Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-10 / 7. szám, kedd

1995. január 10. MUVELODES ÚJ SZ

Ó L51 SAJTÓ ES SZABADSAG Médiák gazdasági szorításban Mi is drágultunk. Az Új Szó (akaratlanul bár) négy korona lett annak ellenére, hogy tudjuk: olvasóink nem milliomosok, nem lopják a pénzt, sokan közülük már azt is meggondolják, tejet, kenyeret vagy lapot vegyenek. Sajnos minket is elért az, amit a szlovák sajtó is képtelen kikerülni. Egyszerűen ennyibe kerül, hogy egyáltalán megjelenhessünk. A sajtó kiadása pénzkérdés. Ha gazdasági szempontokat veszünk figyelembe, a világon kétféle nyomtatott sajtótermék jelenik meg. Egyrészt az árból és reklámbevételből megélő, gazdaságilag független lapok, amelyek az esetek nagy többségében - legalábbis többmilliós, nagy piacokon - komoly gazdasági vállalkozásnak minősülnek. Ide tartoznak a véleményformáló, meghatározó politikai, gazdasági és társadalmi napilapok, kulturális, családi és társadalmi hetilapok, a pletyka- és bulvárlapok és a nagy példányszámú, színes folyóiratok. A másik csoportba a jellegüknél fogva önellátóvá soha nem váló sajtótermékek tartoznak. Általában művészeti, kulturális, irodalmi sajtótermékekről van szó, amelyek példányszámuk miatt nem válhatnak nyereségessé és nem is igyekeznek gazdasági sikereket elérni, de megjelenésük vagy a társadalom vagy bizonyos pénzügyi körök számára fontos. Ezek a kiadványok anyagi támogatásra szorulnak - akár az államtól kapják, akár mecénásoktól, akár az e célból működtetett alapítványoktól. Több újságoídalt venne igénybe felsorolásuk, egy azonban biztos: a kisebbségi lapok túlnyomó része ugyancsak támogatásra szorul. Az anyagilag független lap A rendszerváltást követően több sajtótermék fontosnak tartotta látványosan deklarálni függetlenségét, megjelenítve ezt legalább a lap alcímében vagy impresszumában. Azóta persze rájöttünk, hogy a deklarált függetlenség nem azonos a valódi politikai függetlenséggel, mégpedig egy apróság miatt: az önmagukat politikailag függetlennek nevező lapok nem voltak anyagilag függetlenek. A lap ugyanis politikailag csak akkor független, ha anyagilag is az. A szlovákiai napilappiacon az elmúlt négy esztendőben éppen az anyagi függetlenség miatt jelentek meg a pártoktól és kormányoktól független kiadók, többnyire a szerkesztőségek nem kis anyagi áldozatával vagy külföldi tőke bevonásával. Míg a közszolgálati (magyarul: állami) médiákban kormányváltásoktól függően „csakis szakmai megfontolásokból" változtak igazgatók, főszerkesztők, rovatvezetők, addig 1991 óta aránylag stabil volt a szlovákiai napilappiac (hanyagoljuk el, munkatársaik milyen értékrendeket képviseltek). Az államtól anyagilag is független többek közt a Pravda a Práca a Sme, a Nový Čas, a Národná obroda és az Új Szó. Mindenkinek lehet véleménye a felsorolt lapok értékrendjéről,, egy viszont biztos: egyikük sem vált az időszerű hatalmi elit vagy kormányzat szócsövévé. Cenzúra - közvetve Hogy a gazdasági megszorításokkal mit lehet elérni, arra szép példa volt a rádió 1993as helyzete: költségvetését csak Ľubomír Lintner hírigazgató menesztése után kapta meg a pénzügyi tárcától. A tárca mindezt mosolyogva tehette, hiszen a rádiósok még egy sztrájkkészültség erejéig sem voltak képesek kikérni maguknak a nyilvánvalóan politikai tútorkodást. Az állam egyébként nem „szólt bele" a közszolgálati (magyarul: állami) média műsorpolitikájába. A napilappiac függetlensége sem független az államtól. A szlovákiai sajtó rettenetes anyagi és jogi körülmények közt jelenik meg. Míg Európában a lapok terjesztése áruknak nagyjából 11-15 százalékát veszi el, addig Szlovákia a maga 61 százalékos terjesztési költségével világelső. A terjesztő monopóliuma pedig tovább tart, az alternatív terjesztőláncok még gyöngék. A különböző vámok, behozatali illetékek a nyomdaipar nyersanyagait (papír, festék), de magát a nyomdai berendezést is drágítják. Az állam közvetlenül ugyan nem képes cenzurálni (s ezt nem is teszi), gazdasági „apróságokkal", vámvagy adóemeléssel pillanatok alatt kérdésessé teheti 6-8 szlovákiai napilap, köztük az Új Szó önellátó voltát. A napilapok és a független hetilapok bevételének jelentős hányada a reklám. Az olvasók bizonyára észrevették: a választási és a privatizációs kampány után alig van reklám a lapokban. A megrendelők sem tudnak fizetni. Elég egy rendelet, egy kétségbe vont privatizációs hullám vagy beruházási tervezet és miljióktól fosztják meg a sajtót, [gy az eddig független napilap vagy dotációért könyörög a minisztériumban, vagy megszűnik. Summa summárum: ha a szlovákiai kormányzat komolyan veszi a sajtószabadságot, akkor igyekszik megszabadulni beleszólási jogától. Nem teszi dotációfüggővé a napilapokat és hagyja őket tisztességes piaci körülmények közt anyagi függetlenségre törekedni. Valamivel nehezebb azt az elektronikus médiákban megcselekedni, de jó példa erre is akad. Elég megemlíteni a cseh NOVA televíziót és ezzel szemben Szlovákiában a nétársadalom számára nélkülözhetetlen de mégis veszteséges lapok költségvetésből való százalékos dotálása. Azaz: törvény írja elő, hogy a költségvetés milyen hányada illeti meg kérvény' és jóváhagyási mechanizmusok nélkül azt a sajtóterméket, amelyet arra a társadalom politikai képviselete érdemesnek tart. Ha tehát az Irodalmi Szemle, a Kalligram vagy a Slovenské pohiady (hogy szlovák példát is hozzak) így kapná meg a reá szánt Terjesztési költség - balhorog; nyomdai árak- jobb egyenes. Adóemelés? Az lett a K.O.! Nem az ördögöt akarom a falra festeni, de hozzánk hasonlóan fél tucatnyi napilap tánGOl kardélen - naponta. A világ demokratikusabb felében a kormányok a gazdasági feltételek és a jogi körülmények megkönnyítésével támogatják a sajtót. A kormányzatnak lehetősége van kisebb adóval sújtani például a napilapokat vagy a kulturális folyóiratokat, lehetősége van a szabadpiaci versenyben monopóliumellenes intézkedéseket hozni a nyomdaiparban és a terjesztésben s a többit a kiadó ügyességére, rátermettségére bízza (rossz példa, mégis ide kívánkozik: a közel 12 százalékos terjesztési költségek és a lap reklámbevételeinek nem progresszív adózása mellett a Washington Post Co. amelynek egyetlen kiadványa az azonos nevű országos napilap - a Walt Street forgalmi indexén évtizedek óta a 27. helyen van, Rockafellerek, Shellek, General Motorsok és IBMek társaságában). hai TA-3 csatorna majd három éves működésképtelenségét. A független dotáció Jelenleg a kulturális, művészeti és kisebbségi lapok dotációjáról tanácsadói joggal bíró testületek javaslata alapján egy személyben a politikailag korántsem független művelődési miniszter dönt. A mechanizmus nagyon leegyszerűsítve a következő: A lap kérvényt nyújt be, a tanácsadó testület javaslatot tesz a rendelkezésre álló keret elosztására s a miniszter döntést hoz. Egy személyben. A pénz negyedéves csomagokban érkezik, s nem biztos, hogy megérkezik, így szűnt meg a Priateí, de így várja pénzét a kisebbségi lapok kiadóinak egy része is. Lehetetlenné válik a hosszú távú, koncepcionális munka, napi operatív anyagi problémákat kell megoldani, s a főszerkesztő vagy a kiadó nem a lappal, hanem a lobbyzással tölti idejét. Ezzel szemben létezik egy független dotációs elv: a összeget, hosszabb távon tervezhetne, beruházásokat eszközölhetne, grafikát, nyomdatechnikát változtathatna, a lap vezetése a lappal törődhetne és viszonylagos anyagi biztonságban dolgozhatna. Ez a mechanizmus működőképes legalábbis Dél-Tirol és Finnország ezt bizonyítja. A lojalitás és a dotáció Nem egyszer megkérdezik szlovák újságíró kollégák: miként biztosítanánk a kisebbségi lapok állammal szembeni lojalitását. Mindig megdöbbent a kérdés: a magyar lapok ugyanis lojálisak a szlovák állammal szemben! Tisztességesen fizetik az adót, munkatársaik fizetéséből levonják az adóelőleget, elküldik a pénzt a Szociális Biztosítóba s olvasóikat nem hergelik állampolgári engedetlenségre, törvények megkerülésére sem biztatják és nem cikkeznek arról, miként lehetne megkérdőjelezni Szlovákia, mint önálló és független állam területét vagy szuverenitását. Aki ennél többet akar, hűségnyilatkozatot vár. No nem Szlovákiával, hanem bizonyos- hatalmi elittel kapcsolatban. Ha valaki újságírótól, szerkesztőségtől vagy kiadótól ilyen gesztusra vár, az a legprecízebb cenzornál is rosszabb. Alkotmányt sért ugyanis. A magyar lappiac A közel hatszázezres magyar lappiac egyike azon kevés kisebbségi piacoknak, ahol megjelenhetnek anyagi függetlenséget szavatoló példányszámú lapók. A jelenlegi - újra hangsúlyozom - természetellenes és rossz körülmények között a tetszés szerinti 12 oldalas napilap 48 és 52 ezer példánynál válhat nyereségessé. Német vagy angolszász piacokhoz hasonló terjesztési körülmények között ez a szám 32-35 ezerre csökkenhetne s így a közel hetvenezer példányt felvenni képes kisebbségi piac akár két napilapot is eltarthatna dotáció nélkül. A hetilappiacon más a helyzet. A 30-35 ezres példányszám már nyereséget biztosíthat és a felvevő piac meghaladja a százezret (jóval többen vásárolnak hetilapot és folyóiratot, mint napilapot). Ha tehát a szlovákiai magyarság független politikai és társadalmi heti- és napilapokat akar látni, reprezentációja elsősorban a feltételekre összpontosíthatna. Tehetné ezt éppen azért, mert a szlovák piac sincs jobb helyzetben, így lehetne politikai támogatást szerezni a körülmények megváltoztatására. Ami a dotációkat illeti, ugyancsak a százalékos elosztási elv mellett kellene síkra szállni. S amíg ennek a politikai valószínűsége kicsi, legalább gondolkozzunk el a jelenlegi kulturális miniszter szavain: az állam nem támogathatja a hulladékpapír-gyártást. S bár világos, miért mondta ezt a tárca vezetője, lássuk be: némi igazság van a kijelentésben. Vagy minden esetben színvonalas, jó és főleg kis remittendájú lapok kapnak támogatást? Szerintem nem, s akinek inge, nem baj, ha magára veszi. LOVÁSZ ATTILA (Az írás bővített változata a Helsinki Polgári Bizottság kisebbségi konferenciájának média-kerekasztalán hangzott el) ESTI MESE EGY SZABADKAI KIADVÁNYRÓL Hetedhét Nap Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt Szabadka, ez a Paliosi tó mellett fekvő észak-bácskai mezőváros, s annak is a vajdasági magyar családokban közel öt évtizeden át közkedvelt hetilapja, a 7 Nap. Történt azonban egy délután, hogy sötét fellegek borították el hirtelenében a Balkán egét, s imígyen szólt a felelős kincstárnok: nincs pénz és nincs papír. Gondolt egyet Dudás Károly, a legkisebbik királyfi, a VMDK alapító jjj i Vajdasági magyar hetilap tagja, szaladt fűhöz-fához , majd a határon túli kalifák és törzsfőnökök csilingelő pénzadományaira számítva beindította az új lapot Új 7 Nap elnevezéssel. A tündérfik küldötteként pedig megjelent a színen Gerlovits Szilveszter, korábban hirdetésgyűjtő, ezentúl Mágnás Miska, ki büszkén kijelenti, leszek én a lap tulajdonosa. Szépen múlt az idő, az újság rendszeresen megjelent, mígnem egy napon összejöttek a tartomány hungarista kerekasztal-vitézei, s Ágostonék kórusa rázendített: „Egy párt és más semmi, a vágyam csak ennyi..." Komoran ültek a többi vitézek, s halkan eldúdolták: „Gyere ülj, Kedves mellém, mielőtt még elmennék", aztán el is somfordáltak csöndben, rövidre rá pedig megalakították a Vajdasági Magyar Szövetséget. Dudás Károly, a legkisebbik királyfi átpártolt az új céghez, s miután annak szintén alapító tagja lett, lapját és szerkesztőségét is vitte magával, immáron Szabad 7 Nap címmel. MágnásGerlovits Miska viszont megtartotta a már meglevő Új 7 Napot, elindulva a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felé vezető, drágakövekkel kirakott ösvényen. A Göncöl-szekér alig araszolt egy rőfnyit az ég boltozatán, máris összedugták fejüket a tartományi parlament sajtóval megbízott ceremóniamesterei, s odaszóltak a zenészeknek, húzzák el azt a dalt, hogy: „Polo^ vina od šest je tri", azaz: „Hatnak a fele három", legyen tehát három 7 Nap, hadd lássa a világ, mire képesek szerbek és magyarok egyazon hazában. Futárt küldtek Csordás úrhoz, az egykori egyetlen 7 Nap főszerkesztőjéhez, ki időközben egy magányos szigetre zarándokolt, megajándékozták az állam ládikájából egy tarisznya aranytallérral is, az üzenet pedig egyszerű éš világos volt: indítsa újra a lapot. így aztán - több mint egy évnyi szünet után - ismét beindult a 7 Nap. Délceg napsütés melengette a tájat, csodafákon aranyló almák kuncogtak, kolbászból magasodott a kerítés, s él szépen egymás mellett, testvéri barátságtalanságban a három 7 Nap. Amíg meg nem halnak. Aki nem hiszi, járjon utána. (Vagy nézze meg figyelmesen képünket.) SINKOVITS PÉTER