Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
KÉT KÜLÖNBÖZŐ KÁRTEVŐ A zöldségpiacon járva néhol szembetűnő a hajtatott paprikán szabad szemmel is jól látható kárkép: a paprika kocsánya, csumája körül látható fekete „penész”. Az avatott szem tudja, a nyugati virágtripsz paprikán okozott kártételéről van szó. Van, amikor a parásodás az egész bogyó felületére kiterjed. Ezt egy másik ízeltlábú, a szélesatka okozza. A NYUGATI VIRÁGTRIPSZ Enyhébb esetben csak a bogyó alján, a csuma körüli részen, súlyosabb esetben már a bogyó felületén is megfigyelhető a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) korábbi kártételének tünete, a bogyók felületi parásodása. A kártétel a sárga húsú fajtákon a leglátványosabb: a paprikabogyó felületén apró, világosbarna párás kiemelkedések, súlyos esetben az egész paprikabogyó felületét beborítják, a bogyó torzul. A kártevőt a bogyó felületén nem találjuk meg. A nyugati virágtripsz károsító fejlődési alakjai (lárvák, imágók) ugyanis a ko- csány és a bogyó táplálkozásánál, védett helyen élnek. Ott szívogatják a még növekedésben levő paprikabogyó újonnan lefűződő, fiatal felületi sejtjeit. A tripszek által ejtett sebeken hamarosan sejtburjánzás indul meg, majd a sebet lezáró sejtek felső sorai párásodnak el, és ilyen módon apró, barna kiemelkedések képződnek. A nyugati virágtripsz kártétele a paprika hajtásán, levelén a levelek rendellenes növekedésében mutatkozik meg, és ritkán súlyos. Sokkal szívesebben tartózkodik ugyanis a bimbóban és a virágban, ahol a táplálkozáshoz szükséges, erőteljesen növekvő, szívogatásra és tojásrakásra alkalmas növényrészeket talál. A kötődés után a tripszek a fiatal bogyó alapi részénél, a csuma körül találhatók. A nyugati virágtripsz enyhe fertőzésének nyoma a paprika csumája körül mutatkozik A nyugati virágtripsz kárképe jól elkülöníthető a szélesatka által okozott bogyóparásodástól, bár mindkét kártevő a paprika termésén kívül, a fiatal hajtásokon, leveleken, bimbókon és a virágon is károsít. A SZÉLESATKA A szélesatka szívogatása nyomán, gyakran az egész bogyó felületére kiterjedő, kiemelkedő pontok nélküli, egynemű bőrszöveti parásodás keletkezik. A károsított bogyók növekedése lassul, gyakran felrepednek. A szélesatka károsításának hatására a fiatal levelek keskenyebbek maradnak, a levelek a színük felé sodródnak és a főér a fonákon hullámos lefutású. A bimbón, a virágon a károsítás mértékétől függően fejlődésbeli visszamaradást és vi- rágelrúgást figyelhetünk meg. Mindkét kártevő rendszerint dísznövényekről kerül a hajtatott paprikára. Gyakran előfordul, hogy a télen is fűtött berendezésben termesztett más növényen, esetleg gyomnövényeken kis egyedszámban átvészelik a telet, majd tavasszal, a hőmérséklet emelkedésekor rendkívül gyorsan elszaporodnak. A szélesatka egy nemzedékének kifejlődéséhez a paprika igényének megfelelő hőmérsékleten alig egy hét szükséges, de a nyugati virágtripsz kifejlődése sem igényel két-há- rom hétnél hosszabb időt. ELTÉRŐ VÉDELEM A két kártevő elleni védekezés alapjaiban eltérő; a nyugati virágtripsz elleni védekezés sokkal nehezebb. Az éppen a növényen tartózkodó fejlődési alakjai ugyanis részben, a talajban nyugalmi állapotban levő prenimfa és nimfa alakok pedig teljesen túlélik az egyes növényvédelmi kezeléseket. Csak a többször ismételt kezeléstől várhatunk jó eredményt. A permetezéseket négyzet- méterenként 2-3 dl permedével, egy nemzedék kifejlődése alatt heti két alkalommal ismételjük meg. A szerves foszfátvegyületek közül az Unifosz 50 Ec, a piretroidok közül a Decis 2,5 EC, a Karate 5 EC, a Ripcord 20 EC hatóanyagcsoportonkénti váltott használata a kártevő népességét csökkenti. A nyugati virágtripsz elleni kezelésekre már a paprika szedésének megkezdését követően is szükség lehet, ezért különösen ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. A szélesatka ellen az első tünetek észlelésekor porozás formájában kijuttatott Ventillált kénpor (20 dkg/100m-) látványos javulást hoz. A kezelés után kifejlődő új bogyók egészségesek, a korábban párás bogyók kocsány körüli részénél egészséges szövetek fűződnek le. Kertészet és Szőlészet A szélesatka szívogatásának nyomán másféle a parásodás: a kiemelkedő pontok nélküli, egynemű bőrszöveti parásodás gyakran az egész bogyó felületére kiterjed A gombás, vírusos és baktériumos betegségek mellett a szőlőt különféle ízeltlábúak is károsítják. Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk ellenük védekezni, ismerni kell életmódjukat, kártételüket és a védekezés idejét is. A szőló'-gyökértetű A homoktalajokon kívül a szőlő-gyö- kértetű (filoxéra) gyökérlakó alakja az európai szőlőfajtákat mindenütt megtámadja. Az amerikai fajták gyökérzete azonban ellenáll pusztításának. A gyökértetű levél- gubacsoló alakja ellenben épp az amerikai fajták levelein élősködik és az európai fajták levelét csak ritkán támadja meg. A filoxéra kb. 1 mm-es, szabad szemmel alig látható, citromsárga színű élősködő rovar. Rendkívül szapora, évente hat-hét nemzedéke van. A megtámadott gyökereken a szúrás következtében rákszerű szövetburjánzás, dudorok, a hajszálgyökereken pedig kis daganatok keletkeznek. A dudorok és a daganatok a gyökerekkel együtt 3-4 hónap alatt elhalnak. A tőke egy ideig sínylődik, végül pár éven belül elpusztul. A védekezés legmegbízhatóbb módja, ha a szőlőt homoktalajra telepítjük, illetve, ha kötött talajon csak oltványt használunk. A filoxéra levéllakó alakja ellen pedig Decis 2,5 EC vagy Chinetrin 25 EC 0,05 %-os oldatával védekezhetünk. A szoló'ilonca Kártétele nem rendszeres, csak néha lép fel tömegesen, komoly kárt okozva. Hernyója fiatalon sárga, később zöld, fényesfekete fejű. Kifejlett állapotban 30-40 mm hosszú, rendkívül fürge, érintésre a földre veti magát. Karók és a tőkék repedéseiben apró hernyó alakjában telel át. Az áttelelt lárvák tavasszal károsítanak. A vesszőkön mászkálnak, majd befurakodnak a fakadó rügyekbe. Ahogyan növekszik, mindig többet fogyaszt; a kis levélnyeleket, fürtöket elrágja és összefonja. A legnagyobb kárt a vitorla, a fürtnyelek, a haj tás végek elrágásával okozza. Június végéig károsít, akkor egy levélnyelet megrágva a leveleket összefonja és abban bebábozódik. Július végén, augusztus elején rajzik és a levél színére egy csomóba 50-60 petét rak. Belőlük 10-14 nap alatt kelnek ki a kis hernyók, amelyek anélkül, hogy táplálkozni kezdenének, szétszélednek és telelésre alkalmas helyet keresnek. Az ilonca kártételekor Metation E-50- nel vagy Decis 2,5 EC-vel azonnal védekezzünk. A szőlőmoly Egyes években tömegesen elszaporodva komoly károkat okoz, máskor nem vagy alig fordul elő. Kizárólag a fürtöket károsítja. Ismerünk nyerges és tarka szőlőmolyt, melyek életmódja nagyjából megegyezik. A nyerges szőlőmoly hernyója 10-12 mm-es, szennyesfehér, illetve a nyár végén hússzínű pirosas; feje fekete. A tarka szőlőmoly lárvája zöldes színű, feje barnás. A tőke kéregrepedéseiben, a karók stb. héja alatt báb állapotban telel át. Tavasszal alakul át lepkévé, mely május elején, közepén rajzik. A lepke nappal a tőke lombozatában húzódik meg, s alkonyaikor repül. Mákszem nagyságú, fényes, sárga tojásait a fürtbimbókra, a levelekre és a hajtásokra rakja. A bimbókat elpusztítja, majd pókhálószerűen összefonja a fürtöket és ezekben a gubancokban bábozódik be. A bábokból 10-14 nap múlva fejlődnek ki a lepkék, s a petéikből kikelő hernyók most már a zöld. majd a zsendülő bogyókat pusztítják. A nyerges szőlőmolynak két, a tarkának három, s ha hosszú az ősz, akkor akár négy nemzedéke is lehet. Csak tömeges megjelenésükkor kell ellenük védekezni Dit- rifon 50 WP-vel vagy Bi 58 EC-vel. Ha komolyabb lepkerajzást észlelünk, akkor május közepén, végén kell permetezni. Második nemzedéke ellen a június végi, júliusi, peronoszpóra elleni beavatkozással egyidejűleg kell védekezni. (folytatjuk) Jakab András A Zlatá figa nevű fajtát csaknem egy százada termesztik. Aranysárga bogyói a napos oldalon rózsaszínűre, vörösesre színeződnek KÓSTOLJA MEG ÉS VÁLASSZON Köszméték III. Sorozatunk utolsó részében négy cseh nemesítésű fajtát mutatunk be. Közülük kettő újabb, alig egy évtizede került a volt csehszlovák fajtajegyzékbe. tó. Friss fogyasztásra és főleg kompotok készítésére ajánlható. A tápanyagban gazdag, elég nedvességet tartalmazó talajokat kedveli. Zlatá figa Egyike a legelterjedtebbeknek; már 1902 óta termesztik, de hivatalosan csak 1954 óta engedélyezett. Főleg fa alakúra ajánlatos nevelni. Növekedése erős, levelei nagyok, világoszöldek, sárgásszürke árnyalattal. Virágai közepesen nagyok, vagy nagyok és középkorán nyílnak. Termése nagy, sárga, finoman szőrözött. Július közepén érik. Termőképessége kiváló. A bogyók jól viselik a szállítást. Friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. A betegségekkel szemben eléggé ellenálló fajta. Ceská koruna A fajtajegyzékben 1954-től szerepel. Középerős növekedésű. Egyéves hajtásai vastagok és hosszúak. Levelei nagyok, világoszöldek. Virágai közép- nagyok, nagyok. Termése nagy, sárga, s mérsékelten szőrözött. Július második-harmadik hetében érik. Alkalmas fa alakú nevelésre. Igen termőképes fajta. Kiváltképp kiskertekbe ajánlhaRoman Csak 1984-ben került fajtajegyzékünkbe. Erős növekedésű, nagy és sűrű, gömb alakú koronát nevel. Egyéves hajtásai hosszúak és közepesen vastagok. Levelei nagyok, világoszöldek. Termése középnagy, zöldessárga. Termőképessége nagy, de elegendő nedvességre van szüksége. Rendszeres metszést igényel. Friss fogyasztásra, de főleg kompotok készítésére alkalmas. Bogyói nagyon jól bírják a szállítást. Perspektivikus fajta. Solcova nádej Fajtajegyzékünkben csak 1984-től szerepel. Középerős, esetleg erős növekedésű fajta. Egyéves hajtásai vastagok, középhosszúak. Levelei nagyok, sötétzöldek. Virágai középna- gyok. A piros gyümölcsű fajtákhoz tartozik. Bőségesen terem; július 15-e után érik. Főleg friss fogyasztásra alkalmas. Szintén jól bírja a szállítást. Termesztése elsősorban Szlovákia melegebb, déli vidékein ajánlatos. Miklós Dénes kertészmérnök Gyümölcsfélék I. A lisztharmat elnevezés a tünetre utal: a növény felületét lisztes, harmatszerű bevonat borítja. A kórokozók a növény felületén élősködő gombák. Általában a beteg növényi részek (levél, vessző, termés) felületén telelnek át. A fás növényeken azonban a vesszők hajtás- és virágrügyeiben, a „rojtos rügyekben” is fennmaradnak. Ilyenkor a beteg rügyből fejlődött hajtások és virágcsoportok deformáltak, lisztharmatbevonat borítja azokat - ez az elsődleges fertőzés tünete. Ezekről fertőződnek az egészséges rügyből fejlődött növényrészek, amelyeken viszont csak foltszerű bevonat észlelhető, ami a másodlagos fertőzés tünete. A lm a termésű eke n Az alma lisztharmata (Podosphaera leucotri- cha) régóta ismert, gyakori betegség. Az egyes fajták fogékonysága iránta eltérő: közismert a Jonatán és egyes újabb fajták érzékenysége. A betegség ellen rendszeresen csak a fogékony fajták esetében kell védekezni. A betegség mértékét eleve meghatározza a beteg, rojtos rügyek és az azokból fejlődött beteg hajtások és virágcsoportok száma. A korai védekezések elmulasztása ezért lehetővé teszi a lisztharmat továbbteijedését, s olyankor már nyár elejére súlyos kártétel alakul ki. A birs lisztharmata (Podospharea clan- destina) rendszeresen előfordul, de csak egyes évjáratokban, hosszan tartó száraz időben, a nyár végén okozhat lombkárosodást. Csonthéjasokon A kajszi lisztharmata (Podosphaera trydactyla) esetenként a szüret után észlelhető a leveleken. A szilva lisztharmata (Podosphaera trydactyla) szórványosan előfordulhat, de számottevő kártételével nem kell számolni. Az őszibarack lisztharmata (Spaerotheca pannosa var. persicae) már a metszéskor jól felismerhető, mert a vesszővégek olyanok, mintha bemeszelték volna azokat. A hajtásokon csak a csúcson levő 4-5 levél betegszik meg, a bevonat pedig a deformált levelek fonákán látható. A legsúlyosabb kárt a gyümölcsösön okozza, ahol a kezded tünetek foltszerűek, a gyümölcs szőrözöttsé- ge miatt alig észrevehetők. Később elpárá- sodott folt jelzi a kártételt. Tekintettel arra, hogy a lisztharmat a gyümölcs 2,5 cm-es nagyságáig veszélyes, különösen a kötődés után fontos a védekezés. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet HÁZUNK TÁJA 1994 július 17. IftSámsp A bogyó felületén látható parásodás már súlyabb kártételt jelez
