Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám, csütörtök

! 8 I ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. június 29. A postáskisasszony és a viszonzatlan szerelem Manapság munkához jutni - kü­lönösen akkor, ha valakinek nincs szakképzettsége - felér egy nyere­ménnyel. Henrieta C. is örült, ami­kor magára ölthette a Szlovák Pos­ta egyenruháját. Főnöke elmagya­rázta neki a kézbesítői teendőket, kolléganői pedig a gyakorlatban is megmutatták, miként kell bánni a csomagokkal, a levelekkel és a pénzesutalványokkal. Amikor úgy tűnt, hogy az újonc már kellőkép­pen elsajátította a szükséges tudni­valókat, rábíztak egy körzetet. Henrieta jó fél évig tisztessége­sen dolgozott, felettesei elégedet­tek voltak a munkájával. Egy szép napon azonban a fiatal postáskis­asszony kísértésbe esett, és nem bírt ellenállni a csábításnak. Próba­képpen hamisított egy csekket. Aztán még egyet. Mivel nem jöttek rá a csalásra, ez felbátorította. A követ­kező alkalommal már nagyobb összeggel kísérletezett. Aztán, mivel evés közben jön meg az étvágy, új­ból és újból. Az ötletet, ahogy azt a későbbiek során bevallotta, tulajdonképpen az ügyfelek hanyagsága adta. Mun­kája során megfigyelte, hogy néhá­nyan mennyire gondatlanul töltik ki a pénzesutalványokat. A számok előtt vagy közben túl nagy hézagot hagytak. Odabiggyeszteni egy vagy két nullát, esetleg más számjegyet gyerekjátéknak tűnt. Próbaképpen maga is feladott egy hanyagul kitöl­tött csekket az egyik ismerőse címé­re, aki az ő körzetében lakott. Ami­kor benyújtotta az utalványt, szünet nélkül beszélt, hogy elterelje az üvegrekesz mögött ülő nő figyelmét arról, hogy a kétjegyű szám előtt túl nagy a hézag. A trükk bejött. így, mi­előtt kézbesítette saját utalványát, a 68 koronából 9680 koronát vará­zsolt. Természetesen a pénzt nem vitte el a címzettnek, hanem zseb­revágta. Ezt a viszonylag primitív módszert összesen negyvenkilencszer alkal­mazta. A jubileumi, ötvenedik hami­sításra már nem került sor, mert le­bukott. De Henrieta C. nem egész két év alatt így is 1348 610 koroná­val károsította meg a munkahelyét. És hogy mire költötte a temérdek pénzt? Bevallása szerint vett egy használt gépkocsit, aranyékszere­ket, ruhákat, és néhány exkluzív kül­földi utat is abszolvált. A kihallgatások során arra is fény derült, hogy a huszonéves postáskis­asszony sikkasztási sztorijához közvetve hozzájárult egy viszonzat­lan szerelem is. Henrieta megismer­kedett Peter C.-vel, aki nős volt. De ez nem tántorította el a lányt attól a szándékától, hogy megszerezze ma­gának a kiszemelt fiatalembert. Mi­vel a szekszepilje kevésnek bizo­nyult a férfi elcsábításához, úgy gon­dolta, pénzzel, ajándékkal ér majd célt. Barátjának karórát, öltönyöket vett. Később aranylánccal és aranygyűrűvel ajándékozta meg. Gyakran vitte előkelő vendéglőkbe, borozókba, ahol mindig ő fizette a számlát. Olykor készpénzzel is kise­gítette a fiatal családapát, aki a lány lebukásakor mindezt beismerte, ám váltig állította, fogalma sem volt ar­ról, milyen forrásokból származott a pénz. - Csak nem feltételezte, hogy a vádlott az ötezer koronás fizeté­séből volt ilyen nagyvonalú? - kér­dezte tőle a vizsgálótiszt. - Nem, arra valóban nem gondol­tam. Henrieta azt állította, hogy egy taxissal vannak közös, jól menő üz­letei. Hogy mivel foglalkoztak azt nem mondta, és engem nem is ér­dekelt - hangzott a válasz. Kiderült, hogy az említett taxis va­lóban létezik. Az sem maradt titok ban, hogy Jozef P., a postáskis­asszony régebbi ismerőse szintén beszállt a csekkhamisításba. Az ő markát 260 000 korona ütötte. Ami­kor letartóztatták, 40 ezer még meg­volt a becstelenül szerzett pénzből. A maradék összeget állítólag taxija felújítására, illetve egy hifitorony vá­sárlására költötte. A bíróság Henrieta C.-t öt-, bűntár­sát Jg/ef P.-t kétesztendős szabad­ságvesztésre ítélte és a kár megtérí­tésére kötelezte. ESZAK-IRORSZAG Verőlegények Hiába fejeződtek be a lövöldözések Bel­fastban több mint fél évvel ezelőtt, a re­publikánus félkatonai csoportok továbbra is igyekeznek bizonyítani, hogy urai a hely­zetnek. A tűzszünet óta a republikánusok 49 fiatal férfit bántalmaztak súlyosan, és 33 . „büntetőakciót" hajtottak végre. A tűzszünet előtt nem volt ritka, hogy valaki golyót kapjon a lábába, ám azóta a harc­modor megváltozott: lőfegyvert nem alkal­maznak a támadók. Annál inkább base­ball-ütőket és szögekkel kivert husángo­kat. Egyébként Észak-Írországban hivata­los baseballsport nem létezik. A verések áldozatai állítólagos „társada­lom elleni" bűneikért kapják, amit kapnak. Ilyen „bűn" lehet akár az is, ha valaki ked­venc kocsmájában túl hangosan fejti ki vé­leményét. Akit a bandák elkapnak, leg­többször nem ússza meg lábtörés, kartö­rés vagy komoly zúzódások nélkül. Az egy­ház és a politikusok egyelőre tehetetle­nek, bár mind erősebb nyomást fejtenek ki a\verekedések megfékezésére. u A rémület irányítószáma A titokzatos körülmények között eltűnt lány ajtaja elé valaki tűzpiros rózsát tett. A vi­rág levelén kínai írásjelekkel csak ennyi állt: szeretlek. Egy rejtélyes idegen azóta minden éjjel többször telefonál, de megszólalni nem mer. A szülők már az idegösszeomlás hatá­rán állnak. Lehet, hogy a szálak a kínai ne­gyedbe vezetnek? Hetek óta izgalomban tartja München pol­gárait a 19 éves diáklány eltűnése. Sonja E. április 11-e óta nem adott életjelt magáról, mintha a föld nyelte volna el. Az utolsó villamos Szülei már az őrület határán állnak, egé­szen biztosak abban, hogy szeretett lányuk bűncselekmény áldozata lett. Az álomszép, szőke lányt április 10-én este iskolatársa, Robert K. látogatta meg. A szülők jól ismer­ték és szerették a fiút, tudták, hogy Sonja biztonságban van mellette. Úgy tervezték, hogy egy kis séta után kedvenc diszkójukba mennek. Már éjfél is elmúlt, amikor azt gon­dolták, most már ideje hazamenni. Róbert K. az utcán elbúcsúzott a lánytól, nem kísérte haza, inert el akarta érni az utolsó villamost. Akkor látta utoljára. Megcsörren a telefon. A kétségbeesett szülők másnap reggel felhívták a fiút, aki töredelmesen bevallotta, hogy szokásától eltérően előző este nem kí­sérte haza Sonját. Azóta is lelkiismeret-fur­dalás gyötri, maga sem érti, hogy hagyhatta egyedül a sötét, kihalt utcán. Az apa a rendőrségre rohant, hogy bejelentse lánya eltűnését. A keresés nagy erővel megindult, kaptak néhány lakossági bejelentést is, de egyik sem vitte előbbre a nyomozást. A Son­ja E. eltűnését követő héten valaki tűzpiros rózsát helyezett házuk ajtaja elé. A virág le­velén kínai írásjelekkel csak ennyi állt: sze­retlek. És egy rejtélyes idegen azóta minden éjjel többször telefonál, de amikor valame­lyik családtag felveszi a kagylót, a vonal má­sik végén néma csend van. A szülőket a fáj­dalom és az állandó telefonberregés lassan már az őrületbe kergeti. Úgy érzik, telefon­számuk lassan a rémület irányítószáma lesz. A bűnügyi nyomozócsoport összefüggé­seket keres a piros rózsa, a hívások és a lány eltűnése között. Megoszlanak a véle­mények. Egyesek szerint egy teljesen ártat­lan hódoló hallat magáról. Mások a kínai írásjel alapján arra következtetnek, hogy ta­lán egy városukban élő kínai ölte meg Son­ját szerelemféltésből. So rozatgy i I kosság? A szülők állítása szerint lányuk nem keve­redett rossz társaságba, kábítószert soha nem fogyasztott, és Robert K. volt az egyet­len barátja. Ám az is lehet, hogy valamit eltit­kolt előttük. Az emberek aggodalmát csak fokozza, hogy a bajor fővárosban idén ez már a második ilyen eset. Februárban külö­nös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozatává vált a 18 éves Stephanie Karl, Sonja iskolatársa. Holttestét egy szemétte­lepen találták meg. Az is elgondolkodtató, hogy mindkét lány azonos mikrokörnyezet­ben élt. (Zsaru) A gazdag gyilkos A K. család házának csengője késő este szólalt meg. Adela K. (70) ment ajtót nyitni. Abban a pillanatban a házba két álarcos fér­fi hatolt be, félretaszították a háziasszonyt, s berontottak a nappaliba. Ott botokkal neki­estek Werner K.-nak (72), akinek annyi ideje sem maradt, hogy székéből felálljon. Vértől elborulva a földre zuhant, s úgy ma­radt. Az asszonyt másnap reggel látta meg a postás az üvegajtón át. A földön feküdt, ha­lott volt. Valószínűleg infarktus végzett vele. Férjét, a súlyos sebesülések ellenére sike­rült megmenteni a haláltól. A rendőrség csak napokkal később tudta őt kihallgatni. Az eset furcsasága: a házból semmi sem tűnt el. A rablótámadás mint lehetőség te­hát ki volt zárva. „A tettesek egyike Karl B. - vallotta az öregúr, mikor magához tért. - A maszk elle­nére is ráismertem." A vád meggyőzően hang­zott; az idős férfi régóta ismerte a nevezett személyt. Éppen ő és felesége hagyott rá testamentumában mindent, beleértve a há­zat is. Karinak tehát alapos indítékai lehet­tek a gyilkolásra. Annál is inkább, mert pénz­ügyi gondjai támadtak. A házaspár éppen azon törte a fejét, hogy a végrendeletet meg­másítja. Mikor a rendőrségen számítógépbe táplálták a gyanúsított Kari adatait, meglepő dolgok derültek ki. Hét évvel korábban ugyanis sorozatos elhalálozások kapcsán került szóba: minden esetben ő volt az örö­kös. A hetvenéves Betina S. például ismeret­len ok miatt lezuhant a lépcsőkről, s szörny­halált halt, nem sokkal azután, hogy minden vagyonát Karira hagyta. Akkor nem sikerült semmit a férfira rábizonyítani. Kari szomszédasszonyát Hana L. (73) né­nit egy nap a háza előtt halálra gázolta egy autó. Ezután Karl B. felmutatta azt az okira­tot, melyben az idős hölgy minden vagyonát neki ajándékozza. így Kari kiterjesztette biro­dalmát a szomszéd telekkel és kerttel. Két éven belül azonban meghalt felesége is. Az orvos szerint szíve felmondta a szolgálatot. Karl a tetemes ingatlan egyedüli birtokosává vált. A rendőrség nehéz feladattal került szembe. A korábbi halálesetek kétes voltá­hoz nem fért kétség, ám hiányoztak a bizo­nyítékok. Mikor a többheti eredménytelen nyomozásba belefáradtak, szembesítették a gyanúsított Karl B.-t a tényekkel. Természete­sen ő mindent tagadott. Ugyanakkor kiderült, hogy egyetlen esetben sem volt alibije. Ezt követően exhumálták Adela K. asszonyt: ki­derült, hogy infarktusa mérgezés miatt állt be. Ekkor tartóztatták le Karl B.-t is. A végén kiderült, hogy segítőtársa tulaj­don bátyja volt. A ház bejárati ajtajának kilin­csén azonosították a segítőkész testvér ujj­lenyomatát. Az ügy ettől kezdve simán ha­ladt. (pl) Privát testőrök csupasz ököllel Claudia Schiffer védelméről jól gon­doskodtak Amikor Claudia Schiffer Magyaror­szágra utazott, az utazását előkészítő iroda közölte: ez alkalommal nem elég az egyébként szokásos két testőr, a biztonsági cég különleges védelmi intézkedéseket dolgozzon ki. Claudia Schiffer egyik híres képén ugyanis olyan ruhát visel, amelyre a Korán szövegét hímezték. A fotó be­járta a világot, s a hírek szerint az isz­lám fanatikus szervezetei a modell megbüntetésére készültek. A testőrség rendkívül körültekintően járt el, a sztárvendég sértetlenül hagyta el az országot. A hölgy termé­szetesen VIP (very important person - különlegesen fontos személy) minősítést kapott, s ennek megfe­lelően szervezték mega védelmét is. A VIP-kategórián belül négy es­hetőséget szokás megkülönböztet­ni. Különlegesen vszélyeztetett sze­mélyek lehetnek az állami vezetők, ismert politikusok, sztárok és üzlet­emberek. E négy eshetőség más és más védelmet kíván, itt kezdődik a biztonsági szakma ábécéje. Adott esetben persze olyanok is kaphat­nak személyi védelmet, akik nem tartoznak egyik csoportba sem, őket azonban a szakma nem sorol­ja a VIP-kategóriába. - A nem állami meghívásra ér­kező vendég gyakran nem kapja meg a VIP-minősítésnek megfelelő védelmet - mondja Kelemen Ist­ván, a Biztonságszolgálati Nagyvál­lalkozások Szövetségének egyik alapítója. - Az állami meghívás azért más, mert akkor az érkező védelméről a köztársasági őrezred gondoskodik. Ha magáncég adja a biztonsági embereket, a megren­delő többnyire magasnak tartja az árat, megpróbál lealkudni belőle. Ha sikerül, a vendég már nem kap­hatja meg azt a szolgáltatást, amit a VIP-kategória megkíván. A különlegesen veszélyeztetett személy védelme ugyanis rengeteg intézkedést kíván. A biztonsági főnöknek előzetesen be kell járnia az összes helyszínt, áhol a védett személy majd megfordul. Le­hetőség szerint olyan útvonalat kell választania, amely elkerüli a vasúti kereszteződéseket és az építkezé­seket. A kísérő személyeket időről időre cserélni kell, hiszen a testőr folyamatosan készenlétben áll, né­hányóra után óhatatlanul lankad a figyelme. Ha minderre tekintettel van a biztonsági főnök, a költségek alaposan megnőhetnek. Kelemen István szerint kulcskér­dés, hogy a VIP-vendég testőrénél lehet-e fegyver. A jogszabályok tilt­ják, a biztonsági cég emberei csak­is pénzkíséréskor tarthatnak ma­guknál fegyvert. A testőrségek ezért pénzkísérésre (is) szóló szerződést kötnek, s hogy a játék­szabályokat betartsák, a kísért sze­mélynél mindig van valamilyen ér­ték. Az alsó összeghatárt ugyanis nem határozzák meg a paragrafu­sok. (Népszabadság) LOS ANGELES: Eljött érted a halál A metropolis rendőrkapitánysága nagy erőkkel ke­res egy férfit, akit a zsaruk egyszerűen csak „ijeszt­gető besurranó"-nak hívnak. Az illetőnek ugyanis az a mániája, hogy a „halál angyalának" öltözve halálra ré­mítsen kórházi alkalmazottakat és betegeket. Teszi mindezt éjnek idején, titokban belopózva az egész­ségügyi intézményekbe. Az egyik rendőrtiszt elmond­ta: a férfi szándékosan megrémíti az embereket, akik azt hiszik, eljött értük a halál. A „halál" középmagas termetű, hosszú, fekete köntöst, csuklyát visel, kezé­ben kaszát tart. A Los Angeles-i zsaruk azzal fordul­nak a lakossághoz, hogy aki a leírásnak megfelelő személyt lát, haladéktalanul telefonáljon a főkapi­tányságra. (WWN) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDODY VILMOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom