Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-27 / 97. szám, csütörtök

8 1 ÚJSZÓ KALEIDOSZKÓP 1995. április 27. Halló, van ott valaki? Nagyszabású űrkutatási program indult be a legkisebb kontinensen. „Halló, van ott valaki? Az emberiség hallgatja Önt...- mondaná majd a kaliforniai központú SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) intézet most Ausztráliában felállított kutatóállomásán valamelyik szakember, ha valóban földönkívüliek akadnának a teleszkópjuk hatósugarába. Az eddigi műholdas égi kémlelés mellett a program keretében az elkövetkező időszakban az ausztráliai Parkesben lévő hatalmas rádióteleszkóp segítségével is átfésülik a déli félteke egét mintegy 150 fényév távolságig. A Sydneytől 350 kilométerre nyugatra fekvő Parkesből 212, csak a déli féltekéről látható csillagrendszert pásztáznak végig. A berendezés 28 millió különálló frekvenciát képes egyidejűleg „lehallgatni". A megfigyelőállomást egy szuperérzékeny berendezéssel kötik össze a kaliforniai Silicon Valleyben lévő központtal. A Phoenix kódnevű program során - amelybe a parkesi kísérlet is tartozik - összesen mintegy ezer csillagot vizsgálnak, amelyek 4-150 fényév távolságban vannak Földünktől. (MTI) A fekete lyuk csapdája Az évszázad legnagyobb feketelyuk-felfedezéséről adtak hírt japán és amerikai csillagászok. A Vadászó Kutya csillagkép nyugati szegélyének egyik galaxisában az anyagmozgás a Napnál 36 milliószor nagyobb tömegű fekete lyuk jelenlétét bizonyítja. A kutatóknak sikerült megfigyelniük, hogy a Földtől mintegy húszmillió fényévre lévő NGC4258-as jelű csillaghalmaz középpontjában lévő gázok nagy sebességű forgó mozgást végeznek, ami számításaik szerint egy - a. Napnál 36 milliószor nagyobb tömegű - fekete lyuk jelenlétét bizonyítja. A kutatók szerint valószínűtlen, hogy a megfigyelt jelenségeket okozó ismeretlen tömeg egy csillaghalmaz lenne; a feltételezett fekete lyuk átmérője ugyanis 0,4 fényév, egy ilyen kis kiterjedésű térben összezsúfolódó csillagok pedig túl gyakran ütköznének egymással, így előbb-utóbb megsemmisülne maga a halmaz. A fekete lyukak a csillagok - energiaforrásaik kimerülésekor bekövetkező - gravitációs összeomlásának eredményeként keletkeznek. Ekkor olyan sűrűségű tömeg, s ezzel olyan erős gravitációs tér alakul ki, hogy semmilyen anyag, még a fény sem tud a vonzási körből kitörni. Vajon megláthatunk-e egy kozmikus objektumot az éjjeli égen? Ez több tényezőtől függ; egyebek között a fényességétől, távolságától és attól, hogy milyen hullámhosszon sugároz legerősebben. Hiába vannak közei az apró bolygók holdjai, ha nagyon halványak, hiába nagyok a csillagközi felhők, ha hőmérsékletük igen alacsony, hiába hatalmasak a születőben levő csillagok, ha sugárzásuk zöme az infravörös tartományba esik, a szem elől látványuk rejtve marad. Különlegfes méréstechnikára, nagy érzékenységű csillagászati műszerekre van szükség ezen égitestek tanulmányozásához. A fekete lyuk mint csillagászati objektum azonban túltesz még az iménti példákon is. A fekete lyuk alapvető tulajdonsága ugyanis az, hogy semmilyen hullámhosszúságú elektromágneses sugárzás nem képes elhagyni a felszínét. Egy bizonyos kezdeti tömeg fölött a csillagok végállapota elkerülhetetlenül a fekete lyukká való összezsugorodás, azaz a csillag maradék anyaga minden határon túl összehúzódik a gravitáció hatására. A hihetetlenül sűrűvé váló test gravitációs vonzása miatt a fénysebesség sem elegendő ahhoz, hogy a fotonok elszabadulhassanak, a természeti törvények viszont ismereteink szerint nem teszik lehetővé, hogy a sugárzás fénysebesség fölé gyorsuljon. Az eredmény: a sugárzás a fekete lyuk foglya marad, miként minden más oda bejutó (vagy inkább belezuhanó) anyag. (MH) VESZELYEZTETETT ALLATFAJOK Ahol nem kedvelik az elefántot Hararéban a bágyasztó novemberi hőségben kellemes kikapcsolódás egy séta a város ápolt, ligetes botanikus kertjében. A közel egy négyzetkilométernyi parkban pálmák és tavi vízililiomok között patakok csörgedeznek. A park egyik sarkában vörös téglás impozáns épületegyüttesben működik Zimbabwe tucatnyi nemzeti parkjának közös igazgatósága. Az egyik épületet éjjel-nappal fegyveres őrök vigyázzák. A belül vasállványokkal zsúfolt raktár polcain akkurátus rendben, sorszámozva mintegy 6 millió dollár értékű elefántcsont porosodik, több száz agyar - egy kipusztulóban lévő állatfaj lehangoló mementója. Az értékes, különösen az arab világban és a Távol-Keleten keresett elefántcsont megszerzéséért az afrikai földrész keleti és középső részén az 1960-as évektől olyan méreteket öltött az orvvadászat, hogy az afrikai elefánt az 1980-as évek végére majdnem kipusztult. A nemzetközi közösség a környezetvédő mozgalmak és az érintett államok nyomására 1989-ben tető alá hozta a veszélyeztetett állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (CITES), amelyhez 117 ország csatlakozott. Ez a döntés jó néhány afrikai országnak, köztük a dél-afrikai térség államainak azóta komoly nehézségeket okoz. A 10,5 milliós és Magyarországnál háromszor nagyobb területű Zimbabwéban ma mintegy 65-70 ezer elefánt él. Az ország „eltartóképessége" viszont nem több 55 ezernél. A hivatásos és turista vadászok, a nemzeti parkok vadőrei így évente több ezer állatot kénytelenek kilőni, hógy az elefántpopuláció szinten maradjon, és ne növekedjék. Fekete-Afrikában a vidéki lakosság körében az elefánt egyáltalán nem kedvelt állat. Egy csorda éjszakánként több család egész évi élelmét képes elpusztítani a földeken. így érthető, hogy a lakosság az elefántban inkább ellenséget, mint barátot lát, és nem csoda, hogy semmit sem tesz a védelmére. Az európai környezetvédők haja valószínűleg az égnek állna zimbabwei kollégáik érvelését hallván, miszerint ha egy állatfaj fennmaradásához a vele egy területen élő lakosságnak nem fűződik érdeke, az a faj minden mentő próbálkozás ellenére előbb-utóbb az állatkertbe száműzetik. Az afrikai elefánt pedig ma hasznot általában csak a viszonylag kis számú szafari-vállalkozónak és az orvvadászoknak hoz. A lakosság tömegei számára tehát az elefánt fennmaradása közömbös. Egészen más volna a helyzet - mondják az afrikai országok környezetvédői -, ha az elefánt nemzetközi kereskedelmét bizonyos korlátok között engedélyeznék. Ekkor a ma súlyos gondokat okozó állat azonnal jövedelmet hozó vagyontárggyá, a gazdagság egyik forrásává válnék, hiszen agyara, bőre, húsa és a belőle készült többi termék eladható. Az így törvényesen piacra kerülő elefántcsont kiszorítaná az orvvadászok jóval drágább illegális áruját, a nemzeti parkok pedigjelentős bevételhezjuthatnának; amit természetvédelemre és a valóban kipusztulás szélén álló fajok (például az orrszarvú) védelmére fordíthatnának. Megszűnne az ellenérdekeltség abban, hogy az elefántok száma nőjön, az állatok fennmaradását a szerződés helyett erősebb kényszerítő, a gazdasági érdek szavatolná. (HVG) ATHIDALNI A TÁVOLSÁGOT Egy merész terv és egy merész megoldás . Hidat terveznek Argentína és Uruguay között a Rio de la Plata, az Ezüst-folyó fölött. A 40-50 kilométeresre tervezett híd Buenos Airest és Colonia városát kötné össze. A nagyszabású építkezés jövőre kezdődne és az ezredfordulóra fejeződne be. A költségét 800 millió dollárnál többre becsülik. A két dél-amerikai országot összekötő híd nem csupán egy speciális közlekedési útvonalat jelentene, hanem - miként az argentin gazdasági minisztérium egyik vezetője fogalmazott a dél-amerikai gazdasági integráció, a Mercosur fejlődésének legfőbb útvonalává válhatna. Hiszen a Buenos Aires és a Montevideo közötti távolságot 345 kilométerrel, az argentin főváros és Porto Alegre közötti szakaszt pedig203 kilométerrel csökkentené. Rövidülhetne a teherforgalmi idő Brazília és Chile között is, vagyis a Mercosur négy tagállama ily módon is jobban összeköttetésbe kerülne. Jelenleg az Argentína és Uruguay közötti, valamint a tranzit személy- és teherforgalmat a Rio de la Platán közlekedő komp- és szárnyashajók bonyolítják. A nap minden szakában járó vízi járművek minden igényt kielégítenek, az egészen szolid kiviteltől a luxuskényelemig. A január-februári nyári csúcsforgalom zökkenőmentességét pedig többnyire európai bérhajók bevonásával segítik. A két ország szárazföldi összeköttetését az Uruguay-folyó északi, keskenyebb szakaszán lévő híd biztosítja. Hátránya, hogy 340 kilométeres kerülő útvonalat kell megtennie annak, aki az egyik fővárosból a másikba kíván eljutni. A leendő új híd kivitelezésére nem kevesebb, mint 18 ország 127 társasága nyújtott be pályázatot. A licitáciőban részt vevők között van 11 észak-amerikai, öt francia, négy angol, hat olasz, jó néhány spanyol, holland, német és japán cég. Természetesen tucatnyi argentin építővállalat is jelentkezett. A tanulmányok elbírálása folyik, döntés várhatóan áprilisban születik. A híd építésének szükségességéről Argentína és Uruguay kormánya határozott, míg a gazdasági részét magántőke bevonásával tervezik. •k'k'k A közelmúltban a francia hídépítők egy új világrekordot állítottak fel. A januárban Le Havre kikötővárosnál átadott Normandie nevű függőhíd megdöntötte az 1981-ben Nagy-Britanniában felépített Humber híd csúcsát; a világ leghosszabb fűggőhídja 2251 m-rel állt az élre. A rajta keresztül autózók az építmény közepén 60 méteres magasságból nézhetnek le az alattuk hömpölygő Szajnára. A légiesen kecses híd korántsem könnyű: a két, 214 m magas tartópillérnek 500 ezertonna betont és 20 ezer tonna vasat kell megtartaniuk a 184 darab tartóhuzal segítségével. (Mf Dnes) Mesterséges szaglószerv Integrált áramkörökből álló, a legkisebb szagra is érzékeny, elektronikus orrot dobott piacra nemrégiben egy brit cég, és a termék iránt máris óriási a kereslet a nemzetközi piacon. A manchesteri egyetem tízévnyi kutatás során fejlesztette ki a különös érzékszervet, amely több ezer különböző szagot képes raktározni és azonosítani. A jelenleg még kissé borsos áron, 25 ezer fontért árusított orr kinézetre a legkevésbé sem hasonlít a cyranói nózihoz. Külsőleg sokkal inkább tűnik fehér műanyagból készült kávéfőzőnek, jóllehet a kávéscsésze helyett egy különleges tartályocskát kell alátartani az azonosítandó szaganyaggal. Az ugyancsak a kávéfőzőhöz hasonlóan szuszogó készülék ebeket megszégyenítő szaglóérzékenységgel képes felismerni a legkülönbözőbb szagokat, bűzöket és illatokat. Az érdekes szaglószerkezetet gyártó cég, az Aromascan eddig 31-et adott el a különleges termékből, de további 2400 vállalat jelezte érdeklődését iránta. A cég szerint a készülék alkalmazási területei kifogyhatatlanok: minőség-ellenőrzést végezhet futószalagoknál, felismerheti a kábítószereket, közreműködhet a levegő tisztításában, a természet védelmében. Az amerikai kormány máris jelezte, hogy halféleségek és baromfik húsának vizsgálatánál szándékozik alkalmazni az orrot, amely állítólag szag után haladva ki tudja mutatni az egészségre ártalmas anyagokat. A sörfőzdék az árpa minőségének megállapítására, a patkányvizelet felismerésére alkalmazhatják. A Kellogs és a Weetabix cég a kukoricapehely készítése során keletkező ártalmas anyagok kiszűrésére, az Európai Űrkutatási Ügynökség éteri tevékenységre, a környezet változásainak jelzéséré kívánja hasznosítani. A kórházakban kötések alá helyezhetik az orrot, amely a fertőzést is jelzi, autógyárak a benzin párolgási idejének meghatározására alkalmazhatják. (MTI) Az alternatív oktatás miatt nem lesz béremelés? A komáromi tiltakozó nagygyűléssel párhuzamosan, április 21-én és 22-én zajlott Pöstyénben az Oktatásügyi Dolgozók Szakszervezetének második országos kongresszusa, amelynek legérdekesebb része kétségkívül a miniszter jelenlétében folytatott vita volt. A küldöttek főleg a kormányhoz intézett petíciójuk sorsát, valamint a pénzhiány miatt bekövetkezett válsághelyzetet vetették Slavkovská asszony szemére, aki szemrebbenés nélkül hallgatta végig az éles hangú felszólalásokat, majd végül maga is szót kért: „Szándékosan szólalok fel a vita végén, mert tudni akartam, mi az, ami iránt a leginkább érdeklődnek. Az a benyomásom, hogy vitájuk teljesen másfelé irányul. Az oktatásügy gondjairól szerettem volna önökkel beszélni, például a hiányzó normatívákról, az alternatív oktatásról, az etikai nevelés és a hittanoktatás párhuzamából fakadó gondokról, a tanulók nemzeti tudatra neveléséről, az elavult tankönyvekről... Sok iskolát meglátogattam, főleg Dél-Szlovákiában, ahol roskadozó tető alatt folyik az oktatás. Bizonyára hallottak a komáromi szlovák iskola esetéről, ahol penészesek a falak, a padló. Ilyen körülmények között kell tanulniuk gyermekeinknek és tanítani tanárainknak." Ezt követően részletesen kitért a pedagógusok bérkövetelésére. Elmondta, semmit sem tehet, mert nincs pénz. De ha valaki, legyen az bár Pityipalkó, képes kiharcolni a béremelést, ő mélyen meghajol előtte. Felszólalása viharos reakciót váltott ki a résztvevők soraiban. Kijelentették, hogy ők nem Pityipalkótól, hanem a tárca vezetőjétől várnak segítséget és támogatást, ám amennyiben Pityipalkó lesz az, aki a béremelést kiharcolja, úgy a miniszteri bársonyszék is őt illeti. Nem éppen kíméletes szavakkal figyelmeztették a miniszter asszonyt, hogy ne felejtse el, milyen fórumon van jelen: szakszervezeti kongresszuson, ahol az oktatásügyi dolgozók szociális helyzetéről tárgyalnak, nem pedig a közigazgatási szféra kötelességeiről vagy szakmai kérdésekről. Kamil Vajnorský, a pedagógusok szakszervezetének elnöke emlékeztetett arra, hogy tavaly és tavalyelőtt sem volt pénz, ám amint túl forró lett a helyzet, mégis akadt. „Igaztalan a vád - folytatta -, hogy a szakszervezetek számára közömbös az iskolák sorsa. Már hogy lenne az! De a mi kötelességeink a szociális biztonság területére irányulnak. Mit csinál az államigazgatás? Az iskolák működtetésére szükséges pénzt harcolja ki ő! Bosszant, ha felhánytorgatják nekünk, hogy béremelést követelünk, miközben az iskolákban beszakad a tető. Ezzel törődjenek az iskolaigazgatók. Az a komáromi iskolaigazgató nem látta, hogy tíz éven át beázott a tető?" A miniszter asszony válaszában az utolsó pillanatban előkerülő pénzzel kapcsolatosan a következőket mondta: „Önök tavaly, március 28-án demonstrációt szerveztek Pozsony főterén... Igen, ezután előkerült némi pénz, 600 millió koronát szabadított fel a tárca. Csakhogy azt a pénzt az alternatív oktatásra tartogattuk. Most pedig egy koronám sincs rá." A 364 küldött többségének kérdő tekintete arról árulkodott, hogy nem tudja, milyen alternatív oktatásról beszél a miniszter. Nagy kár, hogy a jelen levő magyar pedagógusok közül senki sem reagált, nem mondta el, hogy amennyiben az ún. alternatív oktatás ennyire drága, szívesen lemondunk róla, használja az erre szánt pénzt hasznosabb célokra a minisztérium. A magyar pedagógusok tehát hallgattak, szlovák kollégáik pedig nem érzékelik az összefüggést az alternatív oktatás bevezetése és a pedagógusok béremelése között. E tekintetben Kamii Vajnorský lehet a kérdés kulcsembere, aki a kongresszus előtt adott egyik interjújában külön kihangsúlyozta, hogy az oktatásügyi dolgozók szakszervezeti szövetségében sohasem jelentett problémát a nemzetiségi hovatartozás. A kormányzattal való tárgyalások során ütőkártya lehet a kezében az alternatív oktatás igazi ára, amelyet az egész ország pedagógusai fizetnek, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra. Feltéve, persze, hogy Kamil Vajnorský tudatosítja ezeket az összefüggéseket. Ha nem, itt az ideje, hogy a magyar pedagógusok felkeressék őt. FIALA ILONA