Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

I

Neveinkről - az új anyakönyvi törvény kapcsán

Eredetileg a névhasználati törvénynek kellett volna szabályoznia a nem szlovák anyanyelvűek kereszt- és vezetékneveinek anyakönyvezését. A kétszeri nekifutásra tavaly szeptemberben elfogadott törvény azonban nem felelt meg a nemzetiségek elvárásainak és nem tett eleget azoknak a kötelezettségeknek sem, amelyeket Szlovákia magára vállalt Európa tanácsi felvétele alkalmából. Május végén a törvényhozás megszavazta az anyakönyvekről szóló törvényt, amely valóban liberálisan rendezi ezeket a kérdéseket: Blazej, Pavol, Alzbeta és Katarina hivatalosan, fehéren-feketén Balázs, Pál, Erzsébet és Katalin lehet ezentúl. A szlovák helyesírás nemzeti érzelmű védelmezőinek csaknem egyéves harca ellenére pedig a nemszlovák nők számára nem lesz kötelező vezetőneveiknél az -óvá végződés használata. A törvényről JlRlNA FISCHEROVÁVAL, a Belügyminisztérium illetékes osztályvezetőjével beszélgettünk.

szükség van a szülők együttműködésére, igazolniuk kell. hogy más országban használt, hivatalosan elismert nevet választottak. Ennek az a célja, hogy megakadályozzuk a törvény, illetve a gyermekjogainak megsértését.

9 Szlovákiában a legnépesebb nemzeti kisebbséget a magyarok képezik, így valószínűnek tartom, hogy az anyakönyvekbe beírt idegen nevek többsége is magyar. Nem szüntetné meg a félreértéseket, ha beszereznék a magyarországi utónevek jegyzékét?

ÉLÜNK A LEHETŐSEGGEL?

9 A legtöbb vitát a törvénynek az a rendelkezése váltotta ki, hogy bizonyos esetekben a női vezetéknevek a szlovák nyelvben használatos -óvá végződés nélkül is anyakönyvez- hetők. Kikre és milyen módon vonatkozik ez?- Az eredeti törvénytervezet még engedékenyebb volt, nem kötötte az -óvá elhagyását a nemzetiséghez. A jóváhagyott verzió azt teszi lehetővé, hogy a nem szlovák nemzetiségű nők házasságkötéskor kérjék nevük -óvá nélküli beírását, illetve utólag is kérvényezhetik, hogy módosítsák az anyakönyvi bejegyzést, s nevüket a szlovák végződés nélkül írják be.Természetesen ez vonatkozik az újszülöttek anyakönyvezésére is: a szülők kérésére leánygyermekük vezetéknevét magyarul írják be.

9 Hogyan bizonyíthatják a szlovák állampolgárságú nők, hogy nem szlovák nemzetiségűek, hiszen a legújabb személyi okmányok nem tüntetik fel ezt az adatot?-A nemzetiség szabad kategória. Jelenleg csak a népszámlálási kérdőíven szerepel hivatalosan a nemzetiség. Népszámlálás csak tízévenként van, de lehetőség nyílik arra, hogy a központi levéltárban másolatot kéijünk a kérdőívről. Sokan folyamodnak ezért, például azok, akik német állampolgárságot akarnak szerezni.

9 Ezt úgy kell értelmezni, hogy az anyakönyvi hivatalok a levéltártól kémek bizonylatot arról, milyen nemzetiségűnek valljuk magunkat?- Nem, ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy sehol sincs hivatalos nyilvántartás a nemzetiségről. A mi esetünkben tehát, ha valaki azt akarja, hogy ezentúl Kovács legyen Kovácsová helyett, elegendő ha írásbeli kérvényében kijelenti: nem szlovák nemzetiségű.

9 Térségünkben a vezetéknevekből nemigen lehet viselőjük nemzetiségére következtetni. Sok magyarnak van szlovák vagy akár német neve, és fordítva. Befolyásolja ez a nők névhasználatát?- A törvény nem köti az -óvá nélküli változat használatát nem szlovák nevekhez. Erről a kérdésről széles körű vita folyt a kormányban és a parlamentben is, és végül az engedékenyebb megközelítés győzött. A gyakorlat azt mutatja, szinte lehetetlen megállapítani, melyik vezetéknév szlovák, melyik idegen. A törvényalkotók csak a nemzetiséget határozzák meg feltételként, így szlovák nemzetiségű állampolgár nem használhatja nevét -óvá nélkül, még akkor sem, ha neve történetesen magyar. Ez a lehetőség tehát a külföldön élő szlovák nőkre sem vonatkozik.

9 Gondol a törvény arra, hogy valaki esetleg megváltoztatja döntését, és vissza akar térni az-ovára végződő vezetéknévhez?- Ilyen esetben már névváltoztatásról lenne szó, és az illetékes szervnek döntenie kellene, vajon jogos-e a kérés. Amennyiben elfogadnák a kérvényező indokait, fizetnie kellene az átírásért. Tudatosítani kell azonban, hogy minden névváltoztatás milyen következményekkel jár, mert az illető új személyként kerül nyilvántartásba. Így minden iratában - személyi igazolványban, útlevélben, gépkocsivezetői igazolványban stb - meg kell változtatni a nevét. Ezért a többszöri névcsere sok bonyodalommal járna és nem egy esetben nehéz lenne személyazonosságának bizonyítása.

9 Mi lesz a köznyelvben? Hogyan használják majd az -óvá nélküli neveket?- A törvény 36. §-a kimondja: a női neveket a szlovák nyelv az -óvá végződéssel használja, ami úgy értelmezhető, hogy a köznyelvben is így kell azokat használni. Csakhogy a 19. § lehetővé teszi a végződés elhagyását. Szerintem itt némi ellentmondás van, de úgy gondolom, semmiképpen sem szankcionálható az, hogy hogyan szólítjuk egymást.

9 Az elmúlt évtizedekben előfordult, hogy különböző okoknál fogva, legtöbbször egy buzgó hivatalnok túlkapásából, elszlovákosították a magyar vezetékneveket, s mondjuk Komlóssyból Komlóéi lett. Mit kell tenni azért, hogy nevünket eredeti alakjában használhassuk?- A jogszabályok ezt eddig is lehetővé tették. Ha hibás a bejegyzés és ezt az illető apja, nagyapja vagy esetleg dédapja irataival igazolni tudja, az anyakönyv hibás bejegyzését kijavítják.

9 A szlovákul beírt keresztnevek is megváltoztathatóak?- Igen, a nem szlovák nemzetiségű személyek

kérvényezhetik, hogy keresztnevüket az eddigi szlovák változat helyett anyanyelvükön használhassák. Ugyanúgy kérvényt kell benyújtaniuk, és ennek alapján új anyakönyvi kivonatot kapnak, s az anyakönyvben is feltüntetik, hogy például az Alíbetát Erzsébetre változtatták. Attól kezdve minden további kivonatban Erzsébetként szerepel majd.

9 Hol kell az említett kérvényeket benyújtani, a születési vagy a lakhely szerint illetékes anyakönyvi hivatalban?- Ott, ahol születéskor anyakönyvezték a kérvényezőt, az állandó lakhely nem függ össze ezzel.

9 Ingyenes ez az átírás, vagy illetéket kell érte fizetni?- Az ilyen kérvény alapján eszközölt átírás nem minősül névváltoztatásnak, tehát nem kell érte külön fizetni, csak az anyakönyvi kivonatért járó szokásos összeget kérik.

9 Térjünk vissza a keresztnevekhez. Eddig a magyar utónevek beírása egy bizonyos jegyzék szerint jöhetett számításba, vagy pedig be kellett mutatni a Nyelvtudományi Intézet írásbeli véleményét arról, hogy a kérvényezett név valóban létezik. így is előfordult, hogy a szülők nem anyaköny- veztethették gyermeküket a kiválasztott néven. Milyen az eljárás napjainkban? És egyáltalán: visszautasíthatják valamilyen név beírását, ha a törvény értelmében a szülőknek jogukban áll, hogy akár idegen nevet is adjanak gyermeküknek?- Ezt a kérdést a kereszt- és vezetéknevekről szóló 300/1993 Tt. számú törvény szabályozza. Hozzáteszem, már azelőtt is lehetséges volt, hogy idegen neveket íijanak be az anyakönyvbe. Kivételt a becenevek és az elferdített nevek jelentettek, ezért kértek igazolást arról, hogy a kért idegen név az adott országban hivatalosan elismert. A mostani eljárás még benevolensebb. Az anyakönyvi hivatalok jegyzékét további nevekkel bővítjük. Amennyiben azonban valamilyen szokatlan idegen nevet akarnak adni a gyermeknek,- Megfordítanám a kérdést. Magyarországon csak a hivatalos jegyzékben szereplő neveket írják be, ha mást kémek, igazolniuk kell a név létezését. A leggyakoribb magyar nevek szerepelnek a mi jegyzékünkben is, ha nem mindennapi név merül fel, arról igazolást kell bemutatni. A közeljövőben a külképviseleti hivatalok segítségével a listát bővíteni akaijuk a nemzeti kisebbségek által gyakran használt nevekkel. Ne felejtse azonban, hogy nemcsak magyarokról van szó, a többi kisebbségre is gondolnunk kell

9 Kihez fordulhat a szülő, ha a kiválasztott név nem szerepel a jegyzékben?- Ha igazolása van abból az országból, ahonnan a név származik, akkor azt figyelembe vesszük. Amennyiben ilyet nem tud felmutatni, akkor továbbra is a Nyelvtudományi Intézethez kell fordulnia.

9 Vonatkoznak az elmondottak azokra az idegen eredetű nevekre, amelyeknek szlovák változata is van? Például sok női utónévhez automatikusan -a végződést csatolnak, ilyen például a Deni- sa, Ivetta, Ingrida.- Valóban, sok névnek van szlovák változata, de a törvény lehetővé teszi, hogy ezeket eredeti alakjukban is anyakönyvezzék.

9 Ha valaki esetleg nem ért egyet az anyakönyvi hivatal álláspontjával, kihez fordulhat?- Az elsőfokú fellebbviteli szerv a körzeti hivatal, a második pedig a járási.

9 Az anyakönyvi törvény 1995. január 1-jén lép érvénybe, a névváltoztatással kapcsolatos rendelkezései azonban már most, július Tjén. Az anyakönyvvezetők még nem ismerik az új szabályozást, hogyan akarják őket megismertetni új feladataikkal?- Nem tájékoztathattuk őket addig, amíg a törvényt nem írja alá az államfő és nem jelenik meg a törvénytárban. Amint ez meglesz, összehívjuk őket és tájékoztatunk a változásokról. Remélem, hogy ezt július elsejéig megtehetjük.

Csizmár Eszter

(Prikler László illusztrációs felvétele)

TURCZEL LAJOS:

Könyvnapok ’94

Most, hogy a tavalyi úttörő rendezvény után a Szlovákiai Magyar Könyvnapok nyitányához érkeztünk, el kell gondolkodni a szlovákiai magyar könyv sorsán. Ez a sors mindenkor nehéz, küzdelmes volt.

Az első Csehszlovák Köztársaságban a fő nehézséget az okozta, hogy a kassai Kazinczy Kiadó kivételével, nem volt hosszabb életű könyvkiadónk, s az írók gyakran csak úgy tudták a könyveiket megjelentetni, hogy az úgynevezett előfizetői gyűjtőíven aláírásokat gyűjtöttek, melynek alapján aztán valamelyik nyomda vállalta a kiadást. Az akkori segítőkész nyomdák közül példaként négyet említek itt meg: a rimaszombati Rábely-nyomdát, amelynek Szombathy Viktor anyai nagyapja volt a tulajdonosa; a losonci VTg/i-nyomdát, melyet Vígh Károly történész szülei birtokoltak; az előző kisnyomdákkal szemben a pozsonyi Angermayer család nyomdája korszerű nagy nyomda volt; ugyanazt lehet mondani az ugyancsak pozsonyi Concordia nyomdáról, amelynek tulajdonosa Niederhauser Emil történész apja: Niederhauser Károly volt.

Az első köztársaságban egyetlen alkalommal - 1929. december 8. és 15. között - rendeztek országos magyar könyvhetet, melynek szerzője, az említett Kazinczy Kiadó Jel címen egy füzetes irodalmi röpiratot is kiadott. Ebben tizenkilenc író - köztük Sziklay Ferenc, Darkó István, Alapy Gyula, Egri Viktor, Győri Dezső, Szombathy Viktor, Tamás Mihály - méltatta a könyv jelentőségét és kérte az olvasók támogatását. A könyvhét az olvasóközönség körében Szlovákia-szerte élénk visszhangot, az íróknál pedig bizakodást, optimizmust váltott ki. Ezt az optimizmust azonban csírájában elnyomta a világméretű gazdasági válság 1929-1930-ban.

Az akkori gazdasági válságot nem lehet egy az egyhez alapon összevetni azokkal a súlyos gazdasági nehézségekkel, amelyek a nyolcvanas évek második felének pozitív politikai fordulatai után, a posztkommunista országokban, így nálunk is bekövetkeztek. Itt egy agyaglábakon álló gazdasági rendszer omlott össze, s a piacgazdálkodásra való áttérés gazdasági romokon kezdődött meg.

Azt a reményt, hogy ebből a súlyos gazdasági helyzetből belátható időn belül lesz kigázolás, a szlovákiai magyar könyvkiadás ígéretes kibontakozása is alátámasztja.

Gondoljunk csak arra, hogy 1990 felében Csehszlovákia egész könyvkiadása romhelyzetben volt; s itt nálunk a Slovenská kniha (terjesztő) vállalat gazdasági megrendülése miatt egyetlen magyar kiadónknak: a Madách- nak alaptevékenysége hónapokra kényszerűen megbénult. Ebből a kényszerállapotból a Madách 1991-ben jutott ki, a következő években pedig a mi nemzetiségi könyvkiadásunkban is érvényesülni kezdett a pluralizmus elve. Így az idei könyvnapok rendezésekor már közel egy tucat könyvkiadót ismerünk. Ezek, ábécé sorrendben, a következők: Ab-art Kiadó, Hont Kiadó, Kalli- gam Könyv- és Lapkiadó, Lilium Aurum Könyvkiadó, Madách Posonium Kiadó, Microgramma Kiadó, Nap Kiadó, Pannónia Kiadó, Vox Nova Kiadó.

Az új gazdasági rendszerben a könyvkiadóink között természetesen a versenyszellem is érvényesül, s ennek pozitív hatása megmutatkozik az idei könyvnapok műfajilag változatos és mennyiségileg meglepően gazdag kínálatában is. Nem végeztem felmérést, de úgy látom, hogy mostani könyvtermésünk évi átlaga már háromszo- rosa-négyszerese lehet a hetvenes és nyolcvanas évek átlagának.

A normális, egészséges versenyszellem továbbra is egyik motorja lesz a könyvkiadásuknak, de ezt a helyzetet elfogadva, természetesnek tartva ki kell mondanunk azt is, hogy kiadóink között a nemzetiségi szempontból fontos konstruktív együttműködés, összefogás szellemét is ki kell alakítani, fel kell erősíteni.

Ennek a követelménynek a megvalósítása főleg két téren fontos:

1. Tudatában vagyunk annak, hogy az állami és egyéb közületi támogatás, dotáció még egy ideig nélkülözhetetlen feltétele lesz a nemzetiségi könyvkiadásnak, mert itt az olvasóközönség kisebb száma miatt általában nem lehet rentábilis példányszámokat kialakítani. A dotációkat tehát közös erőfeszítéssel kell biztosítani, bővíteni és igazságosan szétosztani.

2. Kiadóinknak a minőség növelése érdekében a közép-európai régió és a világ felé is nyitottnak kell lenniük, de a közös alaptörekvésnek arra kell irányulnia, hogy a szlovákiai magyar írók alkotói aktivitása ne törjön meg, alkotó munkássága ne vesszen kárba: művészileg megfelelő műveik az olvasóközönség rendelkezésére álljanak.

A szlovákiai magyar könyv sorsának említésével kezdtem a mondandómat. Ennek az általános és szimbolikus értelemben vett könyvnek a sorsa a nemzetiségi sorsunkkal szorosan összefügg. A szlovákiai magyar könyv a nemzetiségi továbbfejlődésünk, s fennmaradásunk egyik legfontosabb szellemi pillére.

* Elhangzott 1994. június 16-án Dunaszerdahelyen, az idei hazai magyar könyvnapok hivatalos megnyitóján