Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-02 / 1. szám, hétfő

1995. január 2. KALEIDOSZKÓP ÚJ sz ó [Fi JÁN BABEJ, SOMORJA POLGÁRMESTERE: Csak a toleranciának van jövője A helyhatósági választások előtt figyelmeztettünk: ha a magyar pártok nem fognak össze, könnyen megeshet, hogy a magyar többségű közsé­gekben szlovák lesz a polgármester. Ez történt Somorján, ahol a 35 tagú képviselő-testületbe 16 magyar kereszténydemokrata, 12 Együttélés-, 4 magyar polgári párti és 3 független Jelöltet, Illetve a kilenc polgármester­jelölt közül az egyetlen szlovák nemzetiségűt, a független Jelöltként indu­ló Ján Babejt választották meg Ez azonban még nem Jelenti, hogy a so­morjalak rosszul választottak volna. Talán csak rájöttek, hogy nem asze­rint kell polgármestert választani, milyen nemzetiségű, hanem annak alapján, hogy eddig mit tett. Az új polgármester pedig az elmúlt négy év­ben alpolgármesterként bizonyította: szívén viseli a város sorsát. Ján Babejt terveiről kérdeztük. a Szép tervek, de pénz is kell. Milyen a város gazdasági helyzete? - Tekintettel arra, hogy még nem is­mert az 1995-ös állami költségvetés, a képviselő-testületben egy 1994-es ta­pasztalatokon alapuló tervet dolgoz­tunk ki, amely 36 millió koronával szá­mol. Tájékoztattam a képviselőket, hogy a bankszámlánkon lévő tartaléka­inkkal az eddigiektől eltérően szeretnék gazdálkodni. Úgy vélem, sokkal ésszerűbb, ha a 16 százalékos banki kamat helyett a pénzünket befektetési társaságban vagy részvénypiacon for­gatnánk, és akár negyven százalékot is nyernénk rajta. Egy másik lehetőség a községi részvények kibocsátása. Vagy itt van a városi ingatlanok bérlete. Pél­dául a művelődési otthonért évi 2,5 mil­lió korona bérleti díjat kapunk, de ha az épületet eladnánk 25 millióért és azt a pénzt forgatnánk, azon akár évi nyolc­tíz milliót is nyerhetnénk. Ugyanakkor megszabadulnánk az épület-karbantar­tási gondoktól. A vállalkozásokat is job­ban szeretném támogatni. Például: egy cég külföldre szállítja a termékeit, de az azért járó pénz átutalása bizonyos időbe telik, ezért a város erre az időre hi­telt nyújthatna a vállalatnak, hogy ne le­gyen fennakadás a termelésében. m Hogyan hat Somorja életére a fővá­ros közelsége? - Egyértelműen pozitívan, hiszen So­morján a munkanélküliség nem halad­ja meg a nyolc százalékot, s ez a mai helyzetben nem kis dolog. m Ön a nagy nyilvánosság előtt körny­zetvédőként és a bősi vízerőmű el­lenzőjeként nagyobb népszerűségre tett szert, mint alpolgármesterként. Hogyan kívánja folytatni ezt a tevé­kenységét, és milyen közvetlen ha­tással van Somorjára a vízlépcső? - Lehet, hogy nem sokan tudnak ró­la, de a somorjai városi önkormányzat még 1990-ben határozatban tiltakozott a vízerőmű építésének befejezése el­len. A lakosok között nemzetiségre való tekintet nélkül akadtak, akik az építke­zés befejezése mellett és akik ellene léptek fel. Az önkormányzat szakem­berek véleményére alapozta állásfogla­lását, amely szerint a Csölösztő és Po­zsony közötti területet vissza lehetett volna adni a természetnek. De amikor a kormány a C változat mellett döntött, el­m Ön minek tulajdonítja, hogy sike­rült megelőznie nyolc vetélytársát? - Szérintem sokat számított, hogy programomban konkrét feladatokat tűztem ki, amiből a legfontosabb a váro­si hivatal és a városi vállalatok munká­jánakjavítása, a fiatal házasok, az idős és a hátrányos helyzetű emberek segí­tése, a szennyvízcsatorna-, a gázveze­ték- és a telefonhálózat építésének be­fejezése, a szennyvíztisztító megépíté­se, a kábeltelevízió létrehozása, a fürdő felújítása. Elsősorban azonban azt tar­tom a sikerem okának, hogy négyéves alpolgármesteri működésem alatt az aj­tóm elől senki nem ment el úgy, hogy ne beszéltem volna vele, és ne segítettem volna rajta, ha lehetőségem volt rá. m Mit sikerült elvégeznie az önkor­mányzatnak az előző időszakban, és mi maradt az új vezetésre? - Az elmúlt időszakban megkezdtük a városközpont felújítását, gázvezeté­ket építettünk, a komplex lakásépítési program keretében 1992-ben átadtuk az utolsó lakásokat. Én most apróléko­sabb programot dolgoztam ki, és a szakbizottságokat is megkértem, egé­szítsék ki javaslataikkal, hogy a januári testületi ülésen közös javaslatként ter­jeszthessük elő. Többet kellene törődnünk a környezetvédelemmel, a lakásgondok megoldásával, a szabad­idő-eltöltés lehetőségeinek a javításá­val. Fel kellene újítani a város tulajdoná­ban lévő futballpályát és a sportcsarno­kotjavítani akarjuk a fiatalok sportolási lehetőségeit, szeretnénk, ha a testne­velőtanárok vezetésével az órák után is felhasználnák a sportlétesítményeket. ismertük, hogy értelmetlen a befejezés elleni további tiltakozás. A városnak ter­mészetesen hátránya származott az építésből. A nehéz tehergépkocsik meg­rongálták az utakat, a közterületeket és a közlekedési táblákat, és hiába kértük a beruházótól a keletkezett károk meg­térítését. A víztározó feltöltése után, 1993-ban a talajvízszint-ingadozás okozta károk is jelentkeztek: a mezőgaz­dasági szakközépiskola és az autóbusz­pályaudvar épületének alagsorában már megjelent a talajvíz. A járási hivatal elöljáróját kértem, kezdeményezzen ta­lálkozót a Vízügyi Beruháró Vállalat és a víztározó közelében fekvő községek képviselői között, hogy tárgyalhassunk a környzetvédelmi beruházások finan­szírozásáról. m Problémák tehát vannak. Beszél­hetünk-e valamilyen pozitívumról, amit a bősi vízmű hozott a városnak, például az idegenforgalom terén? - Nézze, pozitívumról nehéz beszél­ni, amikor a vízpart egyelőre nem más, mint pusztaság, és a városnak nincs pénze üdülőközpont építésére. A Jedno­ta fogyasztási szövetkezettől kiinduló kezdeményzést pedig nem tárgyalták meg a város vezetésével. Legalábbis mint polgármester-helyettesnek nem volt tudomásom erről. 1993-ban a terü­letfejlesztési terv megtárgyalásával fog­lalkozó testületi ülésen megjelentek egy pozsonyi tervező cég képviselői, s előterjesztették a városhoz tartozó Csö­lösztőre tervezett üdülőközpont terveit - beépített strandok, hatalmas parko­lók stb. Ezt azonban elutasítottuk, mert ez a régi Csölösztő felszámolását jelen­tette volna, mi pedig ellenkezőleg, csa­ládiház-építés támogatásával szeret­nénk elősegíteni az egykori falu életé­nek felélénkítését, amely a vízmű építé­sekor nagyrészt elnéptelenedett. m Milyen a magyar-szlovák együtt­élés a városban? - Somorja lakosainak mintegy hu­szonhét százaléka szlovák, és valami­vel több, mint hetven százaléka magyar nemzetiségű. 1967-ben kerültem a vá­rosba, feleségem csölösztői származá­sú. Jómagam Bártfáról származom, és gyerekkoromban is voltak magyar ját­szótársaim, akiket nem értettem, ha szüleikkel magyarul beszéltek. Ennek ellenére sosem volt ebből problémám. Somorjában toleráns, polgári alapokon működő társadalmat találtam, ahol sem a nemzetiség, sem a felekezet nem jelent hátrányt. Én is megtanultam magyarul, a gyermekeim magyar nem­zetiségűek. Igaz, szlovák iskolába jár­tak, de jobban beszélnek magyarul, mint én. Azt vallom, hogy a polgári ala­pokon nyugvó társadalom építését kell folytatnunk, mert csak a kölcsönös tole­ranciának és együttműködésnek van jövője. GAÁL LÁSZLÓ AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKANÉLKÜLISÉGÉ Tornaija egy új év elolt A tornaijai polgármester-választás eredménye azt Jelzi, a város lakossága elé­gedett volt az addig Is polgármesterkedő Schwartz Árpáddal, hiszen két Jelölt közül nagy fölénnyel őt választotta újra. Schwartz Árpádot a három pártból ál­ló Magyar Koalíció Jelölte a tornaijai önkormányzat élére - egyébként a Ma­gyar Polgári Párt volt az, amely a koalíción belül Indította. A városban egyedü­li politikai tömörülésként a Magyar Koalíció mind a 30 megszerezhető képvi­selői mandátum betöltésére Is Jelöltet állított, s a szavazópolgárok döntése alapján végül 23 képviselőjük lett a tornaijai testületben. A választások még a városhoz tartozó közeli Beje községben is úgy zajlottak, mint tornaijai városrészben. A tavasszal tartott bejei népszavazás ugyan a falu ön­állósulása mellett döntött, a törvény sze­rint azonban az önállósulást a kormány­nak kell szentesítenie, az pedig mindeddig nem tárgyalta a kérdést, fgy Bejének egyelőre a régi módon két képviselője van a tornaijai önkormányzatban. Abban az önkormányzatban, melynek - beleértve a polgármestert - nem lesz könnyű dolga az elkövetkező négy évben. Mindenekelőtt a nem csupán Tornaijára jellemző nehéz pénzügyi helyzet miatt. Schwartz Árpád polgármestert ezért először arról kérdez­tem, mit enged majd meg az 1995-ös költ­ségvetés. - A jövő év számunkra még egy nagy kérdőjel. Vannak ugyan elképzeléseink, de amíg nem ismerjük az állami költségvetés önkormányzatokra vonatkozó részét, ad­dig nehezen tudunk mozdulni. Minden­esetre föl kell majd állítanunk egy bizo­nyos fontossági sorrendet, melyek lesznek azok az akciók, amelyeket elsőként kell el­kezdenünk. - Lesznek-e a jövő évben olyan sürgető feladataik, amelyekkel a költségvetésnek mindenképpen számolnia kell? - Legfontosabb feládatunk a hulladék­tárolás megoldása. A múlt évben szeret­tük volna elkezdeni új szeméttelepünk épí­tését a szárnyai városrész kataszterében. E városrész lakossága azonban petíció­ban tiltakozott az építkezés ellen, így az egészet felfüggesztettük. Hamarosan el­készül a város területfejlesztési terve, szakemberek próbálnak megoldást találni a telep elhelyezésére. Úgy tűnik azonban, lehetetlen, hogy a város saját területén az említetten kívül egy másik megfelelő he­lyet találjon. Nézetem szerint e kérdésben három megoldás lehetséges: tárgyalni a szárnyai városrész lakosaival a szemétte­lepnek az eredeti helyen való felépíté­séről. Azzal, hogy befejeződik itt a 2300 méteres vízvezeték építése. Legfőbb kifo­gásuk a szemétlerakat ellen ugyanis az volt, hogy mivel a városrészben nincs köz­ponti vízvezeték, a hulladéktároló pedig el­szennyezné a falu kútjait, nem lenne ivóvi­zük. Ha mi garantálni tudnánk Szárnyá­ban az egészséges ivóvizet, talán bele­egyeznének az építkezésbe. A másik le­hetőség, hogy a járási környezetvédelmi hivatallal és a környék polgármestereivel megegyezve valamelyik közeli község ka­taszterében jelölnénk ki a szeméttelep he­lyét, és közösen építenénk föl. A harma­dik, legköltségesebb pedig részt vállalni az uzapanyiti szemétlerakat fenntartási költ­ségeiből, és odahordani a városi hulladé­kot. Uzapanyit azonban messze van. - A bejei városrész meglehetősen speci­fikus helyzetben van, hiszen döntöttek ugyan az önállóvá válásról, de a kormány­döntés hiánya miatt nem válhattak azzá. Hogyan számolnak Bejével az 1995-ös költségvetésben? - Nem probléma kiszámítani, hogy a he­lyi és központi adókból milyen bevételek il­letik a bejei városrészt. Ebből az összegből a lakosság létszáma szerint arányosan le lehet vonni azt az összeget, amely rájuk hárul az adminisztrációval, műszaki szol­gáltatásokkal, közvilágítással kapcsolat­ban. A maradék összeg fölhasználásáról pedig döntsön az a helyi városrészi bizott­ság, amelynek munkájába szeretnénk be­vonni a különválást kezdeményező petíci­ós bizottság tagjait is. Dönthetnek úgy, hogy a maradék pénzt helyi építkezésre használják, de úgy is, hogy elhelyezik egy bankban, és csak a község önállóvá válá­sa után költik el. A kormánynak minél előbb döntenie kellene a kérdésben. - A Rimaszombati járásban, különösen Tornaija környékén legnagyobb a munka­nélküliség az országban. Van-e elképzelé­se az önkormányzatnak arról, hogyan le­het javítani a helyzeten? - A munkanélküliek aránya valóban na­gyon magas. Magában a városban 27 %­os, a tornaijai körzetben pedig 36 %-ot tesz ki. Ez már olyan helyzet, amelyben az önkormányzat önerőből nem tud semmit tenni. A törvényből kifolyólag az eddigi kor­mányok már többször foglalkoztak e kér­déssel, s bízom benne, hogy az új kormány is kötelességének fogja ezt tartani. Úgy, hogy törlesszék azt a bizonyos adósságot, amellyel az ország a Rimaszombati járás­nak, illetve Tornaija környékének tartozik. Arra gondolok, hogy vidékünkön az iparfej­lesztés az utóbbi évtizedekben bizonyítha­tóan alacsonyabb szintű volt, mint más ré­giókban. A kormánynak olyan beruházáso­kat kellene kezdeményeznie környékün­kön, ahol a munkanélkülieknek legalább egy része munkát találna. Itt például a tor­naijai körgyűrű megépítésére gondolok, vagyis arra, hogy a Kassáról Rimaszom­batba vezet főútvonalat a mostani állapot­tal ellentétben a városon kívül vezessen. Van egy előzetes megegyezésünk a mun­kaügyi hivatallal, hogy ők akceptálni fogják azokat az igényeinket, amelyeket a mun­kanélküliek foglalkoztatására vonatkozó­an a város előterjeszt. Főként a közterület­fenntartó vállalatnál szeretnénk munka­nélkülieket alkalmazni. A baj csak az, hogy az ő oldalukról nincs túl nagy érdeklődés ilyen munkák végzése iránt. Szó van arról is, hogy a kormány rövid távú intézkedés­ként a jövő évben körülbelül 6 millióval tá­mogatná a tornaijai rendelőintézet építé­sét, s ennek köszönhetően az építőipari vállalat húsz újabb munkaerőt vehet fel. KLINKO RÓBERT CSALÁDFAKUTATÓK: „A KUTYABŐR MELLÉKES" Ősöm üzeni, meddig élek Hét éve hobbiból kezdett el foglalkozni Kiss József böl­csész az ortodox rabbik csa­ládtörténetével. Anyaggyűj­tései során egyre többen kértek tőle szívességet: ha már az Irattárakat bújja, ezt meg ezt Is nézze meg. Végül vállalkozó lett. Eötvös György történész és Radvá­nyl Tibor szakfordító társas­ágában 1994 februárjában megalakítottá a Family Tree családtörténeti kutatóiro­dát Budapesten. - Ügyfeleink 90 százaléka az Osztrák-Magyar Monarchia terü­letéről elszármazott külföldi. A magyarországiaknál az ér­deklődés szintjén rendre megre­ked a dolog, mert kevesen tudják kifizetni a kutatás költségét ­mondta el Kiss József. m Ez ugyan nem a reklám he­lye, de tudna mondani egy irá­nyárat? - A kívánságoktól és a rendel­kezésre álló alapadatoktól függ, mennyiért vállaljuk a munkát. Pél­dául sokan csak egy fotót szeret­nének kérni az ősi házról, amit már a nagyszüleik eladtak. Ha pontosnak véljük az információt, akkor az előre látható munkará­fordítás arányában a kért összeg sem csillagászati. Ám néha a há­romszorosába kerül a kutatás. Például pár hónapja egy amerikai úr a nagyapja testvérét kereste. Ismerte a nevét, továbbá hogy a Tisza mentén született, az I. világ­háborúban katonáskodott és a mai Szlovákiában lakott. Egy hét leforgása alatt kiderítettük: való­jában a Duna mentén született és Erdélyben élt. Az ilyen kutatáso­kat már nem tekintjük szigorúan üzleti ügynek. Elfog bennünket a vadászkutya ösztöne, feltárni egyes emberek, családok identi­tását. m Milyen adatokhoz tudnak hozzáférni? - Európában az anyakönyweze­tést a tridenti zsinat rendelte el, a XVI. században. Ekkor Magyaror­szág nagy részén már a török volt az úr. Érdekes kivétel Kassa, amely várost többször elfoglalták, de a helyi evangélikus plébánián mégis már az 1580-as évektől fennmaradtak az eredeti anya­könyvek. Általánosan csak a törö­kök kiűzése után, az 1600-as évek végén indult az egyházi anya­könywezetés, amire kutatásaink során elsősorban támaszkodunk. Az állami anyakönywezetés a tör­ténelmi Magyarország területén 1895-től lett kötelező, ezért az esetek többségében a felekeze­tek anyakönyveit is át kell nézni. Ezek területileg eltérő időben kezdték rögzíteni a halálozásokat és a születéseket. Például a zsidó hitközségek általában 1850-től, de a lovasberényi hitközségek már 1786-tól. Jó támpontot ad­nak a katonai, népszámlálási, jobbágyi tized összeírások és a halotti értesítők. Az utóbbiakban lényegesen több adat szerepelt, mintamennyit a mai gyásztávira­tokban olvashatunk. a Mi a „rekordjuk"? - Szlovákiában szép munkákat le­het készíteni, ahol nem járt a tö­rök. Nemrégiben egy család szo­molnoki őseit 1630-ig sikerült visszavezetni. m Ha régiókra bontjuk a tevé­kenységüket, milyen arányban fordulnak elő szlovákiai telepü­lések? - Azt kell mondanom, legyen a család erdélyi vagy délvidéki eredetű, előbb-utóbb óhatatla­nul rátalálunk egy kassai, pozso­nyi vagy valamelyik bányaváros­hoz kötődő ágra. Ezen települé­sek jellegüknél, korabeli szere­püknél fogva „gyűjtötték" az em­bereket. Például a szomolnoki család bányász família volt. 1880 körül kerültek le vasgyári munkásként az akkor induló di­ósgyőri kohóhoz. • Nem nézik önöket egy kicsit bohókásnak a különböző hiva­talokban, levéltárakban? - Elég sok levéltárban, plébáni­án megfordultunk már Szlováki­ában. Mindenhol a legnagyobb segítőkészséggel találkoztunk; légyenek partnereink szlovákok vagy magyarok. „Esemény" va­gyunk, hisz kijár ma levéltárba? Nem volt olyan kérésünk, amit ne próbáltak volna meg teljesí­teni. Ha mégsem sikerült, nem rajtuk múlott. m Mi motiválja a megbízóikat? A nemes kutyabőr? - Heraldikai „bedolgozóink" közreműködésével rekonstruál­ni tudjuk a családi címert, ám csak egy német hölgyre emlék­szem, aki a fia vélt könnyebb ér­vényesülése miatt kérte: derít­sük ki, jogosan használná-e a Von jelzőt? Igazoltuk, használ­hatja a nemesség e megkülön­böztető nyelvtani előtagját. Per­sze csak a névjegykártyáján, a hivatalos okiratokban nem. Előfordul, hogy deportálás, kite­lepítés során szétszakított csa­ládok kérik segítségünket. Mos­tanában egyre gyakrabban azt kérik tőlünk, közöljük: meddig éltek az őseik, illetve ha van rá adat, akkor, milyen betegség­ben haltak meg? Ebből szeret­nének következtetni a várható saját élettartamukra. m Milyen a fogadtatása egy-egy dolgozatuknak? - Gondolom, arra céloz, amikor rossz. Igazából két dologtól tar­tunk. Például 80 évesen jönnek rá, hogy szerelemgyerek volt a dé­di. A másik, bármennyire is furcsa: a vallásuk nem az volt, mint ami­nek hitték... V. PAIZS GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom