Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-11 / 50. szám

A Halehavan (1.) nagy, terebélyes koronájú őszibarack; nálunk 1970 óta termelhető. A Cresthaven (2.) csak 1988-ban került fajtajegyzékünkbe; jellemzők rá a vastag vázágak. Az alábbi öt ó'szibarackfajta az Amerikai Egyesült Álla­mokból, illetve Kanadából származik. Valamennyi az 1970-1980-as években került fajtajegyzékünkbe, így az idestova eltelt 10-25 év alatt hazai viszonyaink között is beigazolódtak jó tulajdonságaik. Gresthaven Meleg fekvésű területekre való, erőteljes növekedésű fajta. Levelei nagyok, virágai kicsik. Gyümölcse kö­zepesen nagy vagy nagy; héja közepesen vastag, sárga alapszínű, kárminpiros fedéssel, amely a gyümölcs 70-80 %-ára kiterjed. Sárga húsa kemény, a magközei­ben pirosas. A Redhaven után 30-32 nappal érik. Köz­vetlen fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas. Előnye, hogy jól szállítható. Az öntözést nagyon meg­hálálja. Házikertbe és nagyobb gyümölcsösbe is ajánl­ható. Dixired A Halehaven magonca. Erőteljes növekedésű, levelei na­gyok, sötétzöldek, virágai kicsinyek. Önmegporzó és kö­zepesen ellenálló. Termése közepesen nagy; 14-15 nappal a Redhaven előtt érik. Húsa világossárga, kemény, finoman rostos. Hozama vetekszik a Redhavenéval és nagyon jól szállítható. A vízellátásra és fekvésre azonban igényesebb. Főleg melegebb területekre ajánlható fajta. Burbank July Elberta Közepesen kései fajta. Növekedési erélye közepes. Leve­lei középnagyok, virágai nagyok. Termései közepesek vagy nagyok; 130-180 grammosak. Fedőszíne narancssárga. Közvetlen fogyasztásra, feldolgozásra egyaránt alkalmas. Jó róla tudni, hogy érzékeny a nyomásra, így csak elővigyáza­tosan szállítható. Halehaven Elberta Önmegporzó; korán termőre fordul. Növekedése nagyon erőteljes; levelei nagyok, sötétzöldek; virágai is nagyok. Rendszeresen terem. Gyümölcse nagy, héja vékony, sárga vagy narancssárga, pirosas fedőszínnel. Húsa aranysárga, a magközeiben pirosas. Augusztus végén érik; mind közvet­len fogyasztásra, mind konzerválásra alkalmas. Vigyáz­zunk! A gombás betegségekre eléggé érzékeny! Érdemes róla megjegyezni, hogy az egyik legjobb kompótbarac- kunk. Házikertbe, nagyobb őszibarackosba egyformán ajánlható. Nálunk ez a fajta Kései Elberta (Elberta neskorá) néven is­meretes, pontosan negyven éve telepíthető. A növekedése na­gyon erőteljes. Levelei nagyok, sötétzöldek; virágai kicsik. Termése közepesen nagy vagy nagy; színe narancssárga, ne­gyede általában bepirosodik. Húsa naracssárga, kemény. Au­gusztus végén, szeptember elején érik. Igazi befőzésre alkal­mas fajta. Tudni kell róla, hogy melegigényes. Háztájiba és nagyobb barackosokba is érdemes telepíteni. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök c:RO LÓN (CODIAEUM) A. SZOBÁBAN Növényházi körülmények között tartott, Nyugat-Indiából származó trópusi örökzöld cserje. A Croton nevet Linnétől kapta, mivel magjai hasonlíta­nak a kullancsra, ennek pedig görög neve croton. Bőrszerű, fényes levelei a szivárvány tarkaságában pom­páznak. Sárgásán vagy pirosán színezett leveleiben fehér, róz­saszín, narancs, barna, zöld, meggypiros színfoltok látha­tók. Az élénk színek és a szép rajzolatok csak úgy bontakoz­nak ki, ha páradús, meleg (nyáron 20-22, télen 17-18 C-fokon) és napos helyen tart­juk. Száraz környezetben és alacsony hőmérsékleten (10 C-fok) levelei lehullanak, s a növény ezután már nem hajt ki. Ideális körülményeket szá­mára még a lakásban is csak virágvitrinekben, páraszekré­nyekben teremthetünk; ezek nélkül még a szobában is csak kellő edzés után nevelhető. A Croton nemnek a Csendes-óceán szigetein 6-8 faja él, de csak a Codiaeum variegatum var. pictum hódította A Codiaeum variegatum (krotón) nagyon vál­tozékony dísznövény (A szerző rajza) javasoljuk. meg a világot mint dísznövé­ny. Különféle variációi ismer­tek. A levelek alakja is többfé­le lehet - keskeny, széles, ép vagy karéjos, bemetszett, ová­lis.Száraz környezetben - főleg, ha a leveleket nem per­metezzük rendszeresen vízzel -, megjelenhetnek rajta a takácsatkák és a gyapjastetűk. Tavasszal humuszban gaz­dag földkeverékbe ültethető át. Ennek alapelemei a tárgya- , a láp- és lombföld, agyag, tőzeg és homok. Szépen fej­lődik komposzt-, tőzeg- és homoktalajon is. Tavasszal és nyár folyamán hígított trágya­lével időnként megöntözzük. Üveg alatt, vizes homokban - 25 C-fokos melegtalpon - egész éven át szaporíthatjuk. A gyökereztetés után laza szerkezetű, vízáteresztő föld­be kerüljön. Dísznövényként az Imperialis, az Arthur Howe és a Clipper nevű hibridjeit Juhász B. Árpád Ne etessük nyersen A tojás a csibék számára nagyon ér­tékes táplálék. Fehérjéje teljes ér­tékű, nagyon sok létfontosságú vita­mint és értékes ásványi anyagot tar­talmaz. A kiscsibékkel általában megfőzve szoktuk etetni. Sokan azonban nyer­sen, a darába keverve adják az állatok­nak. Igaz, a zöldtakarmányokat helye­sebb nyersen, frissen etetni, mert vita­mintartalmuk - elsősorban a C-vitami- né - a fertőzéssel nagymértékben ká­rosodik. A tojásnál azonban más a helyzet. A tojásban ugyanis van egy antivita- min: az avidin. Az avidin gátolja a nö­vekedést serkentő vitaminnak, a bio- tinnak a hatását, de csak akkor, ha nyersen etetjük a tojást! A főzésnél ugyanis a tojásfehérjében levő avidin tönkremegy, s így a gabonamagvak: ban, a tojássárgájában levő biotin nö­vekedésserkentő hatása már érvénye­sülhet. Kísérletekkel bizonyították, hogy a főtt tojást fogyasztó csibék sokkal szebben fejlődnek, mint a nyers tojást evők. Azért is jobb főzve etetni a tojást, mert a nyerssel különféle betegségek terjeszthetők, a főzésnél viszont a leg­több kórokozó elpusztul. k.L Szerkesztői üzenet Tisztelt olvasóink! A Vasárnap szerkesztői gárdája s a Házunk tája rovat vezetője örömmel vette tudomásul, hogy B. M. dunaszerdahelyi olvasónk segélykérő levelére négyen is válaszoltak, felajánlva a szükséges gyógynövényeket. Olvasónk és lapunk nevében is köszönjük Pénzes Rozália somorjai, Vas Pálné sülyi, Győri Szilveszter dunaszerdahelyi, Szeghy Jenő nagymegyeri la­kosok nemes gesztusát. A szerkesztőségünkbe érkezett leveleket postáztuk B. M. címére. Tisztelettel: a szerkesztő K. K. ímelyi olvasónk - aki azt kérte, hogy kérésére csak levélben válaszol­junk - problémája valószínűleg több kertészkedőnek is gondot okoz, a ló­tücsök kártétele ugyanis tájainkon eléggé gyakori. A lótücsköt (Gryllotalpa grylotelpa)- népies nevén lótetű - nem kell ol­vasóinknak szakszerű leírással be­mutatni. Több mint valószínű, hogy mindenki ismeri ezt az Egye­nesszárnyúak rendjébe tartozó nagy testű rovart. Életmódjával, kártéte­lével kapcsolatban azonban érdemes néhány szót ejteni. A könnyű, nyirkos - mélyfekvésű- talajokat kedveli. Tömeges elsza­porodásával elsősorban a humusz­ban gazdag talajokon s ott kell szá­molni, ahol magas a talajvíz szintje. Bizonyára már többen megfigyel­ték, hogy kedveli a trágyadombokat, s azok közvetlen környékét. Kevesen tudják róla. hogy elsősorban húsevő - különféle talaj­lakó rovarlárvákkal, csigákkal s más apró gerinctelenekkel táplálkozik. Ezzel némi hasznot is hajt. A raga­dozó életmódjából fakadó haszon kártétele mellett azonban elenyé­szik. A fóliasátrak, üvegházak (pa­lántanevelők), a szabadföldi ágyá- sok talaját - közel a felszínhez - kacskaringós járataival összevissza furkálja, s ilyenkor az útjába eső gyökereket erős karmaival elszag­gatja. szájszerveivel elrágja. Kártétele a palánták ágyúsaiban könnyen felismerhető. A növénykék általában a sorok mentén pusztul­nak, gyökereiket elrágja, a palántá­kat kitúrja. A talaj felszínén szórtan 1-1,5 cm átmérőjű lyukak láthatók, melyek ferde járatban, majd kacska­ringós „alagutakban” folytatódnak. Az elrágott gyökérzetű palánta vagy növény ellankad, megbámul és el­sorvad, s könnyen kihúzható. A fej­lettebb gyökérzöldség felületén - elsősorban szárazságkor - szabály­talanul rágásnyomok tapasztalhatók. Érdemes megjegyeznünk, hogy a kifejlett lótücsök júniusi meleg éj­szakákon párzik; ilyenkor a fényre még a falusi lakásokba is berepül, illetve az utcai lámpák által megvi­lágított fényudvar határán megtelep­szik. A hím ilyenkor jellegzetes pir- regő hangot adva hívja a nőstényt. A párzást követően a nőstény június végén, július elején 150-300 petét rak. Előzőleg azonban 5-25 cm mé­lyen a talajban tyúktojás nagyságú és alakú fészket épít, melybe spiráli­san tekeredő járat vezet. A fészek felett - egy csomóban - a növényzet sárgul, hervad. A lárvák 7-21 nap elteltével kelnek ki. A fiatal és az idősebb rovarok is a telet komposzt- ban, melegágyakban, istállótrágyá­ban vészelik át, vagy akár 1 méter méyre is lehúzódnak a talajba. A lótücsök egész évben gyérít- hető. A komposzthalom, trágya­domb forgatásakor, szétterítésekor pusztítsuk el az előkerülő példányo­kat - legjobb, ha ilyenkor odaen­gedjük, tereljük a baromfiakat. Sza­porodási időszakban (június) ássunk be peremükig a talajba nagyobb konzervdobozokat, literes befőttes üvegeket, s rakjunk a földre vékony terelőléceket, melyek a mászkáló nőstényeket a csapdákba irányítják. Ha sikerül a fészkek helyét lokali­zálni, akkor azokat ássuk vagy (ha már a petékből a lárvák kikeltek) öntsük ki. A szakirodalom a vegyszerek használatát csak meleg nyári éjsza­kákon, nedves talajon ajánlja. Ilye­nek a Lótetű Arvalin 20-30 g/m2, Galition 5 G (1,5 g/m2), Buvatox 5 G (3—f g/m2) Magyarországon for­galmazott talajfertőtlenítők. A Ló- tetű-Arvalinnal vigyázzunk, ugyan­is ez a cink-foszfidos csalétek a há­zi szárnyasokra 6-8 napig mér­gező. Nálunk a lótetvek irtására (a mezőgazdaság'ban alkalmazható kü­lönféle vegyszerek 1991-es jegyzé­ke szerint!) csak két inszekticid al­kalmazható - a Basudin 10 G és a Diazinon 10 G. Mindegyikből négy­zetméterenként 5 grammot kell ki­juttatni. (Szaküzleteinkben - amennyiben az elárusító nem tud magyarul - a szert „prípravok profi medvedíkovi obyőajnému” szókapcsolattal kér­jük. Megjegyezzük, hogy csehül a lótetűt krtonőzka obyőajnának neve­zik.) *p.r. Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1994.december 11. l/aSÉrnsp

Next

/
Oldalképek
Tartalom