Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám, csütörtök

1995. június 1411. VELEM ENY ÚJ SZ

Ó 5^1 Magyar mérleg IV. Pénzt, de kinek? Keszeli Ferenc javaslatát öt esztendő múltán sem tudom feledni. Kilencven januárjában valóban eredeti ötlettel rukkolt elő. Akkor már jöttek az első hivatalos pénzek Soros Györgytől, Budapesten megalakult az Illyés Alapítvány, s fokozatosan több más alapítvány, látni lehetett, hogy bizonyos összegeket juttatnak a csehszlovákiai magyarságnak is. Költő és újságíró kollégám mindezeket végiggondolva azt javasolta, hogy alakuljon olyan hazai magyar vállalkozás, amely ideológiai és politikai szempontokat mellőzve szigorúan gazdasági alapon működne. Önköltségi áron szlovákiai magyar újságokat, folyóiratokat, könyveket adna ki, a nyereséget bérmunkából termelné. Pozsony környékén viszonylag jó állapotban lévő kastélyok és más épületek találhatók, ahol a nyomda, a kiadó, a szerkesztőségek döntő többsége elhelyezhető. Merész ten/ volt, annyi biztos, de nem megvalósíthatatlan, s valóra váltása esetén sok előny származott volna belőle. Egy helyre került volna sokféle támogatás, amellyel senki sem kufárkodhatott volna, létrejöhetett volna olyan könyv- és újságkiadói szerkezet, amely áttekinthető, ellenőrizhető, a szlovák és a magyar állam, valamint alapítványok révén szakmai kritériumok alapján finanszírozható, s amely gazdaságilag megerősödve nem lett volna kitéve egy kulturális miniszter vagy a kormánypártok sátáni önkényeskedésének. A javaslatnak már első hallásra is voltak sebezhető pontjai, amelyeket talán különböző szakemberek eltávolítottak volna. A tervből nem lett semmi, hiányzott az elhatározás, a kölcsönös bizalom, a nemes ügy iránti alázat. Összefogás helyett aztán szinte mindenki saját szakállára cselekedett, egymással versengve hajszolták a közpénzeket és a magánalapítványi támogatásokat. Felemás eredmény született öt év után. Alapítványi támogatások révén magánosították a Madách Kiadót, új kiadók jöttek létre, melyek közül a Kalligram Kiadó könyvei és sorozatai aratták a legnagyobb szakmai sikert idehaza, Magyarországon, Csehországban és Ausztriában is. Hasonló állami és alapítványi támogatások eredményeképpen végül hetilapként talpon maradt, és nemcsak új színfoltot, hanem szellemi értéket is jelent a Nap, a Szabad Újság és legújabban az Új Nő. Az eredmények közé sorolható a hazai magyar alapítványok létrejötte, melyek közül a Márai Alapítvány a legtekintélyesebb, a legismertebb, elsősorban szakmai munkájuk alapján, de minden bizonnyal azért is, mert pályázatokat elbíráló döntéseiket idestova két éve nyilvánosságra hozzák. Az elmúlt hónapokban a Mécs László Alapítvány különösen az alternatív oktatás szakmai veszélyeiről rendezett nívós tanácskozásokkal hívta föl magára a figyelmet, a Demokráciáért és Nyitott Társadalomért Alapítvány pedig - az előző két alapítványhoz hasonlóan - több értékes könyv támogatásával. Magyarországon a leggyümölcsözőbb munkát kétségtelenül az Illyés Alapítvány Kuratóriuma végezte, amely hatpárti ellenőrzéssel, tiszteletet parancsoló szakmai szinten tette a dolgát, s elévülhetetlen érdemeket szerzett a szlovákiai magyar iskolák, könyvkiadók, újságok, különböző hasznos magánkezdeményezések, nem utolsósorban pedig a hazai magyar tudományos intézmények és szellemi műhelyek támogatásában. Segítségükkel jött létre a szlovákiai magyar papok Glória Társulása, amely azóta a Remény című katolikus lapot adja ki. Jelentős támogatást kapott és kap a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, a Bibliotheca Hungarica, a Mercurius Csoport, a Csemadok és szakmai társaságai, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, több kiadó, sok iskola, több templom, és sokáig sorolhatnám a listát. Tiszteletet parancsoló eredmények ezek, amelyek azonban sokkal meggyőzőbbek, előremutatóbbak lehettek volna, ha a különböző alapítványok kuratóriumai olyan szakmai szinten és felelősségtudattal végzik munkájukat, mint az Illyés Alapítványban. Sajnos, nem így történt, s emiatt egészen az elmúlt esztendő nyaráig a fenti kivételtől eltekintve csaknem minden esetben személyi kapcsolatok révén, nem szakmai, hanem ideológiai szempontok alapján lehetett pénzhez jutni. A legbefolyásosabb hazai magyar bizonyíthatóan Dobos László volt, nem csoda hát, hogy messze a legtöbb pénzt a Madách Posonium Kft. és a Szabad Újság kapta, méghozzá jobboldalinak tekinthető alapítványoktól s a baloldali értékeket támogató József Attila Alapítványtól egyaránt. Nem kevés összeget kaptak a szlovák kulturális minisztériumtól is. Jelentékeny támogatás jutott a Napnak és kiadójának, jórészt hazai forrásból pedig a Hétnek. Az érintettek szakmai és erkölcsi felelőssége az, hogy miként sáfárkodtak a támogatással. Sok példát sorolhatnék arról, hogy pénzek odaítélésénél miként érvényesültek az egyéni kapcsolatokból adódó szubjektív szempontok. Még a példásan működő alapítványban is hoztak olyan meghökkentő döntést, hogy bizonyos - igaz, nem sok összeggel támogatnak egy írót „a bősi vízi erőmű ellen tiltakozó monodráma megírásában". Ennél is furcsább a következő eset. Ugyanebben az alapítványban további támogatást csak akkor folyósítanak, ha az előzővel tételesen és pontosan elszámoltak. Mégis megtörténhetett az, hogy a legbefolyásosabb kiadóigazgató az év végéig kapott haladékot arra, hogy csaknem öt esztendővel ezelőtt odítélt támogatás egy részével - csaknem 10 ezer dollárral - elszámoljon. Nem szenzációhajhászás vagy rosszindulat íratja le velem a fenti sorokat. Azért említem mindezt, mert meggyőződésem szerint a felsorolt eredmények ellenére sem gazdálkodtunk okosan és célirányosan. A pénzek egy része - fogalmazzunk finoman - nem közcélokat szolgált. Mára az is látszik, hogy nem kis összeget a megkövesedett struktúrák konzerválására használtak föl. S amint elapadt a pénz, azonnal összeomlott a szerkezet. Szomorú példaként a Csemadokot említem, amelynek néhány vezetőjében és a tagság jelentős részében azonban hála Istennek van erő, koncepció, elszántság a megmaradáshoz, a gyökeres megújuláshoz. Remélhetően nem múlt ki örökre a Hét sem, főleg akkor várható a másodvirágzása, ha új tulajdonosokra talál, akik korszerűbb, dinamikusabb képes hetilap kiadásáttűzik ki célul. Pénzből sosincs sok, és egyre kevesebb lesz. A könyv- és lapkiadás támogatásából Magyarországon és nálunk is kivonulófélben van Soros György, aki szerint fél évtized alatt megvethették a lábukat az életképes kiadók és lapok, ezért inkább a terjesztésbe szeretne befektetni. Apadóban az alapítványok kasszája, s mindezt tetézik a szlovák kulturális miniszter megalázó és esetenként nemcsak törvény-, hanem egyenesen alkotmánysértő praktikái. Mégsem kilátástalan a helyzetünk. (A befejező rész holnap) SZILVÁSSY JÓZSEF DURAY MIKLÓS: Máskor is tárgyalok A Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői rosszallásukat fejezték ki, amiért csak hétfőn, Mečiar megjegyzéséből értesültek arról, hogy a miniszterelnök Június 7-én megbeszélést folytatott Duray Miklóssal. Az Együttélés elnökének ezért feltettünk néhány kérdést. - Amikor a miniszterelnök úrtól megkaptam a felkérést a találkozóra, tájékoztattam erről az Együttélés tisztségviselőit, és kikértem a véleményüket. Miután jóváhagyóan nyilatkoztak, elfogadtam a meghívást, annak ellenére, hogy nem szándékoztam igent mondani olyan körülmények között, ha csak egyedül megyek oda. így aztán létrejött a találkozó. • Hol és hány szem között került rá sor? - Ez egy négyszemközti találkozó volt a kormányhivatal épületében. • Mién nem tájékoztatta e négyszemközti találkozó létrejöttéről a másik két koalíciós pártot? - Mivel magánjellegű találkozónak készült, s az is maradt, ennek következtében csak azután hangzott el róla információ a nagy nyilvánosság előtt, miután létrejött. Részemről csak egy célja volt: megkérni a miniszterelnököt, hogy fogadja a Magyar Koalíció képviseletét. Más eredménye nem is volt. • Tehát a koalíciós partnereket mégiscsak érintették az ott elhangzottak... - A koalícióban már korábban, az idei év januárjában történt egy megegyezés, hogy rá kell bírni a miniszterelnököt, fogadja a Magyar Koalíció küldöttségét. Olyan formában ezt nem tudtuk elérni, hogy pozitív választ küldjön a levelünkre. Én azért fogadtam el a meghívást, hogy megpróbáljam szóban megkérni, találkozzon a Magyar Koalíció vezetőivel. Jelenleg ugyanis válságossá vált a magyarság helyzete Szlovákiában. Azért is elviselhetetlen, hogy a miniszterelnökkel vagy a kormány legerősebb pártjának elnökével nem tudunk tárgyalni. • A koalíciós partnerek tudomásom szerint azért neheztelnek Önre, mivel egy héten keresztül bizonytalanságban hagyta őket, hogy létrejön-e a találkozó. - Nem voltak egy hétig bizonytalanságban, mivel nem tudták, hogy köztem és a miniszterelnök úr között létrejött egy magánjellegű találkozó. Nem volt tehát semmi okuk arra, hogy várakozással teljenek el. • Az önök négyszemközti megbeszélésén semmi másról nem volt szó, csak a Magyar Koalíció és a miniszterelnök közti találkozó megvalósításáról? - A lényeget illetően semmi másról nem beszéltünk, csak erről. • És a kevésbé lényegi dolgokat illetően? - Ugyanazok a kérdések napirendre kerültek a hétfői találkozón is. Én elutasítottam az állásfoglalást, mivel erre senki sem hatalmazott fel. • Tudomása van arról, hogy miért éppen Önt ajándékozta meg Mečiar kormányfő a bizalmával? - Némi információm van erről. A miniszterelnök úr is jelezte már, hogy elsősorban a szlovákiai magyarság legerősebb politikai szervezetével szeretne tárgyalni. Mindenki tudja azonban, hogy mi csak a koalícióval egyetemben vagyunk hajlandók erre. • A jövőben is létrejöhet ilyen négyszemközti találkozó a miniszterelnök úr és Ön között? - Ha bármikor kapok meghívást egy ilyen találkozóra, a szlovákiai magyarságot érintő kérdések és a helyzet miatt elfogadom. Ebben a helyzetben ugyanis, amiben vagyunk, nem lehet a tárgyalásokat visszautasítani. (horváth) AZ MKDM ES AZ MPP Magyarázatot vár Az Együttélés keddi sajtóértekezletén Duray Miklós elmondta, hogy Június 7-én találkozott Vladimír Mečiar kormányfővel. A Sme napilap tegnapi számában közölt /nterjúban az EPM elnöke hangsúlyozta, hogy két magánszemély, és nem pártvezetők találkozójáról volt szó, valamint azt Is közölte, hogy ennek eredményeképpen Jött létre a Június 19-ei koalíciós találkozó a DSZM-mel. Tegnap megkérdeztük a Magyar Koalíció másik két pártjának képviselőit, miként vélekednek Duray és Mečiar magántalálkozójáról. Gyurovszky Lászlói- MPP. - Önmagában a találkozó tényét nem kifogásolhatjuk, amennyiben annak az volt a célja, hogy egy koalíciós találkozót készítsen elő, azonban két komoly kifogás mégis emelhető. Egyrészt az, hogy amikor pénteken, június 16-án megkaptuk a DSZM meghívását, és a Magyar Koalíció három elnöke egyeztette ezzel kapcsolatos állásfoglalását, Duray egy szóval sem említette, hogy ez a meghívás az ő előzetes megbeszélései nyomán valósult meg. A másik probléma az, hogy Duray a találkozó tényét csak azután közölte velünk, miután a hétfői tárgyalást követő sajtóértekezleten Mečiar véletlenül elszólta magát. Az a véleményünk, hogy az ilyen eljárás nem erősíti a bizalmat. Magyarázatot várunk az Együttélés elnökétől, és reméljük, hogy ezt felkérés nélkül is megteszi. Bugár Béla, MKDM: - Csupán a sajtóból szereztünk tudomást a találkozóról, és nem tartanánk jónak, ha erről a kérdésről a sajtón keresztül értekeznénk a Magyar Koalíció másik két pártjával. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a Mečiar-féle „oszdd meg és uralkodj" - elv továbbra is működik. Nagyon sajnáljuk, hogy amikor a három párt egyeztette a Mečiarral való találkozót, erről az előbbi találkozóról nem volt szó. A holnapi koalíciós tanács központi témája lesz ez az eltitkolt tanácskozás. Nem tudom, Duray hogyan magyarázza majd a lépését, de mi kérni fogjuk erre, hiszen többszöri kísérlet is volt már a Magyar Koalíció megosztására, és mi megegyeztünk abban, hogy külön nem ülünk le tárgyalni Mečiarral. És ha ez már meg is történt, Duraynak kötelessége lett volna tájékoztatni erről. Szeretném hangsúlyozni: az MKDM külön parlamenti klubot hozott létre, hogy jobban kihasználhassuk a törvényadta lehetőségeket a szlovákiai magyarság érdekében, de soha ilyen lépést nem tettünk, és a jövőben sem teszünk. (gaál) AHOGY ÉN LÁTOM Nagyon gyakran előfordul, hogy házasságtörés esetén a kapitális aganccsal felszarvazott férj, illetve a megcsalt feleség tudja meg utoljára, hogy mi történt. Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt „házasságának" még első évfordulóját sem ünnepeltük meg, és már kiderült, hogy az egyik „házastárs", ha nem is feküdt még bele egy más hitvesi ágyba, de már javában pettingel. És ahogy a nagykönyvben írva vagyon, Bugár Béla és A. Nagy László szerzett róla legutoljára tudomást, hogy mi történt. És, persze, a tavaly nyári koalíciós szerződéstől sokat váró szlovákiai magyarság. A kínos esetről már egy héttel - tíz nappal ezelőtt is történtek célozgatások. Mendemondának tekintettem mindannyit, rosszindulatú rágalomnak. Például azt, hogy Vladimír Mečiar per partes módszert, magyarán szólva szalámitaktikát alkalmazva próbálja meg (és nem is teljesen Felszarvazva reménytelenül) szétzülleszteni a Magyar Koalíciót, és a „szalámi" első szeletéül nem jelentéktelenebb személyiséget szemelt ki, mint magát Duray Miklóst. Súgták ezt nekem újságíró-kollégák, duruzsolták a fülembe különböző (szlovák) pártirodai dolgozók, de elengedtem a fülem mellett. Már csak azért is, mert az Együttélés elnöke éppen a közelmúltban fejezte ki rosszallását afölött, hogy a koalíció egyik pártelnöke egyeztetés nélkül nyilatkozott, illetve foglalt állást a szlovákiai magyar politizálás ügyében. Duray Miklóst én a legjobb értelemben vett úriembernek tartottam, aki állja a szavát, komolyan veszi az aláírását, és a hármas koalíció pártelnökeinek közösségében nem az „egyenlőek vagyunk, de én egyenlőbb vagyok" elvhez igazodik. Hogy minimum „pettingelt" Mečiarral, az azt követően derült ki, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, illetve a három magyar párt vezetőinek néhány nappal ezelőtti eszmecseréjén a miniszterelnök célzást tett arra, hogy korábban már értekezett Duray Miklóssal. Sem Bugár Béla, sem A. Nagy László, sem a magyar keresztények, illetve polgári pártiak jelen levő többi vezetője nem rúgta fel az asztalt e bejelentést hallva. Elvégre mindegyiknek volt gyerekszobája, vagy ha nem volt, mindannyian úgy tettek, mintha lett volna. Egyébként is, egyikük sem akart örömet szerezni Vladimír Mečiarnak. Gondolták, hátha suba alatt sikerül tartani a kínos ügyet, hátha el lehet intézni a kérdést valamelyik koalíciós párt tárgyalóasztalánál. Duray Miklós azonban tisztában volt vele: Mečiar nem olyan politikus, aki úgy jelent be valamilyen tényt, hogy közben nem gondoskodik arról is, hogy az publicitást kapjon. Az Együttélés elnöke ezért kedden, a párt sajtóértekezletén jobbnak látta kirukkolni a ténnyel;' bejelentette, hogy már a Magyar Koalíció és Mečiarék eszmecseréje előtt is volt különbejáratú találkozása a miniszterelnökkel. A Sme tegnapi számában pedig már interjú is volt Durayval a találkozásról. Nem volt könnyű helyzetben az interjút készítő újságíróval szemben. Ugyanis nyilván a Sme munkatársa is „készült" Durayból és a Magyar Koalícióból. Minden valószínűség szerint elolvasta a hármas koalíció tavaly júliusban megkötött szerződését, amelyben az áll, hogy a szerződő felek közül mindegyik tartózkodik a „magánakcióktól". Ami azt jelenti, hogy feltételezik, a magyar pártok összehangoltan eredményesebbek lehetnek.' Duray „bizonyítványmagyarázásának" az volt a sarkalatos érve, hogy á miniszterelnökkel nem hivatalosan, hanem magánemberként találkozott. Megfeledkezett róla, hogy egy politikus magánemberi ténykedésének köre meglehetősen korlátozott. Nem az a lényeges, hogy mit gondol erről a véleménycseréről Duray Miklós, hanem hogy mit gondol róla az Együttélés két koalíciós partnere, és nem utolsósorban hogy mit gondol róla a szlovákiai magyarság. Az Együttélés elnöke e vonatkozásban akkor sem tekintheti magát magánembernek, ha Mečiar történetesen nem politikai eszmecserére hívja meg, hanem csak egy tányér brindzás galuskára. Duray Miklós vajon nem tudja, kivel van dolga? Nem tudja, miért készül Mečiar a koalíció két további pártját „felszarvazni"? TÓTH MIHÁLY