Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-20 / 167. szám, csütörtök

ÚJSZ Ó 7 I Halál feltámadáskor 1995. július 20. MINDENNAPI BUNUGYEINK A narkós lány és a szatír nagypapa EGYESÜLT ALLAMOK A tudós tolvaj A közelmúltban hangos botrányt kavart az Ohio Állami Egyetem professzorának, Anthony Melnikas­nak könyvlopási ügye. A neves középkorkutatóval kapcsolatos leleplezés a The New York Times ha­sábjain látott napvilágot. A tudós két rendkívüli ér­tékkel bíró - félmillió dollárra becsült - könyvoldalt kívánt eladni, aminek értékesítésével, rossz diák módjára, megbukott. A két színes miniatúraoldal a világhírű Vatikáni Könyvtárból, a Francesco Petrar­ca-kódexből származik. Hamarosan kiderült, hogy a rajtakapott tolvaj még egy harmadik oldalt is kisza­kított a XIV. századi könyvritkaságból, amelyet a re­neszánsz előhírnökével kapcsolatos gyűjtemény egyik legnagyobb kincsének tekintenek. A nyomozás során ismertté vált, hogy a pro­fesszor más kéziratlapokon is túl kívánt adni: egy VI. században készült törvénykódex XIV. századi másolatán és a XVIII. században élt brit grafikus és politikai karikaturista, William Hogart rajzán. Mialatt a kihallgató nyomozók igyekeznek magá­tól Melnikastól is minél többet megtudni kutatói hír­nevét teljesen beárnyékoló tevékenységéről, addig az általa látogatott legnagyobb könyvtárak átvizs­gálják féltve őrzött könyveiket, annak érdekében, hogy felmérjék lehetséges kárukat. A tudós nem­zetközi tekintélyére és kutatási területén elért sike­reire támaszkodva élt vissza a különböző, zárt gyűjtemények munkatársainak a bizalmával. A Vati­káni Könyvtárban a múlt év augusztusában egy egész hónapig hagyták, hogy tanulmányozza az ál­tala kiválasztott kódexeket. James Marrow, a Princeton Egyetem professzo­ra, aki egyébként azonosította a Petrarca-kódexből kitépett lapokat, teljesen tragikusnak, minden bi­zalmi normát és tisztességet megsértőnek nevezte ezt az esetet, mely ma még beláthatatlan következ­ményeket vonhat maga után. Előfordulhat, hogy egyes intézmények teljesen korlátozzák a kutatók részére a hozzáférhetőséget legféltettebb kincseik­hez. Marrow szerint a legszomorúbb titok az, hogy a legtöbb híressé vált kéziratlopás esetében a bűnös szakemberek nem elszigetelten követik el cselek­ményüket, hanem valakik (megrendelők?) ösztön­zésére. Melnikas életéből egyre több fekete pont tűnt elő hirtelen. Kiderült, hogy nemcsak könyveket, de má­sok gondolatait is ellopta. Diákjai 1973-ban nem alaptalanul vádolták meg dolgozataik tartalmának plágiumával. Egy másik esetben pedig dékáni fel­szólításra kellett visszaadnia több ezer dollár ösz­töndíjat az egyik hallgatójának, akinek pénzét kisa­játítva, a saját bankszámláján tartotta. A pelenkás rabló A szőke, csonttá soványodott, terhes, fiatal nő csak rázza csap­zott haját, amikor a vizsgáló elé tárja, hogy milyen bizonyítékok szólnak ellene. Tagad, ő ilyet nem csinált. A rendőr behívja a folyosón várakozó élettársát, Gábort. Újra felsorolja a bizonyítékokat, el­mondja, hogy Ica tagad. Gábor rá­förmed a nőre: „Te hülye, ez rád van bizonyítva. Nem vagy te nor­mális..." Gábor akkor is elverte Icát, amikor rabolt, mert lopni, azt szabad, de rabolni nem. Kerékpárra ült, és elhajtott a kö­zeli üzletbe, pelenkát vett a gyere­keknek. Visszafelé megszomja­zott. A kerékpárt a pelenkával együtt a híd alatt hagyta, betért a borozóba. Kisfröccsével leült az asztalhoz, és kiszemelte áldoza­tát, egy 98 éves bácsit. - Amikor a pultnál fizetett, lát­tam, hogy maradt nála pénz - ma­gyarázta néhány nappal később a gyulai kapitányságon. - Átültem az asztalához, kénem tőle egy szál cigarettát. Azt mondta, nem do­hányzik. Akkor fizessen nekem egy kisfröccsöt. »Nincs arra pén­zem'« - válaszolta. Az idős ember megitta a borát, kiment az üzletből, otthagyta Icát. Lassan ballagott hazafelé. Látta, hogy a lány megy utána, egyre kö­zeledik. Már menekült, benyitott egy ismerőse házának kapuján. - Én is utána mentem az udvar­ba. Megfogtam az egyik kezét, le akartam nyomni a földre. Védeke­zett, rángatta magát, elesett, ma­gával rántott engem is. Az öregem­ber került alulra, én meg felülre. Segítségén kezdett kiabálni. Egész testemmel ráfeküdtem, hogy ne tudjon védekezni. Keres­tem a pénztárcáját. Akkor jött egy férfi, kiabált, hogy takarodjak ki az udvarból. Amikor odajött a férfi, én már megszereztem a pénztárcát. Mentem, kint a sarkon megnéz­tem, mennyi pénz van benne. Egy ezres meg valami hét százas volt benne. A zsebembe raktam, a pénztárcát meg eldobtam, bele a csatornába. Hogy mit csináltam a pénzzel..? Még aznap délután elit­tam a borozóban, a Körös-parti­ban... Icának ez az utolsó, de nem az egyetlen ügye. Előző dolgainak ak­táit alig egy hete adták át vádeme­lési javaslattal az ügyészségre. - Akkor is egy idős emberre tá­madt rá - mondja Mihók László, akit már azzal ugratnak, hogy „Ica előadója", ugyanis sorozatban ér­keznek egy szőke cigánylány ellen a feljelentések. - Ica nem éppen lángész. Útközben, az utcán vetet­te rá magát a 70 év fölötti férfira. Leteperte, kivette zsebéből a pénztárcáját, 10 ezer forint, vala­mennyi lej és 200 márka volt ben­ne. A lejt annyira értéktelennek tartotta, hogy széttépte. A márkát dinárnak nézte, és azt is széttépte. Amikor megmondtam neki, hogy a márka majd kétszer annyit ért, mint a 10 ezer forint, nem akarta elhinni. Egy másik férfinak nemi szolgálatait ajánlotta fel, akkor már erősen látszott a terhessége. Letérdelt a férfi elé, matatni kez­dett a slicce körül. A férfi annyira megdöbbent, hogy mire magához tért, és ellökte a nem éppen vágyat ébresztő nőt, már eltűnt a pénztár­cája. m Hány bűncselekménnyel gya­núsították? - Akkor 34 rendbeli lopással és okirattal való visszaéléssel. Ugyan­is a specialitása a besurranás. lö­mében éjszaka surran be a laká­sokba, nyáron, amikor nyitva hagy­ják az ablakokat. Amit talál, elvisz. Elsősorban táskát, benne az ira­tokkal, és pénzt. Egy hölgy arra éb­redt, hogy mászkál a szobájában. Rászólt, hogy mit keres itt. Ica nyu­godtan válaszolt: a férjemet. Aztán elment. Gépkocsikból is lopkodta a táskákat. Elég volt egy pillanat, amíg a kocsi gazdája ellépett egy­két méterre. Kikapta a táskát és szaladt. Csupán két esetben vette le a férfiakat szórakozóhelyen. A házkutatás során találtunk egy no­teszt. Beleírva a napokhoz: szink­ron, rádió... Kérdezem, kié a no­tesz. Mondja Ica, hogy Gáboré. Mi­óta jár Gábor szinkronra? Miért ne járhatna... A szabadtéri játékok idején egyik színészhez mászott be az ablakon. Iratait, OTP-mág­neskártyáját, 35 ezer forintját és más apróságokat vitt el. Ami nem kellett neki, beledobta a kerti vécé­be. Az élettárs közreműködésével kotorták ki a kollégák. m Nagyon rossz körülmények között él? - Hétezer forint rokkantsági nyugdíjat kap, az élettársa 5 ezer forint segélyt, mega családi pótlék a két gyerek után. Ebből élnek né­gyen. A lopott pénzt elisszák. Este mentünk ki érte. Az ajtó betá­masztva, zárni nem lehet. A két gyerek, egyik alig több mint egy­éves, másik pár hónapos, alszik bent. Ica és Gábor a kocsmában. Gábor szinte mindig részeg. • Az élettársa büntetett? - Már egy teknősbéka korát le­ülte, másfél méter a priusza. Nem is régen szabadult, de már több el­járás van ellene. Ica átvette Gábor­tól a családfenntartó szerepet.. Előző ügye idején volt terhes. Még pénteken kihallgattam, itt szoptat­ta közben a kicsit. Másnap talál­koztam Gáborral, dicsekedett, hogy megvan a második baba. • Én azt hiszem, hogy ez a nő az igazi bűncselekményt akkor kö­veti el, amikor részegen lesz ter­hes, iszik a terhesség és a szop­tatás alatt. - A rablás után megpróbáltuk letartóztatni, de előtte el kellett he­lyezni a két gyereket Felvettük a kapcsolatot a gyámhatósággal. Azt mondták: Ica jól neveli a gyere­keket. Meg vannak elégedve vele. (Zs) 13 HÓNAP ES 10 NAP KRONIKAJA: A Jürgen Schneider-sztori A kissé.bizarr történet szomorú hőse az a tizénnégy esztendős gyereklány - nevezzük Katinak -, aki több kortársával egyetemben nem tudott ellenállni a kábítószer csábításának. Az első adagokat ingyen kapta, és mint mondotta, csak kíváncsiságból próbálta ki a „rózsaszín álmot" kiváltó szert. Az­tán, észre sem vette, rászokott. Leromlott tanulmányi átlaga, és ha szülei nem tartózkodtak ott­hon, a nap jelentős részét ha­sonszőrű barátai társaságában, a ligetfalui pinceklubokban töltötte. Egy rendőrrazzia során már nem maradt ideje megszabadulni he­roinadagjától, és lebukott. Mivel az orvosok kábítószer­függőséget állapítottak meg nála, a bazini kórház drogelvonó osztá­lyára került. Ahogy az ilyenkor len­ni szokott, a páciens átesett egy tüzetes orvosi, tehát ginekológiai kivizsgáláson is. Kati már nem volt szűz. A sokat látott orvost ugyan nem lepte meg az a tény, hogy a kiskorú lánynak már volt dolga férfivel, ám tekintettel a pá­ciens korára, jelentette az esetet a rendőrségnek. A vizsgálótiszt arra számított, hogy Katinak valamelyik ser­dülőkorú barátjával volt viszonya. Ezúttal alaposan melléfogott. A lány hihetetlennek tűnő vallomá­sából kiderült, hogy megrontója egy rokkantnyugdíjas férfi, még­hozzá tulajdon nagyapja. A liliomtiprásra még a múlt nyá­ron került sor. Amint befejeződött a tanév,. Kati úgy, mint az előző években is, a vakáció egy részét a Május 18-án, csütörtökön, 15 óra 30-kor Miamiban, a Flagler Street 71. számú ház­nál megállt egy bérautó a Capi­tol Bank előtt. A sofőr, az olasz Luigi Poletti bement a Fiag­mart Electronic Shopba, hogy ott európai lapokat és magazi­nokat vásároljon. Közben a né­met bűnügyi rendőrség tisztvi­selője odalépett a kocsiban ülő, tarka inget viselő, erősen kopaszodó, bajszos úrhoz, s udvariasan megkérdezte tőle: „Ön Schneider úr?" Az igenlő válaszra kattant csuklóján a bi­lincs. így került az FBI közreműkö­désével rendőrkézre a 61 éves Jürgen Schneider építési nagy­vállalkozó, a háború utáni Né­metország legnagyobb ingát­lancsalója... Feleségét, a 49 éves Claudi­vidéken élő nagyszüleinél töltötte. Örömmel járt a nagyiékhoz, hi­szen ott is voltak barátai, és az öregek is nagy szeretettel viselték gondját. Csakhogy a csitri lányka az utóbbi egy év alatt nőies formákat öltött. A nagyapát pedig, noha az orvos a korábbi infarktusa miatt eltiltotta mindennemű izgalomtól, a miniszoknyából kivillanó lesült combok láttán olyan hév fogta el, hogy eszét vesztve megfeledke­zett róla, hogy fia lányára, vagyis saját unokájára vetett szemet. Egy szép napon, amikor a na­gyinak munkája akadt házon kí­vül, és Kati egy feszülő trikóban és picike sortban forgolódott a mo­satlan edények körül, a nagyapa váratlanul ráparancsolt: vetkőzz le! Unokája csodálkozó tekinteté­re megismételte a felszólítását, de ezúttal már ellentmondást nem tűrő hangon szólt az utasí­tás. - Én sejtettem, mit akar tőlem, át pár perccel később, az Ale­xander Towers 1414. sz. apart­manjában tartóztatták le, a Mi­amitól északra fekvő Hallanda­le Cityben. Schneiderék 8 hó­napig éltek ott, körülményeik­hez képest szerényen: 4 szobá­ban, 120 négyzetméteren, ha­vi 3700 dollárért. Miért világszenzáció a Schneider-sztori? Schneider 168 méregdrága luxusépítkezéshez milliárdos kölcsönöket vett fel nagyban­koktól, miközben újabb kölcsö­nökkel tömte be a lyukakat. Megvesztegetett emberei ha­mis adatokat tettek közzé, így sikerült neki a többi között 1,2 milliárdot kicsalnia a különben igen óvatos Deutsche Banktól. De az építkezésekből semmi sem lett, a vállalkozó zsebre tette a nagy pénzeket. de olyan agresszív és ideges volt, hogy nem mertem ellenállni. Mi­közben vetkőztem, ő becsukta az ajtót, aztán letolta a nadrágját... ­emlékezett vissza a lány. Az 58 éves férfi képes volt fel­mérni ocsmány cselekedete sú­lyosságát. Tudta, hogy kiskorú unokája még szűz, és azzal is tisz­tában volt, hogy amit csinál, az nemcsak vérfertőzés, hanem lili­omtiprás is. Mindezzel nem törődött. Egyedül arra ügyelt, hogy a kislány ne essen teherbe. Az ak­tus után erélyesen figyelmeztette, hogy a történtekről, saját érdeké­ben, hallgasson, mint a sír. Jó három hét múlva a nagyi is­mét munkát vállalt. Mielőtt el­ment volna hazulról, figyelmeztet­te az unokáját: - Amíg nem jövök meg, maradj szépen otthon, és ügyelj a nagyapádra. Féltem, mert nincs valami jó bőrben. A múltkor is összeesett. Légy kéznél, hogy segíthess, ha valamire szüksége lenne! Alighogy becsukódott a kapu, a beteges nagypapa csodálatos vál­tozáson ment keresztül. Felpat­tant a fotelból, kulcsra zárta a szo­baajtót, és Katihoz fordult. - Hallottad, mit mondott a nagy­anyád? Légy kéznél, ha valamire szükségem lenne. Rád van szük­ségem. Vetkőzz le... A szatír nagyapa, igaz, véletle­nül, de lebukott. Most, függetlenül az egészségi állapotától, bírósági tárgyalás várja. A paragrafusok alapján kettőtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel számolhat. A Schneider házaspárt 1994. április 7-én látták utoljá­ra Frankfurtban. A konszern pompás központjában, a Villa Andréban szálltak be egy 600­as metálkék Mercedesbe. Cla­udia egyetlen poggyásza az ék­szeresdoboza volt. Schneider közölte munkatársaival, hogy orvosi tanácsra kivette a sza­badságát. Április 11-én jelentek meg az első hírek a cég pénzügyi nehézségeiről, 12-én leállt a munka az építkezéseken, 13­án a Deutsche Bank feljelen­tette Schneidert, április 15-én a cég csődöt mondott. Kide­rült, hogy Schneider több mint 5 milliárd márkával tartozik a bankoknak. A rendőrség meg­kezdte a vizsgálatot. Azt gyorsan megállapították, hogy a házaspár Genfben ba­rátjával és üzlettársával, Mo­hamed ei-Kasztani fegyverke­reskedővel felszállt egy menet­rend szerinti washingtoni gép­re. Április 26-án a frankfurti bí­róság kiadta a letartóztatási parancsot. Ekkor kaptak lábra azok a híresztelések, amelyek szerint Schneider felbukkant Iránban, Paraguayban, Svájc­ban és a Bahama-szigeteken. Október 27-én Schneider né­met ügyvédei közölték: nem biztos, hogy az üzletember még életben van. Május 10-én pedig már értesítették a részvényese­ket arról, hogy a legjobb estben is csak a pénzük 10 százalékát kaphatják vissza! Május 16-án viszont jött az első meglepetés: a német ZDF tévé lejátszott egy hangszalagot, amelyben Schneider a csődért a Deu­tsche Bankot tette felelőssé, s követelte, vonják vissza a letar­tóztatási parancsot, s akkor ha­zajön. De erre nem került sor, mert május 18-án elfogták őket Miamiban. Biztos, hogy nem így képzelte el a pár azt a húsvéti estét. Hi­szen az elvált férfi éppen azért ér­kezett csaknem sötétedéskor az ugyancsak elvált asszony lakásá­ra locsolkodni, hogy azután együtt töltsék az éjszakát is. Ám a sors közbeszólt: az asszony jelen levő öccse és a férfi között régi el­lenszenv lobbant fel, s egyikük kést rántott... A miskolci illetőségű, 36 éves Holiik Miklós húsvéthétfőn, este hét óra tájban érkezett egy mun­katársa társaságában a miskolci Avasi-lakótelepen élő S. Istvánné lakására, hogy a népszokásnak megfelelően „megöntözze" az asszonyt. Arra nem számított, hogy a lakásban találja az asszony lányán kívül annak öccsét, Pintér Lászlót is, akivel kölcsönösen ki nem állhatták egymást. S mert mindkettejük­ben dolgozott már az alkohol, rö­videsen szóváltás kezdődött kö­zöttük. Ekkor az asszony még közbe tudott lépni, lecsitította a kedélyeket. Jó félóra múltán az öcs, no meg Holiik munkatársa ké­szülődni kezdtek, indultak volna hazafelé. S.-né kísérte ki őket, ám Pintér az előszobából visszalé­pett, s a mögötte érkező Holiik nak egy tekintélyes ökölcsapást mért az orrára. Mint kiderült, el­tört a férfi orrcsontja, s mert ittas­sága miatt már egyébként is dü­löngélt, a szobai szekrény üvege­zett ajtajának esett, ami nagy csörömpöléssel betört. Holiik ne­hezen tápászkodott fel a K. 0.-ból, de amikor sikerült neki, észrevet­te, hogy a szobaasztalon ott ma­radt az előzőleg étkezéshez hasz­nált kés. Magához vette, s a szo­bában neki háttal álló Pintért két ízben hátba szúrta. Mint az a dr. Ladányi Gábor alezredes, kiemelt fővizsgáló által vezetett nyomozás adataiból ki­derül, Pintér olyan súlyos sérülé­seket szenvedett, hogy a helyszí­nen meghalt. Hiába hívták ki a mentőket S.-néék, az orvosok már csak a halál beálltát tudták regisztrálni. Kórházba vitték vi­szont az ugyancsak sérült Holli­kot, ahol őrzéséről a Miskolci Rendőrkapitányság avasi rendőrőrsének beosztottja, Si­mon Gyula főtörzsőrmester gon­doskodott, s ellátása után a me­gyei rendőrkapitányságra állította elő. - Nem tagadom a cselek­mény elkövetését, de mivel nem emlékszem a történtekre, nyilat­kozni érdemben nem tudok ­mondotta Ladányi alezredes előtt Holiik Miklós, akinek ügyét emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt - előzetes letar­tóztatása mellettt - vizsgálja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányság. (Zsaru) A 433939/004 számú mia­mi fogoly és felesége kénye­lemben él, mert a vizsgálati fogda most épült: 3x4,5 méte­res légkondicionált magánzár­ka, emeletenként tévéterem, könyvtár, biliárd, de a férfiak és nők külön emeleteken laknak. Schneider tagadja a váda­kat, felesége mosolyogva hall­gat. Az amerikai bíróság eluta­sította, hogy óvadék fejében szabadlábra helyezzék őket. A német hatóságoknak a kiada­tás érdekében 60 napon belül be kell nyújtaniuk az amerikai­aknak azokat a dokumentumo­kat, amelyek alátámasztják a csalás, okirat-hamisítás stb. vádját. Bizonyítékokban nincs hiány: kiderült például, hogy a házaspár 245 millió márkát csempészett külföldre, ebből 230 milliót már le is foglaltak Genfben. A miami bíróságon az első ki­hallgatásra csak július 19-én került sor. Ha ki akarják aknáz­ni a jogi lehetőségeket, akár 2 évig eléldegélhetnek az ameri­kai börtönben! Mennyivel úszhatja meg a szupercsaló? Egytől tíz évet kaphat, de töredelmes vallo­más és jó magaviselet esetén két év után feltételesen sza­badlábra kerülhet. Eszerint nem is olyan rossz üzlet pár milliárdot sikkasztani... FERENCZY EUROPRESS Az oldalt itta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom