Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
Háromszoros kisebbségben Szlovákiában az 1991-es népszámlálás adatai szerint 80 627 roma és 566 741 magyar nemzetiségű polgár él. Ezek a hivatalos adatok. Más kérdés, mennyire tekinthetők reálisaknak. Nemrégiben a Szlovák Nemzeti Párt egyik ismert képviselője kérdőjelezte meg újfent a szlovákiai magyarok lélekszámát, mondván, Szlovákiában nincs is annyi magyar, mert nagy részük valójában roma. Noha a kijelentéssel nem érthetünk egyet, valóban érdemes elgondolkodni: hány olyan roma élhet Szlovákiában, aki magyarnak vallja magát? A témával kapcsolatban kerestük fel Ravasz József költőt, publicistát, a Romani Kultúra nevű országos roma kulturális szervezet egyik alapítóját.- Szerinted hány olyan roma élhet Szlovákiában, aki magyarnak vallja magát?- Nos, biztos, hogy nem százezer.- Kimutatható ez valamiképpen?- Természetesen. Vegyük a Dél-Szlovákiai járásokat, ahol a magyarok mellett nagy számban élnek romák is, akiknek anyanyelvűk magyar, etnikai hovatartozásuk szerint viszont romák. Ók az elmúlt negyvenöt év alatt is magyarnak vallották magukat. Egyrészt azért, mert ezen a nyelven - hangsúlyozom: az anyanyelvükön - keresztül épültek be a környezetükbe, ezt a nyelvet tanulták az iskolában. Másrészt azért, mert a pártállam nem ismerte el a roma nemzetiséget, roma 1989 előtt csak cseh, szlovák, magyar vagy ukrán nemzetiségű lehetett. A magyar anyanyelvű romák magyarnak vallották magukat, ez volt számukra a természetes, és ezt tették a legutóbbi népszámláláskor is. A roma identitástudatuk ennek ellenére megmaradt. Tudjuk, hogy a romák az egész világon mindenhol diaszpórákban élnek. Olyan etnikumról van szó, mely szétszórtsága ellenére képes volt évszázadokon keresztül megőrizni saját identitását. És ezt annak köszönheti, hogy mindig ragaszkodott hagyományaihoz, hűségesen őrizte, ápolta népdalait, népköltészetét. Persze nem intézményes keretek között, erre nálunk is csak az 1989-es változások után nyílott lehetőség.- Ennek ellenére a rendszerváltást követően sem vallották magukat tömegesen romáknak. Miért?- A negyven év alatt az volt a természetes számukra, hogy magyarok. A roma fogalom számukra új volt, és féltek tőle. Ugyanis arra emlékeztette őket, milyen rendelkezéseket hoztak évszázadokon keresztül a romák kárára. Emellett a romák jelentős részét most is befolyásolták. Elsősorban azok, akik a népszámlálás elöljárói voltak, és igyekeztek meggyőzni a romákat arról, milyen előnyökkel járhat, ha szlováknak vagy történetesen magyarnak vallják magukat. Voltak persze, akiket nem kellett meggyőzni, számukra természetes volt, hogy ők magyar romák.- Nincs itt valami ellentmondás: romák is, magyarok is egyszerre?-Ezaz identitástudat kettős, de nem ellentmondásos. A romáknak nem volt lehetőségük, hogy a saját identitásukat magasabb, intézményes keretek között fejlesszék, úgy, mint a magyar nemzetiségnek, amelynek természetes volt, hogy anyanyelvű iskolái, kulturális intézményei vannak. És míg azért küzdött, hogy saját felsőoktatási intézménye legyen, a romáknak azért kellett harcolniuk, hogy túléljék a holnapot, és emberi jogaik legyenek abban a társadalomban, ahol élnek.- Most már meglenne a lehetőség identitásuk fejlesztéséhez. Kulturális szervezeteik alakulnak, lapok, könyvek jelennek meg, a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán elindult a roma pedagógusok képzése, folyamatban van a roma nyelv kodifikálása — mindez állami támogatással. Vannak a romáknak képviselőik, akik mindezt nagyon akarják. De vajon akarják-e maguk a romák is?- Hogy akaija-e a többség? Igen, akarja. De vajon a szlovákiai magyar kisebbség mennyire akarja, hogy a magyar romák magyar romák legyenek? Az a kisebbség, mely harcolt a táblatörvényért, a magyar egyetemért, miért is ne akarná, hogy a szlovákiai magyar romák vállalják kettős identitásukat? Szerintem nekik is fontos, hogy a magyar roma nemcsak egyszerűen roma, hanem magyar roma legyen, mert ez a kettő elválaszthatatlan.- És hogyan viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz a nem magyar romák?- Nos, ez kérdéses. Ha szoros értelemben vesszük, úgy Szlovákiában a szlovák romák vannak az élen. A baj ott kezdődik, hogy a szlovák roma sem tud megegyezni a magyar romával. A szlovák roma a magyar roma fölé helyezi magát, azért, mert az ő anyanyelve szlovák, így bizonyos tekintetben szlováknak is érzi magát (ugyanúgy, ahogy a magyar roma magyarnak), sőt, bizonyos régión belül nagyon is szlováknak érzi magát, hadd ne kelljen magyaráznom, miért. Ez aztán olyasmiben nyilvánul meg, mint pl. a kassai Ro- mathan színház, amelynek előadásai roma és szlovák nyelvűek, az ugyanott működő konzervatórium tevékenységében, vagy abban, hogy minden roma lap vagy kiadvány amely megjelenik, szlovák nyelvű, egynek sincs magyar melléklete, amely a magyar romáknak készülne, akiknek anyanyelve a magyar, és nem a roma. Ezt újra hangsúlyozni kell!- Szlovákiában tehát a roma etnikumon belül is vannak ellentétek?- Sajnos, ez így igaz. A Romani Kultúra egyik szemináriumán történt például (ami egy országos kulturális szervezet), hogy viharos nemtetszést váltott ki, amikor a magyar vendégeink magyarul szólaltak fel. Az lenne persze a legszebb, hogy mindannyian romák legyünk. De ez nem igaz. A szlovák roma szlovák roma, a magyar roma meg magyar. Ez tény. Pedig végre már meg kellene beszélni, mi is a fontos számunkra, hogy szlovákok vagyunk vagy magyarok, vagy az, hogy romák? Mi azonban még nem tartunk ott. Inkább az a jellemző, hogy a nyelv miatt is óriási ellentétek, viszálykodások dúlnak: ki érezheti magát romaként inkább otthon Szlovákiában, és ki kevésbé.- Ezek szerint az egységes roma etnikum Szlovákiában egyelőre illúzió?- Illúzió. Ez nem létezik. Viszont alakulóban van - a tényleges megalakulása azonban csak a választások utánra várható - a szlovákiai magyar romák pártja.- Egy újabb roma párt? Nincs még belőlük elég?- Nincs, mert olyan nincs, amely a szlovákiai magyar romák érdekeit képviselné.-És a magyar pártok?- Ők sem. Tudtommal csupán az Együttélésnek voltak ilyen törekvései, de azok is elég felületesek voltak, azért is, mert nemigen tudtak kivel érdemben tárgyalni.- És mi lesz a feladata ennek az új pártnak?- Elsősorban az, hogy biztosítsa a magyar romák képviseletét, mert az mind a mai napig nem valósult meg, sem helyi, sem parlamentáris szinten. Ez a párt majd felveszi a kapcsolatot a magyar pártok, mozgalmak helyi alapszervezeteivel, hogy közösen igyekezzenek orvosolni azokat a helyi jellegű problémákat, amelyek a romákat sújtják, természetesen úgy, hogy az mindkét fél számára elfogadható legyen.- Nem szóltunk még arról, milyen szerepet töltene be mindebben a roma értelmiség...- Kérdés: milyen is a roma értelmiség? Vannak köztük sikeres vállalkozók, elismert művészek, pedagógusok, jogászok, csakhogy ezek az értelmiségi magyar romák beépültek a kisebbségi magyar társadalomba, illetve a szlovákiai magyar értelmiségiek közé, mintha szinte szégyellenék etnikai hovatartozásukat. Ez talán magyarázható lenne azzal, hogy a szlovákiai magyar roma értelmiségi, aki végül is háromszoros kisebbségi sorsból igyekezett felküzdeni magát, mindig nem romaként próbált bizonyítani. Lehet, hogy a lelke mélyén azt érezte, hogy én, a roma, majd megmutatom, hogy háromszor is többet tudok produkálni, de nyilvánosan ezt soha nem ismerte el, azért, mert ez számára csak hátrányt jelentett volna. Ugyanis eleve hátrányt jelent, ha hivatalosan nem elismert egy etnikum, minek hangoztatta volna a hozzátartozását?- Ott tartunk tehát, hogy ha van is magyar roma értelmiség, nem akarja, nem tudja vagy nem hajlandó felvállalni a többi roma felemelésének problémáját?- Biztos, föl tudná vállalni, csakhogy ott a baj, hogy ezeknek az értelmiségi romáknak már megvan a stabil helyük, egzisztenciájuk, míg a többi roma nagy része egyszerűen hátrányos szociális helyzetű ember, akik sajnálatos módon még az alapműveltséggel sem rendelkeznek. Ezekhez pedig az út visszafelé nagyon nehéz. Bonyolítja a helyzetet, hogy a jelen pillanatban a romáknak nincs semmilyen szintű képviseletük, vagyis a szlovákiai roma a jelen pillanatban nincs sehol. Mindezt számbavéve az értelmiségi romában felmerül a kérdés: mit kap ő ezért a munkáért? Mert nem biztos, hogy az eddigi egzisztenciáját, a családja biztos holnapját akkor is be tudja biztosítani, ha ezzel a problémával mélyebben kezd foglalkozni...- De ha a magyar roma értelmiségi nem tudja megtalálni az utat a többi romához, akkor milyen alapon lehet elvárni a szlovákiai magyar értelmiségtől, hogy fölvállalja a szlovákiai magyar romák problémáját?- Azon az alapon, hogy a fejlettebbnek, az okosabbnak, az erősebbnek kell valamilyen úton-mó- don segíteni a kevésbé okosat, kevésbé fejlettet.- Mégis, mire lenne leginkább szükségük a szlovákiai magyar romáknak?- Elsősorban arra, hogy egzisztenciájuk legyen, hogy a mindennapi betevő falatot tisztességes úton elő tudják teremteni. Sajnos, Dél-Szlovákiá- ban is jellemző, hogy a romák a szociálisan legtöbbet szenvedő emberek közé tartoznak. Sokuknak (önhibájukból, önhibájukon kívül) nem adatott meg a lehetőség, hogy szakmát tanuljanak, maradt tehát számukra a kétkezi munka, márpedig erre egyre kevésbé van szükség. Ha egy vállalkozó munkást vesz fel, akkor szakképzett, megbízható embert keres. Nem mintha a roma nem lenne megbízható, de sajnos elterjedt egy ilyen vélemény.- Azért biztos van valami alapja, ha az emberek többségében ilyen vélemény alakult ki a romákról.- Biztos van, én nem is akarom ezzel védeni a romákat. Csak az a baj, hogy általánosítanak, és nem tesznek kivételt: vannak tisztességes és kevésbé tisztességes romák, ahogy vannak tisztességes és kevésbé tisztességes magyarok is.- Visszatérve a romák nehéz szociális helyzetéhez, óhatatlanul felmerül a kérdés: ha ők nem tudnak magukon segíteni, akkor miért segítsen rajtuk más?- A romáknak a múlt társadalom segített, ám rosszul sült el ez a segítségnyújtás. Az ún. roma komissziók ilyen-olyan juttatásokat adtak, túlzott mértékben, olykor indokolatlanul is, ezáltal elkényeztették őket. Ezért kérdés: a romák mai tehetetlenségéért vajon ki a felelős? Nem hinném, hogy csak a romák. A pártállamnak jó volt kimutatni, hogy mennyit költ a romakérdés megoldására, közben meg voltak az országban helyek, ahol a romák már-már középkori viszonyok között éltek. Nem lehet most ezért elvárni, hogy a romák csak segítsenek magukon. Akik tudtak magukon segíteni, azok mára már sikeres vállalkozók, művészek, iparosok lettek. Bebizonyították, hogyha olyan feltételeket kapnak, mint a többi ember, képesek a saját lábukra állni. De mi van azokkal, akik a múlt rendszerben is a szociális kategóriába tartoztak és most is ott vannak? Ezeknek nem elég csak a magyar roma értelmiség segítsége, a társadalomnak kell, velük karöltve, a segítséget felkínálni. És itt van a lehetőség a szlovákiai magyar pártok számára. Ha felvállalják a magyar romák problémáját is, bizonyos, hogy a választásokon ez- több szavazathoz juttathatja őket. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a szlovákiai magyar romákat a szlovák pártok is igyekeznek megnyerni. És szerintem a szlovákiai magyar pártoknak nem lehet közömbös annak a száz- vagy százötvenezer szlovákiai magyar romának a szavazata... S. Forgott Szilvia (Méry Gábor felvételei)
