Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-02 / 27. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ RIPORT 1995. február 2. Kardélre hányva A sebészek szerint F. István igazán szerencsésnek mondhatja magát, hogy az alkarjáról nem egy tompább élű harci szerszám hasított le egy nagy darabot, hanem egy borotvaéles kardél, s ezért még összevarrhatták az elvágott ereket, inakat. Páciensük reménykedhet benne, hogy a borzalmas sérülés ellenére bal keze újjáéled. F. István valószínűleg utoljára avatkozott be verekedésbe. Ma már tudja, úgy fordult a világ, hogy a békeszeretet gyakran önveszélyes. És nemcsak a lepusztult csehókban. A Váci úti Relax Club - tán a nevéből is kitűnik - nem a duhajok törzshelye. Sosem volt az, és ma sem az. Azon a bizonyos napon mégis véres események színhelyévé vált. A tanúvallomások szerint az egész azzal kezdődött, hogy a Csita becenévre hallgató V. Csaba (21) Zoli nevű haverjának valami afférja támadt egy cigány emberrel. Összeszólalkoztak, s itt akár véget is érhetett volna a nézeteltérés, ugyanis a cigány ember távozni készült. Zoli azonban úgy feltúrázta magát, hogy utánarohant, és a lépcsőnél leütötte. A klub vendége, a világéletében csendes, békeszerető F. István ekkor állt fel, hogy szép szóval megpróbálja szétválasztani a verekedőket. V. Csaba azonban csak annyit látott ebből, hogy megy feléjük, s gyaníthatóan azt hitte, ellenük akar beszállni a harcba. Kiszaladt a kocsijához a mintegy 60 centi hosszú, borotvaélesre köszörült kardjáért. A japán díszkardutánzatot a hátsó ülésekhez erősítve, mintegy gépkocsitartozékként hordta magával. Lehet találgatni, hogy miért. A balhé már elsimult volna. Azt ő nem érezte, amikor a karddal visszatért. A tanúk szerint azonnal támadott. A kardot jakuza módra, két kézzel emelte a feje fölé, mielőtt F. Istvánra lesújtott. Ha áldozata az utolsó pillanatban nem emeli maga elé a bal kezét, tán a fejét hasítja ketté a penge. így az alkarjába hatolt, és a csonton elcsúszva metszett le egy jókora darabot. A tanúk szerint földre roskadt áldozata felett Csita újra sújtásra emelte a kardot, s ha a kiömlő vér látványa nem józanítja ki, meglehet, egy békeszerető emberrel kevesebb él ma a Földön. V. Csaba leengedte a kardját, ám menekülése előtt még odakiáltott a szemtanúknak: „Senki nem látott semmit, vagy különben meghaltok!". Két nap múlva ismét csak azért tért be a klubba, hogy a vendéglátóhely személyzetét emlékeztesse a fenyegetésre, hozzátéve, ha a rendőrség érdeklődne,, mondják azt, hogy románok verekedtek ott. Mégis félhetett a felelősségre vonástól, mert egy hét múlva egy férfi társaságában úgy ismételte meg a fenyegetéseit, hogy közben a pultoslánynak a nyakához emelte a kardot. Az angyalföldi kapitányság nyomozói azonban mindezek ellenére tudomást szereztek a bűncselekményről, s az elkövető személye sem maradhatott sokáig titokban. A V. Csaba elfogásakor történt házkutatás során különböző közbiztonságra veszélyes tárgyak kerültek elő, köztük a borotvaéles kard. Csita - akit súlyos testi sértés alapos gyanújával vettek őrizetbe - gyanúsítottkénti kihallgatásakor tagadta a szándékosságot. Szerinte az egész véletlenül történt. Azt gondolná az egyszerű halandó, Csita a történtek óta zárt helyen sínylődik, ha másért nem, csak azért, hogy fenyegetéseit ne válthassa valóra. Nem így van. Előzetes letartóztatására nem volt jogalap, így az őrizetbe vétel jogszerű, 72 órás időtartama után szabadult. (Zsaru) A „SZOMJAS

" RABLÓGYILKOS „Nem hagyhattam életben, mert felismert" Adolf C. 39 éves. Életének pontosan egyharmadát töltötte a börtön falai között. Előbb három évre ítélték rablásért, majd röviddel szabadulása után - ugyanazért a bűncselekményért további tíz évvel súJtották.A dutyiban töltött évek során sem jött meg az esze. Szentül meg volt róla győződve, hogy ezúttal már - okulva korábbi hibáiból - nem fog lebukni. Áldozatait az idős, hiszékeny és jóindulatú, egyedül lakó és védekezni képtelen asszonyok sorából válogatta. Utolsó pénzszerzési akcióját követően már nemcsak a szokásos kirámolt lakás, hanem egy hulla is maradt utána. Adolf C. szerencsére rendőrkézre, majd ismét a börtönbe került. Mire kiszabadul, 62 éves lesz. A kétes múltú rablónak ugyan fogalma sem volt a lélektanról, ám annyit azért tudott, hogy az idős nők bizalmát elsősorban udvarias viselkedéssel lehet megnyerni. Aztán rájött, még hatékonyabban „dolgozhat", ha szánalmat ébreszt maga iránt. Vagy tizenöt alkalommal játszotta el a szegény, megfáradt vándor szerepét, aki csak egy pohár vízre és néhány perc pihenőre vágyik. Olykor - a változatosság kedvéért - azt állította, hogy autója hűtőjéből elfogyott a víz. Es ki ne segítene egy megszorult sofőrön vagy egy szegény kimerült utason? Adolf mialatt előállt kérésével, igyekezett megállapítani, hányan tartózkodnak a lakásban. Ha csak a ház asszonya volt otthon, tudta, nyert ügye van. Dicsérte a kéziszőttest a falon, a túrósbuktát, amellyel néha megkínálták, esetleg a virágokat a vázában. Közben fürkésző tekintettel nézte, honnan milyen értéket lehetne elemelni. Később már nem elégedett meg néhány, a polcokról elcsórt gyűrűvel vagy értéktelen órával. Nagyobb zsákmányra vágyott. Az udvarias idegenből egyszeriben brutális, mindenre elszánt betolakodó lett. Úgy ragadta torkon meglepett áldozatait, hogy azoknak ne maradjon idejük a segélykiáltásra. Amint elaléltak, elengedte őket, és nekilátott az értékek begyűjtésének. Egy 80 esztendős özvegyasszonyhoz sofőrként csengetett be. Az készségesen megtöltötte neki a két műanyag fiaskót vízzel. A látogató ekkor azzal állt elő, hogy kezet szeretne mosni. Meg sem várva a választ, a fürdőszobába ment. Ott leakasztott egy törülközőt, és az idős nő nyakára csavarta, és addig szorította, míg az össze nem esett. Brutális tette után kényelmesen körülnézett a lakásban, és zsebre vágott kétezer koronát. Aztán a magához térő asszony ujjáról lehúzta a gyűrűt, és egy teátrális mozdulattal kezet csókolt neki. Következő áldozata - egy ugyancsak nyolcvanéves néni gyanúsnak találta, hogy vendége, aki ezúttal egy acylpyrint akart egy pohár vízzel leöblíteni, túl sokáig matat a konyhában. Rosszat sejtve megpróbált cselhez folyamodni. Átkiabált a szomszéd szobába, rabolt három antik szobrocskát és a húszezer korona értékű ékszert is visszaszolgáltatta, de a gyilkosságról hallani sem akart. Váltig állította, hogy amikor elhagyta a lakást, a néni a földön ült, és életben volt. Amikor kiderült, hogy a kalapácson levő vér tőle származik, azt állította, megcsúszott a jeges járdán. Később arról próbálta meggyőzni a nyomozókat, hogy a cigánybálon összeverekedett, és véres kézzel véletlenül a kalapácshoz ért. A vállán levő ütésnyom mindkét lehetőséget kizárta. Adolf C. egy ideig még próbált tagadni, de aztán a sokasodó bimintha ott lenne a fia, hogy rakjon a tűzre. A rabló nem dőlt be a trükknek, és gúnyosan megjegyezte: majd én is segítek neki, és megköszönöm, hogy ilyen ostoba anyja van. A következő pillanatban torkon ragadta vendéglátóját, és 500 koronát követelt tőle. A nő rimánkodva állította, nincs pénze. A szorítás egészen az eszméletvesztésig erősödött. A rabló ezúttal hiába kutatott, sem pénzt, sem más értéket nem talált. Amikor a néni felocsúdott, ismét fojtogatni akarta. Ekkor a halálra rémült asszony egy vázából előkotorta megtakarított 230 koronáját. Adolf C. utolsó áldozata, egy 88 éves anyóka életével fizetett bizalmáért. Az idős nénit unokája találta meg, egy szorosra kötött kendővel a nyakán. A földön a nagymama szemüvege mellett egy véres kalapács is feküdt, amelynek a fején lévő vérnyom mint az hamarosan kiderült nem egyezett a szerencsétlenül járt néni vércsoportjával. Adolf C-t két nappal tette után tartóztatták le. Azt ugyan bevallotta, hogy a helyszínen járt, sőt az elfő. v. illusztrációs felvétele) zonyítékok terhe alatt bevallotta, hogy az idős nő kalapáccsal próbált védekezni, és ez annyira felbőszítette, hogy nem kegyelmezett neki. Vallomását a következő meglepő mondattal fejezte be: „Azért sem hagyhattam életben, mert egyszer már jártam nála, és idős kora ellenére azonnal felismen.'" BŰNÜGYI REKORDOK, 94 (nemi erőszak ) A legdrasztikusabb és egyben a legidősebb nő elleni nemi erőszakot január 14-én egy 25 esztendős lévai férfi követte el. Hetvenéves áldozatát, aki nagyanyja lehetett volna, a földre rántotta, fejét töbször az aszfaltburkolathoz verte, majd hogy végképp megtörje ellenállását, alaposan megrugdosta. Ezek után a súlyosan sérült nőt levetkőztette és megerőszakolta. Az idős asszony életét a gondos kórházi kezelés ellenére sem sikerült megmenteni. A legfiatalabb áldozat egy három éves, kilenc hónapos és tizennyolc napos gyereklány volt. És hogy ki követte el ezt az embertelen gyalázatosságot? Tulajdon édesapja. Az a 29 éves férfi, aki előzőleg megölte feleségét, és másik két gyermekét a vízbe fojtotta. Ugyanez a sors várt a kislányra is. A legidősebb szatír egy csaknem 62 éves sninai nyugdíjas volt. A szexre éhes férfi erőszakkal egy híd alá vonszolta 16 éves áldozatát, majd veréssel kényszerítette, hogy vetkőzzön le. A felajzott nyugdíjas tettét csak azért nem fejezte be, mert a pucér lánynak sikerült elmenekülnie. A legfurcsább nemi erőszak szeptemberben Vágtornóc határában játszódott le. Egy 28 éves asszony manökeni állást kínálva csalt autójába két fiatalkorú lányt. A gépkocsiba nemsokára - ismeretlen stoposnak álcázva - a férj is beszállt. Egy mezei úton, ahol felesége megállt, fegyverrel a kezében kényszerítette a lányokat különböző fajtalanságokra. Hogy mit hogyan kell csinálni, azt előbb a hitvese mutatta be. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÖDY VILMOS LENGYELORSZÁG: Tanulni, tanulni... Ezúttal nem Lenin híres mondásáról lesz szó (ha ugyan tényleg ő mondta). A lengyeleknél bevezetett új rendőrségi törvény előírja, hogy mostantól kezdve csak minimum érettségivel rendelkező személy szolgálhat a testületben. A leggyengébb bizonyítványokkal rendelkező kollégák ezért iskolapadba ültek, pótlandó a mulasztottakat. Azért mégsem tellett mindenkinek a tanulásra. Az egyik vajdasági kapitányságot nemrég értesítette az ügyészség, hogy tizenegy (!) rendőrük megszegte a törvényt. Összefogtak egy középiskola titkárságával, és mindnyájan hamisított érettségi bizonyítványokat vásároltak maguknak. A szóban forgó urak számára megoldódott a dilemma egyik része - már nem kell felmutatniuk semmilyen bizonyítványt, ugyanis azonnali hatállyal elbocsátották őket a szolgálatból. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNT DEL-AFRIKAI KÖZTARSASAG: Kasztrálni! Ennek az új (?) büntetési nemnek a bevezetését követeli a hatóságoktól a Gyermekek Jogainak Délafrikai Bizottsága. A bizottság tagjai ugyanis tűrhetetlennek tartják, hogy a gyermekek megerőszakolása hovatovább népmozgalommá szélesedik az országban. Csak 1994 első öt hónapjában háromezer esetben történt feljelentés! Jelenleg az efféle tettért kiszabható maximális büntetés tíz év börtön, amit az említett bizottsággal együtt a, társadalom és különösen az érintett gyermekek szülei tartanak nevetségesnek. Népi mozgalom indult azért, hogy elérjék a törvényhozásban: a gyermekek elleni erőszakoskodókat a jövőben orvosi segédlettel, bírói ítélet alapján kasztrálják. MALAJZIA: Halál a kábítószeresekre! Annak ellenére, hogy Malajziában már a kis mennyiségű kábítószer birtoklását is halállal büntetik, a drogfüggő emberek száma az elmúlt időszakban ugrásszerűen megnőtt. Közel 170 ezer kábítószer-élvezőt értek tetten, s az igazságügyi szervek a függőségben élők számát 1,4 millióra becsülik. A hatóságok egyébként nem tesznek különbséget „puha" és „kemény" drogok között. A drogfüggőségben szenvedők egynegyede 30 év alatti fiatal. Malajziában halálra ítélik/akinél 15 gramm heroint találnak. 1993-ban hat kábítószer-kereskedőt akasztottak fel. USA: Utolsó előtti ítélet Anthony Deraendger lllinoisállambeli baptista prédikátor a közelmúltban demonstrálni akarta gyülekezetének, miként fogja az Úristen az utolsó ítélet napján az ördögöt a pokolra űzni. A szent életű ember túlságosan is beleélte magát szerepébe, kikapta ugyanis a csoportból a hozzá legközelebb álló 8 éves kisfiút, és több méterrel arrébb hajította az imaház belsejébe. Szerencsére az ifjú „ördögfióka" megúszta néhány könnyebb sérüléssel, a bíróság ennek ellenére igen szigorúnak bizonyult. A baptista lelkipásztort két év börtönbüntetésre és 200 óra közmunkára ítélte. MEGOLDÁST KERES AZ INTERPOL ES AZ FBI Bénító névkáosz A kanadai Montrealban az Interpol, az FBI, a Scotland Yard és más híres rendőri testületek megbízottai arról tárgyaltak, mit lehetne tenni a jövőben a kínai bűnözők nevei által okozott káosz ellen. Mint a GSG9, a német terrorelhárító kommandó képviselője elmondta, "ha ők például Wiesbadenben jelzést kapnak a hongkongi Interpoltól, hogy egy bizonyos Vong King-kvok merényletre készül, a legnagyobb bajban vannak. Ez a név ugyanis nyugati átírásban - márpedig a nyugati rendőrségek csak ezt használják - lehet akár Van Jian-gou, akár Vang Csien-kuo, de más is. A kínai ábécé ugyanis nem betűírásos, hanem szótagokon és jeleken alapul, ráadásul számtalan, egymástól alaposan eltérő nyelvjárás, hangsúly teszi még nehezebbé az azonosítást. Csak pekingi dialektusban a Vang név vagy negyvenféleképpen írható. A beszélt nyelv esetében meghatározó a hangfekvés, a hangmagasság is. A pekingiben négy, más nyelvjárásokban nemegyszer kilenc (!) különböző jelentése van ugyanannak a szónak, ha más magasságban ejtik ki. Fokozza a zűrzavart, hogy a közelmúltig a kínai nevek európai megjelenítése két angol misszionárius, Giles és Pinyin módszerével történt, 1979 óta viszont a pekingi reformdöntések az irányadók. A misszionáriusok módszere három nevet használ, az utolsót kisbetűvel írja, és kötőjellel választja el a második nagybetűs névtől (például Mao Ce-tung). A pekingi reform viszont „nyugatiasan" egybeírja a két utolsó nevet (Mao Cetung). A montreali tanácskozás újszerű módon próbált rendet teremteni a káoszban: szakértők tanácsa alapján a jövőben kódszám jelzi majd a valódi nevet. Egy konkrét példa. A Jian, ami ugyanúgy írható Kinnek, Gannak, Csiennek, egyszerűen 1969 lesz a komputer-keresztségben. Vang Jianguo pedig 3769/1969/0948. - Lehet, hogy ez megkönnyíti a dolgot, de nem igazán hiszek benne - mondja Siegfried Hübner felügyelő, a kínai maffiák, a triádok szakértője. - Az igazi azonosítási módszer továbbra is az ujjlenyomat marad. Hangfekvések és nyelvjárások nélkül. (FERENCZY EUROPRESS)