Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-18 / 51. szám

okatlan a kép: Martina í \ _____ Navrátilová egy rnű­'W anyag bontású te­i M niszpályán éppen nem M J adogat, nem üti vissza a labdát, sőt még az ütőjét sem fogja a ke­zében. Valami egészen mást csinál. Egy Harley-Davidson motorkerékpár nyergé­ben ül. Maga az esemény egyszeri és meg­ismételhetetlen: Navrátilová New York­ban a Madison Square Garden sportcsar­nokában éppen aktív pályafutásától búcsú­zik. A csarnok tetején szalag lobog, rajta a teniszezőnő neve. Ilyen megtiszteltetés ed­dig csak szupersztár kosarasoknak, bok- szolóknak vagy baseballjátékosoknak ju­tott osztályrészül. Akkor vajon a cseh szár­mazású játékos, aki mindössze 1981-től az Egyesült Államok állampolgára, miért ré­szesült ilyen emlékezetes búcsúban? A vá­lasz egyszerű: Navrátilová minden idők legeredményesebb teniszezője, rekordjai, legalábbis az ezredfordulóig, nem dönt- hetők meg. A novemberi New York-i Mesterek NÉVJEGY Martina Navrátilová Született: Prága-Revnice, 1956. ok­tóber 18. Lakhelye: Aspen, Colorado állam, USA. WTA -helyzései: 1975-3., 1977-3., 1978-1., 1979-1., 1976-4., 1980-3., 1983-1., 1984-1., 1981-3., 1982-1., 1985-1., 1986-1., 1987-2., 1988-2., 1989-2., 1990-3., 1991-4., 1992-5., 1993-3., 1994-8. Pályafutása során 167 tornát nyert egyesben, 165-öt pedig páros­ban. Ebből 54 Grand Slam-győze- lem, 18 egyesben, 31 női párosban, 5 vegyes párosban. Győzelmei a Grand Slam tornákon - ausztrál bajnokság: 1981, 1983, 1985; Ro­land Garros: 1982, 1984; Wimble­don: 1978, 1979, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1990; U.S. Open: 1983, 1984, 1986,1987. A tornák során 1438 mérkőzést nyert meg, 74 meccsen zsinórban győzött, a párosban Pam Shriverrel az oldalán veretlenségi sorozata 109 találkozón keresztül tartott. Nyolc­szor nyerte meg a Mesterek Torná­ját, négyszer a Federation Kupát, 332 héten keresztül volt a világ- ranglista élén, hétszer választották meg az év teniszezőnőjének, és őt hirdették ki a nyolcvanas évek leg­jobb sportolónőjének. Pénzdíjainak összege: 20 052 227 dollár. 1. Igen, ez már a profizmus csúcsa, amikor a teljes életvitel egyetlen célnak van alá­vetve. Ám meddig lehet bírni ezt a fantasz­tikus igénybevételt? Martina esete példáz­za, hogy sokáig, hiszen már kiskora óta a fehér sport bűvkörében él. Ha úgy vesszük, szerencséje volt: a tenisz, és egy­általán, a sport iránti szeretetét már a csa­ládban magába szívta. Külön szerencséje, hogy mostohaapja igazi édesapának bizo­nyult, mivel Miroslav Navrátil, a mostoha­apa (akinek a nevét 9 éves korában vette fel az eredetileg Subertová vezetéknevű Martina) mindennap hosszú órákon ke­resztül foglalkozott vele, a kedvéért elvé­gezte az edzőtanfolyamot is. A későbbi bajnoknő már kiskorától kezdve szemüve­get hordott, ez azonban cseppet sem aka­dályozta meg őt a sportolásban, vala­mennyi korabeli társa közül a leggyorsab­ban futott és kiváló reflexekkel rendelke­zett. Büszke mostohaapja ki is jelentette: Martina egyszer győzni fog Wimbledon­ban. Nem lett igaza - nevelt lánya nem lapodból és a szocialista hazából való me­nekülés a profi sport arénájába az ilyen fi­atal ember számára vereséget jelent mind a társadalom, mind saját maga előtt. ” Te­gyük hozzá, Amerika nem várta tárt karok­kal a cseh játékost. Megvolt a maguk ked­vence Chris Evert-Lloyd és Billie Jean- King személyében. Az igazi áttörés csak 1978-ban sikerült, amikor először meg­nyerte a Wimbledont, majd a Mesterek Tornáját, és a női ranglista élére került. At­tól kezdve szinte megállíthatatlan volt győzelmi sorozata. Pontosabban majdnem megállíthatatlan, ugyanis éppen új hazája, az Egyesült Államok nyílt bajnoksága ide- ig-óráig ellenállt rohamának: csak 1983 augusztusában tudta elhódítani a U. S. Open trófeáját. A fináléban éppen örök el­lenfelét, egyben barátnőjét, Chris Evert- Lloydot fektette két vállra. Sokoldalúságára jellemző, hogy nem­csak az egyesben számított a világ leg­jobbjának, hanem a párosban is. A nyolc­vanas évek gyakorlatilag legyőzhetetlen női kettősét alkotta az amerikai Pam Shri­íme, az a kép, amely 11 év elteltével 1986-ban végre Csehszlovákiában is megje­lenhetett Navrátilováról (Archívumi felvételek) Tornája azonban csak félig-meddig számí­tott a búcsú helyszínének, hiszen a rákö­vetkező héten máris Pozsonyban vendég­szerepeit, ahol olyan fölényesen győzte le Mary Pierce-t, mintha ellenfele nem a ranglista 5. hanem legalábbis az 50. játé­kosa lenne. „ Továbbra is tartok bemutató jellegű mérkőzéseket, sőt a női párosban aktívan fogok szerepelni. Lehet, hogy a Fe­deration Kupában még indulok, és az 1996-os nyári olimpia szintén a szemem előtt lebeg” - nyilatkozta a szlovák fővá­rosban. A 38 éves bajnoknő, aki idén Wimbledonban döntőt játszott, tehát még több mint 20 éves aktív pályafutás után sem akasztja szögre ütőjét. Fantasztikus erőnlétének a titka, hogy életvitelét teljes egészében a sportnak rendelte alá. Étrend­jét, edzéseinek terhelését számítógépek vezérelték. Martina időről időre alapos or­vosi vizsgálatnak vetette alá magát. Ennek során nemcsak az optimális étrendjét hatá­rozták meg, hanem azt is „bemérték”, hogy az erősebb tenyeres, a még jobb ado­gatás, a harmonikusabb mozgás érdekében melyik izmát, izomcsoportját kell fejlesz­tenie, milyen súlyzós edzéseket kell végez­nie, s nem utolsósorban hogyan reagál a szervezete a pillanatnyi megterhelésre. egyszer, ha­nem kilenc­szer, sőt, ha a párosban elért eredményeit is figyelembe vesszük, akkor 18-szor diadalmaskodott a fehér sport szentélyében... Kilencéves korában a Prága peremén, Revnicében élő Navrátilová a főváros egy igazi teniszklubjába került, ahol Jirí Par­ma, egykori válogatott lett az edzője. A balkezes játékos könnyen és gyorsan ta­nult, 13 évesen már Nyugaton járt, alig 16 évesen pedig országos bajnok. Ennek el­lenére nem élt olyan hajszolt életet, mint a mai tinédzser teniszsztárok. „Nem érzem úgy, hogy a tenisz oltárán áldoztam volna fel ifjúságomat, mivel szívvel-lélekkel ked­velem a sportágamat. A gyerekkoromat mégsem kurtította meg; 15-16 éves koro­mig, legalábbis az őszi és a téli időszakban ugyanúgy éltem, mint a többi velem egyko­rú. Akkor még nem kapta el olyan korán a fiatalokat a fehér sport húsdarálója” - vallott erről az időszakáról. Élete első tor­náját 1973-ban Pilzenben nyerte, és ebben az évben játszott utoljára (a novemberi te­niszgálát nem számítva) Pozsonyban, ahol mint kiderült: életében először és utoljára próbálkozott a cigarettával. • Élete első külföldi versenyét a floridai Orlandóban nyerte 1974 szeptemberében, majd a következő esztendőben 4 torna- elsőséget szerzett, valamennyit az Egye­sült Államokban. Ekkor kezdődtek nézet- eltérései a hazai teniszszövetséggel. Bár győzelmeit a rendezők dollárezrekkel ju­talmazták, a Cseh Tenisz Szövetség min­dent elvett tőle, egyedül a 17 dolláros napi­díjat kapta meg, ami már akkor sem számí­tott jelentősebb összegnek. Ráadásul a sportfunkcionáriusok a szemére vetették, hogy túl sok amerikai ismerőse van. Egyik párizsi szereplése után az a veszély fenye­gette, többé nem engedik Nyugatra. Ame­rikai turnéja helyett arra kötelezték, hogy egy moszkvai versenyre utazzon, amelyet még a legjobb szovjet teniszezőnők is ki­hagytak... Ez egyértelmű jelzésnek számí­tott, le akarták nyesegetni szárnyait, ám Martinát kemény fából faragták: „Az emigráció először 1974 őszén fordult meg a fejemben. A világ első számú teniszezője akartam lenni, Amerika is vonzott. Végle­gesen 1975 augusztusában határoztam el magam a távozás mellett" - emlékezett vissza erre az időszakra. 2. Annak ellenére, hogy a családja nem volt hajlandó emigrálni, ő egyedül is neki­vágott, és az Egyesült Államok nyílt baj­nokságáról nem tért haza. Otthon termé­szetesen nagyon fagyosan kommentálták a lépését. A hírügynökség a következő hiva­talos jelentést adta ki: „Navrátilová a má­sik utat választotta. A teniszkarrier számá­ra csak azt jelenti, hogy teniszezzen, egyik tornáról a másikra utazzon, saját bank­számlája legyen, és nem törődik azzal, mi lesz később, a dicsőség múltával. Az isko­verrel. 1980 végén állt össze a duó, és a rákövetkező 8 és fél évben összesen 79 trófe­át gyűjtöttek be, ebből 20 Grand Slam tornát nyertek meg, az elsőt, éppen Wimbledonban 1981 júliusában. Shriver aranykorszakának tartja a Navrátilovával töltött éveket. „Nagyon megörültem, mi­kor megkért, hogy játsszak vele párost. Szerintem Navrátilovának azért feleltem meg, mert fiatalabb voltam mint ő (6 év­vel), támadó teniszt játszottam, az adoga­tás-röpte stílust képviseltem, ráadásul az egyes mellett közismerten kedveltem a pá­rost is. Mivel a pároson kívül mindketten sokat szerepeltünk az egyesben is, így szá­mos alkalommal megmérkőztünk egymás ellen. Meg kell mondanom, hogy egyér­telműen jobb volt; 43 meccsünkből mind­össze hármat tudtam megnyerni. Ha taná­csot kértem tőle, mindig szívesen segített, baráti kapcsolatunk révén egyetlen in­tésből, jelzésből kitaláltuk egymás gondo­latát. Mivel annyi találkozót játszottunk együtt, a pályán kívül nem sokszor talál­koztunk, a magánéletünket elkülönítettük. ” 3. Számtalan diadala közül talán két ese­ményt érdemes külön is kiemelni. Az egyik a volt Csehszlováki­ához kötődik, a má­sik legnagyobb sikerei hely­színéhez, Wimb­donhoz. Az 1975-ös emigrációja után a hazai sportsajtóban felső utasításra „el kellett felejteni” Navrátilová nevét, ame­lyik tornán indult, arról csak a legszűkszavúbb tudósítások jelenhettek meg. Ez a lehetetlen helyzet hosszú éve­kig tartott, ám 1986-ban az a furcsa hely­zet állt elő, hogy a Federation Kupa Csehszlovákia—Egyesült Államok dön­tőjére Prágában került sor. Ez még nem lett volna furcsa, hiszen a házigazdák zsi­nórban háromszor szerezték meg a kupát, 1986-ban is mint címvédők játszottak, míg az USA a világ legerősebb összeté­telű csapatával érkezett a cseh fővárosba. És éppen itt volt a kutya elásva, ugyanis Evert-Lloyd, Shriver és Garrison mellett Martina Navrátilová is a válogatott tagja volt. A honi sportújságírók gyors eligazí­tást kaptak a pártközpontból: Ha részt vesznek az amerikai teniszezőnők sajtótá­jékoztatóján, nem tehetnek fel kérdéseket Navrátilovának. Ez parancs! Csupán egyetlen hazai újságíró szegte meg a pa­rancsot, aki megkérdezte tőle, vajon hogy érzi magát annyi év után a hazájában. Navrátilová szeme a kérdés hallatán könnybe lábadt, s csak azt mondta - cso­dálatosan, s reméli ezt gyakrabban megte­heti. A fényképészek még nagyobb gond­ban voltak: úgy kellett fotóz­niuk az ellenfelet, hogy Navrátilo­vá egyszer se legyen a ké- p e n . Ez ideig-óráig sikerült, ám amikor a ten­gerentúliak elnyerték a trófeát, a közös győzelmi fotóról már nem lehetett le­hagyni Martinát... A másik történet 1990- ben íródott, amikor is július 9-én Wimb­ledonban kilencedik alkalommal is meg­nyerte az egyes döntőjét, ami előtte még senkinek sem sikerült. A lapok csak úgy ontották a dicsérő jelzőket, csodáról és halhatatlanságról regéltek. Ekkor írta a Sunday Times angol lap: „A diadalittas Martina Navrátilová a történelem legna­gyobb formátumú játékosa, amilyent Wimbledon eddig még nem látott. ” Igen, körülbelül ettől az időtől tartják a baj­noknőt minden idők legeredményesebb és legjobb teniszezőjének. Még 1981-ben történt, hogy a New York Post megírta: Billie Jean-King, az akkori idők egyik legjobb játékosnője bi­szexuális. Ez nagy vihart kavart, elvégre húszszoros egyéniben és párosban elért wimbledoni bajnokról volt szó. Kisvár­tatva még nagyobb bomba robbant - a vi­lágelső Navrátilová bevallotta, hogy ho­moszexuális. Később e tényt nyíltan is vállalta, élettársnőiről és a velük kapcso­latos botrányairól széltében-hosszában cikkeztek a lapok. Ma már Navrátilová az 'amerikai leszbikusok egyik zászló­vivője, az elnökválasztáson is Bili Clin­tonra szavazott George Bush helyett, mi­vel a demokrata elnök jobban kiállt a ki­sebbségek, így a homoszexuálisok jogai mellett is. Soha nem félt, hogy a saját ne­me iránti vonzalom milliókkal csökkent- heti reklámbevételeit és a szponzoroktól kapott támogatást? - tette fel neki a kér­dést a Der Spiegel. „Nekem a magánéle­tem a fontos. Az emberek végül fokozato­san elfogadlak. Azt hiszem, sokan szeret­nének olyanok lenni, mint én, aki félelem nélkül vállalja meggyőződését. ” Majd így folytatta :„Nem elhanyagolható ki­sebbségnek vagyok a része, ezért jogain­kat nem lehet semmibe venni. Lakóhe­lyemen, Colorado államban törvénybe iktatták a homoszexuálisok diszkriminá­lását, s ha ez változatlan marad, másho­vá költözöm. ” Tény, másságának kö­szönhetően számos szponzor elfordult tőle, ám a tornák pénzdíjaiból is sok-sok milliót gyűjthetett össze. Nem lenne tel­jes a kép, ha nem említenénk meg, hogy bevételéből csinos summát fordít adako­zásra. Annak idején gyűjtést szervezett az éhező Etiópia megsegítésére, majd 1983-ban létrehozta a Martina Youth Fo­undation elnevezésű alapítványt, amely a szegény, de sportban tehetséges fiatalok tanulmányait segíti elő. Az ezzel járó szinte valamennyi költséget Martina fe­dezi, ami évente több százezer dollár ki­adást jelent. November derekán Martina tünemé­nyes sportpályafutása részben véget ért. Részben, mert csak az egyesben fejezte be profi karrierjét. Párosban, ha vannak még csodák, akár 40 éves korában is lát­hatjuk őt Atlantában, az ötkarikás játéko­kon. , (sido)

Next

/
Oldalképek
Tartalom