Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-18 / 51. szám
A KARALÁBÉ HAJTATÁSA A NAGY TÖBBET ÉR Lassan változik a korábbi években kialakult jogos fogyasztói ítélet, hogy a nagy, 8-12 cm-es karalábé fás. Az új fajták ugyanis már fásodásra kevésbé hajlamosak. Megfelelő technológiával, akár 12-15 cm-es zsenge, kiváló ízű gumót nevelhetünk. A JÓ FAJTA A fajtákkal szemben a termelő számára legjelentősebb követelmény a ko- raiság, a gumó fejlődésének gyorsasága és a fásodásmentesség. Ugyancsak fontos követelmény a magas gyökérnyak. Ez megakadályozza, hogy a gumó a talajra üljön, s a gumókárosítók megtámadják a talajjal érintkező gumófelületet. A magas gyökérnyak előnyös a könnyebb szedhetőség szempontjából és jobb a minőség is. Külföldön alapvető, és a hazai piacon is mindinkább követelmény az erős, nem sűrű levél- zet. A gyenge, kicsi lomb a szállítás és értékesítés során gyorsan összeesik, a pulton sárgul. Mindez piaci értékét rontja. Az új nemesítésű fajták általába- na repedésre is kevésbé hajlamosak. A fajtaválaszték az említett igényeknek megfelelően bővült. Számos magyarországi termelőnél is bizonyított a nagy méretben sem fásodó, a kiváló minőségű, fehér gumójú Quick Star, s a kék gumójú fajták között a legkorábbi, kiegyenlített méretű, nagy gumót fejlesztő, élénk kék színű Azur Star. Mindkettő alkalmas hajtatásra és kora tavaszi-őszi szabadföldi termesztésre. FONTOS A MELEG A hajtatás és a korai termesztés legfontosabb eleme a palántanevelés. Palántakorban a karalábé kifejezetten melegigényes. Az alacsony, 7 C-fok alatti hőmérsékletek „összeadódnak” a növényekben; a palántaneveléskor a növényt érő alacsony hőmérséklet növeli a felmagzási hajlamot, különösen akkor, ha a kiültetés után is tartósan alacsonyabb hőmérsékleten marad. A 16-18 C-fokon nevelt palánta viszont a kiültetés utáni tartósan alacsony, 7 C- foknál hidegebb vagy fagypont körüli hőmérséklet után sem magzik fel, kiváló minőségű gumót nevel. Nélkülözhetetlen a melegben nevelt palánta a fátyolfóliás vagy a korai szabadföldi kiültetésben, ilyenkor ugyanis a kiültetés után nagyobb a tartósan alacsony hőmérséklet beálltának esélye. (Folytatjuk) Kertészet és Szőlészet A BOROK KEZELÉSE A szőlő feldolgozása során a mustba került különböző zavarosító anyagok (per- metszerek, por, bogyórészek stb.) erjedés után leülepednek a hordó aljára. A borból kivált és leülepedett sűrű, zavaros anyagokat borseprőnek, a hígabb részt aljbornak nevezzük. A fejtést egyrészt azért végezzük, hogy a bort a seprőtől elválasszuk, másrészt, hogy a bor kellő mennyiségű levegővel érintkezzen. Hogy mennyi levegővel kell érintkeznie, azt a bor egészségi állapota határozza meg. Zártan fejtjük a törésre hajlamos és az egészséges, aromás borokat, mivel így jobban meg tudjuk őrizni azok sajátosságait. A zárt fejtést úgy végezzük, hogy a fejtőcső (gumicső) végét a fejtőedény aljára vezetjük, tehát a bort nem csurgatjuk! Nyíltan fejtjük a törésre nem hajlamos, egészséges fehér-, illetve vörösborokat, valamint a szaghibás (záptojás szagú) újborokat. Nyílt fejtéskor nyitott edényben fogjuk fel a bort, majd beöntjük a másik hordóba. A bor szebben fejlődik, ha fejtéskor a levegőből bekerülő felesleges oxigént kénnel lekötjük. Ajánlatos ezért mindig kénezett hordóba vagy üvegballonba fejteni. Ha borként használunk, akkor is ajánlatos az üres hordóban a befejtés előtt kevés ként elégetni. A fejtések közül az első a legfontosabb. Ennek ideje az erjedés befejezése, illetve a bor tisztulása után jön el. A bor teljes letisztulását nem szükséges megvárni, mivel az első fejtés fő célja, hogy a bort a sűrű seprőtől elválasszuk. Ilyenkor a seprő már nem tartalmaz olyan anyagokat, amire a bornak normális körülmények között szüksége lenne. Az első fejtés általában a zajos erjedés után 2-8 héttel esedékes. A rothadt, penészes szőlőből készült bor fejtését az erjedés befejezése után azonnal végezzük el. A lágy borokat korábban, a savasabbakat később fejtsük, mivel a seprőn álló bor savtartalma az almasavbontó baktériumok hatására folyamatosan csökken. Az első fejtés előtt ajánlatos a borokon törési próbát végezni, hogy nem hajlamosak-e a barnatörésre. A próbát úgy végezzük, hogy színtelen, fehér üvegekbe minden hordóból fél palack- nyi bort fejtünk, s szobahőmérsékleten állni hagyjuk (20-22 C-fokon). Az egészséges, jól kierjedt bor megtisztul; színe, íze nem változik. A hibásan erjedt és kezelt bor megbámul, zavaros lesz. A barnatörés gyógyításához a bámulás mértéke szerint 10-30 g borkén szükséges. Ezt a mennyiséget először kevés borban feloldjuk, s így adjuk a többihez. A fejtés megkezdése előtt készítsük elő a szükséges eszközöket (kanna, vödör, tölcsér, hordó, üvegballon stb.). Azt az edényt, amelyikbe fejteni akarunk, alaposan tisztítsuk ki és kénezzük (hektoliterenként 1/2 szál kénszelettel). Fejtéskor a nagyobb hordókat csapra is üthetjük, és a kifolyó bort szivattyúval vagy kannával egy másik hordóba fejtjük át. Ha a csapon keresztül a hordóból már nem folyik több bor, akkor annak hátsó felét óvatosan emeljük meg, s tartsuk úgy addig, míg tiszta bor folyik belőle. A kisebb, ajtó nélküli hordókat jobb gumicsővel fejteni. Az ilyen fejtés sikeresebb, ha a csőre vékony pálcát erősítünk - olyat, amely kiáll a hordóból. Egy másik pálcával mérjük meg a hordóban levő seprő magasságát, s ennek megfelelően néhány ujjnyival állítsuk magasabbra a fejtőcsövet. Így a seprőről teljesen le tudjuk fejteni a tiszta bort. A gumicsöves fejtéskor vigyázzunk, hogy a bor ömlése ne álljon meg, mert ha a csőben levő bor visszazúdul, akkor felkavarja a seprőt is. A fejtés végeztével a hordót mindig úgy töltsük fel, hogy a dugó érintkezzen a borral. Ha a bor ilyenkor még utóerjedésben van, akkor hagyjunk a hordóban 1-2 ujjnyi űrt, és használjunk utóerjesztő akonát. Ennek hiányában fordítva tegyük a dugót az akonanyílásra. Az első fejtés után a tiszta bor enyhén zavarossá válik, de ez néhány hét alatt letisztul. Jakab András (J. A. illusztrációs felvétele) Az Earliglo (1.) nálunk csak néhány éve vált ismertté. Fajtatulajdonságai alapján azonban várható, hogy szélesebb körben is elterjed. A Primissima Delbard (2.) közepesen erőteljes növekedésű, a May Flowerből szelektált fajta, amely egyre jobban terjedőben van. ^jgf§8^ Öszibí Az alábbiakban fél tucat amerikai, illetve európai közepes és erőteljes növekedésű fajtát mutatunk be. Ezek mindegyike megérdemli figyelmünket. Amerikából származik. Fajtajegyzékünkbe 1978-ban került. Közepesen erőteljes növekedésű. Levelei közepesek vagy nagyok, sötétzöldek, virágai kicsik. Gyümölcse közepesen nagy, gömbölyű, héja közepesen vastag, alapszíne sárga, fedőszíne piros. Húsa narancsszínű, lédús, a mag körül pirosas. Augusztus 15-e körül érik. Mind friss fogyasztásra, mind feldolgozásra alkalmas; a szállítást jól viseli. A melegebb területekre ajánlható. Tudni kell róla, hogy hajlamos a levélfodrosodásra. Óriási előnye, hogy a szélsőséges időjárási viszonyokkal rendelkező területeken is terem. Telepítése ezért is ajánlatos. Nagyon korai, kanadai fajta. Közepesen erős vagy erős növekedésű. Levelei nagyok, virágai közepesek. Gyümölcse közepes, héja vékony, sárga alapszínű, kárminpirosra színeződő. Húsa sárga, fölöttébb lédús, aromatikus, kitűnő ízű. Négy héttel vagy még ennél is korábban érik, mint a Redhaven. Telepítése elsősorban a háztájiba ajánlott. Nagyon bőtermő, jó fagyálló, a szélsőséges klímájú termőkörzetekben is telepíthető. Olaszországból származik. Nálunk 1978 óta termesz- hető. Erőteljes növekedésű. Levelei nagyok, erősen zöldek, virágai közepesen nagyok. Gyümölcsei nagyok, sőt nagyon nagyok. Héjuk vastagabb, szépen bepirosodó. Húsa sárga, igen lédús, nagyon finom. A Redhaven előtt 5 nappal érik. Háztájiba, nagyobb őszibarackosokba egyaránt alkalmas. Kanadai eredetű; fajtajegyzékünkben 1986-tól szerepel. Középerős növekedésű. Levelei közepesek, virágai kicsik. Terméseik közepesek vagy nagyok. Héjuk alapszíne sárga, de a napos oldalukon bepirosodnak. Húsa sárga, kemény, kellemesen aromatikus; 10-12 nappal a Redhaven előtt érik. Korán és bőven terem, jól szállítható, a nyomó- dásra nem érzékeny. Ez a francia fajta 1978-ban került fajtajegyzékünkbe. Levelei nagyok, virágai közepesek. Termései apróbbak; héjuk alapszíne sárga, a fedőszín sötétpiros. Húsa sárgásfehér, lédús. Nagyon korán, 27-30 nappal a Redhaven előtt érik. Friss fogyasztásra való, a szállítást nem nagyon bírja. Alkalmazkodóképessége, koraisága, igénytelensége miatt megérdemli, hogy a háztájiban jobban elterjedjen. Amerikában nemesített, nagyon korai fajta. Nálunk 1954 óta termeszthető. Erős növekedésű. Levelei nagyok, termése közepes. Alapszíne zöldesfehér, pirosra, barnáspirosra színeződő. Húsa zöldesfehér, nagyon lédús, illatos. Július 15-e körül érik, s inkább csak friss fogyasztásra alkalmas. Kedvezőtlen talaj- és éghajlati viszonyok közé is ajánlható. i (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök A sertések szeretik a változatosabb „étrendet”. Gazdaságosabbá teszi a te- nyész- és hízóállatok felnevelését, tartását és hizlalását, hiszen drága abrakot tudunk így megtakarítani. Vegyük sorra a sertések takarmányozására felhasználható lédús takarmányféleségeket. A burgonya A gyökér- és gumós takarmányfélék közül a sertés legszívesebben a burgonyát fogyasztja. Európa északi részében alaptakarmányként veszik számításba. Megfelelő abrakkeverékkel kombinálva eredményesen hizlalnak vele. Mindenképpen párolva vagy főzve kell etetni, mert a nyerset nem szívesen fogyasztja és könnyen hasmenést kap tőle. A főzővizét mindenkor öntsük ki, mert mérgező anyagot, szolanint tartalmaz. Főzés előtt a burgonyáról a sarat és az egyéb szennyeződést mossuk le. Ne etessünk csírás burgonyát. A csírát a főzés előtt törjük le a gumóról, mert igen nagy a szolanintartalma (1 kg csíra 50 g-ot tartalmaz). Célszerű az aznap főzött burgonyát 6 órán belül feletetni, de semmiképpen ne tároljuk másnapig. A napi fejadag a kor- és a testtömeg függvénye, általában 1-5 kg között változik. Üres kocáknak többet is adhatunk. A 100 kg-on felüli hízó 5-10 kg- ot is elfogyaszt. A burgonyát széttörve keverjük abrakkal vagy szénaliszttel. Étrendi szempontból ezért célszerű így SERTÉSHIZLALÁS tenni, mert azt fehérjével és mésszel egészítjük ki. Másrészt rosttartalmánál fogva rágásra, így emésztésre késztetjük a sertéseket. Inkább késő ősszel vagy télen etessük, mikor már szűkében vagyunk a zöldfélének. Répa- és tökfélék Nagyon szereti a sertés a cukorrépát, ennek híján a takarmányrépát is. Zúzva vagy répavágóval apróra vágva keverjük össze a vegyes összetételű abrakdarával. Ezeket mindig nyersen etessük, napi adagja a süldőállománynál 1-2 kg, hízóknál 2-4 kg. Jól keverhető lucerna- liszttel. A szoptató kocákra tejfokozó hatással van. Különösen jó étvággyal eszik a cukorrépát, hiszen annak 13-16 százalékos cukortartalma igencsak ízletessé teszi az eleséget. A húsos termések között említem a répaféléknél vízdúsabb takarmánytököt és a takarmánydinnyét. A tököt frissen és magvastól etessük. Húsa állás után kásásodik, amit a sertés nem kedvel. A takarmánydinnye nem terjedt el annyira hazánkban, pedig a tökhöz hasonló táplálóértékű, de ízletesebb. Különösen kedvelik a sertések a selejtes, de nem rothadt étkezési dinnyét. A sárgát nagyobb cukortartalmánál fogva szívesebben fogyasztják, mint a keserű héjú görögdinnyét. Gyümölcs és csicsóka A hullott gyümölcsöt is hasznosítsuk. Legyen azonban érett. Különösen ügyeljünk a csonthéjasok (szilva, barack) etetésénél arra, hogy azokat a felhasználás előtt kimagozzuk. A hegyes és éles magvak nyelőcsövi sérüléseket, sőt még fulladást is okozhatnak. A savanyúbb gyümölcsöket, mint az almát, már kevésbé szeretik a sertések. A leveles cukorrépafejből, zöldséghulladékból (káposzta, saláta stb.) répából, tökből és más rostban szegény, lédús takarmányból a sertések részére kitűnő szilázst lehet készíteni. Kezd ismét tért hódítani a csicsóka etetése is. Kiszedése, tárolása eléggé nehézkes, inkább csak frissen etethető. A föld fagyának beálltáig túratással célszerű hasznosítani. Édessége miatt csemegének számít, és a sertés jól is hasznosítja táplálóanyag-tartalmát. Arra azonban ügyeljünk, hogy túratá- sát akkor kezdjük meg, amikor a szára eléri a min. 40-50 cm-es magasságot. A csírázó és a fagyott gumó már mérgező lehet. Kistermelők Lapja Szerkeszti: Pomichal Richárdj Lédús takarmányozás m CD CD Q_ CD O CD 3 cr CD oo l «
