Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-18 / 89. szám, kedd

1995. április 18. SZÜLŐFÖLD ÚJ SZ

Ó [J] PERENY Egy mindenkiért... Már hagyomány a Kassa-vidéki járásban, hogy az agrártermelésre is kíváncsi magas rangú vendégeket a házigazdák általában Tornaújfaluba vagy Perénybe viszik. Azaz a legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezetbe. És nem csak azért kalauzolják őket oda, mert ott dicséretre méltók a termelési eredmények, hanem részben azért is, mert a községben és a gazdasági udvarokon meg a határban is példás a rend. A perényi szövetkezet krónikájában sok „nagy név" szerepel már. Michal Kováč köztársasági elnök aláírása a legfrissebb. Március utolsó napján járt ott az ország első embere. Félreértés ne essék, az évek óta közösen gazdálkodó perényi, hími és félsőlánci szövetkezeti tagok nem azért törődnek példásan munkahelyükkel és lakhelyükkel, hogy mások előtt dicsekedhessenek vele, hanem pusztán azért, mert nekik ez a természetes. Őket ebben a saját elképzeléseik, szokásaik és érdekeik vezérlik. Az oda látogató idegen is egykettőre felfedezi, rájön, hogy a Cserehát dombvonulat északi lejtőjén meghúzódó községek és mezőgazdasági szövetkezetek „egy húron pendülnek" - az együttműködés itt nem formális. A- közigazgatásilag szintén együvé tartozó három, összesen 1600 lelket számoló település és a 241 embert foglalkoztató (a nyugdíjasokkal együtt 447 tagú) szövetkezet együttműködéséről igen elismerően nyilatkozott a köztársasági elnöknek Monyok Lajos polgármester, valamint Filip János szövetkezeti elnök. Es nem négy-, illetve hatszemközt, hanem a perényiek, hímiek és felsőlánciak jelenlétében. Jóllehet így látja ezt Katarína Špegárová fejőnő, Pillár Mihály nyugdíjas, továbbá Kapalo Géza, Kovács Gyula és a többi szövetkezeti tag is, hiszen a vezetőik szavai ellen senki sem tiltakozott. Elismerően nyugtázták ők is, hogy a három településen néhány éve közművesített az ivóvízellátás, s hogy Perényben és Hímben már elkészült a gázvezeték-hálózat. - Közös erővel idén Felsőláncon is bevezetjük a földgázt - jegyezte meg a polgármester. A „közös erővel" alatt azt kell érteni, hogy a mezőgazdasági szövetkezet a gázvezeték megépítésében is részt vesz. Gépekkel, földmarókkal segíti a kivitelezőket, így a beruházás jóval olcsóbb, mintha a kivitelezést teljes mértékben idegen cégre bíznák. - A falufejlesztési terveinket rendszerint közösen, a szövetkezet képviselőinek a bevonásával, közreműködésével készítjük. Megjegyzem, az egyetlen helyi üzemet nem kell rábeszélni arra, hogy segítsen a falunak. Az ottaniak is jól tudják, hogy minden fejlesztési akció közös ügy, közös érdek. Bizonyára részben ennek a közös fellépésnek köszönhető az is, hogy napjainkra megállt az évtizedekkel ezelőtti időszakra jellemző tömeges elvándorlás, városba költözés. Ma azok a fiatalok is jól érzik magukat itt, akik nem a szövetkezetben dolgoznak, hanem, mondjuk, a közeli Keletszlovákiai Vasműben vagy más kassai üzemben, intézményben mondta el lapunknak az államfő látogatásakor Monyok Lajos mérnök. Majd megjegyezte azt is, hogy a szövetkezettel együttműködve jelenleg 52 nyugdíjasnak szolgáltatnak jutányos áron ebédet. Ebben a csereháti községben a gázművesítés befejezése után sem ül majd ölbe tett kézzel az önkormányzat. Rövidesen a szennyvízcsatornahálózat kiépítése következik. A tervek szerint Perény és Hím határában lesz az egyik víztisztító, a másik pedig Felsőláncot és Alsóláncot szolgálja majd. Kétségtelen, nem lesz olcsó beruházás ez sem. A helyiek szeretnék elérni, hogy ehhez is hozzájáruljon anyagiakkal az Állami Környezetvédelmi Alap. A kártérítési tételből. Tudniillik: a közeli kohóipari gyáróriásból sok szenny kerül a természetbe. - A múltban a vasmű rendszeresen fizetett kánérífést. Most az állami alaphoz kell fordulnunk. Az itteni önkormányzatok azt tekintenék helyesnek, hogy a vasmű a környezetszennyezésén ne csupán az államkasszába fizessen, hanem a megszabott összeg felét közvetlenül az érintett települések és agrártermelők számlájára folyósítsa - mondta a köztársasági elnöknek a perényi polgármester. Filip János mérnök szintén az utóbbi megoldást tartja elfogadhatóbbnak. Mert mi tagadás, a gabonatermesztésben jó eredményeket érnek el, ugyanakkor az állattenyésztés és azon belül a tejtermelés is gazdaságos, ám a környezetszennyezés káros hatásai csak újabb beruházásokkal védhetők ki. GAZDAG JÓZSEF BERETKE Fiatal, cselekvő vezetővel Múlt és jelen Jólészen (Ambrus Ferenc felvétele) „A Sajó vízállása Beretkénél" - sokan hallhatták, és így ismerhették meg a falu nevét a Magyar Rádió vízállásjelentéséből. De hogy pontosan hol is fekszik a kis falu, talán kevesebben tudják. A hajdani Gömör vármegye központjának a tőszomszédságában, egy kőhajításnyira a gömöri várhegytől, ahol a régi időkben Mátyás királyunk kapáltatott az urakkal. Beretke települést a XV. század elején említik először Brethke néven. Ekkor a Ravaz de Bereth család - később Beretky néven szerepel - tulajdona a falu. A XIX. század közepéig ők voltak a birtokosai, amikor is e jog leányágon a Fialka családra szállt." A múlt században jutott Beretkén birtokrészhez a Tornallyay család is. Még az 1700-as évek derekán építette a kis falu központjában Beretkey Zsigmond azt a szép kis barokk kastélyt, amely ma is áll ezen a helyen - jobb sorsára várva. Sikerült ugyan átvészelnie az elmúlt évtizedek értékeket nem tisztelő viszontagságait - évekig a földműves-szövetkezet használta helyiségeit (még istállónak is) -, de a jövője szempontjából nagyon fontos lenne, ha a helyiek, pénzhez jutva, folytatni tudnák a felújítási munkákat. Megmentésre érdemes a kastély közelében álló kis magtár is. Ehhez hasonlóból sincs rpár sok a vidéken. Fogyóban van Beretke község lakossága. Az 1900-as évek elején majd félezren, ma csak mintegy 360-an élnek itt - köztük több mint 100 cigány. Az elhagyott, gondozásra szorult emberek körében távoli vidékeken is ismert volt a falu. A két világháború között működött itt egy árvaház, ahová az egész mai Szlovákia területéről érkeztek gondoskodást igénylő gyerekek. A helyi birtokos, Tornallyay Margit támogatásával épült, s működött 1923-tól a második világháború végéig. Érdemes megemlíteni alapító igazgatójának a nevét is - Bécsi Gyula volt az -, aki sokat tett e kis faluért. Az árvaház a háború után - hasonlóan, mint a közelében álló, szétlőtt katolikus templom - nagyon rossz állapotba került. Az enyészet elkerülte a reformátusok múlt század elején épült templomát, amelyben a Tornaijáról idejáró lelkésznő ma is rendszeresen tart istentiszteletet. Ma sem egyszerű a beretkeiek élete. A falu mindennapjairól beszélgettünk Giczei Anna polgármesterrel. - Két évig nem volt Beretkének polgármestere, mert elődöm még 1992-ben visszalépett. Az 1994 májusában tartott pótválasztásokon az MPP jelöltjeként kaptam meg a polgárok bizalmát, majd az őszi helyhatósági választások során újból megválasztottak. • Mit tekint legfontosabb feladatának? - Mindenképpen az itt élők jobb életkörülményeinek a megteremtése az, ami a munkámban a hajtóerő. S itt kiemelt helyen szerepel a fiatalokkal való törődés. Nekik már sikerült biztosítanunk egy helyiséget a kastélyban. Van strandunk is, de nagy szükségünk volna a medence mellett egy víztisztítóra. Kisiskolánkba 27-en járnak, akiket nehéz körülmények között, „összevonva" egy Tornaijáról járó tanító oktat. Óvodánk esetében a falu vezetősége úgy döntött, hogy gyermekenként havi ötven koronával járul hozzá a költségekhez. • Úgy tudom, hogy a környező falvakban és Beretkén is ivóvízgondok vannak... - Kis falu Beretke - kevés a pénzünk. A községi hivatalban is csak egyedül dolgozom. A földjeink után a gömöri szövetkezettől kapunk pénzt, s az adókból is befolyik valami a falu kasszájába. Mindez azonban nem tesz ki egy komoly összeget. Ennek ellenére tavaly ősszel a szomszéd községgel, Gömörpanyittal hozzáfogtunk egy nagy kút megépítéséhez, majd a faluba vezető vízvezeték lefektetéséhez. Ennek a munkának a folytatására idén állami támogatásként egymillió koronát kaptunk, s ebből az év folyamán talán be tudjuk vezetni Beretke központjáig az ivóvizet. • Az imént elmondottakból kitűnik, hogy rövid idő alatt nagyon szép munkát végzett. - Tavalyi kezdeményezés keretében fogalmazódott meg az az igény, hogy állítsunk emléket azoknak a helybéli polgároknak, akik az első és a második világháborúban vesztették életüket. Mára már elkészült az emléktábla az elesettek névsorával. Idős helybeli kőművesek vállalták, hogy a közeli bányából származó kőből elkészítik az emlékművet. Nem könnyű mozgatni az embereket Beretkén. Jobban ki lehetne használni kis művelődési házunkat is. Ma már falugyűléseket is tartunk, mert szeretnénk a helyi polgárokat jobban bevonni a közügyekbe. (ambrus) IPOLYNAGYFALU Gond hátán gond a palóc kisközségben Ipolynagyfalu a Nagykűrtösi járás palóc kisközsége. Az írásos emlékek 1252-ben említik először. Műemléknek számító katolikus temploma a XIV. században épült. Lakosainak száma 425, s ebből nyolcvanöt százalék magyar nemzetiségű. Polgármestere Kosík István, aki a tavalyi helyhatósági választásokat követően már másodszor került a falu élére. Ottjártunkkor a község ügyes-bajos dolgairól kérdeztük. - Ipolynagyfalu mezőgazdasági vidéken fekszik, mégis azt kell mondanom: nem akadt vállalkozó szellemű lakosunk, aki visszaigényelte volna földjét, hogy gazdálkodásba kezdjen. Községünkben működik a takarmány-előállítással és -forgalmazással foglalkozó Klass Részvénytársaság. Jelenleg viszont csak üzlethelyiségét üzemelteti, mivel nine s jelentősebb kereslet a termékei iránt. A község bevételi forrásaihoz hozzájárul a cég, csakúgy, mint az ipolybalogi mezőgazdasági szövetkezet, a Garami Vízügyi Vállalat, a kékkői Jednota fogyasztási szövetkezet és a Közép-szlovákiai Távközlési Vállalat. A polgármester örömmel szögezte le, hogy szerencsés helyzetben vannak, mert a vállalatok nem tartoznak jelentősebb összegekkel. Sikerült növelniük a község költségvetését. Az elmúlt években egy takarékossági program szerint gazdálkodnak, mivel a lakosság elhatározta: meg kell építeni a gázvezetéket. A kivitelezést csak nehézségek árán sikerült megvalósítani, ugyanis más beruházás sok pénzt vont el a gázművesítéstől. Be kellett keríteniük a temetőt, a művelődési ház körül is volt mit tenni. A falu 1995-ös költségvetése egymillió-nyolcszázhatvenezer korona. - Nagyon bosszant a politikai életben népszerű kijelentés, mely szerint a községek gazdálkodása nyereséges. Ezt csak, úgymond, elméletben tudom elfogadni, de a gyakorlatban korántsem. Például a gyülekezettel közösen kell pénzt találnunk a római katolikus templom beázó tetőzetének a kijavítására. Nos, van mit tennünk. A közeljövőben szeretnénk felavatni - az I. és II. világháború áldozatainak névsorával - egy emlékművet, mely százezer koronát emészt fel. Rendbe kell tennünk a villanyvezetéket, a falu transzformátorát is ki kell cserélnünk. 1993 őszétől a falu hatáskörébe tartozik a magyar tannyelvű óvoda. Az önkormányzat megszavazta, hogy a szülőket terhelő havi százötven koronás hozzájárulást a község kasszájából fizetik ki, mivel ellenkező esetben fennállt az óvodabezárás veszélye. - Az önkormányzati óvodán kívül van egészségügyi központunk, körzeti és fogorvossal. Az épület a berendezéssel együtt visszakerült a község tulajdonába. Egyelőre bérmentesen bocsátjuk az orvosok rendelkezésére a helyiségeket, s a fenntartási költségek kiegyenlítését is vállaltuk. Ami a hulladékgyűjtést illeti, a község megállapodást kötött az ipolybalogi szövetkezettel, és rendelkezésére bocsátotta a falu tulajdonában lévő tehergépkocsit. így csak százhúszezer koronájába kerül évente Ipolynagyfalunak a szemételhordás. A polgármester végezetül az ivóvízhiányról beszélt. Egy-két évvel ezelőtt próbafúrásokat végeztek a község határában, de nem bukkantak megfelelő forrásra. A legközelebbi a tíz kilométerre fekvő Paláston található. - Támogatásra sem számíthatunk az államkasszából. Ez egy ördögi kör, mivel a csatornahálózatot és a tisztítóállomást is meg kell építeni. Az anyagiakat pedig szinte lehetetlen előteremteni. TURCZI ÁRPÁD