Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-02 / 1. szám, hétfő

4 \ ÚJ SZÓ HÍREK - VELEMENYEK 1995. január 11. Mit várnak az űj évtől? né. Szeretném, ha az új kormány az új évben nem uszítaná egy­más ellen a nemzetiségeket, ha­nem ellenkezőleg: megbékélésre serkentene. Szeretném, ha az új évben az egészségügyi és az ok­tatásügyi dolgozók bére végre el­érné a kívánt szintet, s ugyanak­kor mind kevesebbet kelljen be­tegként orvost látogatni. embert öljenek meg a gyilkosok. Ne sorakoztassanak fel fegyvere­seket ellenünk sem, ha jogainkat védelmezzük. Ne börtönözzenek be közülünk senkit. Szűnjenek meg a határok ott, ahol azok csa­ládokat, nemzetet választanak el. Ne tépjék ki nyelvünket a tör­vény eszközével. Es legfőképpen: az új esztendőben se felejtsük célunkat, még ha nem is beszé­lünk róla. Bugár Béla, az MKDM elnö­ke: Szeretném, ha Szlovákiában végre megszületne az áhított po­litikai stabilitás. Sajnos, jelenleg olyan személyek kezében van a hatalom, akik nem ebbe az irány­ba tolják az ország szekerét. Sze­retném, ha sikerülne folytatni a Moravčík-kormány által megkez­dett gazdasági irányvonalat, a gazdaság felélénkítését célzó programot, amely nagyobb szoci­ális biztonságot, csökkenő mun­kanélküliséget és új munkahe­lyek teremtését eredményezhet­Duray Miklós, az Együttélés elnöke: Az új esztendő ne legyen rosszabb az előzőnél. Ne szegé­nyedjünk gyorsabban, ne legyen több munkanélküli, kevesebb A. Nagy László, az MPP elnö­ke: Minden eshetőségre fel kell készülni. Arra, hogy gazdasá­gunk tovább hanyatlik, a szoci­ális helyzet romlik, az életszín­vonal esik, a nemzetiségi politi­kát illetően pedig csökkenni fognak a jogok, és növekszik a feszültség a szlovák-magyar vi­szonyban, valamint a két ország között is. Ennek ellenére én bi­zakodom. Elvégre 1994-ben olyan pozitív dolgok történtek, amelyek előremutatóak lehet­nek a következő időszakban - a szlovák és a magyar demokrati­kus erők szorosan együtt tudtak működni, a magyar demokrati­kus erők pedig választási, parla­menti és politikai koalíciót kö­töttek. Kívánatos lenne, hogy a szlovák-magyar koordináció eredményeként közös program szülessen, amely nem a Mečiar­ellenességen alapulna, hanem gazdasági, szociális és életszín­vonalbeli célkitűzéseket tartal­mazna, s természetesen foglal­kozna a nemzetiségi jogokkal is. A második óhajom, hogy a parlamentbe bejutott magyar politikai erők a továbbiakban is szorosan együttműködjenek. Szeretném, ha az a jó ered­mény, amelyet a szlovákiai ma­gyar politikai erők az önkor­mányzati választások során el­értek, a következő évben meg­hozná gyümölcsét. (gágyor) FRICSKA Tudok új-zélandiul! Ez a nap is olyan volt. Ragacs. Köd, meg szemerke. Szürke. Az em­ber ernyedt teste alig lógott kókadt fején. November végi ragacs-világ. Komárom. Majd mindennapos menüm a jegypénztárnál: Kérek szépen egy jegyet Pozsonyba. - Prosím? Ugyanaz szlovákul. Jegy ki, én balra el. A hölgy tudja, hogy én tudom, én tudom, hogy ö tudja. Mégis. Lassan negyven éve mondom, lassan negyven éve nem értik. Az állomás előtt úri kedvemből rágyújtanék, de nincs gyufám. Egy huszonöt év körüli srác jön ki az ajtón, hátán helikopterjeszál­lópálya nagyságú hátizsák. Tüzkérelemmel fordulok hozzá. Ő pedig elkezdi mondani. Egy nyikkot sem értek, az agyam még ragacs-vilá­gos, vagyis sötét. Koncentrálok, mert meg akarom érteni. Felszálló ágba kerültem, a ragacs oszlik. Ő mondja, én kezdem érteni. Mert akarom. Szóval: A derék legény Dunaszerdahelyre szeretne menni, ott várják az autóbusznál. Ezt mondja, ezt értem. Válaszolok magya­rulszlovákulcsehülnémetül. Érti. Indulunk az autóbuszállomásra. A járgány húsz perc múlva indul. Mondom. Érti. Pénzt kell váltania, mondja. Értem. Reisebüro - mondom, hogy lássa kivel van dolga. O. K., mondja nyilván hasonló szándékkal. Miután közlöm vele, hogy sietnünk kell, mert a busz mindjárt jön - megérti. - Kocogunk sietve. Közben csevegünk. Az utazási irodában nincs Sk. Sebaj. (Még a sebaj-t is érti!) Megyünk az Európába. A szállodába. És köz­ben csevegünk. Pénz van, váltás van, időnk rohamosan fogy. Roha­nunk vissza a buszhoz. Nehéz a hátizsák, együtt cipeljük. Közben mondjuk, értjük, nevetünk és a szemünk csillog, arcunk kipirul, mint régen a pionír nehenyélj mesében. Már vágtatunk. Késő. Busz el. Sebaj, mondom megint, mert ezt érti és tetszik neki. Indu­lunk vissza vonatnézőbe. Már barátok vagyunk. Van is vonat, még telefonál Szerdahelyre, hogy mi történt, hol várják. Minden 0. K. Majdnem szomorúan búcsúzunk. Barátok lettünk. Én megértettem Őt, Ő megértett engem. Neki Új-Zélandból húsz perc bőven elég volt: Mondtam-akarta-megértette. Új-Zélandból eljött, hogy meg­értsen. Kicsiny, szuverén országunkba. Szülőföldemen lassan negyven éve mondom. Nem értik. Kedves Jeremy Burrows barátom. Messze van, nagyon messze Szlovákia Új-Zélandtól. S ha így folytatják a „NEMAKAROMOK" egy­re inkább eltávolodik... KERTÉSZ GÁBOR VÁLASZ OLVASÓINKNAK Szabadság vagy táppénz? M. O.: December 19-étől vettem ki három heti szabadságot Kará­csonykor beiázasodtam. Kedden, december 27-én mentem el orvos­hoz, aki antibiotikumot írt elő nekem, és egyben kiállította az igazo­lást is arról, hogy beteg vagyok. Még kedden megálltam ezzel az iga­zolással a munkáltatómnál, de a bérosztály illetékes hivatalnoknője hazaküldött azzal, hogy neki erre az igazolásra nincs szüksége, mi­velhogy én már úgy Is szabadságon vagyok, nem kell igazolnom orvo­si papírral, miért nem Járok munkába. Most ez tényleg így van? Bizonyos szempontból elfogadha­tó a bérelszámolónő elutasító hozzá­állása; valóban nem kell igazolnia ilyen helyzetben azt, miért nem je­lent meg, avagy miért nem járt mun­kába. Igazolt távolmaradásnak te­kintik azt, ha ön szabadságon van, és ezen az sem igen változtat, ha önt időközben táppénzre írták ki. Ennek a kérdésnek azonban van­nak egészen más vonatkozásai is, amelyeket viszont a munkáltatója bérelszámolónőjének is ismernie kellett volna. Említhetjük elsősorban a Munka Törvénykönyve 110. íj­ának első bekezdését, amely sze­rint ha a munkavállalót a szabadsá­ga idején munkaképtelennek isme­rik el, a szabadsága megszakad. Az idézett rendelkezésnek megle­hetősen komoly következményei vannak. Elsőként említhetnénk azt, hogy a munkaképtelenség ideje nem számítható be az üdülési sza­badság idejébe (heteibe). Vagyis, ha ön három heti szabadságot vett ki, és már december 27-én munkakép­telennek ismerték el, akkor a mai napig csak egy hét szabadságot me­rített Másodsorban rendkívül fontos ebből a szempontból az, hogy a be­tegsége idejére önnek táppénz jár, amely természetesen alacsonyabb összegű, mint a szabadság idejére járó munkabér-megtérítés. Az ej^ik oldalon (ha elismerteti, hogy az üdülési szabadsága a mun­kaképtelensége megállapításával megszakadt) számolnia kell azzal, hogy a beteggége napjaira lényege­sebben kisebb összeget kap majd, mint amennyit akkor kapna, ha eze­ket a napokat üdülési szabadság­ként bírálnák el (a táppénz napi összegét ugyanis minden lehető és lehetetlen módon korlátozzák az ilyervolyan végrehajtási jogszabályok­kal, az üdülési szabadság idejére fize­tésként járó átlagkereset kiszámítá­sának ilyesfajta korlátozásaira azon­ban kevesebb lehetőség adódik). Uj^anakkor e^ másik lényeges szempontként értékelheti azt hogy ön a szabadságát mondjuk nem ágy­ban, lázasan, gyógyszereket szedve akaija eltölteni; éppen ezért azt az időt amelyet orvos által is elismerten töltött betegállományban, nem sza­bad, és nem is lehet beszámítani az évi szabadságába. dr. P. D. J ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT I „MÁS ALKOTMÁNYOS MEGOLDÁS". Ivan Gašparovič parlamenti elnök látszólag teljesen „ártatlan", minden célzatosságtól mentes kijelentést tett a múlt héten: nem kell módosítani Szlovákia alkot­mányos rendjét. Úgy látszik, a miniszterelnök még ezt is tendenció­zusnak minősítette, mert szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy „a társadalom fejlődése érdekében akár más variánsait is ki kell dol­gozni az alkotmányos megoldásoknak". Hogy mit hoz ez az esz­tendő, azt ma, 1995 második napján még csak találgatni lehet, ab­ban azonban már most biztosak lehetünk, hogy Mečiar az elkövet­kező évben két feladatra lesz kénytelen összpontosítani a figyel­mét. Az egyik a 83-ak egységének, főképp a Demokratikus Szlováki­áért Mozgalom képviselői egységének megőrzése. E törekvéssel magyarázható, hogy fontosnak tartotta „kapásból" megmagyarázni, hogyan kell értelmezni Gašparovič házelnöknek az alkotmányos rend szilárdságával kapcsolatos eszmefuttatását. A DSZM-ben van még néhány személyiség, akinek elvesztése Mečiar számára tulaj­donképpen az 1994 eleji helyzét megismétlődését jelentené. így a miniszterelnök szempontjából teljesen indokolt a résenlét. A mi­niszterelnök azonban a 83-ak egységének megtartásánál sokkal többre törekszik: legalább 90-re növelni a fegyelmezetten, nemzeti elkötelezettséggel szavazó képviselők számát, tehát más, ellenzéki pártokból becserkészni legalább hét képviselőt, netán - úgy tűnik, végleg még erről sem mondott le - „kigolyózni" a parlamentből a DU képviselőit. E törekvések miatt félő, hogy törvényhozásunk az év folyamán megint nem a legfontosabb (gazdasági) kérdésekre, ha­nem a pártcsetepatékra összpontosít. A NEMZET KIJÓZANODÁSÁRA VÁRVA. Ján Čarnogurský újév előtti nyilatkozatát kétféleképpen lehet értelmezni. Lényegében azt mon­dotta, hogy addig nincs értelme a jelenlegi kormánykoalíció meg­buktatására törekedni, amíg nem lesz érezhető, hogy Szlovákia la­kosságának többsége kiábrándult Mečiarból. Egy kis jóakarattal ez úgy is felfogható, hogy „fegyvernyugvást" helyeznek kilátásba a ke­reszténydemokraták, miközben meg vannak róla győződve: ha négy évig hatalmon marad a jelenlegi kormány, a lakosság megbizonyo­sodhat arról, hogy képtelen lesz a gazdaság talpraállítására. Kér­dés, persze, hogy ez alatt a négy esztendő alatt nem sikerül-e Mečiaréknak úgy bebetonozni magukat a hatalomba, hogy utána már nem lesz mód alkotmányos eszközökkel leváltani őket. Amit a szlovák kereszténydemokraták elnöke mondott, az voltaképpen an­nak a beismerése, amit meglehetősen sokan állítottak 1994 márci­usában: kormányon kellene hagyni Mečiart, hadd diszkreditálja ma­gát. Kérdés persze, hogy a lakosság többsége majd a hatalommal való visszaélésnek tekinti-e a pártszempontok szerinti privatizálást, és általában a tekitélyuralmi rendszer bevezetését. Nincs kizárva, hogy a többség kijózanodása két-három teljes parlamenti ciklust igényel, és csak a teljes „padlóra kerülés" kényszeríti ki. VESZÉLYBEN AZ ÖNKORMÁNYZATOK ÖNÁLLÓSÁGA. Politológiai alap­tétel, hogy a Centralizált állam hatalma elsősorban a községek önállósá­gának növelésével ellensúlyozható. Nos, a költségvetési provizórium irányszámait tanulmányozva az az ember benyomása, hogy a kormány éppen a községek önállóságának ellensúlyozására törekszik, hogy sem­mi se veszélyeztesse az állam központosító törekvéseit. A kiadások lefa­ragása a helyi költségvetéseket érinti a legérzékenyebben. A jogi szemé­lyek által befizetett adónak csak egy egészen kis töredékét, 4,51 száza­lékot hagy meg az állam a községekben. Erről csak arra lehet következ­tetni, hogy a kormány az eszközök újraelosztására rendezkedik be, ha­sonló módon, ahogy azt a pártállam is tette. Tehát a közpénzek közsé­gekbe történő átutalása majd a helyi vezetők politikai magatartása sze­rinttörténik, nem pedig a törvények által szabályozva. Ennek eredménye csak az lehet, hogy a kormánynak viszonylag rövid időn belül sikerül megnyirbálnia az önkormányzatok befolyását. TÓTH MIHÁLY Önállósul a vasutasok egészségügyi ellátása tekintette az épülő új kórházat, amelybe eddig 147 millió koro­nát ruháztak be, de befejezésé­hez még legalább 63 millióra len­ne szükség. A kassai vasúti alkal­mazottak ebből az alkalomból tá­jékoztatták a minisztert arról, hogy a bankok mai hitelpolitikája nem teszi számukra lehetővé elavult gépparkjuk felújítását. TA SR-hír A vasutasok egészségügyi ellá­tása az új évtől ismét az SZK Vas­útjának hatáskörébe tartozik. A tárca mintegy 200 millió koronát fordít évente e célra. Erről Ale­xander Rezes közlekedési mi­niszter tájékoztatta a kassai vas­utas kórház alkalmazottait. Meg­INDUL: ENCY1995 Huszonöt évvel ezelőtt hir­dette meg először az Európa Tanács a természetvédelem évét. Eleinte ez az akciósoro­zat a védett területek meg­óvására összpontosított, de a hetvenes évek során vég­bement szemléletváltozás óta az elszigetelt területek védelme helyett a természet egészének megóvását helye­zik előtérbe. Ennek megfe­lelően az Európa Tanács kez­deményezésére 1995-öt az Európai Természet évének nyilvánították. Az ENCY 95 néven futó rendezvénysoro­zat ezúttal elsősorban a ter­mészetvédelmi területeken kívül elhelyezkedő részek helyzetével foglalkozik majd. Az akcióba hazánk is bekap­csolódik, így év közben több­ször is találkozhatunk majd az itt közölt emblémával. Azt is érdemes megjegyezni, hogy úgyszintén január else­jén lépett érvénybe a régen várt új természetvédelmi tör­vény, így egyúttal meg­kezdődhet az ezzel kapcso­latban évek óta tervezett el­képzelések megvalósítása is. (tuba) TA SR-hír Menedékházat nyitott meg a Vöröskereszt Kassán, a ne­héz helyzetbe került fiatalok számára. Az 1,5 millió koroná­ért felújított épületben azok a 18 és 25 év közötti hajléktalan fiatalok találnak átmeneti ott­hont, akik maguk nem tudják megoldani gondjaikat. A Vö­röskereszt létesítményében gyermekes anyákat is elszál­lásolnak. A Remény Alap 650 ezer koronával járult hozzá a hajdani árvaház régi épületé­nek átalakításához, de je­lentős támogatást kaptak a nemes elképzelés megvalósí­tói negyven szponzortól és a lakosoktól is. Napjainkban egy háromgyermekes anya és egy gyermekotthonból kike­rült fiatalember lakik az új lé­tesítményben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom