Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-19 / 15. szám, csütörtök

[6]

Á/SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. január 19. Tisztelt szerkesztőség! Az ember életében semmi sem lehet szomorúbb, mint öregségére a családtól elszakadva, magányosan, betegen, egyedül tengetni az életet. A karácsonyi ünnepek alatt ez különösen fájdalmas. Ezen a keserűségen próbált enyhíteni a keszegfalvi önkormányzat és nyugdíjasok klubja. Képviselői ellátogattak Gútára, Kolozsnémára, Komáromba és Ógyallára, ahol a nyugdíjasotthonokban felkeresték a falujukból elszakadt időseket, és a szeretet jeléül ajándékcsomagot adtak nekik át. BORSICZKY ĎURĎOVIČ IRÉN Keszegfalva A Kassa-vidéki járás harmadik legnagyobb önkéntes tűzoltótestülete -évzáró' taggyűlést tartott Torna újfa I u ban ,~Äz ut9npótlé&-o&. veléséről sem feledkeztek meg. A gyűlésen minden kis tűzoltó ajándékcsomagot kapott. Az összejövetelt jelenlétével megtisztelte Köteles László, az Együttélés parlamenti képviselője. KOLESZÁR KATALIN Tornaújfalu BEIRATAS, PALYAVALASZTAS IDEJEN Őrizzük a tüzet Nekünk, kisebbségi sorban élőknek különösen fontos esemény az iskolai beiratkozás. Létünk, megmaradásunk sarkalatos alapköve az anyanyelvű oktatás. Hányan akarták már ezt az alapkövet kimozdítani, aláásni, szétzúzni! Mindeddig sikertelenül, ne tegyük ezt hát meg saját magunk. Nem akarom felsorolni az anyanyelvi oktatás mellett szóló tudományos érveket. Saját tapasztalataimról szeretnék írni. Én az ötvenes évek derekán kezdtem iskolába járni. Ezek voltak az első évek, amikor magyar osztályok nyíltak. Akkor még nagyon kevés gyermeket írattak idegen nyelvű iskolába, mégis rengetegen tanultak tovább és lettek sikeres tagjai a társadalomnak. Magyar szülők! Ne fosszátok meg gyermekeiteket attól az élménytől, amit csakis az anyanyelvű iskola tud nyújtani. A további ismereteket csakis szilárd alapokra lehet építeni. A kétnyelvű oktatás egyetlen célja a nyelvcsere, anyanyelvünk konyhanyelvvé való degradálása. Ne ilyen módszerrel akarják szlovák nyelvre tanítani gyermekeinket! Mi igenis akar juk, hogy gyermekeink tökéletesen sajátítsák el a szlovák nyelvet, szervezzék hát meg a magyar iskolákban a hatékonyabb oktatását. Manapság idegen nyelveket pár hónap alatt el lehet sajátítani, miért ne lehetne így a szlovák nyelvvel is? JALSOVSZKY VILMOS Marcelháza ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED ÚJ SZÓ, 1995. 1. 10. Szűklátókörűség és igénytelenség Emberséges hozzáállás Gondolom, az egészségügy anyagiakban szűkölködő helyzetével mindenki tisztában van. Ezért is jóleső érzés a beteg számára, ha az egészségügyi dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a hiányzó anyagiakat több emberséggel pótolják. Hatványozottan érvényes ez a gyógyszerészekre, hiszen nem egyszer fordul elő, hogy az orvos által előírt létfontosságú gyógyszert pillanatnyilag nem lehet megkapni, és amikor megérkezik az újabb gyógyszerszállítmány, akkorra pedig a recept nem érvényes. Ugyanis az egészségügyi minisztérium nagyokosai úgy tettek, mintha nem tudnának arról, hogý hiány van egyes gyógyszerekből, s a vény érvényességi idejét 7 napban jelölték meg. Éppen az ilyen helyzetben nagyra értékeli a hozzám hasonló rászoruló a gyógyszerészek emberséges hozzáállását. Mert bizony már többször előfordult, hogy a fájdalmaim enyhítését szolgáló gyógyszert aznap nem kaptam meg a szímői gyógyszertárban. Azonban Szegheő Adri a rína gyógyszerésznő kedvesen biztatott, hogy nézzek be egy vagy két nap múlva. És tényleg, az általam igényelt gyógyszer a rendelkezésemre állt a jelzett időpontban. Legutóbb is, amikor a Vasárnap mellékletében megjelent az egyik fájdalomcsillapító - Grippostad - reklámja, nyomban rákérdeztem a patikában. Szegheő gyógyszerésznő megígérte, hogy utánanéz a dolognak. S valóban, másnap már adta is a gyógyszert. Jó lenne, hogyha_ emberséges hozzáállásáról példát venhének~ajárási székhely, Érsekújvár patikusai is. Ott ugyanis gyakran előfordul, hogy az embert hetekig hitegetik egy-egy gyógyszer beszerzésével, egészen addig, míg a recept többször is én/ényét veszíti. NAGY ANDRÁS Szímő Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztősegünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Nem tudom, hányszor lerágott csont, hogy a magyar gyerekek anyanyelvi iskolában nem tanulnak meg szlovákul, és ezért sok magyar szülő inkább szlovák iskolába íratja csemetéjét: legalább szlovákul tanuljon meg a gyerek. Pedig ezer meg ezer magyar érettségivel rendelkező diák állta és állja meg helyét a szlovák főiskolákon és egyetemeken. Kár, hogy a jó példa nem ragadós. Akkor mégis miért van az, hogy egyre több magyar gyereket íratnak be szlovák nyelvű alap- és középiskolába? A cikk szerzője arra (is) gyanakszik, hogy a szülők egy része igénytelenségből teszi ezt. Majd hozzáfűzi: „Lehet, hogy Slotáéknak van igazuk? A magyar iskolákat, a magyar helységnévtáblákat stb. csak a magyar politikusok akarják? Az egyszerű magyar embernek nem is kell?" Ám a cikkíró bizakodó, mert a látottak és hallottak ellenére hiszi, hogy a magyar szülők nagy része másképpen gondolkodik, és a többségük tisztában van azzal, hogy a magyar iskolák nélkül nem lehet anyanyelvünket megtartani, magyarságunkat ápolni. Ez így igaz, csak, sajnos, nem mindenki tudatosítja ezt. Szűkebb pátriámban szerzett tapasztalataim mondatják velem, hogy sok egyszerű, sőt értelmiségi magyar ember is vagy szűklátókörűséggel párosuló igénytelenségből, vagy rosszul értelmezett lojalitásból, vagy ami még ennél is rosszabb: pozícióféltésből adta gyermekét szlovák iskolába. És azzal se nagyon áltassuk magunkat, hogy az emberek többsége örömünnepet ült a magyar helységnévtáblák megjelenését követően. Tapasztalataim szerint hallgatólag, ováció nélkül tudomásul vették, hogy ki vannak téve, és kész. Olyanokkal is találkoztam, akik bántó közömbösséggel reagáltak. Mint például az a szakmunkás ismerősöm, akinek egyébként mind a két fia magyar iskolába jár, csak ennyit mondott: „Attól még nem lett olcsóbb a kenyér, hogy kirakták a magyar táblákat!" Vagy itt van az anyakönyvi törvény. Hány egyszerű, de még inkább értelmiségi magyar ember él(t) vele? Egy biztos, nem álltak sort az anyakönyvi hivatal előtt, mint teszem azt, a vagyonjegykönyveket regisztráló irodák előtt. BODZSÁR GYULA Nagykürtös Mi legyen belőle? Ezer és ezer szülő teszi fel ezt a kérdést. Mi legyen a fiából, lányából, milyen pályát válasszon a nyolcéves alapiskola befejezése után. A kérdés valóban nem könnyű, és a döntés sem egyszerű. Annak ellenére, hogy az iskola pedagógusai a legjobb szándékkal és hozzáértéssel látják el a feladatukat, amikor a tanulókat olyan pályára irányítják, amelyik megfelel képességeikjigk

, tehetsé

güknek. Némely szülő azonban, bár az anyagiak nem kényszerítik rá, egy kézlegyintéssel pontot tesz a gyerek jövője után és dolgozni küldi. De hova? Vannak azonban olyan szülők is, akik állandóan nyúzzák a tanítókat, hogy egy bizonyos tantárgyból miért kapott a kislány hármast, amikor olyan jól tudja az anyagot. A tanítók sok esetben befolyásolhatók és elnézőek. így az az értékelés, amely a nyolcéves alapiskola után kialakul, nem mindig a legtökéletesebb. Ez ugyan nem általánosítható, de sok esetben előfordult és előfordul. Ezek után felmerül a kérdés, hogy ki tanuljon tovább és hol. Előbb már utaltam arra, hogy a szülő kérje ki mindig a pedagógus tanácsát, és természetesen a gyerek képességeit is vegye figyelembe. Jó pár évvel ezelőtt egy közeli ismerősöm kislánya kitűnően tudott vadvirágokat és pillangókat rajzolni; az apa megszédülve kislánya tehetségétől elintézte, hogy a lányát felvegyék a képzőművészeti szakközépiskolába. Ott azonban nemcsak vadvirágokat és pillangókat kellett rajzolni, hanem mást is, s ezt mar nemtudta árterek, emiatt otthagyta az iskolát. Korunk némely iskolatípusa divatossá vált. A legtöbb anya a lányát ápolónőnek, óvónőnek, könyvelőnek, kozmetikusnak, elárusítónak szeretné kitaníttatni. Ezeket az iskolákat elárasztják a felvételizők, s bizony nagyon sokan lemaradnak; nem bírják az ütemet. Felmerül a kérdés: Aki tovább akar tanulni és nem veszik fel sehová, azzal mi történjen? Kedvezőtlen az ifjúság helyzete napjainkban. De bízzunk a jövőben, és a tanulni vágyó ifjúságot ne akadályozzuk meg a továbbtanulásban... MOLNÁR FERENC Dunaszerdahely KÖZERZET '94, UJ SZO, 1994. 12. 31. Az én közérzetem egyre rosszabb Egyetértek a főszerkesztő elmélkedésével, de az emberek közérzetére nem csak a társadalmi problémák hatnak. Az egyéni sorsok alakulása is döntően befolyásolja azt. Vannak, akik a társadalmi problémák elől el tudnak menekülni szűkebb környezetükbe, és ők a szerencsésebbek. Mert sajnos sokkal többen vannak, akik nem tudnak a föléjük tornyosuló problémák elől elmenekülni, állandó stresszben élnek, és ettől állandóan rosszabb a közérzetük. Magamat az utóbbiak közé sorolom. Rossz közérzetemnek sok olyan oka van, melyeket itt lehetetlen részletezni. De van egy-két ok, amelyről joggal feltételezem, hogy mások közérzetét ugyanúgy rontják mint az enyémet. Rossz közérzetem egyik fő oka az, hogy a hivatalosan deklarált jogállamiság és a polgári demokrácia építésében öt év elteltével is csak a béka ama bizonyos testrésze alatt húzódó vonalig jutottunk el. Mert nehéz olyan helyen jogállamiságról beszélni, ahol egy miniszter olyan rendeletet fogad el, amely eleve sérti az alkotmányt. Egy másik miniszter, amikor az alkotmánybíróság végre az alkotmányellenes normát érvénytelennek nyilvánítja, ezt a döntést egyszerűen nem veszi figyelembe, hanem tovább engedi azt a jogsértő. folyamatot, amellyel már több mint egy éve több millió embernek szedik ki zsebéből törvényellenesen azt, amit a szájuktól kénytelenek megvonni. Ha figyelmen kívül hagyjuk a jogot és demokráciát nem tisztelő magatartást a választások utáni hosszú parlamenti éjszakán, a mindenkori kormányok egy-két jogi bukfencét a privatizációs folyamatban, még mindig marad egy-két törvény-félremagyarázás, ami a kisember közérzetét rontja. Ilyen például az 1991-ben elfogadott, a nyugdíjakat szabályozó törvény, amely körülbelül egymillió embert érint. A törvény által előírt nyugdíjvalorizációnál nem a ténylegesen elért átlagkeresetek növekedésének a 67 százalékát adják meg, mint ahogyan az járna. Ezzel hozzávetőlegesen minden egyes alkalommal 150-200 koronával rövidítik meg a nyugdíjasok hét-nyolcszázezres tömegét, azokat az embereket, akik az elmúlt több mint negyven évben kénytelenek voltak munkájukkal az állami vagyont gyarapítani, amelynek szétosztásáért most a politika prominensei vívnak harcot. Emellett ezek az emberek aktív idejük alatt saját jövedelmük mintegy 25 százalékát adó formájában befizették az államkasszába, ami az akkor érvényben lévő kamatokat számítva személyenként meghaladja az egymillió koronát. Ha figyelembe vesszük az átlagéletkort, amely nálunk 66 év, és a nyugdíjak havi összegét, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy egy nyugdíjas átlagban ebből 200-250 ezer koronát kap vissza. Azt hiszem, hogy ezt csak az emberek kifosztásának nevezhetjük. Közérzetemet nagyon rontja az is, amit a hatalom birtokosai tettek, illetve nem tettek az új gazdasági környezetünk megteremtéséért. Az a jóslat, hogy a szabadpiaci verseny majd megteremti a szükséges egyensúlyt, szintén nem jött be. Sem a makro-, sem mikrokörnyezetben nincsenek meg ehhez a feltételek. Továbbá rontja közérzetem az az állapot, amellyel a közhivatalokban találkozik az ember. Az ott dolgozók közül többen még nem tudatosították, hogy az ügyfél az, akiért ők dolgozhatnak. Még az a jobbik eset, amikor az ember úgy érzi, hogy csak statisztikai számnak nézik, mert van olyan is, amikor az alkalmazott a saját problémái által flusztrált állapotát vezeti le az ügyfélen. Az sem tesz jót a közérzetemnek, hogy mások mondják meg nekem, milyen jól érzem magam mint polgár, mint nemzetiségi mennyi pluszjoggal rendelkezem, és ehhez hasonlók. Hogy mit tehetünk a saját jogaink védelmére mi, akik szenvedő alanyai vagyunk ennek a társadalmi rend(etlenség)nek? Csak egyet: tanuljuk jogainkat és azok önérzetes és határozott megtartását mindenütt ott, ahol úgy látjuk, hogy sérelem fenyegeti betartásukat. És még egyet: raktározzuk el jól az agyunkban mindazt, ami bennünket sújt akár jogi, akár szociális téren, hogy a négy év elteltével tudjuk, kinek is köszönhetjük mindezt, és ne küldjük ismét pozíciókba azokat, akik a nevünkben, de ellenünk cselekedhetnek. BENKOVICS JÓZSEF Galánta ^t^ A VUB KUPÓN Befektetési £ Alap Rt. figyelmeztet! A napokban Önök közül többen kaptak levelet a TORY BROKER, s. r.o. értékpapírokkal kereskedő társaságtól, amely egyebek mellett tartalmazza a VÚB KUPÓN Befektetési Alap Rt. részvényeseinek rendkívüli közgyűlésén való szavazásra vonatkozó felhatalmazást és a VÚB KUPÓN Befektetési Alap Rt. részvényeinek megvásárlására vonatkozó kínálatát. A részvényesek egy része kéréssel fordult társaságunkhoz: foglaljunk állást ez ügyben. Engedjék meg, hogy megnyugtassuk Önöket: a TORY-BROKER, s.r.o. nincs semmilyen kapcsolatban a VÚB INVEST Befektetési Részvénytársasággal, sem a VÚB KUPÓN Befektetési Alap Rt.-vei. A TORY-BROKER, s.r.o. társaságnak nem adtunk semmiféle tájékoztatást a kliensekről, sem a további terveinkről. A TORY-BROKER, s.r.o. társaság ajánlata nem felel meg a tőkepiaci eljárások etikai normáinak, és a társaságunk figyelmeztette erre az SzK Pénzügyminisztériumát. A VUB KUPÓN, Befektetési Alap Rt. rendkívüli közgyűlésén a szavazásra vonatkozó felhatalmazással kapcsolatban a TORY-BROKER, s.r.o. társaság Önöket egyáltalán nem tájékoztatja, hogyan kívánja az érdekeiket képviselni a rendkívüli közgyűlésen, azaz a program egyes pontjairól hogyan szavaz majd. Az ár, amelyet a részvényekért kínál (1 részvényért 350 korona), mélyen árszint alatt van, amelyet az utóbbi időben az SzK tőkepiacán elért (ez az összeg több mint 500 korona). Ráadásul, a szerződéstervezet néhány állítása nem felel meg teljes mértékben az érvényes jogszabályoknak. Ha bővebb tájékoztatást szeretnének kapni a VÚB KUPÓN Befektetési Alap Rt. részvényeinek időszerű áraival, azok alakulásával kapcsolatban, esetleg az alap részvényeseinek rendkívüli közgyűlésén a szavazásra való meghatalmazásról, forduljanak bizalommal a VÚB INVEST Befektetési Részvénytársaság munkatársaihoz. Cím: P.O.Box 105, 810 00 Bratislava, Telefon: 07/335 084