Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-01 / 126. szám, csütörtök

6 | ÚJSZÓ REGIOK 1995. június 1. Kulturális ünnepély Ajnácskőn A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Cse­madok ájnácskői alapszerveze­te és a község önkormányzata, valamint a Rimaszombati Regio­nális Kulturális Központ az idén immár harmadik alkalommal rendezi meg a Gömöri Magyar Kulturális Ünnepélyt, amelyre ezúttal június 4-én kerül sor Aj­nácskőn. A több mint 4 órás műsor 14 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon. Föllépnek a környék hagyományőrző cso­portjai, énekkarai, a Tompa Mi­hály Országos Vers- és Próza­mondó Verseny, valamint a Ki mit tud győztesei, iskolai csopor­tok, magyarországi vendégek stb. (kas) MUNKANÉLKÜLISÉG Kelet-Szlovákia szomorú elsősége A kerületek közül Kelet-Szlovákiáé a legalsó fok a munkanélküliség tekintetében. Tudniillik amíg az országban az év negyedik hónapjában hivatalosan 354,1 ezer munkát kereső egyént tartottak nyilván, a keleti országrészben 125,9 ezer név szerepelt a listán. Míg a szlovákiai tabellán a főváros áll a leg­jobban, 4,78 százalékos munkanélküliséggel, Kelet-Szlovákiában Kassa mérlege a legked­vezőbb (12,32 százalék). A munkaügyi hivata­lok a városi és a községi önkormányzatokkal kar­öltve ebben az országrészben áprilisban össze­sen 28 300 munkanélkülit osztottak be köz­hasznú munkára. (gazdag) A Rimaszombati járásban csökken Már hosszú hónapok óta a Rimaszombati já­rásban a legmagasabb a munkanélküliség Szlo­vákiában. A súlyos szociális gondokkal küsz­ködő régiónak a munkaügyi és szociális minisz­térium a megszabott kereten felül további 50 millió korona nagyságú támogatást nyújtott a Foglalkoztatási Alapból. A rimaszombati Járási Hivatal Regionális, Gazdasági és Szociális Taná­csa legutóbbi ülésén úgy értékelte a helyzetet, hogy már érződik a régiófejlesztő támogatás kedvező hatása. Az év kezdete óta a járásban az aktív foglalkoztatáspolitikának köszön­hetően a munkanélküliek aránya 2,5 százalék­kal csökkent; a közmunkaprogramok több mint ezer lakosnak nyújtanak munkát. Hathatósan segít a földművelésügyi, az egészségügyi és a környezetvédelmi tárca, ezzel szemben az okta­tásügyi, a közlekedési és távközlési minisztéri­um a támogatások terén egyelőre elmarad a vá­rakozásoktól. Ez ad magyarázatot arra, hogy Hnúšťán és Rimaszombatban az iskolák építé­sének befejezése miért halad olyan vontatot­tan. TA SR-hír IMMACULATA-SZOBOR Stop a felújításának A Kassa Fő utcáján álló szobor­kompozíció tatarozása már nem tűr halasztást. Az egykori piactéren - egyben vesztőhelyen - 1720 és 1723 között emelt szoboroszlopot a savas eső, valamint a szél, a fagy és a műemlékeket nem tisztelő, rongáló emberek igencsak megté­pázták. Életmentőkre vár a Szeplőtlen Szűz- vagy más néven Immaculata-szobormű is. A műem­lékvédők és városatyák néhány hónappal ezelőtt úgy gondolták, hogy a pápa látogatása jó alkalom a szobormű felújítására is. Gyor­san körbeállványozták a porladó szoborművet, majd fogták a szer­számokat, és három centiméter át­mérőjű lyukakat fúrtak a szoborba. Kladek Gábor helyi műtörténész és műemlékvédő levélben figyel­meztette erre a szoborrongálásra a város főpolgármesterét, vala­mint a kassai római katolikus érse­ket. Egy szakbizottság újból napi­rendre tűzte a szobor tatarozásá­nak tervét, majd a beruházók ver­senypályázatot írtak ki a kivitele­zésre. Ma már biztos, hogy a szobor fel­újítása a pápai látogatásig nem készül el. A tatarozás előrelátható­an másfél-két évig is eltarthat. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvétele) BUSSA Ahol sok a gólya... Az ornitológusok szerint Szlovákiában a legtöbb gólya a Nagykürtösi járásban, azon belül pedig Bussa községben él. Persze nemcsak ez az egye­düli jellegzetessége ennek az Ipoly menti, közvetlenül a szlo­vák-magyar határ mentén el­terülő, 1300 lelket számláló településnek. A kultúrház előtti téren felállított emlék­oszlop szövege hirdeti, hogy a község szülötte Zsélyi Aladár, az első magyar repülőkonst­ruktőr. Sántha Jolán polgármester asszonnyal elsősorban a jelen feladatairól, gondjairól beszél­gettünk. Megtudtuk egyebek között, hogy tavaly fejezték be az új lakótelepen a vízvezeték építését, folyamatosan halad a szeméttároló építése, amely már részben üzemel is. A kör­nyező falvakból is ide szállít­ják a hulladékot. Mivel nem­igen volt kihasználva a szolgál­tatóház kapacitása, ezért úgy határoztak, hogy megfelelő átalakítása után ide költözte­tik az egészségügyi központot a gyógyszertárral együtt. A kör­zeti orvos, a fogorvos és szak­orvosok már itt rendelnek. Nem kérnek tőlük bérleti díjat az épület használatáért. A ko­rábbi egészségügyi központ épületében pedig a falumúze­um és a Zsélyi Aladár-emlék­szoba kap majd helyet. Június 18-án, a község fennállásának 750. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen sze­retnék megnyitni a falumúzeu­mot és az emlékszobát. BODZSÁR GYULA Dunaszerdahely ^ omáro m MÉRLEGEN A DUNASZERDAHELYI JARAS TŰZVÉDELME Új felszerelésre nincs pénz A közvélemény általában csak akkor vesz tudomást a tűzol­tókról, amikor a bajelhárítás színhelyén önfeláldozó mun­kával mentenek életeket, szellemi és anyagi javakat. Pá­pay János őrnagynál, a Dunaszerdahelyi Járási Tűzvédelmi Felügyelőség parancsnokánál a tűzoltókkal szembeni kö­vetelmények teljesítésének feltételei, illetve elsősorban a tavalyi mérlegük értékelése felől érdeklődtünk. - Sajnos, a múlt év a rekordok rekordját hozta járásunkban a 133 tűzesettel. Ezek következté­ben egy ember meghalt, hárman megsérültek - kezdi a válasz­adást a szomorú statisztika is­mertetésével. - Az anyagi kár 4 millió 173 ezer koronát tett ki. m Említene néhány nagyobb tűzesetet is? - Hogyne. A legnagyobb, 905 ezer koronás kárral egy BMV sze­mélygépkocsi elégése járt. De hív­tak bennünket közúti balesetek kapcsán Mercedes- és Peugeot­személygépkocsitűzhöz is. Ez utóbbinál, sajnos, egy nő is benné­gett. Közel 200 ezer korona kárral járt a nagypakai magán-élelmi­szerbolt kigyulladása. Itt már szándékos gyújtogatásról beszél­hetünk. Az ekecsi kazaltüzek is külön fejezetet érdemelnek. Itt ugyanis az utóbbi 5 évben 20 ka­zaltűzhöz riasztották a tűzoltókat. Csak tavaly 5 szalmakazal égett le. És hogy milyennek látja a köz­ségi tűzoltó-egyesületekkel való együttműködést, arról vendéglá­tóm így summázta véleményét: - Általában jónak, hiszen 50 esetben aktív közreműködői vol­tak a tűzesetek likvidálásának. Mindenekelőtt Somorja, Nagyma­gyar és Nyárasd tűzoltóit emelhet­nénk ki. m Megfelelőnek tartja a jelenle­gi tűzoltótechnika színvonalát a járásban? - Az alapvető felszerelésekből van elég, a gond csak ott van, hogy a műszaki felszerelés 90 százaléka 10 évnél régibb. Az ok prózai: újra nincs pénz. Méri István IPOLY MENTI NEPFOISKOLA Várja a támogatókat 1993 tavaszán a Budapesti Falufejlesztési Társaság és a Szentendrei Művelődési Központ életre hívta az Ipoly men­ti népfőiskolát. A napokban fejezte be a II. évfolyam negye­dik előadássorozatát Gyűgyön. A részletekről Molnár Lász­lót, Ipolyfödémes polgármesterét kérdeztük. - Sikerült valóra váltaniuk elképzeléseiket, polgármes­ter úr? - Részben igen, de itt le kell szögeznem, nagyobb ér­deklődésre számítottunk. Saj­nos idáig mindössze harminc személy a tagja a Népfőisko­lának. Pedig hasznára válhat­na a térségben tevékeny­kedőknek, hiszen célunk az, hogy megtárgyaljuk és orvo­soljuk az önkormányzati prob­lémákat, segítsük a gyermek­in. pedagógusnevelést, foglal­kozzunk a települések és az elmaradott térségek fejleszté­sével. - A napokban fejezték be az idei év utolsó tanácskozá­sát. Mivel foglalkoztak és mi­lyen eredménnyel? - A szlovák-magyar alap­szerződést tárgyaltuk meg. Meghívtunk több szakembert, így Csáky Pált az MKDM-től, Tóth Károlyt az MPP-től, a Ha­táron Túli Magyarok Hivatalá­tól C. Tóth Jánost, a Rákóczi Szövetségtől Molnár Imrét. - Ki finanszírozza mindezt? - Részben alapítványi, rész­ben önkormányzati támogatá­sokból fedezzük kiadásain­kat. - Terveik, elképzeléseik? - Természetesen folytatni kívánjuk a munkát, mindeh­hez viszont támogatókat kell találnunk. (turczi) Jubiláló iskola A komáromi Béke utcai magyar alapiskola megalapításának negy­venedik évfordulójára emlékezve az iskola egykori és mai diákjai a hét elején ünnepi műsort adtak a Jókai Színházban. A színvonalas megemlékezés egy olyan képzőművészeti kiállítás megnyi­tójával kezdődött, amelyen az al­ma mater volt diákjai mutatták be alkotásaikat, név szerint: Szkuká­lek Lajos, Stirber Péter, Dobai Csa­ba, Preiner Éva és Preiner Tibor. Ezek a rendezvények arról ta­núskodnak, hogy a Béke utcai alapiskolában nagy gondot fordí­tanak a művészetek megszerette­tésére. Pásztor István, Komárom polgármestere az alapiskolának a jubileum alkalmából polgármeste-' ri dijat adományozott. (kosár) VISSZHANG Rakottyás a választópolgárok szemével Márciusban jelent meg egy írás Rakottyásról, amelyben a polgármesternő, Boros Éva tájékoztatott bennünket a falu életéről, mindennapi gondjairól, munkájáról. Az említett szám megjelenés e után kaptunk egy meghívást a község­be, mivel úgymond a cikkből sokminden kimaradt. Tóth Gyula, a Csemadok helyi szervezetének az elnöke;—- Ko­rábban Boros László, a polgár­mesternő férje volt a Csemadok helyi szervezetének az elnöke, de a szervezet egyáltalán nem működött. Tavaly ősszel úgy ha­tároztunk, hogy összefogunk, és egy működő szervezetet ho­zunk létre. Engem választottak elnöknek, és a tagság úgy nyilat­kozott, ha Boros úr nem mond le, akkor lesz két Csemadok szervezet a faluban. Higgadtan, nyugodtan mindent megbeszél­tünk, maradt egy Csemadok­szervezet, amelynek jelenleg már több, mint száz tagja van. (A falu lélekszáma 247 fő - a szerző megj.) Induláskor a pol­gármesternőtől kaptunk 5 ezer korona támogatást. Ámde, ren­geteg akciót szervezünk és va­lamennyi rendezvényünk után - amelyen belépti díjat szedünk - ezer koronát fizetünk a falu kasszájába. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a polgármesternő szeretne beleszólni a Csema­dok vezetőségének a munkájá­ba. Az évzáró tagsági gyűlésen figyelmeztetett bennünket, hogy a pénztárnokunk nem ra­kottyási, és kezdeményezte a le­váltását. Annak idején, amikor pénztárost kerestünk, a faluból nem vállalta senki. Bátkából so­kan iratkoztak be hozzánk tag­nak, többek között az Agrobank egyik dolgozója is, aki rendbe tette a pénzügyeinket, és elvál­lalta a pénztár vezetését. A köz­ség a pénzét már visszakapta, kérdem én: milyen jogon szól bele a Csemadok belügyeibe. Kijelentette, hogy velem nem konzultál, ha valamit akarok ve­le közölni, üzenjem meg a he­lyettesemtől. - Miért nem kíván tárgyalni önnel a polgármesternő? - ve­tettem közbe. - Szerintem azért, mert ko­rábban tagja voltam az önkor­mányzatnak, és gyakran meg­kérdőjeleztem a döntéseit. Min­digvitázott a fiatalokkal, és én a fiatalok védelmére keltem. Amennyiben nem tudunk a pol­gármesternővel szót érteni, át­visszük a szervezetünket Bátká­ba. A szomszédos településsel közösen szervezünk rendezvé­nyeket Bátkában és nem itt Ra­kottyáson. A romákról sem esett szó a már említett cikkben, pedig ne­kik is van mondanivalójuk. Né­hányukkal a falu végén talál­koztam, éppen „közhasznú munkát" végeztek. - Késő este volt - kezdi az egyik -, amikor kiabálást halottam az udvaron. Kimentem, az udvaron botok­kal felfegyverkezett férfiak áll­tak, ott volt velük a polgármes­ternő is. „Házkutatás" - jelen­tette ki a község vezetője, és bement a házba. Még azt is megnézte, mi főtt a fazékban, mert állítólag valaki ellopta a csirkéjét. Látogatóink voltak, nekik reggel el kellett hagyni a falut. Hát így történt. Szeret­tünk volna még másokkal is beszélni, de csak egyféle vá­laszt kaptunk:, „az újságíró el­megy, de mi itt maradunk". Nem akarok messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni abból, amit Rakottyáson tapasztal­tam. Végeredményben úgy szűrtem le magamban a tanul­ságot, hogy nemcsak a beruhá­zások terén lesz mit csinálnia a polgármesternőnek, ha azt akarja, hogy mindenki elége­dett legyen munkájával. FARKAS OTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom