Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
l/Bsarnap 1994. augusztus 21. MŰVÉSZVILÁG Kaszás Géza „függetlensége Két centi híján kétméteres színész, de a pályán még nem tudott ugyanilyen magasra nőni. Pedig nőhetett volna, a tehetsége megvan hozzá. Lehetőséget is kapott Kaszás Géza szép számmal. Mercutiót, Orgont, Lucifert, Júdást, Oidipusz királyt és Karnyónét (!) játszott kiválóan. Sholan An-Ski héber legendájában, a Dybukban ő volt a mesulah. Az igazságközvetítő. Egész lénye azt sugallta: hinni kell neki. Ha ugyanezeket a szerepeket más színházban alakítja, nem a Független Színpadon, ma biztosan jobb helyzetben volna. Kaszás Géza mégsem bánja, hogy 1990 őszén Rüszt Józsefhez, szerződött. „Igazi stúdiómunka folyt a Független Színpadon, mi pedig lelkesek voltunk. Nagyon akartunk és figyeltünk egymásra, így tanultuk a szakmát. Harcoltunk a feladatokkal és a körülményekkel, összetartottunk és keményen dolgoztunk. Nem a népszerűségre törekedtünk, hanem arra, hogy értékes legyen, amit létrehozunk. Mára kifújt a dolog. Elszerződött Ruszt is, és szétszéledtünk mi is. Meczner János most alakult társulatában, a Drámai Kísérleti Műhelyben, remélem, igazi megmérettetésben lesz részem. ” Filmben, tévében Lojko Lakatos József Esztergályos Károly, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna által mérettetett meg. Javíthatatlan semmirekellőt játszott Sheridian rokokó darabjában, A rágalom iskolájában. Rámenős, satukarú ezermesterként „domborított” a Hannában. A Halál sekély vízben című politikai krimiben a régi rendszer beépített emberét formálta meg. Most Koltai Róbert sorozatában, a Patikában forgat. Alkatának, fizikai adottságának megfelelően egy pénzbehajtó testőreként szerepel a történetben. • Sokat tanult Rüszttől a mellette töltött négy év alatt?- Rengeteget, bár ő nem tanított. Tőle lopni kellett. Féltékeny a tudására, azért. Én meg csak úgy lopkodtam. Szépen, lassan. Előbb tetten kellett érni a Mestert, s azon nyomban lecsapni a dolgokra. Nagyon sokat raktároztam mellette, főleg előadásdramaturgiából. A bemutatott darab ugyanis nem mindig azonos az írott művel. Rendező, író és színész „felhasználják” egymást, ugyanúgy, mint a darabot. Vállalkoznak, mert létre akarnak hozni valamit. A tempó, a ritmus mértékét, a szünet helyét és súlyát tanultam meg Rüszttől. Azt, hogy a gondolatnak miképpen kell kicsengenie a szavak mögül. Termékeny és izgalmas volt vele dolgozni - az első két évben. Utána már nem annyira. A Dybuk még élvezetes munka volt, a Kamyóné műfajára egy nappal a bemutató előtt eszméltünk rá. Addig csak próbáltunk, mint az őrültek. Egyébként nem a Nőt játszottam el a szerepben. Adtam ugyan egy-két jelet, hogy megmaradjon a néző illúziója, de a neme helyett inkább a helyzeteire figyeltem a figurának. Maszkom sem volt. Csokonai öntörvényű és örökérvényű művet írt, nem valami vásári komédiát. A kihívások azonban kezdtek elapadni egy idő után, márpedig én mindig ezt kerestem. Ha már zavart, hogy a Független Színpadon semmit sem találok, elmentem máshova dolgozni. Vendégeskedtem. Ruszt nagyon erős rendező. Fel kell nőni hozzá, hogy a partnere lehessen az ember. De amikor a színésznek is vannak már gondolatai és úgy érzi, sok minden felhalmozódott benne, amit szeretne próbára tenni, változnak az igényei és megnőnek az elvárásai. Félreértés ne essék, nem rendezni akartam, csak játszani. Rusztban viszont a Dybuk után megtört valami, és attól fogva már semminek sem volt tétje. Az öltöző környékén még voltak ütközéseink, de a munkában már nem. • Meczner Jánostól mit vár?- Komoly, nagy helyzeteket. Hogy történjen valami. Brecht Baalját rendezi majd nála Bagó Bertalan, aki Rusztnál is jó barátom volt. Együtt szerződtünk Mecznerhez, és most együtt fogunk vért izzadni. A Független Színpadon mindketten sokat játszottunk, de igazából egyikünk sem tudott egyéniséggé nőni. Ott Ruszt József volt és a társulat. Mecznemél, remélem, önállóan is létezni fogunk. Ki is éheztem már nagyon egy újabb jóízű munkára. Én az a típus vagyok, akinek keményen kell dolgoznia, ezt már a főiskolán, Szinetár Miklós is megmondta. Nekem minden pillanatban tudnom kell, hogy darab van, .szerep van, előadás van. Különben kampó, végem. A tétlenséget szörnyű rosszul viselem. (Inkey Alice felvétele) • Gyöngyössy Imrének, gondolom, „lekciókat" is köszönhet, nem csak szerepeket.- Imre nagyszerű rendező volt. Az extrémet kereste az emberben, és meg is találta rendszerint. Ezt imádtam benne. Felhívott, hogy menjek el hozzá, s amikor ajtót nyitott, és ott álltam előtte, azt mondta: „Ne haragudj, most, ahogy így elnézlek... a képek alapján másvalaki jelent meg előttem. Nem tudom neked adni a szerepet. ” Akkor köszönöm, feleltem, és már meg is fordultam, hogy megyek, erre megállít, hogy ha már itt vagy, gyere be, igyunk meg egy pohár bort. S hat órán keresztül fel sem álltunk, úgy elbeszélgettünk. És rám osztotta a beépítettek egyikét a Halál...-ban. „Ne vágj grimaszokat, mert szétvered a képet... a szemedet akarom, a tekintetedet... látnom kell, mire gondolsz” - ilyeneket mondott. Pontos gondolkodásra késztetett. Az Európa messze van forgatását még együtt kezdte el Kabay Barnával, de befejezni már nem tudta. Aortarobbanás vitte el. Ez az első főszerepem, amelynek teljes íve van. Egy román értelmiségi házaspárt játszunk Dér Denissá- val, de mindazt, ami a filmben megjelenik, nyolcéves fiunk szemszögéből látja majd a néző. Állatorvos a férj, ráfogják, hogy ő fújja el a birkák gyertyáját, vagyis, hogy mérgezi őket. Menekülniük kell otthonról, a rendszer üldözöttjei lesznek. Előbb az erdélyi havasokban húzódnak meg, aztán átszöknek a magyar határon. Forgattunk egy gyönyörű vízesésnél, és másnap halljuk, hogy a falu élenjárója arra biztatta a népet, hogy azonnal induljon el kapával és kaszával, mert lefotóztuk a vízesést, és ki akaijuk vinni az országból Románia természeti kincsét. Minden hiteles a filmben, az élet a leírtakat is valóssá tette. Forgattunk egy festői, teraszos művelésű tájon, egyszer csak feltűnt egy bivalyszekér. Felvettük, ahogy kocsival araszolgatunk mellette, majd ahogy megelőztük, lehorgonyoztunk egy „megállni tilos” tábla közelében. Forgalom semmi, eszünkbe sem jutott, hogy bajba keveredhetünk. Már mentünk volna tovább, amikor három katona rohant felénk csőre töltött géppuskával. Mint kiderült: lőszerraktár volt az út közelében, de nem „fényképezni tilos”, hanem „megállni tilos” tábla volt kitéve. Félreállítottak bennünket, hívták a parancsnokot, ellenőrizték még a felvett anyagot is, s csak hosszas vita után engedtek el bennünket. • Magyarországon marad a filmbeli házaspár?- Németországba mennek, ahonnan visszatolon- colják őket, de a fiukat nem viszik magukkal, mert tudják, odahaza átnevelő táborba zárnák. Inkább a sorsára hagyják, de a történet végén már ismét együtt a család. Nincsen százszázalékos garancia egyetlen filmre sem, még a vágástól is sok minden függ, én most mégis abban reménykedem, nem dolgoztunk feleslegesen. Évekkel ezelőtt, még amikor Szegeden játszottam, volt egy darab, amelyben kommunistát kellett játszanom. Akkor még a külseje felől közelítettem meg a figurát. Nem úgy dolgoztam, mint például Robert de Niro, aki vagy önmagában kezd el keresgélni, amikor új szerepet alakít, vagy a figurában kutatja önmagát. Nekem a külső volt a mérvadó, és el is vittem egészen az abszurdig a szerepet. Maszkban is, mozgásban is. Teljesen eldeformáltam magam. Olyannyira, hogy a bemutatón fel sem ismertek. Akkor boldog voltam, azóta viszont tudom: belülről kell építkeznem. Ez a román állatorvos is így született meg bennem. • Olyan lesz akkor, mint Kaszás Géza ?- Bizonyos mértékig igen. • Tehát jámbor, jó kedélyű, szelíd és szenvedélyes.- Ilyen is, meg más is. Általában jámbor vagyok, igen. Máskor meg iszonyatos indulatok törnek fel bennem. Tíz percig dúlok-fúlok mérgemben, aztán csend. Visszaáll a régi rend. Ha rossz kedvem van, látványosan tűnök el, és jólesik, amikor jönnek fag- gatózni, hogy mi van, mi történt? De nem mindig tudom elmondani, mi fáj. Hagyjanak inkább elveszni pár percre, az alatt biztosan megnyugszom. A főiskolán mondta egyszer egy tanárom, hogy Kaszás, maga ne akarjon középszerű embereket játszani, magának a szélsőséges figurák valók. Ma már tudom, hogy igaza volt. Gonosz, nagy bunkóból kaptam is eleget. De a gonosz az karakterfigura, a karakterszínész pedig mindig helyezkedik, mert el akarja adni magát, elvégre rövidebb ideig van színen, mint például az, aki a pozitív hőst játssza. Brecht Baalját is azért várom annyira, mert ott mindent ki kell majd találni. A legapróbb részletekig. Szabó G. László IP(D%ßÜß9 ß)üßiP(MKSS(Dlk John Travolta alázatossága Diszkólázban égve táncolta végig a szombat estéket, majd „pomádézott” és komédiázott a Nicsak, ki beszél?! epizódjaiban. Aztán megnősült, és... „Boldog és kiegyensúlyozott vagyok - mondja John Travolta, a mozi felejthetetlen diszkókirálya. - Az a bizonytalanság, amit pályafutásom első éveiben éreztem, mára elmúlt. Teljes mértékben ura vagyok az életemnek és a lelkemnek, ami csodálatos érzés. Nekem talán egy kicsivel több időre volt szükségem a felnőtté válláshoz. Persze, ha más színészekhez hasonlítom magam, például Jack Nichol- sonhoz vagy Warren Beattyhez, úgy érzem, még mindig az a fiatalos lendület hajt, amely annak idején uralta testemet-lelkemet. Három dolognak köszönhetem, hogy végre felnőtté értem: feleségemnek, Kelly Prestonnak, fiam születésének és egy filozófiai tannak, amely abban nyújt segítséget, hogy az ember képes legyen jobban megérteni saját tudatát. A család a legszebb dolog a világon. Kellyvel mindent megteszünk, hogy a fiunkkal lehessünk. Mesterien megtanultam pelenkázni. Kelly viszont sokkal ügyesebben fürdet, mint én. Én ugyanis attól félek, hogy Jett kicsúszik a kezemből, Kelly meg beül vele a fürdőkádba, és órákig eljátszadoznak, pancsolnak a vízben. Én csak a gyerekkádban szoktam füröszteni. ahol Jett nem ugyanúgy élvezi a vizet, de sírás nélkül tűri, hogy bíbelődöm vele. Mivel sokgyerekes családból származom - hatan voltunk testvérek -, mindig sok gyerekről álmodoztam. Remélem, Jettnek lesznek testvérei. Kelly öt gyereket szeretne, nekem a három is elég lenne. Későn nősültem, mert valahogy kényszerű és kényelmetlen dolognak éreztem a házasság gondolatát. Csodálatos nőkkel volt kapcsolatom, de azóta, hogy Kellyt megismertem, tudom, hogy valamennyiük közül ő a legkülönb. A nyolcvanas évek elég kemény, mostoha időszak volt a számomra. Két és fél évig nem filmeztem. Teljesen átadtam magam a hobbimnak, a szédítő magasság igézetének. Repültem. A levegőben éltem át eddigi legfélelmetesebb kalandomat. Igazán szörnyű az volt a dolgoban, hogy a gépen velem volt Kelly és Jett is. Kilenc venhárom elején történt. Repülés közben egyszer csak azt vettem észre, hogy valami nincs rendben az elektromos vezérléssel. Megpróbáltam „vakon” földre hozni a gépet. A baj persze csőstül jön. Még az időjárási viszonyok is ellenem fordultak. Nagyon nehezen tudtam tartani az irányt. Hogy mégiscsak sikerült, azt dianetikai tanulmányaimnak köszönhetem. Ha ugyanis nem tanultam volna meg, hogyan tudom ellenőrizni az érzelmeimet, és hogyan kell uralkodnom magam felett, anélkül, hogy pánikba esnék, lezuhantunk volna. De sikerült megőriznem a nyugalmam, és épségben, egyetlen karcolás nélkül landolnunk a washingtoni reptéren. Először a hatvanas évek közepén találkoztam a dianetikával. Épp akkor töltöttem be a huszadik évemet, a Szombat esti fiúk című televíziós filmet forgattam. Egyik nap erősen meghűlve, szörnyű torokfájással érkeztem a forgatásra. Fiatal kolléganőm, akiről tudtam, hogy érdeklődik a dianetika iránt, odajött hozzám, és megérintett az ujjával. Azt mondta, a tapintással segítséget, pozitív parancsot adott a testemnek. Alig húsz perccel később különös érzés fogott el. Emlékszem, elfogott a sírás, de rögtön utána sokkal jobban éreztem magam. Fél órával az érintést követően megszűnt a torokfájásom, és a megfázásnak nyomát sem éreztem. Szerettem volna többet tudni a dianetikáról, ezért beiratkoztam egy hollywoodi tanfolyamra. E filozófiának köszönhetően tanultam meg uralkodni a negatív érzelmeim fölött, leküzdeni a fájdalmat és megszabadulni a szorongásaimtól. Ezek a tapasztalatok aztán évekkel később segítettek talpon maradni, túltenni magam a szeretteim elvesztése miatt érzett fájdalmakon, amikor a hetvenes években akkori élettársam, Diana Hayland színésznő és az édesanyám másfél éves különbséggel egymást követték a halálba. De mert megtanultam felülkerekedni a belső fájdalmakon, sikerült elkerülnöm, hogy a bánat szét- maija a lelkemet. Ez volt életem legnagyobb teljesítménye. Azóta sok mindet megtanultam. Mindenekelőtt az alázatosságot. Voltak olyan pillanataim a múltban, amikor kimondottan arrogáns voltam. De az élet ebből is kigyógyított, szerencsére. Mi nél több tapasztalatra tesz szert az ember, annál jobban megtanulja mások szemével nézni a világot.” A Genie alapján: (tallósí
