Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-18 / 51. szám
okatlan a kép: Martina í \ _____ Navrátilová egy rnű'W anyag bontású tei M niszpályán éppen nem M J adogat, nem üti vissza a labdát, sőt még az ütőjét sem fogja a kezében. Valami egészen mást csinál. Egy Harley-Davidson motorkerékpár nyergében ül. Maga az esemény egyszeri és megismételhetetlen: Navrátilová New Yorkban a Madison Square Garden sportcsarnokában éppen aktív pályafutásától búcsúzik. A csarnok tetején szalag lobog, rajta a teniszezőnő neve. Ilyen megtiszteltetés eddig csak szupersztár kosarasoknak, bok- szolóknak vagy baseballjátékosoknak jutott osztályrészül. Akkor vajon a cseh származású játékos, aki mindössze 1981-től az Egyesült Államok állampolgára, miért részesült ilyen emlékezetes búcsúban? A válasz egyszerű: Navrátilová minden idők legeredményesebb teniszezője, rekordjai, legalábbis az ezredfordulóig, nem dönt- hetők meg. A novemberi New York-i Mesterek NÉVJEGY Martina Navrátilová Született: Prága-Revnice, 1956. október 18. Lakhelye: Aspen, Colorado állam, USA. WTA -helyzései: 1975-3., 1977-3., 1978-1., 1979-1., 1976-4., 1980-3., 1983-1., 1984-1., 1981-3., 1982-1., 1985-1., 1986-1., 1987-2., 1988-2., 1989-2., 1990-3., 1991-4., 1992-5., 1993-3., 1994-8. Pályafutása során 167 tornát nyert egyesben, 165-öt pedig párosban. Ebből 54 Grand Slam-győze- lem, 18 egyesben, 31 női párosban, 5 vegyes párosban. Győzelmei a Grand Slam tornákon - ausztrál bajnokság: 1981, 1983, 1985; Roland Garros: 1982, 1984; Wimbledon: 1978, 1979, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1990; U.S. Open: 1983, 1984, 1986,1987. A tornák során 1438 mérkőzést nyert meg, 74 meccsen zsinórban győzött, a párosban Pam Shriverrel az oldalán veretlenségi sorozata 109 találkozón keresztül tartott. Nyolcszor nyerte meg a Mesterek Tornáját, négyszer a Federation Kupát, 332 héten keresztül volt a világ- ranglista élén, hétszer választották meg az év teniszezőnőjének, és őt hirdették ki a nyolcvanas évek legjobb sportolónőjének. Pénzdíjainak összege: 20 052 227 dollár. 1. Igen, ez már a profizmus csúcsa, amikor a teljes életvitel egyetlen célnak van alávetve. Ám meddig lehet bírni ezt a fantasztikus igénybevételt? Martina esete példázza, hogy sokáig, hiszen már kiskora óta a fehér sport bűvkörében él. Ha úgy vesszük, szerencséje volt: a tenisz, és egyáltalán, a sport iránti szeretetét már a családban magába szívta. Külön szerencséje, hogy mostohaapja igazi édesapának bizonyult, mivel Miroslav Navrátil, a mostohaapa (akinek a nevét 9 éves korában vette fel az eredetileg Subertová vezetéknevű Martina) mindennap hosszú órákon keresztül foglalkozott vele, a kedvéért elvégezte az edzőtanfolyamot is. A későbbi bajnoknő már kiskorától kezdve szemüveget hordott, ez azonban cseppet sem akadályozta meg őt a sportolásban, valamennyi korabeli társa közül a leggyorsabban futott és kiváló reflexekkel rendelkezett. Büszke mostohaapja ki is jelentette: Martina egyszer győzni fog Wimbledonban. Nem lett igaza - nevelt lánya nem lapodból és a szocialista hazából való menekülés a profi sport arénájába az ilyen fiatal ember számára vereséget jelent mind a társadalom, mind saját maga előtt. ” Tegyük hozzá, Amerika nem várta tárt karokkal a cseh játékost. Megvolt a maguk kedvence Chris Evert-Lloyd és Billie Jean- King személyében. Az igazi áttörés csak 1978-ban sikerült, amikor először megnyerte a Wimbledont, majd a Mesterek Tornáját, és a női ranglista élére került. Attól kezdve szinte megállíthatatlan volt győzelmi sorozata. Pontosabban majdnem megállíthatatlan, ugyanis éppen új hazája, az Egyesült Államok nyílt bajnoksága ide- ig-óráig ellenállt rohamának: csak 1983 augusztusában tudta elhódítani a U. S. Open trófeáját. A fináléban éppen örök ellenfelét, egyben barátnőjét, Chris Evert- Lloydot fektette két vállra. Sokoldalúságára jellemző, hogy nemcsak az egyesben számított a világ legjobbjának, hanem a párosban is. A nyolcvanas évek gyakorlatilag legyőzhetetlen női kettősét alkotta az amerikai Pam Shriíme, az a kép, amely 11 év elteltével 1986-ban végre Csehszlovákiában is megjelenhetett Navrátilováról (Archívumi felvételek) Tornája azonban csak félig-meddig számított a búcsú helyszínének, hiszen a rákövetkező héten máris Pozsonyban vendégszerepeit, ahol olyan fölényesen győzte le Mary Pierce-t, mintha ellenfele nem a ranglista 5. hanem legalábbis az 50. játékosa lenne. „ Továbbra is tartok bemutató jellegű mérkőzéseket, sőt a női párosban aktívan fogok szerepelni. Lehet, hogy a Federation Kupában még indulok, és az 1996-os nyári olimpia szintén a szemem előtt lebeg” - nyilatkozta a szlovák fővárosban. A 38 éves bajnoknő, aki idén Wimbledonban döntőt játszott, tehát még több mint 20 éves aktív pályafutás után sem akasztja szögre ütőjét. Fantasztikus erőnlétének a titka, hogy életvitelét teljes egészében a sportnak rendelte alá. Étrendjét, edzéseinek terhelését számítógépek vezérelték. Martina időről időre alapos orvosi vizsgálatnak vetette alá magát. Ennek során nemcsak az optimális étrendjét határozták meg, hanem azt is „bemérték”, hogy az erősebb tenyeres, a még jobb adogatás, a harmonikusabb mozgás érdekében melyik izmát, izomcsoportját kell fejlesztenie, milyen súlyzós edzéseket kell végeznie, s nem utolsósorban hogyan reagál a szervezete a pillanatnyi megterhelésre. egyszer, hanem kilencszer, sőt, ha a párosban elért eredményeit is figyelembe vesszük, akkor 18-szor diadalmaskodott a fehér sport szentélyében... Kilencéves korában a Prága peremén, Revnicében élő Navrátilová a főváros egy igazi teniszklubjába került, ahol Jirí Parma, egykori válogatott lett az edzője. A balkezes játékos könnyen és gyorsan tanult, 13 évesen már Nyugaton járt, alig 16 évesen pedig országos bajnok. Ennek ellenére nem élt olyan hajszolt életet, mint a mai tinédzser teniszsztárok. „Nem érzem úgy, hogy a tenisz oltárán áldoztam volna fel ifjúságomat, mivel szívvel-lélekkel kedvelem a sportágamat. A gyerekkoromat mégsem kurtította meg; 15-16 éves koromig, legalábbis az őszi és a téli időszakban ugyanúgy éltem, mint a többi velem egykorú. Akkor még nem kapta el olyan korán a fiatalokat a fehér sport húsdarálója” - vallott erről az időszakáról. Élete első tornáját 1973-ban Pilzenben nyerte, és ebben az évben játszott utoljára (a novemberi teniszgálát nem számítva) Pozsonyban, ahol mint kiderült: életében először és utoljára próbálkozott a cigarettával. • Élete első külföldi versenyét a floridai Orlandóban nyerte 1974 szeptemberében, majd a következő esztendőben 4 torna- elsőséget szerzett, valamennyit az Egyesült Államokban. Ekkor kezdődtek nézet- eltérései a hazai teniszszövetséggel. Bár győzelmeit a rendezők dollárezrekkel jutalmazták, a Cseh Tenisz Szövetség mindent elvett tőle, egyedül a 17 dolláros napidíjat kapta meg, ami már akkor sem számított jelentősebb összegnek. Ráadásul a sportfunkcionáriusok a szemére vetették, hogy túl sok amerikai ismerőse van. Egyik párizsi szereplése után az a veszély fenyegette, többé nem engedik Nyugatra. Amerikai turnéja helyett arra kötelezték, hogy egy moszkvai versenyre utazzon, amelyet még a legjobb szovjet teniszezőnők is kihagytak... Ez egyértelmű jelzésnek számított, le akarták nyesegetni szárnyait, ám Martinát kemény fából faragták: „Az emigráció először 1974 őszén fordult meg a fejemben. A világ első számú teniszezője akartam lenni, Amerika is vonzott. Véglegesen 1975 augusztusában határoztam el magam a távozás mellett" - emlékezett vissza erre az időszakra. 2. Annak ellenére, hogy a családja nem volt hajlandó emigrálni, ő egyedül is nekivágott, és az Egyesült Államok nyílt bajnokságáról nem tért haza. Otthon természetesen nagyon fagyosan kommentálták a lépését. A hírügynökség a következő hivatalos jelentést adta ki: „Navrátilová a másik utat választotta. A teniszkarrier számára csak azt jelenti, hogy teniszezzen, egyik tornáról a másikra utazzon, saját bankszámlája legyen, és nem törődik azzal, mi lesz később, a dicsőség múltával. Az iskoverrel. 1980 végén állt össze a duó, és a rákövetkező 8 és fél évben összesen 79 trófeát gyűjtöttek be, ebből 20 Grand Slam tornát nyertek meg, az elsőt, éppen Wimbledonban 1981 júliusában. Shriver aranykorszakának tartja a Navrátilovával töltött éveket. „Nagyon megörültem, mikor megkért, hogy játsszak vele párost. Szerintem Navrátilovának azért feleltem meg, mert fiatalabb voltam mint ő (6 évvel), támadó teniszt játszottam, az adogatás-röpte stílust képviseltem, ráadásul az egyes mellett közismerten kedveltem a párost is. Mivel a pároson kívül mindketten sokat szerepeltünk az egyesben is, így számos alkalommal megmérkőztünk egymás ellen. Meg kell mondanom, hogy egyértelműen jobb volt; 43 meccsünkből mindössze hármat tudtam megnyerni. Ha tanácsot kértem tőle, mindig szívesen segített, baráti kapcsolatunk révén egyetlen intésből, jelzésből kitaláltuk egymás gondolatát. Mivel annyi találkozót játszottunk együtt, a pályán kívül nem sokszor találkoztunk, a magánéletünket elkülönítettük. ” 3. Számtalan diadala közül talán két eseményt érdemes külön is kiemelni. Az egyik a volt Csehszlovákiához kötődik, a másik legnagyobb sikerei helyszínéhez, Wimbdonhoz. Az 1975-ös emigrációja után a hazai sportsajtóban felső utasításra „el kellett felejteni” Navrátilová nevét, amelyik tornán indult, arról csak a legszűkszavúbb tudósítások jelenhettek meg. Ez a lehetetlen helyzet hosszú évekig tartott, ám 1986-ban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Federation Kupa Csehszlovákia—Egyesült Államok döntőjére Prágában került sor. Ez még nem lett volna furcsa, hiszen a házigazdák zsinórban háromszor szerezték meg a kupát, 1986-ban is mint címvédők játszottak, míg az USA a világ legerősebb összetételű csapatával érkezett a cseh fővárosba. És éppen itt volt a kutya elásva, ugyanis Evert-Lloyd, Shriver és Garrison mellett Martina Navrátilová is a válogatott tagja volt. A honi sportújságírók gyors eligazítást kaptak a pártközpontból: Ha részt vesznek az amerikai teniszezőnők sajtótájékoztatóján, nem tehetnek fel kérdéseket Navrátilovának. Ez parancs! Csupán egyetlen hazai újságíró szegte meg a parancsot, aki megkérdezte tőle, vajon hogy érzi magát annyi év után a hazájában. Navrátilová szeme a kérdés hallatán könnybe lábadt, s csak azt mondta - csodálatosan, s reméli ezt gyakrabban megteheti. A fényképészek még nagyobb gondban voltak: úgy kellett fotózniuk az ellenfelet, hogy Navrátilová egyszer se legyen a ké- p e n . Ez ideig-óráig sikerült, ám amikor a tengerentúliak elnyerték a trófeát, a közös győzelmi fotóról már nem lehetett lehagyni Martinát... A másik történet 1990- ben íródott, amikor is július 9-én Wimbledonban kilencedik alkalommal is megnyerte az egyes döntőjét, ami előtte még senkinek sem sikerült. A lapok csak úgy ontották a dicsérő jelzőket, csodáról és halhatatlanságról regéltek. Ekkor írta a Sunday Times angol lap: „A diadalittas Martina Navrátilová a történelem legnagyobb formátumú játékosa, amilyent Wimbledon eddig még nem látott. ” Igen, körülbelül ettől az időtől tartják a bajnoknőt minden idők legeredményesebb és legjobb teniszezőjének. Még 1981-ben történt, hogy a New York Post megírta: Billie Jean-King, az akkori idők egyik legjobb játékosnője biszexuális. Ez nagy vihart kavart, elvégre húszszoros egyéniben és párosban elért wimbledoni bajnokról volt szó. Kisvártatva még nagyobb bomba robbant - a világelső Navrátilová bevallotta, hogy homoszexuális. Később e tényt nyíltan is vállalta, élettársnőiről és a velük kapcsolatos botrányairól széltében-hosszában cikkeztek a lapok. Ma már Navrátilová az 'amerikai leszbikusok egyik zászlóvivője, az elnökválasztáson is Bili Clintonra szavazott George Bush helyett, mivel a demokrata elnök jobban kiállt a kisebbségek, így a homoszexuálisok jogai mellett is. Soha nem félt, hogy a saját neme iránti vonzalom milliókkal csökkent- heti reklámbevételeit és a szponzoroktól kapott támogatást? - tette fel neki a kérdést a Der Spiegel. „Nekem a magánéletem a fontos. Az emberek végül fokozatosan elfogadlak. Azt hiszem, sokan szeretnének olyanok lenni, mint én, aki félelem nélkül vállalja meggyőződését. ” Majd így folytatta :„Nem elhanyagolható kisebbségnek vagyok a része, ezért jogainkat nem lehet semmibe venni. Lakóhelyemen, Colorado államban törvénybe iktatták a homoszexuálisok diszkriminálását, s ha ez változatlan marad, máshová költözöm. ” Tény, másságának köszönhetően számos szponzor elfordult tőle, ám a tornák pénzdíjaiból is sok-sok milliót gyűjthetett össze. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy bevételéből csinos summát fordít adakozásra. Annak idején gyűjtést szervezett az éhező Etiópia megsegítésére, majd 1983-ban létrehozta a Martina Youth Foundation elnevezésű alapítványt, amely a szegény, de sportban tehetséges fiatalok tanulmányait segíti elő. Az ezzel járó szinte valamennyi költséget Martina fedezi, ami évente több százezer dollár kiadást jelent. November derekán Martina tüneményes sportpályafutása részben véget ért. Részben, mert csak az egyesben fejezte be profi karrierjét. Párosban, ha vannak még csodák, akár 40 éves korában is láthatjuk őt Atlantában, az ötkarikás játékokon. , (sido)
