Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-10 / 58. szám, péntek

1995. március 3. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó 3 ) Az Interpol Komáromban? (Folytatás az 1. oldalról) sen nem kis összeget vett fel, féle ügyintézésért sem kérhet amit a s ai á t szükségletei kielé­pénzt. A gyanúsított továbbá g'tesere hasznait fel. Z. F. ed­több személynek megígérte, d iS bizonyítást nyert ténykedé­hogy elintézi a TIR-kártyát, s < sebo 1' llletve a z elkovetesek ezért jelentősebb mennyiségű ' módjából kitűnik, hogy a ki­pénzösszeget kért, az ígéretet seb b' egyszerűbb csalasoktol azonban nem teljesítette. Egy fokozatosan jutott el a bonyo­alkalommal magát rendőrnek lultabb és meghökkentő szél­kiadva becsapott egy jogos hámosságokig. Gyakorlatilag fegyvertulajdonost. Ér- könnyűszerrel jutott rendőri deklődést mutatott a lőfegyver egyenruhához, minisztériumi megvásárlása iránt, s elmond- szabad belépőhöz, magyar ta, hogy előbb szakértői véle- rendőri igazolványhoz, bilincs­ményezésre küldi a fegyvert, hez és lőfegyverhez. Talán csak majd azután vásárolja meg azt. a rendőrség éberségének kö­Fellépése annyira meggyőző szönhető, hogy az általa meg. volt, hogy a károsult fegyvertu- szerzett tárgyakat komolyabb lajdonosban még csak a gyanú bűncselekmények elkövetésé­halvány jele sem merült fel a re nem állt módjában felhasz­vásárló személyével kapcsolat- nálni. ban. z. F. ügyfeleivel általában Z. F. olyannyira otthonosan szórakozóhelyeken teremtett érezte magát a rendőrök kö- baráti, bizalmas kapcsolatot, zött, a szolgálati nyelvet is úgy Előszeretettel keresett fel elsajátította, hogy még az or- olyan vendéglátóipari egysége­szághatáron túl is jó kapcsola- ket, ahol gyakran tartózkodtak tokát épített ki a rendőri szer- rendőrök. A bizalmat erősí­vekkel. Magyarországon példá- tendő, ha rendőrök jelentek ul ígéretet tett egy letartózta- mega helyiségben, őket hango­tott személy szabadlábra he- san és mindenki számára ért­lyeztetésére, ezért természete- hetően köszöntötte, barátként TEGNAP OLVASTUK A lap munkatársa Ján Ľupták­kal, a parlament alelnökével, a Munkásszövetség elnökével be­szélgetett. • Mi a véleménye a pedagó­gusok fizetésének emelé­séről? - Támogatom. Ha telik rá, ak­kor tessék. Ám úgy gondolom, felül kell vizsgálni, kinek milyen fizetése van. Mert tudom, hogy vannak magas fizetések is. Ter­mészetesen azok, akik az alap­iskolákban alacsony fizetésért Szombat: Kilenc órakor kezdődik a Hétről-hétre c. publi­cisztikai magazin. Néhány cím­mondat a tartalomból: Mit ér­tünk a polgári engedetlenség alatt?, Hogyan értékelik a frak­cióvezetők a parlament eheti munkáját?, Milyenek táplálko­zási szokásaink? A szerkesztő: Szabó Mária. A déli hírek után a Slágermúzeum jelentkezik. 12 óra 50 perckor kezdődik Hritz Júlia műsora, a Családi feszek. Á szerkesztő ajánlata; Beiratko­zás után és iskolakezdés előtt - a pszichológus tanácsol: Vi­tanítanak, magasabbat kaphat­nának. Viszont megkérdezem, hogy mit szólnak azok a munká­sok, akik havonta 2205 koronát kapnak? Ha valamennyien fize­tésemelést kérünk, akkor mi lesz? • Van valami javaslata e di­lemma megoldására? - Az alapjaitól kell kezdeni. Rossz volt a transzformáció, mi­vel a helyzetet nemismerő poli­tiküsok végezték. Én már kez­dettől fogva bíráltam ezt a parla­lágjáró fiatalok; Hányszor lehet az életben talpra állni? - End­reffí Lóránd nyugalmazott alez­redes visszaemlékezései. 13 óra 40 perckor operettrészle­tek. Fél háromtól a közelmúlt­ban elhangzott műsorainkban tallózunk. 15 órakor: Aki tudja, írja meg! - komolyzenei fejtörő. 15 óra 30 perckor első, alka­lommal jelentkezik a Vállalko­zók félórája. Szénási György műsora a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének meg­alakulásával és az adózással foglalkozik. 16 órakor hírek, üdvözölte. Fellépése és viselke­dése az asztaltársasága szá­mára annyira meggyőző volt, hogy a civil emberek egyikében sem merült fel a szélhámosság gyanúja. Előfordult olyan eset is, amikor egyenruhában mu­tatkozott. Csalással ugyanis hozzájutott egy rendőrhadnagyi egyenruhához, azt több eset­ben is magára öltötte. Ügyfelei­vel néhány esetben a rendőrség épületének bejárati részében találkozott. Z. F. ellen a károsultak közül feljelentést senki sem tett. Azonban a bűnügyi rendőrség­hez eljutott az az információ, hogy Komáromban az Interpol egy olyan munkatársa tevé­kenykedik, akinek a városban semmi keresnivalója sincsen. Ezzel kapcsolatban feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy az Interpolnak egyetlen munkatár­sa sem dolgozik a terepen. Az Interpol egy nemzetközi szerve­zet, székhelye Franciaország­ban, pontosabban Strasbourg­ban van, a szervezet adat-, illet­ve kapcsolatközvetítéssel fog­lalkozik. Egyfajta összekötő mentben. Sem az osztrákok, sem a németek, senki sem csi­nálja így. Miért most privatizál­nak Franciaországban? Miért nem privatizáltak mindent egy­szerre? Lehetett volna az egész­ségügyet, az oktatási szférát, mindent. Csakhogy... néhányan „privatizáltak", ám az állami költségvetésbe nem jutott, és még kölcsönt is felvettek. • És most mi lesz? - Most mi lesz! Én vala­mennyi képviselőnek, akik e majd a Köszöntőt hallgathatják háromnegyed hatig. Vasárnap: 9 órakor hírek, műsorajánlat. A negyed tízkor kezdődő Világosságban Farkas István piarista atya elmélkedik arról, hogy magánügy-e a val­lás? 10 órakor először csendül fel a Kamaszrádió szignálja. 11 órakor: Segítsünk! Új műsor azokról, akik mások, mint a többiek, akiknek sokszor kell megküzdeniük környezetükkel, intoleráns embertársaikkal. A szakembert faggatjuk a hipe­raktív gyermekről, elmondjuk, láncszem az egyes országok rendőri szervei között. Az Inter­pol munkatársai közvetlenül sohasem dolgoznak rendőrségi ügyeken, csupán a nemzetközi kapcsolattartást, adatközvetí­tést végzik, a bonyolultabb, or­szághatárokat is átszelő rendőrségi ügyek felgöngyölíté­sében segítkeznek. Az előzetes letartóztatásban lévő F. Z. számláját a Komáro­mi járásban egyelőre öt ügy ter­heli. A rendőrség összességé­ben mintegy húsz olyan eset ki­vizsgálásával van elfoglalva, amelyeket a gyanúsított Szlová­kia, illetve Magyarország terü­letén követett el. Azonban úgy tűnik,az esetek száma koránt­sem végleges. Ezért a rendőrség kéri azokat, akik szemtanúi, esetleg szenvedő alanyai voltak valamelyik fent említett kétes kapcsolatnak vagy újabb esetről van tudomá­suk, jelentkezzenek a Komáro­mi Bűnügyi Rendőrségen, ahol már folyamatban van az ügy teljes dokumentációja és vizs­gálata. (kosár) mellett szavaztak..., akik még ma is itt ugrálnak, hogy emelni kell a fizetést, azoknak vala­mennyi fizetését elvenném. Hogy okuljanak. • Egyetért azzal, hogy egy főiskolai végzettségű tanár és egy munkás fizetésése között különbségnek kell lennie? - Meg kellene különböztetni. Egy kitűnő tanár és egy kitűnő munkás magasabb fizetést ér­demel. Természetesen köztük különbséget kell tenni. Ezt elfo­gadom. De nem lehet ilyen se a képviselő, se a politikus kö­zött... (Katarína Ottóvá, Smena) milyen szakmákat lehet tanul­ni a mozgássérült fiatalok po­zsonyi szakmunkásképzőjé­ben, étkezési tanácsokkal szol­gálunk a szklerózis multiplexes betegeknek. A szerkesztő Tóth Erika. A déli hírek után Rande­vú - Csenger Ferenccel. A műsor témái: Milyen az újabb Frankenstein-sztori a mozik­ban?, Mit csinál manapság Szörényi Levente? 15 órakor Irodalmi mozaik. Adásunk a Köszöntő után hírösszefoglaló­val zárul 18 órakor. (bodri) HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN i KOMMENTÁRUNK Vörös posztó A cseh alkotmánybíróság döntése (amely szerint a beneši dekrétu­mok érvényben maradnak), Václav Klaus öröme és.egyáltalán: a cseh közvélemény hozzáállása nem meglepő, hiszen Csehországban a né­metek morálisan jogos követelései, a kollektív elmarasztalás felszá­molására irányuló törekvései ugyanolyan vörös posztónak számítanak, mint Szlovákiában a magyar kisebbség követelései. Éppen ezért a cseh alkotmánybíróság döntése valamilyen módon minket is érint. Ezzel együtt, sajnos, azt is el kell mondani, hogy inkább negatív módon, még akkor is, ha a kollektív bűn megállapítása, a kitelepítésről szóló hatá­rozat Beneš elnöki dekrétumaiban a németek esetében a nagyhatalmak megállapodására épült. Ugyanezek a nagyhatalmak viszont megtagad­ták a hozzájárulásukat ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyarsággal szemben Benešék ugyanúgy járjanak el, mint a csehországi németek­kel szemben. Ezt a körülményt a hivatalos szlovák hatóságok viszont soha sem akarták figyelembe venni. Főként a kétszer már megbukott, de jelenleg is kormányfőként tevékenykedő Vladimír Mečiar volt az., aki szívós és végletekig menő kitartással küzdött bármitele jóvátétel, jogi vagy erkölcsi rehabilitálás ellen, és ennek érdekében akár az egész szlovákiai magyarságot is képes volt (kollektíve) lefasisztázni. Külö­nös módon éppen Mečiar és Klaus volt az, aki szívesen érvelt a kollek­tív bűnösség elvével a magyarokkal vagy a németekkel szemben, a másik oldalon viszont ugyanolyan következetességgel tagadta a kol­lektívjogok létjogosultságát. Mindettől eltekintve a cseh alkotmánybíróság határozata több, mint meghökkentő, hiszen Eduard Beneš, mint azt a szlovák történészek 1989 után nemegyszer felemlegették, 1938-ban lemondott a köztár­sasági elnöki tisztségéről, de ugyanakkor még a lemondása előtt sem kapott az akkori csehszlovák parlamenttől olyan meghatalmazást, amely őt az alapvető emberi jogokat megsemmisítő törvényerejű el­nöki dekrétumok kibocsájtására jogosította volna. Magyarán, 1945­ben egy valamikori exelnök, évszázados jogi hagyományok és a nem­zetközi jog figyelembe vétele nélkül a Csehszlovák Törvénytárban megjelentetett egy pamfletet, amelynek alapján megközelítőleg négy­millió embert fosztottak meg alapvető emberi jogaitól. Janics Kál­mán, szlovákiai ellenzéki magyar politikus évtizedekkel ezelőtt összehasonlította ezeket a törvényeket a fasiszta, zsidóellenes törvé­nyekkel, és kimutatta, hogy a beneši dekrétumok szinte teljesen meg­egyeznek a zsidók vélelmezett kollektív bűnére épülő náci „törvé­nyekkel". Elnézést az idézőjelért, de a nürnbergi törvényeket, a Tiso­féle Zsidókódexet a huszadik században ugyanúgy nem lehet tör­vénynek tekinteni, mint ahogy a beneši dekrétumokat sem. Apropó; a beneši dekrétumokkal kapcsolatos vita évtizedet; óta tart, majdhogynem rögtön a kibocsátásuk után kezdődött el. Külön­leges hangsúlyt kapott viszont 1993-ban, amikor Szlovákiát az Euró­pa Tanácsba felvették. Az akkor csak néhány hónapja létező Szlovák Köztársaságnak vállalnia kellett bizonyos feltételeket. Szóba kerüli többek között a beneši dekrétumok felülvizsgálata is. Csehország ak­koriban keményen kiállt Mečiar Szlovákiája mellett. A beneši dekré­tumok szolgáltatták azt a kölcsönös kiegyezési ürügyet, amely miatt Mečiar és neki is diktáló sovén szervezetek hajlandóak voltak meg­feledkezni „Szlovákia hét évtizedes gyarmati sorsáról", arról, hogy a csehek 1918 után nem adtak Szlovákiának autonómiát, 1945 után pe­dig még azt is leépítették, amit a szlovák nemzeti felkeléssel sikerült kiharcolniuk ... Ha pontos akarok lenni, akkor az egész helyzetet valahogy úgy foglalhatnám össze, hogy az elnyomott összefogott az elnyomóval, hogy bárki mást elnyomhassanak. Csehszlovákia megszűnt. A csehszlovák demokráciát azonban még ma is saját bőrünkön tapasztalhatjuk. FEKETE MARIAN Önökkel együtt örülünk sike­rüknek, és hisszük, hogy Szlová­kia többi hasonló sorsú telepü­lése is erőt merít a szetei polgá­rok helytállásából. Bízva abban, hogy erőfeszíté­süket siker koronázza, községük érdekében kifejtett munkájukhoz sok sikert kívánunk az Együttélés Intéző Bizottsága nevében: Duray Miklós, elnök Dolník Erzsébet, vezető titkár vet használják. K-50 KÖZLEMÉNY Örömmel értesültünk árról, hogy Szete polgárai is, élve al­kotmányos jogukkal, népszava­zással döntöttek községük ne­vének megváltoztatásáról. Ezzel a tettükkel bebizonyították, so­ha nem nyugodtak bele abba, hogy az ősi Szete helyett a köz­ségre erőszakolt Kubáňovo ne­Ú AHOGY ÉN LÁTOM A „monogramügy" és egyebek Nincs könnyű helyzetben a kormánykoalíció. Két irányba kellene bizonyítania. Egyrészt a nyugati demokráciák felé, másrészt pedig szavazóbázisa politikai ízlését és elvárásait szem előtt tartva. A kettőt még az olyan varázsló, mint amilyen Vladimír Mečiar, is nehezen tudja összeegyeztetni. Tisztá­ban van vele, hogy az EU, a NA­TO és általában a Nyugat azt várja el tőle, hogy erősítse a pluralista berendezkedés in­tézményeit, fejlessze a politi­kai kultúrát, privatizáljon, te­remtse meg a szektorsemle­ges adóztatás feltételeit, csök­kentse a szociális és nemzeti­ségi feszültségeket stb. A la­kosságnak az a része viszont, amely a kormányt hatalomra segítette, ennek éppen az el­lenkezőjét igényli. A „tömegek" hangulatát kifejező nemzeti orientáltságú nyomtatott sajtó, újabban pedig már a rádió és a televízió is, sokszor azt sugall­ja, hogy pluralizmus helyett egységes nemzeti fellépésre lenne szükség, hogy a privati­zálás okolható az elszegénye­désért, hogy Szlovákiában földi paradicsom lehetne, ha a kor­mány jóval határozottabban lépne fel a kisebbségekkel szemben stb. A kormánynak végül is el kell döntenie, hogy választói óhaját tartja-e inkább szem előtt, vagy a demokratikus külföld normá­ihoz kíván igazodni. Az utóbbi néhány hét alatt bekövetkezett eseményekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy inkább az első változat mellett teszi le a garast. Abból indul ki, hogy „Brüsszel messze van, Zsolna pedig itt terül el, Pozsonytól alig 250 km-re". A nyugati struktúrákhoz való csatlakozá­sig még hosszú évek telnek el, a választók elkedvetlenedése esetén ezzel szemben akár egy év alatt is el lehet veszíteni a rokonszenvet. Csak ezzel magyarázható meg, hogy Mečiarék az utóbbi napokban össztüzet zúdítottak minden olyan másképp gondol­kodó politikusra, illetve közjogi méltóságra, aki vagy tevőlege­sen, vagy potenciálisan az út­jukban áll. Milan Čič, az Alkot­mánybíróságelnöke is ezek kö­zé tartozik. Nem tudják neki, pontosabban az Alkotmánybí­róságnak megbocsátani, hogy a független testület legalább kétszer keresztülhúzta számí­tásukat. Először azzal, hogy törvényesnek minősítette a De­mokratikus Unió képviselőinek megválasztását, másodszor pedig azzal, hogy - az Alkot­mányra hivatkozva - nem ér­tett egyet a gyógyszerellátás kormány által kidolgozott kon­cepciójával.. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke egyetlen sérelmet sem tud fe­ledni, így Milan Čičnek most benyújtotta a számlát. Mégpe­dig úgy, ahogy senki sem várta: alaposan megkurtította az Al­kotmánybíróság költségveté­sét, és Milan Čičet „kitessékel­te" szolgálati gépkocsijából. A populizmusnak már szá­mos megnyilvánulását tapasz­talhattuk 1990 óta, ez az in­tézkedés azonban vala­mennyit übereli. Talán még azt is, hogy néhány héttel ezelőtt úgy lefaragták a köztársasági elnöki iroda költségvetését, hogy némely tárcaírók - nem is egészen indokolatlanul ­már arról írtak: Szlovákia első polgára esetleg kénytelen lesz fontolóra venni, ne költözzék-e be apparátusával együtt egy katonai sátorba. Ugyanis al­bérletben működik az elnöki hivatal, s ha a kormány és Mi­chal Kováč közötti viszony to­vább éleződik, nincs is rá re­mény, hogy méltó otthont kap az intézmény. Három napja új mozzanattal „gazdagodott" a kormánykoalí­ció és a köztársasági elnök kö­zötti ellentét. A Slovenská re­publika - a kormány mindenre kapható szócsöve - „hason­más kiadásban" közölt egy Né­metországból származó rendőrségi dokumentumot, amely szerint a Szövetségi Köz­társaság rendőrsége elfogató parancsot adott ki bizonyos if­jabb M. K. szlovák állampolgár ellen, aki „egy magas rangú szlovák közéleti tényező" fia. Az első pillanattól kezdve nyil­vánvaló volt, hogy Michal Ko­váčot vette célba a kormány lapja. Anélkül, hogy minimáli­san is tiszteletben tartaná az ártatlanság vélelmének alapel­vét, amit - jogállamban élünk - még a rablógyilkosoktól sem vonhatnak meg. Vajon mit gondol minderről a művelt Nyugat? Vajon mit gon­dolnak ezekről a mesterkedé­sekről azok, akik nem Vladimír Mečiar koalíciójára szavaztak? Ezt kérdezi az ember, és csak arra a következtetésre képes jutni, hogy a miniszterelnököt ez egyáltalán nem érdekli. Most „hazafelé" tesz gesztuso­kat, mert nem engedheti meg magának, hogy harmadszor is megbukjék. TÓTH MIHÁLY Csak úgy kérdezem...

Next

/
Oldalképek
Tartalom