó. A nyomozók a felforgatott lakásban az ágyneműk közt megtalálták An­na M. holttestét. Az akkor még is­meretlen elkövető kilenc késszú­rással ölte meg. A szadista tettes, vérengzése záróakkordjaként, a gyilkos fegyvert volt szeretője nemi szervébe döfte. Amikor Irena asszony hazatért a kórházból, keserű szájízzel tapasz­talta, hogy lakásából, a hajdani élettársával együtt eltűnt a megta­karított pénze, órája, értékes vázá­ja, aranylánca és bőrzakója is. Nagylelkűen úgy döntött, nem tesz feljelentést. Mivel gyengeség fogta el, ledőlt pihenni a heverőre. Ekkor furcsa bűz csapta meg az orrát. Először azt hitte, hogy a fikuszra szórt műtrágyát érzi. Az orrfacsaró szag azonban egyre áthatóbb lett. Felkelt, és keresni kezdte erede­tét. Hamarosan rájött, hogy az a fekhelye alól jön. A heverő rakodó­terében egy hatalmas, papírba burkolt csomagot talált. Az első pil­lanatban arra gyanakodott, hogy Johny, bosszúból, amiért kitette a lakásból, egy döglött kutyát helye­zett ott el. Mindenesetre a furcsa felfedezéséről késedelem nélkül értesítette a rendőrséget. A nyomozók a papírcsomagban egy igelitzsákot, és benne egy meztelen, már oszlásnak induló holttestet találtak. A halott szemé­lyében az eltűnt iskoláslányt azo­nosították. Az orvosszakértő a boncolást követően annak a le­hetőségét sem zárta ki, hogy a kis­lány még élt, amikor a zsákba gyö­möszölték. A biológiai nyomok, és a tanúk vallomása alapján teljesen egyér­telmű volt, hogy a szörnyűséges gaztetteket a Cápa követte el. Vérmes Viki bőrdzsekije Magyarország legcsinosabb hölgyei nemcsak a hódolók áradatát vonzzák, mint lámpafény a bogarat, de néha a bűnözőket Is. Sajnos akadnak e höl­gyek közt olyanok, akik maguk is veszedelmesek. Nemcsak veszedelmesen gyönyörűek, annyira, hogy szépségük romlásba dönt, hanem veszedelmet Jelentenek bárkire, aki közel kerül hozzájuk. Már csak kapcsolataik révén Is, amelyek időnként igen különös körökből verbuválódnak. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDODY VILMOS De ne titokzatoskodjunk, történe­tünk hősnőjét K. Viktóriának hívják. Viktória a Citadella diszkóban dolgozott felszolgálóként, és semmi baja sem volt a világgal. Vidám életében azon­ban fordulópontot jelentett '94 novem­berének utolsó hétvégéje. Munka után hazatérve csepeli családi házába „vala­mi eszméletlen dúlást" talált, amint a küszöböt átlépte. Mindent, ami mozdít­ható volt és értékesnek látszott, elvit­tek a betörők. Főként persze aranyat, divatos ruhát, műszaki cikkeket, mind­azt, amit odahaza a lány szívesen hal­mozott. A kár értéke megközelítette a másfél millió forintot. A feljelentést követően a rendőrök mindent megtettek, hogy a tettest nya­kon csípjék, ám nem tudtak dűlőre jutni az üggyel. Viktória vigasztalhatatlan volt. Telt-múlt az idő, és mit ad isten, a lány egy Nyugati Pályaudvar környéki szoláriumban barnulva különös dolog­ra lett figyelmes. Ekkor már az idei év áprilisát írták, és K. Viktória, csak múló emlékként őrizte a betörést. Csakhogy, amit látott, az a Ripley bőrdzseki igen­csak ismerősnek tűnt neki. A márkás darabot a lány régi haverjának, Zsolt­nak a kedvese viselte. „Eléggé ritka madár ez a cucc" - tudhattuk meg, ér­téke 70 000 forint, és az országban ta­lán ha öt darabot adtak el belőle. A be­törők annak idején természetesen a kabátkát is elvitték. Elég, ha ezek után csak utalunk rá, mekkora kavalkád, hajbakapás, sikoltozás támadt egycsa­pásra, és Viktória azzal fenyegetőzött, hogy segítségül hívja szerb barátait, ha nem kap elégtételt volt haverjától, Zsolttól. A fenyegetés pedig percek alatt veszé­lyes valósággá vált, a szerbek megje­lentek, és fellépésük igazán „szerbes­re" sikeredett. Olyannyira, hogy Zsolt és csaja nyakukba szedve lábukat, el­menekültek a helyszínről. Ki bújhat el azonban a mumus elől? Senki. Zsolték a délszláv ráhatásra (sze­rintük életveszélyes fenyegtés volt az), fizettek, mint a katonatiszt. Kerek hat­milliót perkáltak le Vikinek fájdalomdíj gyanánt. Azonban stiklijükre még min­dig nem nyertek bűnbocsánatot, mert ugyanazon a borongós, áprilisi napon új­ra jelentkeztek a vérontással fenye­getőző idegenek, és újabb hatszázezer forintot követeltek. Zsolt nem bírta to­vább, a zsarukhoz fordult védelemért. A megindult eljárás eredményeként Viktória és a két szerb lakat alá került. Ám a nyomozás nem ért véget, a „dzse­ki-vonalon" elinduló BRFK II.-es betöré­si csoportja megállapította, hogy Zsolt az értékes ruhadarabot 0. Roland or­gazdától vásárolta, és kiderült az is, hogy Viki egyik szomszédja, M Attila hajtotta végre a betörést. Az ifjú M. Attila még dilettáns bűnöző, amit az is bizonyít, hogy a gyö­nyörű lány lakásán először a bárpulthoz indult, és hogy a lopáshoz bátorságot merítsen, benyakalt egy fél liter édes likőrt. Bezzeg, ha tudta volna, hogy tet­tével mekkora galibát okoz, talán ott­hon marad a mamája szoknyája mel­lett. (Zsaru) Németországi mozaik Hamburgban hosszú, hónapokig tartó előkészítő munka után a rendőrség lecsapott egy kábítószer-ter­jesztő hálózatra. A rendőrök és fináncok közös zsákmá­nya 16,4 kilogramm heroin volt. Az akció kapcsán a Hanza-városban, illetve Hannoverben nyolc feltételezett drogkereskedőt tartóztattak le. A török és kurd nemzeti­ségű gyanúsítottak 17 és 64 év közötti férfiak. A két családi klán számlájára írható heroinügy komoly tapasz­talatokkal gazdagította a nyomozókat. Ráadásul a ham­burgi drogfogás révén 1,6 millió márka feketepiaci ér­tékű kábítószert sikerült kivonni a forgalomból. Ettől az ügytől függetlenül is már többször figyelmez­tették a német hatóságok a külföldre induló autós turis­tákat, hogy Törökországban különösen legyenek óvato­sak. Egyes bandák rövid időre ellopják a gyanútlan ide­genek kocsiját, majd miután különböző rejtekhelyekre drogot dugnak el, feltűnő helyen hagyják a járművet. A „boldog" tulaj tudtán kívül csempésszé válik. Előfordul, hogy határellenőrzéskor a drogfutárrá lett turistának ko­moly nehézségei támadnak a hatóságokkal. Ami bizo­nyos: ha szerencsésen hazaérkezett, rövid időre ismét elkötik a ravasz bűnözök a gépkocsiját, hogy speciális szervizekben eltávolítsák a bódító árut a rejtekhe­lyekről... Karlsruhéban a Szövetségi Bíróság felmentett három gyanúsított terroristát, megerősítve a düsseldorfi tarto­mányi bírák döntését. Az ír katolikus földalatti szervezet, az IRA három tagja ellen az volt a vád, hogy 1990-ben megkíséreltek felrobbantani Hannoverben egy brit lak­tanyát, és halálos merényletet követtek el egy Dort­mundban szolgálatot teljesítő brit őrnagy ellen. A német bíróság alapos bizonyítékok hiányában a hetekben sza­badlábra helyezte az IRA-triót. •k * * Lübeckben 14 hónapon belül másodszor borult lán­gokba a zsinagóga. A tavalyi merénylet szélsőjobboldali, rasszista tettesei szándékos gyújtogatás és emberölési kísérlet miatt kerültek több évre börtönbe. A lübecki ter­rorakció felelőseit nagy erőkkel keresi a rendőrség. A karlsruhei államügyészség szóvivője aláhúzta, hogy a hatóság „több szálon nyomoz". A közvélemény szerint a cselekedetet ezúttal is az idegengyűlölet motiválta, neo­náci bűncselekményre gyanakszik, amely beárnyékolta a második világháború fél évszázaddal ezelőtti befejezé­sének németországi megemlékezéseit is. •k -k Berlinben ismét vietnami áldozatai voltak az ázsiai ci­garettamaffia belharcának. Eddig hét vietnami halt meg. A legutóbbi véres összecsapásnak két halálos és egy súlyos sérültje volt Lichtenberg kerület egyik mene­kültszállásán. A német rendőrség razziákkal igyekszik meggátolni az elmúlt hónapok tragédiáihoz hasonló vé­res leszámolásokat. -U­A rózsaszín tabletta veszélyei „A morfinista ember megálmodja vágyait, az Ecstasy-fogyasztó gátlástalanul azonnal valóra váltja" - állítják a szakemberek az osztrák fiatalok körében hónapok óta vészt­jóslóan terjedő új kábítószerről. A „csoda­drog" néven is emlegetett, a hagyományos szereknél lényegesen olcsóbb rózsaszínű tabletákból egy „jó" hétvégén Bécsben 10 000 darabot is értékesítenek. A fiatalok körében csak „Ecstasy" néven emlegetett methyléndioxi-metamphetamin (MDMA) tabletta veszedelmes hódító útra in­dult. Talán még egyetlen, kémikusok vegy­konyháján előállított drog sem futott be olyan gyors „karriert", mint ez az Európában a 90-es években megjelent rózsaszínű tab­letta. A lebegést, amit a 70-es években az LSD, a 80-as években a crack jelentett, ma az ifjúság jó része a viszonylag olcsón besze­rezhető „Ecstasy"-tól várja. Minőségtől, vegy­tisztaságtól függően 200-tól 400 schillingig "terjed az ára. A kábítószerárusok különösen a hétvégeken aratnak, amikor a fiúk, lányok partira mennek, vagy diszkóban szórakoz­nak. A vad diszkózene, a tánc és a tabletta együt­tes hatása az őrületig fokozza a fékevesztett indulatokat. Gyakran tömegverekedés miatt hívják a rendőröket, vagy ájult embereket szállítanak kórházba a mentők. Egy neves amerikai pszichiáter Bécsben közelmúltban megjelent könyvében külön fe­jezetet szentel a „csodadrog" néven emlege­tett metamphetamin származéknak. Megálla­pítása szerint, amíg a morfinista ember megálmodja vágyait, az amphetaminista gát­lástalanul azonnal valóra váltja. E veszedel­mes szer élvezői elvesztik időérzéküket és önkontrolljukat. A szert kipróbáló emberek fele pozitív hatásokról is beszámolt. Felszaba­dultnak, elégedettnek érezték magukat, kap­csolatteremtő készségük javult. Egyesek szellemi teljesítményük átmeneti növekedé­séről beszéltek. A megkérdezetteknek csak nagyon kis hányada tapasztalt depressziós tüneteket. Időközben az angol orvosok megállapítot­ták a tabletta olyan veszélyes mellékhatása­it, amelyekről a szerző, Amerikában 1992­ben megjelent könyvében még nem tesz em­lítést. Az „Ecstasy" erősen károsítja a máj- és veseműködést, és jóvátehetetlenül roncsolja az agysejteket. Tavaly nyáron Angliában egy tömeges kábítószerpartín 13 ember vesztet te életét. A „csodadrog" mellékhatásaként ugyanis egyes emberek testét iszonyatos for­róság önti el, erőteljesen izzadnak, a „kozmi­kus lebegés" közben azonban elfelejtenek folyadékot inni, és a test kiszáradása okozza a halálukat. A metamphetamin-származékok aránylag könnyen előállíthatók a vegyiparban és a gyógyszeriparban használatos kémiai anya­gokból. Az osztrák rendőrség kábítószeres csoporjta folyamatosan próbálja felszámolni a zuglaboratóriumokat, de az ál-vagy néha igazi vegyészek leleményessége nem ismer határt. Gyakran utcai mélygarázsok izolált részében rendeznek be minilaboratóriumot, és még akkor sem adják fel a harcot, ha raj­tavesztenek, és a rendőrség zárolja az áru­készletüket. A vegyészek másnap, megválto­zott mulekulaszerkezetű, új vegyi anyag kép­letét vetik papírra. Az eredmény: a már ismer tabletta helyett a drogpiacon ismeretlen, veszélyes tüneteket okozó, új készítmény megjelenése. A tör­vényhozók mindennek ellenére a megoldást az „Ecstasy" lehetséges liberalizálásától vár­ják. Zsaru Biztos kezű hóhér Kevés olyan ország van a világon, ahol főállású állami tisztviselőként hóhér hajtja végre a halálos ítéleteket. Szaúd-Arábiában közel 40 éve ugyanaz a személy, Szaid as-Szajaf végzi ezt a munkát, amit egyben hivatásának tekint. A 20 éves, életerős, falusi fiatalember munkát keres­ni indult Rijadba, ahol a katonasághoz irányították. Sza­bad idejében gyakran látogatta a város főterét, és figye­lemmel kísérte a kivégzéseket. Ilyenkor barátainak el­mondta, úgy érzi, jobban tudná végezni ezt a feladatot, mert nincs benne szánalom az elítéltek iránt. A hatósá­gok, tudomást szerezve „elhivatottságáról", őt kérték fel az állami hóhér posztjára. Munkáját odaadással végez­te. Néha akadtak álmatlan éjszakái, arra gondolt, ne­hogy kétszer kelljen lesújtania a karddal, hogy levágja a zsebtolvaj kezét, vagy a kard véletlenül se meztelenítse le az elítélt nőnek olyan testrészét, amit idegen szem nem láthat. Az évek során mintegy 600 alkalommal volt szükség a biztos kezű halálosztóra. Előfordult, hogy kissé elfáradt, pl. néhány évvel ezelőtt, amikor egymás után 12 embert kellett kivégeznie. Szaid mindig örömmel tette dolgát. A magánéletben is életvidám embernek 24 felesége volt, akik 25 gyermekkel ajándékozták meg. Most, hatvané­ves korában az állami hóhér pihenésre vágyik, nyugdíjba készül. POLICE PRESS

Next

/
Oldalképek
Tartalom