Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-03 / 2. szám, kedd

[8] ÚJ SZÓ TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ - MOZAIK 1995. január 3. ROBOTKALAND A KRÁTERBEN Dante a pokolban Az amerikai hadsereg Blackhawk típusú helikopterének sokadszori próbálkozás eredményeként sikerült végre kiemelnie Dantét a pokolból. Ebben a technikai színjátékban Dantét a pennsylvaniai Carnegie Mellon Egyetem másfél millió dolláros robotja, míg a poklot az alaszkai Mount Spurr vulkán krátere alakította. William Whittaker professzor vezetésével évek óta kutatócsoport dolgozik egy olyan önállóan tájékozódni, döntést hozni és mozogni tudó robot kifejlesztésén, amely a legmostohább körülmények között a jövőben esetleg a Marson vagy bármely más, még annál is rosszabb életfeltételeket produkáló bolygón is képes lenne az embert helyettesíteni. S vajon mi lehetne jobb tesztpálya egy ilyen alkalmatosság kipróbálására, mint a Föld legzordabb arcát mutató terep: egy vulkán kráterének mélye? Mivel pedig az alaszkai Mount Spurr vulkán az elmúlt két évben többször is kitört, és mert a vulkanológusok úgy vélték, ez esetben több új ismeretet szerezhetnének a kitörések előrejelzéséhez, nem meglepő, hogy a Dantéra bízták, nézzen körül. Óvatosságuk nem volt túlzó, az elmúlt 15 évben 12 vulkánkutató lett szakmai kíváncsiságának vagy téves helyzetértékelésének áldozata a világon. A vulkánkalandra küldött Dante egy 770 kilós, 3 méter hosszú, két méter széles vasszerkezet, s 8 lábon áll, amelyek percenként egy métert haladva képesek lépegetni. E lassúság egyben erény is: van idő tájékozódni, amit hat videókamera, egy sztereókamera és egy lézeres távolságmérő segít. A kísérleti szerkezetet itt, a Földön egy 300 méter hosszú „köldökzsinór" kapcsolta össze a vulkán peremén lévő áramgenerátorral és parabolaantennával. A kamerák képeit és a műszerek mérési adatait ez utóbbi műholdon keresztül közvetíti a NASA kaliforniai irányítóközpontjába, ahonnan a robot szükség esetén akár kézi irányítással is vezérelhető. Dante programja azonban olyan fejlett - mondják a konstruktőrök -, hogy egyszerűbb körülmények között képes egyedül is boldogulni. A mostani gyakorlaton is csak akkor volt külső segítségre szüksége, amikor az előtte álló szikladarabok magassága meghaladta a másfél métert. Ekkor a sztereókamera képét a műhold a sci-fikből ismert, fejre szerelhető háromdimenziós monitorra továbbította, a Kaliforniában ülő 'operátor pedig távirányítással vezérelte a robotot. A földi vulkán gyomrában ez a távirányítás még egyszerűen megvalósítható volt. A Mars esetében azonban - mondta a tervező már más lenne a helyzet. A bolygó ugyanis olyan távol van, hogy információt kapni és küldeni - még fénysebességgel is - több mint tíz percbe kerülne. A Mars esetében tehát szó sem lehet direkt vezérlésről, hiszen amire a földi irányító észreveszi, majd reagál arra, hogy az általa vezérelt robot például egy sziklatömb felé tart, a jármű már régen összetörött. Dante a tájékozódásra használt berendezések kipróbálására is vállalkozott. Önálló üzemmódban ugyanis a fedélzeti számítógépnek kell felmérnie a robot körül lévő terepet. Az egyik erre szolgáló kísérleti berendezés lelke a lézeres távolságmérő. Ez először alaposan, minden irányban végigpásztázza a robot körül lévő tereptárgyakat, majd a lézer fényének visszaverődési sebességéből kikalkulálva a tárgyak távolságát, a mért adatokból egy számítógép segítségével háromdimenziós képet állít össze. A robot így - igaz, egy sematikus ábrán - képes pontosan, mintegy önmagát kívülről látva tájékoztatni a helyzetéről. A Dante egyébként két napot töltött azzal, hogy a 200 méter mély kráter aljára másszon. Ott több napon keresztül gyűjtötte a mérési adatokat, és megállapította, a Mount Spurr egyelőre nyugodt. A kaland azonban csak most kezdődött, mivel visszafelé jövet a robot felborult, a ráakasztott biztonsági kábel a kiemelés közben pedig elszakadt. Végül két vállalkozó kedvű ember, bízva Dante prognózisában, lemászott a vulkán belsejébe, és gépi segítséggel kiemelte a szerkezetet. Lám, még messze a cél: az ember egyelőre saját planétáján sem képes minden körülmények közt megbízható helyettest állítani maga mellé. (HVG) GLOBÁLIS IDOJARAS-KUTATAS A Kisded játékai A Csendes-óceán keleti medencéjében időről időre rendellenes meleg vízáramlat keletkezik, és tart a perui partok felé, megváltoztatva a széljárást és a szokásos áramlatokat. Az időjárásban okozott változások - amerikai időjárás-kutatók számítógépes modelleken alapuló feltételezései szerint - láncreakciószerűen éreztetik hatásukat a földgolyó másik felén is, egyebek között pusztító afrikai szárazságok formájában. Perui halászok az El Nino (Kisded) nevet adták a rendszerint karácsony táján jelentkező, titokzatos meleg áramlatnak. Feljegyzések szerint ebben az évszázadban eddig nyolcszor tűnt fel, s mindannyiszor végzetesnek bizonyult, kizökkentve rendes menetéből a világ időjárását, és több földrészen tönkretéve a termést. A pusztító, ínséges afrikai szárazságok és a nyomukban járó tömeges éhhalál - állítja amerikai kutatók egy csapata a brit Nature című tudományos folyóiratban a földgolyó másik oldalán zajló időjárási rendellenességek következményei, éppen ezért akár előre is jelezhetők. Felfedezésük nyomán lehetőség nyílhat arra, hogy az ottani kormányzatok és gazdálkodók jó előre felkészüljenek az időjárás várható kilengéseire, s így csökkentsék pusztításait. „A tudományos kutatási eredmények ezzel a szó szoros értelmében földközelivé válnak" - hangoztatja Cynthia Rosenzweig, a NASA amerikai űrkutatási hivatal meteorológiai intézetének kutatója. A kutatók - akik szerint az El Pusztító afrikai szárazság. Láncreakciók az időjárásban Nino feltűnése az idén is várható, bár valószínűleg csak enyhébb formában - azt nem tudják ugyan megmondani, miért vált ki ilyen láncreakciót a világ időjárásában a jelenség, sőt azt sem, hogy pontosan milyen következmények várhatók, de bizonyos számszerű összefüggések immár egyértelműen kimutathatók. Nagyteljesítményű számítógépeiken elemzett adathalmazaik azt mutatják, hogy 1970 és 1993 között az El Nino feltűnését mindig az esőzések szintje teljes kimaradása és súlyos aszály kísérte Zimbabwéban és egész Kelet-Afrikában, de Ázsia egyes részein, Ausztráliában és Brazíliában is. Mark Cane és Gidon Eshel, a Columbia Egyetem világmeteorológiai intézetében végzett megfigyelései egyértelműek: amint eltűntek a Csendes-óceán rendhagyó meleg vízáramlatai, a kelet-afrikai területek fölött is normalizálódott a csapadékmennyiség. Persze korántsem volt egyszerű rájönni erre az összefüggésre, mint ahogy azt sem könnyű megjósolni, mikor várható legközelebb a Kisded eljövetele. Rengeteg megfigyelési adatot kellett összegyűjteni és megfelelő módon rendszerezni. Amikor a szakértők már azt hitték, eléggé tisztában vannak a jelenséggel - egy Miamiban rendezett nemzetközi meteorológiai konferencián 1982-ban -, néhány évvel későbbre jósolták az El Nino legközelebbi jelentkezését, ám az pár hónap múlva már feldúlta Perut özönvízszerű esőkkel, Brazíliában és Ausztráliában pedig nagy aszály kezdődött. A dél-amerikai halászok éppúgy megsínylették jövetelét, mint a mezőgazdasági termelők; csak a perui gazdaság kárait 2 milliárd dollárra - a nemzeti össztermék 10 százalékára becsülték. Ezek után a klímakutatók egyik fő feladatuknak tekintették, hogy megbízhatóan előre tudják jelezni az El Ninót. 1986-ra Cane sikeres modellt dolgozott ki a Columbia Egyetemen, a San Diegó-i Kalifornia Egyetem kutatója, Tim Barnett pedig egy másikat, szintén számítógéppel. A két módszer egymást erősítő eredményt produkált: a következő El Nino valószínűleg egy éven belül jelentkezik - s úgy is lett. A kutatók - ezen felbuzdulva - azóta globális számítógépes világidőjárás-előrejelzésen dolgoznak, noha Barnett beismerte: „Ez aligha sikerülhet, mert az időjárás alapvetően öntörvényű és kiszámíthatatlan." Ennek ellenére a hamburgi Max Planck meteorológiai intézet 31 millió dolláros globális előrejelzési programba kezdett egy másodpercenként 16 billió műveletre képes Cray szuperszámítógépen, s hasonlón dolgoznak az amerikai Óceán- és Légkörkutató Intézetben (NOAA) is. Az El Nino „csínytevéseit" most már havi bulletinekben képesek követni és jelezni. Előrejelzéseik elsősorban a jelenségben érintett fejlődő országok számára fontosak és hasznosak. Sajnos, a tapasztalat szerint ezek a bulletinek alig keltik fel a felelősök figyelmét, s a figyelmeztetés egyáltalán nem jut el az elsősorban érintettekhez, a gazdálkodókhoz. „Holott - mondja Cane és több munkatársa - ha nedves, esős idő prognosztizálásakor ennek megfelelően vízigényes rizst vagy gyapotot vetnének, míg a várható aszály idején, mint most is, kölest vagy más szárazságtűrőbb növényt, jócskán mérsékelhetnék a károkat." -hTudja-e, hogy... ... a kábítószer-élvezők, a drogfüggőségben élők vagy a dohányosok ugyanolyan gyógyíthatatlan betegnek számítanak, mint például az asztmások vagy más krónikus betegségekben szenvedők? Közismert tény, hogy a dohányosok, ha abba is hagyják a dohányzást, hónapok vagy akár évek múltán is könnyen visszaszokhatnak. Ugyanez igaz a drogosokra is, ha valaki valaha drogfüggőségben szenvedett, majd abbahagyta, egyetlen alkalom is elég neki az újrakezdéshez. Ezt eddig azzal magyarázták, hogy a kellemes élmények hiánya miatt esik vissza az illető, pedig ez inkább csak a leszokás utáni hetekre, napokra vonatkozhat. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a kábítószerek tartós változást okoznak az agyban. Az agy mélyebb rétegeiben elhelyezkedő corpus striatum nevű agyrészietet tartják a leginkább felelősnek ezért. Itt megváltozik az egyes idegsejtek funkciója és az idegsejtek közötti kapcsolatok erőssége. A tudat alatti tanulás is bizonyos mértékig ehhez az agyrészlethez köthető. A corpus striatum és az agykéreg közötti kapcsolat arra enged következtetni, hogy a tudat alatti és a tudatos tanulás összekapcsolódik. Ezért van az, hogy életének fellépő válságai során szinte öntudatlanul talál vissza a beteg a droghoz. Erre utalnak a legújabb patkánykísérletek eredményei is. Ha a patkányok kábítószert adagolhatnak maguknak, mondjuk egy kar lenyomásával, akkor ezt kitartóan meg is teszik. Később, ha megvonják tőlük a drogot, mintegy 4-6 hét elteltével abbahagyják a kar nyomogatását, azaz látszólag leszoktak róla. Ám hónapokkal a kísérlet után is elég egyetlen adag drog vagy egy stresszhelyzet az állatnak ahhoz, hogy újra elkezdje nyomogatni a kart. A kutatás reményei szerint az állatkísérletek segítenek majd abban, hogy megtalálják a módját annak, a leszokott drogfogyasztók miként ne essenek vissza később se az önpusztításba. ... új kémiai elemmel bővült a Mengyelejevtáblázat? A „szupernehéz", 110-es atomszámú, egyelőre még „névtelen" kémiai elem megszületését elég régóta jelezték a tudósok. A brit New Scientist című tudományos hetilap már korábban beharangozta, hogy küszöbön áll a nagy esemény. Igaz, ők orosz (dubnai) és amerikai (kaliforniai) tudósok közös eredményeként jósolták, amire a Juríj Lazarjov és Ron Lougheed által vezetett nemzetközi csapatnak a 106-os elemszámú seaborgium izotópokkal végzett kísérletei adtak reményt. Ennek dacára a németországi Darmstadt kutatóközpontjában értek elsőként célba, miután napokon át nikkelatomokkal bombázták az ólomatomokat a részecskegyorsítóban. A Földünkön természetes állapotban található legnehezebb elem a 92-es atomszámú uránium. Az ennél nehezebb elemek felezési ideje (az az idő, ami alatt egy adott tömegben az atomok fele elbomlik) sokkalta kisebb, mint a Föld életkora, tehát régen elbomlottak már. Az ember azonban „vegykonyhájában" megismétli a természet munkáját: a részecskegyorsítókban nagy energiával bombázott atomokból uránon túli elemeket állít elő. A 110-es elemet éppen akkor fedezték fel, amikor rossz idők járnak a nukleáris kutatásokra, hiszen alig pár hónapja állíttatták le az Egyesült Államok törvényhozói a világ legnagyobb részecskegyorsítója, a texasi SSC építésének a befejezését, és Angliában is bezártak Oxford közelében, Harwellben egy atomkutatási létesítményt. Összeállította: SIDÓ H. ZOLTÁN Leendő grafikusművész az apácazárdában Újév napján azért szálltam fel a Párkány-Prágai gyorsra, hogy arról írjak riportot, ki miért utazik az év első napján. A vonaton találkoztam Molnár Zsuzsannával, aki Brünnbe utazott egyetemista bátyjával. Mint mondta, ő csak világot látni megy a morva nagyvárosba, mert egyébként a győri művészeti középiskolában tanul grafikát. Nem találkozom minden nap külföldön tanuló művészjelöltekkel, ezért megkértem, mondja el, hogyan került győri iskolába. - Hetedikes koromban a nyári szünetben részt vettem egy képzőművészeti táborban a magyarországi Zebegényben. Ott nagyon megtetszett a dolog és eldönöttem, hogy képzőművészeti középiskolába szeretnék járni. Itt, Szlovákiában egyedül Pozsonyban volt hasonló iskola, de oda az egész országból hét jelentkezőt vehettek fel, hát úgy ítél tük meg, hogy nincs értelme ott próbálkozni. Volt egy rajztanárnőm, aki a barátnőjétől tudta, hogy Győrben létezik ez az iskola, ő ajánlotta, hogy ott próbálkozzam, hát megpróbáltam. Ott sem volt könnyű, a körülbelül száz jelentkező közül tizenötöt vettek fel, és sikerült bejutnom. • Mióta foglalkozol a rajzzal? - Szülőfalumban, Farkasdon elsős koromtól jártam rajzra, de ötödikben a tanítónőm azt ajánlotta, iratkozzam be a vágsellyei rajziskolába, mert Farkasdon már nincs meg minden, ami a fejlődésemhez kellene. Ezután Sellyére jártam, és az ottani rajztanárnőm ajánlotta a győri középiskolát. Ez az intézmény tulajdonképpen a Győri Balett iskolája, ahol az általános tantárgyak, matematika, fizika stb. közösek, a művészeti tárgyak közül pedig külön vannak a balettosok és a képzőművészetisek számára. Nálunk grafika, szobrászat és textil szak tanulható, én a grafikát választottam. Ezenkívül választható tantárgyként fotózást, számítástechnikát - van, aki számítógépes grafikára jár - és betűrajzot is tanulunk. • A gyakorlati oktatáson milyen feladatokat oldotok meg? - Elsőben azzal kezdtük, hogy meg kellett tanulnunk szabályos kört és egyenes vonalat rajzolni, ez nem is olyan egyszerű, mint a laikus gondolná, hiszen még a kéztartást is külön meg kell tanulni.. Különböző feladatokat oldunk meg, például kapunk egy könyvet, amihez elolvasás után borítót kell terveznünk. Itt használjuk ki a betűrajzot, hiszen azt is nekünk kell eldöntenünk, hogy ahhoz a könyvhöz milyen betűtípus illik. Az iskola eléggé szegényes, tulajdonképpen a Győri Balett eltartottjai vagyunk. Sajnos, nem mindig vannak számunkra megteremtve az alapfeltételek. Lehet, hogy tudnánk jó munkákat csinálni, csak nincsenek meg hozzá az alapdolgok. • Egy szlovákiai kislánynak ki finanszírozza az ilyen külföldi tanulást? Gondolom, nem utazol naponta, és a kollégium is s okba kerülhet... - Az iskolának egyelőre nincs saját kollégiuma, egyelőre apácazárdában lakom - a Szent Orsolya Rendi Leánykollégiumban. Az az igazgság, hogy nem nagyon szeretek ott, elég szigorú a házirend. Az iskolát nem kell fizetni, viszont kapok ösztöndíjat, a kollégiumot és hasonló kiadásokat ebből fizettem. Nagyon drágák a rajzlapok meg a festőszerek, arra nagyon sok pénz elmegy, mert ezeket a kellékeket mindenkinek saját magának kell beszereznie. • Mik a terveid a továbbiakban? - Jövőre érettségizem Győrött, utána a Budapesti Művészeti Egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat, habár tudom, hogy nagyon nehéz lesz bejutni. GAÁL LÁSZLÓ