Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
Amikor e sorok íródtak, félidejénél tartott a világbajnokság, s úgy éreztük, a futballfesztivál a maga páratlan hangulatával, kifogástalan rendezésével, és nem utolsósorban azzal, hogy maga a labdarúgás hosszú esztendőd óta tartó agóniájával éledezni kezdett, visszaadta a világ hitét a gyönyörű játékban. Zsúfolásig telt stadionok, varázslatos hangulat, hatalmas össznépi örömünnep, esélyesek bukása, esélytelen továbbjutása, sok gól és még több sárga lap, bírói tévedések, megvadult nigériaiak, az orosz Szalenko öt gólja a kameruni Szelídíthetetlen Oroszlánoknak, a szaúdi Owairan az Ezeregy éjszaka legszebb focimeséjébe illő találata a belgák ellen... És egy botrány. Maradona köhögés és légzési zavarok ellen szedett orvossága a doppinglistán szereplő tiltott szert tarlamazott. Az isteni Diegót kizárták a vb-ről, sorsáról a seregszemle után dönt a FIFA. Sic transit gloria mundi? Így múlik el a világ dicsősége (?). lommal szerepelhetett volna világbajnoki mérkőzésen, s ezzel megelőzte volna az örökranglistán a német Uwe Seelert és a lengyel Wladyslaw Zmudát. Maradona tulajdonképpen már az 1978- as világbajnokságon játszhatott volna. Ha az a volna ott nem volna. Csakhogy az edzőtáborban összekülönbözött a nagyfönökkel. Erre fel Luis Cesa Menotti tréner íziben túl fiatalnak ítélte meg a bő egy évvel korábban a magyarok ellen debütált tinédzser részvételét a Mundialon. A duci világsztárt, három „lázadó” társával kivágta a keretből. Argentína hazai közönség előtt világbajnok lett, Maradona pedig mérges. Soha nem bocsátotta meg a Soványnak (El Flacojbecézett Menottinak, hogy „elvett tőle egy világbajnoki címet.” Sőt, amikor Maradona nagyon mérges, azt is hozzáteszi, hogy ő viszont nemhogy „elvett”, hanem adott Menottinak egy világbajnoki aranyat. 1979-ben az argentinok Diego és a sztár által később a válogatottban persona non gratává tett Ramón Diaz vezérletével megnyerték Japánban az első hivatalos ifjúsági világbajnokságot. A Menotti vezérelte legénység a Maradona- Diaz kettőssel könnyedén menetelt a célig. E Távol-Keleten rendezett világbajnokság volt Maradona első FIFA-tomája. Mindez azért „fontos”, mert a világszervezet statisztikusai által közzétett listából kiderül, ezzel együtt Maradona az USA-ban ötödik FIFA-tomáján vett részt. Többel senki sem dicsekedhet...A nagyvilág azért igazán a felnőtt vb-ken való szereplést, az ott játszott meccseket számolja. Diegónak ez volt a negyedik vébéje, s mint a fentiekből kiderült, „csak” 21 meccsig vihette... 1982-ben Spanyolországban öt mérkőzést játszott, s rossz emlékeket gyűjtött. Előbb az olasz Gentile szinte lemészárolta őt, a második körben Argantí- na harmadik lett a csoportjában, őt pedig kiállították a brazilok ellen. 1986 ellenben mindenért, így a korábbi csalódásért is kárpótolta. Némi túlzással egyedül nyerte meg Argentínának a világbajnoki címet, ő volt az argentinok„égi helytartója”a földön. Pazar teljesítménye jutalmául nemcsak minden létező futballfórumon, de a „ A király és Allah választottjai vagyunk. Nekik ajánljuk minden győzelmünket" - mondta Madzsid Abdullah, a „Sivatag csillaga” becenévre hallgató szaúdi válogatott 32 esztendős csapatkapitánya. De Szaúd-Ará- bia bármelyik játékosa hasonló hangnemben beszélne. Gondoljunk csak bele: amikor legyőzték Marokkót és Belgiumot, s nagy meglepetésre csoportmásodikként jutott a nyolcaddöntőbe, a prémiumot firtató újságírók kérdését kollektive zokon vették, mondván, őket nem érdekli a pénz, ők a hazáért játszanak. „ Valóban igaz, azért fogjuk megverni az európaiakat, mert senki sem szereti úgy a hazáját, mint mi, szaúdiak” - jelentette ki a Sivatag Peléjének becézett csapatkapitány. Le is győzték Belgiumot, egyenrangú ellenfelei voltak a hollandoknak és a legjobb nyolc között a svédeknek is. Pedig ez a válogatott abszolút újonc volt a világbajnokságon, és mégis bekerült a nyolcaddöntőbe! Persze nem azért, mert senki sem szereti úgy hazáját, mint ők, hanem mert tudnak futballozni. Annál csodálatra méltóbb szereplésük, hogy országukban viszonylag nemrégen vert gyökeret a labdarúgás - természetesen az angolok jóvoltából. A nemzeti szövetség 1959-ben alakult. „Óriási siker számunkra, hogy itt lehettünk a világbajnokságon, és játékunkkal hozzájárulhattunk a futball nagy ünne„ Köszönöm Alfio Basile edzőnek, hogy hitt bennem. Köszönöm neki, hogy még mindig számított rám. Ha ő nem bízik bennem, nem lehetek itt." E szokatlanul szerény, önzetlen, visszafogott nyilatkozat gazdája Diego Armando Maradona, aki június 30-án, hajnali egy óra harminc perckor újabb fejezetet készült írni a fut- balltörténelembe: huszonkettedik alkavilág összes sportolóját figyelembe vevő ISK-szavazáson is a földkerekség legjobbjának ítélték. Előtte ez csak egyetlen focistának sikerült, Pelének, 1970-ben. Diego négy esztendővel ezelőtt Olaszországban szerepelt újra vb-n, s mint hírlik, a pályán kívül fontosabb szerep jutott neki, mint a gyepen. Összefogta a meglehetősen „színtelen, szagtalan” argentin válogatottat, s ez abban a mezőnyben elég volt a második helyhez. Maradona volt az egymegmozdulásos hős, egyetlen villanása is mérkőzések sorsát döntötte el, nélküle „súlytalan” lett volna a csapat. Bár nem csillogott úgy, mint néhány évvel korábban, de a pályára lépése még így is fél győzelmet jelentett az argentinoknak. Ha kellett, visszafogta az iramot, szusszanás- nyi időhöz juttatva gladiátorként küzdő társait, ha arra volt szükség, belegyorsított, cselezett, színészkedett, feldobta magát (mint a mostani vb-n). Volt egy igazi nagy „maradonás” pillanata: a brazilok ellen csodapasszt adott Caniggiának (mint most a Nigéria elleni meccsen). A Mondiale óta eltelt négy év felettéb viharosan vonult el fölötte, nem véletlen hát fenti hálálkodása Basilének. 1993 februárjáig a válogatott környékére sem nézett, előbb önkéntes, majd rárótt szilenciu- mának idejébe belefért doppingügy, kábítószerbotrány, apasági per, a maffiához fűződő kapcsolatának kitálalása, néhány olaszországi bírósági idézés, egy-egy esztendős eltiltás, majd a botrányoktól sem mentes klubcsere is (Sevilla). A hízásra rendkívül hajlamos DunDiego a „pauzák- ban”csak rendkívüli kínok között tudta volna tartani súlyát, ám ehhez nem volt akaratereje. Aztán időről időre nekidurálta magát, lefogyott, újrakezdte. Tavaly nyáron a Newels Old Boysszal kötött szerződést, de fél éven belül felbontották a kontraktust (a Sevillából is idő előtt távozott). Azóta nincs klubja (bár a hírek szerint - még a doppingbotránya előtt - a bolíviai Bolivar csapatával megállapodott, ajánlatot kapott egy japán üzletemberekből álló társaságtól is, 24 millió dollárért az elkövetkező két évben 24 leckét kéne adnia egy japán futballiskolában, egy televíziós csatorna részvételével és támogatásával). Hosszú-hosszú ideig egyedül készült, saját erőnléti edzőt szerződtetett, elvonult a pampákra. Lefogyott, csak másfél kiló-Maradona (jobbról) első nemzetközi sikere: junior világbajnoki cím 1979-ben. péhez. Most talán még fel sem tudjuk fogni, mit jelent mindez nekünk és hős népünknek” - állítja Abdullah. „A gond az volt, hogy nem nagyon ízlett a füves pálya, mivel otthon többnyire homokon kergetjük a labdát. A vb legfiatalabb csapata voltunk, de hiányzott a tapasztalat, talán ezért buktunk el - szerintem érdemtelenül - a hollandok ellen és kaptunk ki a 16 között a svédektől. Technikában, egyéni képességekben, gyorsaságban bárkivel felvettük a versenyt. ” Két esztendővel ezelőtt jött létre Szaúd- Arábiában a profi liga: a negyven csapatot négy csoportba osztották. Az éljátékosok havi átlagfizetése hatvanezer dollár! Adómentesen! Ilyen összegért talán csak Itáliában és Spanyolországban futballoznak...Olajország labdarúgásának istene Fahd király, az ő nevét viseli a fővárosi nagy stadion is. Ha a válogatott játszik Ri- jádban, hetvenezer ember szorong a lelátókon, és amikor a hazai csapat gólt rúg, Fahd király ezer és ezer képe „száll” a pályára. Minden győzelem hatalmas népünnepléssé válik és a király munkaszüneti napot rendel el (bár az araboknak csak nagyon kicsiny része dolgozik, vendégmunkások robotolnak helyettük, ők csak élvezik az olajból származó óriási jövedelmet, amelyből az állam minden bennszülöttnek juttatott - nem is keveset). Jaj viszont, ha kikap a csapat, a temperamentumos férfinézők (nők nem járhatnak meccsre!) haragja gyorsan a kabinba űzi őket. A nemzeti szövetség elnöke Fahd király fia, Faj szál Bin Fahad Bin Abdulaziz herceg. Százezer dollárral és egy Mercedesszel kedveskedett minden játékosnak, aki tagja volt a világbajnoki részvételt kiharcoló keretnek. Állítólag csak nagy unszolásra fogadták el a csekély figyelmességet, mert egyetlen labdarúgót sem érdekel a pénz. Mindnyájuknak van elég. Nem érkezett róla hír, hogy a nyolcaddöntőbe jutásért felajánlott újabb százezer dollárt elfogadták-e vagy megsértődtek. Ezektől az araboktól minden kitelik...Vissza a trónörökös herceghez. Kimondottan a válogatott szolgálataira felépíttetett egy szupermodem futballcentrumot, 35 ezer férőhelyes lelátóval, szállodával, orvosi rendelővel, fallabda- és bowlingpályával... Az első edzők Angliából érkeztek Sza- úd-Arábiába, de csakhamar megmutatkozott, hogy a „ Kick and Rush!” - „Rúgd és fuss!” szigetországi stílus távol áll az inkább játékos arab mentalitástól. Jöttek hát a brazilok, a többi között Tele Santana és Carlos Alberto Parreira (nem véletlen hát, hogy az arabok játéka nagyon sokszor a brazilokat juttatta eszünkbe, sőt, helyenként azt hitte az ember, a dél-amerikaiakkal van dolga). „Megváltás volt számunkra a brazilos felfogás, éppen a brazil szakvezetők tanítottak meg bennünket az igazi futballra. Végre kiélhettük mozgékonyságunkat, technikánkat, cselezőkészségünket. A brazilok megmutatták, milyen irányba kellene haladni játékfelfogásunknak. Azt hiszem, jó úton járunk. Az angolos erő, a kondíció állandó hajszolása nem nekünk való, távol áll mentalitásunktól ” - mondta a belgáknak szenzációs gólt lőtt Owairan. És az eredmények mihamar jelentkeztek. Szaúd-Arábia kétszer lett Ázsia bajnoka (1984 és 1988), a 17 éven aluli válogatott pedig világbajnokságot nyert! Az idei világbajnokság előtt azzal a céllal szerződtették a holland Leo Beenhakkert, hogy ötvözze a válogatott játékában a dél-amerikai kötetlenséget az európai taktikus játékkal. Nem ment. Az együttműködés rövid időn belül zátonyra futott. Beenhakker állítólag túlhajtotta a játékosokat, és amikor azoknak fáradtságra panaszkodó hangja eljutott a herceghez, a hollandus csomagolhatott. „Állandóan okított bennünket, mintha azelőtt soha nem futballoztunk volna. Változtatni akart játékfelfogásunkon, felsorakoztatott minket a pályán és negyvenöt fokos napsütésben szakadatlanul bírált, mindent kifogásolt. Mi meg csak hallgattunk és majd elájultunk a hőségtől,, - panaszolta a gyors csatár Falatah. Beenhakker utódja az argentin Jorge Solari lett, korábban a Newels Old Boys trénere volt (itt játszott egy ideig Maradona is). A biztonság kedvéért magával hozta az öccsét - másodedzőnek. Egyébként ha hinni lehet a fámának, Solari mindössze harminc szót tud arabul. De olyan jól elbeszélget meccs előtt és meccs után az öltözőben a játékosokkal... „Kikaphatunk Hollandiától és Belgiumtól, de egy meccset nem veszíthetünk: Marokkó ellen!” - esküdözött a csoportmeccsek előtt a csapatkapitány. Nem csoda. Az a mérkőzés két király, Fahd és Haszon II összecsapása volt. A marokkói uralkodó is futballőrült. Most alulmaradt. Sza- úd-Arábiában pedig királyi fogadtatásban részesítették a hazatérő focistákat. A prémiumokról egy szó sem esett... Tomi Vince A sivatag csillaga val volt több, mint 1986-ban, a legfényesebb napokban. És az első két meccsen elérte a maximumot, amit reálisan remélhetett. Nem lógott ki az argentin válogatottból, befért a csapatba, hiszen Simeone és a korábban lepocskondiázott, ellenségnek ítélt Redondo helyette is futott. Diego pedig mindig „hozzátette” azt, amit helyben is lehet. Rúgótechnikája - láttuk a góljáról, átadásairól, szabadrúgásairól - a régi. Az argentin szurkolók, a népe persze ennél sokkal többre tartotta. A vb előtt egy Buenos Aires-i közvélemény-kutatás szerint majd minden harmadik ember állította: Maradona lesz a világbajnokság első számú sztárja. Talán lehetett volna... Szaid Owairan (fehér szerelésben) saját térfeléről indulva lőtt látványos gólt a belgáknak NINCS SZÜKSÉGÜK PÉNZRE, A HAZÁÉRT JÁTSZOTTAK Diego tündöklése és bukása
