Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám, csütörtök

RÉGIÓ

K 1995. június 22. A túzok segítségért rikolt I . . [el

ő/szó NAGYOLVED Falulap „Nehéz általában elindítani, elkezdeni valamit, ami mindannyiunk számára többé-kevésbé szokatlan és újszerű. Mégis megpróbáljuk! A szándék, ami ezt a kiadványt útjára bocsátja, valamiféle hiányérzet, mégpedig az információk, és főleg a hiteles információk áramlásának hiányérzete. Úgy érzem, ez mindeddig megfogalmazatlanul élt bennünk, és éppen ezért bízom abban, hogy szerény kiadványunk pozitív visszhangra talál az olvasók a nagyölvediek között" írja Vavreczky József Nagyölved polgármestere a Nagyölved című községi időszakos kiadvány első évfolyamának első számában. A lap teret szeretne biztosítani mindenkinek, aki úgy érzi, közölni szeretne valamit a nagyölvediekkel. „Biztosíthatunk mindenkit, hogy közlésre adunk bármilyen kérést, közleményt és véleményt, ami nem lépi túl a jó ízlés határait. Informálni szeretnénk az önkormányzat munkájáról, döntéseiről és természetesen kéréseiről is" - szögezi le a kiadvány beharangozó írása. Az első számban többek közt a falu nagy szülöttétől, Garai István költőtől közölnek verset, a lap a Visszatekintés című írásban összegzi a nagyközség kulturális eseményeit és néhány kispublicisztikai mű mellett nem feledkezik meg az anyanyelv, az oktatás fontosságáról sem - ennek jegyében közlik a Nagyölvedi Magyar Tannyelvű Alapiskola iskolaévekre lebontott adatait, valamint azt, hogy az egykori tanítványok közül hányan végezték el a középiskolát, illetve a főiskolát, egyetemet. Egyelőre ugyan nem tisztázott a Nagyölved című időszakos kiadvány megjelenésének gyakorisága; az elképzelések szerint 6-8 hetenként, tehát évente hat, legfeljebb tíz szám jelenne meg, s ami a terjesztést illeti, ingyenesen a posta segítségével szeretnék eljuttatni minden nagyölvedi lakásba. (V-f) A másik fél a Linguákról BES Ahol már a hó sem fehér Tornaiján az Idei évet a város évévé nyilvánították, és nagyszabású ünnepségsorozattal emlékeztek meg a városról szóló első írásos emlék 750. évfordulójáról. Swartz Árpád polgármestert arra kértük, mutassa be városát: - Tornaija egy 8400 lelket számláló kisváros Gömör szívében - kezdte a bemutatót a polgármester -, lakosságának 26,5 százaléka szlovák, 70 százaléka magyar, a népszámlálás adatai szerint 2,5 százaléka roma, a többi pedig egyéb nemzetiségű. A romák arányáról pontos felmérés nem készült, de becslések szerint a valóságban kb. 18-20 százalékot tesznek ki. Városunk olyan régióban fekszik, amely az infrastruktúra terén az elmúlt évtizedek alatt jelentősen elmaradt a szlovákiai átlagtól. Például nincs kiépített szeméttelepünk, nincs víztisztítónk, a szennyvízcsatorna-hálózat csak a város kis részét fedi, Kihalófélben vannak a túzokok, nemcsak nálunk, hanem a kontinens más részein is. Egyedül Spanyolországban létezik egy több mint tízezer darabos komolyabb állomány, másutt már általában a kipusztulás szélére sodródott Európa legnagyobb madara. Megmentése érdekében a gazdagabb országok nagy összegeket áldoznak, Németország például évente fél millió márkát, Ausztriában pedigfelvásárolják az élőhelyei körüli területeket. Térségünkben az ezzel foglalkozó szakemberek már csak Magyarországban reménykednek. Itt a sokéves igyekezetnek köszönhetően még mindig mintegy ezerkétszáz darabos állomány él, amely a természetes migráció vagy telepítés segítségével fontos utánpótlásként szolgálhat a környező országok számára. A Kárpát-medence alföldjeinek peremén ugyanis a túzokok egyszerűen a kipusztulás szélére sodródtak. Szlovákiában például századunk első felében még több mint kétezer darab élt, a második világháború után viszont számuk olyannyira megcsappant, hogy tíz Az Új Szó június 19-iki számában jelent meg a Nyelvvita a Linguákról című írás, amely szerintem bizonyos egyoldalúságot tükröz. Már a régi latinok is tudták és alkalmazták az „Audi alteram partem" elvét (Hallgattassák meg a másik fél is), és ezért szeretném pár szóval kiegészíteni azt, ami a cikkből kimaradt. Szeretném megemlíteni, hogy az 1995. június 13-án keltezett levelemben felhívtam a figyelmet arra, a cikket ne közöljék le, mivel ez senkinek sem használ, csak feleslegesen beleturkál vállalkozásunk magánügyeibe. A „nyelvvita" megjelölés is pontatr és a település nem egészen fele van gázművesítve. A város több, mint egyharmadában hiányzik a vezetékes víz, annak ellenére, hogy a helyi kutakban vagy egyáltalán nincs víz, vagy az egészségre ártalmas. Nem teljes az iskolarendszerünk, elég rossz állapotban van az úthálózat, nincs befejezve a területrendezés - úgyhogy lenne mit csinálni, ha volna miből. Jelenleg intenzíven dolgozunk egy szeméttelep létrehozásán. Ennek építéséhez már a múlt választási időszakban hozzá akartunk kezdeni a Szárnyai városrész területén, de a lakosság tiltakozott ellene, mert veszélyeztetve látta az ivóvízkészletet. Most új helyet kerestünk, és arra meg is kaptuk az illetékes szervek beleegyezését. Még az egészségügyi minisztérium véleményezésére évvel ezelőtt csak 105 darabot tartottak nyilván, idén pedig már csak harmincat találtak. A Komáromi és az Érsekújvári járásban, a túzok előfordulásának hagyományos körzetében mindössze tizenkét darabot sikerült megfigyelni. Jozef Chavko, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség szakértője szerint ez az állomány is több apró kolóniára esett szét, és genetikailag annyira degradálódott, hogy a károsodást céltudatos munkával is csak nehezen lehet helyrehozni. A hazai túzokokat egyértelműen az intenzív, nagyüzemi mezőgazdaságtizedelte meg. Talán még alkalmazkodtak volna is a megváltozott élőhelyhez, de hiába fészkeltek a lucerna- vagy gabonaföldekre, a betakarítógépek könyörtelenül végeztek velük. Nagyon sok ilyen nagy testű madár pusztult el az elektromos vezetékeknek ütközve is. Ezek az akadályok manapság is léteznek, sőt az utak és más hasonló vonalas emberi létesítmények szinte leküzdhetetlen gátként tornyosulnak a Magyarországról észak felé igyekvő túzokok előtt is. Egyedüli hazai területünk, amely élő kapcsolatban maradt a VISSZHANG lan és félrevezető. Sajnos, a „Lingua" társulás 1995. május 8-i felmondásán sem a nyelvvitán volt a hangsúly. Hiszen Czére Gyöngyivel, volt társammal és egyben helyettesemmel is igyekeztünk minél magasabb színvonalon bebiztosítani az idegen nyelvek oktatását. Azt hiszem és úgy érzem, hogy ez a törekvésünk sikeres volt és biztató a jövőre nézve is, mint önálló vállalkozóknak. A vita akkor keletkezett, amikor felhívtam társam és egyúttal helyettesem figyelmét némely mulasztására, amelyet mint a társulás ügyintézője vétett a gazdaságosság rovására és menetére vonatvan szükségünk - bizonyítandó, hogy a terv nem veszélyezteti a Csevice ásványvízforrást. Ezt a hét-tíz milliós beruházást szakaszonként, teraszos formában építhetnénk. Ha a kormányprogramban az 1997-re tervezett tornaijai kerülőút építése megkezdődik, szeretnénk azt összekötni a mi építkezésünkkel - a területet felajánlanánk földbányának, és ezzel a város sokat megspórolhatna. A másik városrész, a négyszázötven lakosú Beje jelenleg válóperben van a várossal, ugyanis egy tavaly júniusi népszavazáson a lakosság kifejezte óhaját, hogy különválna Tornaijától. A kérést beterjesztettük, és most a kormány döntésére várunk. A várostól mintegy négy kilométerre fekvő, egykor önálló községet a hetvenes években a járási bizottság egyoldalú dönmagyarországi állománnyal, Oroszvár környéke. Itt, az osztrákmagyar-szlovák határ korábban zárt körzetében a túzokok viszonylag zavartalanul élhettek, és például szlovákiai területen idén is öt tojó rakott fészket. Nyugalmuk viszont nem tart sokáig, mivel éppen itt tervezik a Pozsony-Budapest autópálya megépítését. A beruházó elvetette az állami környezetvédelmi ügynökség javaslatát, amely szerint az autópályát a tervezettnél délebbre, a mai országút közelében vezették volna. A szakemberek ezután terelőkerítéseket és az állatok vándorlását segítő széles átjárók építését javasolták. A beruházó anyagi okokra hivatkozva ettől is elzárkózott, de szerencsére időközben a parlament elfogadta az új természetvédelmi törvényt, amely úgy tűnik, hatásosan elejét veszi az ilyen technokrata fölényeskedésnek. A túzokok igazi terepe viszont mégiscsak a Duna menti alföld marad. A Szlovákiai Madárvédelmi Társaság éppen ezért itt indított többéves akciót a megmentésükre. Pavol Kaňuch, a társaság ügyvezető igazgatója örömmel számolt be arról, hogy erre a célra sikerült támogatást szerezniük a budapesti székhelyű REC nemzetközi környezetvédelmi alaptól és a svájci madárvédelmi egyesülettől. A projekt keretében nyilvános kampányt terveznek, amely részekénttöbbek közt találkozókat szerveznek a kérdéses területen működő mezőgazdasági üzemekkel és vadásztársaságokkal, (gy például szeretnék meggyőzni a mezőgazdászokat, hogy a lucerna betakarítása során kíméljék meg a parcellákban található esetleges fészkeket. Azt is tervezik, hogy az erre legalkalmasabb területeket bérbe veszik, és ezeken újra az eredeti sztyeppi élőhelyhez hasonló körülményeket alakítanak ki. TUBA LAJOS L kozóan. Ezért kellett a társulást felmondanom. Végezetül meg vagyok győződve arról, hogy továbbra is magas színvonalon tudom biztosítani a nyelvoktatást városunkban, erre minden feltétel megvan és meg is lesz teremtve. Ez év július 3-tól intenzív konverzációs tanfolyamokat nyitok felnőttek és diákok számára, 1995. július 10-től kisdiákok és gyermekek részére úgyszintén angol és német nyelven nyelvtanfolyamot szervezek a múlt évi jó tapasztalatok alapján. Megemlíteném még - hisz ez közügy -, hogy az új tanévben a beíratásokra 1995. augusztus 28-tól kerül sor a német, angol és francia nyelvtanfolyamokra. CZAKÓ ÉVA tésével csatolták Tornaijához. Fokozatosan elsorvadt a falu kulturális és társadalmi élete, megszűnt a kisiskola, és tavaly sajnos, az óvoda is. Gazdasági téren sincs jó helyzetben Beje, hiszen a takarmányszárítón és az állami gazdaság raktárain kívül nincs más gazdasági létesítménye. Sajnos, más önálló kisközségek is hasonló sórsra jutottak, de a bejeiek ezt a Tornaijához való tartozás számlájára írják. Tornaiján a legnagyobb ipari üzem a trencséni Ozeta üzeme, amely több, mint ezer nőt foglalkoztat, az Unicom gépgyárban pedig mintegy kétszázötven ember dolgozik, kb. százzal kevesebb, mint azelőtt. Annak idején jelentős üzemnek számított a téglagyár is, de jelenleg csökkentett kapacitással termel. Azelőtt a városban volt a járás Az energiatermelést annak idején - sajnálatos módon hazánkban is a gigantománia jellemezte, amely elérte az Ung-vidéket is, ahol a hatvanas évek közepén felépült a Vajáni Hőerőmű. Ennek következményét a monstrumot vízzel ellátó Laborc, valamint az Ung és Latorca menti élővilág, a vidéket lakó ember szenvedi. A kéményeiből kiáramló füst és korom nemcsak a vidék növényzetét teszi tönkre, hanem az emberek egészségét is. Sok itt a légzőszervi megbetegedés, főleg a gyermekek körében. Bár a hőerőmű illetékesei ma már egyre behatóbban, kiemelt feladatként foglalkoznak az erőmű működtetésének jövőre vonatkozó kérdéseivel. A térség szennyezettségének csökkentése céljából új szűrőberendezéseket szereltek fel és más műszaki megoldásokat is eszközöltek. Bés község szinte a kémények árnyékában terül el. Vajon az ott élők hogyan tapasztalják a változást? - Eddig még nem sok változást tapasztaltunk. Mi, akik úgymond itt élünk a kémények alatt, mintegy három kilométerre az erőműtől, csakúgy mint eddig, sok kormot és füstöt nyelünk még ma is - mondta keserű szájízzel Tóth Emil, a Vajáni Mezőgazdasági Szövetkezet bési gazdaságának részlegvezetője. - Ilyenkor, takarmánybegyűjtés idején elég egy dűlőn végigmenni, s az ember nem ismer a saját lábbelijére - olyan kormos és piszkos. Mit mondjak, hisz itt már a hó sem fehér. Amikor az erőművet üzembe helyezték, a vállalat vezetői a közel eső községeket, mint veszélyeztetett zónába esőket, sokrétű támogatásukról biztosították. Többek között ígérték, hogy anyagi támogatást nyújtanak a víz- és gázhálózat megépítéséhez, a községfejlesztési célkitűzések valegnagyobb mezőgazdasági vállalata, az állami gazdaság, amely még a múlt rendszerben négy részre vált. Jelenleg, mondhatni, totális összeomlás felé tart, s emiatt sok tornaijai lakos elveszítette az állását. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városban mintegy 33 százalékos a munkanélküliség. Jelenleg több, mint negyven munkanélkülit alkalmazunk közhasznú munkára. A város gazdasági lehetőségei között megemlíthető az idegenforgalom is. Van egy szép strandfürdőnk, ahol évente százezer látogató fordul meg, mellette pedig egy kétszáznyolcvan férőhelyes kemping. Nagy probléma városunkban a lakáshiány. Új lakások építésére nincs pénzünk, és sajnos, a jelenlegi lakosok közül sokan nem fizetik a lakbért, vannak, lóra váltásához. Tóth Emilnek, aki az önkormányzat tagjaként jól ismeri a község helyzetét, gondjait, azonban más a véleménye. - Nem kaptunk mi kérem semmit. A szomszédos községekben egy-két millióval segítette az erőmű a gázművesítést, a vízhálózat építését, vagy más létesítmények beruházását. Mi egy fillért sem kaptunk, pedig ránk férne, mert községünket sújtja leginkább a hőerőmű közelsége. Megkezdtük ugyan a gázvezeték építését, de csak a gerincvezetékig jutottunk, mert üres iett a kassza. Önerőből pedig nem tudjuk folytatni, és az állam sem segít. A képviselőhöz hasonlóan vélekedett idős Pallay Tihamér nyugdíjas is, aki a helyi közös gazdaságból ment nyugdíjba. Tulajdonképpen a hőerőmű első füstoszlopának megjelenése óta annak „árnyékában" él. - Ha egy kis szél kerekedik, fehérneműt kiteregetni nem nagyon ajánlatos, és a bádogtetőket is hamar szétmarja a rozsda. Meg aztán korábban sohasem volt ennyi beteg a faluban, mint most. Főleg a gyermekek és idősebbek körében gyakori a légzőszervi megbetegedés. Nyugdíjasaink pedig pénzük egy részét csak gyógyszerekre költik - jegyezte meg. Tudnunk kell, hogy nem a hőerőmű az egyedüli, amely a bésiek életét keseríti a szomszédos Slovnaft vajáni üzeme úgyszintén környezetszennyező. - Már az előző választási időszakban végigkilincseltük a két vállalat illetékeseit némi anyagi segítség céljából, de mindhiába, még ígéretet vagy egy biztató szót sem kaptunk magyarázta ifj. Pallay Tihamér, volt önkormányzati tag. - Hasonlóan jártunk a környezetvédelmi hivatalban is. (katócs) akik 15-20 ezer koronával tartoznak a városnak. Ezek számára szükséglakásokat szeretnénk biztosítani. Olyan igénytelen szoba-konyhás lakásokat, ahol saját maguknak kell gondoskodniuk a fűtésről, és ha nem fizetik a villanyt, akkor majd egyezkedhetnek a villamos művekkel. Ezeket a lakásokat egyrészt egy egykor munkásszállóul használt faépületben, másrészt egy újonnan épülő, egyszerű panelépületben szeretnénk kialakítani. A kulturális élet a városban viszonylag jó. Most a város éve alkalmából készülő rendezvénysorozatok keretében májusban tartottuk a magyar filmek hetét, júniusban a városban működő iskolák kultúrműsorral mutatkoznak be. A nyár folyamán lesznek még sportdélutánok, és a tervek szerint július elsején és másodikán lóverseny is lesz. Az őszi folytatás egyik kiemelkedő rendezvényének pedig a második világháborús emlékmű leleplezését tervezzük. (gaál) TORNAIJA Válóperben a városrész