Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-10 / 7. szám, kedd

4 \ ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1995. január 11. Igazgatóváltás volt a Prágai Ma­gyar Kulturális Központban. Egyre több szó esik arról, hogy megszűnik ez a nagy múlttal ren­delkező intézmény. A Pavilon mik­rofonja előtt az új igazgató nyilat­kozik terveiről. Szólunk két ma nyí­ló kiállításról és egy ötvenéves rockzenészről. A keddi Pavilon ál­landó rovata, a Rádióbörze 15.45­kor kezdődik. Telefonszámaink: 314-511 és 491-444. A játék szig­nálja az ötórai hírek után csendül fel. Mai díjunk: divatékszerek. Szeretettel várja hallgatóit a ké­szülékek mellé: Szabó Mária. KÖZLEMÉNYEK A Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatósága és szülői munkaközössége a szülők, az iskola volt tanítványai és min­den kedves iskolabarát részvéte­lével 1995. január 21-én 19 óra­kor a Galántai Városi Művelődési Központban rendezi meg a gim­názium hagyományos iskolabál­ját, melyre mindenkit szeretettel vár. A kultúrcsoport megalakulá­sának 30. évfordulója jegyében a rendezvényre szeretettel várják a csoport volt táncosait, zenésze­it, énekeseit, színészeit. -;!;­Az ipolysági Városi Kulturális Központ és a Honti Galéria tiszte­lettel meghív minden érdeklődőt díszpolgárának, Simonyi Lajos festőművésznek 90 éves jubile­umi képkiállítására 1995. január 10-én 11 órai kezdettel a Honti Galéria (Borászok u. 5. sz.) ter­meiben. A kiállítás február 15-ig tekinthető meg, munkanapokon 14.00-17.00 óráig. Az irodavezető' helyesbít TA SR-hír A szlovák parlament irodájá­nak az 1995 első negyedévére meghatározott 21,72 millió koronás bérkeretéből az alkalmazottak csupán 9,77 millió koronát merítenek, a maradék 11,94 millió koronát az egyéb szemé­lyi költségekre fordítja az iro­da, amiből 11,84 millió korona a 150 parlamenti képviselő fi­zetését és kiadásait fedezi ­tartalmazza többek között az az állásfoglalás, amelyet Mi­roslav Kollár, a parlament iro­davezetője juttatott el a sajtó­ügynökséghez. Az irodavezető szerint a hiva­tal dolgozóinak havi átlagkere­setete csupán 8108 korona. Szerinte az iroda dolgozóinak tervezett havi bére a legalacso­nyabb az összes központi hiva­tali bérek közül. ADBP az alkotmány­bírósághoz ÚJ Szó-tudósítás Brigita Schmögnerová, a De­mokratikus Baloldal Pártja teg­napi sajtóértekezletén leszögez­te: pártja helyteleníti a Mečiar­kabinetnek a vagyonjegyes pri­vatizációba sorolt állami vagyon csökkentésére irányuló igyeke­zetét. Kritikusan nyilatkozott a vagyonjegyes privatizáció bein­dításának elhalasztásáról is. Schmögnerová egyértelműnek tartja, hogy a Mečiar-kormány a magánosítás tekintetében visszatér korábbi gyakorlatához, a csoportérdekek előnybe helye­zéséhez. A vállalatvezetés priva­tizációban való részvételét a Moravčík-kormány sem tette le­hetetlenné, ám ügyelt arra, hogy betartsák az érvényes játéksza­bályokat. Pefer Weiss pártelnök hang­súlyozta: a DBP figyelemmel kí­séri a Nemzeti Vagyonalap működését, főleg, mert ez az intézmény nem tartozik a Számvevőszék felügyelete alá. A pártelnök beszámolt arról is, hogy a DBP képviselői az Alkot­mánybírósághoz fordulnak a volt kormány privatizációs dön­téseinek megszüntetésével kapcsolatban. Aggodalmának adott hangot azzal kapcsolat­ban, hogy Mečiarék egyre több­ször feledkeznek meg az alkot­mányról. Példaként a kormány programnyilatkozatának kései beterjesztését hozta föl. A cse­csenföldi események tekinte­tében Weiss azon véleményé­nek adott hangot, hogy az erőszak nem vezethet siker­hez, mivel az erőszak új erőszakot szül, - Ezt a helyze­tet meg kellett volna előzni ­szögezte le. horváth Összecsapott kormányprogram? ÚJ Szó-tudósítás Az elmúlt napokban alkotmány­értelmezési vitát váltott ki a kormányprogram beterjesztésé­nek módja. Az alkotmány úgy ren­delkezik, hogy a kormány kineve­zése után harminc napon belül köteles a parlament elé terjeszte­ni programját és bizalmi szava­zást kérni. Mint ismeretes, Michal Kováč köztársasági elnök tavaly december 13-án nevezte ki Vladi­mír Mečiar kormányát. A Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetősége viszont abban egye­zett meg Ivan Gašparovičcsal, hogy január 13-án ugyan átadják neki a programot, a parlament vi­szont csak január 19-i ülésén fog a kérdéssel foglalkozni. Ivan Šim­ko, a KDM alelnöke, az előző kor­mány legiszlatív ügyekben illeté­kes miniszterelnök-helyettese a SME-ben annak a meggyőződé­sének adott hangot, miszerint a DSZM által választott megoldás nem elégíti ki az alkotmányban foglalt kötelezettséget. Az is igaz viszont, hogy ez ellen a képvi­selők csak annyit tehetnek, hogy nem szavaznak bizalmat a késle­kedő kormánynak. Az üggyel kapcsolatban la­punknak nyilatkozva Bugár Béla elmondta, hogy mindez újra bebi­zonyította az alkotmány foghíjas voltát. Mindenesetre az előző kor­mányok eddig az ellenzék értel­mezése alapján jártak el, vagyis kinevezésük után egy hónappal a parlament ülése megtárgyalta a kormányprogramot, és bizalmat szavazott a testületnek. Szerinte éppen úgy, mint a költségvetés esetében, a kormánykoalíció most is megalapozatlan kijelenté­seket tett. Többször nyilatkozták ugyanis, hogy a jövendő miniszte­rek már dolgoznak a kormány­program azon részén, amelyben érdekeltek lesznek. Erre, amikor az asztalra is le kell valamit tenni, újra a hétvégén csapják össze a dokumentumokat, és még azokat sem tudják időre leadni. -tl­Nemrég arról írtunk, hogy Szlovákiában mennyien szorulnak műveseke­zelésre. A képen látható kassai kislány gondjai megszűntek - szerencsés volt, s megfelelő donort találva harmadik hónapja él átültetett vesével. A magyar iskolákért A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége Országos Vá­lasztmányának Elnöksége az 1995. január 5-én Komárom­ban megtartott ülésén a követ­kező felhívást fogalmazta meg: Szükségesnek tartjuk meg­szólítani minden szlovákiai ma­gyar családot: szülőt, nagy­szülőt, rokont, politikai pártja­ink, az egyházak, ifjúsági és kul­turális szövetségek képviselőit, s minden jó szándékú embert, aki felelősséget érez az itteni magyar közösség jövőjéért, hogy az idei iskolai beiratkozás­nál minden magyar gyereket magyar iskolába írassanak be. Az anyanyelvi oktatás előnye­iről, fontosságáról naponta ép­pen eleget hallunk. Tudományo­san igazolt tény, hogy a szemé­lyiségfejlesztésnek, a fiatal em­berpalánta életre való felkészí­tésének ez a legtermészete­sebb módja, és ami ezzel ellen­tétes, árt a gyermeknek, árt az itteni magyar közösségnek. A szlovákiai magyar pedagógus­társadalom tudatában van a szülők megelőlegezett bizalma-, nak, s ennek ismeretében min­dent elkövet gyermekeink kie­gyensúlyozott felkészítése érde­kében, melynek alapja az anya­nyelvi, a nemzeti kultúra és a tu­dományok elsajátítása, s vele párhuzamosan a többségi nem­zet nyelvének és kultúrájának a megfelelő birtokbavétele. A felelősség nyilvánvaló: ké­pesek vagyunk-e gyermekeink érdekében vállalni azt, ami a vi­lág nagy részén természetes: az anyanyelvi oktatást, a magyar iskolát! Határozott és egységes kiállásunk gátat vethet azoknak a hatalmi törekvéseknek, me­lyeknek alig titkolt célja: elszakí­tani a magyar gyerekeket a ma­gyar iskolától, az itteni magyar közösséget az anyanyelvtől! Ma többszörösen időszerű: Az iskoláinkról van szó! A Szlováki­ai Magyar Pedagógusok Szövet­sége alapszabálya és programja értelmében állandó figyelem­mel kíséri a magyar iskolák hely­zetének alakulását, hatalmi in­tézkedések esetében a válság megelőzése érdekében az Or­szágos Választmány őszi fülekí döntése szellemében jár el. Gyógyszerboltosok A gyógyszertárban fél-, három­negyed órai várakozás alatt az ember sok mindent megtud. A betegek általában közlékenyek. Megkönnyebbülnek, ha mások­nak kiönthetik fájdalmukat. Előttem idős nénike áll botjá­ra támaszkodva. - Sokat kell várni - nyögi ki panaszosan. - Amióta bevezet­ték a gépeket... Furcsa, de valóban így van. A gyógyszertáros minden tételt betáplál a gépbe: a gyógyszer fajtáját, árát, esetleg a hozzájá­rulási összeget is. így ugyan má­sodpercek alatt kimutatható a készlet, nincs szükség leltározás­ara, tehát a gyógyszerész mun­káját megkönnyíti. A fájós lábú nénike számára ez ugyan nem vigasz, de van más panasza is. Kérdezés nél­kül megtudom, hogy a férje ott­hon is mankókkal jár. A szeszé­lyes éghajlati változások olykor könnyet fakasztanak a sze­méből izületi fájdalmai miatt. A csillapítók nagy részét viszont vásárolniuk kell. - Havi ötszáz koronát költünk csak a férjem gyógyszereire... Természetesen szerény nyugdí­junkból. Lassan közeledünk az ablak­hoz. A nénikejs sorra kerül. - Ezt a kenőcsöt készíteni kell. - Tudom, lelkem. Mikor jöhe­tek érte? - Mi gyógyszert nem készíthe­tünk... - Jaj, ez már a negyedik gyógyszertár, ahol elutasítanak. - Sajnos, kenőcsök készítésé­re nincs engedélyünk. A nénike szemét elöntik a könnyek. Botjára támaszkodva szomorúan eltipeg. Elgondolko­dom. A gyógyszerész miért csak gyári készítményeket árul, miért nem készíthet gyógyszert recept szerint? Nem ért hozzá? Nem bíznak a tudományában? Eláru­sítónak viszont mire az egyete­mi képzettség? Ugye fölöttébb megrökönyöd­nénk, ha az étteremben friss sültet rendelnénk, mire a pincér közölné, sajnos, csak konzervé­teleket szolgálhat fel, mert sza­kácsuknak friss sültek készíté­sére nincs jogosítványa. Az éhes vendég háborogna, de mit tehet a botja nélkül mozgásképtelen nénike? Elbiceg az ötödik, vagy a hatodik, hetedik gyógyszer­boltba... (zsilka) TEGNAP OLVASTUK Mečiar kabinetje 1,4 milliárdot vesz el az oktatásügytől Új fizetési rendszert alakítunk ki, jobb élet- és munkafeltétele­ket teremtünk a pedagógusok és a felsőoktatási intézmények tudományos munkatársai szá­mára, olyanokat, amelyek figye­lembe veszik tevékenységük igényességét, bonyolultságát és sokrétűségét. Támogatni fogjuk a felsőoktatásban az alkotó­készséget, a tudomány és a technika fejlesztését, összhang­ban az egyes ágazatok fejleszté­si szükségleteivel, valamint az állam tudományos és műszaki politikájának koncepciójával. Ez csak két pont az oktatásügy vá­lasztási programjából, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom hozott nyilvánosság­ra a Hajrá, Szlovákia című publi­kációjában. Ugyanez a DSZM azonban az első három hónapra javasolt költségvetési provizóri­umában csak 5,45 milliárdot hagyott jóvá az oktatásügynek, ami egy évre átszámítva 21,8 milliárdot jelent. Moravčík kabi­netje 23,2 milliárd koronát sza­vazott meg az oktatásügynek, miközben Jozef Tarčák DSZM­képviselő arra figyelmeztette Harach minisztert, hogy ez a ja­vasig, t veszélyezteti az oktatás­ügy működését. A DSZM a költségvetési provi­zóriumban nem egészen 2,67 milliárdot irányozott elő az okta­tásügynek a bérekre, amiből ugyan 10 százalékkal növeked­hetnek a tarifák, de már semmi sem marad arra, hogy az egyé­neket a személyes értékelés ke­retében megjutalmazzák. Vladi­mír Mečiar, a DSZM elnöke a vá­lasztási gyűléseken azt ígérte, hogy a felsőoktatásban 100 százalékkal emeli a pedagógu­sok fizetéseit. Az erre vonatkozó petíciót mintegy 100 ezer okta­tási dolgozó írta alá. Az oktatás­ügyben a legnagyobb a felsőfo­kú végzettségűek aránya, ennek ellenére a mezőgazdaság után ebben az ágazatban a legala­csonyabb az átlagbér - nem éri el az 5 ezer koronát. SME AHOGY ÉN LÁTOM Ki gondolta volna öt eszten­deje, hogy ilyeneket produkál a hazai piacgazdaság? Amely­nek a Tátra és a Duna közötti térségben immár két jelzője is van: 1. nemzeti, 2- szociális. Ki gondolta volna tavaly, úgy október közepén, hogy elha­markodottan káromoljuk azo­kat, akik miatt a kofák 12 ko­rona/kg-ért mérik a krumplit? Ki gondolta volna, hogy lesz még a burgonya kilója 20-22 korona is? Karácsony előtt a zöldség­boltokból egyszerűen eltűnt ez a népszerű élelmiszer. Volt a piacon füge, volt mogyoró és mandarin, zöldpaprikát is lát­tam, meg paradicsomot és da­tolyát, a szomszédom azon­ban majdnem banánnal volt kénytelen elkészíteni az ilyen­kor elmaradhatatlan rácpon­tyot. „Kísérletezzen, uram ­tanácsolta neki a zöldségárus a banán alig drágább a Rácponty - banánnal krumplinál. Előfordulhat, hogy januárban már olcsóbb lesz nála." Már-már úgy döntött a szomszédom, hogy megfogad­ja a tanácsot, és latin-ameri­kai módra innovált szerb étel­különlegességet tesz az ünne­pi asztalra, amikor a szom­széd stand kofájának mege­sett rajta a szíve, és a pult alól adott neki két kiló burgonyát. „Olcsón számítom, kilóját 20 koronáér." Ugyanazon a napon vettem még almát 24 koronáért. Meg savanyú káposztát, ha jól em­lékszem, 18-ért. És fenyőfát is vettem, folyóméterenként 195-ért. hogy azért sikeredett-e ilyenre a mi piacgazdaságunk, mert nemzeti, vagy azért, mert szo­ciális. A csallóközi ember sok min­dent megért és elvisel. Napi­rendre tér afölött, hogy drága a karácsonyfa. Egy évben egy­szer kibírja. Belátja, hogy a banánt 27 koronáért mérik. Tud számolni, és tudja, hogy ez a gyümölcs a tengerentú­lon terem. A füge pedig a messzi Görögországban, ahonnan ide kell szállítani. Még azt is tudomásul veszi, hogy az alma kilója 24 korona. Nem egyszerű feladat a ter­mesztése, permetezni kell, ha ugyan el nem vitték a termést az április végi fagyok. Most gondolkodhatunk, De hogy a krumpli kilóját 20 koronáért árulják, azt már va­lóban nehezen tudja meg­emészteni. Lengyelországban, ahogy a világpiaci hírekből tudjuk, van burgonya, onnan annyit impor­tálhatnánk, és olcsón, hogy Dunát lehetne vele rekeszte­ni. De valaki a növény-egész­ségügyiek közül felfedezte, hogy a lengyel krumpli férges. Megtiltották a behozatalát. Csehországban is lehetne vá­sárolni. Nem tudni, miért nem teszik meg külkereskedelmi vállalataink, amelyekből állí­tólag már kivonult az állam. Vagy nem vonult ki, és a nem­zeti büszkeség játszik szere­pet? Csak nem azért húzódo­zunk a cseh krumpli importjá­tól, hogy a föderalisták ne mondhassák kárörömmel: kel­lett nektek az önálló szlovák állam? Ausztriából, ahogy hal­lom, órákon belül készek len­nének vagontételben szállíta­ni. Bármennyit. Ez a krumpli azonban 22-25 koronába ke­rülne. Félek, hogy nemzeti büszkeségből mégis ezt a megoldást választják majd az illetékesek. Valamit nagyon elrontottak azok, akik bármilyen módon ­adópolitikával, a dotációk rendszerével, árképzéssel ­befolyásolják a szlovákiai mezőgazdaságban uralkodó viszonyokat. Meghirdették, hogy a mezőgazdaságban is a piac lesz az uralkodó tényező. A dotációs rendszert azonban elfelejtették átalakítani. Az szocialista maradt. Az állami támogatást azokra a hegyvi­déki területekre irányítják, ahol a mezőgazdasági ráfordí­tások sohasem térülnek meg. Ez a mi piacgazdaságunkban az a vonás, ami miatt kiér­demli a „nemzeti" jelzőt. Ez az a szemlélet, aminek érvénye­sítése miatt akkor sem lehet „szociális" a mi piacgazdasá­gunk, ha Ján Ľupták a parla­ment előtt minden reggel - vö­rös zászlóval a kezében - el­énekli az Internacionálét. Nem a szlovákiai mezőgaz­daság a vétkes abban, hogy ide jutottunk. A politikusok nem tudtak leszokni a szocia­lizmusról. Bal lábukra sántíta­nak. Ha ez így megy tovább, valóban rá kell szoknunk arra, hogy banánnal készítjük a rác­pontyot. Csak az a kérdés, lesz-e miből pontyot és banánt vennünk. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom