Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-27 / 97. szám, csütörtök

1995. április 953. VÉLEMÉNY ÚJ SZ

Ó N BESZÉLGETÉS GYURGYÍK LÁSZLÓ SZOCIOLÓGUSSAL A műhelymunka nem bezárkózás Immár harmadik közgyűlését tartotta a közelmúltban a társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó szlovákiai magyar szakemberek öntevékeny szerveződése, a Mercurius Csoport. A sajtóhoz eljuttatott írásbeli tájékoztatás mégis a csoport létéről szinte életjelt adó alapismertetéssel szolgál. Nyilván nem véletlenül. A Mercurius címkére ugyanis az érdeklődő olvasó néhány tudományos mű megjelenése kapcsán felfigyelt, de vajmi keveset tud magának a csoportnak a mibenlétéről. Alighanem szükség lenne a belső, úgymond, műhelytitkokat láttató betekintésekre is. Erről beszélgetünk dr. Gyurgyík Lászlóval, a csoport titkárával. m Mennyire lehet jó a közvélemény figyelme egy meglehetősen zárt kisközösség belső élete, műhelymunkája iránt ? - Találó a műhelyt emlegető helyzetérzékelés. Amikor 1992ben a belügyminisztériumi bejegyeztetéssel hivatalosan is létező öntevékeny tudományos szerveződéssé váltunk, a határon innen és túl többen szelíd iróniával jegyezték meg, hogy kisebbségünk történetében ez a vállalkozás hagyomány nélküli. Mi, az alapítók, akkor úgy véltük, nem a társadalmi színrelépés jogosultságának és mikéntjének a közéleti bizonygatása a fontos, hanem, hogy önmagunkat, szándékunkat, elképzelésünket komolyan véve, ha úgy tetszik, befelé fordulva, induljunk el egy valóban járatlan úton, s egy olyan csendes szellemi műhelyt teremtsünk, mely önerőink felmérésére sarkall és ösztönzések forrásává válik. Annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarság mindennapi létének szempontjából meghatározó, közéleti csatározásokban tovább viharzó társadalmi folyamatok és jelenségek vizsgálatát tűztük célul. • Ezt úgy kell érteni, hogy a természetes visszhangra vártak, a mérhető tudományos teljesítmény által kiváltott közösségi érdeklődésre és megbecsülésre? - Valahogy így van. Mert a szóban forgó közgyűlésünkön már a „felfutás" szóhasználat is előfordult, arra utalva, hogy csoportunk létét könyvek fémjelzik. Hadd soroljam fel ezúttal is ezeket, tehát Vadkerty Katalin Reszlovakizáció című munkáját, melyet tavaly ősszel a Kalligram Kiadó második kiadásban is megjelentetett, továbbá Csámpai Ottónak a Zoboralja magyar falvainak identitástudatával foglalkozó könyvét és a Magyarországon élő Szarka Lászlónak a napokban megjelent, a dualizmus kori nemzetiségpolitikát és szlovák-magyar kapcsolatokat elemző monográfiáját. • Hadd egészítsem még ki azzal, hogy az Ön kötete, a szlovákiai magyarság népszámlálási és népmozgalmi adatairól készült, és a szakmai kritika részéről elismerést kapott feldolgozás is ide tartozik. - Személyemet illetően akkor bátorkodom hozzátenni, hogy épp most fejezem be a katolikus egyház helyzetének a magyarlakta területeken statisztika-demográfiai eszközökkel megközelíthető feltárását. S hangsúlyozni szeretném, hogy az idei esztendő az, amikor több más, két évvel ezelőtt elkezdett téma feldolgozása is lezárul, és remélhetőleg az év folyamán napvilágot is lát a Mercurius sorozatban. így várható Lanstyák István és csoportja roppant érdekes kutatásainak ugyancsak vaskos kötetté összeállt közreadása. Úgyszintén a tervünkben szerepel Vadkerty Katalin további munkájának, a szlovákiai magyarság háború utáni üldöztetésének feldolgozását folytató második kötetnek a kiadása. Az idei évre áttolódott kiadvány lesz Popély Gyula munkája, mely a csehszlovákiai magyarság kisebbségi politikájának az első világháború utáni megszerveződéséről ad képet. Igaz, ez a könyv nem kifejezetten Mercurius-pályázat eredményeként született, hanem egyéb indíttatással és közreműködéssel jut el az olvasóhoz. Ezenkívül megjelenik még a Mercurius által tavaly szervezett tudományos tanácskozás anyaga is. • A felsorolás nyilván önmagáért beszél. De mi a szerepe a művek születésében a Mercuriusnak, mint tudományos szerveződésnek? Hisz a kisebbségi múlt és létállapot megismerését szolgáló munkák kiadása iránt a megnehezült anyagi feltételek ellenére is van szerzőt kereső érdeklődés. - Ez talán részben igaz, s a szóban forgó munkákkal kapcsolatban is el kell mondani, hogy azok egyike-másika régebbi, egyéni késztetésből és saját anyagi áldozatvállalással végzett kutatások eredményeinek a gyümölcse. A Mercurius azon túlmenően, hogy igyekszik az egyéni kutatásoknak valamiféle egyeztetett, céltudatos és közhasznú irányt szabni, ehhez alkotói légkör megteremtésével is hozzájárul. S ami nem lényegtelen: belső szakmai viták, hazai és külföldi szaktekintélyek bevonásával folytatott polémiák alapján kialakuló értékrendhez igazodva törekszik szponzorok szerzésére, anyagi és erkölcsi támogatás biztosítására. • Nos, lehet, hogy épp erről a belső pezsgésről szeretne olykor többet is tudni egy tágabb értelmiségi közvélemény. Hisz máig tapasztalható némi tájékozatlanság aziránt, hogy mik is a csoporthoz tartozás kívánalmai: bizonyított tudományos felkészültség, születőben levő munka vagy ígéretes elhivatottság feltételezése? - Hangsúlyozni szeretném, nyitott szerveződés vagyunk, eddig húsz tagunk van, ha egyáltalán a szó klasszikus értelmében tagságról beszélhetünk. A kritérium ugyanis maga a végzett munka, amit a vitákban való alkotószellemű részvétel és végsősoron, úgymond, asztalra tetttanulmányés könyvkézirat minősít. • Igen, csakhogy, amikor a csoport létrejött és bármennyire is óvakodott a hírveréstől, úgy tűnhetett, hogy a kívülálló számára kissé orwelli példálózásra is lehetőség nyílhat, vagyis mintha lettek volna eleve alapításra termett elhivatottak és kevésbé elhivatottak, akik esetleg később befogadhatok. - Persze, különféle érzékenységekre mindig számítani lehet. A lényeg az, hogy valahol és valakiknek el kellett kezdeni a szétszórt, és valljuk be, ugyancsak esetleges szlovákiai magyar társadalomtudományi potenciál felmérését és mozgósítható összefogását. A szempont akkor is a jövőbe tekintés volt. S mára már szinte mulatságos lenne valamiféle belső kategorizálást feltételezni, hisz a csoporthoz tartozás ismérve egyértelműen a fentebb jelzett munka mennyisége, minősége, illetve szakmai hitele. Aki számára ez a mérvadó, felkérés nélkül is utat talál hozzánk. • Ez úgy is érthető, hogy aki pedig másban reménykedik, előbb-utóbb csalódni kényszerül. - Egyébként épp az érdeklődök számának gyarapításával vannak bajok. Nem csekély szervezőmunkával és időveszteséggel jár az itthon és a Magyarországon tanuló és kutatói pályára állítható fiatalok iránti figyelem. S be kell vallani, a kép nem valami kedvező. Mi sajnos, nem biztos egzisztenciát ígérő képződmény vagyunk, amely helyettesítheti a hiányzó kisebbségi tudományos intézetet. Bennünket kényszerhelyzetben az a szándék vezérel, hogy a meglevő kisebbségi tudományos erőforrás ne vesszen kárba, hanem a lehetőség szerint innen-onnan előteremthető támogatással a kisebbségi önismeretet gazdagító értékeket hozzon létre. KISS JÓZSEF FÉLRESIKERÜLT PROBALKOZAS Nobel-díjas írók Atlantában Miután a barcelonai olimpia hátat fordított a klasszikus sporteszménynek, és leplezetlenül üzleti vállalkozássá létt, az 1996ban Atlantában sorra kerülő Nyári Olimpiai Játékok szervezőbizottsága „kulturális olimpiát" is szeretne tartani. Ez utóbbinak az igazgatója a régi eszmény visszahozását, a szellem és a test olimpiáját hirdeti, s a komolyzenei és countryhangversenyek, továbbá az USA déli államainak művészetét bemutató kiállítások előjátékaként nyolc Nobel-díjas írót hívott Atlantába, kerekasztal-beszélgetésre. Az AFP értékelése szerint azonban eredménytelenül végződött az a kísérlet, hogy világhírű vendégek jelenlétével erkölcsi kulturális rangot adjanak a kőlagyártás fellegvárában, a Coca-Cola-gyáros W. Porter Payne fővédnökségével rendezendő, és máris pusztán „kóla-olimpia"ként emlegetett eseménynek. - Nem hiszem, hogy közvetlen kapcsolat lenne az irodalom és az olimpia között - jelentette ki a japán Oe Kenzaburo, a tavalyi Nobel-díjas. A francia Claude Simon pedig, aki tíz évvel ezelőtt kapott Nobel-díjat, egyenesen azt mondta, hogy őt nem érdekli az olimpia, és csupán azért utazott Atlantába, hogy irodalmi kérdésekről eszmét cserélhessen más, általa nagyra becsült írókkal. A nigériai Wole Soyinka, az 1986-os Nobel-díj kitüntetettje igyekezett megfelelni a vendéglátókvárakozásának, és felvetette annak lehetőségét, hogy a jelen lévő írók csatlakozzanak az UNICEF-hez, amely világszerte tűzszünetet javasol az olimpia idejére - ám indítványát csupán kínos, zavart csend fogadta. - Semmi akadálya - intézte el végül a lengyelből amerikaivá lett Czeslaw Milosz (1980-as Nobel-díj), és a beszélgetés a továbbiakban a televízió kárhoztatására és a tapasztalat, illetve az érzelem fontosságának taglalására korlátozódott. A találkozót követő sajtókonferencián atlantai középiskolások is részt vettek, és az írói mesterségre, az jróvá válásra vonatkozó, fölöttébb gyakorlatias kérdéseket tettek fel. A sikeres alkotók válaszaiból azonban nemigen lehetne egy „írjunk könnyen, gyorsan regényt" típusú kézikönyvet összeállítani. Octavio Paz az írásra ösztökélő „belső démonról" beszélt, Claude Simon pedig egyszerűen ostobaságnak nevezte azt - az Egyesült Államokban gyakorlattá vált - elképzelést, hogy az írás művészetét főiskolai kurzusokon meg lehetne tanítani. Az említetteken kívül az orosz-amerikai Joszif Brodszkij, a Trinidad és Tobago Köztársaságból származó Derek Walcott és az amerikai Toni Morrison volt jelen - a Nobel-díj 1987-es, 1992-es és 1993-as kitüntetettjei. MTI Lehár-monográfia Jól időzített a Madách-Posonium könyvkiadó, amikor a népszerű zeneszerző születésének 125. évfordulójára, valamint a X. Lehár-fesztivál alkalmából megjelentette dr. Szénássy Zoltán könyvét Komárom nagyjáról, az operett egyik legkiválóbb képviselőjéről. A kötet címe rövid, de sokatmondó: Lehár. A százhatvan oldalas monográfia 1990-ben már megjelent szlovák nyelven, miután a magyarországi Komáromban az eredeti ígéret ellenére különböző okok miatt nem jelentették meg a könyvet. A szerző ezúttal számos vállalat és vállalkozó segítségével, a Madách-Posonium által jelentette meg a Komárom számára különösen fontos kötetet, melynek címoldalát Varga Lajos tervezte, német összefoglalóját Csukás Rózsa, az angolt pedig Asbóth József fordította. Az első Lehár-monográfia tizenkét fejezetben foglalkozik Lehár és családjának kötődésével szülővárosához, valamint világraszóló sikereinek állomásait kíséri végig egészen 1948. október 24-ig, amikor Bad lschl-i villájában örökre eltávozott az élők sorából. A szerző ezenkívül taglalja a város Lehár-hagyományait, foglalkozik a zeneszerzőről elnevezett fesztiválokkal, a kötet végén pedig áttekintést nyújt Lehár összes művének bemutatóiról. A kötet szövegrészét csaknem 60 fénykép egészíti ki, melyek közül jó pár még sosem volt publikálva. DR. BENDE ISTVÁN Pályázat A Kassal Thália Színház tehetségkutató pályázatot hirdet. Elsősorban a színművészet iránt érdeklődő érettségizett (esetleg 3., illetve 4. osztályos középiskolás) fiatalok jelentkezését várjuk, de jelentkezhetnek az amatőr színjátszásban tapasztalatokat szerzett idősebb érdeklődők is. A felvételi valószínűleg június 17-én (szombaton) 9.00 órakor lesz. A jelentkezők szabadon választott két vers, egy jelenetrészlet vagy monológ és egy énekszám előadásával készüljenek. Az írásbeli jelentkezéseket (tartalmazzon rövid életrajzot is) 1995. május 31-lg küldjék a színház titkárságára: Divadlo Thália Színház, 040 01 Košice, Timonova 3. NÓGRÁDI GALÉRIA Pápai festők kiállítása Katona György és Ughy István Tibor Pápán élő festőművészek kiállítását nyitották meg a múlt héten a losonci Nógrádi Galériában. A megnyitón dr. Nagy M. Gábor tartott előadást. A műsorban fellépett Katona István hegedűművész és Lakatos Gabriella zongoraművész. A kiállítást május 28-ig tekintheti meg a közönség. HÍRVIRÁGOK Magyar régészfelfedezés Egyiptomban. Egyet len más nép sem foglalkozott annyit a túlvilággal, a halál utáni élettel, mint az őegyiptomiak. Rendkívül részletesen kidolgozták a léleknek a halál utáni sorsát. Az elmúlás és az élet kettős hangulatát tükrözi ma is az egyiptomi Luxor-Théba, a holtak városa, ahol számtalan fel nem tárt sír őrzi még titkait a hegyek mélyén, és ahol a helybeliek gyakran éppen sziklasírokra épített házakban laknak. Gurnában, egy kis faluban t nem messze a Királyok Völgyétől - immár 14. éve folynak magyar ásatások egy ramesszida korabeli nemesi sírban,, mely számos különlegességével sok nemesi sírral vetekszik. A magyar régészcsapat vezetője, Kákosy László egyiptológus professzor elmondta az MTI tudósítójának, hogy a több mint háromezer éves sírban az ásatások során egy 80 méter hosszú, spirálisan önmaga alá forduló alagútra bukkantak. Erre az építészeti megoldásra nincs párhuzam az óegyiptomi temetkezéstörténetben. A professzor szerint az építész arra gondolhatott, hogy biztonságosabb, ha nem a felső szinten futtatja a folyosót, mert esetleg áttörhet egy másik sírt, hanem megtekeri és lejjebb viszi. Mivel azonban a napszimbolika annyira jelen van a sírban, elképzelhető, hogy a kör jelentette a földkerekséget, amelyet a nap körüljár, hiszen az őegyiptomiak szerettek mindent kapcsolatba hozni valamivel - tette hozzá a magyar régészcsapat vezetője. Krónikákkal üzletelnek. Az egykori Csehszlovákiából kitoloncolt szudétanémetek a Krkonos vidékén darabonkénti 500 márkáért felvásárolják a községi krónikákat és egyéb levéltári értékeket. A trutnovi állami levéltár igazgatója szerint az utóbbi években e tájegység községi krónikáinak több mint 15 százaléka került német tulajdonba. Nagy felháborodást váltott ki a hostinnéi városi krónika eltűnése, ami mögött állítólag németországiakkal folyó illegális adás-vevés húzódik. Egyébként azok a községek, amelyek nem hajlandók átadni krónikájukat a járási levéltár állagába, 200 ezer cseh koronáig terjedő pénzbírsággal sújthatok. így valószínűleg karhatalmi segédletet is igénybe kell majd venni Doubravice község elöljáróságával szemben. Szolzsenyicin újra publikál Oroszországban. Közel húszéves külföldi száműzetésből való tavalyi visszatérése után első ízben, idén tavasszal teszi közzé legújabb műveit Alekszandr Szolzsenyicin. A Nobel-díjas író két elbeszélése jelenik meg a Novij Mir című tekintélyes moszkvai irodalmi folyóirat májusi számában. A szovjetellenes nézetei miatt kitoloncolt író utoljára 1966ban közölhetett elbeszélést a Novij Mirben, az ismert szovjet-orosz költő, Alekszandr Tvardovszkij jóvoltából, aki akkoriban a lap főszerkesztője volt. Hosszú hallgatás után, a gorbacsovi peresztrojka idején Moszkvában ugyan publikálták Szolzsenyicin korábban betiltott műveit, az író azonban továbbra is külföldön maradt. Az irodalmi folyóirat májusi számában Szolzsenyicin két elbeszélését teszik közzé: az egyik témája a tambovi kormányzóságban 1921-ben kitört parasztlázadás, illetve annak leverése. A másikban az író azt ecseteli, hogy a már kegyvesztett Zsukov marsall miként írja emlékiratait és hogyan vélekedik Sztálin világháborús szerepéről. „Zabigyerekeknek" tilos a házasság, AZ izraeli egyházügyi minisztérium legalább 5 ezer olyan személyt vett jegyzékbe, akik nem köthetnek házasságot más zsidó polgártársukkal, minthogy „zabigyereknek" minősülnek. A gazdaság, a tudomány, a technológiai fejlesztés és az egyház ügyeivel megbízott tárca élén álló miniszter, Simom Sitrit lehetővé kívánja tenni mindazok számára, akiket ez érint, hogy betekintést nyerjenek a jegyzékbe és tisztázhassák helyzetüket. Ez azonban beosztottainak elllenállásába ütközik. A miniszter szerint egyes hivatalnokok számára elképzelhetetlen, hogy egy hivatalos jegyzékbe csak úgy bárki beletekinthessen. Gyakran megesik, hogy sokan azok közül, akik tudtukon kívül szerepelnek a jegyzékben, csak akkor tudják meg, hogy nem léphetnek házasságra, amikor mára rabbi-tanácshoz folyamodnak, mely a polgári ügyekben ítélkezik. A zsidó vallás szerint „zabigyereknek" a férjezett asszony házasságon kívüli gyermeke számít, többedíziglen. Babák - diplomáciai szolgálatban. Szlovák népviseletet bemutató babakiállítás nyílt a múlt héten a tótkomlósi városi könyvtárban. A bemutatón látható 30-40 centiméteres babákat a békési szlovák települések lakóinak mintájára öltöztették. A hagyományos hétköznapi és ünnepi szlovák viseletről, valamint a régi menyasszonyi ruhák sokszínűségéről egyaránt képet adó komlösi babatárlat anyagát Eva Mitrovának, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövetének a magángyűjteményéből válogatták. (külföldi hírügynökségek alapján)