Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-19 / 15. szám, csütörtök

1995. január 153. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ ÓL9] KET FELFÜGGESZTETT S EGY MEGBÍZOTT KÓRHÁZIGAZGATÓ IPOLYSÁGON Befejezetlen játék Nem volt nehéz megjósolni, mi lesz azokkal az emberekkel, akik 1994 márciusa után vállal­tak tisztséget, ha a választásokon ismét a DSZM győz. A harmadszor uralomra jutó Mečiar­kormány ugyan megbékélést hirdet, ám kegyetlen tisztogatásba fogott, és általános hatalo­mátvételre törekszik. A gőzhenger valóban elindult, s ismét nem a tudás, a szakmai hozzá­értés, hanem a párthűség számít. A politika, ahogy ez már lenni szokott, begyűrűzött az egészségügybe is, s az új miniszter tanácsadójának, dr. V. S.-nek az utasításait követve le­számol azokkal a kórházigazgatókkal, akik nem érdemből, hanem pályázat útján foglalták el tisztségüket. Persze a miniszternek jogában áll akár az indoklás nélküli igazgatócsere, ám a jó modor azt kívánná, hogy a visszahívásnak is megadja a módját. Hogy ne faxon tu­dassa az illetővel: többé nincs rá szükség. Mert Tapolcsányban, Pöstyénben ez történt. Ipolyságon úgyszintén. Dr. Peter Šomlo igazgató 1994. december 29­ei visszahívásának híre futótűzként terjedt el a ré­gióban. A lakosok néhány nap alatt aláírásgyűjtést kezdeményeztek, petíciós bizottság alakult, majd január 9-én a több ezer (7500) aláírást tartalma­zó, Šomlo igazgató melletti kiállásukat bizonyító íveket átadták az egészségügyi miniszternek. A ré­gió 25 polgármestere pedig levélben arra kérte, bírálja felül döntését. Nem tudtak ugyanis egyet­érteni azzal, hogy dr. Karol Csiffáry, a már kétszer leváltott igazgató vegye át a kórház vezetését. An­nál is inkább, mivel sokan tudni vélték: igazgató­sága idején több gazdasági túlkapásra került sor. Az egészségügyi miniszter éppen ezért megváltoz­tatta eredeti elhatározását, a kinevezett dr. Csif­fáryt tisztségéből felfüggesztette, de nem dr. Som­lót helyezte vissza a kórház élére, hanem a hely­zettisztázásáig, a gazdasági ellenőrzés lezárásáig egy harmadik személy, dr. Eduard Šiška lett a megbízott igazgató. A pályázati győzelem nem számít Dr. -Peter Šomlo belgyógyász főorvos nevét a szakmában mindenki ismeri, aki szívén viseli a tényleges egészségügyi reform megvalósítását. A rendszerváltás óta be akarja bizonyítani, a poszt­kommunista, „szegény" országokban is emelni le­het az egészségügyi ellátás színvonalát akkor, ha a felek betartják a játékszabályokat. Éppen ezért a Szlovák Orvosi Kamarában, többedmagával, megvalósítható tervezeteket dolgozott ki. Szemlé­lete ellentétben állt az akkori miniszter, dr. V. S. el­képzeléseivel. Ezért 1992-ben, noha pályázati győztesként lett igazgató, dr. V. S. leváltotta. In­doklás nélkül persze. Hogyan is tudta volna meg­magyarázni, hogy Ipolyságon miért nem felel meg a New York-i Tudományos Akadémia aktív tagja, a hollandok által elismert szakember, akivel közö­sen létrehozták az egészségügyi menedzsment is­koláját, akit, miután a HOPE Alapítvánnyal Ameri­kában járt, a szakemberek biztosítottak arról, hogy know-how átadásával támogatni fogják azt a tervét, melynek nyomán az ipolysági kórház városi kórházzá, közép-európai modellé válna? - Az első, 1992-ben történt visszahívásom után is tovább dolgoztam a reformelképzelések tökéle­tesítésén, miközben az érintettekkel a világszerte elfogadott és jól működő városi kórház tervezetét ismertettem. Sikerült elérnem, hogy megértették az átállás lényegét. A városi kórházakat kuratóriu­mok vezetik, hiszen az egészségügyi tárca figyel­me eleve nem térhet ki mindarra, ami az egyes ré­giókra jellemző. A kórház nem központi, hanem kuratóriumi vezetése szorosabban együttműkö­dik a lakossággal, s a hiányosságokról közvetle­nül értesülve, azonnal orvosolhatja azokat. Dr. Peter Somlót kétszer váltották le ságra ösztönöztem kollégáimat. Annak ellenére, hogy 1994. július 31-én a kórháznak 10 millió 325 ezer koronás adóssága volt, irányításom alatt, közös összefogással sikerült a tartozást a minimálisra csökkenteni, noha negyvennel csök­kent a kórházi ágyak száma. Megoldódott adóssá­gunk a lévai kórház felé, melynek 1993 októbe­- Talán ha beszélne arról, hogyan lett újra igaz­1 gató. - A tavaly márciusban hatalomra kerülő kor­mány egészségügyi minisztere orvosolni akarta elődje hibáit, és pályázatokat hirdetett azokra az igazgatói posztokra, melyeket dr. V. S. kinevezés­sel töltött be. A pályázat öt résztvevője közül én kerültem ki győztesen. A megváltozott körülmé­nyeket figyelembe véve - a biztosító és a kórhá­zak viszonyára gondolok - teljesítményorientált­A gazdasági vétségeket elsimítani nem lehet Pokorný László Dr. Karol Čiffáry bizakodó rétől nem fizették meg a gyógyszerek árát, a több mint hat és fél millió koronát. Szerződést kötöt­tünk velük, hogy ezentúl az ipolysági kórházi mo­soda szolgáltatásait veszik igénybe. Ez még pénzt is hoz a konyhára, egy év alatt 2-2,5 milliót. Higgadtan, megfontoltan ecsetelte a régió lako­sainak kedvezőtlen egészségi állapotát, amely bi­zonyos betegségek előfordulása tekintetében szinte világelsőségnek számít. Ipolyságon és kör­nyékén ezer lakosra pl. 4,23 agyi történés (agylá­gyulás, agyvérzés stb.) esik, s míg az érsekújvári járásban 100 ezer lakos esetében 140-150 szív­infarktust jegyeznek, Ipolyságon a szerencsétle­nül jártak száma kétszáz! - Hogyan lehet a kórház, az orvos teljesítmény­orientált? - Kórházunk évi 40 milliós költségvetéssel működik, a biztosító a kezeltek száma és a kórház­ban töltött napok szerint fizet. Tudattam a főorvo­sokkal, hogy szerintem kevés a beteg, de szóltam arról, ha úgy dolgoznak, hogy a régió betegei a mi kórházunkat választják, illetve ha betartják az ágy­forgalmat, prémiummal jutalmazom igyekezetü­ket. Ilyen egyszerű volt. Ezzel egyidőben meg­kezdődött az egyes osztályok autonómiájának, va­lamint felelősségtudatának erősítése. Egyedül.oem sokra ment volna, ezért hozta lét­re a kórház önkormányzatát,, a tanácsadó testüle­tet, ezzel is jelezve, fontosnak tartja a kórházon belüli demokrácia erősítését. Az, hogy a reformel­képzeléseit nem terjeszthette ki a járóbeteg-ren­delésre, nem az ő bűne. Bízik abban, ha befe­jeződik a gazdasági ellenőrzés, ott folytathatja, ahol munkája megszakadt. Bízik ebben annak el­lenére, hogy szakmai ellenzékben van. S ha netán mégsem ő lesz az igazgató, folytatja a húszegyné­hány év alatt kiépített belgyógyászati osztályra ke­rült betegek gyógyítását. Furcsa takarékosság Amikor a kórházban aziránt érdeklődtünk, va­jon igazak-e a híresztelések, hogy dr. Csiffáry ide­jében a kórházban mindenre volt pénz, csak a gyógyszerre, kosztra, villanyra nem, nem akadt, aki kilétét felfedve nyilatkozott volna. Úgy tűnt, min­denki mindent tud, de féltve jövőjét, állását, beszél­ni nem mer. Aztán mégis ránk mosolygott a szeren­cse: megérkezett Pokorný László, akit 1994. július 19-én bíztak meg a gazdasági osztály vezetésével. Munkaköri leírása szerint azonnal belefogott a kór­ház gazdasági helyzetének felmérésébe, és né­hány hét alatt sok hiányosságra bukkant. - Szeptember elején beszámoltam észrevétele­imről, s felhívtam a figyelmet arra, hogy a kórház előző vezetése sorozatosan megsértette a pénz­ügyi fegyelmet. Sőt. Csak apróság, hogy az alkal­mazottak majdnem két esztendőn át nem írták alá a fizetési kimutatásokat, mivel azt a gazdasági vezető megtiltotta. Hogy miért? Mert 1992-ben, a decemberi bérek átvételekor jutalömosztásra ke­rült sor. A gazdasági főnök 26 ezer koronát ka­pott, a rangidős főorvosok 12 ezret, egyes admi­nisztratív dolgozók 5 ezret, de a főnővérek csak 1 200 koronát. Persze ennél súlyosabb visszaélé­sekis történtek - mondta, miközben tájékoztatott arról, hogy az eredeti dokumentumokat megmu­tatni nem tudja, mert azokat kórházon kívül, biz­tonságos helyen tartja. A terhelő adatok egy részét átadták az ügyészségnek, az egészségügyi mi­nisztérium pedig hétfőn kezdi el az ellenőrzést. - Néhány példával szeretném bizonyítani állítá­saimat. Nézzék csak, milyen törvénybe ütköző dol­gokat műveltek - lapozta fel a fénymásolt számlá­kat. - A kórháznak szolgálati lakása van. Az utolsó négy évben háromszor újították fel, az utolsó át­építésre, 250 ezer korona ráfordítással, 1994-ben került sor. Az odaítélés feltételeit figyelmen kívül hagyva - ne legyen a kérvényezőnek lakása -, a szövetkezeti lakással bíró gazdasági vezető költö­zött a házba. A vizsgálat tárgyát képező évek alatt egy csomó visszaélés történt. A kórház verseny­tárgyalást írt ki a tetők javítására. A munkálatokat mégsem a győztes, hanem egy nyitrai magánvál­lalkozó végezte. Egy év alatt 2 milliót számlázott a kórháznak, s pénzét késedelem nékül megkapta. Ugyanez a vállalkozó 300 ezer koronás számlát nyújtott be betonozási munkák fejében, de neve nagyon sok megbízáson szerepel. Ki tudja miért, a kórházvezetés életfontosságúnak tartotta a már használaton kívüli olajtartályok és a 25 méteres kémény lebontását. Jelentkezett egy vállalkozó, aki ingyen végezte volna el a bontást, fizetségül csak a hulladékvasat kérte. A másik jelentkező, az a bizonyos nyitrai mérnök közel 250 ezer koronát követelt, ugyanazért. Hogy a párharcból ki került ki győztesen? A nyitrai vállalkozó, akinek előre kifi­zették a 243 800 koronát. A hulladékvasért a kór­ház kemény hatezer koronát kapott! Érdekesen alakult a kazánépítésre kiírt versenytárgyalás. Alig jelent meg a hirdetés, 1992. január 27-én adták le a szövegét, már február 5-én ismét egy nyitrai cég két - 8 és 5,5 milliós - ajánlattal érkezett. Meg is kapta az 5,5 milliós megbízást, s noha a szerződésben a többletmunkákra utalás sem ta­lálható, a kazánépítés végül 9 millióba került. A berendezés ellenőrzése (ún. revízió) további 145 213 koronával csappantotta meg a kórház költségvetését. „ Természetesen" a munkákért já­ró pénzt a kórház gyakran előre kifizette. Volt, hogy kétszer is. Például 1993. júliusában, majd októberében a kőművesmunkákért duplán fize­tett. A baj csak az, hogy nincs is annyi külső fal, amennyi a számlákon szerepel. Furcsa a készpén­zért történt vásárlás lebonyolítása is. Harmincezer koronáért pénztárcákat, lámpákat vettek, s min­dezt irodai segédeszközként könyvelték el anél­kül, hogy az áru leltárba került volna. Vásároltak 6 900 koronáért autóalkatrészeket, melyek szőrén-szálán eltűntek. Tévedés ne essék, nem egészségügyi segédeszközökért, hanem univerzá­lis fúrógépért 55 400 koronát fizettek, majd külön­féle tartozékokat vásároltak hozzá, melyeknek nyo­ma veszett. Az már igazán csekélység, hogy a kór­ház gazdasági vezetése 1994 áprilisától júniusig nem fizette be a jövedelemadót: 374 ezer koronát. A felsorolást folytathatnánk, de várjuk meg, ho­gyan zárul le a minisztériumi ellenőrzés. A hallot­tak nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a kórház milliókat költött az át­építésre, százezreket dobott ki feleslegesen olyan munkálatokra, melyek várhattak volna, miközben a gyógyszer- és élelmiszer-forgalmazók, a vil­lanyművek számláit nem fizették ki. Magától értetődően beszélni akartunk a volt gazdasági vezetővel is. - Amikor tavaly szeptember ötödikén elkértem tőle a gazdasági dokumentációt, másnaptól be­tegállományba vonult. Egy hét után körzeti orvosa munkaképessé nyilvánította, ám nem állt munká­ba. Betegállományba vétette magát, de már Érsek­újváron, ez év január ötödikéig. Amikor belépett, a kórház új munkaköri beosztást ajánlott neki, amit a mérnök úr elfogadott, majd szabadságot kért. Megtudtuk, Rogy^a Jaetegá^lományban lévő gaz­dasági vezető december 29 Ierr ittagan vezette személyautóját, s amikor a rendőrök megállítot­ták, megfenyegette és durva szavakkal illette­őket, miközben megtagadta a vérvizsgálatot. Politika a kórház falain belül A tárgyilagos tájékoztatás fontosságát szem előtt tartva felkerestük dr. Karol Csiffáry nőgyó­gyász főorvost, a december 29-én újra kinevezett, majd néhány nap múlva felfüggesztett kórházigaz­gatót. Nemcsak az érdekelt, miként élte meg har­madszori visszatérését az egészségügyi intézet élére, hanem az is, hogyan magyarázza az anyagi fegyelmezetlenséget. - A gazdasági dolgokat hagyjuk békén. Én or­vos vagyok, a gazdálkodással a helyettesemet bíz­tam meg. - Ennek ellenére az igazgató felel mindenért. Vagy nem? - próbálkoztunk, majd a doktor úr fi­gyelmét néhány konkrét esetre hívtuk fel. Bár azt állította, részletesen nem tud semmiről, kifejtette, hogy az ellenőrzést végző szerv előtt megindokolja a kiadásokat. Elmondta még, annak ellenére, hogy a vizsgálat lezárásáig a miniszter felfüggesz­tette igazgatói tisztéből, feltételezi, hogy nemsoká­ra ő lesz az igazgató. Tudni kell, hogy Csiffáry doktor először 1990­ben, miután megszűntek a járási egészségügyi intézetek, megbízással került a kórház élére. Amikor 1992-ben a megbízott igazgatóknak részt kellett venniük a pályázaton, dr. Peter Šomlo me­gelőzte őt. Azt követően, hogy a tárca élére dr. V. S. került, ismét dr. Csiffáryt nevezte ki igazgató­nak. Kilencvennégy márciusát követően dr. Tibor Šagát miniszter megpályáztatta az igazgatókat, s Ipolyságon ismét Šomlo doktor nyert. Dr. Csiffáry nem indult a pályázaton A miéi tre azt válaszolta, hogy egészségügyi nehézségei voltak, s ezenfelül a kórház igazgatói tisztje számára nem létkér­dés. - Ennek ellenére harmadszor is elfogadta a ki­nevezést - akadékoskodtunk. - A miniszternek az ember nem mondhat ne­met - közölte meggyőződéssel, majd utalt arra, a Bízunk az igazságos döntésben - dr. Zsolnai Ernő polgármester (Prikier László felvételei) gazdasági kérdésekkel csak a vizsgálat végeztével foglalkozzunk. Az Ipolyságon kialakult helyzet értékelésére dr. Zsolnai Ernőt, a város polgármesterét kértük fel, aki hivatalos levélben, a városi tanács nevében, kéréssel fordult az egészségügyi miniszterhez, hogy dr. Peter Šomlót helyezze vissza a kórház élé­re. - Kórházunk helyzetével önkormányzati szin­ten több mint két éve foglalkozunk. Ismerjük és támogatjuk Šomlo doktor elképzelését, mely szerint az egészségügyi intézet az állami egész­ségügyi hálózat jegyzékén maradva városi kór­házként működne. A politikai változások miatt ­kárunkra - terveink megvalósítása minduntalan elhúzódik. Amikor a miniszter fax útján tudatta, hogy dr. Šomlót leváltotta, alulról jövő kezdemé­nyezésként petíciós bizottság alakult. Ma már (1995. január 13-án - a szerk. megjegyzése) akadnak, akik nemzetiségi síkra akarják terelni az ügyet, holott erről szó sincs. A pctíciós bizott­ság egyik tagja, dr. Gustáv Adolf közismert szak­tekintély, szlovák -nemzetiségű. Néhány nap alatt sor került az aláírásgyűjtésre. A háremtagú küldöttség január 9-én meglátogatta az egész­ségügyi minisztert, s átadta a listákat. Hangsú­lyoztuk, kezdeményezésünk egy ember melletti kiállásunkat jelenti, nem valaki ellen cselek­szünk. Véleménynyilvánításra, úgy gondoljuk, jo­gunk van. A kórházat vezető Šomlo doktor bebi­zonyította rátermettségét, szaktudását. A tör­vény kötelezi a minisztert, hogy harminc napon belül választ adjon nekünk. Addigra, reméljük, befejeződik a gazdasági ellenőrzés, s kiderül, amit eltussolni már nem lehet. Úgy tudjuk, a nyolcvanoldalas akta az ügyészségre került. Mi­vel jogász vagyok, tudom, mit von maga után az, ha valaki vét a gazdasági fegyelem ellen. Ezért bízunk abban, hogy az egészségügyi miniszter nem politikai, hanem szakmai érvek alapján dönt. Úgy legyen! PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom