Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-01 / 126. szám, csütörtök

1995. június 1233. BELFOLD - KÜLFÖLD új SZ Ó 3 | 15 EVES A LOSONCI NÓGRÁDI GALÉRIA Majdnem otthontalanul 1972-ben Szabó Gyula festőművész hagyatékából Szabó Kinga ga­léria létrehozására egy kollekció képet adományozott Losonc vá­rosának. Nyolc teljes év múlt el, amíg a galériának szánt épület el­készült. Amikor az épület tatarozása el­kezdődött, a galéria mint intéz­mény még nem létezett, ezért a mú­zeum költségvetésén keresztül kapták meg az épület felújítására juttatott állami támogatást. Mivel a rekonstrukciós munkálatok befeje­zése után más irat nem született, amely szerint jogilag rendezni lehe­tett volna, illetve lehetne az épület tulajdonjogát, formálisan úgy néz ki, mintha a galéria csupán megtűrt vendég lenne a múzeumban. S ez majdnem a galéria megszűnéséhez vezetett. Kis hibának nagy az ára - A hetvenes évek elején írott szerződésben az áll, hogy az egész épület a galéria részére lesz felújít­va - magyarázza Szabó Kinga, a Nógrádi Galéria igazgatója. - A já­rási kulturális osztály vezetőjének ezzel kapcsolatosan csak egy kikö­tése volt, és az bele is foglaltatott a szerződésbe, hogy három helyisé­get kapjanak a munkásmozgalmi emlékek. Ennyiből áll a szerződés, sehol nem említi meg a múzeumot, amely akkor még Füleken volt. Mi 1980-ban költöztünk be a helyisé­gekbe, évekre rá a múzeum kiszo­rult Fülekről, és elfoglalta az egyik szárnyat. Megvoltunk mi békésen egymás mellett. A politikai fordulat után azonban több igazgató cse­rélődött, és volt egy időszak, ami­kor a puszta létünkért, a megmara­dásunkért kellett harcolni. A prob­lémák akkor kezdődtek, amikor a múzeum a restitúció miatt sok épü­letet elveszített. A múzeumigazga­tó teljesen ki akart bennünket szo­rítani. Számára a legegyszerűbb útnak az látszott, ha kiteszi a galé­riát, a restitúció miatt elvett épüle­tekből áthelyezhette volna a múze­umi anyagot a mi kiállítótermeink­be. Aztán bérleti díjat kért a helyi­ségekért, mert papíron ugye min­den munkát a múzeum fizetett, te­hát az épület a múzeumé. Relatív nyugalom Fél évvel ezelőtt ismét változott a múzeumigazgató személye, azóta relatív nyugalom van a galéria és a múzeum háza táján. Ottjártamkor két pápai festőművésznek, Katona Györgynek és Ughy István Tibornak a kiállítása volt látható. Június má­sodik hetétől július közepéig Pavol Rusko festőművész Iglón kiállított képei lesznek láthatók a Nógrádi Galériában is. Ugyanebben az időszakban készül válogatás Bács­kái Béla alkotásaiból, a művész születésének 60. évfordulója alkal­mából. Nemzetközi rendezvények A Nógrádi Galéria gyűjteménye a nógrádi művészek mellett akvarell­re és kerámiára szakosodott. Mivel háromévenként rendezik meg a kortárs akvarellfestészet szemléjét, ebben az évben az éppen az ötödik évfolyamába lépett. Kerámiából pe­dig a hetedik szimpózium megren­dezésére készülnek. - A kerámiaszimpóziumot, mint az Apropó: Szerelem, szerelem Tavaly alakult, s ma már tizenöt tagot számlál a füleki gimnázium színjátszó csoportja, az APROPÓ. Vezetőjét, Szvorák Zsuzsa gimnázi­umi tanárt kérdeztük a társulat megalakulásának körülményeiről. - A helyi alapiskolában is taní­tok, ahol Kerekes Éva kollé­ganőmmel együtt irányítjuk a Zsi­bongó színjátszó csoport munkáját. Persze az idők folyamán sokan kinőtték és elhagyták az alapiskola társulatát, néhányan éppen ide, a gimnáziumba kerültek. Tavalyelőtt egy elsős gimnazista, a losonci Jas­ko Éva felkeresett, és elmondta, hogy Losoncon bekapcsolódott az alapiskolai színjátszó körbe, nagyon jól érezte ott magát, és ha le­hetősége lenne, szívesen dolgozna Füleken is valamelyik társulattal. Azért fordult hozzám, mert tudja, hogy én irányítom a Zsibongó mun­káját. A kislány a segítségét is fela­jánlotta. A beszélgetés után kezd­tem el azon gondolkodni, hogy tu­lajdonképpen a gimnáziumban is lehetne színjátszó csoportot alakí­tani. Tavaly aztán belevágtunk. El­mondhatom, nagyon lelkes csapat Készül a díszlet (A szerző felvételei) jött össze, néhányukat a Zsákszín­ház is szerepelteti. Ők az idei erdé­lyi körúton is részt vettek a Zsák­színház társulatával. - Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája egyik előadását láttam. A darab főleg a fiatalok körében aratott sikert. - Mert a fiataloknak szántuk. Mi írtuk a darab forgatókönyvét, majd­nem fél évig dolgoztunk rajta, amíg elkészült. Azért döntöttünk az emlí­tett darab mellett, mert szerettük volna megkönnyíteni a diákok hely­zetét. Madách Imre tragédiája ugyanis kötelező olvasmány, és mint magyar szakos tanár tudom, hogy sokan nem szívesen olvassák el a könyvet. Igyekeztünk a művet a könnyebbik oldaláról, a Karinthy-fé­le irodalmi paródia felől megközelí­teni. Reméljük, hogy a darab bemu­tatása után néhányan kíváncsiság­ból is fellapozzák majd a Madách­in űvet. - Az APROPÓ eddig szinte min­den fellépési lehetőséget megraga­dott, mégsem mondható el róla, hogy az elmúlt egy év alatt ismert társulattá vált Fülek környékén. - Valóban így van. A környék kö­zönsége alig ismer bennünket, és ez a mi hibánk. Sajnos, nincs mene­dzserünk, ott lépünk fel, ahová hív­nak bennünket. Az azonban, hogy játszhattunk a komáromi Jókai Na­pokon, és különdíjjal tértünk vissza, eddigi évfolyamokat is, júliusban rendezzük meg - tájékoztatott a ga­léria igazgatója. - A kiállítás pedig augusztusban lesz látható. Sajnos, most még nem tudjuk, hogyan és miből fogjuk megrendezni a szimpó­ziumot, mert kérvényünkre a Pro Slo­vakia egyáltalán nem válaszolt. A ke­rámiagyáraktól is elutasító válaszo­kat kaptunk, az idén már csak a kál­nói Žiaromat hajlandó együttműköd­ni velünk. Ez az üzem kohók részére gyárt samottbéléseket. A művészek, akik tavaly oda kívánkoztak, múlt századi körülmények között és durva anyagból készítették el munkáikat. Ettől függetlenül gyönyörű darabok születtek. Az akvarell beküldéses ki­állítás, itt a legnagyobb problémát a szigorú vámtörvények okozzák. Tu­lajdonképpen nem sikerült volna megrendezni, ha nem kapunk segít­séget a pozsonyi cseh, a prágai szlo­vák és a budapesti szlovák kulturális intézettől. A Nógrádi Galéria költségvetése egy évre nem éri el az 1 millió koro­nát. Tavaly hasonló költségvetésből 22 kiállítást rendeztek. Az idén sem szeretnék alább adni. Ennyi pénzből hogyan lehet közel kéttu­cat kiállítást megrendezni? Loson­con a Nógrádi Galéria kiállításainak színvonalát az egyik tárlatlátogató így összegezte: „Magas színvonalon rendeznek koldus módra". FARKAS OTTÓ Szvorák Zsuzsa jártunk Egerben a nemzetközi fesz­tiválon, játszottunk a különböző iro­dalmi napokon, mind azt bizonyítja, hogy a szakma értékeli teljesítmé­nyünket, és szakmai berkekben azért megismertek bennünket. - Úgy tudom, az irodalmi paródia mellett most újabb darabot gyako­rolnak. - Szerelem, szerelem címmel egy összeállítást készítünk. Három nép­balladát kötöttünk egy csokorba, amelyeknek a közös vonása a sze­relem. - Mikor mutatják be? Remélhetőleg hamarosan. Most készítjük a díszleteket. (kas) Uj folyóirat kell? Önmagáén beszélő dokumentum címmel az Új Szó május 23-án közzétette az oktatási tárca reakcióját a komáromi tiltakozó nagygyűlésre. A tervezet (javaslat?) valóban önmagáért beszél. Nem is tudom, csodálkoz­zam-e még azon a nyíltságon, amellyel felso­rakoztatja a bennünket nemzetiségi alapon diszkriminálni akaró lépéseket. A fasizmusra volt jellemző az ilyen szókimondás; a kom­munista hatalom ennél kultiváltabban (értsd: szalonképesebben, rejtjelesebben) nyilatkozott, igaz, hogy a lényeg ugyanaz volt. Külön figyelmet érdemel az alapiskolák címszó alatti 4. pont. Hadd idézzem: „A nem­zetiségek nyelvén oktató iskolák számára olyan iskolai folyóiratot létesíteni, amely ha­tékonyan támogatná a szlovák államiság szellemében való nevelést." Ha szó szerint vesszük, ilyen folyóirat még valóban nem volt. S ha a „szlovák államiság" alatt az értendő, amit a melldöngető nemze­tiektől naponta hallani szoktunk, akkor ezt a szóvirágot nyugodtan úgy fordíthatjuk ma­gyarra, hogy „szlovákká való átnevelés". Ellenben olyan lap, amely a szlovák nyelv hatékonyabb tanítását segítette, létezett! Úgy hívták, hogy Priateľ, és tizenhárom évig szerkesztettem. Azért szűnt meg, mert a szlovák nyelv oktatását oly hevesen szorgal­mazó oktatásügyi tárca nem volt hajlandó dotálni az alacsony példányszámú és ezért veszteséges lapot. Az illetékeseket sosem érdekelte a lap szakmai oldala, sosem me­rült föl, hogy lingvisztikai, pedagógiai, pszi­chológiai szempontból mennyire felel meg azoknak, akiknek készül. 1989 novembere előtt ideológiai tervet kellett készíteni évfo­lyamonként, lélegzetvételnyi idő után pedig újra, persze más néven, de lényegében ugyanazt. A sajtószabadságot úgy értelmez­ték, hogy ha már pénzt adnak a lap megjele­nésére, szinte bármilyen föltételt szabhat­nak, a lap apolitikus tényét pedig úgy, hogy a szlovák államiságot kell propagálni. A szlo­vák nyelv hatékony tanításáról sosem volt szó. Nyilván azért, mert ez szakmai kérdés, amelyhez az illetékesek nem értettek. A hőzöngéshez annál jobban. Sok energiámba került, hogy a Priateľ a magyarországi szlo­vák iskolákba is eljusson, mert meggyőződé­sem, hogy minden nemzetiségnek joga van saját nyelve tökéletes elsajátítására, s mert a magyarországi szlovák iskolák igényelték is a lapot. Nem úgy a hazai illetékesek. Mivel a Priateľ minden politikai, főleg pedig nem­zetiségi kérdést nagy ívben elkerült, nem tar­tották megfelelőnek. Ebből is kiderül: az oktatási minisztérium számára nem az a lényeges, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak szlovákul. A lényeg az, hogy váljanak jó szlovák hazafiakká. A legjobb, ha „reszlovakizálnak". Ettől függetlenül erkölcsi kötelességünk és saját érdekünk, hogy a szlovák nyelvet mi­nél jobban megtanuljuk - műveltségünknek és napi szükségletünknek megfelelő mérték­ben. De nem diszkriminatív törvények által sarokba szorítva, identitásunk föladása árán. Sajnos, nem vagyunk abban az anyagi helyzetben, hogy kiadjunk egy szükséglete­inknek megfelelő „Priateľ'-t. Ha az idézett dokumentumból csak ez az egy pont valósul­na meg, az is elég rossz volna. A szocialista rendszerben a lapok járatása kötelező volt... Részletkérdés? Távolról sem az! Nem bab­ra megy a játék. AICH PÉTER Ha május, akkor művészet - Belgiumban. A hivatalos közegek csekély támogatásával, a pénzügyi nehéz­ségek ellenére is megtartották májusban a világ számos orszá­gából jött művészek részvételével a második nemzetközi művészeti találkozót, a „Kunstenfestival des Arts"-ot. Tavaly nagy sikerrel zárult a rendezvény, az idén a szervezők mégis kénytelenek voltak a felére szűkíteni a műsort; csak így tudtak beleférni abba a csökkentett pénzkeretbe, ami a belgiumi nemzeti közösségek (flamand, vallon, brüsszeli) költségveté­séből - amelyre a kultúrafenntartó költségek fedezése hárul ­jutott. Bemard Foccroulle operaigazgató elmondta, hogy igye­keztek hadat üzenni a kultúrát eluraló pesszimizmusnak és a lehetőségekhez képest színes programmal szolgálni. A feszti­vál központi gondolata a mai világot átjáró erkölcsvesztés és magány^ valamint a velük szemben kapaszkodót jelentő érték­tartomány: a szerelem, a költészet, a humor életet adó ereje. Régészeti park Kolozsvár főterén? Gneorgne Lazarovici, a kolozsvári ásatásokat irányító Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: az eddigi felfedezések alapot nyújtanak arra, hogy a téren „régészeti parkot" - állandó kiállítást létesítsenek. Mint ismeretes, a Mátyás-szoborcsoport eltávolításával fenye­gető ásatások bejelentése tavaly polgári engedetlenségi moz­galmat váltott ki, kormánybizottság alakult, amely korlátozott próbaásatásokra adott engedélyt a múzeumnak. Az akkor meg­HÍRVIRÁGOK szabott határt azonban az RMDSZ közlése szerint nemrég a múzeum túllépte, és a munkálatokat kiterjesztette. A múzeum­igazgató szerint az ásatások során eddig három római kori épü­letcsoport peremét fedezték fel, ami, úgymond, azt igazolja, hogy a mai főtér alatt volt a római kori Napoca fóruma, közpon­ti tere. Más szakértők ezt vitatták az ásatások előtt, ugyanak­kor hangsúlyozták, hogy mivel ezen a helyen állt a római kori város, minden ásatás fel fog tárni római kori romokat. Vélemé­nyük szerint a főtér megbolygatása helyett inkább a másutt el­kezdett és félbehagyott ásatásokat kellett volna folytatni. Az ellenzéki professzor korábban Stasi­besúgó VOlt. Robert Havemann kémiaprofesszor és filozó­fus, a volt keletnémet kommunista rendszer legnevesebb belső bírálója a hatvanas évek elejéig maga is készített jelenté­seket az állambiztonsági minisztériumnak - közölte a Der Spie­gel. Egykori barátai a lap hasábjain elmondták, hogy Have­mann sohasem csinált titkot ebből. Az iratok tanúsága szerint az állambiztonsági szervek azonban kezdettől elégedetlenek voltak Havemann-nal. A Stasi 1964-ben az állam ellenségének minősítette a professzort, a hetvenes években házi őrizetre, majd 10 ezer márka pénzbüntetésre ítélték őt. Jürgen Fuchs egykori ellenzéki író szerint a keletnémet rendszer számára Havemann éppen azért volt különösen veszélyes, mert belülről ismerte a hatalom működését. Az 1982-ben elhunyt pro­fesszort a fordulat után rehabilitálták. Csehországot Havel és nem Klaus fémjelzi. A neves publicista és kritikus, A. J. Liehm jelentette ezt ki egy mi­napi prágai sajtóértekezleten. Liehm szerint annak a ténynek, hogy a világban „ a cseh presztízst Havel neve jelenti, némi köze van a kultúrához". Míg Európában a kultúrára kiadott magánpén­zek a költségek mindössze 3 százalékát fedezik, Csehországban azzal traktálják a népet, hogy a kulturális költségeket magánesz­közökből kell fedezni - tette hozzá Liehm. Szkopje a Soros Alapítványt bírálja, A mace­dóniai sajtó a köztársaság belügyeibe való beavatkozással vá­dolja Soros Györgyöt, amiért új név, „Szlavomacedónia" felvé­telére tett javaslatot a Görögországgal névhasználati vitát foly­tató szkopjei vezetésnek. Soros alapítványa egyébként 25 mil­lió dollárral támogatta a voltjugoszláv tagköztársaságot, ami­kor Görögország kereskedelmi embargót hirdetett, hogy név­változtatásra bírja Macedóniát. A Reuter szerint a szkopjei So­ros Alapítvány munkatársait már eddig is több bírálat érte, ami­ért állítólag kifogásolták a demokratikus reformok lassúságát. Kiro Gligorov elnök felháborodottan reagált arra is, hogy Soros támogatásáról biztosította albán nyelvű tagozatok létesítését néhány macedóniai egyetemen. A Nova Makedonija című lap szerint ezzel Soros gyakorlatilag azt indítványozta, hogy Mace­dóniában egy másik államnyelvet vezessenek be „a hátsó bejá­raton keresztül". (Külföldi hírügynökségek alapján)

Next

/
Oldalképek
Tartalom