Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-21 / 194. szám, hétfő

1995. augusztus 1863. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó [ 21 1 AUGUSZTUS 21.; 1968-1995 Hangulat-jelentés Ladislav Bieli k felvétele J ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT | SÉRTŐDÉKENY RENDŐRÖK. Hogy a lakosság és a rendőrség között már-már meghitt viszony is kialakulhat, azt Nagy-Britannia esete is jól bizonyítja. A bobbykat itt úgyszólván családtagnak tekintik. Nálunk valószínűleg még jó ideig eltart, amíg ilyen idilli lesz a helyzet. A kedvező viszony kialakulásához aligha járul hozzá, hogy a kormánykoalíció a „rend derék őreit" politikai céljainak elérésére, például a Demokratikus Uniót támogatók aláírásai hitelességének ellenőrzésére is felhasználja. Eva Bartošová volt parlamenti képviselő esete jól mutatja, hogy a hatalom birtokosai még mindig nem „fújták le" a hónapok óta tartó akciót. A Nagymihályban köztiszteletnek örvendő politikust a szó szoros értelmében az utcáról próbálták „begyűjteni". Ráadásul bűnügyi nyomozók, akik megjelenése egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő. Bartošová botrányt robbantott ki az ügyből, és - jól tette. Magatartása arra vall, hogy még nálunk sem teljesen „kipusztult faj" az önérzetes, jogaival tisztában levő polgár. Nincs kizárva, hogy a koalíció szócsövei majd ezt az esetet úgy prezentálják, hogy az ellenzék ismét rossz hírét kelti a fiatal Szlovák Köztársaságnak. Mindenesetre jó tudni, hogy a jelenleg érvényes rendelkezések értelmében a „rendőr nem köteles bemutatkozni, és nem köteles elárulni sem rangját, sem beosztását", ahogy azt a rendőrség sajtóosztálya a kormányhoz közel álló napilap hasábjain szombaton közölte. Derék rendőreink megsértődtek. Azok nemkülönben, akik még komolyan veszik, hogy a Szlovák Köztársaság - jogállam. A SZAKSZERVEZETI TILTAKOZÁS FŐPRÓBÁJA. A fémipari dolgozók szakszervezete, úgy tűnik, nagyon komolyan gondolja, hogy szeptemberben tömegdemonstrációt tart az érdekvédelmi konföderáció, hogy kifejezze nemtetszését a munkavállalókat sújtó intézkedésekkel, elsősorban azzal, hogy megszüntették a tömegközlekedésijegyárkedvezményeket, illetve, hogy fel akarják emelni az áram és a földgáz árát. A cél: az életszínvonal csökkentésével járó intézkedések ellensúlyozása. Júniusban Ducký gazdasági miniszter már elárulta, hogy az energia árát akár 29 százalékkal is felemelhetik. Ezzel még mélyebben belenyúlnak az alkalmazottak zsebébe, mint a személyszállítási kedvezmények megvonásával. Turócszentmártonban, Krompachyban és Sninán már tartottak is a vasasok „próbademonstrációt", hogy bebizonyítsák, a szeptemberi tüntetés olyan mértékű lesz, amilyennel még egyetlen 1989 utáni kormánynak sem kellett szembenéznie. így nincs kizárva, hogy nem a szűken értelmezett politikai csatározások miatt (az államfő és a kormánykoalíció, illetve az ellenzék és a kormány közötti ellentétek miatt) lesz forró ősz, hanem a szakszervezetek megmozdulásai következtében. Bizonyos körülmények között elképzelhető, hogy Meóiaréknak például sikerül leváltaniuk a köztársasági elnököt. Több százezer ti Ital kozó munkást azonban aligha sikerül leváltaniuk. ČARNOGURSKÝÉK ELŐREJELZÉSE. A Kereszténydemokrata Mozgalom vezetősége figyelemre méltó következtetéseket vont le a miniszterelnök utóbbi időszakban tanúsított magatartása alapján. Elemzésük szerint az őszi hónapokban megismétlődhet az, ami Vladimír Mečiar politikai pályafutása alatt néhányszor már bekövetkezett, és a miniszterelnök így teszi fel a kérdést: vagy én, vagy ő. Először akkor alkalmazta ezt a taktikát, amikor annak idején Andráš belügyminisztert távolíttatta el. Most így tenné fel a kérdést: vagy én, vagy a köztársasági elnök. A kereszténydemokraták előrejelzése szerint abban az esetben, ha Michal Kováč nem mond le, Mečiar benyújtja lemondását, és megpróbálja elhitetni a nemzettel, hogy az így kialakult válságért csakis a köztársasági elnök és az ellenzék a felelős. Arra az esetre, ha ez valóban bekövetkezik, a KDM azt tanácsolja Michal Kováčnak, ne fogadja el a lemondást. TÓTH MIHÁLY Új beruházások Ebeden ... Visszagondolsz a múltba, s egyszerre csak úgy érzed: egy feneketlen kút hirtelen felkavart vizébe bámulsz. 1968! Vakpálcával is rálelnél a huszonhét éve történtek emlékeire... Nemúgy a párhuzamokra, amelyekre magadnak kell(ene) rádöbbenned. Huszonhét esztendeje, azon az augusztus 20-án az esti gyorssal érkeztem haza Budapestről. Már akkoriban is voltak táncdalfesztiválok, és 22 évesen is mindenüvé odapimaszkodó újságíróbojtárok. Jómagam is hoztam hát a tarsolyomban tudósítást, énekesportrét, sztárinterjút. Amikor a pozsonyi pályaudvaron leszálltam a vonatról, még nem sejtettem, hogy pár órával később már nem ezekre a profilokra és beszélgetésekre lesz szükségem. Augusztus 21-ére virradólag az apósom - akkor egyetlen egyszer az életében - ránk nyitotta a szobaajtót: Bejöttek az oroszok! - mondta tárgyilagosan, és nálunk is bekapcsolta a rádiót. Ő még emlékezett arra: mi egy invázió, mit jelent szembeszállni a túlerővel? Odakünn tankok hernyótalpainak érces hangú moraja hallatszott. Nem szólt többet az öreg, csak egy kupica szilvóriumot nyújtott felém. Szíverősítőnek, izgalomlevezetőnek. Aznap az utcákon - trolik, tejeskocsik, kenyeresautók helyett - tankok és páncélkocsik zúgtak. Aznap láttam alvadt vért a pozsonyi Főposta falának tövénél; láttam egy 17 éves diáklányt holtan feküdni az egyetem lépcsőin; hasaltam az aszfalton; vitáztam orosz katonákkal; vittem anyámnak egy veknit abból a kenyérből, amelyet 2l-e délutánján az egyik sarkon ingyen és magyarul osztogatott két férfi egy DS rendszámú autóból. Aznap a nyomda udvarára is beállt egy orosz tank. S ahogy az már az élet kockázatosabb helyzeteiben lenni szokott, aznap kevesen jöttek be az ÚJ SZÓ Gorkij utcai szerkesztőségébe. Mint ahogy kevesen adtak kezet búcsúzóul, amikor azután 1968 „jutalmául" - az egyenvéleményt fertőző szerkesztőségi légkört megtisztítandó - többedmagammal kipenderítettek az utcára. 1968. augusztus 21-én eltettem magamnak egy fél maroknyit az Irgalmasok templomának aláhulló vakolatából, amikor az oroszok lőni kezdték a főtéri templom tornyait. Mint ahogy eltettem két-három arasznyit a szögesdrótból is, amikor 1989 novemberében megnyíltak az eladdig villanyárammal őrzött nyugati határok. Jó húsz esztendő normalizációja ért véget a kulcscsörgetéssel, a határnyitással. Abban az országos eufóriában gondolni sem mertem volna arra, hogy alig telik bele pár esztendőcske, és most, amikor hatodik alkalommal idézgetjük immár szabadon a megszállók híivatlan bejövetelét - újra viszolygás, civakodás borítja el a közhangulatot, nyomában a bizalmatlansággal. Két évtizeden át kívántuk sokan, hogy 1968-ról elmondhassuk az igazat; ám a diktatúra nem tűrhette az őszinteséget. A többség joggal remélte hát, hogy a parancsuralom bukásával nemcsak a valóság szabadul fel, hanem az egyszempontú, egyközpontú „igazság" mindenhatósága is. Nos, a tilalomfa ledőlt, a szögesdrót eltűnt, de 1968 - és mára már-már 1989 - igazságait is elborította a tudatos rontás, a hazugásokkal elegy nacionalizmus szennyáradata. Az elposványosítás; az egyetlen központ, az egyetlen Vezér mindenhatóságának szelleme. Az aprómunkát pedig elvégzik a vazallusok. Például törvénytelenségekkel párosuló házkutatást rendelnek el a Szlovákiai Püspöki Kar elnökénél, nyilván azért, mert a püspökök nem a kormányfővel s annak mindent lehengerelni kívánó mozgalmával lojálisak, hanem Uram bocsá' - az ország alkotmányosan választott államfőjével. Az államfővel, akit vagánykodó városkörzeti csinovnyikok kizárnak a HZDSből; hiszen köztársasági elnökként is, magánemberként is, egyéni véleménye van, tehát ősellenség! Akárcsak a felvidéki magyarok, akiknek egyetlen kollektív bűnük, hogy nem nyelvtörvénnyel, a szlovák tanítási nyelvet palástoló „alternatív" oktatással, köztársaságvédelmi törvénnyel s holmiféle nemzetőrséggel rájuk oktrojált „demokratizálódást", hanem a jogállamiságon, a polgári szabadságjogokon és a helyi önkormányzatok megerősödésén nyugvó demokráciát akarnak. Mindehelyett, az uborkaszezon derekán is, önjelölt és kizárólag kormánypárti felállású parlamenti vizsgálóbizottságok működgetnek; a kormányzat ráteszi a kezét és a sajátjainak osztja a magántulajdont, megkérdőjelezi az akadémiai szabadságjogokat és - egyebek között - fennen hangoztatja, hogy az alkotmánybíróság is a társadalom beteges intézményeinek egyike. Mindez az államalkotó nemzet és a nemzeti gerjedelem jegyében történik. Aminek 1968 után az opportunista nézetektől való elhatárolódás és pártfegyelem volt a neve, az most mélynemzeti buzgalomként jelenik meg. Újólag. Elvégre akiből hiányzik a nyájszellem - a kormányzat szemszögéből nézve -, az csakis ellenünk lehet! Nem titok: minden sorsforduló kísérőjelensége a haszonlesők, kalandorok, bajkeverők, karrieristák felbukkanása. No meg a mondvacsinált demokratáké, a balga hívságoké. Mindenütt akadnak fanatikusok, mindenre kapható szerencselovagok és egyéb fezőrök. Ők azonban együttesen is csak töredékét alkotják a társadalmi közösségnek és nem jutnak komoly szerephez, hacsak nem találnak befolyásos és tehetős támogatásra. Nálunk, sajnálatosan, ez a támogatás a hatalom részéről érkezett. A mai kormánykoalíció egyes vezetői és áramlatai nem átallották felkarolni a tisói örökség alatt verbuvált, önjelölt akarnonok által összecsődített csoportokat, az 1990 tavaszán még csak gyülevész gruppokat. így sikerült mára kompromittálni az 1989-es foradalmat (forradalmat?); megrágalmazni 1968 hiteles hagyatékát. Itt tartunk ma. Fel kell hát éleszteni 1968 tavaszának szellemiségét, 1989 őszének igazságát. Csupán ezzel zárkózunk fel igazán az európai értékekhez, Európa csak így talál otthonra Szlovákiában. MIKLÓSI PÉTER Úl Szó-hír A közigazgatásilag Párkányhoz tartozó 1100 lakosú Ebeden aránylag rövid idő alatt, a nyár folyamán fejezték be a gázvezeték építését. A közel 5 millió korona beruházást igénylő gázművesítés kivitelezője a pozsonyi Reving VAV Kft. volt. A környéken Ebed az első település, ahol a hagyományos acélcsöveknél hosszabb élettartamú polietilénből készült csöveket fektetettek le a vezeték építésénél. Érdemes még megemlíteni, hogy tavaly nyilvános vízvezetékkel gazdagodott ez a társközség, jövő évben pedig a villanyhálózat rekonsturkciójára kerül sor, ami egyúttal a közvilágítás és a helyi hangosbeszélő felújítását is lehetővé teszi. (bodzsár) ...látod, én megmondtam, hogy eláll az eső JiríJirásek: Normalizációs veszély VÁLASZ OLVASÓINKNAK Öröklés J. F.: 1965-ben nősültem meg. A feleségemnek volt már egy korábbi házassága, és abból egy fiúgyermek származott. Ez a gyermek teljes mértékben az apja befolyása alá került, és így a legutóbbi két évben, amikor a feleségem (illetve az említett fiúgyermek anyja) már rákos beteg volt, egyszer sem látogatta meg őt sem a kórházban, sem pedig otthon. A feleségemet ez nagyon bántotta, sokat sírt miatta. Érzésem szerint ez a fia részéről tapasztalható érzéketlenség is hozzájárult ahhoz, hogy Júniusban végül is meghalt. Én most azt szeretném tudni, hogy az ilyen hálátlan gyermek örökölhet-e, figyelembe veszi-e majd a bíróság azt, hogy a feleségem fia az ilyen utálatos magatartásával meggyorsította a feleségem halálát. Az öröklési jog szempontjából nem lényeges körülmény az, hogy az örökhagyó esetleg nem volt éppen a legiobb viszonyban a saját fiával, a törvényes örökösével. Ha az ön nemrég elhunyt felesége annyira súlyosnak érezte volna a fia hálátlanságát, akkor alighanem arra törekedett volna, hogy kitagadja őt az öröklésből. Erre a Polgári Törvénykönyv 469a íjának első bekezdésében felsorolt kitagadási okok alapján alighanem lehetősége is volt. A Polgári Törvénykönyv 469a §-a ugyan lehetővé teszi, hogy az örökhagyó kitagadja leszármazóját az öröklésből, ha az a betegsége idején, a jó erkölcsökkel ellentétes módon nem nyújtott neki segítséget, vagy nem tanúsított az örökhagyóval (a szülőjével) szemben olyan őszinte érdeklődést, amelyet gyermekkénttanúsítania kellene. A feleségének tehát jogában állt volna az, hogy a fiát kitagadja az öröklésből. Ha nem élt ezzel a jogával, akkor a hagyatéki eljárásban eljáró szerv legfeljebb a Polgári Törvénykönyv 469. §-át vehetné figyelembe. Ez a rendelkezés az örökösök érdemtelenségéről szól, mert ugye, öröklésre érdemtelen az, aki az örökhagyóval, annak házastársával, gyermekeivel, szüleivel szemben bűncselekményt követett el. Öröklésre érdemtelen az is, aki az örökhagyó végakaratával szemben követett el elítélendő cselekményt (így példul az, aki az örökhagyó végrendeletét el akarta tüntetni, meg akarta semmisíteni, le akarta tagadni, hogy ilyen végrendelet egyáltalán létezik stb.). A felesége fia ilyen elítélendő dolgokat feltehetőleg nem követett el, hiszen erről ön nyilván említést tett volna. Végkövetkeztetés: ha az ön nemrég elhunyt feleségének csak ez az egy gyermeke volt, akkor a volt felesége vagyonából egyforma arányban részesülnek. Dr. G.D. Szentes 750 éves Szentes községben tegnap ünnepelték a falu fennállásának 750. évfordulóját. Ebből az alkalomból ünnepi istentisztelet volt a helyi református templomban, a labdarúgópálya mellett felállított szabadtéri színpadon pedig A. Nagy László, az MPP elnöke és Rácz Géza, a falu polgármestere köszöntötte a község résztvevőit. Délután a Thália művészei és a helyi amatőr színjátszók szórakoztatták a közönséget. (kat) Sátrat bontottak Tizennégy nap után szombaton sátrat bontottak a második ökotábor résztvevői, akik ezúttal Ipolyságon tartották nemzetközi találkozójukat A Belgiumból, Csehországból, Magyarországról, Németországból, Lengyelországból, Ausztriából és Szlovákiából érkezett környezetvédők naponta szerveztek vitafórumot, szemináriumot az alternatív energiaforrások kihasználási lehetőségeiről, és a környék hasznára is váltak annyiban, hogy megtisztították a közeli környéket a hulladéktól. A tábor lakói nyilatkozatban tiltakoztak a Franciaország átal a Csendes-óceán térségében tervezett kísérleti atomrobbantások ellen. TA SR Csipetnyi Vadnyugat Széles karimájú kalap, díszes övcsatt, hosszú szárú, hegyes orrú (esetleg sarkantyús) cowboycsizma. Ilyen szerelésben tetszelegtek a hétvégén Pőstyénben a vadnyugati lovaglás megszállottjai. Ma Szlovákiában közel kétszázan - férfiak és nők egyaránt - űzik ezt a sportot versenyszerűen. Közülük a legjobbak nyolc versenyszámban mérték össze saját tudásukat és négylábú kedvenceik ügyességét a Ili. országos bajnokságon. Legalább ilyen közönségsikere volt az apacs törzsfőnöknek és feleségének is. A lóversenypálya közelében felállított sátrukat, stílusosabban vigvamjüket kicsik és nagyok kívülről belülről alaposan megszemlélhették. A cowboyszerelést, indiándíszeket, lószerszámokat, díszes nyergeket árusító standok előtti nyüzsgést figyelve néha az volt a benyomásom: Nemcsak a legkisebbeket ragadta meg a hangulat, hanem szüleiket is. - Apu, nekem is veszel ilyen kalapot? Vagy valódi cowboycsizmát? Az indiánfiúknak is van amulettjük?... - sorjáztak a kérdések. Apáik pedig meséltek. Az indiánokról, a rendkívül ügyes és bátor marhapásztorokról, akik lovon őrizték csordáikat, a vad musztángokról, meg mindarról, amit a May-könyvekben olvastak. Talán saját hajdanvolt vágyaikról, gyermekkori álmaikról is, hogy egyszer ők is ilyen bátor cowboyok lesznek. A westernlovaglás rajongóinak szombati találkozóján sok pöstyéni kisfiú fogadhatta meg ugyanezt. (gágyor)