Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-17 / 29. szám

i/asárnap 1994. július 17. művészvilág Al eszja Popova főszerepe tükrök. csak kiaSáCnak Ördögi angyalok vigyázzák lépteit. Pár hónap­pal ezelőtt még hagyták, hogy panaszkodjon, hogy elkeseredve azt kérdezze: miért baj az, hogy én Budapesten akarok táncolni, miért kel­lene nekem külföldre szerződnöm, ha én az Operaházban szeretném jól érezni magam? Aleszja Popova, számos nemzetközi balettver­seny díjazottja, Markó Iván egykori „fehérruhás lánya”, aki kivételes tehetségével nemcsak győri partnereit, budapesti tanárait és külföldi bíráit, hanem a közönséget is évek óta elkápráztatja, az Operaház ranglétráján ugyanis nem tudott feljebb lépni. Nem tudott, mert nem engedték neki. Várjon csak szépen a sorára, várja ki, míg az előtte állóknak is terem némi babér, aztán gondolni fognak rá is... két-három év múlva. Maradni vagy elmenni? - harmadik választás senkinek sem adatik. Aleszja Popova úgy dön­tött: ad még egy kis időt azoknak, akik a sor vé­gére küldték. Hátha szólítani fogják, hátha előbbre juthat. Szeptembertől májusig nem kel­lett elfáradnia. A Diótörő Marikáját és a Csipke­rózsika Orgonatündérét táncolta néhány alka­lommal, majd A velencei mór Biancáját, illetve egynapos betanulással, négy előadást kapva: Emíliát. Ez volt egyéb­ként a második Shakes- peare-darab, amelyben színpadra léphetett. Először Győrben, A vi­har alapján készült Pros- peróban mutatta meg virtuóz tudását Markó Iván Arieljeként, most pedig - nagy örömére és nagy meglepetésére - Kataként makrancos- kodhat az Operaház színpadán. „Megérdemli a szere­pet. Nagyon tehetséges ember és igazi művész - mondja Kiss János, a Győri Balett igazgatója. - Mi már akkor láttuk, hogy nagyszerű táncos lesz belőle, amikor a Prosperóban, a Bulga- kov-darabban és az Ál­mok urában szerepelt nálunk. Remek adottsá­gait Ludmilla Cserka- szova, moszkvai balettmesterünk is megcsodál­ta. Akarat és kitartás, szívósság és megszállott­ság van Aleszjában, ez viszi őt előre a pályán. A dac. A szent őrület. Semmi más nem érdekli őt, csak a tánc, amiért el is követ mindent. Erős az ő művészete, túl fogja segíteni minden irigysé­gen, minden gáncson. Én egyáltalán nem féltem őt. Célba fog érni biztosan.” Ladányi Andrea, aki szintén Győrből indult hódító utakra, két szóval jellemzi fiatal pályatársnőjét: „Elké­pesztően briliáns.” Seregi László, A makrancos Kata koreográfusa még ennél is tömörebben fo­galmaz: „Káprázatos.”- Már nem vagyok összetörve. Minden gon­dolatom Kata körül forog. Tavaly ősztől az idei tavaszig mindent reménytelenül néztem. Beke­rültem az Operaházba és nem táncolhattam, csak a balett-teremben. Még az itthon kapott dí­jaim, a Budapesten megrendezett Nurejev Ba­lettverseny után sem érezhettem olyat, hogy most talán elindult valami, változik a helyzetem. Semmi sem vátozott. Győrben és később a ba­lettintézetben állandó forgatagban voltam. Ta­nultam, táncoltam, külföldi versenyekre jártam és azt hittem, ez most már örökké így lesz. Min­den véget ért, ahogy leszerződtem, illetve csak a tanulás maradt, mert azt mondtam: történjen bármi, akárhogy alakulnak is a dolgaim, én a balett-teremben egyetlen órát sem fogok ki­hagyni. Nekem akkor is gyakorolnom kell, ha szerepnek, új feladatnak semmi híre, én ezt a pályát nem azért választottam, hogy mások mi­att esetleg a sarokba húzódjak. Havas Ferenciül és Kaszás Ildikó tói, a mestereimtől szerencsére sok biztatást kapok, Seregi Lászlónál „makran- coskodni” pedig életre szóló boldogság szá­momra. • Mintha állóvízbó'l jutott volna sebes, friss vizű folyóba.- Nekem Győrben és az intézetben is olyan tempót diktáltak, hogy azt az operaházi meg sem közelíti. Csak most, Sereginek köszön­hetően gyorsult fel egy kicsit az életem, aki mellett „jól is lakhattam” végre, hiszen nagyon ki voltam már éhezve. • Katát illetően milyen instrukciókat kapott tőle?- Nem volt különösebb elvárása, mert tudta, érezte: a próbák folyamán magamtól is rájövök majd sok mindenre. Olyan ez, mint amikor agyagból vázát formál az ember. Látja, mit lehet kihozni belőle. Ösztönösen ráérez. Persze, gon­dolkozni is kell közben, ésszel dolgozni. Seregi a filmből indult ki, amelyben Liz Tayloré a cím­szerep, én pedig a magamét is hozzátettem. Ka­póra is jött most nekem ez a figu­ra. Elengedhetem magam bizonyos fokig. • Törhet-zúz- hat, tombolhat...- ... nem úgy értettem. Nem vagyok szeszé­lyes, kordában tudom tartani az érzelmeimet, de amikor ez a pálya rögtön az első balettórától kezdve az önfegye­lemről szól, jólesik egy ilyen szerepben hom­lokegyenest másmilyennek lenni. Kata makacs­ságából természetesen bennem is van elég, Se­regi azonban úgy formálta meg a figurát, hogy több oldaláról meg tudjam mutatni. A dühöngő, rakoncátlan, hisztérikus nő mellett az odaadó szerelmes, a simulékony, szófogadó, hűséges fe­leség is ott van benne. Ha csak a raplis, vagda- lózó, makrancos nőt mutathatnám meg a szerep­ben, akkor az nem lenne érdekes, nekem azt az utat, azt a lelki változást is meg kell mutatnom, amelyet Kata a történet végén már elmondhat magáról. • Nincs kedve néha megszólalni a darabban? Nem érez olyasmit, hogy ezt most szavakkal kel­lene a nézők tudtára adni?- Nem. Egy jó koreográfia mindent közvetíte­ni tud. Még a legfinomabb belső átalakulást is. Markó Ivánnál éreztem egyetlenegyszer, a Car­mina buranában, vagyis A Nap szeretteiben, amikor a darab végén megjelenik a Földanya, hogy most, most talán meg is szólalhatna. De akkor is csak Orff zenéje miatt, amely teljesen elbűvölt. A koroegráfia ott is érthető és gyö­nyörű volt. A makrancos Katához Goldmark muzsikája szolgál alapul. Seregi László két évig ezzel a zenével élt. • Most, amikor első főszerepét táncolja, mit lát a balett-terem tükreiben?- A tükrök csak kiabálnak. Soha nem azt mu­tatják, amit látni szeretnék. De nem baj, ez így van rendjén. Ez visz előbbre. A tükrök az iga­zat, a valót mutatják, csak észre kell venni. És ha nincs az emberben kontroll, nem biztos , hogy felfedezi. Márpedig látnia kell. A legap­róbb hibát is. „ , , , , ,, Szapo László (Oláh Csaba felvétele) Petrucchiójával, azaz Solymosi Tamással Spanyolországban ő a vad. Hollywoodban a forróvérű. Itt is, ott is szexideál. Madonna szerint bolygónk legszexisebb férfija. Be is csalogatta őt az „ágyába”. Tom Hanks, a Philadelphia fősze­replője szerint a legcsodálatosabb ember és barát. A kedvesem kivételével ő az egyetlen, akiért bármit megtennék - mondta róla az Oscar-díj átadásakor. Antonio Banderas a legismertebb spanyol színész. 9 Azt mondják, ön is olyan csokornyakkendős lázadó, mint a fiatal Mussolini volt, vagy mint Pedro, a Kísértetház hőse.- Annyiban vagyok lázadó, hogy tizenhét évesen megszök­tem otthonról, és elmentem Madridba. Az ilyen otthoncsere, vagyis hogy a gyerek csak úgy se szó, se beszéd, elhagyja a szülői házat, Spanyolországban nem nagyon egyeztethető össze Banderas, a vad? a hagyományokkal, a szokásokkal. Legalábbis abban az időben ez nem volt mindennapi. Lassan-lassan azonban mi is megsza­badulunk a kötöttségektől, a múlt kellemetlen árnyékától. De nem vagyok benne biztos, hogy ennek csak pozitívumai van­nak: tisztelem a nyitott, felszabadult embereket, akik ezzel együtt büszkék a gyökereikre. • Hogy érezte magát tizenhét évesen, távol a szülői háztól?- Nem volt könnyű elhagyni az otthonomat. Már csak azért sem, mert nem volt semmilyen szakmám. Otthon egy műked­velő színtársulatnál dolgoztam, de este szórakozóhelyekre jár­tam, és több pénzt költöttem, mint amennyit nappal kerestem. Megérkeztem Madridba, és két évig éheztem. A legtöbbször nem volt munkám. • Népes családból származik.- Csak egy fiú- és egy lánytestvérem van, viszont negyvenöt unokatestvérem. Édesanyámék tizenheten voltak testvérek, s ő a legfiatalabb. Imádom a nagy családokat, bár nekem még nin­csenek gyerekeim. Öt vagy hat éve vagyok nős, feleségem szintén spanyol és színésznő. Attól tartok, ha megszületne az első gyermekünk, nem nagyon tudnék megálljt parancsolni ma­gamnak... legalább négy gyereket szeretnék. • És hogy érez, amikor látja, hogy lángra gyűl a gyönyörű színésznőktől?- Egyáltalán nem féltékeny, sőt. A Kísértetházban van egy jelenet, amelyben Winona Ryderrel csókolózom. Anna, a feleségem, miután látta a je­lenetet, azzal tá­madt rám, hogy nézd meg ma­gad, mit csi­nálsz. Nem úgy kell közelíteni egy nőhöz, ahogy te közelí­tesz, nem úgy kell simogatni, ahogy te simogatod. Színésznő, így háf is­meri a szakma fortélyait. Talán mondanom sem kell, a vásznon nem ugyanúgy szeret az ember, mint az életben: ott nem lehet színlelni a szerelmet. 9 Simogat, ahogy simogat, mégis szexszimbólum...- Ezen halálra röhögöm magam. Harminchárom év után vég­re megszoktam, hogy olyan az arcom, amilyen. Tükörbe csak akkor nézek, ha borotválkozom, különben nem teszek semmi mást a külsőmért. Az arcom és a testem olyan, amilyennek szü­lettem. Arra, hogy az emberek úgy látják, vonzó vagyok, és ero­tikusnak találnak, azt mondom, oké, rendben. De különösebben nem törődöm vele. Ami sokkal, de sokkal jobban érdekel, az a lélek mélysége, a belső erő elérése. Ez a fontos számomra. 9 De Madonna azért vitte be önt az „ágyába”, vagyis a Ma­donnával az ágyban című filmjébe, mert a világ legszexisebb férfijának tartja.- Nem tudom, miféle ördög bújt bele? Mit láthatott rajtam olyan különösnek? Nem tudom. Én egészen normálisnak tar­tom magam. Mindenesetre nagyon szórakoztató volt vele ez a dolog. Amikor Madridban találkoztunk, meglepett, hogy mi­lyen kemény és rideg teremtés, sokkal édesebbnek, kedvesebb­nek hittem. Átgondolva a dolgot, megértettem, miért ilyen: nem lehet ibolyaszerénységű a mai veszedelmes világban. Min­den lépését testőrök vigyázzák. Nem könnyű és nem irigylésre méltó az élete. Számomra csak az a furcsa, hogy úgy tűnik, ő ezt élvezi, tetszik neki ez az életstílus. Nekem nem tetszene, az biztos. Egyébként nagyon udvarias volt velem szemben: el­küldte a felvett anyagot, és azt mondta, ha akarom, kivágják azokat a részeket, amelyeket nem vállalok. Annával megnéztük a jeleneteket, s majd meghaltunk a nevetéstől, mert ő is szere­pelt a filmben. Madonna ugyanis körülbelül a forgatás közepé­ig nem tudta, hogy házasok vagyunk. A 2000 novella alapján: (tallósi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom