Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám, szerda

1400 j ÚJSZÓ K ÜLFÖLD 1995. június 21. Mi lesz veled, Domica? Domica. Előttem a barlang bejárata. Néhány száz méterre a szlovák-magyar határ. A látvány lehangoló: az elhagyott parkolóban egy hazai és két német személygépkocsi, körü­lötte gaz Jelzi, hogy itt már Jó ideje nem volt, aki a barlang­bejárattal szemközti teret rendbe tegye. Pedig rendkívül szép természetvédelmi területen vagyunk. Az államhatár túloldalán az Aggteleki-cseppkőbarlang. Ez itt turiszti­kai paradicsom lehetne. A látogató a közeli Aggteleken egy teljesen más világgal találja magát szembe. Kis faházak, szálloda várja a turistát. Ég és föld - mondaná a gömöri kis­ember. Szlovák oldalon afelől érdeklődtem, hogy mi az oka a léhangoló honi állapotoknak. - Mi szinte ott nőttünk fel. Kecső és Hosszúszó fiatalsága ott gyülekezett, családok jártak ki a hétvégeken a barlanghoz, az étteremhez. Itt nálunk min­den családi fényképalbumban találhatók Domicán készült fo­tók - mondja beszélgetés köz­ben egy hosszúszói házaspár. Mindebből mára semmi sem maradt. Vajon miért? - teszem fel a kérdést a Domica tőszom­szédságában lévő Hosszúszó polgármesternőjének, Kankula Évának. - Évekkel ezelőtt bizony az egész falu oda járt. Ma egy kávét sem lehet ott meginni. Sokunk számára megmagyarázhatatlan az egész. Pedig Aggtelek rá a példa, hogy mit lehet egy ilyen helyből csinálni. Tagja vagyok a Felső-gömöri Falvak és Városok Társulása elöljáróságának, ahol szintén foglalkoztunk Domica ügyével. Magasabb szinten is tudnak ezekről a problémákról, de úgy tűnik, nincs ember, aki elindítana valamit. A hosszúszóiak, kecsőiek, de az egész vidék is nagy figyelem­mel kísérte Bányász Ferenc rozsnyói vállalkozó tevékenysé­gét, aki 1991-ben árverésen ju­tott hozzá a domicai ven­déglőhöz, az ahhoz tartozó bü­fékhez és szállodarészhez. Az új tulajdonos merész terveitől volt akkoriban hangos a vidék, ám ezekből, sajnos, semmi sem va­lósult meg. Egy megkezdett épü­letrész félig elkészült falai és a pusztulás jelei mutatják, hogy hiányzik a gazda. A Domicára látogató termé­szetesen a barlang miatt jön. A vendéget a hetvenes években épült, eltúlzott, a helyi viszo­nyokhoz képest monumentális­nak ható csarnok fogadja. Innen a bejárat a föld mélyének kin­cseit rejtő cseppkőbarlangba. Itt szólítom meg a kérdés talán leg­jobb ismerőjét, e táj szerelme­sét, Dušan Mackót, aki már ne­gyed százada fogadja és kalau­zolja - a vendég nemzetiségé­nek megfelelően - szlovákul, magyarul, németül az idelátoga­tókat. - Gondnok úr, hogyan érzi magát ebben a korábbihoz ké­pest is sivár környezetben? - Akik most látogatnak ide, ló­gó orral távoznak. Éppen az agg­teleki kollégáktól jövök, ahol egy nagy reklámtábla elhelyezését beszéltem meg, s közben össze­vetettük barlangjaink látogatott­ságát. Tavaly például Aggtelekre 170 ezren látogattak, hozzánk meg 21 ezren. Ez mindenkép­pen visszaesést jelent, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években kb. 80 ezer vendéget fogadtunk évente. Nálunk az emberek sze­gényebbek - nem engedhetik meg maguknak a kirándulást, a külföldi meg ritkábban vetődik erre. Ez, sajnos, a rossz propagá­ciónak is köszönhető. - Lehangoló az út másik olda­lán lévő létesítmény is... - Bányász Ferenc féláron, 3,5 millió koronáért jutott mindeh­hez, s most 8-9 millióért akarja el­adni. 1991-től 1993 októberéig próbálta működtetni az éttermet, nem nagy sikerrel. 5-8 éves gyer­mekeknek barlangterápiás keze­lés megszervezését is tervezte, de három turnus után - magas árai miatt - ez is félbeszakadt. A Rozsnyón élő Bányász Fe­rencet kétszer próbáltam szóra bírni, mondja el véleményét mind­arról, amit Domica környékén láttam és hallottam, ám ő mind­kétszer - azzal, hogy hagyjam békén az egészet - elzárkózott a beszélgetés elől, ­AMBRUS FERENC NAGYKAPOS Átadás előtt az új rendelőintézet Tizenhárom évvel ezelőtt különböző rendelkezések értelmében Nagykaposon megszűnt a kórház, s ezzel együtt fokozatosan leépült a mosoda, műhely, kony­ha, autópark. Ezáltal a királyhelmeci kórház egyik rendelőintézetévé vált. Anyagi eszközök hiánya mi­att műszaki felszereltsége egyre elavultabbá vált, fej­lesztése pedig korlátozottabbá. 1992. január l-jétől újra önállósult. - Úgy érzem, nem egy ala­pos elemzés és tökéletes önállósulási folyamat révén - mondja dr. Ferkó Barna­bás kórházigazgató. -A sors iróniája, hogy a rendelőinté­zet vezetésével az akkori egészségügyi miniszter en­gem bízott meg. Örököltem azt, amit éppen nem akar­tam - az önállóságot. Mi­ért? A feltételek hiánya mi­att. • Akkor hogyan sikerült egy impozáns és korszerű épületszárnnyal bővíteni az egészségügyi közpon­tot? - Csaknem három nehéz és gyötrelmes év után az egészségügyi minisztérium, a város környéki nagyválla­latok, a környező falvak és magánvállalkozók segítsé­gével új, korszerű műszerek­kel, műszaki berendezések­kel bűvültünk. Felújítottuk a gépparkot, szükségkészlet­tel új raktárhelyiségeket lé­tesítettünk, és ami a legfon­tosabb, egy új, az eddigiek­nél sokkal nagyobb és tága­sabb épületszárnyat építet­tünk. Bár a jövőben kórter­mek kialakításával is számo­lunk, de ez csak később va­lósul meg a régi épület fel­szabadult emeleti helyisége­iben. Hogy ez így összejött, a már említetteken kívül sokat segített a Máltai Szeretet­szolgálat és a von Boesela­ger Alapítvány is. (katócs) Egy évvel ezelőtt fejezték be a betléri kastély felújítását. A látogatók megcsodálhatják az Andrássy család 18. és 19. századból származó bútoraiból, ruháiból és használati tárgyaiból összeállított kiállítást. Štefan Kačena felvételén a betléri kastély madártávlatból. LEKÉR író-olvasó találkozó A politika és a kultúra érdekes találkozója volt Lekéren a hétvé­gén, ahol az MKDM és a Cser­készszövetség helyi alapszerve­zetei ünnepi rendezvényének keretében méltatták Párák End­re néprajzkutató munkásságát, valamint bemutatták a környék lakóinak a szerző gyűjtésében most megjelent Mátyás király Kéménden című népme­segyűjteményt. Az AB-ART könyv­kiadó több könyvújdonságát állí­totta ki a rendezvény keretében. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták Csáky Pál amerikai útibeszámolóját. A cserkészcsa­pat kultúrműsora után köszön­tötték az ünnepeltet. PRINCZKEL JÓZSEF • f 1 • Nagykapos \ J^i Rozsnyó \ • / • V Szklabonya Kassa Lekér Szőgyén KASSA A pápára várva Aki ezekben a napokban jár Kassán, azt séta közben bizo­nyára ném bűvöli el a helyi köz­rend. És főleg nem esős időben. Olyankor ugyanis a Fő utca az ezer tó országát is lepipálja a „tavacskák", pontosabban a po­csolyák számában. Tudniillik a belvárosban már hetek óta ás­nak, fúrnak, faragnak, meszel­nek.,. Talán emberemlékezet óta nem folyt itt ilyen átfogó és gyors rendcsinálás, tatarozás. A „fel­fordulás" két szempontból is ért­hető. Az egyik, hogy Kassa mél­tóképpen akarja fogadni, vendé­gül látni július 2-án II. János Pál pápát. Tulajdonképpen ez az esemény készteti arra a vendég­várókat, hogy hetek alatt hangu­latossá, széppé varázsolják a „műemlék-rezervátumot". Azaz hogy rendbe szedjék a patinás régi épületeket, hangulatos ud­varokat, sikátorokat, hogy a köz­világítás modern lámpaoszlopai helyébe visszahelyezzék a kora­beli mintadarabok szerint készí­tett kandelábereket, hogy a Fő utca aszfaltburkolata alatti csa­tornahálózat kiszolgált csöveit kicseréljék, hogy a közelmúltban felújított színház mögötti park­ban utólagosan visszahelyezzék a szökőkutat, hogy a tatarozás alatt álló Szent Erzsébet-dóm már felújított déli falánál rendbe tegyék a kőlépcsőket. Aki most jár a városban, azt nemigen bűvöli el a Fő utca és környéke. Ellenben aki a pápá­val egy időben vagy azt kö­vetően néz majd szét, annak bi­zonyára tetszeni fog Kassa köz­pontja. (gazdag) Találkozzunk a szőgyéni akácosban Az Érsekújvári járás leg­jobb csoportjai (válogatás alapján) minden évben a festői környezetű szőgyéni akácosban mutatkoznak be. Az idén a rendezvény június 25-én 15.00 órai kezdettel lesz. Az ünnepség keretében rendezi meg a szőgyéni ön­kormányzat a Hazahív a ha­rangszó című találkozót, amelyre több mint száz egy­kori kitelepített szőgyéni la­kost hívtak meg. A haza­térőkkel jön a tarjáni (Ma­gyarország) folklórcsoport is, mely műsorával bizonyára nagy sikert arat majd. A műsorban fellép még az is­mert veresegyházi asszony­kórus és tánccsoport, vala­mint a járás legjobb népdalé­nekesei, táncosai, citerásai, a kéméndi Gyöngyösbokréta együttes lakodalmas bemu­tatóval, az esti órákban pe­dig Pepes Sándor zenekará­nak kíséretével a járás leg­jobb nótaénekesei. A kirakodóvásáron Linter Angelika köbölkúti kerami­kus munkáival ismerkedhet­nek, könyv- és újságárusítás lesz és Zalabai Zsigmond de­dikálja a Magyar Jeremiád című könyvét. A rendezvény megvalósí­tása elsősorban a társren­dezőknek (helyi önkormány­zat, alapszervezetek, földműves-szövetkezet), a községeknek és azon vállal­kozóknak köszönhető, akik bármi módon segítettek! DÁNIEL ERZSÉBET SZKLABONYA „Mi büszkék vagyunk Mikszáthra" Minden évben, tavasztól őszig tanárok és diákok, irodalomszerető turisták kedvelt zarándokhelye Szklabonya, Mikszáth Kálmán szülőfaluja, ahol már több mint másfél évtizede várja látogatóit az író emlékháza. A faluban a fi­atalabbak többségének már nem sokat mond a nagy palóc neve. Miként vélekedik erről Szklabonya polgármester asszonya, Irena Gutteno­vá? - Községünk neve szorosan összefo­nódott a nagy író nevével, és nekünk nem lehet közömbös, hogy az ide látoga­tó, túlnyomórészt magyarországi turisták és irodalombarátok milyen benyomáso­kat szereznek. Egyik legfontosabb te­endőmnek az emlékház korábban elég­gé elhanyagolt környezetének rendbeté­telét tartottam. Saját költségeinken megjavítottuk az emlékház vízvezeték­hálózatát, kimeszeltük a szociális helyi­ségeket. A szobák kifestésével pedig ép­pen a napokban készültünk el - mon­dotta a polgármester asszony, majd így folytatja: - Bár a Mikszáth-emlékház a kékkői honismereti múzeum hatáskörébe tarto­zik, viszont a mi községünkben találha­tó, így hát nekünk is érdekünk, hogy szép környezet fogadja a látogatókat. Szeretnénk a faluról mielőbb egy szép képeslapot készíttetni, amelyen termé­szetesen helyet kapna az emlékház is. - Úgy látom, a polgármesternő szívü­gyének tartja az emlékház sorsát. - Én úgy fogalmaznék, hogy a honismereti múzeumon kívül a község szívügye is az emlékház karbantartása, akadálytalan üzemelése. Mi büszkék vagyunk Mik­száthra, hiszen kevés településnek van ilyen nagy szülötte. Meg aztán mi, szkla­bonyaiak, Mikszáth által lettünk, mond­jam azt, híresek, ismertek a világban. Én személy szerint nagyon szeretem az iro­dalmat, a jó könyveket, köztük Mikszáth regényeit is Befejezésül még csak annyit, hogy Szklabonyán a Mikszáth-emlékház május­tól októberig üzemel részleges nyitvatartás­sal, vagyis csak pénteken, szombaton és vasárnap látogatható. Előzetes bejelentke­zés alapján természetesen hétfő kivételé­vel a többi napon is fogad látogatókat. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA ROZSNYÓ A Három Rózsa nem lesz kocsma Amint arról annak idején la­punkban is beszámoltunk, Rozsnyón a lakosság körében és a márciusi önkormányzati testületi ülésen is nagy vissz­hangot váltott ki az a tény, hogy a három éve több mint négymil­lió koronás összköltséggel felú­jított, a város főterén lévő Há­rom Rózsa étterem és borozó az elmúlt évet csak alig több mint 700 koronás nyereséggel zárta. Rozsnyó város vezetése ezután úgy határozott, hogy a jobb gazdasági eredmények és a színvonalasabb vendéglátás érdekében bérbe adja ezt a szép és nagyon jó helyen lévő üzemegységet. A pályázatot a négy jelentkező közül Iveta Šikúrová nyerte meg. A győztest arról kérdeztük: miképpen kí­vánja sikeressé tenni a Három Rózsát? - Semmiképpen sem aka­runk belőle kocsmát csinálni. Vasárnap nem fogjuk bezárni sem az éttermet, sem a borozót, és a napi nyitvatartási időt is meg akarjuk hosszabbítani, mert jelenleg nincs a városban olyan vendéglátó-ipari hely, ahol este tíz óránál tovább is fogad­nák a vendégeket. Az étterem­ben olcsóbban akarjuk adni a főételeket, és szeretnénk külön­féle specialitásokat is felvenni az étlapra. Az eddig cukrászdá­nak nevezett kis helyiségből pe­dig valódi cukrászdát akarunk csinálni. (ambrus)

Next

/
Oldalképek
Tartalom