Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-17 / 13. szám, kedd

1995. január 17. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ Ó [129] TEMETES MINT VALLALKOZAS Nálunk nem lopják a halottakat A halott felravatalozva fekszik a nyitott koporsóban és ­mosolyog. Pedig nem tetszhalott. Csak éppen mosolygósra balzsamozták. Az örökösök ezt kérték, a temetkezési válla­lat pedig bármit megtesz, amit jól megfizetnek. Legalábbis Amerikában. A mosolygós halott ugyanis ott divat - ha hin­ni lehet az erről szóló újságcikknek. Nálunk vajon mi és mennyiért rendelhető meg? Erre szerettem volna választ kapni néhány fővárosi temetkezési vállalatnál. Mibe kerül egy temetés? A feszülettel „díszített" kis fogadóhelyiségben, az ízlésesen elrendezett virágcsokrok között, feketébe öltözött csinos fiatal­asszony fogadott a Styx nevű te­metkezési magánvállalatnál. Amíg a cégvezetőre vártam, fi­gyelhettem a fiatalasszony mun­káját, akinél éppen egy idős hölgy szeretett volna koszorút rendelni. Két vastag prospektus került az asztalra, a megrendelő színes fotók alapján választha­tott ízlésének és pénztárcájá­nak megfelelő valódi vagy művi­rágot. Azt is el kellett döntenie: venni vagy bérelni akarja-e a ko­szorút. Ha megveszi, akkor azt a koporsóval együtt elhamvaszt­ják, vagy a sírra kerül, ha viszont bérli, akkor a koszorú a szertar­tásteremben marad, és az egyes temetésekre csak a szala­gokat cserélik rajta. A cégvezető eléggé bizalmat­lanul fogadott, a nevét sem volt hajlandó elárulni. Őszintén meg­mondta, nem bízik az újságírók­ban, mert sok hazugságot írtak már össze a temetkezési vállala­tokról. Például hogy a haszon re­ményében „lopják egymástól a halottakat", vagy kicserélik a hullát, hogy lejárassák a konkur­rens céget. Arról is hallottam, hogy a temetkezési vállalatok manapság olyan attraktívak, akár a jól menő lokálok - leg­alábbis abból a szempontból, hogy a maffiák borsos összegért nekik is felajánlják a „védelmü­ket". Mivel azonban a cégvezető ezekről a dolgokról nem volt haj­landó beszélni, egy egyszerűbb kérdést tettem fel: - Mennyibe kerül ma egy temetés? - Ezt nehéz megmondani. At­tól függ, mit kíván a megren­delő. Kaphat koporsót ezeröt­száz koronáért vagy még keve­sebbért, de hatezer koronás ko­porsóval is szolgálhatunk. Né­metországban például a kopor­sók ára ezerkétszáz márkától egészen tizenkétezerig is terjed­het. Ezt azért tudom, mert nem­rég jártam Németországban, hogy az ottani temetkezési vál­lalatok munkáját tanulmányoz­zam. A krematóriumi temetés 6-7 ezer koronába jöhet, ha földbe temetnek, az a sírhely tíz­évi bérletével együtt 11 ezer ko­rona körüli kiadást jelent a hoz­zátartozónak. Aki azt állítja, hogy ő a legolcsóbb ­hazudik A cégvezető elmondta, hogy a krematórium és a temetők a vá­rosi hivatal igazgatása alá tar­toznak, a sírásás, a hamvasz­tás, a szertartásterem bérlete stb. mind a város hatáskörébe tartozik. - Ezeket a szolgáltatá­sokat a város egyenlő áron kí­nálja mindenkinek - magyaráz­ta -, éppen ezért hazudik az a temetkezési vállalkozó, aki azt állítja, hogy ő a legolcsóbb. Mi,. mint temetkezési vállalat plusz­szolgáltatást kínálhatunk: az anyakönyvi hivatalban elintéz­zük a szükséges dolgokat, be­biztosítjuk a fényképészt, a ze­nét, a halotti tort, ha kell, autó­buszt bérlünk a hozzátartozók szállítására. A kórházban el­hunytak tetemének kiadását, a boncolást, az öltöztetést és szál­lítást szintén a Styx vállalja ma­gára. Egyszóval mindent - kivé­ve a papot. Az egyház ugyanis fenntartja magának a jogot, hogy az egyházi szertatás meg­szervezését maga végezze - ne­ki ugyanis nem kell ebből adót fizetnie. Pozsonyban jelenleg öt temet­kezési vállalat működik, és állí­tólag jól megférnek egymás mel­lett. - Mégis, miben próbálnak jobbak lenni a többinél? - tet­tem fel a kérdést a Styx ve­zetőjének. - Alkalmazottaink vi­selkedésével és fegyelmezettsé­gével, azzal, hogy nem régi Ško­da gépkocsikon, hanem gyors, megbízható külföldi autókkal közlekedünk. És ez nem stá­tusszimbólum, hanem garancia arra, hogy nem késsük le a te­metést. Megtudtam, Németország­ban a legolcsóbb temetés is leg­alább ötezer márkába kerül. Ná­lunk még nem divat a balzsamo­zás, de a németeknél ez már be­vált és nagyon drága szolgálta­tás. Az ára ötszáztól több ezer márkáig terjed. Olyankor veszik igénybe, ha valami miatt el kell halasztani a temetést, vagy ha nagy távolságra kell szállítani a halottat. De nemcsak balzsamo­zást, hanem egyéb hasonló szol­gáltatást is rendelhetnek. Példá­ul azt, hogy a megboldogultnak fessék át a haját. - De olyanról még nem hallottam, hogy a ha­lottat mosolygósra balzsamoz­nák, lehet, hogy Amerikában előfordul, de én ezt abnormális­nak tartom - válaszolta kérdé­semre a cégvezető. A Styx a halott külföldről tör­ténő hazaszállítását is vállalja, az összes ügyintézéssel együtt. Ha valakinek a hozzátartozóját külföldön éri a halál, jobban te­szi, ha igyekszik őt minél hama­rabb hazahozatni, mert például egy németországi hullaházban egynapi fagyasztás félszáz már­kába kerül. - Igaz-e, hogy a temetke­zésből nagyon jól meg lehet él­ni? - tettem fel a kissé indiszk­rét kérdést. A vállalkozó tagadta az állítást: - Nem igaz, hogy olyan nagyon jól keresünk. Ha csak ez lenne a célunk, elveszí­tenénk az ügyfeleinkat, hiszen ők képtelenek lennének a mai áraknál többet fizetni. Nálunk az eladott koporsók hetvenöt százaléka a legolcsóbb ham­vasztás i koporsó. A koporsó is kölcsönözhető Imrich Horváthnak, a Pieta te­metkezési vállalat társtulajdo­nosának is feltettem a kérdést: mennyibe kerül egy temetés? Válaszul megmutatta a koporsó­választékot - a temetés költsé­geit ugyanis leginkább a kopor­só ára határozza meg. A legegy­szerűbb, fekete, farostlemezből készült koporsót 1550 koroná­ért, a legdrágábbat 17 500 ko­ronáért kínálják. Ez utóbbit Ausztriából hozták be, pedig Szlovákiában állítólag legalább háromszáz koporsókészítő működik. (Egy másik vállalatnál azt hallottam, a koporsóké­szítőnek nem éri meg a hazai pi­acra luxuskoporsót gyártani, mert Ausztriában több schillin­get kap érte, mint amennyi koro­nát itthon.) - A legkelendőbbek az olcsó forgácslemez kopor­sók. Az ötezer koronás fakopor­sóból havonta átlag tíz darabot adunk el, a legdrágábból évente egy-két darab kel el - tájékoztat a tulajdonos. - Volt már 27 ezer koronás, amerikai gyártmányú, különlegesen kidolgozott ércko­porsónk, és az is elkelt - családi kriptában helyezték el. Kettős kivitelezésű a kölcsö­nözhető koporsó. Ezt a kremató­riumi szertartásokon használják - a külső díszes fakoporsó egy olcsó forgácslemez koporsót rejt magába. A hamvasztóban a halottal együtt az olcsó koporsót égetik el, a külsőt pedig egy kö­vetkező halottnak „kölcsönzik". Maga a hamvasztás 610 koro­nába kerül, de a koporsót, a fél­órás szertartást és a szállítás költségeit is beleszámítva, a leg­olcsóbb temetés is belekerül legalább 4,5 ezer koronába. Lovasfogat nincs Arra is kíváncsi voltam, Po­zsonyban lehetséges-e olyasmi, mint Budapesten, ahol a te­hetős polgárok jó pénzért állító­lag még azt is megrendelhetik, hogy a temetésen a koporsó­szállító díszhintót díjnyertes fo­gathajtó hajtsa. A szlovák fővá­rosban ilyesmi már csak azért sem lehetséges, mert itt egyik temetkezési vállalat sem hasz­nál lovasfogatot. A Pieta egy er­re a célra átalakított, üvegezett Volkswagen luxuskocsival szál­lítja a koporsót, ha ezt a hozzá­tartozó igényli. Arra a kérdésemre, hallott-e olyan esetről, hogy a temetkezé­si vállalkozók a nagyobb haszon reményében egymás elől csenik el a hullát, Horváth úr tagadólag válaszolt. Szerinte nálunk nem lopják a halottakat, ez csak új­ságírói túlkapás. Egyedül az je­lenthet némi problémát, ha a te­temet az elhalálozás helyéről a temetés helyére az egyik temet­kezési vállalat szállítja, a teme­tést pedig a hozzátartozók egy másik vállalatnál rendelik meg. A cégtulajdonos arról sem tud, hogy léteznének olyan maffiák, amelyek a lokálokhoz hasonló­an már a temetkezési vállala­toknak is felajánlanák a „védel­müket". - A temetkezés nem hoz akkora hasznot, hogy az bármilyen maffia számára érde­kes lenne. Ez érzékeny terület, itt nem emelhetjük az árakat a tízszeresére, mint ahogyan pél­dául az építőanyagok ára emel­kedik - magyarázta a Pieta társ­tulajdonosa. Temetési szertartás ­három nyelven A Marianum temetkezési vál­lalat városi költségvetési szerve­zetként működik, és a fővárosi önkormányzat megbízásából 22 pozsonyi temetőt, a krematóriu­mot, valamint a ezt kiegészítő üzemrészeket (kőfaragás, ko­szorúkötés stb.) kezeli. A hu­szonkéttemető közül három: az András-temető, a Kecske kapui temető, valamint a váraljai Mik­lós-temető történelmi temetke­zési hely, amelyekben már nem temetnek, ezekben legfeljebb a létező síremlékekhez helyez­hetők el új urnák. Mindezt Eva Sýkorovától, a vállalat igazgatójától tudtam meg, akitől a temetés ára felől is érdeklődtem. - A temetési szer­tartás ára attól függ, mi mindent rendelnek meg a hozzátartozók. Nálunk a temetés körülbelül az egyharmadával olcsóbb, mint a többi temetkezési vállalatnál ­állította az igazgatónő. A Maria­num kínálatában a legolcsóbb, ún. szociális - a legalacsonyabb társadalmi rétegnek kínált - ko­porsó 1166 koronába kerül. Persze van a kínálatban drá­gább áru is, például keményfá­ból készült, 7250 koronáért. Persze a temetés árához a ko­porsón kívül még sok miden hozzájárul: a szertartásterem bérlete egy órára 800 korona, az orgonazene 150, a reprodu­kált zene 80, a sírásás 1090, a sírhalom elrendezése 200 és a sírhely tízévi bérlete több mint 1000 koronába kerül. A Maria­num igazgatója kihangsúlyozta, hogy a temetési szertartást nemcsak szlovák, hanem ma­gyar és német nyelven is végez­hetik, ahogyan azt a hozzátarto­zók a nemzetiségük alapján ké­rik. Az elmondottak alapján nyil­vánvaló, hogy, nem „olcsó mulatság" a temetés, és amint az a vállalkozók egybehangzó véleményéből kitűnt, egyre drá­gább lesz, hiszen egyes kellékek már ez év eleje óta is drágultak. GAÁLLÁSZLÓ András-temető - ide már nem temetnek (A szerző felvétele) PARLAMENTI LEVÉL 1 Nos, itt van, kérem. Nagy po­fon a kétkedőknek, fényes bi­zonysága benne hívőknek. Itt, a kormányprogramban: a kelet­európai Svájc. Igaz, egyelőre csak papíron, de ott feketén-fe­héren. Igaz, nagyívű ígérgeté­sekkel és kevés konkrétummal, de minek is annyit cöckölődni; minél kevesebb van leírva, an­nál kevesebbet lehet számon kérni. A kormány meg majd elin­tézi a többit. Tény, hogy profik írták ezt a programot. Szép, kerek monda­tok, fellengzős ígéretek. Az ez­redforduló mint horizont domi­nál a programban. Nem kell ide­geskedni, addigra szuper lesz itt minden. Mondom, profik ír­ták; harmadszorra illik is jobb munkát végezni. Legalább papí­íron. Gazdasági téren komolyak a tervek. Új sztrádákat építünk majd, modernizáljuk a vasutat, Kampányprogram új beruházásokat kezdeménye­zünk, sőt ami külön figyelemre méltó: adókat fogunk csökken­teni, és szinten tartjuk a nyugdí­jak reálértékét. Környezetet vé­dünk, és támogatjuk majd a vál­lalkozókat. Befejezzük a szövet­kezetek transzformációját és Bőst (külön szerencse, hogy van nekünk ez a Bős. Van hová ten­ni a fölös pénzt). El ne felejtsem, építkezések is lesznek. Támogatni fogjuk az öreg lakásokat is meg az újakat is (nem részletezi a program, ho­gyan, de gondolom, erre kell az új minisztérium, hogy ezt kitalál­ja). Az egészséget is fogjuk vé­deni, és 2000-re több területen versenyképessé válunk az EU­val. Egyetlen zavaró momentum van csak a gazdasági téren, be­vallom. A szöveget az elfogadott költségvetési tervezet mellé tet­tem, s nem stimmel a dolog. Mást mondanak a számok, mint a betűk. Megnyugtató érzés, hogy a kormány kiemelt figyelmet szen­tel a társadalom morális megújí­tásának. Külön öröm, hogy eb­ben a kormánykoalíció fog az élen járni. Gondolom, a környe­zetvédelmi bizottságban kimon­dottan kéjjel fogjuk olvasni az olyan mondatokat, hogy a kor­mány számít az ellenzék támo­gatására, és alapértéknek tartja a szakértelmet. Az oktatásügy­ben dolgozók is megnyugodhat­nak, alkotó légkör várja majd őket. Védeni fogják a sajtósza­badságot. Elintézik, hogy „seki sem tehet szert monopolhely­zetre az információs szférá­ban". Gondolom, Slota úr az alábbi mondat miatt fogja meg­szavazni a programot: „A kor­mány elítéli az intolerancia, a sovinizmus; ar-agresszív-oaciű^ nalízmus és az idegengyűlölet minden formáját." S ha eddig nem tudtuk volna, most már előttünk van leírva: di­alógus lesz a kisebbségekkel. A program talán négy fejezetben is garantálja azt a jogunkat, hogy alaposan megtanuljuk az állam­nyelvet. Hogy mi vár arra, aki ezt továbbra is akadályozná szá­munkra, arról nem szól az irat. ígér ellenben új nyelvtörvényt és maticás törvényt. A helyi hir­detéseket és az istentisztelete­ket elintézi szlovákul is. Objektí­van fognak bennünket informál­ni a belpolitikai helyzetről. Tá­mogatni fogják pozitív viszo­nyunk kialakulását a Szlovák Köztársasághoz. —ló—stíliisiLeza program, könnyű olvaiiunÉrrpcíiig-széi gyellem magam, mert több mint négyéves parlamenti gyakorlat­tal a hátam mögött eszembe nem jutott volna, hogy azt a mondatot, hogy beverem a fe­jed egy féltéglával, úgy is lehet írni, hogy biztosítom a fejed jo­gát a féltéglával való találkozás­ra. Egy helyen azonban elszólja magát a szerzőgárda. Azt írják rólunk, hogy mi a vegyesen la­kott területen állítólag széke­lünk (sídlia). Uraim, tévedés. Mi otthon akarunk lenni. Szép irat, egészen elandalít. Nem engedik meg a lelki terro­rizmus semmilyen formáját. Vé­deni fogják az emberi méltósá­got, a becsületet, a személyiségi jogokat a közszolgálati médiák­ban is. S aki netán még mindig kételkedne: „hagyományosan magas fokon" garantálják majd a „nemzeti kisebbségek tagjai jogos érdeklődésének védel­mét". "~~-vottJtt egy politikus, aki szo­rultságában Tgemn«t-_nekünk magyar püspökséget is, akár pozsonyi székhellyel. Rá három évre kétkamarás parlamentet. Úgy érzem, most megeléged­hetnénk azzal, ha a kisebbség­politikai ígérgetéseknek a ne­gyede teljesülne csupán. Azt még túlélnénk. CSÁKY PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom