Új Szó, 1995. augusztus (48. évfolyam, 177-202. szám)

1995-08-15 / 189. szám, kedd

1995. augusztus 15. VÉLEMÉNY - RIPORT ÚJ SZ

Ó 5 I Fürödni? Esetleg befürödni? (Folytatás az 1. oldalról) témáktól nem zavarva nyugodtan megvizsgálják a kérdést. Aki viszont arra számított, hogy azon a pénteki napon megtud valamit a fürdőről, vagy a privatizációjára törekvő Apollon Kft. terveiről, annak bizony csalódnia kellett. A hangulatra jellemző, hogy előző éjszaka valaki városszerte plakátokat ragasztott ki, miszerint a polgármesternek ötmillió üti a markát, ha eladják a fürdőt. A vita is hasonlóképpen nézett ki, arról folyt, jogos volť-e az ülés összehívása, milyen arányban kell szavazni a javaslatokról, mindezt sok-sok személyeskedéssel fűszerezve. Az egész pedig patthelyzettel végződött, amelyről mindenki tudja, hogy nem tartható fent sokáig. Mibe kerül egy fürdő? A privatizációval kapcsolatban a legsúlyosabb viták egyértelműen a létesítmény értéke körül zajlanak. Nem is csoda, hiszen ezzel kapcsolatban 23 milliótól 112 millióig egész sor szám felmerült, arról már nem is beszélve, hogy akad olyan képviselő, aki szerint még ezt is meg kellene szorozni kétszáz-háromszáz százalékkal. A helyzetet súlyosbítja, hogy a létesítmény a város vagyonának nem kevesebb, mint egyharmadát képezi. A fennmaradó 22 épület pedig kultúrház, sportpálya, bölcsőde, nyugdíjasklub, lakások, kazánházak és hasonló, ném kifejezetten anyagi haszonnal kecsegtető ingatlan. A számsor elején álló 23 millió az a könyvelési érték, amin a fürdőt átadták a jelenlegi működést biztosító és a város irányítása alatt álló kft-nek. A pályázat kiírása után megjelent kanadai emigráns szlovákok helyszíni szemle és egy órás számolgatás után 25 milliót ajánlottak. Amikor meghallották, hogy ennél csak magasabb ajánlatok vannak, vették a kalapjukat, sok szerencsét kívánva annak, aki többért megveszi. Egy bírósági szakértő 28,7 milliót, egy bank pedig 32 milliót számolt ki. Az egyetlen komoly érdeklődő, a városbeli Boros István által képviselt Apollon Kft. eredetileg 45 milliót Ígért, később elfogadta az illetékes önkormányzati bizottságok 60 milliós javaslatát, július 28-ra pedig, már a leltárral együtt ezt 60,6 millióra emelte. Végül pedig a legsúlyosabb számok: a városháza értékelése szerint a létesítmény könyvelési értéke a különféle leírások és szorzószámok függvényében 96 és 112 millió között mozog. így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy egy ilyen komoly döntés meghozatala komoly dilemma elé állította a képviselőket. Ráadásul sokakat közülük a privatizáció eddigi környékbeli tapasztalatai is megzavarnak. Itt nemcsak az egymás után leépülő és munkanélküliek százait kibocsátó ipari üzemekről van szó. A fürdő melletti népszerű éttermet ugyanis annak idején hétmillió koronáért árverezték el. Azóta többször is gazdát cserélt, most éppen egy poprádi bank árverezi 27 millióért, így azután hiába biztosítana az Apollon Kft. a beígért fejlesztések elmaradása esetében visszavásárlási jogot a városnak, sokan attól tartanak, hogy egy bank adott esetben a hatvanmilliós vételárnál sokkal többet követelne. Nincs két egyforma képviselő Többek egybehangzó visszaemlékezése szerint áprilisban még nagy volt a lelkesedés, de napjainkra a képviselői vélemények nagyon megoszlottak. Kórós! Rezső, Nagymegyer alpolgármestere és a titkos szavazással kijelölt bizottság elnöke szeptemberben javasolni fogja, hogy a városban végeztessenek el egy közvéleménykutatást, mert ez a képviselők döntését is megkönnyítené. A jelenlegi patthelyzet szerinte senkinek sem kedvez. Ha a fürdő a város tulajdonában marad, akkor vezetésétől elvárja, hogy a működés legalább ne legyen veszteséges. A bizottság a két beérkező ajánlat közül az egyiket elvetette, mert az illető nem tudott felmutatni bankigazolást. így maradt az Apollon Kft., amely 45 milliót ajánlott, amit ők 60-ra emeltek. Jelenleg viszont a bizottság, a tagjai között kialakult véleménykülönbségek miatt gyakorlatilag működésképtelen. Ezt Kórősi Rezső helytelennek tartja, mert akit ide kijelöltek, annak az önkormányzat érvényes döntése értelmében az eladás lehetőségével kellene foglalkoznia. Ez még nem akadályoz meg senkit, hogy alkalomadtán különvéleményét elmondja képviselőtársainak. Décsi Zoltán nemcsak képviselő, hanem egyben a fürdő igazgatója is. Ő támogatja az ötletet, hogy a létesítményt adják el egy szolvens, megbízható vevőnek. A hatvan milliós árat azonban nem tartja reálisnak, de ez szerinte azt sem jelenti, hogy kevésnek tartaná. Ráadásul úgy tudja, hogy a város a pénz felét a befejezetlen kultúrházra költené, a többit pedig elnyelnék a sürgős teendők. Akkor viszont már hajlandó lenne mérlegelni az ajánlatot, ha megfelelő garanciát kapna arra, hogy a kínáitár és a fedett uszoda valóban megvalósul. Boros Istvánnal tíz évig együtt dolgozott a Babetta-gyárban, tudja róla, hogy időben lépett és fokozatosan felfuttatta az üzleteit, de képviselőként egyelőre nem tud dönteni, megbízzon-e benne. Azzal viszont tisztában van, hogy a megoldást sokáig már nem odázhatják el, mert a fürdőben jelenleg csak tűzoltás folyik. Csak arra tudnak vigyázni, hogy a higiénikusok átvegyék a vizet, ezenkívül csak alapvető karbantartás folyik. Ezért most, számítva a privatizáció esetleges meghiúsulására, már dolgozik a továbblépést illető javaslatain. Szóba jöhet például a téli bezárás, esetleg átveszik a büfék üzemeltetését, stb. Nem tartja megvalósíthatatlannak azt sem, hogy azok, akiknek megélhetése már most is a fürdőtől függ, egy részvénytársaság alapításával adják össze a fejlesztéshez szükséges összeget. Döntsön a népszavazás Kiss László egy pillanatig sem titkolja, hogy ő kezdettől fogva ellenzi a fürdő eladását és nem csak azért, mert építésén annak idején maga is talicskázta a földet társadalmi munkában. Hivatkozik a rossz példáira, a Termál vendéglőre, amely éppen munkahelyén, a kultúrházban tartott árverésen kezdte meg hírhedt karrierjét, de említi a bősi és a vinceerdői fürdők esetét is. Szerinte mivel az ingatlanok értéke rohamosan emelkedik, nem fogadhatnak el a könyvelési értéknél kevesebbet. Azzal kapcsolatban, hogy az utolsó testületi ülésen Boros Istvánt megvádolta bizonyos magas kormánykörökhöz fűződő kapcsolattal, elmondta: - Ez egyelőre nem bizonyítható, de én meg vagyok győződve, hogy ha van rokoni kapcsolat, ha nincs, ezt a fürdőt így nem szabad eladni. Mert ha nem sikerül az elképzelés, a bank nem a vevő vagyonára, hanem a fürdőre teszi rá a kezét A garanciáról Boros úrral már személyesen is beszélt, de ő nem hitt neki. Feltetté neki a kérdést, hogy mi számára az üzlet, a hatvan milliós kölcsönben és a húszmillós fedett medencében. Ő azt válaszolta, hogy a városnak akar jót, de Kiss László szerint olyan időket élünk, hogy ő ezt egyszerűen nem tudja elhinni. Jó lenne, ha igaz volna, csak annyi a rossz példa, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ehelyett inkább annak a híve, hogy a város használja ki jobban a lehetőségeit és vegyen fel hitelt a fejlesztésre. Hasonló véleményen van Bugár Tibor is, aki a fürdő jövőjét akkor látja biztosítottnak, ha az a város tulajdonában marad. Szerinte hoszszabb idő kell a gazdaságosság felmérésére és ha ezt nem tudja a vezetés biztosítani, akkor akár ott is változtatni kell. Az is gondolkozásra készteti, hogy a szintén Boros István által megvásárolt Szolgáltatások Házával februártól augusztusig nem sok minden történt. Boros Jenő szerint meg kell vizsgálni az eladás szükségszerűségét, mert az ezzel foglalkozó bizottság eddig nem ebből a szempontból nézte a kérdést, hanem inkább az ár megállapítására összpontosított, amely nagyságát egyébként nevetségesnek ítéli. Attól tart, nagyon megbánják ha kiderül, hogy ebből virágzó vállalkozás lett és ők pedig elengedtek egy ilyen adakozó fürdőt. Arra gondol, hogy a város a vagyonának fennmaradó kétharmadára, például a stadionra a kempinggel, felvehetnék a továbblépéshez szükséges húszharminc milliós hitelt. Szabó Andrást, akihez már este, éppen a református istentisztelet befejezte után értünk el, szintén kétségek gyötrik. Ő csak akkor tudna az eladás mellett szavazni, ha valóban meggyőzik, hogy ez szolgálja a város érdekeit. A számukra kimutatott könyv szerinti érték és a vételár közötti nagy különbség őt annyira megriasztotta, hogy inkább népszavazásra bízná a döntést. Lehet, hogy nincs garancia arra, miszerint a hatezer választópolgár nagy része felelősséggel megismerkedne a pro és kontra érvekkel, de ha valaki nem venné komolyan az egészet, az is az ő döntése lenne. Németh Tibor manapság éppen jövendő iparcikkboltját építi, vagyis mindenképpen érdeke, hogy minél több ember forogjon a környéken. Azt viszont még nem döntötte el, melyik oldalra álljon, már csak azért sem, mert szerinte ez a képviselőtestület gyorsan elherdálná a befolyt összeget. Mint a fürdő felügyelőbizottságának tagját egyébként nagyon meglepte, hogy felmerült a privatizáció lehetősége. A fürdő vezetőjét ugyanis éppen az idén tették anyagilag érdekelté a működésében, ezért még nem lehet lemérni a tapasztalatokat. An nyit azért megjegyzett, hogy a jelenlegi vezetés az idén nem nagyon tudott újat hozni. Órákat vitatkoztak például az étkeztetésről. Nem tudták elérni, hogy az árak le törése érdekében a fürdő legalább egy büfét hagyjon magának. így ugyanis nem történhetne meg, hogy kioszkok bérlői az öt ötvenért megvásárolt üdítőből 17,50-et hoznak ki. Felmerült benne az is, hogy a fejlesztéshez szükséges összeget a fürdő területe egy részének értékesítésével lehetne biztosítani. (folytatás holnap) TUBA LAJOS SZÁLKA ÉS GERENDA Kacsa helyett galambot Még mielőtt olvastam volna a Remény katolikus hetilap idei 33., augusztus 13-án megjelent számában Radványi Zoltán glosszáját, már értesültem a 168 Óra hetilap augusztus elsejei számából, hogy az Új Szóba július 31-én ebből a magyországi lapból átvett, Peter-Hans Kolvenbach jezsuita rendi elöljáróval készített interjú a fordító hibájából pontatlanságokat tartalmaz. A 168 Órában közölt változatban a konkrétan Szlovákiára vonatkozó kérdésre adott válaszában Peter-Hans Kolvenbach szájába tévedésből az alábbiakat adta a fordító: „Kassán magyarul is beszélt (mármint a pápa - D.[.megjegyzése), pedig tudta, hogy nem mindenki érti a szavát. Hamarosan kinevez majd oda egy magyar származású és kultúrájú püspököt. Ez. fontos gesztus lesz, bár természetesen nem tudjuk, kire esik a pápa választása." A nyilatkozat további részében a felvidéki magyarokat ugyan nem érintő, de helyreigazításra szoruló mondatok jelentek meg: „ Erdélyben már tett hasonló lépést: magyar püspököt neveztek ki Gyulafehérvárra, Márton Áron székébe. A Vajdaságban is várható hasonló magyar egyházi méltóságok kinevezése. " E két utóbbi mondatot az interjút helyreigazító Nagy Ferenc, S.J. szerint cáfolja az a tény, hogy „Erdély püspökei évszázadok óta általában magyarok voltak", s a „Vajdaságnak magyar nyelvű és műveltségű püspökei vannak. (Mint tudjuk, Vajdaság két püspöke Huzsvár László és Pénzes János.)". Nagy Ferenc S.J., akí a Vatikáni Rádió tudósítója a 168 Óra augusztus elsejei számában közzétett helyreigazításában így írt: „ Kolvenbach atya nem mondta, hogy a pápa Szlovákiába hamarosan kinevez majd"...«egy magyar származású és kultúrájú püspököt» hanem: «arra számítunk», hogy ilyen kinevezésre sor kerül." Közérthetően: Kolvenbach atya arra számít, hogy ilyen kinevezésre sor kerül". Úgy legyen! Másfajta, elsősorban sajtóetikai kérdéseket vet fel mindaz, amit Radványi Zoltán tesz és állít. Mivel ő maga nem az Új Szót tisztelte meg a tájékozottság jelmezében tetszelegve, nem tudom másnak venni eljárását, mint óvatoskodásnak. Annál is inkább, mivel a Reménynek ugyanabban az augusztus 13-ai számában terjedelmes beszélgetést adott közre, a szlovákiai katolikus főpapság nyilatkozataiban mostanság néhányszor már a felvidéki magyar katolikusok püspökének tekintett, Dominik Tóth püspök atyával. A megszólaltatott ki is fejti: „ Úgy gondolom, hogy a magyar hívők főpásztora is vagyok, legalábbis szeretném teljesíteni ezt a feladatot." Ha nem Radványi Zoltán az interjú készítője, sokkal komolyabban venném a glosszabeli feddését, mely szerint „a végleges döntést azonban nem segítik az ilyen hírlapi kacsaként felröppentett tévedések". Nézetem sz,erint a végleges döntést az olyan interjúk sem segítik, amelyben az a püspök nyilvánítja magát a felvidéki magyarok püspökének, akit az. érintettek nem tekintenek annak. Különben minek tartanának minden évben imanapot Komáromban a szlovákiai magyar püspökség alapításáért és a püspök kinevezéséért? A glossza szerzőjének tisztában kell lennie azzal, hogy az Új Szóban közöli inkriminált interjút Kolvenbach atya nem vonta vissza, nem tagadta ineg, de még csak tendenciózus fordításnak sem nyilvánította a Vatikáni Rádió munkatársán keresztül, aki tudomásom szerint szintén a Jézus Társaság tagja. Végeredményben, ha Radványi Zoltán előbb értesült Nagy Ferenctől az Űj Szóban is közölt interjú pontatlan fordításairól, mint ahogyan a helyreigazítást a i 68 Órában olvashattam volna, akkor az állítólagosán félrevezetett magyar keresztényeket gyorsan helyes útra terelhette volna. Nem szenzációként közöltük az interjút, hanem olyan információként, amit helyreigazítani szükséges volt, de visszavonni nem. Sem Peter-Hans Kolvenbach atya, sem a 168 Óra, sem az Új Szó nem követi a szlovák katolikus főpapság utasításait. A lapunk nevében közölhetem, hogy mi érdek nélkül tájékoztatunk. Ezért is tartjuk fontosnak a Jézus Társaság generálisának helyesbített közlését, ami nem változtat a tényen. Galamb volt ez, nem kacsa. Galamb képében a Szentlélek üzent. DUSZA ISTVÁN ük. TEGNAP OLVASTUK Amikor a tulajdonost dotálják 1995. június 11-én Ducký miniszter a parlament elé terjesztette az „államérdek biztosítása a fontos állami vállalatokban és részvénytársaságokban" című törvényt. A vita során kijelentette: Mindenki megértheti, hogy miért soroltuk be a stratégiai vállalatok közé a kassai vasműt is; 27 ezer embert alkalmazó nagyvállalatról, monopoltermelőről, az ország devizabevételének harmadát és a hazai közlekedési teljesítmények harmadát biztosító vállalatról van szó. Nélküle még egy falusi kerítés sem készíthető el. A miniszter ezenkívül utalt arra, hogy mikor kerül sor a stratégai vállalatok privatizációjára: azon a napon, amikor felkészülnek az Európai Uniós tagsággal várható kemény konkurenciára. Nos, a kassai vasmű esetében ez a dátum 240 óra múlva következett be. 1995. július 20-án a Nemzeti Vagyonalap Elnöksége úgy döntött, hogy a vasmű részvényeinek 15,2 százalékát egy kassai korlátolt felelősségű társaságnak adja el. Az állam így teljesen elvesztette befolyását az egyik legjelentősebb szlovákiai vállalatban és ezt a FERRIMEX magáncég szerezte meg. A vagyonalap elnökségének kilenc tagja tehát a kormány és a parlamenti többség akarata ellen cselekedett. És bár azóta eltelt néhány hét, a kormány és a képviselők mintha ezt nem vették volna észre. Egyedül a vagyonalap elnökségének tagjaijelentkeztek. Štefan Gavorník, az elnök, arra a kérdésre, hogy az acélgyártó óriás magánkézbe adása nem ellenkezik-e a kormány elképzeléseivel, azt válaszolta: a stratégiai vállalatok csoportja nem Ítéltetett örökre állami kézbe. Mindennek eljön tehát az ideje. A vasmű esetében ez tíz napon belül jött el - most már nem marad örökké állami kézben. Ján Porvazník, a vagyonalap végrehajtó bizottságának alelnöke sokkal őszintébb volt: felesleges lenne a törvény túlértékelése, csak azért mert ott olyan kifejezések szerepelnek, mint stratégiailag fontos vállalatok. A kormány, illetve parlamenti többség köreiből még ezek után sem tapasztaltunk semmiféle reakciót! A kormányt és a koalíciót tehát nem zavarja, hogy a vagyonalap az általuk törvényben rögzített akarat ellen cselekszik! Márpedig Ducký miniszter arról beszélt, hogy a vagyonalapnak is a kormány koncepciója szerint kellene eljárnia, most pedig senki sem tiltakozik a szerv eljárása ellen, akkor az azt jelenti, hogy a vagyonalap nem is teljesen a kormány és a koalíció, csak éppen a törvény akaratával ellentétesen cselekszik. Ebből az következik, hogy az államhatalomnak két koncepciója van, az egyiket a parlamentben fogadtatja el, a másikat pedig számára a Nemzeti Vagyonalap Elnöksége valósítja meg. Egyébiránt, a FERRIMEX, éppen úgy mint előtte a Hutník és azelőtt a Manager, az államnak fél milliárdot fizet (minden ezerkoronás részvényért kétszáz koronát). Pedig a kassai vasmű részvényei árfolyama a tőkepiacokon 400 korona körül mozog. Más szóval, a vagyonalap nem annyiért adta el a részvényeket, amennyiért megtehette volna. Az állam a FERRIMEX néhány tulajdonosát több száz millió koronával „dotálta". Marián Lacko szakszervezeti vezető szerint a vagyon tulajdonosai, vagyis a Szlovák Köztársaság állampolgárai ily módon olyan pénztől estek el, amelyből nyugodtan fenntarthatták volna a megvont közlekedési támogatásokat. Sajnos, ha a tulajdonosokat dotálják, nem marad a közlekedésre. (MARIAN LEŠKO, Pravda) Jubilál a pozsonyi Volkswagen TA SR-hír Egy német megrendelésre gyártott négyajtós, 1,8 literes benzinmotorral felszerelt zöld metalíz színű Golf Syncro volt a húszezredik gépkocsi, amely tegnap elhagyta a pozsonyi Volkswagen Bratislava Kft. (VW BA) gyártószalagját. A hétfői jubileumi eseménnyel kapcsolatban Jozef Uhrík, a vállalat kereskedelmi igazgatója elmondta: a múlt héten öt nap alatt 524 gépkocsit gyártottak, így első alkalommal sikerült túllépniük a napi száz darabos határon. A VW BA ily módon jelentősen megközelítette az eredetileg kitűzött évi 30 ezres, vagyis a napi 130 darabos kapacitását - mondta.