Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-01 / 126. szám, csütörtök

1995. június 1. VELEMENY ÚJSZ

Ó 5 I VALÄŠŽ ~k ^OLMSÓINKNAj^J| Szülői hozzájárulás R. /.: Második éve vagyok gyermekgondozási szabadságon. Nemrég felkeresett egy ismerősöm, és felajánlotta, hogy részt vehétek egy árusítói hálózatban. A rokonaimnak, szomszédaimnak, ismerőseimnek kell eladnom ezt-azt, és ezért valamilyen Jutalékot kapnék. Havonta pár száz koronáról lenne szó. Azt szeretném tudni, hogy ez a tevékenység, illetve jutalék nem veszélyeztetné-e a szülői hozzájárulásomat? A szülői hozzájárulásról szóló 382/1990. Tt. sz. törvény 4. §-a első bekezdésének a/ pontja értelmében ez a hozzájárulás akkor is jár a szülőnek, ha kereső tevékenységet folytat, de az ebből eredő jövedelme a jövedelmi adó leszámítása nélkül nem haladja meg a megállapított minimálbér összegének a felét. A minimálbér jelenleg 2450 korona, ennek a fele 1225 korona. Azaz Ön a szülői hozzájárulás veszélyeztetése nélkül havonta 1225 koronát kereshet ilyen közvetítéssel, esetleg más tevékenységgel. (fekete) Főszerkesztőcsere Alig egy hónap után lemondott Marián Leško, a Pravda napilap főszerkesztője. Leško továbbra is a lápnál marad, mint politikai kommentátor, és az újságot kiadó Perex Rt. elnökségében is tovább működik. A részvénytársaság elnöksége az eddigi helyettest, Vladimír Jancurát választotta meg a Pravdá főszerkesztőjévé, aki ma veszi át az új posztját. Újít a Posta Bank ÚJ Szó-tudósítás Május elejétől új on-line típusú adatátviteli rendszerben tartják nyilván és kezelik a Posta Bank ügyfeleinek számláit. Amint azt a tegnapi sajtóértekezleten Milan Lončík, a bank elnöke elmondta, 1996 végéig a pénzintézet több mint 1600 lehetséges fióküzemét és kirendeltségét - ami a helyi postahivatalokat jelenti - szeretnék rákapcsolni az említett rendszerre. A Posta Bank tavalyi eredményét értékelő közgyűlésen a részvényesek eredményes évet zártak. Miközben szolgáltatásaik minőségét és volumenét is bővítették, a nyereséget is sikerült csaknem megduplázniuk. Ennek alapján az idén újabb rendkívüli közgyűlés összehívását tervezik, amelyen további alaptőke-emelésről döntenek majd a részvényesek. tszl Vagyonjegyes mellékvágány Csehországban két hónappal ezelőtt ért véget a vagyonjegyes privatizáció második hulláma, nálunk viszont még el sem kezdődött. Decemberben a Mečiar-kormány első intézkedéseként leállította az előforduló előkészületeit, azóta pedig nemcsak az ide szánt vagyon értékét csökkentik folyamatosan, de a határidőket is egyre tologatják. Az eddigi legbiztosabb időpontnak július elseje tűnt, egészen keddig, amikor is a Nemzeti Vagyonalap felügyelőtanácsa bejelentette, hogy még 150 döntés hiányzik. Nem akarásnak nyögés a vége - mondhatnánk -, különösen, ha a fent nevezett hivatalból szinte minden szakembert amatőrökkel helyettesítenek. Itt azonban másról van szó. Az előforduló elindításához ugyanis elég lenne közzétenni a vállalatok listáját, az adminisztratív teendőket pedig később is elintézhetik. A jelenlegi hatalomnak sokkal inkább a befektetési alapokkal van gondja. Jozef Magula pénzügyi államtitkár lassan már az összes valamirevaló alapot betiltja, és a hírek szerint minisztériuma mindent megtesz, hogy a második hullámból teljesen kiszorítsák a kollektív befektetési formát. Az ehhez szükséges törvénymódosításokat viszont csak a parlament júniusi ülésén tudják meghozatni, ezért halasztják el az előkör július elsejére tervezett kezdetét. A Mečiar-garnitúra gondtalannak tűnő privatizációs játszadozását most már csak egyetlen dolog zavarhatja meg. Szombaton hivatalosan is megalakul a vagyonjegy-tulajdonosok védelmére szervezett bizottság. Ennek célja, hogy népszavazás útján biztosítsák a vagyonjegyek megfelelő ellenértékét. Háromszázötvenezer aláírásra van szükség ahhoz, hogy véget érjen a nemzeti vagyon átadása néhány pártfunkcionárius kezébe. Amennyiben ez nem gyűlik össze, önként hozzájárulunk ahhoz, hogy három és félmillió polgár ezerkoronás vagyonjegye értéktelenné váljon. (tuba) Egy elfelejtett kezdeményezés A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Elnöksége májusi ülésén többek között arról is tanácskozott, hogyan, miképpen valósuljon meg a polgári engedetlenség, ha a hatalom erőszakos módon kívánná bevezetni a kétnyelvű, ún. alternatív oktatást. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy az akciót előkészítő bizottságok megszervezése, tekintettel a pedagógusok függő viszonyára (és az ebből eredő félelmükre), a szülői munkaközösségek feladata lesz. A hírt olvasva eszembe jutott egy mára már feledésbe merült kezdeményezés, amelyet talán nem ártana felújítani, tekintettel a kritikus helyzetre. Miről is van szó? Abban az időben, amikor már látszott, hogy a Dubček nevével fémjelzett megújulás nem bontakozhat ki, de még nem indult be teljes gőzzel a Husák-féle visszarendeződés, 1969. április 19-én Pozsonyban, a Csemadok székházában megtartotta első közös országos értekezletét a Szlovákiai Magyar Tannyelvű Általános és Szakközépiskolák Szülői Munkaközössége. Ezen az értekezleten az előkészítő bizottság nevében dr. Berta Géza vázolta fel a tervezett szerv célját: „...a magyar tanulóifjúság, valamint a magyar iskolák érdekeinek védelmére és jogos követeléseinek érvényesítésére szükséges a közös problémákat megismerni, megbeszélni, a részletproblémákat összegezni, ezeket általánosítani és a mindenkire érvényes tanulságot levonni. Ehhez szükséges azonban olyan közös szülői szerv megalakítása, amely kapcsolatot teremt az egyes szülői munkaközösségek között, ezeknek tanácsot ad, és szükség esetén közbenjár az illetékes központi szerveknél". Azt hiszem, az idézett célkitűzés ismét aktuálissá és főleg követendővévált. CSÉPLŐ FERENC MATOL A SZLOVAK-CSEH ÁRUFORGALOMBAN Növényegészségügyi igazolás nélkül A cseh és a szlovák kormány illetékes minisztériumai közötti egyezmény értelmében mától meghatározatlan ideig érvényben lesz az a megállapodás, hogy a két ország közötti áruforgalomban egyes növényi alapanyagú termékek kivitele és behozatala során nem lesz szükség a termékek növényegészségügyi vizsgálatát igazoló dokumentumra, tájékoztatott a Mezőgazdasági Központi Minőségellenőrző ésVizsgáló Intézet illetékese, František Hrdina. Az alább felsorolt termékek kivitele és behozatala során a két ország mezőgazdasági minőségvizsgáló intézeteinek igazolására sem lesz szükség. A jegyzék alapján a két ország közötti kereskedelemben növényegészségügyi dokumentum nélkül vihetők ki, illetve hozhatók be a következő termékek: - az összes növényi alapanyagú konzervált, mélyhűtött, hőkézelt vagy egyéb formában feldolgozott termék, tehát a gyümölcsés zöldségkonzervek, gyümölcsös zöldséglevek, koncentrátumok, kecsupok, paradicsomlék, olajok és egyéb konzervált termékek; - tőzeg; - hántolt és hántolatlan fa, fatörmelék, szalma, széna, nád, gyökér, vessző (ha nem szaporítóanyag), és a belőlük készült termékek, kivéve a hántolatlan tűlevelű fákat, szőlővesszőket, valamint a szelídgesztenyét, tölgyet és a fűzfát; - az összes szárított, fermentált és pörkölt áru, a takarmányés élelmiszergabona, kukorica, hüvelyesek, olajosnövények és a belőlük készült termékek (élelmiszerek, liszt, gabonacsíra), keményítő, burgonyaliszt, dara, komlóvirág, sörmaláta, granulált takarmányok, fűszerek, kávéfajták, valamint szárított gyümölcs, zöldség, burgonya, győgynövényfajták, komló, virág és dohány; - cukorgyári répaszelet, melasz, takarmányélesztő; - rostos növények, len és kender; - friss zöldség, (kivéve a csonthéjasokat, a cseresznyét, barackot, őszibarackot, és a szilvafajtákat, a paradicsomot és a patisszont, a nem mosott gyökérzöldséget, burgonyát, cukorrépát és takarmányrépát, valamint a céklát); - vágott virág és akváriumi növények. A felsorolt termékek csupán a növényi áruforgalomra kijelölt határátkelőhelyeken hozhatók be az országba, ahol esetenkénti* ellenőrzésnek vethetik alá őket. Az egyezmény nem vonatkozik a nemesítőanyagokra (vetőmag, ültetőanyag, szemzőanyag), valamint a gyümölcs-, dísz- és erdei facsemetékre. tszl Foghíjak a szájban és az egészségügyben (Folytatás az 1. oldalról) - Nem egyszerű feladat az 1800 gyermek és a mintegy 150 felnőtt ellátása. Egyrészt azért, mert nincs elegendő minőségi nyersanyagom, másrészt azért, mert megoldatlan a megelőzés kérdése. Hiába ellenőrzöm - évente kétszer - az összes tanuló fogát, majd kezelem a szuvasodásokat, hiába mutatom meg nekik - évente négyszer - a helyes fogmosás alapfogásait, ha az iskolai rendelő nem alkalmas arra, hogy ezt előttem gyakorolhassák. Ha pedig nem sajátítják el a foglepedék eltávolításának technikáját, a fogaik romlani kezdenek, ínyük gyulladt lesz. Nem a gyerekeket hibáztatom, hanem a felnőtteket. Azokat, akik nem ügyelnek csemetéjük tisztálkodására. Akik nem ügyelnek arra, hogy ne csak a ruhájuk legyen ápolt, hanem a szájuk is. Mert hiába járnak márkás cuccokban, ha koszos a foguk, s nem ritkaság, hogy nincs fogkeféjük sem - adott helyzetjelentést dr. Horváth Pál gyermekfogorvos. Fájlalta, hogy a nebulók hányaveti fogmosása után színező pasztillákkal nem teheti láthatóvá, hol maradt még lepedék a fogon. Pedig szerinte a szemléltetés nagyon hatékony nevelési eszköz lehet(ne). - A fogszuvasodás megelőzésére senki nem gondol, vagy ha mégis, elutasítják azzal, hogy fontosabb dolgokra sincs pénz. Pedig a fog- és szájápolás ugyanolyan fontos, mint a többi testrészé. A rossz fog, a gyulladt íny sok más betegség okozója lehet. Elsősorban ezért szükséges a fogak védelme. Ha folytatódna az 1985-ben megkezdett fluoridálás, kevesebb volna a foghíjas gyermek. A fluórbeépülés hatása megmutatkozott, a gyermekeknek átlagban egy szuvas foggal kevesebbjük volt. Sajnos, ez a múlt. Ugyanis voltak, akik szót emeltek a fluórtabletták ellen, s bár nem bizonyosodott be ártaimasságuk, megszűnt az óvodások fogazatának védelme. Megvan ennek a következménye: a mostani elsősök fogai rosszabbak, mint a fluoridáláson átesett negyedikeseké. Pedig a WHO ajánlása szerint 2000-ig el kell(ene) érni, hogy a 12 éveseknek ne legyen kettőnél több tömött foguk. Nálunk az átlag 4-4,5 szuvas fog volt, a mai helyzet még rosszabb. S ha az illetékesek nem mozdulnak... Dr. Horváth Pál szerint minden szakrendelőben be kellene vezetni a dental hygienist fogvédőnő - státust. A védőnő azt megelőzően foglalkozna a beteggel, mielőtt belépne a fogorvoshoz. Megmutatná és megtanítaná a helyes fogápolás alapjait, kezelné a gyulladt, vérző ínyt, végezné a fluorozást. Ha a csehek mintájára pontozhatná munkáját, megkeresné a bérét, sőt. Csehországban a gyógyászati rendtartás pl. 16 percet írt elő a fluorozásra. Szóba került az iskolai gyermekfogászok bérezése is. Beszélgetőtársam nem tagadta, noha két szakvizsgája van, kevesebbet keres az ugyancsak két szakvizsgával rendelkező belgyógyász kollégájánál. • A magánrendelés nem lenne anyagilag előnyösebb? - Ha az egészségbiztosítási rendszer betegnek, orvosnak egyaránt a biztonságot is szavatolná, akkor igen. És persze, ha figyelembe venné a gyermekfogászat velejáróit. Én szeretem a gyerekeket, és tapasztaltam: érdemes foglalkozni velük. Bősön tíz évig iskolai fogorvosként dolgoztam. Ott, miután sorra rendbe tettem a tanulók szuvas fogait, volt időm a megelőzésre. Persze, jelenleg bizonytalan a helyzetünk. Mi négyen nem privatizálhatunk anélkül, hogy az iskolai rendelőket ne alakítanánk át. A higiénikus megmondta, mi kell ahhoz, hogy engedélyezze a magánrendelő üzemelését. Én pedig kiszámítottam, hogy ez mennyibejönne. Honnan vegyem a milliókat? Érdekes viszont: ha a rendelő államiként megfelelő, miért nem az akkor is, ha magánkézbe adják?! Amikor megkérdezem, hogy a sokat reklámozott fogápolószerek közül melyiket ajánlja, jót nevetett. - Ha a kórházból vételezett olcsó szappannal mosom meg alaposan a kezemet, tiszta lesz. Ha drága szappannal, akkor sem lesz tisztább, csupán illatosabb. A tiszta foghoz jó fogkefe kell és alapos fogmosás. A jó fogkrém csak ráadás. A WHO kiadványa az emberiség egészségvédelmét négy alapelvben határozza meg: egyenlőséget az egészségben, életet az éveknek, egészséget az életnek, az élethez éveket. Jó volna, ha ezt a Szlovákiára nézve Is kötelező érvényű dokumentumot végre áttanulmányoznák az egészségügyi tárca felelős vezetői. PÉTER FI SZONYA AHOGY ÉN LÁTOM Ivan Hudec üveggyöngye A nagy felfedezések korában bevett szokássá vált, hogy kincskereső kalandorok a teljes vadság állapotában lévő bennszülötteket néhány erszénnyi üveggyönggyel pacifikálták. A csillogóvillogó „mintha-ékszerekkel" elnyerték a tözsfőnök jóindulatát, a lándzsás harcosokat rákapatták a „tüzes vízre", és ettől kezdve a kultúra terjesztése már ment, mint a karikacsapás. Azóta, persze, nagyot fordult a világ, és ma már bármelyik érettségizett pápua, vagy ébenfekete bőrű belső-afrikai önérzetesen kikérné magának, ha valamelyik civilizátor azzal kezdené a térítést, hogy a megtérítendőknek üveggyöngyöt ajándékoz. Azt talán még Ján Smolec, a Slovenská republika főszerkesztője, Vladimír Mečiar kegyelméből parlamenti képviselő, illetve Ivan Hudec kulturális miniszter is elismeri, hogy a szlovákiai magyarság fejlettség szempontjából azért megüti a 20. századi pápuák vagy a belső-afrikai négerek nívóját Hazánk e két közéleti kitűnősége a szlovák kormány programja értelmében úgy döntött, hogy a 15. századvégi nagy felfedezőkhöz, a későbbi konkvisztátorokhoz és hittérítőkhöz hasonlóan pedig ha törik, ha szakad, civilizálja a teljes tudatlanság állapotában leledző dél-szlovákiai magyarságot. Az elhatározást tett követte, és elkészítették az üveggyöngy-kollekciót. Amely kedden reggel, a Postai Hírlapszolgálat jóvoltából megjelent a Szlovák Köztársaság összes postahivatalában, meg valamennyi újságosstandon. A kormánylap mellékleteként megjelent a Nemzetiségi Újság. A vezércikk Hudec kulturális miniszter tollából csöppent ki. A kormánytagi szellemi igazgyöngy leglényegesebb megállapítása az, hogy túlburjánzott a szlovákiai magyarság - szó szerint idézem - „pozitív diszkriminációja". Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy túlzott jogokat élvezünk, mégpedig a szlovák nemzet rovására. Ezen kívül még egy írást tartalmaz a Nemzetiségi Újság: a Szlovák Köztársaság Alkotmányának első 34 cikkelyét. Az impresszumból még megtudható, hogy a lap „a nemzetiségi sajtó támogatására jóváhagyott összegből finanszíroztatik". Tehát abból az összegből, amelyből a legtöbb szlovákiai magyar nyelvű újság az idén még egy krajcárt se kapott. Már sok mindent megéltünk az elmúlt öt-hat évtized alatt. Sokféle módon hintette elénk a hatalom az üveggyöngyöt. Ennyire cinikusan, ahogy azt most Ján Smolec és Ivan Hudec teszi, még sohasem. Azzal, hogy az Alkotmány 156 cikkelye közül 34-et elénk tálalnak, azt bizonyítja a hatalom, hogy munkatársai még csak annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy szemügyre vennék, nem volt-e a szlovákiai magyarságnak esetleg már eddig is módja megismerkedni a Szlovák Köztársaság Alkotmányával. Az alaptörvény parlamenti elfogadásával úgyszólván egy időben az Új Szó közölte a teljes szövegét. A „hittérítés" szervezői nyilván azt a benyomást igyekeznek kelteni a Slovenská republika olvasóiban, hogy „végre a magyarokkal is megismertetjük az alkotmányt, hadd tudják meg, hogy mennyire „standardon felüli" jogaik vannak. A pártállam legsötétebb éveiben is ügyelt a hatalom arra, hogy kiadványai eljussanak a címzettekhez. Igaz, ezek a kiadványok is olvashatatlanok voltak, majdnem annyira, mint Ivan Hudecnek a Nemzetiségi Újságban megjelent vezércikke, de azért nem eleve úgy intézték a dolgokat, hogy ne jusson el azokhoz, akiket meg akarnak szólítani. Az „anyalap", a Slovenská Republika jellege, hangvétele, masszív és következetes magyarellenessége eleve kizárja, hogy ez a kiadvány eljusson a szlovákiai magyarokhoz. Nem egészen lenne alaptalan vádaskodás feljelentést tenni Ivan Hudec kulturális miniszter ellen, aki állami pénzt használ fel olyan újság kiadására, amelyet - bizonyíthatóan - majd senki sem olvas. A gyarmatosítók már ötven éve sem mertek ilyen módszereket alkalmazni. Még a Fidzsi-szigeteken sem. Nekünk itt idestova nyolcvan év alatt megszerzett jogaink vannak és ezek most, az önálló Szlovák Köztársaság létének 3. évében végveszélybe kerültek. És történik ez egy író kulturális minisztersége idején. TÓTH MIHÁLY