Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-31 / 125. szám, szerda

\J] ÚJ szó KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. május 31. Rémálom a Vajnori úton (Avagy: egy futballmeccs, mely nem a Játék végett marad meg emlékezetemben) Minted negyedéves szünet után szántam rá magam ama szokásom folytatására, hogy a vasárnap dél­utánt kedvenc csapatom stadionjá­nak lelátóján töltsem. A meccs ele­jén minden a megszokott kerékvá­gásban ment, ráadásul az első fé­lidő a csapatomnak kedvezett, hi­szen a szünetben egygólos előnnyel vonulhatott az öltözőjébe. A második félidő azonban meg­lepő változást hozott mind a játék­ban, mind a szurkolók körében. Történt ugyanis, hogy előbb kie­gyenlített, majd vezetést szerzett a kassai vendégcsapat. Ettől a pilla­nattól kezdve agresszív lett a játék, s agresszívabb lett a közönség is, melynek néhány száz fős csoport­ja heves indulataitól vezérelve át­törte a pályát és a nézőteret elvá­lasztó vaskerítést. „Jó helyre keveredtem" - gon­doltam magamban, és csöndben figyeltem, hogyan reagálnak a kö­rülöttem álló szurkolók az inci­densre. Megdöbbenésemre az emberek bíztatták a skinhead tá­bort kirohanásuk „sikeres" befeje­zésére. Olyan „sportbarátok" is akadtak (közvetlenül mellettem), akik a magyarokat hibáztatták csapatuk veresége miatt, és azt skandálták: „Nyissák meg a bősi erőművet, és fullasszák a Dunába a magyarokat!" Hála a pozsonyi hatóságok „gyors" közbelépésének, a veszély elhárult. Addigra már a közönség szemében mindenki vétkes volt kedvenceik vereségéért, kivéve a csapatot, bár meg kell hagyni, be­csületesen küzdött a hármas síp­szóig, hogy legalább döntetlent ér­jen el. A szerencse azonban e na­pon elpártolt mellőlük, mi több, a skinheadektől is, hiszen hiába ro­hantak bosszúért kiáltva a kassai szurkolók után, azok árkon-bokron túljártak (a skinheadek eszén); öt perccel a mérkőzés vége előtt el­hagyták a stadiont. A nagy élmény azonban csak ezek után következett. Történt ugyanis, hogy hazafelé menet a vil­lamosmegállóban szem- és fülta­núja voltam egy krimibe illő összetűzésnek. Tudniillik, a pozso­nyi skinheadek a mérkőzés végez­tével - az eredménytől függetlenül - , a haza (vagy kocsma?) felé ve­zető úton ráütnek minden kocsi csomagtartójára vagy motorház­tetejére, ezzel, bizonyítva, ki a le­gény a gáton. Aznap is szorgalma­san püfölték a szerencsétlen autó­kat - ki mert volna rájuk szólni, leg­följebb, aki maga is egy verésre vá­gyik mígnem egy Favorithoz ér­tek. Annak gazdája nem tűrte oly békésen a püfölést, kiszállt és szólt a kemény fiúknak, ha valami problémájuk van, jöjjenek köze­lebb. Ettől aztán inába szállt a há­rom vagány bátorsága, különösen, amikor meglátták a kocsiban ülő három tagbaszakadt urat. A megállóban azonban csak nem fért a bőrébe egy nehezebb súlycsoportba tartozó skin: „Ne féljetek tőlük! Legyőzzük őket!" A Favorit-tulajdonos békésen, de ha­tározottan megismételte: „Ha problémátok van, gyertek köze­lebb!" A bőrfejű - úgy látszik üres fejű -, gondolt-e valamit, vagy sem, odalépett a kocsihoz, s mi­előtt még bármit tehetett, vagy mondhatott volna, a sofőr kinyitot­ta a Favorit csomagtartóját, és egy karvastagságú vasrudat húzott elő. A skin megijedhetett, mert megfordult, de arra már nem volt ideje, hogy elinduljon, mert a vas­rúd - itt a gyengébb idegzetűek hagyják abba az olvasást! a bőrfe­jen csattant, s a skin teljes hosszá­ban elvágódott. A nézőközönség döbbenten állt, míg az egyik skin ordítozni nem kezdett: „Tűnjenek el innen, csak állnak, bámulnak, de nem tesznek semmit!" Nos, életemben először megfo­gadtam egy skinhead tanácsát, el­indultam házafelé. Vajon a jó győzött-e vagy a rossz - töpreng­tem egész úton. Egy dolog világos­sá vált: amit eddig csak filmen lát­tam, megtörténhet az életben is, és ha nem teszünk, nem tehetünk ellene semmit, meg kell tanulnunk együtt élni vele. GRENDELGÁBOR 5*11 -ffi; Hol volt, hol nem volt Mivel ez a létnek egy tisztá­zatlan állapota, egyezzünk meg abban, hogy volt. És mi? Egy há­romemeletes ház, mellesleg ok­tatásügyi intézmény (iskola). Hogy hol? Szlovákia fővárosá­ban, közelebbről a Duna utcán. Ha valaki erre vetődne, az a DUG-ot (a gyengébbek kedvé­ért: Duna utcai gimnázium) a K­mart (olvasd és ejtsd: Prior) és a Presburgi Kúria közt keresse. Ezzel a lét állapotát bizonyított­nak tekintjük. Az épület - mint minden isko­la - nagy, tágas, tele táblával, székkel, asztallal, szivaccsal és azzal, ami az iskolát iskolává te­szi: tanárral és diákkal. Hétköz­napjaink tanulással telnek, ez 8.00-kor a szimpatikus csenge­téssel kezdődik. A gong után harcra készen nézünk far­kasszemet a tanárral, miköz­ben az a napi „vérfürdő" prog­ramját állítja össze. Egyesek tudják az anyagot, mások csak úgy tesznek, nem kis színészte­hetséggel felvértezve, és me­gint mások még csak „úgy se tesznek". A tanítás tíz osztályban folyik, naponta átlag 6-szor 45 perc­ben. Úgy délután kettőre már nyugodtan nézhetünk a gasztro­nómiai csodák elébe. Az emlí­tett tünemények megtekintésé­re az ebédlőben kerül sor. Négy év nálunk - Az elsős: ismertetőjelei - pici, félénk, tágra nyílt szemekkel, sí­rásra görbülő pofikával álldogál többnyire egyedül, kivételes esetben szülővel. Viselkedése: szemeivel végigpásztázza a tere­pet, tudja, négy évig itt lesz. Né­hány hét alatt rájön, nem lát összefüggést a kombinatorika bonyolult tételeiben, az atomok mozgásában és a nyelvtani sza­bályokban. Október táján kerül sor a „törzskönyvezésére", ami­kor az ismerkedési esten a na­gyok különböző próbatételek után befogadják a kicsiket. Júli­usig tanul. A másodikos: Ismertetőjele: jókedvű, már csak azért is, mert nem elsős. Októberben meg­szervezi az ismerkedési estet, és gyámolítja az elsősöket. Be­kapcsolódik a versenyekbe, vé­gigizgulja a kosárlabda-bajnok­ságot, és „felfedezi" Pozsony szépségeit. Júliusig tanul. A harmadikos: Ismertetőjele: Boldog. Már harmadikos, de még nem negyedikes. Szinte törvényszerűen javul a bizonyít­vány átlaga. Fő feladata a szer­vezés: januárban diákbál, év­közben - gondolva a jövőre - az osztálypénztár feltöltése, má­jusban a negyedikesek elballag­tatása. Június végéig tanul, és elhatározza, ő lesz az első ne­gyedikes, aki már az akadémiai hét előtt nekifog a magolásnak. A negyedikes: Ismertetőjele: Ideges, ránehezedik a döntés terhe, szalagavató, érettségi, felvételi. Januárban észbe kap, hogy májusban érettségizik, az akadémiai héten tanul látástól lámpaoltásig. Májusban leteszi az érettségi vizsgát, és kilép az életbe. Csak az érettségi talál­kozón látja viszont bajtársait, hacsak tanárként nem tér vissza a tett helyszínére, ezúttal azonban a katedrára. A tanár: Nap mint nap csen­getéskor lép be az osztályba, ő az, aki mindig egyedül ül. Tanít, feleltet, dolgozatot írat és ja­vít, kis notesza elmaradhatat­lan fegyvere az osztállyal szem­ben. Néha a tanár osztályfőnök is, rendszeresen az osztályfőnö " ki órákról is gondoskodik, ame­lyeken növelheti ősz hajszálainak számát. Ebben az osztály egy emberként támogatja. Hát ez lenne „mikroálla­munk" évről évre változó „lakos­ságának" rövid jellemzése. Ver­senyszellemünket az „Ahol ver­seny, ott mi" jelszó bizonyítja. Jeleskedünk a sport területén, kerámiaversenyeken, szavalás­ban, nyelvi versenyeken, törté­nelemben, szóval ahol tudunk. De az élet nem csak tanulásból áll, néha megengedünk ma­gunknak egy kis kikapcsoló­dást, osztályakciót, mozi, szín­ház, sulibuli, házibuli formájá­ban... Élünk, vagyunk, itt, a Du­na utcán, Pozsonyban az alapis­kola és gimnázium épületében. Aki nem hiszi, járjon utána. harmadikos csajok Modern ballagás Ezt úgy hívják: köztes állapot. Érettségi után, felvételi előtt. S mellette a fohász, hogy mindkettő sikerüljön... Prikler László felvétele. A ballagásoknak megvan a maga gyökere, hagyománya, de a régi gyökerekből durva haj­tások nőttek. Egyes iskolákban kár ballagást rendezni, ha annak nincs meg a maga méltó­sága, és az ember csak keserű szájízzel távo­zik onnan. Az én csalódásomra május 19-én, a Komáromi Gépipari Iskola negyedikeseinek ballagásán került sor. Nem az esős idő keserí­tett el, hiszen az iskola tágas falai között még inkább testközelbe kerültünk a ballagó osztá­lyokkal. Ami zavar az az volt, hogy nem a meg­hatódottságtól elcsukló hangok miatt nem hallhattuk a kedves, régi ballagó dalokat, ha­nem, mert egy-egy osztályból csak 4-5 diák tu­dott vagy akart énekelni. Néhányan rágógu­mizva, zsebre tett kézzel vonultak végig a fo­lyosókon, az egész céltalan bolyongásra ha­sonlított. Tudom, az elmúlt négy év nehéz volt mindenki számára, s a pedagógusoknak is annyi gondjuk halmozódik fel, hogy a nevelésre, az illemtanra nem marad idő, energia. Részt vettem egy osz­tályfőnöki órán is, semmiben sem különbözött a sablonos, évközi megszokottól. Az érettségivel kapcsolatos tőmondatos információk, utasítá­sok, semmi egyéb. Néhány bátorító szó, s nem csak az érettségivel, hanem az azt követőkkel kapcsolatban is, elkelt volna. De még az igazga­tó úr sem tisztelte meg a ballagó diákokat és a rengeteg szülőt egy-két szép gondolattal. Ben_ nem még mindig elevenen él a saját ballagá­som, a gyerekeimé is méltó, ünnepélyes volt, de az unokáimét féltem. Jó lenne képzett, intelli­gens fiatalokat nevelni, de ehhez ilyen „aprósá­gok" is hozzátartoznak. HAJTMAN KORNÉLIA INTERMEZZO Brit slágerlista 1. Some Might Say (Egyesek mond­hatják) — Oasis 2. Key to My Life (Kulcs az életem­hez) — Boyzone 3. Back for Good (Végleg visszatér­tem)— Take That 4. Two Can Play That Game (Azt a játékot ketten játszhatják) — Bobby Brown 5. Chains (Béklyók) — Tina Arena 6. The Changingman (A változó em­ber) - Paul Weller 7. Don't Stop (Ne hagyd abba) ­Outhere Brothers 8. Army of Me (Egy egész hadsereg belőlem) — Bjork 9. If You Only Let Me In (Ha legalább beengednél) — MN8 10. Buddy Holly - Weezer Amerikai slágerlista 1.1 Know (Tudom) — Dionne Ferice 2. Strong Enough (Elég erős) — Sheryl Crow 3.1 Believe (Hiszek) — Blessid Union of Soul 4. Hold On (Tarts ki) - Jamie Wal­ters 5. Run Away (Fuss el) — Real McCoy and MC Solar 6. When I Come Around (Amikor megjelenek) —Green Day 7.1 Live My Life for You (Érted élek) — Firehouse 8. In the House of Stone and Light (A kő és a fény házában) — Martin Pai­ge 9. Tell Me When (Mondd, mikor) — Human League 10. Take a Bow (Vegyél egy kanyart) — Madonna Új lemezek Bruce Springsteen: Secret Garden (Titkos kert). E vadonatúj korong hang­vétele mutatja, mennyire igazuk volt azoknak a zenekritikusoknak, akik Bruce-t valamikor a hetvenes évek elején, sikeres karrierjének kezdetén Bob Dylan-epigonnak nevezték. Való­ban, mintha most is Bob Dylan énekel­ne a felvételről. Időközben azonban maga a mester sem henyélt, új nagyle­mezt adtak ki tőle az MTV számára ké­szített „unplugged" felvételeiből, erről a Dignity (Méltóság) című szám az első kislemez. Hosszú ideje ez Bob Dylan első új anyaga. Mindkét ismer­tetett lemez sikeresélyes. Sheryl Crow: Can't Cry Any More (Nem tudok többé sírni). Az egy éve népszerű amerikai énekesnő hazájá­ban még a lista élvonalában szerepel Strong Enough (Elég erős) című előző lemezével, Nagy-Britanniában viszont már ezt a rockballadáját jelentették meg új lemezként. Sheryl csillaga már az egész európai kontinensen is emel­kedőben van, így a siker valószínűleg ebben az esetben sem marad el. Az Egyesült Államokban új kislemezként a D'yer Maker című számot jelentet­ték meg, amely a Led Zeppelin egyko­ri, húsz évvel ezelőtti amerikai sikeré­nek feldolgozása, és a felvétel máris a feltörő sikerek közé tartozik a százas amerikai listán. Alié Campbell: That Look in Your Eyes (Az a tekintet a szemedben). Nem mindenki tudja, hogy a UB 40 énekesével van dolgunk, és új sikeres­élyes szólófelvétele sem tér el lénye­gesen attól, amit a legjobb brit reggae­zenekarnak tekintett csapattól az el­múlt másfél évtized során hallhat­tunk. General Public: Rainy Days (Esős napok). Érdekes módon szintén a reg­gaere váltott ez az amerikai együttes, amelynek eddigi lemezei inkább soul­hangzásúak voltak. Az új felvétel kelle­mesen dallamos reggaefelvétel, az ilyesmi most nagyon népszerű az At­lanti-óceán túlsó oldalán. Captain Hollywood Project: Find Another Way (Találj egy másik utat). A német technoegyüttes az elmúlt két év folyamán már az amerikai piacot is meghódította, nemcsak a fiatalok kedvence lett, hiszen az ilyen zene hal­latán azt hiszem senki sem képes tel­jesen mozdulatlan maradni. Ezzel a felvétellel bizonyára tovább öregbítik hírnevüket. DEÁK PÉTER A GYERMEKNAP ALKALMÁBÓL Pueri Fabri Saag '95 Immár harmadszor került megrendezésre Ipolysá­gon az alkotó gyerekek Pueri Fabri Saag interregi­onális képzőművészeti versenye az Ipolysági Művészeti Alapiskola, a Janko Kráľ Szabadidő­központ, valamint a Honti Múzeum és Galéria szervezésében. A múlt héten értékelte a zsűri a gyerekek alkotásait. A részletekről Rédli János főrendezőt, a művészeti alapiskola igazgatóját kérdeztük. - Ezúttal az Ipoly folyó, mely összeköt címet adtuk az al­kotó gyerekek versenyének. Több mint 160 munkát kel­lett értékelnie a zsűrinek. Több kategóriában mérték össze erejüket a gyerekek, így az alapiskolások kategóriá­jában három csoportra, a művészeti alapiskolák kategóri­ájában két részre oszlott a mezőny. Zdenka Vasarábová, a képzőművészeti szakközépiskola tanulója kapta Ipoly­ság polgármesterének díját. Június elsején a gyermeknap alkalmából kerül sor a kiértékelésre és a díjak átadására, majd megnyitják a Honti Galériában az ifjú alkotók tárla­tát, ahová a zsűri 106 alkotást sorolt be. Voltak támoga­tói is a rendezvénynek Az ipolysági önkormányzat 300C koronával, Cseri Ilona könyvesboltja több könyvvel, és Ku­tak Adrienn anyagilag és kerámiákkal támogatott ben­nünket. (gy jövőre is lesz hasonló rendezvény. (turczi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom