Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-19 / 90. szám, szerda

1995. április 881. SPORT Szlovákia egyetlen gyermekpszichiátriája A kis betegek szívesen segítenek ÚJSZÓ [ÍIJ A GYERMEKKORI LELKJ BETEGSÉG OKOZÓI GYAKRAN A SZÜLŐK Nem idegenek, a szülei kínozták láncra verve, a szemétdombon élt. Két évig tartott, míg a pszichi­átrián megtanult beszélni, az ön­magától gyógyult törések defor­málták kis testét. A négyéves P.-t és idősebb bátyját nevelőapjuk azzal büntette, hogy égő cigaret­táját a kicsik hátán oltotta el. S az édesanyjuk, nehogy kiderüljön a kínzás, vasalóval akarta eltüntet­ni a sebeket. Az orvosnő szerint beszélni kell az apjuk által megerőszakolt kis­lányokról. Arról, hogy mindez sok­szor a feleség beleegyezésével történik, aki a házasság megtar­tása érdekében hajlandó felál­dozni a lányát is. - Mutatok egy videofelvételt ­váltott témát az egyre jobban kö­högő igazgatónő. - A koncentrációs táborokból hazatértek lehettek ilyen sová­nyak. Igaz, ők nem lehettek ennyi­re tetvesek és rühesek, mint a nemrég ide került 15 éves le­gényke. A haja tetűfészek volt, szerintem már a bőre alá is be­másztak. Hemzsegtek az egész testén, napokig mi is fertőtle­nítőben mosakodtunk. A szeren­csétlen gyermek végtagjain órás/' sebek tátongtak - kapcsolta be a képmagnót, majd a látottakat kommentálta is. Az utolsó képsorok a sebeiből majdnem kigyógyult kisfiút mutat­ták, akinek testéről már soha nem fognak eltűnni a rühmarta hegek. - A testi kínzás a gyerekek lel­kén is sebeket okoz, ám ezek gyó­gyítása tovább tart, mint a töré­sek, az égések vagy a véraláfutá­sok kezelése - jegyezte meg. Munkájukat segítené, ha minden beteg érkezésekor videofelvételt készíthetnének, s dokumentál­hatnák a gyógykezelés eredmé­nyességét. - Ennek meg mi az akadálya? - kérdeztük, előre sejtve a vá­laszt. - Nincs pénzünk. A betegbiz­tosítótól kapott anyagiak nem fe­dik költségeinket, adósságaink Szeretetfogyatékosok Tizenhárom éves korában, egy nyári délutánon eltűnt hazul­ról, s szülei nem is keresték. Ha érdeklődtek volna utána, a csehországi híres-hírhedt E- 55-ös országút mentén láthat­ták volna viszont - strichelés közben.Ugyanis a csinos gye­reklányból barátja, stricije prostituáltat csinált. Éjszakán­ként legalább 5-6 férfivel volt viszonya, de a bevételeit le kellett adnia védelmezőjének. Pénze nem lévén, űzte az ipart. Ételben, de főleg alkoholban nem szenvedett hiányt, a bor feloldotta gátlásait. Néhány hónap alatt a kislány el­használódott, s amikor „megunt áru" lett, a stricije nem fut­tatta tovább. Bezárta egy elhagyatott fészerbe. A lány nem tudta, hány napot töltött étlen-szomjan... Amikor megtalál­ták, nem volt jártányi ereje, s nem tudott beszélni sem. Kissé jobban járta nála valami­vel idősebb kislány, aki szintén az E-55-ös út mentén, a kamionok­ban osztogatta kegyeit. Egy óvat­lan pillanatban ugyan megszö­kött a stricijétől, de ő is a gyer­mekpszichiátrián kötött ki. - A keserű kaland kitörölhetet­len nyomot hagy a lányok lelké­ben, holott jelenleg úgy tűnik, túl vannak a nehezén, s a férfiak iránt nem is éreznek undort. Sok türelemmel és szeretettel talán feloldható bennük az átélt borza­lom, csak hát bennünket más is foglalkoztat: mi lesz velük, ha in­nen kikerülnek? - tette fel a kér­dést dr. Kvetoslava Kalistová, a garanyi gyermekpszichiátriai inté­zet igazgatónője, akit ottjártunk­kor az influenza ágyba paran­csolt. Ezért megkérte dr. Agnesa Totkovičová gyermekorvost, hogy mutassa meg a 120 gyermek ke­zelésére szakosított intézetet, majd ezt követően újra találkoz­zunk szürnyegi otthonában. Egyetlen gyermekpszichiátria Szlovákiában Almássy gróf valaha szebb na­pokat látott kastélya nyújt átme­neti otthont a 3-15 éves korú, lel­ki bajokkal vívódó gyermekek­nek. Az épület kopott, berendezé­se felújításra szorulna, a falakra rajzolt mesefigurák inkább ki­emelik, mintsem eltakarják az itt­ott málló festéket. Nyomasztó lát­vány a 14-16 ágyas hálóterem, noha el kellett fogadnunk a gyer­mekorvosnő érvelését, hogy az éj­szaka ügyelő ápolónő számára ez a legjobb megoldás. - Az átalakítás pénzbe kerül, ezért csak a legszükségesebbek javítására vállalkozhatunk. Elég nagy gond jelenleg az, hogy a lá­nyok lakrészén kidőlt a fal, meg kell javítani - magyarázta az or­vosnő, mialatt a felújított tetőtéri szobákba vezetett. Elmondta, szponzorok adományaiból vették a helyiségek bútorzatát, s egy ren­dezett otthon látszatát keltő lak­részt alakítottak ki. A nappali szo­' bábán éppen csoportfoglalko­zást, autogén tréninget tartottak. A fiúkat, bármennyire is igyekez­tek ellazulni, megzavartuk össz­pontosításukban. Bepillantottunk az üres gyerekszobába, ahol a ki­csik kedvükre játszhatnak. So­kan először életükben, három­évesen. A szemle során az intézet ki­haltnak tűnt, amit szóvá is tet­tünk. - A gyerekek délelőtt a szem­közti kórházi iskolában tanulnak, a kisegítő iskolások oktatása dél­után történik. A délutánosok je­lenleg csoportfoglalkozáson van­nak - nyittatta ki az ápolónővel a társalgó zárt ajtaját. Ekkor döb­bentünk rá, hogy hol is járunk tu­lajdonképpen. A foglalkozás tv­nézésből állt, és állítólag csak azért voltak a fiúk felügyelet nél­kül, mert fürdetés van, amelynél szükséges az ápolónők jelenléte. - Beszélhetnénk a lányokkal? - kérdeztük kísérőnket, aki kéré­sünket zavartan elutasította. - A lányok is fürödnek, s az osztályon ráadásul kőművesek is dolgoznak. Nagy a rendetlen­ség... - Bennünket nem zavar ­erősködtünk, de hasztalan. A szülők szorul(ná)nak kezelésre - Nem sokat láttunk az inté­zetből - panaszoltuk a köhögő, tüsszögő igazgatónőnek. - Nem szívesen mutogatjuk a gyerekeket, nehogy újraéljék mindazt a rosszat, amit elszen­vedtek. Nagyon sebezhetőek ugyanis. Természetesen nekem mint gyermekpszichiáternek ve­lük együtt kell feloldanom a trau­mákat, legyenek azok bármilyen jellegűek. S ráadásul a kis kezel­tek, sőt a nagyobbak is, idegenek előtt nem szívesen tárják fel gondjaikat - magyarázta, majd az intézetben zajló munkára tért rá. A garanyi (terebesi járás) gyer­mekpszichiátria az egyedüli inté­zet Szlovákiában, ahol a kóros vi­selkedési zavarok miatt fellépő agressziót kezelik, ahol lehetősé­get kapnak a szenvedélybeteg­ségfelé haladó tinik, hogy megfe­ledkezzenek a kábítószerről vagy az alkoholról. Mert bármennyire is hihetetlen, sok 9-10 éves fia­tal rendszeres alkoholfogyasztó, s egyre terjed a drog. - A gyerekek sokszor a szere­(Prikler László felvételei) vannak nekünk is. A kastély fel­újításáról és a festetésről álmod­ni sem merünk. Az egészségügy pénztelensége köztudott, az anyagi gondokat megoldani nem tudjuk. A mi feladatunk a betegek gyógyítása. Meg kell ta­lálnunk a lelkükhöz vezető utat, ami, szerencsére, gyakran sike­rül. Talán azért is, mert minden­kihez a saját anyanyelvén sz& lünk. A gyerekek szintén csak az anyanyelvükön képesek kitárul­kozni és őszintén beszélni az át­élt borzalmakról vagy éppen ap­ró örömeikről, sikereikről. El kell érnünk, hogy nemcsak ők, ha­nem a felnőttek is bízzanak ben­nünk. Hogy ha furcsállni kezdik csemetéjük viselkedését, taná­csot kérjenek. Nem szabad félni attól, hogy pszichiáter az illető. Nagyon jó érzés, hogy a király­helmeci régióból egyre több szülő, a bajt megelőzendő, kér tőlünk segítséget. A terebesiek, sajnos, nem, mintha eddig nem tudatosították volna: minél előbb hozzák el gyermeküket, annál nagyobb az esélye annak, hogy panaszai enyhülnek. Nem egyik napról a másikra, hiszen a kezelés hosszadalmas. Sokan kisebb megszakításokkai hóna­pokat töltenek a gyermekpszi­chiátrián. A baj az, hogy gyakran ugyanabba a közegbe térnek vissza, ahol lelki bajuk el­kezdődött. A gyermekükkel nem törődő szülők aligha válnak gon­dos anyákká, apákká, s aligha várható, hogy azok, akik kínoz­ták őket, nem teszik többé. Fontosnak tartom, hogy beszél­jünk a nemi visszaélésekről, a gyermekek lelki és testi kínzásá­ról, de mindenekelőtt a szülők fe­lelősségéről. Ugyanis a legtöbb esetben a gyermek éppen a felnőttek miatt válik lelki beteggé. Mivel egyre több 3-15 éves gye­rek szorul kezelésre, jobban oda kell figyelni gondjaikra. A problé­ma elhallgatása ugyanis nem je­lenti azt, hogy nincs. PÉTERFI SZONYA tet, a családi háttér hiányában verődnek bandákba, s keresik az alkohol, a kábítószer okozta má­mort. Az iskolakötelesek rendsze­resen kimaradnak a tanításról. Ha esetleg mégis beülnek a pa­dokba, képtelenek koncentrálni, megfelelni az elvárásoknak. A ku­darc feldühíti őket, viselkedésza­varaik gondot okoznak az osztály­társaknak, a pedagógusoknak. A sok zűr miatt iskolakerülőkké, gyakran bűnözőkké válnak. A zsebtolvajlás csak enyhe kihá­gásnak számít. Volt egy 12 esz­tendős betegünk, aki 24 lakásfel­törés részese volt, de olyan tiniko­rú is, aki képzőművészeti alkotá­sok lopására szakosodott. Termé­szetesen tudjuk, hogy a háttér­ben felnőtt irányítók állnak, ám nevük kiderítése nem az egész­ségügyiek feladata. Igaz, a gyere­kek elutasítják a rendőrséggel va­ló együttműködést. Vannak olyan fiatalok, akik kivagyiságból lop­nak. Csak azért, hogy bosszút áll­janak a többnyire pénzes szülei­ken, akik gondoskodásukat, sze­retetüket százasokkal tudják le. Az egészségügyi gondok feltérké­pezése közben gyakran eszembe jut, hogy nem a gyerek, hanem a felnőtt szorul kezelésre. Csoda, hogy akkor, amikor csődöt mond a család, az iskola, csődöt mond a gyenge idegzetű gyermek? ­szegezte nekünk a kérdést. Arról is beszélt, s példákkal il­lusztrálta, hogy gyakran épp a felnőttek kergetik öngyilkosságba csemetéiket. Azzal, ha értelmi ké­pességeiketfelbecsülve olyan pá­lyára kényszerítik, ahol kudarcso­rozat éri őket. Lelki betegekké vál­hatnak attól is, ha minduntalan az idősebb testvért állítják példa­képül, ha a válófélben lévő szülők a gyermekek által zsarolják egy­mást. Sok kiskorút látogató szülőnek pedig hiába magyaráz­za az orvosnő a betegség hátte­rét, nem képesek megérteni, hogy hiba csúszott a nevelésbe. Gyakran kínos jeleneteket ren­deznek, s olyan indoklással, hogy „nem hagyhatom ott a vállalato­mat, futnak a millióim", elutasít­ják az együttműködést az intézet dolgozóival. Bár aránylag ered­ményes az autista gyerekek keze­lése, az írás-olvasási zavarokkal küszködőké éppúgy, egyre na­gyobb probléma a kábítószert ki­próbálók, de még nem függő fia­talok gyógyítása. A marihuanás ci­garettát a tinik enyhe drognak tartják, s állítják, hogy a terebesi járásban hozzá lehet jutni a hasis­hoz és az LSD-hez is. Amikor nyil­vánvalóvá válik, hogy az iskolai előmenetel rosszabbodása és a viselkedési zavarok mögött a ká­bítószerezés áll, amit közölnek a szülőkkel is, gyakran meg­sértődnek, és csemetéjüket elvi­szik az intézetből. Nem tudatosít­ják, hogy nagyon gyorsan, de sok­kal rosszabb állapotban, újra ke­zelésre szorul majd. - Szikrázik a levegő akkor is, amikor a szülő szemébe vágjuk, hogy a gyerme­ke lelki és sok esetben testi kín­zás áldozata. Aztán beszámolt arról, hány szülő hogyan kínozza gyermekét. Szinte meghűlt bennünk a vér. Láncra verve, tetvesen - Felfoghatatlan, hogy vannak úgymond anyák és apák, akik éheztetik gyermeküket. Az egyik kisfiú mamája nem is tagadta, azért ütötte-verte, éjjelenként tér­deitette, mert a 13 éves kama­szodó fia mindig éhes volt. A négy­esztendős, álmában fel-felsíró kislányt a részeges apja vaslánc­cal akarta elhallgattatni, az egy évvel idősebb kisfiú testén az anya fakanalakat tört el. S ami­kor kínjában bepisilt, szülei előre­nyújtott karokkal térdelni kény­szerítették. A hatesztendős V. Betegfelvétel - öngyilkossági kísérlet miatt BSgjSjflgjj

Next

/
Oldalképek
Tartalom