Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-11 / 50. szám

Santa Fétől nyugatra Los Alamosban az amerikai nukleáris programokról • Aki a szlovákiai Atomenergetikai Felügyelet képviseletében ott járt: Turner Miklós Daliásból úgy két óráig tart a repülőút Albuquerque-be, onnan a Rio Grande völgyé­ben autópálya vezet tovább Üj-Mexikó fővárosába. A történetírók szerint Santa Fe az Egyesült Államok legrégibb települése; noha számunkra talán a legújabb, vadnyugati kori története válhatott ismertté a cowboyokat, indiánokat, telepeseket életre keltő, gyakran idealizált westernfilmekből. Egykoron idáig vezetett a híres Santa Fe Trail, melyen telepesek ezrei vonultak nyugat felé, a megálmodott gazdag Kaliforniába.- Manapság csupán egy kis állomás emlékeztet a hajdani híres vasúti köz­pontra - meséli dr. Turner Miklós, aki a szlovákiai Atomenergetikai Felügye­let egyik képviselőjeként a washingto­ni kormányzat meghívására utazott Üj- Mexikóba. Atomfizikus a vadnyugat hagyomá­nyait őrző Rio Grande vidékén, a peja- rito és navajo indiánok őshazájában? Furcsának tűnik? Pedig, itt is akad dolguk a magfizikusoknak, a kutatók­nak. Igaz, Turner doktor végső úticélja sem Santa Fe volt vagy a környékbeli híres missziós templomok, netán az in­diánok hajdani lakóbarlangjai - hanem Los Alamos. Valaha csak egy falusi iskola, a Ranch Scool állt a Pejarito Plato tetején. 1943-tól titkos laboratóriumokat kezdtek itt építe­ni, s pár hónapon belül Los Alamosnak már olyan híres lakói voltak, mint Albert Einstein, a magyar emigráns fizikus: Szi­lárd Leó és Teller Ede, továbbá Enrico Fermi, Norris Bradbury, Robert Oppenheimer. Épp az ő irányítá­sa alatt kezdődött az első atombom­ba gyártása.- A kutatók és a washingtoni kormányzat vá­lasztása azért esett Los Atomos­ra, mert Isten há­ta mögötti hely volt - meséli be­szélgetőpartne­rem. - Messze a tengertől, így nem tudták célba venni a német ten­geralattjárók, s távol a civilizációtól a külvilág még csak véletlenül sem szerezhetett tudomást a titkos tervről. A Santa Fétől nyugatra fekvő elhagyatott vidéken épült biztonsá­gos laboratóriumokat olyannyira titok­ban tartották, hogy még a település nevét is elfeledtették: átkeresztelték P.O. Box 1663-ra! Ha 1943 után gyermek született e településen, születési helyeként a P.O. Box 1663-at tüntették fel... A kutatóközpont történetéről mesélő dokumentumokat, fotókat, korabeli új­ságcikkeket a helyi múzeum őrzi. Köztük az 1939. augusztus 2-án kelte­zett levelet, amelyben Albert Einstein, Enrico Fermi és Szilárd Leó kezdemé­nyezésére, felhívta Franklin D. Roose­velt elnök figyelmét az uránhasadás katonai célú alkalmazásának lehetősé­gére, illetve a náci Németországgal szembeni felhasználás szükségességé­re, és az amerikai kormányzat anyagi támogatását kérve a kísérleti munkák meggyorsítását javasolta. Lényegében tehát Einstein levele nyitotta meg az utat az első nukleáris fegyver kifej­lesztéséhez, majd az atombomba ki­próbálásához 1945. július 16-án. Los Alamos, a hajdani „laboratóri­umváros” olyan tudományos központ­tá nőtte ki magát, ahová - külön en­gedéllyel - ma már a keletről érkezett szakértőket is beengedik. A Los Ala- mos-i Nemzeti Laboratórium - a Kali­fornia Egyetemmel együttműködve - jelenleg az amerikai energetikai mi­Teller Ede (balról) Norris Bradbury társaságában nisztérium megbízásából dolgozik: a nukleáris energia egyrészt békés célú, másrészt katonai felhasználásával fog­lalkozik, de egyre nagyobb figyelmet összpontosít az alternatív energiafor­rások (geotermális energia, lézerener­gia) kutatására is. A meghívott euró­pai szakértők látogatása azonban az amerikai nukleáris programokhoz kötődött.- Washington olyan rendszert sze­retne kiépíteni és tökéletesíteni, amely­nek révén a jövőben teljes mértékben ellenőrizhetővé válna a nukleáris technológiák és eszközök exportja vagy importja. így egyrészt a nyers­anyagok, másrészt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) listá­ján szereplő gyártási folyamatok, il­letve olyan berendezések és alkatré­szek kivitele-behozatala válna el­lenőrizhetővé, amelyeket atombomba előállítására is fel lehet használni. Természetesen, nemcsak az IAEA ké­szített listát, hanem az ENSZ is - foly­tatja Turner Miklós. - Azokról az ál­lamokról, amelyek embargó alá esnek. Ide sorolható Kis-Jugoszlávia, Észak- Korea, Irak. A gyakorlatban mindez a következőket jelenti: például Szlováki­ának azonnal tájékoztatnia kell az amerikai központi adatbankot, ha egy ország, mondjuk, kiégett üzemanyagot vagy olyan berendezést akarna vásá­rolni tőle, amely a nemzetközi ügy­nökség listáján szerepel. Az adatbank begyűjti az adott importőr megrende­léseit, amelyekből aztán következtetni lehet arra, hogy békés vagy katonai célokra akarja-e kihasználni. Az adat­bank nyújt teljes képet a vásárló - úgymond - rossz, vagy jó szándéká­ról. Ez persze megköveteli, hogy a szállító országok csoportja (Nuclear Supplier Group) tartsa magát a fair playhez: ne történhessen meg, hogy ha egy állam nemet mond, egy másik, haszonleső ország viszont igennel vá­laszol a megrendelőnek. Azt gondolhatná az ember, mindez csak vágyálom. A valóságban azonban ez az amerikai program már túljutott a kísérleti stádiumon. Adottak a feltéte­lek, a számítógépes összeköttetés - au­gusztusban például már Szlovákiát is rákapcsolták a Los Alamos-i központ­ra! Ha minden jól megy, jövőre műkö­désbe lép az egész rendszer. Milyen furcsa, hogy Los Alamosban hajdanán a pusztításhoz láttak hozzá; ma ugyanott a pusztítást akarják meg­akadályozni. Hogy megmaradjon a vi­lág, az ember. Hogy talán száz év múl­va majd tudósok, kutatók sorsát életre keltő, gyakran idealizált filmeket for­gathassanak, akár azonos címmel, mint annak idején a cowboyokról: Santa Fétől nyugatra. Urbán Gabriella F.D. Roosevelt, President of the United StateB, White House Washington, D.C. Sin Albert Xinstein Old Orove Rd. Nassau Point Feoonlo, Long Island August 2nd, 1939 Some reoent work by E.Fermi and L. Szilard, which haB been oom- munloated to me in manuaoript, leada me to expect that the element uran-j tum may be turned into a new and important souroe of energy in the im­mediate future. Certain aapeota of the situation which haB arisen seem to call for watchfulness and, if necessary, quick action on the part of the Administration. I believe therefore that it íb my duty to bring to your attention the following facta and recommendations! In the course of the last four months it has been made probable - through the work of Joliot in France as well as Fermi and Szilard in Einstein levele a aluljáróban kora délután vá- TM ratlan esemény történik. Né- L X. M-Á hány jól megtermett fiú fer­geteges iramban rohan körbe-körbe, ment­hetetlenül orra buktatva az útjukba ke­rülőket. A jámbor járókelő iszkol, miköz­ben azon töri a fejét, hogy vajon filmfel­vételbe csöppent-e vagy megőrült a világ? Filmeseket azonban sehol sem lát, e perc­ben rendőrt sem, viszont megpillant egy focilabdát, amely a fejek fölött süvít, mint egy lövedék. Az emberek a falhoz lapul­nak, szinte megmerevednek ijedtükben, a srácok pedig harsány diadallal veszik bir­tokukba a terepet. A rémületes perc azon­ban hamar elröppen: a lépcsőn három rendőr tűnik fel, és egyszerre minden a he­lyére zökken. A fiúk pillanatokon belül elszelelnek, a járókelők pedig fellélegezve mozdulhatnak el a falaktól. Kik ezek a fiatalok? Bűnözők vagy csak felnőttpukkasztó csínytevők? Az unalom űzi őket vagy a rombolás vágya? Aki ma Diszkózni jó, ... unalmában mások bosszantásával üti agyon az időt, nem fogja-e holnap rablás szándékával leütni azokat, akiknek épségét ma csak „viccből” fenyegeti? Már csak azért is, mert a heccből nem lehet jóllakni? Hol a határ bűn és csavargás között? Pozsony ligetfalusi lakótelepén egyene­sen ideálisak a feltételek a fiatalkori bűnö­zés teijedésére. A betondzsungel lakóinak nagy részét a tizenéves fiatalok alkotják, akik ebben a minden emberi vonást nélkü­löző környezetben felnőve, különböző csoportokba, galerikba verődve múlatják az időt. Annál is inkább, mert Pozsonynak ebben a részében igencsak kevés a szóra­kozásra, kikapcsolódásra alkalmas hely. Diszkó persze van akármennyi, ám ezek a klubok a mai tizenévesek számára nem elsősorban a tánc, a zene közös élvezetét jelentik.- Gyakran jársz diszkóba?- Igen, hétvégeken minden este elme­gyünk a haverokkal.- Meddig szoktál maradni?- Attól függ. De még egyszer sem ma­radtam egy helyen végig. Hiszen van elég klub Pozsonyban, ami reggelig is nyitva tart.- És az nem jelent problémát, hogy még csak tizenöt éves vagy?- Valahol igen, de nem mindenhol. Legtöbbször megteszi a magáét az a kis „aprópénz”, amit a kidobófiú zsebébe csúsztatok.- És a szüleid mit szólnak a te éjszakai kiruccanásaidhoz?- Eleinte sokszor szóvá tették, de én nem hagytam, hogy elszakítsanak a have­roktól. Megmondtam, ha tovább fognak cikizni, fogom magam és elmegyek. Az­óta nem szólnak bele, hova és kivel me­gyek. Azt hiszem, most már mindegy ne­kik.- És pénzed honnan van a szórakozásra?- Elég pénzesek a faterék, és hát én va­gyok az egyeüen fiuk... Állítólag Szlovákiában sehol nincs annyi problémás fiatal, mint a pozsonyi li­getfalusi lakótelepen. Üttévesztésüknek két, különösen veszélyes megnyilatkozási formája van: a kábítószerezés és a bűnö­zés. Sok ember számára még mindig hihe­tetlennek tűnik, hogy tizenéves gyerekek kábítószerezzenek, pedig ma már ez egyál­talán nem számít ritkaságnak. A fiatalok probléma nélkül hozzájutnak az LSD-hez, a marihuánához, a heroinhoz az utcán, a diszkókban vagy akár az iskolában. Ha megkérdezünk egy kábítószerező fiatalt, miért szed drogot, azt a választ kapjuk, hogy így akar megszabadulni a gondjaitól. A szülők sajnos általában nem fordítanak kellő figyelmet gyerekeikre, nem törődnek problémáikkal, hajlamosak azt hinni, az ő csemetéjükkel minden rendben van. Sok­szor csupán akkor kapnak észbe, amikor már késő...- A kábítószer ma Ligetfalun valóban komoly problémát jelent - mondja Olga Habanová, a körzeti hivatal szociális osz­tályának dolgozója. - Nemrégiben történt, hogy herointúladagolás következtében meghalt egy tizenhét éves fiú. Saját há- nyadékába fulladt bele. A szülők gyakran jól tudják, hol szerzik be a gyerekek a ká­bítószert, de részükről ez minden. Mit te­hetünk ilyen esetben mi? Mit mondjunk annak a szülőnek, aki sírva panaszolja, hogy a kábítószer miatt a fia már olyan ál­lapotba került, hogy egyedül enni sem ké­pes, úgy kell kanállal etetni? Nincs mó­dunk segíteni, legföljebb azt tudjuk taná­csolni, vigyék el a gyereket az elvonóba. A szülők felelőtlenségének, nem­törődömségének, sajnos, ilyen esetekben általában a gyerek issza meg a levét. De ugyanez elmondható a fiatalkorúak köré­ben növekvő bűnözéssel kapcsolatban is. Az utóbbi időben elég gyakoriak a rendőrségi hírek között az olyanok, me­lyekben az elkövetők tizenéves fiatalok. Rablásokat, lopásokat korábban is követ­tek el, de merőben új jelenség, hogy egyre több tizenöt-tizenhét éves gyilkos is akad közöttük.- Többnyire csavargással, iskolakerü­léssel kezdődik e fiatalkorú bűnözők „kar­rierje”. Először csak alkalomadtán, később mind gyakrabban lógnak el az iskolából, és idejük nagy részét az utcán töltik - álla­pítja meg Olga Habanová. - A problémák idővel komolyabbá válnak. Sok iskolake­rülő gyerek egyáltalán nem fejezi be a ta­nulmányait, nem szerez semmilyen képe­sítést sem, az ilyenek végül törvényszerűen munkake­rülőkként végzik. A se­gélyből igényeiket több­nyire nem tudják kielé­gíteni, s ha már a szüle­ik támogatására sem számíthatnak többé, előbb-utóbb a tör­vénnyel is összeütkö­zésbe kerülnek. A szülők csak olyankor fordulnak hozzánk se­gítségért, amikor már megvan a baj. Ilyenkor már más megoldás nem lévén, javasoljuk a gye­rek nevelő intézeti elhe­lyezését. De sokszor már ez sem segít... Az intézetbe került „problémás” gyerekek­nek általában nem soká­ig van maradásuk. Az első adandó alkalommal megszöknek. A szöke­vények egy darabig „csak” csavarognak, ám az éhség (akár a fizikai, akár a kábítószer utáni) előbb-utóbb lopásra, be­törésre kényszeríti őket, többnyire házakat, nya­ralókat törnek fel, a me­részebbek elől a gépko­csik sincsenek bizton­ságban. Minderről a rendőrök sokat tudnak mesélni. Ligetfaluban az utób­bi időben különösen el­terjedtek a kocsilopá­sok is. Csupán a múlt évben több mint kétezer ilyen esetet regisztrál­tak. Nemrégiben Ligetfalun sikerült el­kapni egy tíztagú bandát, a legidősebb közülük tizenhét éves volt. Skoda sze­mélyautók feltörésére specializálódtak. A banda tagjait a kihallgatás után szabad­lábra helyezték, és mialatt tovább folyik ellenük a vizsgálat, ők nyugodtan folytat­ják megszokott tevékenységüket. Az em­lített esetben is bizonyítható módon sze­repet kapott a kábítószer. Ezek a fiatalok, más módjuk nem lévén, így szerzik be a szokásos adag megvételéhez szükséges anyagiakat. Azonban az adag mindig na­gyobb és nagyobb lesz, így a pénzből is egyre több és több kell. Mindegy, milyen áron...- Van jó pár ismerősöm, aki így tolta el az életét - meséli Maros, az egyik po­zsonyi bár pincére. - Néhányan közülük még börtönbe is kerültek. Szinte hihetet­len, mi megy mostanában Ligetfalun. Már a tizennégy éves taknyosok is autó­kat törnek fel, unalmukban hülyeségeket csinálnak és kábítószereznek. A legna­gyobb baj azt hiszem az, hogy nem tud­nak magukkal mit kezdeni, mert nincs hová menniük. Aki diszkóba akar menni vagy valamilyen más szórakozóhelyre szeretné elvinni a barátnőjét, legalább egy ezressel kell elindulnia. S honnan vegye? Ligetfalu egyre inkább veszélyes zóná­vá válik, ahol a kábítószer és a bűnözés egyre nagyobb teret nyer. De ami minden­nél aggasztóbb: mintha az illetékesek nem lennének erre a helyzetre felkészülve. Vagy addig várnak, amíg késő lesz? S. Forgon Szilvia ü T y E sz T o B E N

Next

/
Oldalképek
Tartalom