Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-04 / 79. szám, kedd

1995. április 775. VELEMENY ÚJSZ

Ó ! 5 | FRICSKA A legszebb halál Aki még nem ment el élelmiszeripari kiállításra mostanában, az ne is menjen. Megkíméli ezzel kiválasztószerveit és idegeit. Mert hogy létezik az, hogy valami van és mégsincs? S ha mégis van, hát csillagok ködébe vesző áron. Mert a vasárnapi ebédhez valók bevásárlásához készülődve az ember elgondolkodik azon, hogy száz, vagy kétszáz koronát vigyen magával, esetleg maradjon ott hon és lazítson. Maximum menjen le alfába. Azt is két részletben, hogy jusson valami vacsorára is. Én fittyet hányva jobbik énem intő szavára és munkámból kifolyólag elmentem Nyitrára, a Gastr

o '95-re. Velem együtt úgy látszik sokan hánytak még fittyet, mert tolongott a tömeg a szebbnél szebb portékák körül. Voltak akik bódultan kóvályogtak a pompás illatorgiában, mások sorban állva vártak egy korty leveskére, amelyet ízléses poharacskákban osztogattak, megint mások csak mentek és nyeltek. Az andalító muzsikát lassan elnyomta a korgó gyomrok moraja. Mert vásárlásra kevesen gondolhattak, legalább színes prospektusokkal tömték tele a táskájukat a „népek". A színvonal már az európai jövőt idézte. A pénztárcákban kuporgatott szánalmas fillérek a szlovákiai átlagpolgár jelenét. A demokratikus úton kinevezettek persze el sem jöttek. Minek? Nekik otthon ugyanez megvan. Mit tagadjam, a hihetetlenül gazdag választéktól, a mélyhűtött csodás gyümölcsök és félkészételek puszta látványától én teljesen kész lettem. Aztán míg a lerobbant talponállóban a gyanús állagú pacalpörkölttel bíbelődtem, eszembe jutottak Honti Zoli sógorom evéssel kapcsolatos szavai: „A legszebb halál a gyomorrepedés..." Szerény véleményem szerint honpolgáraink jelentős hányadát nem ezen diagnózis által bekövekezett elmúlás miatt hantolják majd el... KERTÉSZ GÁBOR Merre tart az Európai Bugár Béla, az MKDM elnöke történelmi jelentőségűnek minősítette az Európai Unió jövőjéről Brüsszelben megtartott háromnapos konferenciát, amelyen Szlovákiát az MKDM, illetve a szintén EDU-tag KDM képviselte. A konferencia hivatott volt előkészíteni azt az 1996-ban tartandó kormányok közötti konferenciát, amelyen eldől, miként fogják bővíteni az Európai Uniót, kik lehetnek tagjai, illetve milyen menetrend szerint kerül sor a bővítésre. - Ma már nem az a kérdés, hogy bővítsék-e az EU-t, hanem hogy mikor és milyen kritériumok alapján történjen ez - hangoztatták a konferencián a bizottságokban az EDU és az Európai Néppárt pártelnökei. Nagyon kemény bírálatok hangzottak el arra vonatkozólag, hogy az EU, illetve az Európa Tanács sem tudta orvosolni a jugoszláv háborút. Nagy fontosságot tanúsítottak a konfliktus megelőzési mechanizmusnak. Elemző osztály felállításáról beszéltek, amely elemezné, milyen irányban haladnak az országok, illetve milyen veszélyek lelhetők fel, esetleg miként lehetne a konfliktusokat orvosolni. Nagyon sokan hangoztatták, hogy inkább a szegény országok jöjjenek az EU-ba, amelyek belső jogrendszerükkel márfelkészültek az EU-ba történő belépésre, mint olyan gazdag országok, amelyek nem hajlandóak jogrendjüket az EU normáihoz igazítani. Brüsszeli deklaráció Az EU reformjának irányelvei 1. A működési kapacitás fejlesztése: Az EU-nak olyan jogi státussal kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi hatékony működését határain belül és azokon kívül egyaránt. Az EU szervezeteit meg kell reformálni. Az Európa Tanács és az Európa Parlament között továbbfejlesztett közös döntéshozatalra van szükség, a demokratikus ellenőrzés hatékonyságának növelése miatt. 2. kz áttekinthetőség szorgalmazása: Az európai döntéseket nem zárt ajtók mögött kell meghozni, a felelősség nem veszhet el egy név nélküli gépezet mögött. A döntéshozatal folyamatát le kell egyszerűsíteni, hogy az átjárhatóság mellett világos legyen a feladatok megoszlása az Európa Tanács, az EU Bizottsága, az EP és az Európai Bíróság között. Intenzív nyilvános vitát kell folytatni az unió reformjáról. Ez az egyetlen módja, hogy visszaállítsuk az emberek EU-ba vetett hitét. 3. A demokrácia megerősítése: A nemzeti parlamenteknek nagyobb beleszólást kell kapniuk kormányuk politikájának alakításába az EU minisztertanácsán belül, és az EP teljes mértékben gyakorolhassa jogait a közösség szintjén, és közösen hozhasson döntéseket a minisztertanáccsal, mint törvényhozó szervvel. 4. A szubszidiaritás elvének érvényesítése: Csak azokban az ügyekben kell európai szintű döntést hozni, amelyek nem hozhatók meg hatékony módon országos vagy regionális szinten. 5. Felkészülés a bővítésre: Az 1996-os kormányközi konferenciának komoly lépéseket kell tennie annak garantálására, hogy az EU működőképes maradjon húsz vagy több tagállam esetében is - tehát Málta, Ciprus és a közép- és keleteurópai államok csatlakozását követően egyaránt. Demonstrálnunk kell szolidaritásunkat ezen államok támogatásával demokráciájuk fejlesztése érdekében, és az Európai Unió irányába kell vezetnünk őket. Ezzel a békét, a szabadságot és a prosperitást szolgáljuk mindannyiunk számára. Mentsük meg iskoláinkat! Az MPP OV nyílt levélben tiltakozott az alternatív iskolák bevezetése ellen. Közreadott dokumentumuk leszögezi: „A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya felháborodással fogadta Szlovákia kormányzó pártjainak az úgynevezett alternatív iskolák bevezetésére irányuló szándékát. Ez a terv anyanyelvünk csonkítását célozza, hosszantartó, súlyos, nemzetiségi feszültségek okozója lehet az országban. A terv megvalósítása jelentősen hátráltatná Szlovákia nyugati integrációját. Mindezek okán az alternatív iskolák terve szemben áll a Szlovákia és Magyarország között megkötött alapszerződés szellemével. Ezen túl a demokrácia durva megsértésének tartjuk azt a törvénymódosítási javaslatot, amely az iskolák igazgatóinak kinevezését ki kívánja venni az iskolatanácsok hatásköréből, s kormányutasítással akar dönteni iskolánk s a tanügyi hivatalok vezetőiről." A dokumentum a továbbiakban közli, az MPP minden erejével támogatja a magyar pedagógusok komáromi nagygyűlését és részt vesz a rendezvényen, mivel a magyar iskolák ellen irányuló támadások határozott tiltakozást követelnek. • Példákat is felsoroltak? Kíváncsi lennék, hogy Szlovákia milyen megítélés alá esett. - Ilyen besorolásra nem került sor, de elhangzott - Surján László, az EDU alelnöke részéről hogy a visegrádi országok felkészültek a belépésre. • Miként vélekedtek a résztvevők: a visegrádiak együtt, vagy külön lépnének be az EUba? - Az 1996-os Kormányközi Konferencia dönt majd arról, hogy kikkel fognak tárgyalni, s milyen feltételekkel. Szó volt arról is, hogy a gazdagabb országoknak a szolidaritás elve alapján segíteniük kell a szegényebb országokat abban, hogy közeledjenek Európához, amelynek a nemzetek uniójává kell válnia. (gágyor) Be- és kirohanás Már akkor kezdődött az egész: a berohanásnál. A tisztelt hölgy és kísérője köszönés nélkül viharzott el a ruhatár és a vendégeket fogadó asztal mögött ülő tanító nénik előtt, nem reagálva az ott tartózkodók négy-öt ember köszönésére sem. Mintha egyszerre nagyon sietős lett volna a dolga. Ahová meg volt híva Lýdia Benčová. S ahová mintha átutazóba érkezett volna. Mintha éppen leugrott volna a fővárosból bevásárolni, s éppen zárás előtt akarta volna elérni egy három óráig (ilyen pedig nincs is Rozsnyón) nyitvatartó butikot. Vagy az itt a közelben most átadott szépségszalonba lett volna megrendelve úgy három órára. Mert hogy addig végzett is a dolgával a magyar tanítók között. Hát igen: nyilván hasra kellett volna esnünk, amikor L. Benčová és hűséges kísérője - akiről kiderült, hogy az oktatásügyi minisztérium új sajtótitkára-, az erdélyi vendég előadása közben belépett a városháza nagytermébe. Vagy ha nem hasra, mindenképpen vigyázba állni s koridort alkotva felkísérni őt a díszemelvényre. Valóban: hol volt a díszhely, hogy e jeles vendégnek pár percet a jól fizetett tanítók között kellett üldögélnie? S bizony: meg kellett volna állítanunk minden szónokot, s visszafojtott lélegzettel hallgatni a bölcs atyai(elnézést: anyai) eligazítást. Arról, hogy ki ő, s kik vagyunk mi. Mi ott lent. S ha erről netán szólni akarunk, akkor azt csakis olyan nyelven tegyük, amilyenen ő beszél hozzánk. Hogy kétszázan hallgatjuk mindezt, s ezen megütközünk? Aljas provokáció, hogy ezt meg merjük tenni! Neki ebben az országban senki ne tolmácsoljon! És egyáltalán: miért beszélnek itt még mindig magyarul? AMBRUS FERENC VÁLASZ OLVASÓINKNAK Külföldön foglalkoztatottak kötelezettségei G. /.: A községünkből többen is Magyarországra járunk át dolgozni. Kénytelenek voltunk erre, mivel Szlovákiában nem kaptunk munkát, de munkanélküli segélyt sem. Most az egyik munkatársunktól azt hallottuk, hogy fizetnünk kellene valamilyen négy százalékot, mégpedig azért, hogy mások kaphassanak munkanélküli-segélyt. Igaz ez? A Szlovák Köztársaság Foglalkoztatási Alapjáról szóló 10/1993. Tt. számú törvény (amelyet módosított a 159/1993. Tt. sz. törvény, a 319/1993. Tt. sz. törvény, a 325/1993. Tt. sz. törvény, a 189/1994. Tt. sz. törvény, a 366/1994. Tt. sz. törvény, és a 374/1994. Tt. sz. törvény) 14. paragrafusa első bekezdésének c/ pontja szerint a foglalkoztatási alapba hozzájárulást kötelesek fizetni azok a személyek is, akik a Szlovák Köztársaság területén rendelkeznek állandó lakóhellyel, és ugyanakkor külföldön folytatnak kereső tevékenységet. Az említett törvény 17. §-ának negyedik bekezdésé szerint a külföldön dolgozó személyek hozzájárulásként - legalább négy százalékot fizetnek a kivetési alapból. A kivetési alap az idézett törvény 18. §-ának ötödik bekezdése szerint a külföldön foglalkoztatott személy által megállapított összeg. A hozzájárulás összegét tehát önök jogosultak meghatározni, mégpedig azzal, hogy milyen kivetési alapot, milyen jövedelmet vallanak be. Ez a kivetési alap azonban nem lehet kevesebb, mint az éppen aktuális havi minimális munkabér, amely jelenleg 2450 korona, amelynek négy százaléka, 98 korona lenne. Ezt a hozzájárulást természetesen önöknek kell befizetniük, és ugyanakkor a törvény 20. paragrafusának negyedik bekezdése szerint kötelesek bejegyeztetni magukat az állandó lakóhelyük szerinti járási munkaügyi hivatalban (a hozzájárulást egyébként ennek a munkaügyi hivatalnak a számlájára kell fizetniük). Vannak persze még további biztosítások is (például az egészségügyi biztosítás, azaz az orvosi ellátás biztosítása; a nyugdíjbiztosítás, valamint a betegségi biztosítás), ezek azonban az adott esetben feltehetőleg nem kötelező biztosítások. dr. Cs.G. TEGNAP OLVASTUK Saját tudatlanságunk veszélyeztet Ján Figeľ, a Kereszténydemokrata Mozgalom külügyekkel foglalkozó alelnöke a Sme c. napilapnak nyilatkozott. Ebből a beszélgetésből idézünk. • Milyen elképzelése van Szlovákia külpolitikájáról? A realitásokból kell kiindulnunk, vagyis abból, hogy Közép-Európa legkisebb állama vagyunk, és a többiekkel összevetve jobban függünk a behozataltól és a kiviteltől. Politikánknak Európa közepét kellene összekötni, legalább a visegrádi csoportot. Szlovákia sfr lya akkor nő, ha politikánk a szlovákok, csehek, lengyelek és a magyarok együttes érdekét fejezik ki. Európa közepén nem alkothatunk szigetet, amelyet a többieknek meg kellene kerülniük. • Hogyan fejezhető ki a visegrádi négyek közös érdeke? Hosszú évekig a kommunizmus rendszerében éltünk, aminek következtében hasonló szintet értünk el és hasonló gondjaink vannak. E problémák megoldása és a fejlődés irányába tartó út hasonló. Ennek kifejeződése a Közép euró pai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA), amelyet mi támogatunk. Szlovákiának ebből a térségből semmilyen különutas biztonsági vagy külpolitikai úttal nem szabad eltávolodnia. • Milyen elképzelései vannak a 2000. év utáni Szlovákiáról? Hiszem, hogy Szlovákiának 2000 után az Európai Unióban lesz saját helye és csillaga. Optimista vagyok, nem tartozunk a konfliktusokat kereső nemzetek közé, a nyugati kultúrkör része vagyunk. Nem hinném, hogy a legközelebbi időszakban Oroszország, a Nyugat, az iszlám, az Észak vagy a Dél különösebb veszélyt jelentene Szlovákia számára. A legnagyobb ellenség valószínűleg a tudatlanságunk és a közönyünk lesz. Rossz lenne, ha az emberek apátiába zuhannának, ha olyan érzés kerítené őket hatalmukba, hogy nem kell állampolgárként megnyilvánulniuk, mivel úgysem változik semmi, mivel a politikusok és a pártok egyformák. Ha a lakosságon ilyen érzés lesz úrrá, akkor Szlovákia távlatok nélkül marad. (M. Kodoňová, Sme) AHOGY ÉN LÁTOM Egyszer majd megírják a reális szocializmusból a megvalósult kapitalizmusba való átmenet történetét, és már most meg merem jósolni, hogy komoly fejtörést okoz a történészeknek a szlovákiai baloldal szociáldemokratízálódása során bekövetkezett pártszakadások körülményeinek dokumentálása. Ennek fő oka az lesz, hogy Vladimír Mečiar még elvétve sem készít feljegyzést, jegyzőkönyvet, nem ad ki nyilatkozatot „lasszózásairól". Ugyanakkor a „meglasszózottak" sem teszik kirakatba elcsábíttatásuk történetét. Nem árulják el, mennyiért voltak hajlandók kötélnek állni. Ne is csodálkozzunk ezen. Az viszont már most is bizonyítható, hogy a Szlovákiai Munkásszövetség nem spontánul, hanem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke által ihletve szakadt le a Demokratikus Baloldal Pártjáról. Vajon van-e még munkás Szlovákiában, aki elhiszi Ján Luptáknak, hogy csak 1994 novemberének első napjaiban döbbent rá, hogy a munkásszövetség számára nincs Az „olvashatatlan" munkásszövetség más út, csak a hatalomban való részvétel terhének vállalása? Természetesen szónoki, ez a kérdés. Alig telt el 100 nap Ľuptákék kormányba való belépése, tehát a választások előtt oly sokat hangoztatott „ellenőrzési szerep" feladatása után, már meg is kezdődött a párt bomlása. Három parlamenti képviselőjük látványosan faképnél hagyta a kongresszust. Csak találgatni lehet Miroslav Kočnár és két társa döntésének igazi okát. Pártelnökük úgy próbálja magyarázni hármójuk távozását, hogy: megsértődtek. Amiatt, hogy Kočnár (a pártalkotmány módosítása következtében) nem lehetett első alelnök. Törölték ezt a funkciót. A kongresszus legnagyobb rejtélyei közé tartozik, hogy vajon melyik politológus műhelyben dolgozták ki a munkásszövetség a la psza bá ly-tervezetének módosítását. Amelyben már a párthierarchia struktúrjában már nem szerepel első alelnök. A nyomok a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom műhelye felé vezetnek. Aki életében legalább egyszer csak két percig hallgatta Ján Ľuptákot, az már azon is csodálkozik, hogy ő (kormánykoalíciós) pártelnökként 100 napig tisztségben maradt. Őhozzá képest még Ján Slota is óriása a politikának. Maga volt vele leginkább tisztában, hogy előbb-utóbb őrségváltásra kerül sor a párt élén, és hogy legvalószínűbb utóda Miroslav Kočnár lesz. Aki ugyan szintén nem géniusz, de azért más kategóriába tartozik, mint Ľupták. A pártalapszabály-módosítás fő oka a vetélytárs eltávolítása volt. Kigondolója pedig a DSZM valamelyik vezetője, nincs kizárva, hogy maga a párt elnöke. A végrehajtás már nem volt nehéz feladat, hiszen a küldöttek a párt középkádereiből kerültek ki, olyan emberekből, akik korántsem közömbösek az iránt, hogy kint a járásokban javában folyik a funkciók újrafelosztása. Egy ilyen koalíciós partner tökéletesen megfelel Mečiar miniszterelnök elképzeléseinek. Nem lehet tudni, hogy elnökkéválasztása esetén Kočnár úgy parírozna-e, ahogy Ľupták és a munkásszövetség két minisztere és összes képviselője az első száz nap alatt parírozott. Hogy ehhez a hajbókoláshoz mit szólnak azok, akik elkeseredésükben elfordultak a Demokratikus Baloldal Pártjától és a Munkásszövetségre voksoltak? Ez a miniszterelnököt nem nagyon érdekli. Egyre nyilvánvalóbb, hogy szövetségesét egyszeri használatú pártnak tekinti. Ján Ľuptákot, lehet, hogy még érdekli, mit szólnak a választók, de közben már beleszokott a bársonyszékbe, így hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Azt még be-bejelenti, hogy Mečiartól eltérően ő nem kíván belépni sem a NATO-ba, sem az EU-ba, de ez minden. A munkásosztály életét közvetlenül befolyásoló törvények megszavazásánál már akkor sem mukkan meg, ha évtizedekkel ezelőtt megszerzett munkásjogok feladásáról van szó. Szlovákiai magyarként és máskéntgondolkodóként még akár derülhetnék is a munkásszövetség bomlásnak indulásán. De nincs kedvem kárörvendeni, mert Mečiar hasonló módszerrel a szlovákiai magyar baloldaliak becserkészésére is tett lépéseket. Csak annyi a különbség, hogy magyarjaink esetében nem kőművest választott ki helytartónak, hanem egy orvost, aki nagyon szeret vadászni. TÓTH MIHÁLY