Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-23 / 45. szám, csütörtök

s) ÚJ szó MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. február 23. A BRUTÁLIS GYILKOS SZABADLABON VEDEKEZIK Vasalóval égették a hasát, késsel vágták a fülét A bűnözés ranglistáját - már évek óta, és óriási fölénnyel - a vagyon elleni bűncselekmények vezetik. Számuk annak el­lenére emelkedik, hogy a törvénymódosítás után a 4900 ko­ronáig terjedő kárt már csak szabálysértésként kezelik. A Lé­vai Járásban is alaposan elszaporodtak a lopások, a rablá­sok, a lakásbetörések, és az egyéb gazdasági bűncselekmé­nyek. Az „alkalom szüli a tolvajt" stílusú amatőr elkövetőkön kívül nem kis számban működnek Jól szervezett, pontos terv szerint dolgozó profi bandák. Előbb-utóbb ugyan lebuknak, ám mindig akadnak követőik, akik átveszik a váltóbotot. Ar­ra is volt példa, hogy a sima tolvajlásnak induló tett brutális rablássá, sőt gyilkossággá fajult. A múlt évi pukaneci tragédi­áról, illetve más hasonló bűnesetekről a Járási nyomozóhiva­tal igazgatójával, Dr. Jozef Pojar alezredessel beszélgettünk. történtekről. A telefonhívás után gépkocsiba ültek, és üldözőbe vették a menekülő banditákat. Természetesen a rendőrautók is akcióba léptek. Izgalmas hajsza után az egyik motoros járőr Pod­lužanyban keresztezte a be­törők útját, akik megadták ma­gukat. Kiderült, a Nagykürtösi járásból rándultak át hozzánk. - Volt egyéb jellegű fegyveres rablótámadásunk is. A célpont a lévai, illetve a tolmácsi Admirál klub volt. Az utóbbi helyről az is­meretlen tettesek 110 ezer ko­ronát zsákmányoltak. A vizsgá­lat során kiderült, hogy két, volt FÁK-beli állampolgár előző nap nagyobb mennyiségű összeget vesztett az említett helyen, ezért azzal fenyegették meg a krupiét, ha nem kapják vissza kamatos­tul pénzüket, kiirtják a család­ját. A megfélemlített férfi záróra után beengedte őket, átadta az említett összeget, majd hagyta magát megkötözni. A tolvajok, a betörők, a rablók nagy része előszeretettel vá­laszt magának idős házaspáro­kat vagy egyedül élő öregeket. Egyrészt azért, mert feltételezik hogy a magányos embereknek sok megtakarított pénze, eset­leg egyéb értéke lehet, más­részt mert ez a réteg teljesen védtelen, és nem képes az el­lenállásra. Gondolom, ez önök­nél is érvényes és előfordultak hasonló esetek. - Sajnos elég gyakran. Nem­rég Lökön történt egy ilyen la­kásbetörés. Két álarcos férfi ­beszédjük alapján romák lehet­tek - kifosztottak egy magányos öregembert. Nem sok mindent tudtak tőle elvinni. Nagyobb sze­rencsével járt két másik rabló, akik szintén egy egyedül élő idős férfit szemeltek ki maguk­nak, és támadtak meg lakásán. Előbb veréssel puhították, majd dróthuzallal összekötözték és sorsára hagyták. Persze előbb áldozatuktól több betétkönyvet - Az említett pukaneci eset or­szágszerte nagy felháborodást váltott ki, hiszen a tetten ért be­törők megöltek egy városi rendőrt, társát pedig megsebe­sítették. A sérült rendőr viszo­nozta a tüzet, és ugyancsak ha­lálosan megsebezte az egyik banditát. Két társa elmenekült. A nagy erőkkel folyó nyomozás­nak köszönhetően 24 órán belül sikerült elfognunk a tetteseket. Ha jól tudom, nem ez volt a 94-es esztendő egyetlen fegyve­res incidense járásukban. - Valóban, nem. Még élénken emlékezetemben él egy krimibe illő autós üldözési jelenet. Egy kocsmatulajdonos, miután már vagy háromszor kirámolták ital­boltját, úgy határozott, ha kell, akár fegyverrel a kezében is, de megvédi vagyonát. Ezért gyak­ran töltötte az éjszakát az ivó­ban. Aznap is ott tért nyugovóra. Késő éjszaka gyanús zajra riadt. Felugrott és látta, hogy két be­törő zsákokban viszi kifelé az összegyűjtött szajrét. A tettesek után vetette magát, akik - hogy egérutat nyerjenek - rálőttek. Szerencsére rosszul céloztak. A tulaj viszonozta a tüzet, közben fia értesítette a rendőrséget a és családi ékszert vittek el. A kárvallottra, szerencséjére más­nap egyik szomszédja rátalált. Máskülönben akár életével fi­zethetett volna a rablók ember­telensége miatt. A tetteseket si­került elfognunk. Egyikük beis­merte hogy a helyszínen járt és bántalmazta a bácsit, a cinkosa viszont konokul tagad, és egyelőre szabadlábon van. Egy további, igencsak felháborító esetben a tettesek éjféltájban erőszakkal behatoltak egy ma­gányos 74 éves férfi házába, és pénzt követeltek tőle. Mivel a bácsi végig kitartott azon állítá­sa mellet, hogy nincs semmi ér­téke, az álarcos betörők kín­zással próbálták kiszedni belőle, hová rejtette el a gubát. Forró vasalóval égették a hasát, majd késsel felvágták a fülét. E kegyetlenkedés végül is hétezer koronát eredményezett. A brutalitás egy másik eset­ben - igaz ezúttal nem rablás­ról, hanem nemi erőszakról volt szó - gyilkossággal végződött. Szinte valamennyi lap .foglalko­zott annak a 25 éves lévai férfi­nek az esetével, aki januárban egy templomba igyekvő 70 éves asszonyt a földre rántott és meg­erőszakolt. Előzőleg azonban olyan durván bántalmazta, hogy a kórházban belehalt sérülései­be. - Ez a rémtetťjárásszerte óri­ási felzúdulást váltott ki. De ami a legmegdöbbentőbb - és ezt ke­vesen tudják - a gyilkost, aki az idős nő fejét a járdába verte, majd kegyetlenül megrugdosta, óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A tolvajok olykor külföldi ügy­felek megrendelésére is dolgoz­nak, akiket főleg festmények és különböző régiségek érdekel­nek. Volt ilyen esetük is ? - Nem is egy vagy kettö, ha­nem egy egész sorozat. Újvári kollégáinkkal sikerült fölszámol­nunk egy öttagú bandát (két lé­vai, két dunaszerdahelyi és egy újvári férfi alkotta a galerit), akik üzleteket, lakásokat, kocsmá­kat és főleg templomokat fosz­togattak. Szerencsére a kegytár­gyak közül még egyet sem csempésztek külföldre. A házku­tatás során egy teherautóra való lopott holmit foglaltunk le náluk. A bizonyítási eljárást nagyban megkönnyítette az a tény, hogy a járőröknek az egyre szemtele­nebből garázdálkodó csoportot sikerült tetten érni. Akkor buk­tak le, amikor a nagysallói kocs­ma kirámolásán fáradoztak. BECS: Tolókocsiba love A nyugalmas, hétköznap déiutáni bécsi utcaké­pet egy kísérteties gyorsasággal száguldó piros Volkswagen és a nyomában rohanó, szirénázó, kék fénnyel villogó rendőrautó látványa zavarta meg. A 23 éves Wolfgang Amon kifulladásig taposta a gáz­pedált, majd a járdaszegélynek ütközve, sikoltó gu­mikkal megállt.-Röviddel a megállás előtt, a hajsza utolsó szakaszában a rendőrök - mivel az üldözött személyében egy körözött bűnözőt véltek felfedezni - a hátába lőttek. A fiatalember csaknem az életé­vel fizetetett a végzetes tévedésért. Megmagyarázhatatlan viselkedésére, valamint a rendőrök tévedésének okára és reakciójára kereste a választ a népszerű Woche magazin tudósítója. Füstbe ment tervek Azon a napon Wolfgang Amon jókedvűen, fütyö­részve sétált haza munkahelyéről Bécs II. kerületé­ben levő lakására. Számtalan gondolat jutott eszé­be, de az egyiknél hosszasan elidőzött. Rendeznie kellene végre a 22 éves kozmetikusnőhöz, Sabine Riemerhez fűződő kapcsolatát. Mindketten a szüle­iknél laktak, jó lenne végre egy saját otthon, hogy mielőbb összeházasodhassanak. A Parlamentben, ahol villanyszerelőként dolgo­zott, megbecsülték, biztosnak látszott a státusa. Po­litikusok jöttek, képviselők mentek, de Wolfgang ma­radt. Önálló munkát mégsem bíztak rá, mert utolsó szakvizsgája hiányzott, s ez meglátszott a fizetésén is. így a saját lakás egy darabig még álom maradt. Hazaérve éresítést talált a levélszekrényben, melyben a szakvizsga időpontját közölték. Örömé­ben hármasával szedte a lépcsőfokokat, hiszen tud­ta, a sikeres vizsgával járó mesterlevél fizetéseme­léstjelent. Megebédelt, majd autóba ült, hogy Sabi­neval is közölje a jó hírt. Egy ideig sétálgattak, beszél­gettek, tervezgették a jövőt. Majd-elbúcsúzott a lány­tól, egy barátját szerette volna még meglátogatni. „Valami kattant az agyamban" Beszállt az autójába, már éppen indulni akart, amikor észrevette a mellette megálló rendőrautót. - Magam sem tudom, mi ütött belém, valami kat­tant az agyamban. Semmi kedvem nem volt előko­torni a jogosítványomat. Folyton csak macerálják az embert, gondoltam, és a gázpedálra léptem. Ám a rendőrök többen voltak, nem is tudta ponto­san megszámolni, de legalább három kocsi vette ül­düzőbe. Villogó kék fény, fékcsikorgás, sziréna hangja, kri­mifilmekbe illő, vad autós hajsza vette kezdetét a bécsi utcán. A rémület most már az agyára települt. - Tudtam, ha megállok, az nagyon drága mulat­ság lesz nekem. Egy gondolat hajtott, mindenkép­pen le kell ráznom a zsarukat - emlékezik vissza a fiatalember. Ám a távolság vészesen csökkent, a rendőrök egyre jobban rátapadtak, sőt a Seitengasséhoz ér­ve, további két autó csatlakozott az üldözőkhöz. Megpróbált délkeleti irányban egérutat nyerni. Egy ­feltehetően útfelbontási munkálatokból ott felejtett - deszka lett a végzete. A deszkából kiálló hegyes szeg kanyarodáskor az első kerékbe fúródott. A gu­mi leengedett. Érezte, nincs több esélye. Egyszeriben ütést érzett a hátában, forróság öntö­te el, s mintha felsőteste érzéketlenné vált volna. Az ijedtségtől elvesztette uralmát a kormány fölött, si­koltozó gumikkal a járdaszegélynek ütközött. Ekkor még nem sejtette, hogy egy útját tévesztett lövedék fúródott a hátába. Azután üldözői utolérték és bekerítették. A fájda­lomtól alélt férfi kinyitotta az ajtót, és megadóan vár­ta a sorsát. Arra még emlékszik, hogy kirángatták az autóból és a földre lökték. Valaki felháborodva kia­bálta: Mit művelsz? Te eszelős! Szitává kéne lőni az ilyen állatot! Reinkarnáció a kórházi ágyon A fiatalember életéért négy napig küzdöttek az or­vosok a Lorenz-Bühler Klinikán. A golyó a hátgerin­cen keresztül hatolt a testébe, és a szívétől fél centi­méterre állt meg. Az autós hajszában részt vevő egyik rendőr így emlékszik vissza a történtekre: - A Landsteinergassén levő áruház kirakatát va­laki bezúzta, és meglépett egy drága televízióval. Az elkövető személyleírása Amonra illet, és a menekü­léshez használt autó színe és típusa is megegyezett az övével. - De miért volt szükség fegyverhasználatra? - Mi eredetileg csak a gumiabroncsba akartunk lőni - hangzott a válasz. Wolfgang szülei egyszerűen nem értik, hogy a fiuk miért nem állt meg. Először arra gondoltak, hogy al­koholt fogyasztott, és félt az eredménytől. A teszt azonban negatív volt, egy ezreléknyi alkoholt sem találtak a vérében. A Rehabilitációs Központ orvosai, ápolói szerint a fiú állapota látványosan javul. Hamarosan hazatér­het, de élete hátralévő részét tolókocsiban kell tölte­nie. Az eseményekre nem szívesen emlékszik vissza, számára is rejtély a saját viselkedése. - Anyagi helyzetem nagyon labilissá vált. Egy kár­térítési per pedig évekig elhúzódhat. Nem tervezek, nem ábrándozom, már semmi sem lesz olyan, mint régen. A kórházban másodszor születtem, de az új életemmel még nem tudok mit kezdeni. A meny­asszonyom néha meglátogat, de az esküvőről nem beszélünk. Múltam van, de nincs jövőm. A WOCHE nyomán Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS. Holttest az irtáson Egyelőre rejtély, hogy miért kellett meghalnia egy harkányi vállalkozónak. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitány­ság gyilkossági nyomozói nincsenek könnyű helyzetben, hiszen kérdőjelek erdejében kell bolyonganiuk... A hajtóvadászat résztvevői óvatosan közelítették meg a földön fekvő férfit. Első látásra úgy tűnt, hogy megfagyott az éjszakában, ám amikor a kiérkező nyomozók a hátára fordították a szeren­csétlent, azonnal erőszakos halálra gya­nakodtak. A boncasztalon elvégzett or­vosszakértői vizsgálat egyértelművé tet­te, hogy a dunaszekcsői szeméttelep mellett talált joggingos férfit agyonütöt­ték. Mozgásban az üzlet Az áldozat csak ideig-óráig maradt is­meretlen. Miután a televízióban bemu­tatták a fényképét, azonnal kiderült, hogy Cs. Józsefről (38) van szó, aki fele­ségével és két gyermekével éldegélt az Európa-szerte ismert baranyai fürdőhe­lyen. Felvetődhet a kérdés, hogy család­ja miért nem jelentette be a férfi eltűné­sét a rendőrségen. Nos, erre egyszerű a válasz: nem ez volt az első eset, hogy a család feje üzleti érdekből napokra eltűnt otthonról. A nagyközségben hal­lani lehet olyan hangokat is, hogy a férfi igen rövid idő alatt teremtett irigylésre méltó egzisztenciát famíliája számára. A jól értesültek szerint miután néhány éve felhagyott a reluxa-ügynökösködés­sel, autókkal kezdett üzletelni, és az emberek hiszékenységére épülő pira­misjátékok szervezéséből is derekasan kivette a részét. De halottakról jót vagy semmit... Kanyarodjunk inkább vissza az eltűnés napjához. Az elmaradt légyott Cs. József december 24-én reggel, a nagy ünnepi készülés kellős kö-zepette úgy dönt, hogy autókázik egyet. Ezúttal a család tízmilliós Mercedese helyett a középszürke Suzukiba vágja magát. A forgalmi engedélyen kívül más sze­mélyes okmányt nem vesz magához. A nyomozóknak óriási munkával az esti órákig sikerül rekonstruálniuk a férfi mozgását. Eszerint több harkányi szóra­kozóhelyen is megfordul, a vidám fröccsözés közepette az egyik ven­déglőben két ukrán pillangót is magá­hoz édesget, akik némi rábeszélésre és persze a pénzes kaland reményében rá­állnak arra, hogy szálláshelyükön foly­tassák az ismerkedést. Azonban végül a fizetett légyott nem jön létre, a férfit be sem engedik a szobájukba, mert megítélésük szerint annyira a fejébe szállt a bor, hogy nem tudnának vele mit kezdeni. Minderről a zsaruk a magu­kat táncosnőnek valló kézmunkásoktól szereznek tudomást, akiknek felkutatá­sa egyébként cseppet sem bizonyul könnyű feladatnak. Hová tűnt az autó? A pécsi nyomozók mindent megtet­tek, hogy továbbpergessék a képzelet­beli filmet, azonban egyelőre az imént említett pontnál megakadtak. A Suzukit mintha a föld nyelte volna el, nem tudni azt sem, hogyan került Cs. József Duna­szekcső határába, ki szabadította meg aranygyűrűjétől és Seiko karórájától, mint'ahogy azt sem, hogy mi motivál­hatta a gyilkosokat. Értetlenül mered­nek a nyomozók a holttest közelében talált reklámszatyorra is, amelyben nem kevesebb mint kilenc szál vastag füstölt kolbászt találtak. A szörnytett mögött vajon ki lapul­hat? A kocsi miatt gyilkolni is kész bűnözők, az ukrán lányok futtatói, akik esetleg a kiegyenlítetlennek hitt szám­lát akarták ily módon rendezni? Netán a pilótajátékban megrövidített balekok esküdtek bosszút? Nem folytatjuk a sort, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy olvasóink is gazdagítani tudnák a verziók tárházát. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osz­tályán többször megerősítették, hogy a nyomravezetőnek száz-ezer forint üti a markát. (Zsaru)

Next

/
Oldalképek
Tartalom