Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám, péntek

1995. június 1411. VELEM ENY ÚJ SZ

Ó 5^1 Magyar mérleg V. Szakértelmet Ezekben a hónapokban valóban kemény nyomás nehezedik a hazai magyarságra, mégsem kilátástalan a helyzetünk, s főleg akkor nem lesz az, ha saját portánkon rendet teremtünk a fejekben. Valahogy úgy, hogy ne a melldöngetés, a hangoskodás, a kicsinyes vagy agyafúrt ügyeskedés kapjon teret és elismerést, hanem a szakértelem. A hozzáértés minden téren és szinten. Ez a rendezőelv tett és tesz sikeressé országot, közösségeket, nekünk is csak így van esélyünk a megmaradásra, anyagi, szellemi gyarapodásra. Ezt a szakértelmet várja el a választópolgár parlamenti képviselőinktől is, akik nyilván nem szakadhatnak ezerfelé, s legfőbb feladatuk az úgynevezett nagypolitika művelése. Ebbe viszont beletartozik a választópolgárok és a régiók érdekképviselete. Tájainkon vészesen gyülekeznek az újabb sötét fellegek: az iparvállalatok magánosítása után most megkezdődött a földvásárlás. Értesüléseim szerint Bős környékén Július Binder és társai szántóföldeketvásárolnak, ugyanezt teszik a különböző befektetési alapok is. A helyieknek nincs pénzük, hitelt nem kapnak, a banktanácsok tudatosan és bizonyíthatóan a kölcsönöket, a dotációk nagy részét az északi területekre áramoltatják. Egy nekikeseredett polgármester mondta a minap: ha ez így folytatódik, akkor könnyen megeshet, hogy újra jobbágyok és zsellérek leszünk saját szülőföldünkön... Parlamenti képviselőink nem mindenhatók, de fizethetnek szakembereket. Pártjainknak pedig legfontosabb feladata olyan koncepció kidolgozása, amely a nemzetiségi kérdést komplex módon értelmezi, s ebből az alapállásból Igyekeznek gyógyírt találni a hazai magyarság égető, egyre súlyosbodó gazdasági és szociális gondjaira. Talán nem időszerűtlen és nem is naiv elképzelés az, hogy meg kellene próbálkozni azzal, ami öt éven át nem sikerült: délszlovákiai bank létrehozásával. Nincs terünk fölsorolni egy ilyen bank működésének sok-sok előnyét. Csak a szakértelem segíthet kulturális életünk megszervezésében is. A Csemadok megtartásában is - csak más szerkezettel. A jó mechanizmus kimunkálása érdekében nem ártana okulni a polgári Csehszlovákiában működő magyar intézmények szervezési struktúrájából, és nem lenne haszontalan körülnézni a szomszédos országokban: ők hógy csinálják. Magyarországon például már évek óta nem népművelőket, hanem - jobb szó híján - kultúrmenedzseréket képeznek, akik szervezéshez, vállalkozáshoz, a kultúra és a művelődés anyagi vonatkozásaihoz is értenek. Életrevaló ötletekkel tudnak pénzt teremteni, s a jobb menedzserek ezeknek az összegeknek egy részét tartalmas rendezvények és kiadványok finanszírozására költik. Már nálunk is akad néhány hasonlóan gondolkodó kultúrmenedzser: Dunaszerdahelyen és máshol. Meggyőződésem, hogy övék a jövő, s a Csemadok is csak úgy élhet meg, ha működését, létének értelmét a kis közösségek és ezeket a csoportokat szervező , szolgáló szakemberek alaDozzák meg. Az elmúlt nehéz hónapokban megmutatkozott, mekkora erkölcsi ereje, tenniakarása van a szlovákiai magyarságnak. Gazdasági ereje is, habár még távolról sem akkora, amennyi kellene. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondhatunk a kultúra, a nemzetiségi oktatásügy és a sajtó állami támogatásáról. Ez ugyanis nem kegy vagy adomány, hanem az állam alkotmányos kötelessége. Tudvalévően adónk egy részét kapjuk így vissza. Bármilyen tragi-, kus is a mai helyzet, bármennyire cinikus és alkotmánysértő a mostani kulturális minisztérium, ez a helyzet nem tarthat soká. Remélhetően nincs messze az az idő, amikor az állami támogatás ránk eső részét hazai magyar szakemberek osztják majd szét - pályázati rendszer és nem ismeretség alapján. Valahogy úgy, ahogy azt idén az Illyés Alapítvány szlovákiai alkuratóriumában megkísérelték. A minisztériumokból és más állami intézményekből teljesen kiszorultak a magyar szakemberek, s ez a tény nemcsak politikai károkat, hanem súlyos anyagi veszteségeket is okoz a szlovákiai magyarságnak. Nehezebb hozzájutni fontos gazdasági és más információkhoz, gyérülnek a kapcsolatok, a döntéshozataloknál kevesen képviselik Dél-Szlovákia érdekeit. Ezen az áldatlan helyzeten legfeljebb csak középtávon, és pártjainknak a mainál sokkal bölcsebb szövetségesi politikájával lehet fokozatosan javítani. Helyi szinten, a dél-szlovákiai régiókban viszont egyre több kiváló szakember tevékenykedik, aki országos, sőt ennél is nagyobb tettekre, teljesítményekre képes. Hadd említsem meg Tóth Lajost, aki a galántai magángimnázium megalapításával kiemelkedő és példaértékű tettet hajtott végre. Az intézmény sikeresen gyarapodik, valóban a mai kor követelményeinek megfelelő tanulókat nevel. Akárcsak számos magyar egyházi és állami iskola. Sorolhatnám tovább azokat a példákat, amelyek melengetik szívünket ebben a dermesztő politikai légkörben. Nemrég több neves nyugati szakember azt próbálta kimutatni, miért olyan sikeres az Egyesült Államok, miért ott él a legtöbb jómódú polgár. A legfőbb tényezőnek a sikerorientáltságot tartották. Azt, hogy az amerikaiak többsége minden szinten elismeri a teljesítményt, a tehetséget. Nem irigylik a sikert, az eredményeket. Még a tisztességesen megkeresett sok pénzt sem. Közép-Európában még mindig az irigység, a legkülönbözőbb fúrás a módi, még mindig a nagy szavakkal, melldöngetésekkel álcázott dilettantizmus pusztít. Ez a jelenség nem ismeretlen hazai magyar közéletünkben sem. Parancsszóra, máról holnapra lehetetlen kihajítani évtizedek szennyesét. De a folyamatot gyorsítani lehet. Ha egyre többen akarják. SZILVÁSSY JÓZSEF VÁLASZ OLVASÓINKNAK Özvegyi nyugdíj - férfinak Gy. K.: A napokban olvastam az Új Szóban, hogy a férfiak is jogosultak özvegyi nyugdíjra. A feleségem karácsony előtt halt meg közlekedési balesetben. Meg kellett változtatnom a munkahelyemet, hogy gondoskodni tudjak a gyermekeimről, de ez a munkahely-változtatás azzal járt, hogy kevesebbet keresek, mint a korábbi munkahelyemen. Éppen ezért szeretnék többet tudni erről az özvegyi nyugdíjról, és azt, hogy kérvényezhetem-e én is. Az 50/1995. Tt. szám alatt kihirdetett Társadalombiztosítási Törvény 48.a §-a rendelkezik a férfiaknak járó özvegyi nyugdíjról. Az említett rendelkezés szerint a megözvegyült férfinak akkor keletkezik perelhető jogigénye özvegyi nyugdíjra, ha legalább egy olyan ellátatlan gyermekről gondoskodik, aki árvajáradékra jogosult. Az említett törvény 49. §-a értelmében árvajáradékra jogosult többek között az az ellátatlan gyermek, aki az egyik szülőjét elvesztette. Ellátatlannak tekintik a gyermeket a kötelező iskolalátogatás befejezéséig, esetleg a 25. életévének a betöltéséig, ha a leendő hivatására folyamatosan készül a tanulmányaival vagy az előírt gyakorlatokkal, vagy ha a betegsége miatt képtelen a leendő hivatására folyamatosan felkészülni vagy munkába lépni stb. Az ön gyermekei alighanem még csak iskoláskorúak, és valószínűleg megítélték nekik az árvajáradékot. Ha ez megtörtént, akkor jogosult az említett özvegyi nyugdíjra, amelynek a jelenlegi összege havi 1100 korona (ezt az összeget 1190 koronára növelné az előkészületben levő törvénytervezet). (fekete) HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN Szombaton 9 órakor kezdődik a Hétről hétre című publicisztikai magazin, melyben az elmúlt hét történéseinek összefoglalóját hallhatják. A déli hírek után Pop-mix, az IFI és a magyar adás közös slágerlistája. 12 óra 50 perckor az Arcképek című sorozat újabb adása jelentkezik. A 15 órakor kezdődő Zenei arcképcsarnok című műsorban, megemlékezünk a 100 éve született neves zongoratanárnőről, Anna Rafendová-Zochováról. 15 óra 30 perckor a mezőgazdászoknak szolgál jőtanácsokkal a Szántó-vető. A 16 órai híreket pedig a köszöntő követi, egészen a 17 óra 45 perckor kezdődő hírösszefoglalóig. Vasárnap negyed tízkor hallható a Világosság, melyben Tóth Mihály bogya-gelléri református lelkipásztor az örömteli hálaadásról szól. A mese után Kölyökvilág. Benne: a kürti kisdiákok elmondják, miért szeretik a hétvégét, a szabadnapokat. A stúdió vendége pedig Balajti Árpád. 10 óra 35 perctől a Századok zenéje című sorozatunk újabb adása jelentkezik. 11 órától Pedagógusnapló. A műsor központi témája a magyar nyelvű oktatás tervezett kétnyelvűsítési programja elleni tiltakozás. Szót-kapnak közép- és alapiskolai igazgatók, pedagógusok és szülők. 11.30-kor Nótacsokor, a déli híreket pedig a Randevú követi Csenger Ferenccel. A kínálat: randevú egy tetoválóművésszel, egy nindzsával, egy tanulóval, egy manökenjelölttel, egy kollégával, egy mozisikerrel és egy rocksztárral. 14 órakor hírek, majd Cserkészhíradó. Ezt a BBC magyar adásának vasárnap délutáni magazinműsora követi. Az Irodalmi mozaik 15 órától hallható. A műsorban beszélgetések hangzanak el az újdonsült Madách-díjasokkal, s szó lesz Thomas Mannról is. Néprajzi műsorunk, a Hazai tájakon 15 óra 30 perctől bemutatja a szentiván-napi tűzugrás szokását. 16 órától hírek, majd Köszöntő, utána pedig hírösszefoglaló az adás végéig, azaz 18 óráig, -csfSZÁLKA ÉS GERENDA Fekete-pénztárgépek Elöljáróban bevallom, hogy szeretem a pénztárgépeket, bár nem értek hozzájuk. Sem mint elektronikus berendezésekhez, sem mint július elsejével kötelezővé tett kereskedelmi, adóellenőri szerkentyűkhöz, sem mint digitális kijelzőikkel a vevőt segítő masinákhoz. Szeretem őket, mert nekem biztonságot adnak. Különösen azok, amelyek hosszú szalagokon, tételesen név szerint közlik velem, mit és abból mennyit, mennyiért vásároltam. Ha elraknám ezeket a cetliket vagy szalagokat, akár háztartás-szociológiai vagy családgazdálkodási elemzéseket is végezhetnék. Ráadásként a velem kifizettetett fogyasztási adót is összeszámolhatnám. Ezeket az összegeket látva, fakadok könnyekre a kiskereskedők sanyarú sorsán, akiknek velem kell megfizettetniük a hozzáadottérték-adónak(DPH) nevezett, ugyanakkor magasságával az én fogyasztásomat igen alaposan redukáló adófajtát. Ebből is látszik, hogy semmi okom nincs a kötelezővé lett pénztárgépekre haragudnom. Sajnos, nem mindegyikre gondolok hálával és szeretettel. Vannak, amelyek mutatják a kifizetendő összeget, de a kezembe kapott cédulán csupán számokat látok, s ha talán egy áruféléből hármat vettem, akkor az eredeti ár háromszorosát tüntetik fel egyetlen tételben. Máshol megmutatnak mindent, elölről-hátulról, de a cédula olvashatatlan. Fogyóban a festék, nincs ott a főnök, s az adóellenőrök is máshol tanyáznak. Legjobban azok a csodamasinák, mondhatnám azt is, hogy elektronikus hasbeszélők tetszenek, amelyekből csak a pénztároskisasszony felé fordított képernyő hátát látom. A többit a gépet kezelő személy mondja el. Leginkább azok a japán minigépek kötik le a figyelmemet és az időmet, amelyekből egyet már volt alkalmam látni egy piaci árus pultján... Egy karalábé...bip...két csomó répa...bip...egy csomó petrezselyem...bip...egy kiló banán...bip...bip. Megkérdeztem a kofától, azt miért ütötte be kétszer. Megtudtam: mert árengedményes a banán, így a százalékot is levonta az árból. Fizettem, úgy mint azelőtt. Bebippelte a tételeket, úgy, ahogy július elsejétől kell, ha meg akar tartani kuncsaftjának. De számlát nem adott, s azt se mutatta meg, annyit mutatott-e a csodagép, amennyit fizettem. Aztán eszembe jutott a paradicsom, helyesebben az, hogy nem vettem paradicsomot. Visszamentem. Lemérettem a kilónyi paradicsomot. Semmi bip, de még csak bip...bip sem. A gép persze ott volt, csak utánam nem állt már senki. Egyedül voltam, s látta rajtam, hogy nem vagyok piaci ellenőr, de még adónyomozó sem. Meg egyébbként is igaza volt: nincs mégjúlius elseje. Edzeni meg lehet. Kell is a kofák idegeinek az edzés. Miért? Mondjuk a következőkért: Öt vásárolt tételből egyet nem út be a gépbe, mert a tizenkét láda paradicsom mellé stikában, a fölöslegét számla nélkül eladó kistermelőtől vett három ládával. Ha abból mér a pontosan bemért vevőnek, nincs öt bip, csak négy. Lehet, hogy bizalmasan megsúgja, mennyire olcsón megszámítja, ha nem kérek róla számlát. Erre mondja egy kereskedő rokonom, hogy a vevő karakánságán fog múlni. Ajjaj, de még mennyire! Ha jó drága, adózott zöldséget akar enni, biztosan kiköveteli a számlát. Ha meg éppen megsúgják neki, hogy van egy kis dugi paprika, harmadával vagy felével olcsóbban, biztosan lemond a számláról. Ettől jár jól a kofa is, a kuncsaft is. Az állam, vagyis mi, újra attól koldulunk. Lehet ezt folytatni, egészen a zárjeggyel ellátott pénztárgépeket buheráló szakemberekig bezáróan. Azon meg már csak kacagok, ami ezekben a napokban a piacokon és egyes üzletekben történik. Mintha textilt szállító kamionok lepték volna meg az országot vagy hátizsákos csempészek csapatai özönlöttek volna át a zöldhatáron. Annyi ruhaneműt egy rakáson életemben nem láttam, mint mostanában a főváros legális és zugpiacain. Sokan bizonygatják, hogy kiürítik a csempészáruk raktárait, mert jön a pénztárgép és arra nincs pénze a nagyfőnököknek, hogy minden piaci árusuknak vegyenek egy bip-bipelő masinát. Legkevésbé az áru eredetét igazoló számlája és a befizetett vámot bizonyító papírja van. Majd el felejtettem: nagy ám az árleszállítás. Szabadulnának a motyótól, ahogy csak lehet. Szeretném hinni, hogy július elseje után a fekete áru mellett nem tűnnek fel a fekete-pénztárgépek. Mert ebben az országban a csempészraktárak legális kiürítését szolgáló ruhadömpingen kívül el tudok képzelni néhány más ügyes húzást is, a pénztárgépek bevezetése után. Egyikben sem nagyobb a kockázati tényező, mint amit a piacokat pásztázó adóellenőrök jelentenek a nagyhalaknak, akik horgászbotostól, adóellenőröstül, pénztárgépestül velünk nyeletik le a veszteségüket. Ebben az egyben biztosak lehetünk, amikor július elsején ugyanannyiért kevesebb lesz a bevásárlókosarunkban. DUSZA ISTVÁN Napirenden a kábítószer Míg Szlovákiában 1992-ben 54 heroinistát tartottak nyilván, 1993ban 246, 1994-ben viszont már 892 fiatal függött a drogtól. A kábítószerélvezők köztudottan a •nagyobb városokban összpontosulnak, így aztán nem csoda, hogy a jelenleg nyilvántartásban lévő 2800 heroinista közül 2600 Pozsonyban él. A szenvedélybetegek 35-40 százaléka heroinnal kezelt cigarettákat szív, a többiek, sajnos, intravénásán adják be maguknak a drogot - tájékoztatta az újságírókat dr. Ivan Novotný, a pozsonyi drogellenes központ igazgatója. Azok a fiatalok, akik jelenleg marihuánás cigarettátszívnak, - a felmérések szerint a középiskolások 15 százaléka már „kommunikált a droggal" előbb vagy utóbb a heroinra állnak át. Ha a fiatalnak nincs motivációja, ha nem segítik a szülei, a környezete, kevés reménye van arra, hogy a gyógykezelés után megszabadul szenvedélybetegségétől. Az orvosok tapasztalatai rosszak, a szülők többnyire tiltással, illetve a probléma bagatellizálásával bújnak ki a felelősség alól. Csak elvétve akad szülő, aki narkós gyermeke gondját szakemberrel beszéli meg. A központtal maguk a kábítószer-élvezők is csak ritkán tartják a kapcsolatot, holott ott ingyen juthatnának injekciós fecskendőkhöz és tűkhöz. Bár a pozsonyi 2600 heroinista közül csak 64-en használják ki ezt a lehetőséget, a nyilvántartott narkósok között nincs egyetlen HIV fertőzött sem. - A napokban jóváhagyott drogellenes program lényegét mi már régen megfogalmaztuk: meg kell tanulnunk élni a droggal úgy, hogy tiszták maradjunk. El kell fogadni azt, hogy minden társadalomban vannak és lesznek fiatalok, akik önpusztító életet folytatnak. Hatékony megelőzéssel viszont elérhető, hogy egyre kevesebben nyúljanak a drog után. A megelőzést szolgáló programunk az alap-és középiskolásoknak szól(na). A kevés pénz miatt dolgozni nehéz. Közel 3,6 millió korona kellene ahhoz - állampolgáronként csupán egy szlovák korona! -, hogy tervünket valóra válthassuk. Addig, amíg nem késő. (péterfi) TEGNAP OLVASTUK Ducký gazdasági miniszterrel a kötvényes kaszinóról • Nehéz elképzelni, miként elégíti ki a Nemzeti Vagyonalap 3,5 millió ember igényét és váltja át a kötvényeket a tulajdonában lévő részvényekre. - Miért igényelné ezt 3,5 millió ember, amikor eladásra kerül a lakásalap nagy része? Ha például nekem azt mondják, hogy a lakásom 96 ezer koronába kerül, adok érte 76 ezret, a maradékot pedig kötvényekkel fizetem ki. • Sok polgármester viszont attól tart, hogy a kötvényekért cserébe a Nemzeti Vagyonalaptól nem kap megfelelő ellenértéket. - Nekik viszont készpénzre van szükségük. Miként fogják rákényszeríteni őket a kötvények elfogadására? - Feltételezhetően ezt a lakások eladásáról szóló törvény oldja meg. • A községeket tehát kötelezik a kötvények elfogadására? - Igen. Az egészet először megtárgyaljuk a Városok és Falvak Szövetségével. Feltételezhetően a lakosság az év végére megkapja ezeket a kötvényeket. • Minek alapján osztja majd ki a Nemzeti Vagyonalap az érdeklődők számára a részvényeket? - Ez a Nemzeti Vagyonalap és az ilyen játékot játszó polgárok ügye lesz. • A befektetési alapok is szerezhetnek ilyen kötvényeket? - Az anyag tanulmányozása során eddig még nem jutottam el. • Gondolja, hogy miután az ún. stratégiai vállalatokat kivonták a privatizációból, a maradék eladásával a Nemzeti Vagyonalap eleget tud majd tenni kötelességeinek, beleértve a lakossági kötvények után járó 38 milliárd korona kifizetését? - Nekem ez meggyőződésem, de ehhez változnia kell a Nemzeti Vagyonalap vezetősége hozzáállásának is. Elfogadtunk egy anyagot, melynek értelmében az első hullámban privatizált vállalatok részletfizetéseit is meghosszabbíthatjuk. • Eszerint az alap az elkövetkező években az eddiginél is kisebb bevételekre tesz szert ? - Igen, de csak két évig. Számításaink szerint 1997 után nőniük kell a bevételeknek. Alica Ďurianová, Národná obroda Bős nagyközség önkormányzata ezennel tudatja a közvéleménnyel, hogy 1995. június 25-én zászlóavatásra és díszpolgári cím adományozására kerül sor, dr. Habsburg Ottó excellenciás úrnak, a Páneurópai Unió elnökének és az Európa Parlament tagjának, amelyre elkíséri felesége Habsburg Regina von Sachen Meiningen főhercegasszony és György főherceg is. K-100