Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-17 / 13. szám, kedd

1 4 \ új szó MOZAIK 1995. január 20. í TEGNAP OLVASTUK Ilyen kis Komárom? Abban, hogy időről időre találkoznak azok a polgármesterek, akiket egy párt színeiben választottak meg, nincs semmi különös. Az Együttélés-polgármestereknek csaknem pontosan egy évvel a komáromi nagygyűlés után tartott találkozója azonban mégiscsak sokak figyelmét felkeltette. A csenkei értekezlet időpontjára való tekintettel olyan találgatások is megjelentek, hogy vajon nem Komárom egyfajta megismétléséről van-e sző. Nem arról volt szó. Nem is lehetett. Nemcsak azért, mert a csenkei találkozón nem vettek részt az Együttélés koalíciós partnerei - az MKDM és az MPP tehát csak egy politikai párt belső ügyéről volt szó. Lényeges eltérés volt az egy évvel ezelőtt és a most uralkodó légkör között. Míg egy évvel ezelőtt Komárom előtt hónapokon keresztül fokozódott a nemzetiségi feszültség, a szlovák-magyar kapcsolatok konfrontációs éle az előző, széles koalíciójú kormány működése idején történt viszonylagos megnyugvásnak köszönhetően tompult, az új kormánynak pedig eddig még nem sikerült akkumulálnia egy új, nagyobb konfliktus feltételeit. A magyar kisebbség soraiból választott száztagú testület létrehozásával kapcsolatos elképzelésekhez való visszatérés sem ébresztett különösebb figyelmet a közvéleményben. Mint ismeretes, az Együttélésben egy évvel ezelőtt intenzíven foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de az MKDM és az MPP tartózkodó magatartása e tervezet sikerének nem ad semmiféle esélyt. A mai légkört mindenekelőtt a fejlődés bizonytalan kimenetele jellemzi. A magyar kisebbségekhez fűződő viszonyra ez kétszeresen érvényes. Politikai képviselői ugyanis nehezen találhatják ki előre, hogy az új kormány milyen irányt választ a nemzetiségi kérdéseket illetően. Noha elméletileg a kisebbségek a maguk szempontjából rosszabb kormányt aligha képzelhetnének el, még túl sok ismeretlen tényező játszik szerepet. Nem tudható, hogy mikor, milyen módon, milyen alkalomból és milyen intenzitással következik be az újabb konfrontáció. Sőt az sem kizárt, hogy bizonyos ideig fegyvernyugvás lesz, melyet csak olykor zavar meg egy kis kardcsörtetés. A magyar politikai szubjektumok ismételten hangsúlyozzák, hogy a DSZM-mel való, választások utáni tárgyalások visszautasítása kizárólag a kormányalakításra vonatkozott, és az új kabinettel készek bármikor vitát folytatni egy adott kérdésben. A kormány ugyan eddig még semminek- a lehetőségét nem zárta ki, ugyanakkor már jelezte, hogy a közigazgatás reformjában ott akarja folytatni, ahol tavaly márciusban abbahagyta. És ha ez így lenne, akkor az új Komáromra nem kellene sokat várnunk. És az is lehet, nem is lesz olyan kicsi. Ondrej Dostál, Sme A szlovákiai Európa Kulturális Klub a pozsonyi főpolgármester védnökségével és az Európa Tanács támogatásával ma délután 17.00 órakor a Prímási palota első emeletének kistermében tartja a TEXT című társadalomtudományi revü és a Kalligram művészeti folyóirat első találkozóját. Az összejövetelre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Tisztelettel értesítjük a szerkesztőségeket, hogy a Szlová kiai Magyar Pedagógusszövetség vezetői ma Pozsonyban tárgyalást folytatnak az ellenzéki parlamenti pártok vezetőivel (DU, DBP, MKDM, Együttélés). Az utolsó megbeszélés után a sajtó képviselőit 16 órakor az Együttélés irodájában tájékoztatják. Nyerteseink Tegnap Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője közjegyző jelenlétében kisorsolta a Wigwam H&R és az Új Szó közös karácsonyi nyereményakciójának nyerteseit. Vásárlási utalványt nyertek: 2000 Sk - Kovács Gabriella, Hlavná 131, 946 33 Madar 3000 Sk - Takács Éva, Hlavná 70, 945 04 Komárom-Örsújfalu 5000 Sk - Kurucz Éva, Rákócziho 45/6, 945 01 Komárom Kérjük a szerencsés nyerteseket, hogy 1995. február 15-ig jelentkezzenek ezen cikk felmutatásával a Wigwam H&R lakberendezési áruháztulajdonosainál. Cím: Komárom, Nádor utca 29. Gratulálunk! DURAY MIKLÓS: Csak a határok sérthetetlenságét lehet garantálni A magyarországi ellenzéki pártok vezetőinek múlt heti szlovákiai látogatásáról témagazdagsága miatt csak töredékekben tájékoztathatott a napi sajtó. Mivel feltételezésünk szerint olvasóink egy része azt is tudni szeretné, hogy a magyar vendégek kétnapos szlovákiai útja hozotte valamilyen kézenfekvő eredményt, folyamatosan közzétesszük azokat a beszélgetéseket, amelyeket a politikusvendégek, illetve -vendéglátók egyikével-másikával készítettünk. Elsőként Duray Miklós, az Együttélés elnöke nyilatkozik lapunknak. m A három magyarországi ellenzéki pártvezér együttes szlovákiai látogatása Magyarországon is nagy figyelmet keltett, és különböző találgatásokra adott okot. Vannak, akik úgy vélik, hogy az önkormányzati választásokra összeállt csapat ezzel a „szomszédban tett közös fellépéssel" akarta deklarálni, hogy végleg együtt marad, ami az erőviszonyok belső átrendeződésére utal. - Én úgy érzem, hogy a magyar politikában egy fejlődés indult el. Ezt nemcsak Magyarországra értem, hanem az egész magyarságra. Ml szlovákiai magyarok egy kicsit talán büszkék is lehetünk magunkra, mivel összefogásunkkal jó példával jártunk elöl. A szlovákiai és a magyarországi politika között azonban van egy alapvető eltérés. Amíg Magyarországon feltehetően kétpólusúvá - baloldalivá és jobboldali konzervatívvá - válik a politikai élet, addig Szlovákiában jóval bonyolultabb a helyzet. Mivel itt létezik egy nemzeti választóvonal, egy ideológiai választóvonal és egy, a demokráciához való viszonyulásból adódó választóvonal, nekünk, szlovákiai magyar politikusoknak jóval bonyolultabb pályán kell megtalálnuk a célhoz vezető utat. • A Magyar Koalíció és a három magyarországi párt de legációinak hatpárti tárgyalásán a szlovák kormány időközben nyilvánosság elé tárt programtervezetével is foglalkoztak. Feltételezem, hogy elsősorban a dokumentum kisebbségi vonatkozású részéről beszéltek... - A közzétett programnyilatkozat rendkívül megnövelte találkozónk időszerűségét, hiszen a szlovák kabinet konkrét elképzeléseit vitathattuk meg, és ennek köszönhetően sokkal szélesebb spektrumú beszélgetés alakulhatott ki köztünk, mint amilyet elterveztünk. Eredetileg például nem gondoltunk arra, hogy ki kellene térnünk a szlovák-magyar alapszerződés témájára is, mivel megítélésünk szerint a nemzetközi jog szempontjából Szlovákia és Magyarország csak akkor köthet egymással alapszerződést, miután a hágai nemzetközi bíróság Bős ügyében meghozza döntését. Szárpolva azonban azzal, hogy a politika meglepetéseket és váratlan fordulatokat is hozhat, a szlovák kormányprogram kapcsán kitértünk erre a témára. A három szlovákiai magyar párt nevében vendégeink tudomására hoztuk, hogy ezzel kapcsolatban milyen alapelveket szögeztünk le, mikor a Magyar Koalíció megszületett. Elmondtuk, hogy a Szlovákia és Magyarország közti alapszerződés csak akkor lehet számunkra elfogadható, ha megkötése előtt, vagy azzal együtt rendeződik a szlovákiai magyarság helyzete is oly módon, hogy azzal mi, legitimen megválasztott képviselői is egyetérthessünk. • A magyar kormány eddig azt az álláspontot képviselte, hogy hajlandó az alapszerődésben megerősíteni a határok sérthetetlenségét, amennyiben a szlovák fél garantálja benne a szlovákiai magyarság jogait. - A határok sérthetetlenségét lehet garantálni, ám semmi mást nem lehet, mivel minden más bel- és külpolitikai összefüggések következménye. A határok sérthetetlensége azonban az erőszak elutasítása. Ami pedig a magyar kormány programját, illeti, abban ugyan benne van, hogy konzultálni fognak velünk és nem tesznek ellenünk, de nem olvasható ki belőle, hogy bizonyos helyzetekben milyen recept szerint kívánnak eljárni. A jelenlegi helyzetben ezért tartottuk fontosnak leszögezni: rendkívüli fontosságot kell tulajdonítani az alapszerződés és a szlovákiai magyarság jogi helyzete közti összefüggésnek. • Az MDF egyes politikusai azt a véleményt vallják, hogy a magyar szomszédsági politikát alá kellene rendelni a határon kívül élő kisebbségek ügye rendezésének. Mi erről az ön véleménye? - Tudja, a szomszédsági politika Szlovákia és Magyarország esetében teljesen más, mint olyan országok esetében, amilyen például Ukrajna és Szlovákia. A másság abban rejlik, hogy Szlovákia lakosságának jelentős hányada magyar nemzetiségű. Ilyen esetben a szomszédsági politika átfedésben van a belpolitikával, miközben e téren sem a kül-, sem a belpolitika nem rendelkezik kizárólagos kompetenciával. Ez tehát olyan területe a politikának, amely intézményesen nem létezik. Leghamarább magyarságpolitikának vagy nemzetpolitikának nevezhetjük, mivel a szlovákiai magyarság a magyar nemzet része még akkor is, ha más állampolgárságú. • Orbán Viktor szerint a nemzeti kisebbségek sorsát nem rendező alapszerződés aláírása a nemzeti érdekek feladását jelentené. A nemzeti érdekek kifejezésnek azonban máig nincs pontosan meghatározott tartalma. Mit ért ezen ön? - A nemzeti érdek megfogalmazás valóban félremagyarázható és sok minden belemagyarázható. Vannak, akik más nemzetek kiirtását is nemzeti érdeknek tekintik. Ha azonban a demokrácia szemszögéből értelmezzük ezt a kifejezést, nem lehet félreérteni. • A gyakorlat azt mutatja, hogy a gazdasági érdekazonosság felismerése megkönnyíti az ideológiai vagy a nemzeti választóvonalakból eredő akadályok felszámolását. Bölcs előrelátásról tanúskodik, hogy a regionális együttműködés kibővítésének lehetőségeit nemcsak a hatpárti tárgyaláson vitatták meg, hanem a legilletékesebbek, a helyi önkormányzatok képviselőivel is ... - Az önkormányzati és regionális politikával kapcsolatos vitát még Csölösztőn kezdtük meg, és Dunaszerdahelyen a polgármester, valamint a helyi képviselők társaságában folytattuk. Itt született az ötlet, hogy a Magyar Koalíció pártjai és a három magyarországi ellenzéki párt közös találkozó megszervezését szorgalmazza a színeikben megválasztott városok, illetve nagyközségek polgármesterei részére. Az alapcél az ismerkedés és a testvérkapcsolatok kialakítása lenne. Ez számunkra azért lenne fontos, mivel Magyarország sokkal előbbre van az önkormányzatok szervezésében, az önkormányzati törvényalkotásban és az európai struktúrákba való bekapcsolódásban, mint Szlovákia. E tekintetben az Európai Régiók Gyűlése és az Önkormányzatok Állandó Konferenciája a két legfontosabb szervezet, melyekből a mi önkormányzataink eddig kimaradtak. Testvérkapcsolatok létesítésével azonban ezekbe az európai strukúrákba is megnyílna előttünk az út. • Az MDF nevében Für Lajos márciusra magyarországi látogatásra hívta meg a szlovákiai magyar polgármestereket. Sokak számára azonban nem volt világos: csupán a hozzá legközelebb álló Együttélés, vagy a másik két szlovákiai magyar párt polgármestereit is meghívta? - Meglehet, hogy Für Lajos eredetileg csak az Együttélés polgármestereit akarta meghívni, én mégis feltételezem, hogy ez - a magyarországi ellenzéki pártok látogatásához hasonlóan - szélesebb körben valósul majd meg. Erről azonban egyelőre nem tárgyaltunk részletesebben. HORVÁTH GABRIELLA AHOGY ÉN LÁTOM Akár ez is lehetne e dolgozat címe: Legfontosabb nyersanýagforrásunk a mezőgazdaság. Annyira magától értetődő e megállapítás, hogy szinte pirulva írja le az ember. Mégis leírtam. Azt követően, hogy elolvastam a kormány programnyilatkozatának tervezetét, amély a gazdasági prioritások között említi a hazai nyersanyag feldolgozásának támogatását. A dokumentumot olvasva még derűlátó is lettem egy pillanatig, és annyira „ránk szabottnak" vettem a félmondatnyi (meglehetősen általános) megállapítást, hogy már-már azzal kezdtem írásomat: a dél-szlovákiai magyarokra is gondoltak a kormányprogram kidolgozói. Aztán letettem a lelkendezésről. Rágondoltam azokra a délnyugatszlovákiai falvakra, amelyeket közelről ismerek, rágondoltam a túléléssel küszködő szövetkezetekre, a munka nélkül maradt földművelők ezreire, a visszakaMezőgazdaság: 5 perccel 12 előtt pott földdel mit kezdeni nem tudókra, és úgy gondoltam, még nem érkezett el az örvendezés ideje. Mindazonáltal figyelemre méltó lenne, ha a kormány komolyan gondolná a hazai mezőgazdasági nyersanyag bázisán történő fejlesztést. Ha valóban komolyan gondolja, ebből csak úgy profitálhat mind az ország, mind Dél-Szlovákia lakossága, ha a végrehajtó hatalom örökre elfelejti az eddigi mezőgazdaságadóztatási és -támogatási gyakorlatot, és alpári politikai szempontok helyett kizárólag a közgazdasági megfontolásokat kezdi-érvényesíteni. A véletlen műve, hogy éppen azokban a napokban fordítom magyarra egy liberális közgazdász-kutatócsoport DélnyugatSzlovákia öt magyarlakta járásának gazdasági lehetőségeiről és korlátairól szóló tanulmánykötetét, amikor javában folyik a kormányprogram vitája. A kutatócsoport tagjai olyan tényeket tárnak élénk, amelyeket ha a kormány figyelmen kívül hagy programjának konkretizálása során, szükségszerűen írott malaszt marad a nagy garral beharangozott dokumentum. A szó szoros értelmében megdöbbentő, hogy miközben az elemzők hangsúlyozzák, hogy szlovákiai viszonylatban ebben az öt járásban van a legjobb termőföld, 1992-ben és 1993ban ebben a régióban az országos átlagnál jóval nagyobb volt az egy járás mezőgazdaságára eső deficit átlaga. Csak így alakulhatott az eredmény, mert a dotációk rendszerének kidolgozásakor eddig egyetlen kormány sem tudott megszabadulni a szocialista gyakorlattól, aminek az a lényege, hogy a jó feltételek között gazdálkodóktól elvonják a jövedelmet _az egyébként életképtelen termelőket, illetve más termelési profilra átállítandókat pedig támogatásban részesítik. 1994-ben például a Dunaszer-, dahelyi járás 54 millió korona földadót fizetett be, a Galántai 47 milliót, a Komáromi 43 milliót, a Lévai 47 milliót, az Érsekújvári pedig 59 milliót. Az egy szlovákiai járásra eső földadó-befizetési átlag 16 millió korona volt. A dotációt viszont így osztották: a dunaszerdahelyiek és a galántaiak egy fillért sem kaptak, a komáromiaknak hektáronként 9 koronát, a lévaiaknak 431 koronát, az érsekújváriaknak pedig 12 koronát juttattak. Országos átlagban 1574 korona volt a hektáronkénti dotáció. A szó szoros értelmében kitapintható, hogy politikai, sőt, merem állítani, hogy nemzetiségi-politikai célokra használták fel az állami eszközöket. A (mindenkori) kormánypártok szavazóbázisa ugyanis nem az említett régióban volt, hanem az északibb járásokban. Szíves figyelmébe ajánlom minden magyar parlamenti képviselőnek a M. E. S. A. politikamentes, de annál tárgyilagosabb adatokat tartalmazó kiadványát. Az elemzések elsősorban bennünket érintenek, a számadatok alapján a mi javunkra lehetne a kormányprogram-vita során nyomós érveket felsorakoztatni. Tegyük fel, hogy csoda történik, és Vladimír Mečiar kormánya belátja, Szlovákia mezőgazdasága csakúgy menthető meg, hogy a hatalmat gyakorlók feladják az eddigi praxist, és politikamentesebbé teszik a gazdasági folyamatok befolyásolását. Számunkra ez azt jelentené, hogy a Dél-Szlovákiában megtermelt élelmiszer-ipari nyersanyagot helyben dolgozzák fel. Ezzel a kor másik nagy gondját, a munkanélküliség kérdését is megoldaná az állam. Az idén meglátjuk, szószátyárkodás-e továbbra is mindaz, amit a 3. Mečiar-kormány programjából olvashatunk a mezőgazdaságról, vagy megfogalmazói felismerték, hogy mi a teendő 5 perccel 12 előtt. TÓTH MIHÁLY