Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám, péntek

[in újsző PUBLICISZTIKA 1995. június 23. ZENÉS SHAKESPEARE A JÓKAI SZINHAZBAN Vele mindent lehet PARLAMENTI LEVÉL Tudomásom szerint a nagy klasszikus drámákat megzenésítéssel adjusztáló színházi emberek még sohasem vallották be, hogy valójában magával a szerzővel, a művel van bajuk. Ehelyett mindig az átigazításra, megzenésítésre kiválasztott mű értékeit emlegetik, közben pedig arra a közönségre sandítanak, amely - esetünkben - egy eredeti Shakespeare-komédiára talán jegyet sem váltana, viszont a zenés játékról értesülve talán kezét-lábát törve rohan a színház pénztárába. Tévedések elkerülése végett: eszembe nem jutna mondjuk Verdi Othello című zenedrámájának létjogosultságát kétségbe vonni vagy Prokofjev Romeo és Júlia balettzenéjének értékét elvitatni. Ezekben az esetekben a zene műfajain belül öntörvényű, Shakespeare mester nagyszabású tragédiáinak csupán meséjét, kanavászát felhasználó autonóm szellemiségű színpadi zeneművekről van szó. Más a helyzet az olyan zenés játékkal, mint aminek zenéjét, dalait Mészöly Dezső fordítása, átdolgozása és dalszövegei nyomán Victor Máté komponálta. Nem véletlenül vannak stílusbeli áthallásaik ezeknek a daloknak a nyolcvanas években magyar színpadokon feltűnt, zenei kaptafákon komponált rockoperái felől. Ugyanakkor ez a Vízkereszt vagy amit akartok már nem Shakespeare, de még nem is eredeti dramaturgiájú, zenei műfajú alkotás. A „se hal, se hús" betétdalokkal illusztrált Vízkereszt... őse először Miskolcon született meg, amit a leírások alapján a színpadi tér is igazol, bár a komáromi változatát a színlap szerint Platzner Tibor és Takáts Ernőd tervezte - életveszélyesre. Azt ugyanis elfogadom, ha nem telik csúszásmentesített padlóra, ami egy ferde és a színpad szintjéből igencsak kiemelkedő pódium befedésére kellene. Azt viszont már nem, hogy ennek ellenére a tervezők és a rendezők ragaszkodnak ehhez a színészi mozgást eltorzító változathoz. Ráadásul a Jókai Színház meredeken emelkedő nézőtere ezt a ferdítést és a forgószínpad szintjéből kiemelkedő megoldást teljesen fölöslegessé teszi. A játék amúgy is többnyire a kör alakú, ferde pódium körül zajlik, csak néhány, a rendezők által hangsúlyozandónak tartott jelenetet helyeztek a csúszós műanyag padlóval (gumolittel) fedett színpadrészre. Ha van az előadásnak még néhány gyenge pontja, akkor elsősorban Fábik Erzsébet jelmezei tekinthetők annak. Láthatunk groteszk formákba nyomorított, reneszánsz ihletettségű kosztümöt Nemes Büffögh Tóbiáson (Ropog József alakítja). Ezzel együtt múlt századi deákos ruhában és csizmában parádézik az álruhát öltött Viola (Stubendek Katalin játssza) és testvére, Sebastian (Czajlik József). Mindezt betetézendő, Antonio tengerészkapitány (Holocsy István) egy olajsejk fejkendőjében parádézik. Rendezők vitték színpadra Komáromban e zenével megerőszakolt Shakespeare-komédiát. Ketten voltak, s ahogyan az már lenni szokott, nem deríthető ki, hogy ez a színpadi torzszülött igazából kinek a szellemi gyermeke. A valamikori miskolci ősváltozatot Iglódi István rendezte, s a jelek szerint (az onnan leutánzott díszletek, az egyik főszerepet (Bohóc) játszó Borbély László m. v. meghívása) övé volt az alapgondolat. BodoriAnna m. v. volt segítségére a rendezés felújításában és adaptálásában. Iglódinak nem ez az első ilyen jellegű rendezői „eredetieskedése" a Jókai Színházban. Kétségtelen, hogy a Csókos asszony budapesti vígszínházi sikerrendezését jó pillanatban és mesteri szinten másolta át a komáromi színpadra. Olyannyira, hogy minden különösebb nehézség nélkül vendégszerepelhetett Komáromban Pápay Erika, Darvas Iván és Kaszás Attila - a budapesti ősváltozat Stubendek Katalin és Mics Ildikó a félreértések kicsúcsosodásakor Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című komédiájában. (Szabó László felvétele) sztárjai. A Figaro házassága is sikeres produkcióként született újra itt, a budai várszínházbeli rendezése nyomán. Ez a Vízkereszt azonban inkább nézhető egy kiváló rendező felkérődzött szellemi zúzalékának, mintsem az említett komáromi adaptációkhoz méltó színpadi produkciónak. Iglódi István szakmai tudására, gondolati pontosságára és színészpedagőgusi tehetségére szüksége van a komáromi társulatnak, viszont nincs szüksége a Vízkereszt... e változatához hasonlóan elnagyolt, hevenyészetten és zavaros gondolatisággal színpadra vitt rendezésre. Nem véletlenül nem jönnek létre az előadásban egymásból épülő helyzetek. Még csak halvány jeleiben sem formálódik meg az a shakespeare-i gondolat, hogy a szerelem több a férfi és nő közötti nemi vonzalomnál, hiszen a vígjáték nagy félreértése bizonyítja: a férfiálruhába bújt Viola (Stubendek Katalin) lelki tulajdonságai elvakíthatják Oliviát (Mics Ildikó), akiben a másik erényei elaltatják a nemi meghatározottságból eredő ösztönös gyanakvást. Mics Ildikó évek múltával tért vissza a komáromi színházba, s nem rajta múlott, hogy a színésznő előnyére változott beszéd- és mozgáskarakterét a látott kettősük kvázimagánszámként is felfogható dialógusaiban nem tudta minden tekintetben érvényesíteni. Stubendek Katalin játékából hiányzott az az érzelmi kettősség, amivet az ilyen nadrágos szerepeket kellene játszani. Minden jelenetben mindenáron fiúnak akart látszani, pedig a nézőkkel maradva újra nőnek kellene mutatkoznia. Olyan volt a színpadon látott színészcsapat, mintha mindent a szerepből kilépve, amúgy szerepfelmondásként csinált volna. Megszülettek olykor szórakoztató és keserű kvázimagánszámok Ropog József (Büffögh Tóbiás), Pőthe István (Czinghár Andor) és Boráros Imre (Malvolio) tolmácsolásában, de az egység egyetlen pillanatra sem született meg. Miért is történt volna így éppen a színészi játékban, ha a színházművészet szerves egységének elemei sorra kiestek az egészből? Ezen még az sem segített, hogy Borbély László m. v. a Bohóc szerepében énekesi kvalitásaival pótolta mindazt, amit színészként nem mutatott meg. DUSZA ISTVÁN Szerződés a kapu előtt Igen, jól sejti a tisztelt olvasó, ha a híres római „Hannibal ante portás" felkiáltás suta parafrázisát véli felfedezni a címben. Egy kisebbségvédelmi szerződés az, amely ilyen asszociációkra ragadtatja a szlovákiai politikusokat. Egy kisebbségvédelmi szerződést, az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét a parlament plenáris ülése szerdán már elfogadta, a másik pedig a magyar-szlovák alapszerződés, amely - minden kétely ellenére - vélhetőleg ősszel kerül a tisztelt Ház elé. 1990-ben, a volt szocialista rendszer bukása után nyílt meg a lehetőség, hogy a kisebbségvédelem kérdéseivel a számottevő európai fórumok érdemben is foglalkozhassanak. Addig Nyugat-Európában számos pozitív megoldás született, mindenki tudta azonban, hogy az igazi probléma e téren a kelet-európai országokban található, s meg nem oldása veszélyeztetheti a térség stabilitását, és visszafoghatja demokratikus fejlődését. Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján azt kell mondanunk, a demokratikus világ ennek a kérdésnek a kezelésére sem volt felkészülve. Különösen a kormányok voltak azok, amelyek - hatalmi pozícióik megvédésétől indíttatva - egyre inkább fékezni kezdték a kezdeti bátor lépéseket, s 1993 után egyre tágabbra nyílt az olló egyes kormányok nemakarása, valamint a vezető európai politikusok és a többnyire jó szándékú szakemberek akarata között. Ennek legmarkánsabb megnyilvánulása az Európa Tanács két legmagasabb rangú testülete, a Parlamenti Közgyűlés és a Miniszterek Tanácsa közötti nézetkülönbség. Az előbbi közvetetten megválasztott képviselőkből áll, akik jobban érzékelik a problémákat, sokkal pozitívabban viszonyulnak a kisebbségvédelem kérdésköréhez, mint a kormányok szempontjait erőltető külügyminiszterek, akik a Miniszterek Tanácsát alkotják. Az ET Parlamenti Közgyűlése fogadta el 1993 elején a kisebbségek számára eddig legtöbb jogot biztosító dokumentumot, a híres 1201-es ajánlást, s bízta meg a Miniszterek Tanácsát azzal, hogy az ajánlást kötelező érvényű szerződéssé dolgozza át. A létrehozott munkabizottságban azonban már elsősorban a kormányok szempontjai érvényesültek, s Franciaország, Törökország, Görögország, Románia, Szlovákia és részben Nagy-Britannia kevésbé pozitív hozzáállása miatt lett a létrehozott keretegyezmény olyan, amilyen: féloldalas, számos körmönfont, félremagyarázható megfogalmazást tartalmazó, nemzetállami szempontokat a kelleténél erősebben figyelembe vevő dokumentum, amely elsősorban a kisebbségi nyelvhasználat és oktatásügy kérdéseit rendezi hiányosan. Nem véletlen, hogy a szlovák és a román kormány azonnal sietett kijelenteni, hogy számára a benne foglaltak elfogadhatóak. Az Európa Tanács vezetői, Tarchys főtitkár és Klebes helyettes főtitkár urak viszont elégedetlenségüknek adtak hangot. Ugyanígy nyilatkozott meg az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniójának, a FUEV-nak elnöke, Pan professzor úr is, akivel egy hónappal ezelőtt volt szerencsém találkozni Budapesten. Elégtelennek tartják a keretegyezmény tartalmát az Európai Kereszténydemokrata Unió vezetői is, akikkel két hete, a szlovéniai Portorožban találkoztam egy kisebbségvédelmi konferencián, a baszk regionális párt tagjai pedig, akikkel ugyanitt volt alkalmam eszmét cserélni, egyenesen rágógumi-dokumentumnak aposztrofálták a keretegyezményt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése idei 1255. számú dokumentumában szintén kifejezte elégedetlenségét a keretegyezménytartalmával kapcsolatban, újból megerősítette az 1201-es ajánlást, és azt az általános ET ellenőrzési rendszer részévé emelte. A fentiek alapján elmondható, hogy a Magyar Koalíció képviselői nem szavazhattak a keretegyezmény ellen, mivel az mégiscsak a nemzetközi kisebbségvédelmi erőfeszítések részét képezi, még akkor is, ha tartalma igencsak felemás. Az egyezmény kétségkívül tartalmaz pozitív elemeket is, amelyekre a jövőben érveléseinkben támaszkodhatunk. Látni kell azonban, hogy a nemzetközi küzdelem e téren tovább folytatódik, s nekünk a keretegyezményben foglaltaknál erőteljesebb megoldások elfogadását kell támogatnunk. A pozitív szavazat tehát nemcsak a keretegyezmény ellenünk felhasználható negatív részeit szentesítette volna általunk, hanem csökkentette volna jogunkat többek közt az 1201-es ajánlásra való hivatkozásra is, tekintettel arra, hogy a keretegyezmény nem más, mint az 1201-es ajánlás erősen kilúgozott változata. A pozitív szavazás úgy is értelmezhető, hogy megelégszünk a keretegyezmény kínálta alacsonyabb nívóval; egy pontosan megindokolt tartózkodás látszott tehát a kivezető útnak ebből a helyzetből, amely egyébként nem veszélyezteti az egyezmény elfogadását a szlovák parlamentben. A magyar-szlovák alapszerződés a keretegyezménynél egy fokkal elfogadhatóbb dokumentum; a nemmel való szavazás ebben az esetben is kizárt. A magyar képviselők pozitív szavazatát e kérdésben három momentum korlátozhatja. Az első: a szlovák ellenzék egy része bizonyára meg fogja szavazni ezt a dokumentumot is, ám ennek ára lesz. Az ár egy egyoldalú határozat elfogadásának kicsikarása lesz, amely megismételve és valószínűleg kibővítve a párizsi jegyzéket restrikciós értelmezést fog tartalmazni, s függetlenül attól, hogy ennek milyen a nemzetközi jogi ereje, a mindenkori kormánypolitika számára hivatkozási alapul szolgálhat majd. A másik: Szlovákia az alapszerződés ratifikálásáig több, kisebbségi szempontból restriktív törvényt fogadhat el, megsértve ezzel a nemzetközi szerződésekről szóló 1969. évi bécsi egyezmény 18. cikkelyét, amely kimondja: „Az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekményektől, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját, midőn a megerősítés, elfogadás vagý jóváhagyás fenntartásával írta alá a szerződést vagy cserélte ki a szerződést létrehozó okiratokat, mindaddig, amíg nem válik nyilvánvalóvá az a szándék, hogy a szerződésnek nem válik részesévé." A harmadik: sajnos, nem tudjuk, lényegében miben egyezett meg a két miniszterelnök az alapszerződés aláírása előtt. Az alapszerződés esetében a szavazásról való végleges döntés meghozataláig azonban - sajnos - még viszonylag sok időnk van. CSÁKY PÁL, MKDM GOMBASZOG '95 Az országos kulturális rendezvény műsora 1995. június 24. SZOMBAT 13.00-21.00 Kézművesbemutatók és kirakodóvásár, valamint könyvkiállítás, könyvvásár és dedikálás 14.00-17.00 a P. MOBIL és a SKORPIÓ együttesek koncertje 19.00-22.00 „Elindultam szép hazámból..." az Ifjú Szivek MME tánckarának és Ghymes zenekarának, valamint a Magyar Állami Népi Együttes reprezentatív műsora 23.00-02.00 Táncház a berzétei kultúrházban 1995. június 25. VASÁRNAP Családi vasárnap Gombaszögön 10.00-17.00 Kézművesbemutatók és kirakodóvásár, valamint könyvkiállítás, könyvvásár és dedikálás, vásári komédiák. 10.00-12.00 Gyermekeknek; Fellépők: Árvácska Gyermekegyüttes - Kassa, Kistiglinc Gyermekegyüttes - Dunaszerahely, Marmon német nemzetiségi együttesek gyermekcsoportja - Chmelnica, Bükk Művelődési Ház Mayorett Csoportja és a Bányász Fúvószenekar - Ózd, Bábszínház nem csak gyermekeknek Budapest, „Bennünk van a kutyavér..." - Ghýmes zenekar gyermekműsora - Pozsony. 12,00-12.30 Gyermektombola 12.30-13.00 Nótaszóval; A Magyar Állami Népi Együttes zenekarának koncertje 13.30-14.30 Kabaré a javából; a budapesti Vidám Színpad műsora 14.30-15.00 Ünnepi matiné 15.00-17.00 Ünnepi népművészeti műsor; Fellépők: Állami Népi Együttes Budapest, Ifjú Szivek MME Pozsony, Jahodná együttes Kassa, Marmon német nemzetiségi együttes - Chmelnica, Kalina együttes - Homonna, borzovai és magyarbődi hagyományőrzők, Árvácska Gyermekegyüttes - Kassa, Kistiglinc Gyermekegyüttes - Dunaszerdahely, Búzavirág Néptáncegyüttes - Rozsnyó, Palóc Néptáncegyütíes - Ragyolc, Istiglinc Néptáncegyüttes - Dunaszerdahely. 17.00-17.30 Tombola - a vasárnapi belépőjegyek sorsolása Belépőjegyek szombaton: felnőttek 100 korona (elővételben 80 korona), gyermekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak 40 korona; vasárnap: felnőtteknek 50 korona, gyermekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak 20 korona. Jegyelővétel: Csemadok OV Pozsony (tel.: 07/323-026); Csemadok TV- Rozsnyó. A műsorváltozás jogát a rendezőség fenntartja! MEGHÍVÓ A tornagörgői sportszervezet, a helyi önkormányzat és az MPP helyi csoportja szeretettel meghívja a sportot és szórakozást kedvelő polgárokat az 1995. június 25-én 14 órakor kezdődő búcsúi nemzetközi focigálára. Résztvevők: - a magyarországi MONOK futballcsapata -a Magyar Polgári Párt országos válogatottja - a helyi öregfiúk és a nagycsapat. A sportdélután vendégei: Nagyvendégi Éva, az ÚJ NO Főszerkesztője Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője Barak László, a Nap főszerkesztője Velük a jelenlévők kötetlen beszélgetést folytathatnak. Frissítőről, jó gulyásról és az esti diszkóról a rendezőség gondoskodik. Jó szórakozást!