Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-04 / 49. szám

Önismeretünk, történelmi tudatunk alapjai | [ Beszélgetés RONCSOL LÁSZLÓ íróval, helytörténésszel- A helytörténészi megjelölést te szoktat! emlegetni, ha foglalkozásod felől ér­deklődnek. Az irodalomtörténet-írást, a kritikát, a szépirodalmi publikálást váltot­tad fel mintegy tíz éve ezzel a munkával. Bár az olvasók zöme ezt a puszta tényt is­meri, kérlek, szólj néhány szót a „váltás­ról”, döntésed hátteréről. Hogyan lett az elismert (és azóta is fájdalmasan hiányzó) irodalomtudósból helytörténész, majd a szlovákiai magyar könyvkiadás egyik leg­nagyobb és legizgalmasabb vállalkozásá­nak megálmodója, szerkesztője?- 1985 folyamán, tíz hónapig tartó hu­zavona után mennem kellett az irodalom­ból. Pozsonyban sehol nem kaptam állást. Csallóközi barátaim - főleg Bereck Jó­zsef, Szigeti László, Barak László - bá­báskodása révén kerültem Diósförgepa- tonyba, az akkori tanácselnök, a mostani polgármester, Lelkes Vince karjaiba, aki láthatóan megörült nekem, és elmondta, hogy vállal engem a község, és megvéd ebben az erősen kérdéses társadalmi álla­potomban, amennyiben én is vállalom a falut, azaz, megkeresem a múltját. Mint elmondta, Diósförgepatonynak szinte mindene megvan már ahhoz, hogy kor­szerű életet éljen, ahhoz viszont, hogy előre léphessen, ismernie kell a múltját, mert az előrelépés egyetlen terepe a kultú­rában való kitörés. Építkezni viszont csak a múlt ismeretével lehet. Jóllehet nincs történészdiplomám, úgy gondoltam, ha ilyen fantasztikus igény jelentkezik, akkor azt szent kötelességem kielégíteni a leg­jobb tudásom szerint. Kicsit félve a fel­adattól és sok minden mástól az akkor adott viszonyok között, a markába csap­tam, és vállaltuk egymást. Azóta is ott va­gyok Diósförgepatonyban, igaz. pár napja korkedvezményes nyugdíjasként. Ez egy olyan folyamat, amit az ember egész éle­tében végez, ha már egyszer elkezdte.- Ekkor még valószínűleg nem gondol­tál ilyen nagyszabású tervekre...- Ahogy a feladatba beleástam magam, s egyre mélyebben beleláttam a Csallóköz írott dolgaiba, úgy érlelődött meg bennem a szándék, hogy alapítsunk egy könyvso­rozatot, amelyben hozzáférhetővé tesszük azokat a könyveket, dokumentumokat, amelyek részben történelmi okokból, rész­ben a dolgok természeténél fogva pillanat­nyilag vagy hozzáférhetetlenek, vagy csak borzasztó nehezen fellelhetők. Itt elsősor­ban olyan könyvekről van szó, amelyek a régióról (akár a Csallóközről, a Sziget­közről, Mátyusföldről vagy Komárom és Pozsony vármegyéről) jelentek meg az el­múlt egy-két évszázadban, többnyire lati­nul vagy németül, tehát még a kutatók ré­szére is nehezen megközelíthetők. Az ol­vasók részére pedig végképp nem. Más­részt olyan kevés példányban jelentek meg, hogy ma már csak nagy tudományos könyvtárak, levéltárak kézi könyvtárai őrzik őket, ha őrzik egyáltalán. Könyvek, amelyek a nagy családi könyvtárakból, az ismert történelmi okokból, egyszerűen eltűntek, mert a családi könyvtárak és gyűjtemények is megsemmisültek a hábo­rúk és impériumváltások során. Két évvel ezelőtt Szigeti Lászlónak, aki akkor már működtette a Kalligramot, ja­vasoltam, alapítsunk egy Csallóközi Kis­könyvtárt. Ő erre mint csallóközi ember s ST* ifi Cmlfóköli Kishényviár Földes György Kukkónia lelke->■»* I v) W* b mint az ilyen dolgokra rendkívül fogé­kony szellem hallatlan nagy örömmel rea­gált. Meg is terveztük azonnal, fel is vet­tem a kapcsolatot egy csomó emberrel, Püspöki Nagy Péterrel például, akinek a támogatását megnyertem hozzá. Ő is jött a javaslataival, és elkezdődött a munka.- Ezeknek a kéziratoknak, régi köny­veknek egy része a kiadás számára hozzá­férhető, egykori kötetek újranyomása. Ho­gyan kerül elő a többi kézirat, milyen ku­tatómunka kell hozzájuk? Ha jól tudom, százhúsz kötet terve kezd kirajzolódni...- Én a Kiskönytárat bemutató bulletin­ben nagyon óvatosan harminc kötetről ír­tam, de legszebb álmaimban százhúsz kö­tetben gondolkodom már, s remélem, hogy Isten ad még harminc évet, hogy azt a százhúsz kötetet valóban tető alá hoz­hassam. A levéltárak rengeteg kincset rej­tenek. Vagy ötven-hatvan kötet állhat össze az eddig megjelent nyomtatott kiad­ványokból, kötetekből, folyóiratközlé­sekből. Meg is hirdettünk már ilyen köte­teket egyébként, például A Csallóköz a sajtó tükrében címmel. Itt van viszont a hatalmas anyag, mely a levéltárakban la­pul, különböző levéltáraiban a történelmi országnak, Bécsnek és Prágának, és itt bi­zony, van kibányászni való bőven.- Egy régió történelmét bemutató könyvsorozatnak indult, mégis egyre na­gyobb vonzásköre és kisugárzása van a Csallóközi Kiskönyvtárnak.- Nem titkolom, eleve kihívásnak szán­tam. Az igazán szép az lesz, ha a többi ré­gió kutatói és kiadói is elindítják a maguk regionális kiskönyvtárát. Ennek szaporod­nak jelei. Zalabai Zsigmondék tervezték meg ennek mintájára az Ipoly és Garam mente kiskönytárát Csáky Károllyal. Szondázták is a kiadási lehetőségeket. Tudtommal a Madáchnál kopogtattak, de a Madách abban a pillanatban még anyagi okokra hivatkozva nem tudta vállalni ezt a sorozatot. Remélem, előbb-utóbb meg­találja a módját és gazdája lesz ennek a kiskönyvtárnak. Tavaly Deregnyőn Cso­rna Lászlónak, szülőfalum lelkészének vetettem föl, hogy indítsák el az Ung me­gyei és bodrogközi kiskönyvtárt. Magyar- országról is hallottam néhány jelzést, hogy az emberek föllelkesültek és tervez­nek hasonló regionális kiskönyvtárakat. Nagy örömömre Dalmay Árpád beregszá­szi magyar író, szervezőember kért nem­rég, küldjék a sorozat eddigi köteteiből, mert egy kárpát-ukrajnai kiskönyvtár ter­ve fogant meg az agyában. Amikor Tőkés László legutóbb itt volt Pozsonyban, vit­tem neki a megjelent könyvekből. Na­gyon megörült nekik, s az első reagálása az volt, hogy ők is elindítanak Erdélyben hasonlókat. Szeretném, ha a következő húsz-har­minc év e sorozatok jegyében telne el a magyar könyvkiadásban, a magyar nyelv- terület minden régiójában, s ha ezekkel a sorozatokkal megalapoznánk a huszon­egyedik-huszonkettedik század magyar önismeretét, megerősítenénk a magyarság történelmi tudatát, és megalapoznánk a huszonegyedik-huszonkettedik század magyar történetkutatást.- Aki még nem ismeri a sorozatot, mely köteteit keresheti ezidáig?- Eddig a pillanatig négy könyvet la­LsúMőkuzi Khk$nr*tár Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek pozgathat az olvasó. Ez Kiír Géza A Ko­máromi Református Egyházmegye című kötete, Földes György Kukkónia lelke című csallóközi lektűrje, Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek című munkája, a ne­gyedik pedig Machnyik Andor Csallóköz című könyve a harmincas évek derekáról. Ebben az évben késésben vagyunk. Vol­tak gondjaink, egy betegség a családban, amivel másfél éven át küszködtünk, egész a legutóbbi időkig, ezért csúszott egy ki­csit az 1994-es év. A napokban kell meg­jelennie az idei első két kötetnek, Ipolyi Arnold Csallóköz műemlékei című köny­vének és Alapy Gyula könyvének, A csal­lóközi halászat történetének. Az ez évi másik két kötet, nagy fájdal­mamra, menthetetlenül átmegy a követ­kező év első negyedébe, részben az előbb mondott okból, részben pedig azért, mert a rajtuk végzett szerkesztői munka sokkal bonyolultabb volt, mint amilyenre számí­tottam. Az egyikhez, Fényes Elek 1848-as Komárom vármegye leírásához kilenc­vennégy oldalas földrajzi és személynév­mutatót írtam, miután korrigáltam a köny­vet. Ez többhetes, borzasztó időigényes munka volt. A másik munka is ilyen ter­mészetű volt, Alapy Gyulának a Csalló­közi halászat történetét tárgyaló műve. Ehhez is írtam egy nagy név- és tárgymu­tatót, s ezzel is eltelt az idő. A negyedik pedig Enge! Alfréd munkája, A dunaszer- dahelyi zsidó hitközség emlékkönyve. Itt a problémát az okozta, hogy írnom kellett hozzá egy teljesen specifikus, nagy jegy­zetanyagot. Az izraeli kétnyelvű, ma­gyar-héber kiadásnak mi a magyar részét adtuk ki, mert itt már nagyon kevés zsidó él, ők sem tudnak héberül, magyarul vi­szont valamennyien. Viszont a magyar rész is tele van héber és jiddis kifejezések­kel, különböző zsidó vallástörténeti fogal­makkal, amelyeket a mai magyar olvasó­nak meg kell magyarázni. Ezzel rengeteg idő eltelt ismét. A késés azonban nem vál­toztat a jövő évi programunkon, amelyen dolgozom. A jövő évi program első darabja Bél Mátyás Komárom vármegye leírása lesz az 1730-as évekből. A könyv érdekessé­ge, hogy latinul íródott, és egész a leg­utóbbi időkig nem jelent meg. Pár éve vállalkozott rá a Bél Mátyás-évforduló alkalmából Vilimszki László Tatabányán élő tanár, hogy az esztergomi érseki levél­tárban őrzött kézirat másolatából elkészít­se a fordítást. A stencilezett, sokszorosí­tott kiadás került az én kezembe is, s úgy döntöttem, amilyen gyorsan csak lehet, ki kell adni. A következő Still Ferenc kötete szülőfalujáról, Csallóközcsütörtökről. Ez lesz az első olyan kötete a Csallóközi Kis­könyvtárnak, amely élő szerző kéziratából készül. Egy egész életen át folytatott, le­véltári kutatásokra épülő nagy munkáról van szó, melyből nem csupán Csallóköz- csütörtök népe és majdani történetkutatója profitál, hanem a környező falvakról is rengeteg fontos dolgot elmond, s részben igazolja, részben helyesbíti és kiegészíti az eddigi kutatók feltevéseit. S mivel Csallóközcsütörtök története a csallóközi falvak szövetében pergett, az egész Felső- Csallóköz és az egész környék történe­téről is szól. A szerző egyébként szombat- helyi főpap, s boldogan beleegyezett a ki­adásba. Ugyancsak jövőre jelenik meg Kocsis Aranka könyve, A vajkai szék nemesei (Hagyatéki leltárak az ezerhétszázötve- nes-ezernyolcszázötvenes évekből). Mintegy tíz éve előkerült a rejtekéből - a vajkai római katolikus templomból - a vajkai érseki szék levéltára. Nyilvánvaló­an a háborúk, rendszer- és impériumváltá­sok veszélyei elől rejtették ide. Megtalálá­sa után Kocsis Aranka bábáskodott az anyagon, aki felfigyelt a hagyatéki leltá­rakra, melyek minden szempontból (csa­ládtörténeti, gazdaságtörténeti, nyelvtörté­neti, tárgyi-néprajzi szempontból) rend­kívül izgalmasak. Ebből van két kötetre való. Azt hiszem, hogy jó néhány papne­mesi falu, amelyet érint a dolog, hallatla­nul fog örülni, hogy az őseik életébe pon­tos, teljesen egzakt betekintést nyerhet. Azt hiszem, ennél pontosabb és hitelesebb képet egyetlen könyv sem nyújthat. Fényes Elek munkája, a Komárom vár­megye leírása (1848) is a jövő év elején jelenik majd meg. Az anyag annyira gaz­dag adatokban és az adatok részben szór­tak, hogy a könyebb tájékozódás kedvéért írnom kellett egy névmutatót. A történelmi Komárom vármegye szinte minden neme­si családja jelen van ebben a könyvben va­lamilyen vonatkozásban. Fényes Elek nemcsak a reformkor végi vármegyét írja le csodálatosan, de teljes szociológiai, po­litikai-közigazgatási, művelődés- és gaz­daságtörténeti keresztmetszetet nyújt, szondákat bocsátva a múltba is. A Csalló­közi Kiskönyvtár egyik nagy teljesítmé­nye ez a vármegyei leírás. Külön érdekes­ség, hogy Fényes Elek és Bél Mátyás jó­voltából a történelmi Komárom várme­gyének immár gyors egymásutánban két ilyen keresztmetszete jelenik meg: az első az 1730-as évekből, a másik pedig 1848- ból. A negyedik jövő évi kötet sorsa Püs­pöki Nagy Péter kezében van. A nagyme­gyeri nemesi hadnagynak a múlt század második harmadában írott vaskos naplójá­ról van szó, melyből lényegében a nagy­megyeri történelem, az adott időszaknak (a reformkornak és a Bach-korszaknak) a történelme rajzolódik ki.- Távolabbi tervek, elképzelések?- Már dolgozom az 1996-os terveken. Ismét Püspöki Nagy Péter közreműködé­Mochnyik Andor Csallóköz l w ’n CSiiitőközi kiskönyvtár Kűr Géza A Komáromi Református Egyházmegye sével kerül a tervünkbe és az olvasók ke­zébe Draskovics Györgynek A Pozsonyi Prépostság egyházlátogatási jegyzőköny­ve, 1630-ból. Ez kétnyelvű, latin-magyar forráskiadvány lesz Püspöki Nagy Péter gondozásában, fordításában, jegyzeteivel. Vaskos kötet lesz, de az érdekessége és a fontossága hallatlanul nagy, ugyanis Dras­kovics György mint vizitátor végigjárta a pozsonyi prépostság teljes területét, a fél Csallóközt és a fél Mátyusfóldet, a szlovák gyülekezeteket is, és leírt pontosan min­dent, amit ott talált. Ezt a munkát is Bél Mátyás, Fényes Elek vagy Borovszky ke­resztmetszetéhez hasonlíthatnám. A követ­kező kötet Kúr Géza volt csicsói reformá­tus lelkész másik könyve lesz, a Küzdel­meink, amely három református egyház (Csicsó, Kolozsnéma és Füss) történetét nyújtja a kezdetektől egészen a legutóbbi időkig, tehát a 20. század elejéig. A har­madik-negyedik kötet pedig A Csallóköz városai és falvai című kiadványom első és második kötete lesz valószínűleg. Ezekről annyit mondanék el, hogy tizenhat forrás­ból gyűjtök össze a Csallóköz valamennyi településére vonatkozó anyagokat, és adom őket valószínűleg három vaskos kö­tetben az olvasónak. Pár éve került elő a pozsony megyei le­véltárban Pity Cirjék János 1848-1849-es érsekújvári naplója. A kézirat ismeretlen volt, egy-két levéltáros tudott csak róla. Bár a napló Érsekújvárról és környékéről szól, sokat foglalkozik a Csallóközzel és Komárommal, így mindenképpen ott a he­lye a sorozatban. A szerző egyébként fe- rencrendi szerzetes, az érsekújvári algim­názium tanára volt. A gimnáziumot kifeje­zetten I. Ferenc József rendeletére záratták be, mint rebellis szellemi intézményt. Meggyőződésem, hogy e szellemnek a gerjesztője és hordozója Piry Cirjék János volt, ez egyértelműen kiderül a naplójából. Könyvének forrástörténeti értéke nagyon nagy, mert napról napra követte a magyar forradalom eseményeit, az európai és a magyarországi mozgást, és ebbe az akkori hatalmas európai panorámába helyezte be­le a naplóját. levéltári kutatásaim során rábukkantam többek között tíz, 1848-49-cel kapcsolatos per vizsgálati anyagára. Ezek az iratok egyfajta alulnézeti képét adják a forrada­lom csallóközi vonatkozásainak. Ezt is sze­retném a sorozatba besorolni, akárcsak a csallóközi boszorkánypereket, amelyek kö­zül tizet őriz a Pozsony Megyei Levéltár (egyiket már feldolgoztam a Kacsa, kacsa, boszorkány vagy című kötetemben). A 16. századtól a 18. századig zajlott perek mé­lyen bevilágítanak a Csallóköz életébe és hiedelemvilágába. Ez további két kötet lesz. Két-három év múlva indítom el a mintegy 8-12 kötetre tervezett sorozato­mat, amely a Komáromi Református Egy­házmegye egyházlátogatási jegyzőkönyve­it tartalmazza majd. Az anyagra a Dunán­túli Református Egyházkerület pápai levél­tárában bukkantam rá, ahol csak a 19. szá­zad elejétől őrzik ezeket a dokumentumo­kat. Reményeim szerint a régebbi anyagok is megvannak, hiszen ilyen vizitációkat a 18. század végétől, konkrétan a II. József- féle Türelmi Rendelet óta ismét végeztek.- Ennyi szép terv, munka mellett ma­rad-e idő és erő még a diósförgepatonyi „ odisszea ” folytatására ?- Nemrég készítettünk egy dióspatonyi népdalgyűjtést Ág Tiborral és Barsi Ernővel. Emellett folytatom Diósförgepa- tonnyal foglalkozó sorozatomat, melyet mintegy nyolc kötetre tervezek, s akkor lesz egy olyan magyar község, amelynek a múltját teljes egészében dokumentálni tudom. S ha Isten erőt ad, mindezeket sze­retném megkoronázni egy rendszeres di­ósförgepatonyi történettel.- Azt hiszem, ezeket a lenyűgöző terve­ket látva s a Csallóközi Kiskönyvtár gya­rapodó köteteit olvasva sokan megváltoz­tatják véleményüket, miszerint a Csalló­köznek nincs történelme. A kutatásokhoz és a munkához további sok sikert kívánok. Kövesdi Károly Fotó: Méry Gábor 1994. december 4 l/BSámap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom