Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-10 / 7. szám, kedd

4 \ ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1995. január 11. Igazgatóváltás volt a Prágai Magyar Kulturális Központban. Egyre több szó esik arról, hogy megszűnik ez a nagy múlttal rendelkező intézmény. A Pavilon mikrofonja előtt az új igazgató nyilatkozik terveiről. Szólunk két ma nyíló kiállításról és egy ötvenéves rockzenészről. A keddi Pavilon állandó rovata, a Rádióbörze 15.45kor kezdődik. Telefonszámaink: 314-511 és 491-444. A játék szignálja az ötórai hírek után csendül fel. Mai díjunk: divatékszerek. Szeretettel várja hallgatóit a készülékek mellé: Szabó Mária. KÖZLEMÉNYEK A Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatósága és szülői munkaközössége a szülők, az iskola volt tanítványai és minden kedves iskolabarát részvételével 1995. január 21-én 19 órakor a Galántai Városi Művelődési Központban rendezi meg a gimnázium hagyományos iskolabálját, melyre mindenkit szeretettel vár. A kultúrcsoport megalakulásának 30. évfordulója jegyében a rendezvényre szeretettel várják a csoport volt táncosait, zenészeit, énekeseit, színészeit. -;!;Az ipolysági Városi Kulturális Központ és a Honti Galéria tisztelettel meghív minden érdeklődőt díszpolgárának, Simonyi Lajos festőművésznek 90 éves jubileumi képkiállítására 1995. január 10-én 11 órai kezdettel a Honti Galéria (Borászok u. 5. sz.) termeiben. A kiállítás február 15-ig tekinthető meg, munkanapokon 14.00-17.00 óráig. Az irodavezető' helyesbít TA SR-hír A szlovák parlament irodájának az 1995 első negyedévére meghatározott 21,72 millió koronás bérkeretéből az alkalmazottak csupán 9,77 millió koronát merítenek, a maradék 11,94 millió koronát az egyéb személyi költségekre fordítja az iroda, amiből 11,84 millió korona a 150 parlamenti képviselő fizetését és kiadásait fedezi tartalmazza többek között az az állásfoglalás, amelyet Miroslav Kollár, a parlament irodavezetője juttatott el a sajtóügynökséghez. Az irodavezető szerint a hivatal dolgozóinak havi átlagkeresetete csupán 8108 korona. Szerinte az iroda dolgozóinak tervezett havi bére a legalacsonyabb az összes központi hivatali bérek közül. ADBP az alkotmánybírósághoz ÚJ Szó-tudósítás Brigita Schmögnerová, a Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi sajtóértekezletén leszögezte: pártja helyteleníti a Mečiarkabinetnek a vagyonjegyes privatizációba sorolt állami vagyon csökkentésére irányuló igyekezetét. Kritikusan nyilatkozott a vagyonjegyes privatizáció beindításának elhalasztásáról is. Schmögnerová egyértelműnek tartja, hogy a Mečiar-kormány a magánosítás tekintetében visszatér korábbi gyakorlatához, a csoportérdekek előnybe helyezéséhez. A vállalatvezetés privatizációban való részvételét a Moravčík-kormány sem tette lehetetlenné, ám ügyelt arra, hogy betartsák az érvényes játékszabályokat. Pefer Weiss pártelnök hangsúlyozta: a DBP figyelemmel kíséri a Nemzeti Vagyonalap működését, főleg, mert ez az intézmény nem tartozik a Számvevőszék felügyelete alá. A pártelnök beszámolt arról is, hogy a DBP képviselői az Alkotmánybírósághoz fordulnak a volt kormány privatizációs döntéseinek megszüntetésével kapcsolatban. Aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Mečiarék egyre többször feledkeznek meg az alkotmányról. Példaként a kormány programnyilatkozatának kései beterjesztését hozta föl. A csecsenföldi események tekintetében Weiss azon véleményének adott hangot, hogy az erőszak nem vezethet sikerhez, mivel az erőszak új erőszakot szül, - Ezt a helyzetet meg kellett volna előzni szögezte le. horváth Összecsapott kormányprogram? ÚJ Szó-tudósítás Az elmúlt napokban alkotmányértelmezési vitát váltott ki a kormányprogram beterjesztésének módja. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a kormány kinevezése után harminc napon belül köteles a parlament elé terjeszteni programját és bizalmi szavazást kérni. Mint ismeretes, Michal Kováč köztársasági elnök tavaly december 13-án nevezte ki Vladimír Mečiar kormányát. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetősége viszont abban egyezett meg Ivan Gašparovičcsal, hogy január 13-án ugyan átadják neki a programot, a parlament viszont csak január 19-i ülésén fog a kérdéssel foglalkozni. Ivan Šimko, a KDM alelnöke, az előző kormány legiszlatív ügyekben illetékes miniszterelnök-helyettese a SME-ben annak a meggyőződésének adott hangot, miszerint a DSZM által választott megoldás nem elégíti ki az alkotmányban foglalt kötelezettséget. Az is igaz viszont, hogy ez ellen a képviselők csak annyit tehetnek, hogy nem szavaznak bizalmat a késlekedő kormánynak. Az üggyel kapcsolatban lapunknak nyilatkozva Bugár Béla elmondta, hogy mindez újra bebizonyította az alkotmány foghíjas voltát. Mindenesetre az előző kormányok eddig az ellenzék értelmezése alapján jártak el, vagyis kinevezésük után egy hónappal a parlament ülése megtárgyalta a kormányprogramot, és bizalmat szavazott a testületnek. Szerinte éppen úgy, mint a költségvetés esetében, a kormánykoalíció most is megalapozatlan kijelentéseket tett. Többször nyilatkozták ugyanis, hogy a jövendő miniszterek már dolgoznak a kormányprogram azon részén, amelyben érdekeltek lesznek. Erre, amikor az asztalra is le kell valamit tenni, újra a hétvégén csapják össze a dokumentumokat, és még azokat sem tudják időre leadni. -tlNemrég arról írtunk, hogy Szlovákiában mennyien szorulnak művesekezelésre. A képen látható kassai kislány gondjai megszűntek - szerencsés volt, s megfelelő donort találva harmadik hónapja él átültetett vesével. A magyar iskolákért A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának Elnöksége az 1995. január 5-én Komáromban megtartott ülésén a következő felhívást fogalmazta meg: Szükségesnek tartjuk megszólítani minden szlovákiai magyar családot: szülőt, nagyszülőt, rokont, politikai pártjaink, az egyházak, ifjúsági és kulturális szövetségek képviselőit, s minden jó szándékú embert, aki felelősséget érez az itteni magyar közösség jövőjéért, hogy az idei iskolai beiratkozásnál minden magyar gyereket magyar iskolába írassanak be. Az anyanyelvi oktatás előnyeiről, fontosságáról naponta éppen eleget hallunk. Tudományosan igazolt tény, hogy a személyiségfejlesztésnek, a fiatal emberpalánta életre való felkészítésének ez a legtermészetesebb módja, és ami ezzel ellentétes, árt a gyermeknek, árt az itteni magyar közösségnek. A szlovákiai magyar pedagógustársadalom tudatában van a szülők megelőlegezett bizalma-, nak, s ennek ismeretében mindent elkövet gyermekeink kiegyensúlyozott felkészítése érdekében, melynek alapja az anyanyelvi, a nemzeti kultúra és a tudományok elsajátítása, s vele párhuzamosan a többségi nemzet nyelvének és kultúrájának a megfelelő birtokbavétele. A felelősség nyilvánvaló: képesek vagyunk-e gyermekeink érdekében vállalni azt, ami a világ nagy részén természetes: az anyanyelvi oktatást, a magyar iskolát! Határozott és egységes kiállásunk gátat vethet azoknak a hatalmi törekvéseknek, melyeknek alig titkolt célja: elszakítani a magyar gyerekeket a magyar iskolától, az itteni magyar közösséget az anyanyelvtől! Ma többszörösen időszerű: Az iskoláinkról van szó! A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapszabálya és programja értelmében állandó figyelemmel kíséri a magyar iskolák helyzetének alakulását, hatalmi intézkedések esetében a válság megelőzése érdekében az Országos Választmány őszi fülekí döntése szellemében jár el. Gyógyszerboltosok A gyógyszertárban fél-, háromnegyed órai várakozás alatt az ember sok mindent megtud. A betegek általában közlékenyek. Megkönnyebbülnek, ha másoknak kiönthetik fájdalmukat. Előttem idős nénike áll botjára támaszkodva. - Sokat kell várni - nyögi ki panaszosan. - Amióta bevezették a gépeket... Furcsa, de valóban így van. A gyógyszertáros minden tételt betáplál a gépbe: a gyógyszer fajtáját, árát, esetleg a hozzájárulási összeget is. így ugyan másodpercek alatt kimutatható a készlet, nincs szükség leltározásara, tehát a gyógyszerész munkáját megkönnyíti. A fájós lábú nénike számára ez ugyan nem vigasz, de van más panasza is. Kérdezés nélkül megtudom, hogy a férje otthon is mankókkal jár. A szeszélyes éghajlati változások olykor könnyet fakasztanak a szeméből izületi fájdalmai miatt. A csillapítók nagy részét viszont vásárolniuk kell. - Havi ötszáz koronát költünk csak a férjem gyógyszereire... Természetesen szerény nyugdíjunkból. Lassan közeledünk az ablakhoz. A nénikejs sorra kerül. - Ezt a kenőcsöt készíteni kell. - Tudom, lelkem. Mikor jöhetek érte? - Mi gyógyszert nem készíthetünk... - Jaj, ez már a negyedik gyógyszertár, ahol elutasítanak. - Sajnos, kenőcsök készítésére nincs engedélyünk. A nénike szemét elöntik a könnyek. Botjára támaszkodva szomorúan eltipeg. Elgondolkodom. A gyógyszerész miért csak gyári készítményeket árul, miért nem készíthet gyógyszert recept szerint? Nem ért hozzá? Nem bíznak a tudományában? Elárusítónak viszont mire az egyetemi képzettség? Ugye fölöttébb megrökönyödnénk, ha az étteremben friss sültet rendelnénk, mire a pincér közölné, sajnos, csak konzervételeket szolgálhat fel, mert szakácsuknak friss sültek készítésére nincs jogosítványa. Az éhes vendég háborogna, de mit tehet a botja nélkül mozgásképtelen nénike? Elbiceg az ötödik, vagy a hatodik, hetedik gyógyszerboltba... (zsilka) TEGNAP OLVASTUK Mečiar kabinetje 1,4 milliárdot vesz el az oktatásügytől Új fizetési rendszert alakítunk ki, jobb élet- és munkafeltételeket teremtünk a pedagógusok és a felsőoktatási intézmények tudományos munkatársai számára, olyanokat, amelyek figyelembe veszik tevékenységük igényességét, bonyolultságát és sokrétűségét. Támogatni fogjuk a felsőoktatásban az alkotókészséget, a tudomány és a technika fejlesztését, összhangban az egyes ágazatok fejlesztési szükségleteivel, valamint az állam tudományos és műszaki politikájának koncepciójával. Ez csak két pont az oktatásügy választási programjából, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom hozott nyilvánosságra a Hajrá, Szlovákia című publikációjában. Ugyanez a DSZM azonban az első három hónapra javasolt költségvetési provizóriumában csak 5,45 milliárdot hagyott jóvá az oktatásügynek, ami egy évre átszámítva 21,8 milliárdot jelent. Moravčík kabinetje 23,2 milliárd koronát szavazott meg az oktatásügynek, miközben Jozef Tarčák DSZMképviselő arra figyelmeztette Harach minisztert, hogy ez a javasig,

t veszélyezteti az oktatásügy működését. A DSZM a költségvetési provizóriumban nem egészen 2,67 milliárdot irányozott elő az oktatásügynek a bérekre, amiből ugyan 10 százalékkal növekedhetnek a tarifák, de már semmi sem marad arra, hogy az egyéneket a személyes értékelés keretében megjutalmazzák. Vladimír Mečiar, a DSZM elnöke a választási gyűléseken azt ígérte, hogy a felsőoktatásban 100 százalékkal emeli a pedagógusok fizetéseit. Az erre vonatkozó petíciót mintegy 100 ezer oktatási dolgozó írta alá. Az oktatásügyben a legnagyobb a felsőfokú végzettségűek aránya, ennek ellenére a mezőgazdaság után ebben az ágazatban a legalacsonyabb az átlagbér - nem éri el az 5 ezer koronát. SME AHOGY ÉN LÁTOM Ki gondolta volna öt esztendeje, hogy ilyeneket produkál a hazai piacgazdaság? Amelynek a Tátra és a Duna közötti térségben immár két jelzője is van: 1. nemzeti, 2- szociális. Ki gondolta volna tavaly, úgy október közepén, hogy elhamarkodottan káromoljuk azokat, akik miatt a kofák 12 korona/kg-ért mérik a krumplit? Ki gondolta volna, hogy lesz még a burgonya kilója 20-22 korona is? Karácsony előtt a zöldségboltokból egyszerűen eltűnt ez a népszerű élelmiszer. Volt a piacon füge, volt mogyoró és mandarin, zöldpaprikát is láttam, meg paradicsomot és datolyát, a szomszédom azonban majdnem banánnal volt kénytelen elkészíteni az ilyenkor elmaradhatatlan rácpontyot. „Kísérletezzen, uram tanácsolta neki a zöldségárus a banán alig drágább a Rácponty - banánnal krumplinál. Előfordulhat, hogy januárban már olcsóbb lesz nála." Már-már úgy döntött a szomszédom, hogy megfogadja a tanácsot, és latin-amerikai módra innovált szerb ételkülönlegességet tesz az ünnepi asztalra, amikor a szomszéd stand kofájának megesett rajta a szíve, és a pult alól adott neki két kiló burgonyát. „Olcsón számítom, kilóját 20 koronáér." Ugyanazon a napon vettem még almát 24 koronáért. Meg savanyú káposztát, ha jól emlékszem, 18-ért. És fenyőfát is vettem, folyóméterenként 195-ért. hogy azért sikeredett-e ilyenre a mi piacgazdaságunk, mert nemzeti, vagy azért, mert szociális. A csallóközi ember sok mindent megért és elvisel. Napirendre tér afölött, hogy drága a karácsonyfa. Egy évben egyszer kibírja. Belátja, hogy a banánt 27 koronáért mérik. Tud számolni, és tudja, hogy ez a gyümölcs a tengerentúlon terem. A füge pedig a messzi Görögországban, ahonnan ide kell szállítani. Még azt is tudomásul veszi, hogy az alma kilója 24 korona. Nem egyszerű feladat a termesztése, permetezni kell, ha ugyan el nem vitték a termést az április végi fagyok. Most gondolkodhatunk, De hogy a krumpli kilóját 20 koronáért árulják, azt már valóban nehezen tudja megemészteni. Lengyelországban, ahogy a világpiaci hírekből tudjuk, van burgonya, onnan annyit importálhatnánk, és olcsón, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. De valaki a növény-egészségügyiek közül felfedezte, hogy a lengyel krumpli férges. Megtiltották a behozatalát. Csehországban is lehetne vásárolni. Nem tudni, miért nem teszik meg külkereskedelmi vállalataink, amelyekből állítólag már kivonult az állam. Vagy nem vonult ki, és a nemzeti büszkeség játszik szerepet? Csak nem azért húzódozunk a cseh krumpli importjától, hogy a föderalisták ne mondhassák kárörömmel: kellett nektek az önálló szlovák állam? Ausztriából, ahogy hallom, órákon belül készek lennének vagontételben szállítani. Bármennyit. Ez a krumpli azonban 22-25 koronába kerülne. Félek, hogy nemzeti büszkeségből mégis ezt a megoldást választják majd az illetékesek. Valamit nagyon elrontottak azok, akik bármilyen módon adópolitikával, a dotációk rendszerével, árképzéssel befolyásolják a szlovákiai mezőgazdaságban uralkodó viszonyokat. Meghirdették, hogy a mezőgazdaságban is a piac lesz az uralkodó tényező. A dotációs rendszert azonban elfelejtették átalakítani. Az szocialista maradt. Az állami támogatást azokra a hegyvidéki területekre irányítják, ahol a mezőgazdasági ráfordítások sohasem térülnek meg. Ez a mi piacgazdaságunkban az a vonás, ami miatt kiérdemli a „nemzeti" jelzőt. Ez az a szemlélet, aminek érvényesítése miatt akkor sem lehet „szociális" a mi piacgazdaságunk, ha Ján Ľupták a parlament előtt minden reggel - vörös zászlóval a kezében - elénekli az Internacionálét. Nem a szlovákiai mezőgazdaság a vétkes abban, hogy ide jutottunk. A politikusok nem tudtak leszokni a szocializmusról. Bal lábukra sántítanak. Ha ez így megy tovább, valóban rá kell szoknunk arra, hogy banánnal készítjük a rácpontyot. Csak az a kérdés, lesz-e miből pontyot és banánt vennünk. TÓTH MIHÁLY